SZÜLŐSÉG

A hiszti vajon mi?

2007. augusztus 23., csütörtök 08:19

Amikor kiejtjük azt a szót, hogy hiszti, akkor úgy gondoljuk, hogy itt aztán nem lehetnek definíciós problémák. A hiszti az a sajátos jelenség, amikor a gyerek akar, de nagyon, ököl összeszorít, rúgkapál, harap, karmol, üvölt, fejet illetve egész testet földhöz verdes. Lehetőleg közönség előtt. Reagálhatunk rá sokféleképpen: megvigasztaljuk, ignoráljuk, elmenekülünk, magára hagyjuk, letörjük, humorral elvesszük a dolog élét vagy eltereljük a figyelmét.

Tulajdonképpen egy dolgot nem szoktunk csinálni: megérteni. Mert ha belegondol az ember, tényleg szar, hogy nem tudod magad normálisan kifejezni és még csak nem is csinálhatod, amit akarsz. Ha belegondolok, felnőtt koromban egyszer fordult elő velem ilyen, és mély depresszióba zuhantam. A kisgyereknek meg nyilván valóban nagyon fontos az, amit annyira akar. Beszélni annyira nem tud, mi vagyunk hatalmon, az önérvényesítésnek elég kevés útja-módja áll rendelkezésére. Amikor azzal próbáljuk bagatellizálni a dolgot, hogy hiszen csak a közönségnek csinálja, akkor azért arra is gondolhatunk, hogy mi sem szoktunk az üres szobában magunkban panaszkodni, hanem felhívjuk legalább egy haverunkat vagy a pasink vállán sírjuk el gondunk-bajunk.

A kisgyerekek kétségbeesett rohamait általában az okozza, hogy nagyon akarnak valamit (vagy nagyon fáradtak, és ezért mindent akarnak egyszerre), esetleg nem sikerül végrehajtaniuk egy számukra túl bonyolult tevékenységet, és a tiltás vagy az egyéb kadályok annyira frusztrálják őket, hogy tehetetlenségüket egy kiadós dührohammal fejezik ki.

Valószínűleg a legrosszabb visszadühöngeni, bár tényleg nagyon idegesítő tud lenni a sok sikítozás. A legrosszabb az, ha magunk sem tudjuk, hogy mit akarhat a gyerek, mert nem értjük. (bár lehet, hogy ő sem tudja pontosan.) Mindenesetre próbáljuk megérteni, és ha sikerült, akkor döntsük el, hogy teljesíthető, vagy sem. Ha például valamit nem ér el vagy nem tud végrehajtani, akkor nyugodtan segítsünk: ezzel nem arra neveléjük, hogy hiszitvel érvényesüljön, főleg, ha közben verbalizáljuk a problémát - ez őt is arra készteti, hogy esetleg (ha majd már tud azon a szinten beszélni) szavakkal próbáljon hatni ránk.

A kivárás is jó taktika: ha látjuk, hogy a gyerkőc kétségbeesett, kicsit megsimogatjuk, megölelgetjük esetleg, és egyszerűen megvárjuk, hogy elmúljon a szomorúság. Hasznos lehet eltávolítani őt a kudarc helyszínéről, ha van rá mód, mert így könnyebben elszakad a frusztráló élménytől (ezzel mi is így vagyunk, ha belegondolunk). Nem feltétlenül kell a gyerek érzelmeit semmibe venni, csak azért, mert bosszantanak, vagy mert más intenzitással fejezi ki őket és mást tart fontosnak. Mindig gondoljunk arra, hogy mi szinte mindig azt csinálhatjuk, amit akarunk, és ha mégsem, akkor bizony ugyancsak frusztráltak leszünk, és a legkülönbözőbb eszközökkel és taktikákkal dolgozzuk fel a feszültséget - nem biztos, hogy elfogadhatóbbakkal, mint a hiszti - mondjuk beszólunk valakinek, veszekszünk egy kicsit, esetleg jól berúgunk vagy egymásnak ugarsztunk másokat.

Nálatok hol kezdődik a hiszti, és mikor válik a gyerek viselkedése kiborítóvá - ha pedig lecsap a hurrikán, akkor mit tesztek, hogy helyre álljon a béke?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.23 19:24:48kovvacs

    Én szerettem a hidegvizes arc(!)mosást gyerekként. Közben nyertem egy kis időt, hogy kitaláljak taktikákat. Az más kérdés, hogy később rájöttem, felesleges volt erőlködnöm a taktikákkal. Ahhoz partner kell, a szüleim pedig még nem nőttek fel a feladathoz. Nem írtam el, szerintem még most se.

    Más kérdés, hogy nálunk volt minden, ez csak aféle szerény verzió volt. Épp a napokban jutott eszembe - az altatós topik miatt is - apámnak az a faarcú szövege pár évvel ezelőttről, hogy milyen praktikus volt minket alaposan elverni esténként, mert aztán olyan szépen álomba sírtuk magunkat.



    No comment.



    Meg eszembe jutott, amikor utoljára próbált megverni. Csak egyféle módon úszhattam meg. Olyan irgalmatlan hisztivel, hogy nem mert hozzámérni. Sikerült. A dolog szépséghibája, hogy kb. 25 éves voltam. És a végén engem tömtek meg xanaxkszal. Pedig az egész abból indult, hogy eléggé felnőttnek éreztem magam ahhoz, hogy megkíséreljem vele egyenrangú félként megvitatni, miért volt igazságtalan abban az adott helyzetben.









  • 2007.08.23 19:26:27Meni

    Guruljka, szerintem pont a lényeget fogtad meg, ezzel az egész zuhany-pohár viz terápiával kapcsolatban. Hogy a szülő pokolian érzi magát tőle, de ha egyszer, az adott hisztériában az, és csak az vált be, akkor meg kell/lehet lépni. Ettől még nem lesz jobb a kedvünk, nem fogjuk vállon veregetni magunkat, hogy most aztán milyen szuper szülők vagyunk. De néha meg kell tenni...mint ahogy (bizonyos esetben és bizonyos gyereknél) annak a bizonyos pofonnak is el kell csattania...

    Lehet kövezni :)

  • 2007.08.23 19:29:03kovvacs

    árgghh:((( látszik rajtam hogy alig aludtam az elmúlt 48 órában :(((( ráadásul a tudatom irgalmatlanul gyorsan lazul, vmi miatt nálam a szülés nem csak az ízületek átrendeződésével jár :(

  • 2007.08.23 21:36:48babó

    na, ma volt egy hosszú, forró napom, a gyereknek melege volt, utaztunk, keveset aludt, idegen helyen volt, de nem volt nagy zűr (16 hós). megdolgoztam minden percért, úgyhogy most pihenésképpen porontyolok.



    Meni: érzek némi ellentmondást abban, amit írsz: döntsük el előre a módszert, aztán felsorolod, hogy egyik gyereknek ez jön be, másiknak az. és szerinted rá van írva születéskor, hogy ő melyik? szorgalmas próbálkozással lehet eldönteni, hogy kb mi válik be. oké, legyen elképzelésed, de mindkettőtöknek szar, ha görcsösen ragaszkodsz hozzá, aztán egy életre törést okozhatsz neki, hogy amikor a fejéhez vágod, hogy nem ilyen gyereket akartál. :((



    B-

    gondolkodtam ezen a zuhany dolgon, nekem is mondta apósom, hogy a páromnál bevált (1x) emiatt reflexből ellenérzésem van a módszerrel szemben. de meg tudom érteni, ha valaki beteszi a liluló fejű gyerekt. az jutott eszembe (valószínüleg a mai hőség miatt), hogy az a legjobb, ha együtt állunk be alá. mert ha elérjük a hidegzuhany fázist (na jó, langyos) akkor tuti, hogy már én is a plafonon leszek, és rám is rámfér a kizökkentés. más kérdés, hogy gyakorlatilag (időpont, helyszín) kivitelezhető-e a dolog.



    azt hiszem valami regényben olvastam, hogy a "rosszalkodó" gyereket úgy büntette a dadus(?), hogy ő maga is végigcsinálta a büntetést. nem jut eszembe konkrét példa, de azt hiszem így valamennyire kikerülhető a lekezelő része a büntetésnek (nagyobb gyerkőcöknél). bár a kivitelezés itt is kérdéses.



    veletek ugyanitt 5 év múlva :)))



    a Bölcsek a bölcsőben c könyvben olvastam a témáról elméleti fejtegetést is, nagyon érdekesnek találtam. valami olyasmi, hogy az ellenkezés, düh, üvöltés 1-1,5 éves kor körül (minket most ez érint) bizonyos értelemben annak a jele, hogy elértek arra a pontra, hogy rájöttek, a többi ember (pl anya) nem pont olyan mint ők, vannak dolgok, amiket máshogy akarnak, és ezzel a problémával megpróbálnak kezdeni valamit. tehát egyrészt okosak, mert tudnak egy csomó dolgot magukról, a többi emberről és a világról, de nem értik még, hogy hogy működnek az emberi kapcsolatok (hisz olyan sokfélék!!) és kommunikálni sem tudják a gondjukat.



    sok türelem kell hozzá, és világos határok (szerintem). és így is lesznek rossz napok. meg jók is. :))

  • 2007.08.23 22:24:56Guruljka

    babóka, amiről írsz az az én-tudat megjelenése. Akkor jönnek rá, hogy Ők, nem Mi, hanem Ők egyedül. Ez nyílván nem egyszerű a gyerekeknek.



    Szerintem pont az ilyen fejlődési-érési szakaszok miatt van olyan sokféle hiszti. Így tekinthetjük a hisztit egy szakasz jelének is, ha már az a kérdés, hogy a hiszti vajon mi?

    1. nem érted, hogy mit akarok és ezért dühös vagyok (legkisebbek)

    2. miért nem csinálod vagy csinálhatom amit én akarok (én tudat megjelenésekor és utána)

    3. nem tudom mit akarok, de egy biztos, nem azt amit Te (bölcsődés kortól)

    4. A céltalannak tűnő hiszti. Ez szerintem nem az ellenkezésről és nem az ego-harcról szól csak van. Viszont biztos, hogy a legrosszabbkor és nagyon csúnyán adják elő. Tán nevezhetném a téged akarlak felidegesíteni hisztinek.

    (szerintem az a magyarázata, hogy 3 éves kor körül egy elég komoly változáson megy át a gyerek. Kisgyermekből óvódáskorúvá érik. Megváltoznak a testarányai. Karok-lábak mnegnyúlnak eltűnik a babaháj utolsó apró morzsája is. Már abszolút érthetően, tisztán beszél, szobatisztává válik és éretté válik a közösségbe engedésre is, tehát szociálisan és komoly lépést tesz. Mindezt egyszerre. Elég megterhelően hangzik. Engem ez kicsit a kamaszkorra emlékeztet, amire meg konkrétan emlékszem, hogy miközben fizikailag átalakultam tele voltam feszültséggel. És igen aa szüleimet hergeltem állandóan és még csak nem is tudatosan. Egyszerűen késztetésem volt rá)



    Majdnem biztos vagyok benne, de ezt tapasztalatból még nem tudom, hogy a következő szakasz az iskolaéretté válás idején jön.



    Azt már látom, hogy a 2. gyerekek előre tudnak ugrani egy kicsit a Nagytesó segítségével, hiszen van jó minta előttük:))



    Abban is biztos vagyok, hogy sok minden múlik azon, hogy milyen személyiségtípusba tartozik a gyerek. Mert ugye vannak felnőttek is akik akaratosabbak és vannak olyanok akik nem bírják a konfrontációt. Nem hiszem, hogy ez csak a nevelésen múlik, szerintem van benne egy jó adag genetika is.



    Hogy hogyan bírjuk mindezt kezelni? Az meg a mi személyiségünk és a gyerekünk személyiségének konstellációján múlik.

    Azért tudom ilyen jól, mert a Naggyal 1 pillanat alatt összekapunk, míg a Kicsi egyszerűen nem idegesít fel. Annyira teátrálisan csinálja, hogy nem bírom a felvenni. Egyszerűen inkább nevetési ingerem van a hisztijétől. A Nagy pedig anno addig bírta és úgy csinálni, hogy terhesen felkaptam a lépcső alján, felvittem, beraktam a lakásba és legörnyedtem a lábtörlőre zokogni. Be sem tudtam menni. Na a sírásomtól megijedt és abbahagyta. Ugyyanannyi idősen, mint most a Kicsi. A Nagy valahogy megtalálja rajtam mindig a beGuruljka pöcköt és lecsapja. Pont úgy, mint anno én az anyámnál. A tesóm meg mindig leállt az utolsó pillanatban. Én soha.

    A zuhanyozásról még annyit, hogy ha valaki soha nem gondolta úgy, hogy megalázza vele, a gyerekét, akkor nem is üzente ezt a tettével. Számomra azt jelentette, hogy itt a vége. Itt vannak a közös határaink. Ezen nem lehet átlépni. És szerintem ezt meg is értette, azért nem volt rá többször szükség.

    Másrészt soha nem öntenék az arcába vizet, mert azt utálja ha az arca vizes, zsigerből. És utálja az arcmosást is zsigerből. Neki és Nekem az lenne a lealázás kategória. Ha az általa leggyűlöltebb dolgot tenném vele.

    Na ez jó hosszú lett. Bocsánat.

  • 2007.08.23 22:31:36Hicudzsi

    Mielőtt gyerekeim születtek - sőt még csecsemőkorukban is - rengeteg olyan dolgot megfogadtam magamnak amit egyszerűen képtelen vagyok betartani. Az egyik az volt, hogy soha-de soha nem emelem fel a hangom - de néha nem lehet nem kiabálni, míg a gyerekek csak néznek rám olyankor én meg majd' elsüllyedek a szégyentől, hogy ennyire szar alak vagyok, még ezt sem bírom megállni.



    Vagy, hogy csak az életveszélyes dolgokat csináláskor szólok rájuk. De sajna ez sem elegendő, mert vannak szabályok amiket szeretném ha betartanának... és ezer meg ezer dolog.



    De mert ilyen dolgokon mentem keresztül, nem ítélkezem soha első hallásra/látásra egy adott esetről.

    A zuhanyalávágást nagyon drasztikusnak gondolom én is, de nem küldenék senkit sittre emiatt.

  • 2007.08.23 22:46:52Magdus_

    Örülök, hogy ezen a topikon is átrágtam magam (az alvósról tértem át ide), mert hihetetlen gyorsasággal cserélődnek itt az infók, tanácsok :))).

    Kisfiam 8hónapos, de már bepróbálkozik a hisztivel. Mondjuk teljesen megértem, mert olyankor csinálja amikor nagyon közölni akar velünk valamit, vagy elérni valamit, de nem megy. Látom rajta, hogy már sétálna, rohangálna, de még "csak" állni és rohamosan mászni tud. Ha nagyon rohangálhatnékja van berakom a kis kompjába és már teper is (10 perc elég, hogy kirohangálja magát és vissza a mászáshoz).

    Először azt hittem, hogy csak a kis hangját próbálgatja, de mikor a sikításhoz a kezével verdesni kezdett, majd vörösödni a dühtől jót becsodálkoztam. Ez csak egy hete megy és úgy néz ki az arcmosás nálunk nagyon jól bevált (amúgy is szeret fürödni-pláne ilyen dögmelegben).

    A hisztilista nagyon tetszett, eszemben tartom :)!

  • 2007.08.23 22:54:52Hicudzsi

    Magdus! A lányom 10,5 hónaposan kezdte a hisztikorszakot és Ranschburg tanárúrtól kértünk segítséget az interneten (ez az a hisztimegelőzés ami miatt szerintem nem volt 2 éves hisztikorszaka).

    Bemásolom a levelem részleteit és Ranschburg Jenő válaszát.



    A kérdés:

    "[...]

    Van egy 10,5 hónapos okos kislányunk, aki igazi "zsivány". Nagyon akaratos és hisztis. Nem bírja elviselni ha egyedül hagyjuk (vagy csak ritkán tűri, pedig nem tudunk túl messze menni tôle, mert egyenlôre egyszobás lakásban lakunk), nem viseli el, ha nem a saját kezével tömi az almát a szájába, ha nem rángathatja ki a dugót a konnektorból, szereti ha az ölembe veszem és úgy játszhat... ha valami nem az akarata szerint történik akkor sírás, üvöltés a vége... Eddig nincs is semmi baj, mert szerintem sok gyerek csinálja ezt ilyen kicsiként, a baj inkább velünk van... [...] ha valamiért hangosabban kell rászólni a gyerekre az szinte nekünk fáj, viszont tisztában vagyunk azzal, hogy muszáj már valamiképpen "nevelni" fôleg mivel februárban megszületik a kistestvére. Ha hisztizik, halkan beszélünk hozzá, megpróbáljuk lenyugtatni, simogatni de sajna ilyenkor csak az használ, ha felvesszük, ölbeemeljük, viszont félünk attól, hogy ez már elkényeztetés...

    Egyszer- kétszer kipróbáltuk azt, hogy betettük az ágyába és hagytuk ott hisztizzen viszont ezt "kegyetlen" módszernek tartom. Amikor tilos dolgokat csinál, kipróbáltuk az Ön által javasolt módszert ("Szülôk lettünk"), hogy eltereljük a figyelmét, de ez sajnos csak ritkán működik és a vége hiszti lesz...

    Tehetetlennek érzem magam.[...]"



    a válasz:





    Kedves Emôke!



    Gratulálok, nagyon fejlett kislánya van, hasonló problémák általában másfél éves kor táján szoktak elkezdôdni.



    Mindenképpen azt javaslom: ne vegye ölbe a hisztizô gyereket. Éreznie kell, hogy Önök nem kedvelik, amit ilyenkor csinál. Nyugodtan vegye fel, engedje, hogy az ölében játsszék - amikor nincs hiszti! Amikor van - ezt soha ne tegye, mert megerôsíti vele a nem kívánt magatartást. Mindent engedjen meg a gyereknek, amit lehet - ami viszont megengedhetetlen az a hisztivel se legyen elérhetô. Egy darabig kislánya kétségtelenül "kísérletezni" fog (és ez nem kellemes állapot), de ha következetes, higgye el, rövid idô alatt feladja a hisztit."



    Hát ennyi, én is voltam kezdő anyuka :) Ma már nem esem kétségbe ilyesmiken :))))

  • 2007.08.23 22:56:42Azurka

    Leona, nagyon ott van a lista, elrakom két év múlvára :-)



    Szuper dolgokat írtatok eddig, még-még hisztikezelést :-)



    Babóka, tök jó, hogy az egyévesekről írsz, pont erről kérdeznék. 14 hós a lányom, de szerintem már hisztizik.

    Pl: simán felmászik a kanapéra, és megpróbál felállni (szerintem fel is tudna) a kanapé karfájára (!). Ilyenkor persze azonnal lekapom, lerakom a földre, jön az üvöltés, ültő helyében vergődik a lábával, csapkod. Ha megpróbálom elterelni a figyelmét más játékkal, akkorát csap rá, hogy a szoba másik végébe repül. Ha megölelgetném, eltol magátol (vagy engem is megüt, ilyenkor persze lefogom a kezét, és közlöm vele, hogy ezt nem szabad, fáj, stb -> újabb üvöltés).

    Hiába magyarázok neki, úgy veszem észre, még nem érti meg/nem akarja megérteni. Mit lehet egy hisztiző egy évessel csinálni?



    Kovvacs, ezek nagyon gáz dolgok, amiről írsz, sajnálom, hogy ezek megtörténhettek veled. Remélem, ma már fogsz tudni pihenni, jobb kedvet holnapra (és kitartást az utolsó napokhoz-hetekhez)

  • 2007.08.23 23:07:20Azurka

    Hicudzsi, szerintem ez van most nálunk, mint ami nálatok 10,5 hósan (legalábbis nagyon hasonlóak a tünezek :-))

    Azonkívül, hogy amikor hisztizett, nem vetted ölbe, mit csináltál még vele? Mert jelenleg nálunk is csak ez az egy mód van, ami megnyugtatja.

  • 2007.08.23 23:07:50Azurka

    tünezek=tünetek

  • 2007.08.23 23:18:59Hicudzsi

    Azurka!

    Tudod ha a gyereknek szüksége van valamire akkor azt igyekszünk együtt kitalálni. Abban a korszakban a lányomat erősen frusztrálta, hogy nem tudott még járni ezér volt ez a tilos dolgok csakazértiscsinálása meg a többi ha rákezdte: beszélgettem vele, kijönnél velem azért szeretnél az ölembe ülni? és ilyesmiket. kivittem magammal a konyhába adtam neki pepecselnivalót. Ha fáradt volt akkor hagytam a dagadt ruhát és mentem lefektetni - ez a mai napig mindkét gyereknél működik.



    DE ha a hiszti értelmetlen, ha annak szól, hogy valamit megtiltunk neki amit nagyon nem szabad és emiatt dühöng, akkor azt csináltuk, hogy nem figyeltünk a hisztire.



    Szerintem hosszú tanulási folyamat míg beépülnek ezek a dolgok a közös életetekbe. Nálunk a gyerekek tudják, hogy a hiszti nem érdekel minket. Lehet velünk rendesen beszélni, kompromisszumot kötni egy esetleges második fagyigombóc vagy mesenézés ügyében, de hisztivel azt érik csak el, hogy felállunk mellőlük és otthagyjuk őket.



    Ismétlem azért, hogymindez az értelmetlen hisztinél van, mert ha látjuk, hogy a gyerek fáradt vagy nem figyeltünk rá eleget amennyit szerette volna és ezért a csapkodás, hajigálás, hiszti akkor máshogy oldjuk meg a problémát :)



    Picik még ám, demár most úgy érzem több fejezetet teleírhatnék a hisztik fajtáiról :)



    figyelni kell a másikat, tanulni és szokni, egymáshozcsiszolódni mint egy házasságban :)





    Huhh ez most jó kusza lett, de mennem kell.

    Szép álmokat mindenkinek :)

  • 2007.08.23 23:34:28Magdus_

    Hicudzsi: köszönöm szépen :)

  • 2007.08.23 23:57:03Azurka

    Hicudzsi, jó éjt :-)

    Amúgy én is az értelmetlen hisztire gondololtam, meg arra, amikor valami olyat szeretne (akar), amit nem lehet (pl. a kanapé karfájára felmászni, mosógépbe bemászni, késsel játszani, stb). Egy 1éves nem kicsi még a fentebb leírt technikák alkalmazásához? Legalábbis nem tudok másra gondolni, mint erre, mert ezek közül jópár variációt végigpróbáltam már a kezelésre (a vizes dolgokon kívül), és eddig úgy tűnik, csak az ölbevevős-éneklős mutatvány hatja meg. Pedig nagyon figyelek rá, hogy sokat foglalkozzam vele, szereti és igényli is.

    Szerencsére általában meg tudja értetni magát, és én is észreveszem, hogy mi a baja, így hamar elejét tudom venni a hisztinek, de vannak esetek, amikor nem tudom elkerülni.

  • 2007.08.24 00:45:43Hicudzsi

    Na még visszatértem egy szóra :)



    A nagyon-nem-szabad dolgoknál az van, hogy leveszema kezét a konnektorról és elmondom határozottan, hogy: NEM. Azután mégegyszer, azután harmadszor is.

    ha eztán is csinálja, egyszerűen ellehetetlenítem az újracsinálást (mondjuk beviszem egy másik szobába ahol nincs kanapé amire felálljon, vagy kiviszem a fürdőszobából ne menjen bele a mosógépbe) és hagyom hadd fetrengjen a hisztivel. Mikor abbahagyta leülök mellé és foglalkozom vele(velük).



    DE ha nektek bevált az ölbevevés-mesélés az teljesen jó, mert az első két lépés a legjobb esetb enígy működik:

    - tudatosítod benne, hogy amit tesz azt nem szabad (mert mondjuk életveszélyes)

    - eltereled a figyelmét a dologról.



    Pl: - Kicsim nem nyúlkálunk a konnektorba mert nagyon veszélyes! Gyere, mutatok valami érdekeset :)





    Nálunk van, hogy az első lépés elegendő a következő kiegészítéssel:

    - Édua, légyszíves ne vedd a szádba a krumplihámozót.

    - Miért?

    - Mert éles, és elvágja a nyelved.

    - Miért?

    - Miért éles?

    - ühüm.

    - mert ha nem lenne éles nem tudnánk meghámozni vele a krumplit.

    - Miért?

    - Miért kell a krumplit meghámozni arra vagy kíváncsi?

    - ühüm.

    - Mert most az ebédhez hámozott krumpli kell...



    és így tovább a végtelenségig :) de ezzel is eltereltem a figyelmét.



    Van olyan mikor nem működik az első két lépés, folytatódik a hiszti. Olyankor jön az "elviszem a tetthelyről és nem veszek tudomást róla", azzal a felkiáltással: Ha befejezted beszélek veled. Amíg hisztizel nem tudok segíteni.



    Ezek az esetek nagyrészében működnek.



    Ja és mielőtt harmadszorra szólok mindig felhívom rá a figyelmüket, hogy ez az utolsó figyelmeztetés :) A lányomnál simán bevált, de Csongor még kicsi hozzá, így ő szokta még tovább csinálni.





    Most hirtelen ennyi, bocs ha sokszor ismételtem magam, csak már majdnem leesem a székről, de még nem tudok lefeküdni... így a fogalmzás nem erősségem :)

  • 2007.08.24 00:52:38Hicudzsi

    A poszthoz még valami.





    Egy dologról sosem szabad megfeledkezni, a szülő nem kisisten, hanem emberi lény. Van, hogy mindannyian hisztiztek a családban és akkor baromi nehéz higgadtan leülni a gyerekkel mondókázni, hogy eltereld a figyelmét a hisztijéről. Anyunak is ki kell eresztenie a gőzt, csak vigyázni kell, hogy ne a gyereken vezessük le, mint a klasszikus karikatúrán amikor a főnök üvölt a beosztottal, a beosztott apuka hazamegy és üvölt a feleséggel, az a gyerekkel, a gyerek meg belerúg a kutyába...



    Én ha nagyon nem bírok magammal és tudom, hogy csak bánatnám őket - mondjuk rájuküvöltenék - egyszerűen kimegyek egy párnával a fürdőszobába és beleüvöltök :)))



    Ez egyébként igen vicces mutatvány, sokszor nevetek is utána egy jót magamon.. :)

  • 2007.08.24 00:57:58Turboanyu

    Hicudzsi:"Azzal viszont tele van a hócipőm, hogy mindig mindenki engem meg a gyerekeimet akar megnevelni ha netán egyikük hisztizni kezd."



    Jaj, ne is mondd! Egyszer a lányom nyilvánosan hisztizett a Tescoban. Minden arra járónak volt valami megjegyzése. Jöttek almával békíteni, javasolták, hogy kenjek le neki egy nagy pofont, hogy puszilgassam, stb. De ő már akkor is olyan volt, hogy ha lehúzta a rolót, akkor azon hang át nem hatolt, meg kellett várni, hogy befejezze. Ez egyébként most is így van, ilyenkor nem lehet vele beszélni. Szóval én szép nyugodtan vártam, egészen addig nem voltam ideges, amíg nem kezdtek el csesztetni. Végén már a sok okostojás miatt dühongtem, nem a gyerek hisztije miatt.



    peppermint:"talán a Vásott kölykökben volt szó róla, hogy sokszor meg lehet előzni a hisztit, ha döntést igénylő alternatívákként tálalod a gyerkőcnek azt, amire rá akarod venni: pl. vetkőzés fürdés előtt. Nagyjából imígyen: - te vetkőzöl le egyedül, vagy én vetkőztesselek le?"



    Ez csak a mesében működik, igazi, élő gyerekkel nem mindig (az enyém erre azt mondja: nem akarok megfürdeni, még játszom.). Ez a fajta párbeszéd olyan, mint pl:

    Feleség: Drágám, szeretném, ha ezentúl nem részegen jönnél haza, utána nem vernéd össze a gyerekeket és nem hánynál az asztalra.

    Férj: Tulajdonképpen igazad van, szívem. Értem mit akarsz mondani.

    Feleség: Köszönöm. Az is zavar, hogy sohasem segítesz a házimunkában.

    Férj: Most hogy mondod szivecském, tényleg. Nagyon szégyellem magam. Elmosogassak amíg elolvasod az újságot?

    Feleség: Óóóó, hát ma este nem mész a kocsmába a haverokkal?

    Férj: Ugyan szivecském, hiszen én veled érzem jól magam. Többet nem is megyek sörözni. Felnyitottad a szemem, hogy milyen agresszív hímsoviniszta disznó voltam eddig, aki csak kizsákmányolta a feleségét. De ezentúl másképp lesz!

    Feleség: Ah, édesem, annyira szeretlek!

    Férj: Én is téged, cuncimókuskám!



    Bocs, hogy hosszú lett, de remélem tudtam érzékeltetni, hogy az okos könyvekben meg a filmekben adott mintapárbeszédeknek (miszerint hogyan kommunikáljunk hatékonyan, hogyan kerüljük el a hisztit, stb.) mennyi a valóságalapja.



    Hicudzsi:"a legtutibb tesókorkülönbség 3 de leginkább 2 év alatt van, csak azt nem tették hozzá, hogy a szülők szerezzenek be maguknak egy pszichológus/pszichiáter ismerőst, rokont, esetleg egy beutalót az OPNIba... :)"



    Amikor tőlem kérdezik, hogy milyen a kis korkülönbség (18 hónap nálunk) akkor azt szoktam mondani: nagyon jó, most már örülök hogy így alakult, csak az első évet kell kibírni pszichiátriai kezelés nélkül.



    cantaloupe: azért teljesen más egy felnőtt, aki önmaga felelős a döntéseiért és egy gyerek, akiért én vagyok a felelős. Ha a párom átmegy a piroson és elüti az autó, az az ő hibája. Ha a gyerekem, az az ÉN hibám. Ha a párom folyamatosan csokit zabál és meghízik, az az ő hibája. Ha a gyerekem, az az enyém. A szülőknek nagy a felelőssége (büntetőjogi is). A gyerekülésbe be KELL ülni, a piros lámpánál meg KELL állni. Iskolába menni KELL. A páromnak nem kell bemenni a munkahelyére, ha ezért kirúgják, akkor engem nem fog feljelenteni a jegyző. Vannak dolgok, amiket el lehet kerülni. Pl. gyerek ne játszon a késsel, tehát a késeket el kell pakolni. De vannak, amiket nem lehet egyszerűen megoldani, eltereléssel, szép szóval. Pl. a mi esetünkben a nagy már komolyan veszélyeztette a testi épségét a kicsinek. Ha valami baj történik, azért én vagyok a felelős. Szép szóval, más módon nem ment.





    A hisztiről: a nagyobb lányommal az a baj, hogy ilyenkor nem lehet vele tárgyalni. Pl. egyik alkalommal átmentünk a Ligeten, kértek vattacukrot. Mondtam a lányoknak, hogy most épp sietünk, meg nem is lenne jó, ha tiszta ragacsok lennénk. De ha nagyon akarnak, választhatnak valamit, amit út közben is tudnak enni és nem koszol, mondjuk perecet. Vattacukorért pedig visszajövünk egyik nap, mert én is szeretem. A kicsi erre rávágta, hogy jó. A nagy agyacskájába bevésődött az, hogy VATTACUKROT AKAROK és onnan dinamittal sem lehetett kirobbantani.

    Az egyik este összebújtunk és megbeszéltük a hisztiket. Akkor mondta el, hogy mennyire bántja, hogy a kicsivel kedvesebb vagyok, őt meg mindig szidom. (ez mondjuk nem így van, csak a kicsivel meg lehet mindent beszélni és nem jutunk el az üvöltős toporzékolásig) Én arra kértem, hogy legalább hallgasson meg. Mert ha mondjuk szeretne enni egy fagyit, akkor ne álljon le bőgni egyből, hanem hallgasson végig. Mert pl. vehetünk fagylaltot, csak előbb gyorsan beszaladunk a boltba kenyérért(ott ha akar, vehetünk egy egész dobozzal)de kifelé jövet - kb 10 perc múlva - megkapja. Beszélgettünk vagy egy órát, ő megígérte hogy meghallgat meg szófogadó lesz. Rá 2 nappal irtózatos hisztit vágott le.... :-(

    Egyik nap, meg valami feladatlapos könyvet lapozgatott, az egyiket teljesen önállóan oldotta meg: az évszakokhoz kellett párosítani a ruhadarabokat. De nem csak összehúzogatta, hanem meg is indokolta, végig csicseregte, hogy "sapkát télen kell felvenni, mert megfázunk", stb. Ez volt délelőtt. Aznap délután irtózatos hisztit vágott le, hogy nem engedtem egyszál vékony, ujjatlan pendelyben sétálni gumicsizmával (nem esett de azért hűvös volt)

  • 2007.08.24 07:05:34andie

    Turboanyu:

    a nagyobbik lánykádról az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen az eszével tökéletesen felfogja, hogy mi a helyes, mert okos, de a hiszti nála szerintem érzelmi kérdés.



    Én nagyon hisztis voltam, és mindig azt éreztem, hogy ez valami olyasmi, ami elhatalmasodik rajtam, és hiába nem akarom, csinálom. Hú, nagyon rossz volt.

    Néha még most is van ilyenem. Pl. PMS - a menszi előtt egy héttel sokszor rettenetes vagyok. (most is, és utálom, de most már ráfogom a hormonokra)

  • 2007.08.24 07:22:37Azurka

    Hicudzsi, köszi! Akkor nem adom fel, van remény, csak ki kell várni.

    Bár néha megőrülök, amikor napjában 30x mondom/mutatom, hogy nem szabad, de arra járva 31-edszer is megcsinálja (persze akkor sem engedem és jön a sírás...) Azt gondolja, hogy ugyan előzőleg nem engedtem, most lehet, hogy mégis? Úgy fogom fel, hogy keresi a határokat, emiatt meg következetesnek kell lenni :-)

    Olyan jó lenne tudni, mi jár a fejében :-)



    Turboanyu: mennyi idős a nagyobbikad?



  • 2007.08.24 11:18:34babó

    Azurka!



    hát igen, a mit nem szabad probléma nagyon csalafinta. én (nem, nem vagyok bezzeganyu, rengeteg szar napunk van... különösen, ha nem jutok kávéhoz) próbálom annyira elengedni a gyereket, amennyire lehet (amennyire merem). ha mindig lekapom a magas helyekről, akkor még magasabbra mászna. szóval néha hagyom elesni, leesni. na nem a kanapéról!!! egy dobozról, egy alacsony lócáról, ami füvön áll stb. így olvasva szörnyen hangzik...



    szóval látom, hogy felmászik, mondom neki, óvatosan, magas, mozog. az óvatosan-t nagyon hangsúlyozom, ez nálunk egy olyan kategória kicsi korától, hogy megengedem, hogy menjen, de oda kell figyelnie. néha meg is mutatom neki, mi az, ami mozoghat, ami nem teljesen biztos kapaszkodó. és általában nagyon ügyes. néha meg leesik. na akkor mindig megvígasztalom, megölelgetem (álatlában az ölemből már mászik is vissza), de soha, soha nem mondom neki, hogy na látod, megmondtam előre! szerintem ezt nem szabad. mindig megdícsérem, ha ügyesen feláll az esésből vagy bátor volt. próbálom a pozitív momentumokat erősíteni. mert sajna pofáraesés lesz még sok az életében :((



    és tényleg próbálok kevés dolgot tiltani. ha nem működik akkor elterelem a figyelmét, ha az sem, akkor kiviszem. nálunk a helyszín megváltoztatása működik a legjobban. és ha csak lehet, megpróbálom észre sem venni, hogy üvölt. (hát, ez ritkán sikerül, de ez a cél). esetleg működhet, hogy alternatívát mutatsz: pl nem mászhat be a mosógépbe, és nem nyomkodhatja a gombjait, de beletehet ruhát, meg kiveheti, ha nem használod. vagy segíthet kivenni, betenni a szennyest mosáskor (lányom ezt nagyon szereti)



    és ne hagyd, hogy megcsinálja harmincszor. egyszer. másodjára határozottan vidd el onnan, vagy valami. és a határozottság nem jelent kiabálást, csak nyugodtan, csendben. és a (nem erőszakos!) arcmosás is jó. úgy, hogy előre megmondod, hogy megmosod az arcát.



    és a legszomorúbb: mindig emlékszik rá, ha valamit egyszer is megengedtél neki valami pillanatnyi elmezavar hatására. és próbálkozik sokáig :)))



    na ez jó hosszú, zavaros lett...

  • 2007.08.24 12:47:26peppermint

    Meni, ne személyeskedj. Nem érdekel, hogy a szüleid téged hogyan neveltek, a gyerekkoromhoz meg neked nics semmi közöd, még emlegetni sincs jogod.

    Egészen kellemes napom van, te meg gyenge vagy biológiából. Amit írtam, nem vicc.

    És mivel pszichológus vagyok és évekig tanultam fiziológiát és anatómiát, bőségesen tisztában vagyok, hogy milyen egy hisztériás gyerek összes lehetséges tünete, köztük az is, amit megemlítesz.

    Ebben az esetben is a figyelem megvonását alkalmazzák a szakemberek. Mondom: szakemberek (értsd: gyermekpszichiáterek). Merthogy ennek a következetes alkalmazásával rövid időn belül megszűnik a tünet. Nem elméletileg, hanem valóban.

    Az én véleményem meg az, hogy elárasztani hideg vízzel a gyereket: szándékos veszélyeztetés. Nem az arcmosásról beszélek, korábban sem arról írtam.

    A véleményem pedig fenntartom, akár tetszik neked, akár nem.

  • 2007.08.24 14:05:02cantaloupe

    Turboanyu: igen, teljesen egyetertek, hogy a gyerek meg nem maga ura es a szulo felel erte. En csak az erzelmi sikrol beszeltem. A sajat parunkat, a bunko fonokot, a tolakodo kopaszt hogyan nyomjuk be a zuhany ala? Lekeverunk neki pofont? Ugye, hogy nem...mert nem tudjuk megtenni, masok az eroviszonyok. En utalom a hatalom fitogtatasat. Es 20 ev mulva, a klimax idejen, ami kabe ugyanolyan meredek valtozas az eletben mint egy gyerekkori hiszti, nagyon nem szeretnem ha a parom vagy gyerekem belokne a zuhany ala ha ramjon az otperc, hogy "na hutsd le magad, anyukam...".



    En tisztelem annyira a gyerekeket, mint egy felnottet. Nyilvan mashogy kommunikaljuk a problemat, az o szintjen, es nyilvan nem megy mashogy sokszor, mint valami "buntetessel". Mert ha a konnektorba nyulkalo gyereket egy ido utan a szobajaba viszik, az teljesen jogos, hiszen az eleteert te vagy a felelos, ott nincs apellata. Ugyanugy az autosulesnel, ott bizony lefognam a kis labat, mig bekotom. Volt mar ilyen gondom amugy, idegen gyerekkel. Megmondtam neki, hogy ha nincs bekotve, megbuntet a rendor bacsi, es nem lesz penzem, hogy fagyit vegyek neki. :P Humanusabb, mint a zuhany...



    Hozzateszem, hogy nekem is agyamra mennek azok a gyerekek, akiket felreneveltek. Tegnap a boltban volt egy csalad, 2 fiu es egy karonulo. Az egyik srac a porraloltoval kezdett jatszani, apja ra sem szolt, a masik meg vegig artikulalatlan hangon uvoltott, mert unta a vasarlast. A szulok, mintha nem is lennenek ott a gyerekek, semmit sem szoltak. Es sajnos, egyre gyakrabban latom, hogy a gyerek no, mint a dudva, fegyelem/ es odafigyeles nelkul. Ez a masik veglet, ami nem tetszik.



    Csak azert tettem hozza, mert mar tobb ilyen topik volt, es mindig felmerult az a kerdes, hogy aki nem fegyelmez kisse drasztikus modszerekkel, az nem is neveli a gyereket, akkor mar mindent szabad, "Ofelsege a Gyerek"-szindroma lep fel. Pedig nem kell, hogy igy legyen. Itt van pl. Hicudzsi, o is megoldja, hogy a gyerek ne a krumplihamozot huzogassa a nyelven. :)



  • 2007.08.24 14:07:49Leona

    beGuruljka pöcök :o) hihi... olyan nekem is van.

  • 2007.08.24 14:42:13jidele

    Kisebbik unokahúgom kb 1,5 éves volt magából kikelve ordít a babakocsiban. Semmi nem használ, megpróbálom rávenni, hogy cumizza kicsit az ujját, hátha attól lenyugszik.Rázza a kezét, zokog, tépi a saját hüvelykujját, és közben üvölt: Blech a cumi, eldobálom!!!!

  • 2007.08.24 14:48:08druantia

    Feljebb valahol Marcangoló írta, hogy beleharapott a karjába a kisfia. Az enyém már 7-8 hónapos kora óta harap. Voltak időszakok, amikor szinte állandóan, most már csak akkor, ha nagyon álmos vagy ha mérges. Azért így is elég kellemetlen. Nagyon érdekelne, hogy Marcangoló, egy valódi pszichológus hogyan kezelte le az esetet :). Marcangoló, ha van időd, légyszi, mondj nekem valami okosat :)! Vagy bárki más, akinek van valami ötlete.



    Érdekes egyébként, hogy úgy kezdődött ez a harapásosdi, hogy így fejezte ki a szeretetét, valami puszi-szerűség lehetett. Úgy szeretlek, majd' megeszlek :))). De most már méregből harap.



    A hiszti egy Peti-korú gyereknél (14 hónapos) szerintem még nem is igazán hiszti, hanem inkább akarat-, vélemény- és érzelem-kinyilvánítás. Ezekért meg szerintem nem jár büntetés. Meg már egy másik topikhoz írtam, hogy akkor a legédesebb, amikor raplizik :). Úgyhogy ha megy a műsor és ha értelmét látom, megpróbálom elterelni a figyelmét, vagy ha nem működik, akkor félrevonulok és megvárom, amíg befejezi. Ha engem is felhúzott egy kicsit, akkor néha otthagyom egy percre, hacsak nem veszélyes a helyzet. Ha nem jó helyen hisztizik, akkor felnyalábolom és biztonságos terepre helyezem.



    Pl. mi egy kis falu nagyon szép kis zsákutcájában lakunk, ahol a gyerekek mindig az úttesten játszanak, oda rajzolnak krétával, mert elég gyér a forgalom és autóval nem is lehet gyorsan behajtani. Meg persze általában van velük felnőtt. Nos, az én gyerekem este, hazamenés-időben rendszeresen előadja a Hattyú halálát az úttest közepén. Visítva fetreng, lefekszik, csapkod, rúg, harap. Ilyenkor megfogom, és óvatosan leteszem az árok partjára, a fűbe, megvárom, amíg abbahagyja, kicsit megnyugszik, aztán általában már magától elindul hazafelé.



    Ha valamit szeretne, és lehetséges, akkor nem szoktam csak azért megtiltani neki, mert izgatottan, kiabálva közölte. Azért azt el szoktam neki mondani, hogy nem kell ám ordítani, elég, ha szól :). Olyan dolgokról van itt szó, mint pl. hogy ki akar menni az esőbe sétálni. Ilyenkor megáll az ajtó előtt és elrikkantja magát, hogy "kiiii", és visít. Ha van rá lehetőség, akkor nem látom okát, hogy miért ne adjam rá az esőkabátját meg a gumicsizmáját. Ő még így (is) közöl dolgokat.



    Egyébként szerintem jó neki, hogy az ő vágyait is igyekszem figyelembe venni. Nagyon toleráns tud lenni ő is velem. Ki tudja várni, amíg én is elkészülök, vagy amíg kicserélem a pelenkáját. Szerintem ez nagy dolog egy ilyen kicsi gyereknél. Tudja, hogy úgyis menni fogunk utána, nem kell a hiszti. Amúgy általában nyugodtan közöl dolgokat, vagy szóban, vagy elmutogatással.







    Láttam, hogy fent ment egy kis eszmecsere a vizes "borogatásról". Hát, én sem vagyok a híve, sőt. Szerintem nagyon megalázó, és abban is teljesen egyetértek Pepperminttel, hogy veszélyes is. Ha nem okoz balesetet, akkor is csak utálatot vált ki a gyerekből a szülővel szemben, halkan megjegyzem, valamilyen szinten érthetően. Az még oké lehet, ha megtöröljük a gyerek arcát vagy a kezét vizes ruhával, de én ezt is csak az ő beleegyezésével tenném.



    Nem tudom, még mi vár rám hiszti-ügyileg, gondolom, egy idősebb kisgyerek durvább sztorikat is tud produkálni, mint az én Péterem. Kíváncsian várom, milyen lesz két-három évesen.

  • 2007.08.24 15:05:23papaib

    off.

    siciliai apuci, a Suttogó mit ír? hogyan lehet a kiságyban elaltatni a gyerkőt? az enyém (8 hetes) és szemmel láthatóan halvány lila fogalma sincs, hogy mit kell tenni a kiságyban (honnan is lenne?), de még akkor is kipattan a szeme, ha hulla fáradt... need help:)

  • 2007.08.24 15:11:02papaib

    elnézést... megint off.

    peppermint, mi ismerjük egymást a hivatalból... hcs

  • 2007.08.24 15:32:31Guruljka

    Senki nem emlékszik rá min kezdődött a hiszti. Először elmondtam, hogy tudod, hogy hisztivel nem lehet elérni semmit.

    -Gyere inkább olvassunk vagy nézzünk mesét

    "Nem akarok, nem akarok semmit" és üvöltve folytatja tovább

    Aztán jön a figyelemmegvonás.

    De nem hagyja abba, jön utánam és visít.

    Beviszem a szobájába.

    Még jobban rákapcsol, kezd lilulni.

    Kijön a szobából és látom hogy ez most más. Több, mint egy hisztis műbalhé.

    Megijedek.

    Kérdezem,

    -mi van veled Kicsim?

    Nem tud vagy nem akar beszélni, nem vagyok benne biztos.

    -Szólalj már meg! Mi baj van?

    Keresni kezdem rajta, hogy a szobában tán megütöte magát valamilye fáj, vagy mi van.

    Lilul és nincs rajta sérülés.

    -Mit csináljak, hogyan segítsek Neked?

    ekkor már majdnem elbőgöm magam.

    -Ne csináld, mondj valamit mert nem tudom mit csinálok. Lila vagy és mindjárt elájulsz!

    Lilul, és tátott szájjal rázkódik, egy hang sem jön ki a torkán.

    Én bőgve felkapom és kiviszem a fürdőbe. Beállítottam és akkor is kérdeztem

    - Abba hagyod, mert már rosszul vagy, el fogsz ájulni?

    No válasz, lila fejjel némán visít.

    Csap megnyit.

    - Könyörgöm fejezd be, mert rád engedem a vizet! No válasz még lilább fej visít.

    Ráengedem, a ruhával borított testére a kb. kézmeleg csapvizet a testére.

    És a gyerek végre megszólal.

    -Anya zárd el a vizet.

    Víz elzár, vizes gyereket zokogva megölelem és kérdezem,

    -Jól vagy?

    "Nem. Ki akarok szállni." mondja hüppögős hangon

    -Előbb le kell vetkőznünk

    "Jó"

    És segít a vetkőzésben bebújunk a törölközőbe. Közben mindketten lenyugszunk. Kiviszem összebújunk. A karomban ellelzul, teljesen hozzámsimul, mint amikor csecsemő volt.

    -Anya,

    -Igen Kicsim

    -Olvasol mesét?

    -Persze.

    Mese után beszélgetni próbálok a dologról. Nem tudja megmondani, hogy mi történt vagy mit érzett vagy egyáltalán semmit, csak azt, hogy rossz volt.

    De most már jó.

    kérdezem tőle

    -Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?

    -Tudom anyukám

    -Én soha többet nem szeretném ezt csinálni a zuhannyal.

    -Én sem.

    Ismét hozzámbújik és azt mondja

    - Nagyon szeretlek Anya



    Mindenkinek aki szerint megalázó a zuhanyozás tiszta szívből kívánnom, hogy soha még csak hasonlót se éljen át.

    És kérem, hogy ne mondjátok, hogy megaláztam a gyerekemet.

    Szerintem nem azt tettem.



    Gondolom nem így képzeltétek el ezt a zuhaanyos dolgot.

  • 2007.08.24 15:35:21manci

    Eddig azt hittem, hogy nekem nehéz természetű, nagyon öntudatos, akaratos, makacs gyermekem van. Nos, a fentiek olvasása után mindent visszavonok. A lányom egy tündérbárány! :)



    Persze, lehet, hogy jön még kutyára szalonna... :)))



    Komolyra fordítva a szót, azt hiszem a gyerek hisztijének kezelése vérmérséklet kérdése. Méghozzá a szülő és a gyerek vérmérsékletének kérdése így együtt.



    Én sem szándékozom soha megütni vagy hideg víz alá rakni a gyerekemet. Több okból sem: nem szeretném megalázni és nem szeretnék neki fájdalmat okozni.



    Fentebb többen írtátok, hogy az egész rosszabb a szülőnek, mint a gyereknek. Én ezt azért nem hiszem. Ha így lenne, nem lenne hatásos később az ezzel való fenyegetés.



    Egyszer az unokaöcsém rendezett egy olyan hisztit, amikor én vigyáztam rá, amilyet korábban még csak elképzelni sem tudtam. Magán kívül volt, fentengett, rángyatózott, a falat rugdosta. Mikor már elkezdett vérezni a lábujjkörme, a figyelem megvonást kezdtem kicsit kevésnek érezni. Ráfeküdtem félig a gyerekre, lenyomva a lábát, lefogva a karját, persze úgy, hogy ne nyomjam túlságosan, és elkezdtem beszélni a számára legkedvesebb, legizgalmasabb dolgokról. Hogy holnap hová fogunk menni, mit fogunk csinálni. Nagyom hosszú időnek tűnt, mire először vettem észre valami értelmet és érdeklődést a szemében, de onnantól tudtam, hogy nyert ügyem van. Nem tudom, egy szakember mit szól a módszeremhez, de akkor ez bevált. Hála Istennek!

  • 2007.08.24 16:05:57druantia

    Guruljka, tényleg nem így képzeltem a zuhanyzós dolgot. Én olyasminek gondoltam, hogy a szülő fogja a hisztiző gyereket, bevágja a kádba aztán ráereszti a vizet. És közben dühös, a gyerek meg rúgkapálva ellenkezik. Szerintem azért nem ez az általános, ahogy te csináltad. Amúgy szerintem tökéletesen kezelted a helyzetet, és nagyon édes lehet a kisgyereked :).

  • 2007.08.24 16:08:59druantia

    Már a végére értem, hogy aranyos :). Hihetetlen ijesztő lehetett az egész ellilulás, meg hogy nem kapott levegpőt és még csak irányítani sem tudta a dolgot. Gondolom, ő is nagyon megijedt, veled együtt. Jó, hogy ott voltál és észnél voltál.

  • 2007.08.24 16:41:49Magdus_

    druantia: Kisfiam 8hónapos és nála még a "harapós puszi" megy. Egyenlőre nagyon aranyos,de akkor lehet, hogy gyorsan le kell szoktatnom róla, hogy később ne durvuljon el (mint írtad "mérges harapásba")? Már megérti (legalábbis nagyon úgy néz ki ha azt mondom neki, hogy "nem szabad" és abbahagyja amit épp művel- persze később újra bepróbálkozik).

  • 2007.08.24 16:47:42druantia

    Magdus_R, akkor lehet, hogy nálatok nem fog eddig fajulni a dolog, ugyanis az én gyerekem arra, hogy "nem szabad", még nagyobb élvezettel harapott. Igaz, neki az első szavai azok voltak, hogy "de! hát de!", amikor egyszer valamire azt mondtam neki, hogy nem szabad :).

  • 2007.08.24 16:51:04Leona

    eszembe jutott lilulós gyerkőcökre egy tipp: arcába fújni. Ettől meglepődik, kizökkenti, vagy mittoménmi, de nálunk bevált.



    Guruljka, annyira jó, hogy ezt leírtad, és annyira rossz, hogy agyonmagyarázva kell igazolni azt, ami sztem a hsz-okból amúgy is lejön: hogy nem vadállatok vagyunk, hanem anyák, akik így-vagy úgy, kétségbeesetten, vagy idegesen, vagy kimerülten, vagy másképp, de meg kell hogy oldják a kül. helyzeteket.

    Én megértem azt is, aki türelmét veszti egy idő után a hisztissel szemben (velem is haj de sokszor előfordul), de az nem azt jelenti, hogy ütjük, verjük csapkodjuk, ide vágjuk, oda vágjuk.



    És még valami: liluló gyerekkel (sztem) nincs olyan, aki ordibálna. A liluló gyerek iszonyú rémisztő. És nincs az a mezei anya, akiben a dühön felül nem kerekedne az aggódás egy ilyen helyzetben.



    Én konkrétan az első lilulásnál kis híján magam ájultam el a rémülettől.



    Már a sittelős hsz óta érlelődik ez bennem, de nem akartam vitába keveredni.

  • 2007.08.24 17:55:32Guruljka

    Leona, na a fújást tök jó, hogy mondtad, mert anno, egyáltalán nem jutott eszembe, pedig hallottam róla már.



    Druantia:)

  • 2007.08.24 18:12:20kovvacs

    Leona, nálunk nem vált be, egy pillanatra leáll, majd újult erővel ordít :)

  • 2007.08.24 18:25:30kovvacs

    Nekem az a nehéz a hisztikezelésben, hogy én magam ne jöjjek ki a sodromból. Mert én is hisztis vagyok. Ha elkaptam a nyugipontomat, felettébb kreatív szoktam lenni a megoldásokban.

    Pl. a semmiből feltűnt a toporzékolás egy-két hete. Ha a lányom nekiáll toporzékolni, akkor én is, és megpróbálom kihívni versenyre, hogy melyikünk tud gyorsabban toporzékolni pl. Két perc múlva már elmélyülten sorozzuk a földet felváltva vagy egyszerre.

    A másik, ami nálunk, nálam nagyon fontos, hogy elég pontosan tudjam, mit akarok és miért. Pl. ebédet adni 5 percen belül. Ha nem vagyok benne biztos, hogy ebédelni kéne, akkor nehezebben kreatívkodom elő a semmiből hirtelen a hisztileszerelő ötletet. Akkor elbizonytalanodom, hogy most mi legyen, miközben a lányom megpróbálkozik a sikítással, miszerint ő még nem akar ebédelni jönni. És mivel ő az erősebb és a stabilabb ember, nagyon észnél kell lennem :)



    Amire nem vagyok túl büszke, de az igazsághoz tartozik, mer nem vagyok BA TA meg mittudomén, az az, hogy néha ordítok. Hadd magyarázkodjak: nem túl gyakran fordul ez elő. Heti 0-2 alkalommal. Egy-két mondatot. És utána észbe szoktam kapni, és bocsánatot kérni, elmagyarázva, hogy ez részemről nem jó és nem helyes.

    Csak hát azt is tudom, hogy többek között ennek köszönhető, hogy a lányom is ordít időnként.



    Nincs mese, fel kell kötnöm a gatyámat,

    és vén fejjel, harmincon túl

    le kell szoknom a hisztiről.

    Ha magam miatt nem voltam képes, akkor a lányom miatt muszáj lesz.

    Azért abban reménykedem, hogy a gyerekeimnek csak segít valamit, hogy az anyjuk nem kezeli magát megingathatatlan tökéletes embernek és látják az igyekezetemet, hogy embert faragjak magamból:(

  • 2007.08.24 19:47:22marcangoló

    Druantia, vicces, hogy én vagyok a ríl pszichológus, bár kétségtelenül igaz. Nem mellesleg vannak még itt páran rajtam kívül. :-)

    Lőrincnél én azt csináltam, hogy letettem az ágyra, és megmondtam neki jó határozottan, hogy ez nagyon fájt (na jó, már menet közben fájdalmasan basszusoztam egy sort, amitől láttam, hogy megütközött- de őszinte volt a dolog, mert pont a hónapjam mellett harapott meg, és az tényleg kutyául fájt), nagyon mérges vagyok, és ezért most nem fekszem le mellé alváshoz, és ma már nem kap gumicukrot sem. Aztán mondtam, hogy szép álmokat, és rácsuktam az ajtót. Amikor felkelt, akkor pedig az apja megkérdezte, hogy emlékszik-e mit csinált alvás előtt (emlékezett), ő is elmondta, hogy ez többet ne forduljon elő, akármilyen mérges is, mert ez nagyon fáj. Aztán még megnéztük, mennyire belilult a foga helye, mire mondta, hogy bocsánat. Megbeszéltük, hogy nincs gumicukor, ezt tudomásul is vette (azóta sem kért, pedig ennek két napja). De ez most nagyon egyszerűen és zökkenőmentesen sikerült, mert abszolút nem húztam fel magam rajta. Ha már mondjuk egész nap az idegeimen táncol, és ez mondjuk este hétkor történik, akkor azért kicsit nagyobb a lelkifröccs.

    Kisebbeknél azért ez szerintem, még nem működik. Én csak a ciciharapást tudom felhozni, annál én nagyon határozottan mondtam, hogy nem (szemkontaktussal), letettem, és otthagytam egy kicsit. Gondolkodom, de csak az jut eszembe, hogy rászólás, ha folytatja, akkor eltávolítás magadtól, és figyelemmegvonás. Kb. úgy, ahogy Hicudzsi írta: ha harapsz, nem foglalkozom veled. Aztán vagy beválik, vagy nem, azért attól is függ, hogy milyen helyzetben, pontosan hogyan is jön ez elő.

  • 2007.08.24 22:45:00druantia

    Marcangoló, köszi a választ :). Csak az a gáz, hogy a Peti tényleg kicsi még egy kraftos lelkifröccshöz, ráadásul a harapós szituk sem olyanok általában, hogy az eltávolítás járható út lenne. Régen, ahogy mondtam, "szeretetből", vigyorogva, odabújva harapott, akkor azért nem tudtam eltolni magamtól. Mondtam, hogy fáj, jajgattam, eltoltam, de ő azt hitte, játszunk. Ha tényleg letettem, azt teljes visszautasításként élhette meg, mert nagy sírás lett a vége, akkor meg persze megint felvettem és kezdődött az egész előről.



    Mostanában meg akkor harap, ha pl. nagyon álmos és szenved, ha kétségbe van esve, vagy fél. Amikor a karfiolos eset után sürgősséggel megérkeztünk a kórházba és össze-vissza szurkálták meg vizsgálgatták, nem kapott enni, idegen helyen volt, akkor szinte lerágta a karomat. Nekem meg nem volt szívem letenni.



    Szégyellem bevallani, elég ciki, de én éppen ezért az ilyen harapásoknál inkább dugok valamit a szájába. Van egy erre a célra rendszeresített műanyag cipőkanalam :). Ha semmi használható tárgy nincs a kezem ügyében, akkor néha a saját ujját dugom a szájához. Olyankor persze azonnal abbahagyja a harapást. Az ilyen akcióknak általában nevetés és lehiggadás a vége, de ha fáradt, nem csak feszült, akkor ez sem segít.



    Gondoltam, valaki tud valami jó ötletet, hogy ne kelljen már cipőkanalat dugdosnom a gyerekem szájába, mert elég hülyén érzem magam én is ettől. Marcangoló, tényleg nagyon köszönöm a válaszodat, és ha a helyzet úgy hozza, meg fogom próbálni a te módszeredet is. Mondjuk, azt hiszem, előbb ki kellene derítenem, hogy miért harap. Talán az okban van a megoldás kulcsa is :).

  • 2007.08.24 23:16:15Csöre

    Druantia: nem nő a foga? Egyébként meg miért lenne ciki vmit a szájába tenni, ő is ezt teszi. ;) Rakhatsz pl. rágókát is, vagy van olyan szilikon "tanuló fogkefe", amit az én fognövesztő bajnokom szívesen rágcsál ilyen helyzetben. Egészen hátra tudja dugni az 5-ös fogacskákig. DM-ben kapható.

  • 2007.08.24 23:23:20Turboanyu

    andie:"a nagyobbik lánykádról az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen az eszével tökéletesen felfogja, hogy mi a helyes, mert okos, de a hiszti nála szerintem érzelmi kérdés.



    Én nagyon hisztis voltam, és mindig azt éreztem, hogy ez valami olyasmi, ami elhatalmasodik rajtam, és hiába nem akarom, csinálom. Hú, nagyon rossz volt."



    Igazad lehet.... én már nem is tudtam mit gondoljak, hogy csak manipulálni akar, vagy mittomén. Tényleg okos kislány, felfogja, hogy amit tesz, az nem jó - utólag. Utána mindig jön, és magától bocsánatot kér.

    örülök hogy ezt leírtad, hogy hiába nem akartad, mégis hisztiztél, egy kicsit segít jobban megérteni a lányomat. Mert én tényleg nem voltam képes felfogni, hogy mi játszódik le benne és hogyan nem képes magán uralkodni.



    Azurka: a nagyobb lányom 5 éves múlt. A kicsi 3,5 éves.



    Cantaloupe: "A sajat parunkat, a bunko fonokot, a tolakodo kopaszt hogyan nyomjuk be a zuhany ala? Lekeverunk neki pofont? Ugye, hogy nem...mert nem tudjuk megtenni, masok az eroviszonyok. En utalom a hatalom fitogtatasat. "



    Itt nem a hatalom fitogtatásáról van szó, az inkább azokra jellemző, akik lekevernek egy nagy maflást mondjuk egy kettesért, vagy csak azért, mert olyan a kedvük. Nálunk a legvégső eset ha kap egyet a fenekére vagy a kezére valamelyik, pofont még nem adtam. Nem arról van szó, hogy megmutatom ki az úr a háznál. Ha ön és közveszélyes dolgot csinál (mint nálunk a kacsalóbálós meg a testvérrugdosós eset) akkor bizony le kell állítani. Ha a szép szó, az elterelés vagy a határozott felszólítás nem működik, akkor sajnos nincs más megoldás, a gyerek saját érdekében.

    Tisztelem én is a gyerekemet, de féltem a testi épségét is.



    "Csak azert tettem hozza, mert mar tobb ilyen topik volt, es mindig felmerult az a kerdes, hogy aki nem fegyelmez kisse drasztikus modszerekkel, az nem is neveli a gyereket, akkor mar mindent szabad, "Ofelsege a Gyerek"-szindroma lep fel. "



    Szerintem a nevelést a gyerekhez kell igazítani. Van, aki az első szóra felfogja amit mondanak neki. Van, aki addig nem reagál, amíg rá nem kiabálnak. És van olyan, amelyikre már semmi sem hat. Pl. az én hisztis nagylányom a közlekedésben nagyon fegyelmezett pici korától kezdve. Egyszer tisztáztuk, hogy az úton nem szabad motorozni, ha átmegyünk a zebrán, le kell szállni a motorról és megfogni anya kezét. Mindezt egy egyszeri magyarázattal értem el, még totyogós korában. A kicsi már a kezdetektől fogva láthatta a jó példát. Ennek ellenére olyan nagyjeleneteket rendezett, különösen a zebra közepére időzítve, hogy komolyan életveszélyes volt. Nemcsak ránk nézve, hanem a nagyobb testvérére is. Megütni nem kellett, de nagyon a határon voltam. Egyszer egy zebra közepén elfeküdt (előtte 1 órát szépen sétált - de MINDIG a zebra közepén lelassított vagy lefeküdt), eldobta a kis babakocsiját. Nekem fel kellett vennem őt, ami nem volt egyszerű, mert tekergett és ellenállt, a motort, vinni a szatyromat. A lámpa ott nagyon gyorsan váltott, féltem, hogy az 1 méterre álló nagy ha odébblép, akkor az oldalról ( a zebrával párhuzamosan) haladó autók elsodorják. De nagyon ügyesen viselkedett (3 éves volt még csak), pont jött egy babakocsit toló nő, és a lányom mellélépett, ahogy a nő tolta a kocsit ő is szorosan mellette tolta a saját kiskocsiját, ahogy a járdára értek a nő ment tovább, a lányom meg ott maradt fegyelmezetten, mozdulatlanul. (Mondjuk ha én lettem volna a nő helyében, én biztos megfogtam volna a nagyobb gyereket és megvártam volna anyukát, de mindegy.) Pedig a kicsi tényleg nem hisztis, de egy időben a közlekedésben nagyon csúnyán viselkedett. Ha nem marad abba, akkor egy hasonló eset után biztos kapott volna a fenekére - és nem azért, hogy megmutassam milyen erős vagyok - hanem a saját érdekében. Inkább vonulok a börtönbe gyerekbántalmazásért (már ha ez annak számít) mint a temetőbe a pici sírokhoz.



    A hiszti miatti zuhanyozás meg - itt már írta valaki - nem úgy megy, hogy legörbül a gyerek szája, a szülő meg már vágja is be teljes erővel a kádba és ereszti rá a jéghideg vizet. Nálunk nagyon ritkán fordult elő, egy kezemen meg tudom számolni, pedig a nagy aztán sokszor előadta magát. A régóta tartó, nem múló hisztiroham idején, mikor a beszélgetés, figyelemelterelés, figyelemmegvonás, határozott fellépés, stb nem használt, akkor előbb lemostuk az arcát. Ami amúgy is kellett volna, mert nemcsak a könnyek folytak az arcán, hanem a takony is, amit szétkent a kezével, fültől fülig. Ha már erre sem látszott, hogy megnyugszik (pl. sír még, de már csendesedik), akkor mondtuk vagy húszszor: jön a zuhany, ezt akarja? Ha erre sem regált, akkor beállítottuk a kádba, de még jópár perc eltelt, mire tényleg megnyitottuk a langyos vizet. Egyszer volt, hogy a férjem beállította a kádba, és szép lassan elkezdte vetkőztetni. Mire pucér lett, lenyugodott, a vízre nem is lett volna szükség. Csak már késő délután volt, a férjem megkérdezte, hogy ha már ott van, lezuhanyoznak-e, így már nem kell este fürödnie. A hüppögő kisnaccsád végül kérte a zuhanyt.



  • 2007.08.24 23:54:20Turboanyu

    Ezt ma kaptam, angolul. Nem vagyok szakfordító, úgyhogy elnézést hogy nem tökéletes, de remélem érthető. (Ha valaki kéri emailben az eredetit, írjon a gbetty72@hotmail.com-ra)



    GYEREKEK

    Egy kis vidámság azoknak, akiknek az életében szerepet játszanak a gyerekek, akár mint sajátjuk, akár mint unokák, unokatestvérek...



    Amikor úgy érzed, a gyerekeid kicsúsznak az irányításod alól, gondolj arra, hogy Isten sem tudta mindenhatóságát kiterjeszteni a saját gyermekeire.



    Isten megteremtette Ádámot és Évát.

    Az első amit mondott: NE TEDD.

    -Ne tedd mit? - kérdezte Ádám.

    -Ne egyél a tiltott gyümölcsből.

    -Tiltott gyümölcs? Van itt tiltott gyümölcs? Hé Éva, van tiltott gyümölcsünk!

    -Na neee. - hitetlenkedett Éva

    -De tényleg!

    -Ne egyetek a gyümölcsből! - mondta Isten.

    -MIÉRT?

    -Mert én vagyok az Atya és én azt mondtam! - felelte Isten és arra gondolt miért nem fejezte be a teremtést az elefántoknál.

    Pár perccel később látta, hogy gyermekei almát esznek és leszidta őket: -Hát nem azt mondtam hogy ne egyetek a gyümölcsből?!

    -Ühüm. - dünnyögte Ádám.

    -Akkor miért csináltad? - kérdezte az Atya.

    -Nem tudom - felelte Éva.

    -Ő kezdte - mondta Ádám.

    -De nem!

    -De igen!

    -De nem!



    Isten büntetése az volt, hogy Ádámnak és Évának is legyenek saját gyerekei.

    Ez a viselkedésminta be lett állítva és sohasem változott.



    De megnyugtatásul:

    Ha állhatatosan és szeretettel akarod átadni a gyerekeidnek a bölcsességet de nekik nem kell, ne légy szigorú magadhoz.

    Ha a mindenható Istennek gondjai voltak a gyermekei nevelésével, miért gondolod, hogy neked olyan könnyen megy majd?



    Gondolkozz el ezeken:

    1. Az első két évet azzal töltöd, hogy megtanítod járni és beszélni. A következő 16-ot meg azzal, hogy magyarázod hogy üljön le és fogja be a száját.



    2. Az unokák Isten jutalma azért, mert nem ölted meg a gyerekeidet.



    3. Tinédzserek anyjai megértik, hogy egyes állatok miért falják fel a kölyküket.



    4. A gyerekek ritkán idéznek téged rosszul. Igazából szóról szóra megismétlik azt, amit nem lett volna szabad mondanod.



    5. A legfőbb célja a gyerekzsúroknak az, hogy megtudd: vannak rosszabb gyerekek is a sajátjaidnál.



    6. Gyerekbiztossá tettük az otthonunkat de még mindig ott vannak.



    A nap tanácsa:

    Légy kedves a gyerekeidhez, mert egy nap ők választanak neked Öregek otthonát.



    És végül:

    Ha nagyon ideges vagy és fáj a fejed, tedd azt ami az aszpirines üvegre van írva:



    "Vegyen be két szemet"

    és

    "tartsd távol a gyerekektől" (megj: az angolban a KEEP AWAY FROM CHILDREN van, vagyis úgy is lehet érteni, hogy tartsd távol MAGAD a gyerekektől)





  • 2007.08.25 00:52:26hanna

    Az a legviccesebb, mikor Lea eldobja a labdát és elkezd sikítani, mert az a szemét dög nem jön vissza magától és nekem nincs kedvem utána menni, elvégre van lába a gyereknek. Tudom, hogy itt komolyabb dolgok vannak, és én is például komoly voltam egnap éles helyzetekben, de ez tényleg nonplusultra.

  • 2007.08.25 08:29:41marcangoló

    Turboanyu, ezen zurammal szoktunk is röhögni (pedig nem is vicces), hogy amikor majd mi nem tudunk már menni és beszélni a most még nem járó, és nem beszélő gyerekünk fogja eldönteni, hogy megtesz- e nekünk ezt - azt...

  • 2007.08.25 11:30:20druantia

    Csöre, de igen, nő a foga. Folyamatosan :). Szerintem ezért nem hajlandó megenni pl. a kenyeret vagy bármit, amit rágni kell. De azt hiszem, a fogzásnak nincs köze a harapáshoz, mert akkor mindent rágna. Ha meg harap, akkor látni rajta, hogy teljesen fel van húzva és indulatból csinálja, ráadásul tényleg csak bizonyos helyzetekben.



    A cipőkanál szájba dugdosása meg szerintem azért nem a legjobb megoldás, mert nem akadályozza meg a gyereket abban, hogy legközelebb újra harapjon. De átmenetileg azért beválik, ha azt harapja, akkor legalább nem fáj. Meg el is tereli a figyelmét egy idő után. Van fogkeféje (kétféle is: normál és ujjra húzható), mindenféle rágókája, úgyhogy az ínyét máshol is meg tudná vakarni, nem csak a bicepszemen :).

  • 2007.08.25 12:01:48marcangoló

    Druantia, szerintem a harapás rossz szokássá vált. Most már így vezeti le a dühét mindig. De azzal, hogy leteszed, és utána megsajnálod, mert sír, és újra felveszed, megerősíted benne ezt a viselkedést. Kb. úgy van ez, mint az evéssel. (Amit Ranschburg tanár úr írt.) El kell döntened, hogy le akarod-e szoktatni tényleg a harapásról, és akkor következetesen és mindig ugyanúgy viselkedni ebben az esetben. Rászólni, letenni, és nem megsajnálni. (Végül is lehet, hogy csak azért sír, mert te nem engeded azt csinálni, amit elkezdett, nem feltétlenül azért, mert azt gondolja, hogy teljesen elutasítod). És azt pedig ő is meg fogja gyorsan érteni, hogy a pillanatnyi figyelemmegvonás nem a teljes szeretet megvonása, csak egy reakció az adott viselkedésre. Ha egy kis idő után felveszed, vagy játékot kínálsz, vagy bármi mást, és újra harap, akkor újra elfordulsz tőle. Ha elfogadja a másik tevékenységet, megszeretgeted, és játszotok. Ebből egy ekkora gyereknek is villámgyorsan le kell esnie, hogy miről van szó. De ehhez következetesen és mindig ugyanúgy kell reagálni. De ha úgy érzed, hogy ez csak felesleges keménykedés, és egyébként elvagytok ezzel még, amíg megérti, hogy miért nem szabad, akkor hagyd, amíg tényleg megérik benned az elhatározás.

  • 2007.08.25 13:48:18Guruljka

    druantia, mi a harapásra szerencsére rá sem szoktunk, de volt egy időszak amikor próbálkozott vele a Nagy, hogy a dühét így vezesse le. Leírom, mire cseréltük a "harapást" hátha ihletet ad Neked is.

    Vettünk a Tescoban egy olyan 100 darabos labda csomagot. Ezek ilyen nagyon könnyű, tenyérben elférő színes labdák. Ha lakásban dobálja, akkor sem tud senkiben és semmiben kárt tenni vele. Amikor dühös volt és láttam rajta azt a tehetelenség jeleit, hogy ki fog törni, akkor elővettem a ládát, amiben a labdák voltak és egyet a kezébe adtam. Ő erre mindjárt a dühével reagált és jól a földhöz vágta. Aztán a következőt is. Kb. a negyediknél elszállt a dühe és nevetni kezdett. Ami fontos, hogy mindenképp tisztázni kell, hogy csak és kizárólag ezeket a labdákat szabad dobálni. Nálunk ez így sikerült. Manapság már inkább toporzékol egyet, de néha ha nagyon mérges, (ez általában a kistesóval való eldurvuló játék leállításakor van)akkor magától előhuzza a ládát és dobálni kezdi a labdákat. Ilyenkkor viszont klassz, tesóval közös labdázás lesz a vége.

    Mondjuk ez csak otthon lehetséges,de az is valami:))

    Nagyon érdekes egyébként, hogy a bölcsiben többször megharapták (egyáltalán nem ritka a harapos gyermek)és mégsem kapott rá. Viszont a gondozónéniktől tudtam meg, hogy ott előfordult, hogy visszaharapot.

  • 2007.08.25 13:50:53Turboanyu

    Marcangoló: Ááááá, én ettől nem félek. Nem fogom megérni azt az állapotot. Addigra úgyis elpatkolok infarktusban, vagy elmebajjal és idegösszeroppanással kezelnek majd egy zárt intézményben. Ez biztos.

    Ami még kérdéses, hogy melyik lányom lesz előbb Darwin-díjas.

    A nagy kétballábas. Tőlem örökölte azt a képességét, hogy a sima betonúton is képes pofára esni a két lábában és szétveri magát. Állandóan lila foltos a teste valahol. Már írtam, hogy nekiesett és visszapattant a falról és két oldalról beverte az arcát. De a másik emlékezetes esete, hogy egyik délután betekerte magát egy takaróba, majd ki akart jönni hozzám a konyhába. Csak azt láttam, hogy egy nagy piros gombóc kiabál, hogy "Anya néééézd", majd elveszíti az egyensúlyát, zuhan és a bejárati ajtón koppan a feje. De nem ez a poén, hanem az, hogy másnap, ugyanabban az időpontban, lépésről lépésre ugyanazt előadta. "Anya néééézd", majd zuhanás centire pontosan ugyanoda, koppanás a fejen ugyanott, bömbölés ugyanúgy. Legalább egy lila puklival megúsztuk a két esést.



    A kicsi viszont nagyon ügyes, bátor és jó az egyensúlyérzéke. De állítom, hogy előző életében kamikaze pilóta volt, átlag hetente egyszer, de néha kétszer állítja meg a szívem pár másodpercre. Legutóbb a Tescoban a pénztárnál elhelyezett korlátokon mutatott be felemás gyakorlatot, hiába tiltottam és szóltam rá 50x. Fent megcsúszott, lezuhant, de az alsó korlátot ügyesen elkapta, így a koponyája pár centivel a föld fölé landolt, és úgy lógott a csöveken, mint a lajhár. Csak én haltam meg egy kicsit, amikor belegondoltam, hogy ha nem kapja el azt a vackot, akkor tuti a koponyatörés. Koponyaröntgenhez már volt korábban szerencsénk. :-S Kész csoda, hogy megérte a 3 éves kort! Már előre rettegek, mit fog először kipróbálni, a bungee jumpingot vagy az ejtőernyőzést, a Himaláját mássza meg vagy a Niagara vísesésen próbál raftingolni.

  • 2007.08.25 13:59:41Guruljka

    kovvacs, én bizonyos típusu hisztiknél, ahogy azt jól fent is írtam, képtelen vagyok nyugodt maradni. Egyszerűen bepöccenek és igen, nagyon nem vagyok rá büszke, de kiabálok.

    És amikor megemelem a hangom, olyankor az általában eljut a gyermekemhez és befejezi.

    Én meg megkérdezem, hogy miért kell nekem kiabálni, ahhoz hogy szót fogadjon?

    De ezt senki sem tudja sajnos megmondani.

    Nagyon nem akarok ordibálós anyu lenni, és olyan lelkiismeretfurdalásom van egy ilyen elbődülésem után, hogy pfúú.

    Messze nem vagyok TA.

    De szerintem az a legfontosabb, hogy arra törekedjünk, hogy a lehető legjobbak legyünk.

    A hibáinkkal együtt. És igazad van. A hibáinkat fel kell ismernünk és próbálkoznunk a kijavításával. És nem csak a gyerekeink miatt...

  • 2007.08.26 00:46:55Anyatünde

    Guruljka: rajtam is van beGuruljka gomb... :-) de ez téged nem vigasztal sztem.

    És a nick-emet KIZÁRÓLAG a Tolkien-rajongásom ihlette, (meg praktikus ok: a tolkien.hu-n - hú, de rég jártam ott, vagy fél éve biztos... - is Anyatünde vagyok) időnként nagyon nem vagyok tündér-anya.



    No, mennem kell...

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta