SZÜLŐSÉG

Felszabadítottuk a nőt... de minek?

2007. augusztus 24., péntek 10:32

"Neked most tulajdonképpen mi is a bajod?" - kérdezi anyám meglepődve. Ahogy áll és néz, tényleg látom, hogy nem érti, mitől vagyok fáradt, ideges és egy pöttyet csalódott.


Mert miért is?

A: Anyám elfelejtette, hogy milyen beszűkült tud lenni néha az ember lánya, amikor évekig csak hírből ismeri a lazítást, legalábbis hosszú távon. Amikor inkább elszaladok faluházat takarítani, mint egy békés délelőttöt töltsek a saját gyerekeimmel. Az ötvenötezrediket. Amikor minden gondolatmenetet megszakít Ödönke, így gyakorlatilag folyamatosan csak félig jutok el minden témában.

B: Anyám soha nem unta egy pillanatra sem a gyedet (ami akkor mondjuk nem is volt), nagyanyám sem unta soha, sőt az összes felmenőm stramm nő volt, szerzetesi alázattal csinálták végig, amit rámértek.

Végkövetkeztetés: Valóban velem van a baj. Mert amennyivel könnyebb nekem most anyáinkhoz képest, annyival többet nyavajgok és cseppet sem vagyok hatékonyabb, önmegvalósítóbb. Na jó, önmegvalósítóbb azért de.

Sokat lehet boncolgatni, hogy milyen volt a régen és milyen a most. Ha nagyanyáink sztorizgatnak mellettünk, például a gyerekszülésről, olyanok a történeteik, mintha csak úgy ripsz-ropsz megtörtént volna velük minden. Jó, fájt, meg szenvedtek, meg küzdöttek az életben. Persze több évtized távlatából nyílván más minden, mégsem maradnak ki ezekből a legendákból azok a kis mellékszösszenetek, hogy ja, kérem, nagyi a kukaricaföld mellett szült meg, mert éppen dolgozott és néhány nap múlva már vidáman vitte a többieknek az ételt kockás kendőben. Sőt, szültek ők óvóhelyen, piacon, száműzetésben, meg isten tudja hogy hol!

Neveltek egy tucat gyereket nincstelenül, a napi betevőért melózva. Temették el a férjeiket, fiaikat, lányaikat pszichológus és terapeuta nélkül. És a nagyik, ha nincsenek is már abból a nemzedékből sokan, itt vannak köztünk néhányan, s ők meg minket nem értenek. Tényleg ilyen elkorcsosult generáció vagyunk mi? Eltespedt, terhet nem bíró anyámasszony katonái? Akik jó dolgukban nem is tudják, hogy mit kezdjenek magukkal?

A mi terhességünkre, szülésünkre (ja kérem, már a tüszőrepedésünkre is) iparágak épültek. Van már boldog baba, boldog mama, talán már boldog papa is. Minden kis nyűgre van gyógyír. Terhességi folyásra, savra, görcsökre bogyók, mélabús gondolatainkra terápia. Van vitamin, kismamaruha, jóga, torna, bába, dúla, szülésznő, születés ház, internet fórum. Megoldás baby blues-ra, elérhető babysitter, megvehető bébiőr, s nagyi csak les a szemüvege alól.

Ő minden hétfőn nagymosott, már hajnalban kelt, főzte a ruhákat. Etette az állatokat, ment a földre kapálni. Megsütötte a kenyeret, hogy legyen ugye egyáltalán kenyér, megfőzött, takarított, vizet húzott, elment cselédkedni. Ja, és még volt hat gyereke is.

Tehát akkor nekünk jó dolgunk van? Mert hétfőn bepakoljuk a mosógépbe a ruhát, hogy kimossuk az intelligens mosóporral. A mikróban megmelegítjük a gyors, vagy rendelt ebédünket, s a mocskos edényt a mosogatógép majd ellögyböli a Somat 5-el. Ha nagyon büdös a takarítás, fogadunk egy Manci nénit, aki alkalmanként öt rugóért kinyalja a lakásunkat. Alvásidőben csevegünk Lola42-vel a neten, aki Floridából sírja el nekünk bánatát, hogy de nehéz neki a gyerekkel. Délután játszózunk a kölkökkel az EU komfort játszótéren, ahol elsírhatjuk a szomszéd Gizinek, hogy nekünk is szar volt a napunk. Tulajdonképpen tényleg jobb lett nekünk?

Ki-ki állhat tetszése szerint a kényelem, a globalizáció és a haladás skáláján a megfelelő helyen. Mégis, szórjunk hamut a fejünkre, hogy néha van olyan, amikor már reggel tudjuk, hogy fel sem kellett volna kelnünk, mert ez a nap most akkor nem ér?

És esetleg úgy érezzük, szétszakadunk, nem érjük utol soha magunkat, estére pedig az idegeink cafatokban vannak. De nagyanyáink vajon panaszkodtak egyáltalán? Akkor most velünk van a baj? Vagy a XXI. században felszabadult szabad kapacitások nem fordíthatóak arra, amire hivatottak lennének? S hiába szabadították fel a nőket, lehet, hogy mi ezzel élni nem is tudunk igazán.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.24 15:53:38Crystalline

    anyám nagy mondása: ha lesz időm, majd sajnállak



    hát ez jó:DDDD



    az édesanyám annyit szokott az ilyesmire (panaszkodás, nyávergás), hogy ő megmondta. hogy ez lesz:)

  • 2007.08.24 15:54:15Kékfelhő

    Tjuca: irigyellek :)

  • 2007.08.24 15:59:12lii

    nekem gyerek nélkül se volt vmi hűde karrierem, így nincs mit sajnálnom. mondjuk 2 hónap után nem fogok itt észt osztani, de én élvezem itthon a lányokkal, net, tévé, könyv van, ha meg kicsit el akarok szabadulni, akkor a férjem bevállalja őket pár órára.

    bulizni nem jártam már jó ideje, barátok néha jönnek hozzánk, sőt, mi is voltunk már gyerekestül barátoknál.

    a terhességet pedig végignyafogtam, nem szerettem terhesnek lenni, az sokkal nagyobb rabság volt (még sajtot se ehettem tiszta lelkiismerettel :))

  • 2007.08.24 15:59:27Guruljka

    Tjuca, 4 éven át ugyanígy voltam. De ez egy ideje megváltozott. Én azóta Porontyozok.

    Januárban megyek vissza dolgozni. 4,5 év után.

  • 2007.08.24 16:09:08lii

    na jó, az igazsághoz az is hozzátartozik, h. folyton azért rinyálok, h. nincs autónk, és nemis lesz belátható időn belül. :) így meg nem kifejezés, mennyire nem vagyok mobilis, ha a gyerkőcöket is vinném valahová, mert sétálni nem igazán lehet ikerkocsival a környéken..

  • 2007.08.24 17:09:32Leona

    Az úton elkondolkodtam a fenti: jaj, mindenütt mindenki rinyál, sose jó semmi szövegen.



    A következőre jutottam: egyrészt nem így van, van egy nagy rakás poszt, ahol ömlengünk a gyerekről, férjről, vagy csak hülyéskedünk (pl. vibris poénkodós poszt) Most az árnyoldal jött elő. Sztem nem baj. Ez is van. Olykor rinyálni is kell. Lehet magunkba fojtani, attól még nem leszünk boldogabbak, hanem csak nő a belső feszültség. Aztán egyszer csak kibukik. Aztán az ember megkapja, hogy jajmá, mér kell MINDIG csak rinyálni, meg amúgy is mindenki magának köszönheti, azt kapja amit megérdemel, ő választotta.



    Hát ez kb. olyan, mint a hidegzuhany. Vigyázat, mert sittelés jár érte! (lásd: hisztis poszt) :)



    Szóval nem teljesen értem. Nem gond ha vki másképp lát dolgokat, de mások orra alá ilyet tolni, hogy komám, ha nem megy a szekér, te vagy a hülye, mér arra a szekérre szálltál...



    Szerintem az ember felszáll a szekérre, de az nem mindig megy arra, amerre ő akar. Én nem vagyok az az átugrálós fajta, inkább a lovakat próbálom rábeszélni, hogy arrafelé forduljanak, amerre én akarok.:)



    Örülök, ha másoknak nincs oka panaszra, de hogyismondjam, nem kell azért másokat leszólni, mert neki meg éppen van.



    Mindenesetre azon is elgondolkodom, hogy vajon tényleg mindig csak panaszkodom? Eddig csak úgy írogattam, de most figyelni fogom. Ha igaz, visszafogom magam, kevesebbet porontyozok, vagy valami.

  • 2007.08.24 17:30:03marywolf

    Uh, lehet, hogy bezzeg leszek egyszer, csak mert amit megcsinálok, azt a férjuram, C12, simán észreveszi és meg is dicsér, vagy megköszöni(ez kicsit úgy hangzik, intha hülyegyerek lennék, de nekem akkor is jól esik), ha pl a mosogatás utána ott vannak a megszáradt edények, szó nélkül elpakolja és a helyét is tudja.

    A vezetés az sokszor fele fele alapon megy, oda az egyik vissza másik, mikor kinek van kedve, de nagyon szeretek vezetni, ezért tényleg jobban szeretnék mindig én vezetni, de nem lehetek ennyire önző.

    A szerelős dolgokat közösen csináljuk, csak mert nincs is jobb, mint hajnal kettőkor konyhát festeni, zenét hallgatni és a végén borozni. De a délutáni polcszerelés is bulivá tud alakul.

    A szemetet viszont nem viszem ki és az ágyneműt sem húzom fel, bármennyire is női munka, gyerekkoromban sem szerettem. Viszont ha a harminc fajta kábeléből kér egyet, a nevén nevezve és nem úgy hogy az a kék sárga csíkokkal, akkor is oda tudom neki adni, mert megtanultam, direk neki.

  • 2007.08.24 17:33:02kaposztalepke

    Leona: sztem nem kimondottan Neked vagy bárkinek itt szól a "túl sok a rinya" megállapítás..ez kifejezetten kismamás fórum, és sztem arra való, hogy segítsük egymást, hogy rájöhesünk, hogy nem vagyunk egyedül sok dologban..és ennek nagy része a gondolataink, problémáink megbeszélése. Nem sokáig lenne érdemleges téma, ha mindneki azt írná, hogy hogy elolvad,a mikor az első lépéseit teszi a gyerek (mint én az elmúlt hetekben:) ), vagy mekkora boldogság este apával összebújva nézni a szuszogó manókat..ez nem segítene senkin, és érdektelen is lenne egy bizonyos szint után.

    Így sztem itt bőven van létjogosultsága a "rinyálásnak"...hiszen a nehézségekből tanulunk...

    a baj ott kezdődik, hogy az emberek itt nálunk (Mo) amőgy is hajlamosak mindent a rossz oldalról nézni (nem mondom, hogy véletlenül, sajna még alapja is lehet, de attól még nem lesz senkinek jobb), és a problémákat szajkózni, sokszor tök feleslegesen sérelmeket dédelgetni. Sokkal hajlamosak az emberek arra a kérdésre, hogy "szia hogy vagy?" a negatív dolgok mesélésébe kezdeni, és nem a pozitívakba. És tipikus a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" hozzáállás..

    Választani meg persze mindneki maga választ, de valóban hülyeség lenne azt gondolni, hogy "okos vagyok, jól választok, és akkor minden szupi lesz"...mindennek és mindenkinek van a szitunak megfelelően előnye/hátránya, erőssége/hibája..és bizony attól, hogy összességében tudjuk, hogy "jól választottunk" (bármi is legyen az, akár férj, akár gyerekvállalás, akár munka, akár lakhely) azért lesznek problémák és nehézségek. És többnyire leküzdjük őket. De néha ez igenis fárasztó, és nyomasztó, és elbizonytalanodik az ember, akkor jóleshet kiönteni a baját, és bíztatást kapni, hogy más is van iylen helyzetben, vagy csak "igazad van, helyesen gondolod, próbálj változtatni rajta", vagy bármi. Sztem már jó ideje "dumálgatunk" itt, és az ítélkezést már elhagytuk néhányszor :))))



    PS: énismérnök, reggel 6kor már utcán voltam munkába menet, és este 7 körül estem haza..jó esetben 6 körül..és nem vagyok milliomos;))))) de szeretem a szakmámat :)

  • 2007.08.24 17:46:12Crystalline

    kaposztalepke,



    jááájj, neked is külön, hogy nem felvenni amit írtam, rossz példa volt és tényleg mindenki sokat dolgozik manapság és ...



    szóval szorri:)))



    no én megyek, holnap nagynap költözködés. de jó lesz, takarítani és pakolgatni:))) na nem panaszkodom mert ez alapvetően totál szuper.



    jó hétvégét nektek.

  • 2007.08.24 17:53:10kaposztalepke

    Crystalline: jajj, bocsi, eszemben sem volt felvenni, azért is a sok szmájli:)))

  • 2007.08.24 21:08:06ET

    Jól esett a cikket és a hozzászólásokat olvasni, mert engem is leginkább ez a mondakör foglalkoztat.



    Közben persze azon mosolyogtam, hogy milyen aktiv beszelgetes folyik pentek du a panaszkodasrol, holott mar ez is egy kis - es szerintem nagyon fontos- luxus, hogy erre van ido.



    Ja, es miert minden nagyi es dedi paraszt neni a felvazolt multrol alkotott kepekben, aki nem faradhatott el szellemileg es/vagy lelkieg?

  • 2007.08.24 21:55:55eszter

    Az én nagymamám kuláknak kiálltva, három pici gyerekkel fégigürizett 3 évet a legszemetebb munkatáborban. A ruha, ami rajtuk volt kapunyitáskor volt az összes vagyonuk. Aztán életet építettek, nem is akármilyet.



    Ugyan ez a nagymamám tökre sajnál engem, hogy nekik akkor mennyivel könnyebb volt. És egy teljesen hasonló listát felsorol, hogy szegény én, és de jó volt neki. Pl. azt mondja, hogy akkor hajnal 6-du2ig dolgoztak. Du kettőtől este 8-ig meg lehetett váltani a világot, nem hogy a háztartást rendberázni. Vagy, hogy mekkora terhet vesz le az ember válláról, ha nincs választás: ez a szappan (fürdeni, mosni, mosogatni, mindenre), ez pedig a kezed (mosni, enni, mosakodni, mindenre), no stressz, no para, hogy mégiscsak a másik mosópor, öblítő, sampon, stb., v. mosógép, mosogatógép, porszívó, stb. kellett volna, arról nem is beszélve, hogy aztán meg elromlik stb.



    Szerinte a mai világ tébolyda, és Tarzan sem akart Jane-nel maradni a városban.

  • 2007.08.24 22:05:50eszter

    hogy írják a tébolydát? Így hülyén néz ki

  • 2007.08.24 22:10:21marcangoló

    Tjuca, azért hiányzol ám!

  • 2007.08.24 22:15:03cantaloupe

    Ez a tema az egyik vesszoparipam. :)



    Mint irtam tobbszor, a zuram indiai, es sokan szoltak be viccesen, hogy fizettem-e 30 tevet meg 20 szamarat hozomany gyanant, batrabbak azt is kifejtettek hogy vigyazzak, mert az azsiai kulturaban a nonek hallgass a neve es fakanal mogott a helye.



    De erdekes modon nemcsak parom, hanem mas indiai ferfi baratai is TOBBET segitenek a haztartasban, mint egy atlag magyar ferfi. Mondjuk en csak az itt, USA-ban elo indiai parokrol meselhetek, de bizony miutan az anya fozott, apa ult le a gyerekekkel enni, a kicsit cumisuvegbol etette, tudott pelenkazni is. Leesett az allam. Az ovuke meg akkor, mikor megmondtam, hogy nekem soha nem voltak szolgaloim. Ugyanis az indiaiak, akik soha nem voltak Europaban, azt hiszik, hogy nekunk van bejarononk, napi szinten. :)))



    Szoval tobbszor feltunt, hogy -mint nemreg- az arab kulturan vagy azsiai ferfiakon mindenki szornyulkodik, kozben pedig Magyarorszagon is feudalis viszonyok vannak rendesen. Ismerek egy 26 eves sracot, aki azert nem eszik narancsot, mert lusta megpucolni. Meg amugy se vegez semmi hazimunkat. Es en egyetlen lanykent szintugy mas feladatokat kaptam, mint ket ocsem, sokkal tobbet kellett segitenem. Meg ugy altalaban, amiket itt a forumokon olvasok, egnek all tole a hajam. Leona, a parodnak egy het kellene a haztartassal-gyerekekkel cakumpakk, en a helyedben lelepnek egy boronddel. De ha nem is vagy ilyen meresz, beszelni mindenkeppen kene rola, mert ismerem ezt a tunetet: most csendben lazadozol, 3 ev mulva elhidegules, 5 ev mulva valas...mas Gezenguz Evi esete, aki tudatosan valasztotta a htb-szerepet es boldog vele, de van aki nem az.



    Vezetes: na, ez egy kulon posztot megerne. :) Az en parom imadja a kocsikat, a Forma 1-et, ugyhogy alapbol zavarja, ha nem vezethet, de ennek ellenere sokszor megkerdezi, hogy szeretnek-e. De van olyan is, hogy kijelentem, en vezetek. :) Csak sajnos gyakran kommentalja, amit utalok, de errol is lassan leszokik, jo uton halad.



    En nem cserelnek nagyanyaink eletevel, nekem ez igy tokeletesen jo. Hogy tudatosan valaszthattam iskolat es nem kuldtek el 9 tesom mellol mar 12 eves koromba gyari munkasnak. Tudatosan valasztottam part, akivel tudatosan vallalunk gyerekeket, amennyit szeretnenk, nem ugy mint 70 eve, mikor annyi gyerek jott, ahany akart, es az ur leteperte asszonykajat, ha szexelni akart, tetszett vagy nem. Nem volt NANE, ahol a megvert nok menedeket talaltak. Nem volt egy nyavalyas turmixgep sem.

    En szeretem, hogy kezemben tartom a sorsom, a technikanak koszonhetoen lerovidul a hazimunka, es valaszthatok, hogy kosztumben es magassarkuban epitem a karrierem, vagy otthon maradok 3 evig.



    Tobbek kozt azert is, mert 50 eve hogyan talalkozott volna egy indiai pasas egy magyar lannyal? Es ha talalkoztak is volna, mennyi lett volna a kapcsolat eselye, foleg kulturalis okok miatt?

  • 2007.08.24 22:22:06ET

    eszter! Igen, ebben is sok igazsag van a nagymamad szemszogebol nezve.



    A parakrol meg azt gondolom, hogy pont a valasztas lehetosege miatt gyakorlatilag mindenben lehetne mindig "okosabb" dontest hozni. Emiatt en azt a taktikat valasztom, hogy probalom "megvalogatni", hogy min problemazok. Ez persze nem mindig sikerul, de az esetek tobbsegeben megy es elfogadom, hogy tobbszor nyulok az atlagosan jo iranyba, vagy benazok el valamit kicsit, mint talalom meg a tokeletes megoldast.



    Ja es a nagy ugyekben pedig bizok az osztoneimben. Persze lehet, hogy az elet majd bazira nem engem igazol, de eddig bevalt.

  • 2007.08.24 22:35:31holla

    Leona, amit itt irtal, teljes mértékben egyetértek, én is hasonlókat érzek és gondolok, kivéve egy részletet: sztem a pasik nem azért változnak vissza lusta malaccá, mert érvényesül az anyós káros hatása, hanem ez akkor történik meg AUTOMATIKUSAN







    úgy vettem észre, hogy az emberek fele panaszkodik, a másik fele meg arra panaszkodik, hogy a többiek állandóan panaszkodnak, és ez mennyire gáz... :-)) es az is furcsa, hogy sokszor nem az a reakció, hogy oké, mondd el mi a baj, dumáljunk róla, hanem az a teljesen lenyomó szöveg, hogy jajj már megint jon a nyafogással, mennyire idegesitö, haggyábékén. ez

  • 2007.08.24 22:36:54holla

    hopp, ez elment, szal akkor történik meg automatikusan, amikor összeköltöznek egy bármilyen nőneművel

  • 2007.08.24 22:53:40holla

    káposztalepke,

    még nem gondoltál rá, hogy irni kezdj? nekem nagyon bejön, ahogy irsz, olyan sodró és okos...



    az elvárásokkal meg a gazdagabb szomszédokkal kapcsolatban: sztem engem kevésbé ezek frusztálnak ,mint inkább az az idealizált kép, amit életem során láttam vagy hallottam a kapcsolatokról, házasságról, szülésről, stb. Azt, hogy ezek VALÓJÁBAN miről szólnak, csak akkor látod, ha benne vagy. Én tehát általában azért panaszkodom, mert nem erre számitottam, és még nem sikerült benyelnem a valóságot. :-))

    (pedig átlagos családban nőttem fel, ahol mindent az anyám csinált, de gyerekként/fiatal felnőttként eszembe sem jutott magamra vonatkoztatni bármit is ebből)

  • 2007.08.25 00:34:33nazsija

    (nyehh. apro eszrevetel: gyanitom, h EU konform ,nem komfort az a jatszoter.)

  • 2007.08.25 18:13:23Anyatünde

    leona: olyan gyakran eszembe jutsz ma.

    Nem tudok hosszabban írni, itt ülünk a bútorszerelés és gyerekszoba-átrendezés közepén.

    Drukkolok nektek!

  • 2007.08.25 18:57:07mspoppy

    "Vagy a XXI. században felszabadult szabad kapacitások nem fordíthatóak arra, amire hivatottak lennének? S hiába szabadították fel a nőket, lehet, hogy mi ezzel élni nem is tudunk igazán."



    Szerintem itt van a kutya elásva.



    Nem azt kell vizslatni, hogy vajon régebben jobb volt-e a nőknek, mert az egy végeláthatatlan elemzésbe torkollna (régen se kapált mindenki a kukoricaföldön, > kiket is akarunk akkor összehasonlítani? a mai átlagnőt az x évvel ezelőtti átlagnővel? de mi számított akkor átlagnak? és mi számít most annak? etc.),



    hanem azt, hogy ki-ki EGYÉNENKÉNT mennyit tud ebből az eleinkhez képest megváltozott helyzetből profitálni?



    A kommentálók közül egyetértek azzal, aki azt mondja: régen nem a "rinyálás", hanem az elfolytás ment nagy erőkkel.

    S annyit tennék hozzá: szerintem az is jellemzőbb volt, hogy a nők egymás közt MÁSOKAT beszéltek ki, nem pedig a saját problémáikat.



    Szvsz sokat könnyíthetünk az életünkön, ha időnként átgondoljuk a saját helyzetünket, a kapcsolatainkat, a céljainkat, stb. és félresöpörjük a fölös megfelelési kényszereinket (ú.m. tökéletes nő, tökéletes feleség, tökéletes anya).



    Önmegvalósítás?

    Én beérem annyival, hogy az általam választott és a rám rótt területeken igyexem derekasan helytállni és az elvárásokat illetően mindig csak egy picit szigorúbbnak lenni magammal szemben, nem átesni a ló túlsó oldalára.

  • 2007.08.25 20:20:21Hicudzsi

    Huh rengeteget írtatok, nem értem a végére csak a feléig.

    Biztosan már említette valaki, de azért én is leírom, hogy szerintem mi az alapvető gond.



    Marywolf pedzegette egyébként.



    Nagyim korában a nőnek férjhez kellett mennie, aztán gyereket szülnie és vagy otthon maradnia vagy menni a gyárba dolgozni. Ezen felül igényeihez és anyagi javaihoz mérten szépíthezhetett vagy hagyhatta el magát, tarthatott cselédet/szoptatós dajkát vagy maradhatott otthon a gyerekekkel 24 órában, hogy a nagymosást mosóteknőben végigcsinálja.



    azon kívül, hogy elég volt jó asszonynak látszana senki nem rótt rá semmi extra dolgot.



    Ha egy lány manapság kilép a gimnáziumból sokkal több mindennek meg kell felelnie.

    Kell egy jó munkahely, ahol kereshet elég pénzt albérletre mert nem lóg a szüleink nyakán az egyszoba - konyhás félkomfortos garzonban a Mester utcában, ráadásul nincsenek már munkáslakások, hogy abban reménykedhessen, jövendőbelje MÁV-os dolgozóként majd szolgálati lakást kap a Munkácsy utcában.



    Megvan a melóhely meg az albérlet. Tegyük fel, hogy főhősnőnk nem egy Micike a gépírólány típus - aki 30 éve ugyanazt a Olympia-gépet püföli -, és szeretne felülemelkedni.

    Elsőnek meg kell küzdenie a szexista baromságokkal.

    Tudjátok, a meetingekről is az azonos munkakörű de női munkatársat küldik ki, hogy szóljon Gizikének hozzon kávét.

    Meg kell küzdenie azzal, hogy a főnöke naponta a szemére hányja - mikor már a fél iroda azt beszéli, hogy pasija van ezért nem engedi tapizni a fenekét -, hogy nehogy nekem terhes legyen, mert akkor inkább fizetem az abortuszát (megesett történet, de szerencsére nem velem).



    Na mondjuk hősnőnk szerelmet/párt talál és jön a gyermekáldás. Elég-e az albérlet. Hősnőnknek a szülésig több túlórát kell vállalnia, és be kell fejeznie időben a projectjeit. Agybaj a köbön.

    Ha megszült jó anyának és feleségnek kell lennie, bár senki nem tanította neki de mindenki tudja mi a jó gyereknevelési elv, mi a legújabb irányzat. Közben legyen bombanő, ne hízzon el, mert azzal riogatják, hogy apuci majd jól felszedi a kávéfőző Gizikét a melóhelyen.



    Naszóval szerintem tudjátok miket várnak el tőlünk... éa ezért a sok "rinya"...



    Nézz ki úgy mint Pamela Anderson - de ha úgy nézel ki leribancoznak és azt mondják miért nem vagy Mária nővér a Trapp családból (Julie Andrews)

    legyél jó háziasszony, a lakás mindig legyen patyolat, az étel fejedelmi - de ha így van akkor elkezdenek kutakodni, hogy biztosan így nem jut időd a férjedre/gyerekeidre ha ennyit gürizel és tutibiztos elfojtasz valamit amit a takarítással élsz ki. A gyerekeid neveld rendesen és tisztességesen. Emellett építsd a karriered is mert ha nem akkor a társadalom rákfenéje vagy azzal, hogy csak ülsz otthonodban a gyermekeid körében :)





    Ennek ellenére én szeretek most és itt Európában nő lenni, mert jobb mint a nagyanyám idejében...

    itt történetek következtek de kitöröltem. Sok a kismama :)

  • 2007.08.25 20:30:09mspoppy

    Hicudzsi,



    szerintem az elvárások felét csak bedumáljuk magunknak.

  • 2007.08.25 21:13:16Guruljka

    mspoppy,



    Nem, ezt a társadalom és a környezet dumálja be nekünk.



    De az igaz, hogy nem kéne bevennünk.



    De nehéz nem bevenni.

  • 2007.08.25 22:00:05mspoppy

    No igen, a társadalom és a környezet...



    Ha eddig nem jutott volna eszükbe a férfiaknak, hogy a narancsbőrt is a "hibák" közt tartsák számon, akkor mostanra - hála a társadalomnak, a környezetnek és a médiának - már fülvilágosultak ezügyben is.



    Ugyanakkor nem hiszem, hogy a többségük ennek akkora jelentőséget tulajdonítana, mint mi magunk.



    Azt hiszem, a nők hajlamosak egy bizonygatási mókuskerékbe hajtani magukat.



    Nem értem: miért gondolják, hogy a környezetük többet vár el tőlük annál, hogy ELÉG JÓ feleségek, anyák, stb. legyenek, amikor a többségük - nem tökéletes, hanem - 'elég jó' férjjel, gyerekekkel, stb. is megelégszik?

  • 2007.08.26 00:28:05Guruljka

    mspoppy, szerintem ez nem női, hanem emberi doldog.



    Szétnézel a mai hapsik közt és látod, hogy a papucscipős fehérzoknistól a metroszexuálisig ér a paletta.

    De elégedett.... az nem sok van köztük sem. Ugyanúgy mint a nők közt.

    Sőt, szerintem a tendenciák is hasonlóak.

    Számukra is fontosabb lett a karrier és a család. Igen, szerintem a mai pasik sokkal nagyobb szerepet vállalnak fel a gyerekek napi ügyes-bajos ügyeiben, mint a nagyapáik, apáik.

    Fontosabb lett a külső megjelenésük. Már sok helyen nem ritka és "buzis dolog" a hajfestés, teljes szőrtelenítés stb.

    Arra akarok kilyukadni, hogy lehet, hogy nem olyan feltünően, meg kicsit lassabban, de ugyanaz történik a pasikkal, mint a nőkkel.

    Abban igazad van, hogy amit mi magunktól elvárunk az gyakran köszönőviszonyban sincs a pasink elvárásával, de valszeg ez fordítva is így van.

    A természet-Isten (ízlés szerint) meg úgy alkotott meg minket, hogy mi nők a nőkkel, a pasik meg a pasikkal versengjenek.

    Tán ez viszi előre az embert.

    De szerintem ebből ki lehet szállni önkéntes alapon.

    Lehet azt mondani,hogy járom a magam útját.

    De az sem könnyebb. Mert az embert állandóan körülveszi a társadalom.

    Hú de nagyon filozófikus lett. Most már mindegy:))

  • 2007.08.26 04:57:10Joepardy

    Engedjétek meg, hogy mint öreg nagymama szóljak hozzá.

    Amikor én fiatal voltam és gyereket szültem, már volt gyes, de nem maradtam otthon, mint ahogy a barátaim sem, mert hívott minket a fene nagy önmegvalósítás. Mindkét gyerek 9 hónaposan bölcsi, ovi, napközi. Hétvégeken bulitunk (péntek este otthonunkban a szintén kisgyerekes barátokkal), gyerekek elpasszolva a nagyiékhoz, hétvégén síelés, kirándulás, túrázás, csavargások- mindig bandában - sok gyerekkel - chicco háti hordozóval, hévvel, busszal. Táncház, alternativ szinház, koncert. Szóval rohangáltunk, nem untakoztunk. Hogy jó volt-e a gyerekeknek, nem tudom igazán, de szeretik mesélni az élményeiket. Mindenestre a menyem ellentétben velem még évekig szeretne otthon maradni az unokáimmal és hogy kimozdulhasson a férjével még arra is hajlandók voltunk- vagyunk, hogy amikor ők biciklitúrára mentek az Őrségbe a barátaikkal, mi kocsival hordtuk utánuk a gyereket, hogy négy óránként megszoptathassa. Na nem is láttunk semmit az őrségből, mert a pici még abban a korban volt, hogy ha ment a kocsi aludt, ha megállt felébredt. Szóval lehet kimozdulni, de komoly szervezést, családi hátteret és hétvégén nem dolgozó férjet igényel- ami nem könnyű

  • 2007.08.26 05:04:44Joepardy

    Bocs, de nagyon kioktató lett a szövegem úgy látszik a nagymamaság ilyen hatással van az emberre

  • 2007.08.26 07:56:37szanna

    Joepardy! Nem találtam meg, hogy hol voltál kioktató. :)

  • 2007.08.26 08:48:43mazsola84

    Leona,

    nagyon-nagyon együttérzek veled! Az én párom is hasonló, talán azzal a különbséggel, hogy ha gyerekről lenne szó, bizti vigyázna rá, hogy én is szabad lehessek pár órára. Mondjuk porrongyot ő se látott még közelről. Az a kedvencem, hogy mindig kitalálja, hogy tanítsam meg főzni, mert imád enni. Kimegyünk a konyhába, mutatom, hogy mit-hogy kell erre leül újságot olvasni, hogy "ááá ez nem is olyan érdekes". Megjegyzem 36 évesen én tanítottam meg, hogy kell felütni egy tojást. Ezt köszönöm anyósom nevelési elveinek (egyke, késői fiúgyerek, anyuka htb., kinyalom a fiam seggét típus)



    Bezzeg apám! Ha kosz van önként kiporszívóz, berakja a mosást (azóta sok rózsaszínű cuccunk van mondjuk, de a szándék...)és senki nem főz - még anyám sem - olyan jó főzelékeket, mint ő. Ő a párom ellentéte, 20 éves szülők gyermeke, vidéken nevelkedett és 10 évesen már sütött-főzött. Mindig mondom is anyámnak, ha szapulja apámat, hogy csak hallgasson!



    A vezetés nálunk jól működik, mivel két kocsink van. Illetve mind a kettő az ő becses tulajdona. Ha az enyémmel megyünk valahova én vezetek, ha az övével, akkor ő. Ha külföldre megyünk a határig én vezetek (250 km), külföldön ő. Mondjuk mind a ketten imádunk vezetni és közös hobbink az autózás, úgyhogy legalább ez nem kérdés.



    Egyébként úgy fél éve olvasgatom a porontyot és egyre jobban érik bennem az felfogás, hogy majd lesz valahogy. Ha minden problémát amiről írtok komolyan számításba vennék már rég letettem volna a gyerek kérdésről. Úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy, tehát minden meg fog oldódni. Ez a zavar arra akar reagálás lenni, hogy nehéz az élet, nehéz biza :))) Szerintem a nagyanyámnak is pont olyan nehéz volt, mint nekünk. Ők arattak, mi (ill. ti) lecipelitek a babakocsit a metróhoz stb.

  • 2007.08.26 11:32:41di

    Káposztalepke, nagyon jól írsz.!! Az tény, hogy az összehasonlítás nem tesz jót a lelkünknek.

    Én egyébként azt figyeltem meg, ha nem panaszkodsz nem vagy érdekes. Valahogy az senkit nem érdekel, hogy jól vagy, gyerek szépen fejlődik, férj segítget, fáradt vagy, de jobb mint dolgozni stb... De ha elkezdenék panaszkodni, igen most hisztizik és akaratoskodik a lányom, férjemet alig-alig látom stb. akkor vhogy jobban van miről beszélni. Arra senki nem kiváncsi hogy jól vagy. A "volt" mhelyi barátnőim is csak akkor találnak meg ha panaszkodnivalójuk van. Pedig én igazán kiváncsi lennék másra is, de hiába válasz csak akkor jön, ha épp "gáz" van.



    Szerintem nekünk semmivel sincs könynebb dolgunk, csak minden más. A múlttal nehéz összehasonlítgatni a mai életet.

    És. Káposztalepke:)) nagyon jól írtad/szemlélteted a helyzetünket. Ha ilyen jól tudnék fogalmazni, ilyesmit írtam volna magam is:)))

  • 2007.08.26 11:44:33Leona

    Némi utószó: leírnám akkor, amit múltkor kispóroltam: a párom szokott segíteni is. Mióta van mosogatógépünk, azóta azt elég sűrűn be- vagy kipakolja (előtte kb. 6 év alatt kb. ötször mosogatott el). Ha kiderül, hogy beugrik hozzánk valaki, akkor szokott rendet is rakni. Szokott peluzni is, és kb. 50 %-ban ő szokta befejezni is (ahelyett, hogy visítani kezdene, hogy "nem bírok vele, gyere, segíts!!!!). Havonta egyszer kiporszívózza a lakást, a konyhát pedig heti háromszor. Minden nap végigtörli a fürdőszobában az összes vízcseppet, nehogy rávízkövesedjen a dolgokra. Hogy hogy lehet, hogy a kosz ennek ellenére ottmarad, és megvár engem, azt senki ne kérdezze... Általában ő nyírja le a füvet, sőt, az elemeket is előbb utóbb feltölti.

    Néha magától is észreveszi, hogy itthon pl. kitakarítottam, és megdícsér. Nem várja el tőlem, hogy Brí legyek, sőt elhiszi, hogy néha pihenni/kikapcsolódni vágyom (az már más kérdés, mennyire veszi figyelembe...)

    Mikor a kistesó született, és én kórházban voltam, tök egyedül ellátta a nagylányt. Még mosott is (hála a kétéves segítségének, egész jól sikerült is)!

    És ha olyan kedve van, olyan jót tud a gyerekekkel játszani, hogy aztán alig lehet őket lehiggasztani.



    Szóval a fentebbi hsz nem annyira panaszkodásnak volt szánva, csak gondoltam némi adalék ahhoz a fene nagy női felszabadításhoz. Mert személyszerint én néha úgy érzem, az újabb jogokhoz duplaannyi új kötelesség is adódott.



    Egy mondatban összefoglalva a múltkorit pedig csak annyit mondanék, hogy a férfiak jó része természetesnek veszi, hogy a nők kötelessége minden háztartással és gyerekneveléssel kapcsolatos dolog, és fel sem merül bennük, hogy azt ők is megcsinálhatnák. És ez bosszant.

  • 2007.08.26 13:03:03gida

    Joepardy, az őrségi bringatúránál rájöttem, ki vagy! Legalábbis 99 százalékig biztos vagyok benne.

    Én ugyan nem voltam ott azon a túrán, csak a férjem, de szilveszterkor Cesky Krumlovban már igen! Együtt vártuk a fiadat meg a menyedet + a barátokat a szálláshely kocsmájában. :))) Bár ez akkor abban a pillanatban nem volt annyira vicces.

    No, mindegy, se kioktató nem voltál az hozzászólásodban, se semmi más.

    Amúgy a fiad tényleg mindig örömmel mesél a gyerekkori élményeiről, szinte mindig mindenről eszébe jut valami, hogy milyen volt, amikor gyerekkorában az anyjával, meg az öccsével, nem hiszem, hogy ne lett volna jó nekik. Igazából én is ilyen szülő szeretnék lenni, és legalább ennyi élményt szeretnék nyújtani a lányomnak gyerekkorában, úgy, hogy közben én is tudjak szórakozni. És mivel a fiad, és a baráti társaságunk nagyobb része is így gondolkodik, erre hálistennek minden esélyem meg is van. :)

    Lányok, ti meg ne higgyétek el Joepardynak, amikor azt írja, hogy öreg nagymama. A szilveszteri buliban jelmezbe öltözött, és letáncolta a parkettről a nála húsz-harminc évvel fiatalabbakat is. :)

  • 2007.08.26 15:38:44Joepardy

    gida, ez nagyon jól esett, köszönöm. Igazából, ha felnőttek a gyerekeink, akkor se tudhatjuk biztosan, hogy jól csináltuk-e annak idején, csak reménykedünk , hogy véglegesen nem rontottunk el semmit és a hibáinkat pedig idővel megbocsátják.

  • 2007.08.26 15:55:12gida

    Akkor ezek szerint normális, hogy folyamatos parában vagyok, hogy mit rontok el, meg mit nem, és hogy mindek mi lesz a következménye hosszútávon?

  • 2007.08.26 15:55:58gida

    Ja, amúgy jól tippeltem, hogy ki vagy? Mert ez a válaszodból nem derült ki.

  • 2007.08.26 16:54:14ET

    Joepardy,arra reagalva, hogy "csak reménykedünk, hogy véglegesen nem rontottunk el semmit és a hibáinkat pedig idővel megbocsátják." én is ezt remélem, most, hogy 3 hónapja anyuka lettem. De még jobban reménykedem abban, hogy legalább nem ugyanazokat a hibákat követem el, mint a férjem, vagy az én szüleim. Akkor legalább azt érezném, hogy tanultunk valamir és sikerült előrelépni.



  • 2007.08.26 17:10:28kaposztalepke

    holla, di: köszönöm, hízik a májam..:)

    bár én mindig úgy gondolom, hogy állat zavarosan írok, mert egyik dolgoról eszembe jut másik, közbe magamnak is alátámasztva mindent, ezer példa jut eszembe, meg beékelés, meg izé meg bigyó:) és egy hosszú zavaros őskáosz a vége:)

    pedig tudok rendzserezetten, értelmesen, tagolva írni, csak ahhoz először végig kéne gondolni a dolgokat, és nem írás közben összeagyalni, ez meg gyerekek mellett ritkán sikerül:)



    Igazán tetszett, amit Joepardy írt, én is szeretnék többet mozdulni, csakhát tényleg ott vannak azok a feltételek, amiket felsorolt...nálunk Apa hétvégén is dolg., de szo. mindenképp, nagyszülők olyan messze, és annyit dolgoznak, hogy rendszeresen nem tudnak segíteni...és sajna ráadásul bármit akar az ember, jön az anyagi oldal is. Ráadásul amikor ráérne mindenki, akkor jönnek azok az itthoni teendők, amiket egyedül a gyerekek mellett nem tudok megcsinálni, vagy több ember kell hozzá..és többnyire olyan hulla a férjem, hogy nincs szívem még akkor is szétrángatni, örül, ha itthon lehet..



    de azért igyexünk, szeretjük a gyerekeket és egymást, és én is csak reménykedem, hogy ha nem is vagyunk tökéletesek, de talán alapvetően helyrehozhatatlan gond nem lesz..



    gida: én is sokszor gondolkodtam meg paráztam ezen...de arra jutottam, hogy úgysem tudok mást csinálni, mint ami a legjobb meggyőződésem...úgyhogy hiába mondaná vki azt, hogy "ezt vagy azt így vagy úgy kell csinálni", ha nem érzem úgy, vagy nem megy az egyéniségemhez, akkor úgysem tudom azt tenni. És azért a gyerekek idővel találkoznak sok más emberrel, sok más dologgal..mi szülők átadjuk nekik azt, amit mi tudunk...én pl megpróbálom a zene, az irodalom szeretetét, a műszaki érdeklődést és gondolkodásmódot, a természet, élőlények tiszteletét, értékelését...mástól meg tanul majd mást. Persze ahogy lát majd más példát is, és nemcsak az itthonit, úgy kezdi el mind jobban mérlegelni meg bírálni az én cselekedeteimet/véleményemet, de az meg kell:) De alapvetően én is csak reménykedem:))) sztem ennyit tehetünk, megtesszük, ami tőlünk tellik, és imádkozunk:)

  • 2007.08.27 09:07:22Joepardy

    gida, persze eltaláltad, épp azért köszöntem meg, hogy írtál a nagyfiamról. Egyébként azokra a "bűnökre" amiket elkövettem a gyerekek ellen, ők egyáltalán nem emlékeznek (pedig máig szégyellem), viszont számomra elképesztő dolgokat tudnak a fejemhez vágni, amikre meg vagy nem emlékszem, vagy ledöbbent, hogy milyen komolyan vették. Különösen gyakori a "akkor te a bátyámnak/öcsémnek kedveztél". Komolyan mondom minden rosszul kettétört csokit megjegyeztek.

  • 2007.08.27 09:57:39Alvomacko

    Leona: én voltam, aki azt mondta, hogy sokat panaszkodunk. Nem a Porontyra értem. Mert ez kicsit ilyen fórum. Olyan szívkiöntögetős. Én is megtettem már néhányszor.

    Nekem az a bajom, hogy máshol is jóformán csak a panasz van. Velszeg én járok rossz helyre, de egy csomó helyet nem is tudok kiiktatni az életemből. Munkahely, szüleim, barátaim, orvosi rendelő stb.

    Szóval nekem ez volt egy kicsit sok, nem az itteni dolgok.

    Hogy egy táborról is csak a negatív dolgokat mesélik a felnőttek, a többit elintézik a "jó volt" szavakkal.

    És nekem is megvannak a panaszkodós helyeim, a többieknek viszont igyekszem a szépet és jót elmesélni, remélve, hogy nem veszik dicsekvésnek.

  • 2007.08.27 10:12:02Leona

    Maci, tudom, a te hsz-eidet mindig megjegyzem, és nem rád gondoltam.

    Voltak, akik olyat írtak be, hogy jaj, már megint egy panaszkodós blog, kár volt ide benézni, stb..., miután volt egy kicsit kifakadós kommentem.

    Értettem, amit írtál, és igen, kicsit egyet is értek vele. De szerencsémre nekem nem csak ilyen a környezetem (vannak ilyen emberek is benne). Szerintem mi is alapból nem ilyenek vagyunk, de azért mi is panaszolunk néha. Pisti pl. naggyon-naggyon ritkán.

    Most legutóbb, látni kellett volna, milyen élvezettel ecsetelte a lábtörése összes gusztustalan részletét :)

  • 2007.08.27 10:13:42Leona

    Ja és vigyorgott hozzá...

  • 2007.08.27 10:17:02Alvomacko

    Leona: gipszben van még?

  • 2007.08.27 10:27:06Leona

    Nem, mert "csak" a lábujja tört, arra meg nincs gipsz. Mostanára sikerült leoperálnia a körmét is, és ezzel dicsekszik mindenhol. Brrr...

  • 2007.08.27 10:48:26Alvomacko

    Leona: jajjjj! Férfiak. :-)

  • 2007.08.27 12:10:47lucu

    Objektíve: a mostani anyukáknak sokkal könnyebb, mint a régieknek volt (akogy a férfiaknak és a gyerekeknek, és mindenkinek az), mert soha ilyen könnyen és jól és kényelmesen nem éltek még emberek a földön, mint most Európában.

    Szubjektíve: meglátásom szerint az embereknek mindig ugyanannyi problémájuk van, vérmérséklettől függően. Ha nincs, csinálnak maguknak, és mindegy, hogy ezek a problémák valósak avagy felfújt semmiségek, az egyén szempontjából rém valóságosak és fontosak. Hiába van most mosógép, korlátlan mennyiségű ennivaló, fürdősó, mosogatógép és eldobható pelenka, a mindennapi csúnyaságot úgyis megtaláljuk. Pl nincs ruhaösszehajtogatónk és -eltevőnk. Kövérek vagyunk. Túl soványak vagyunk. . Mégis más szakot kellett volna tanulnunk az egyetemen. Hülye a szomszéd.Nyáron nagy a meleg, stb.

    Nekem elég sokáig tartott, míg felismertem, hogy ha panaszkodom, attól csak nekem lesz rosszabb. Problémája mindenkinek van, volt és lesz, szerencsére nagy részüket meg lehet oldani.

    Ja, és még valami a nő felszabadításáról: szabad(abb)nak lenni nem feltétlenül boldog állapot, de aki nem szabad, és erről tud, az biztos nagyon rosszul érzi magát.

  • 2007.08.27 17:14:57vasszűz

    Ennek az írásnak mi köze a női egyenjogúsághoz?

    Igen, nagyanyáinknak könnyebb volt, abban a tekintetben, hogy az egész rokonság nagyjából egy faluban/városban lakott, mindenki segített a gyereknevelésben. Ma már több 100 km-re laksz rokonaidtól, segítség nulla, egy nő akár két évre is össze van zárva egy kisgyerekkel. Ezt lelkileg nem könnyű.

  • 2007.08.28 22:48:40holla

    OFF

    káposztalepke



    "bár én mindig úgy gondolom, hogy állat zavarosan írok, mert egyik dolgoról eszembe jut másik, közbe magamnak is alátámasztva mindent, ezer példa jut eszembe, meg beékelés, meg izé meg bigyó"



    az az érdekes, hogy ez igy van, és mégis.... :-)))



    "és egy hosszú zavaros őskáosz a vége"



    és pontosan ennek is látszik, és mégse.... :-)))





    Joepardy



    "Komolyan mondom minden rosszul kettétört csokit megjegyeztek" na ezen szétröhögtem magam! :-))) Köszi, egy pillanatra visszarepitettél a gyerekkoromba! :-)

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta