SZÜLŐSÉG

Mit keres a macska az ágyban?

2007. augusztus 22., szerda 10:03

Megirigyeltük a Cukiság blogban található képeket, ezért mi is összeszedtünk egy csokorra való vicces és cuki állatfotót, némi gyerekkel fűszerezve.


Állat és gyerek jól megfér egymás mellett, sőt, (állat)életre szóló barátságok is születnek a korai kapcsolatokból. Már látom is, ahogy az újszülött mellett fekvő macska fotója láttán az érzékenyebb anyukák felhördülnek: hogy kerül a macska az ágyba?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.22 10:27:34kicsitomi

    Én max. érzékenyebb apuka vagyok, de újszülött mellé macskát (ill. bármely állatot) beengedni felelőtlenség, a gyerek egészségének és testi épségének veszélyeztetése. A családban is van kutya, nem is egy, kölyökkoruk óta ismerem őket, mégsem engedem a gyerekhez (még). Az állatok kiszámíthatatlanok, egy csecsmő pedig védekezésképtelen, az esetleges áttelepülő élősködőkről, fertőzésekről nem is beszélve.

  • 2007.08.22 10:55:25papirbirka

    Saját tapasztalatból: a mókus valóban nagyon cuki tud lenni de rohadt nagyot és fájdalmasat tud harapni. Nem való gyerek közelébe.



    A macska és kutya dolgot el lehet ítélni, de ha már kúszóképes a gyerek úgyse lesz jobb dolga, mint a négylábúakat hajkurászni. Mi nem kisérleteztünk tiltással, inkább megtanítottuk, hogy középen simogassa, a fülét és a farkát/fenekét hagyja békén és állandóan résen vagyunk, egyedül nem hagyjuk négylábú szerelmeivel.

  • 2007.08.22 11:12:13esem37

    Nálunk régebben van macska mint gyerek, és soha semmi probléma nem volt ezzel. Most 13 és 11 évesek, nem kaptak fertőzést, de nem is allergiásak, viszont gondoskodóak, figyelnek az állatokra, adnak nekik enni, inni, észreveszik, ha valami bajuk van. És elítélnek minden állatkínzást, még egy hangyára sem tudnának rálépni. Rengeteg szeretete kapnak egymástól, (mármint a gyerek meg az állat), és ezt a fajta önzetlen ragaszkodást kicsi kortól megtapasztalják. A megfelelően tartott állat nem veszélyes, és a gyerekeknek is meg lehet (kell) tanítani, hogy hogyan viszonyuljanak hozzájuk. Különbséget kell tenni saját kedvenc és idegen állat között, mert a kettő természetesen nem ugyan az.

    Aki idegenkedik az állatoktól, az persze a gyereke közelébe sem engedi szívesen őket, de ha valaki másképp gondolja, ezért nem kell elítélni.

    Nagyon kedves képek, engem jó kedvre derítettek, és eszembe sem jutott, hogy mit keres a macska...

    Egyébként van a cicákban valami kisugárzás amikor alszanak, mert a legrosszabbul alvó gyerekem is elbóbiskol, amikor a cica elalszik mellette.

  • 2007.08.22 11:54:09manci

    Én az a típus vagyok, aki idegenkedik az állatoktól, közben meg nagyon szeretném, ha a gyerekeim nem lennének ilyenek. Ráadásul a férjem is inkább messziről szereti az állatokat. Ezt hogy fogom megoldani?

  • 2007.08.22 12:20:26boribon

    Előre elnézést kérek a lelkes macskatulajdonosoktól, de engem bizony kilelt a hideg a macska+baba az ágyban fotóktól... Szerintem a macska kiszámíthatatlan állat(volt már macskám), akkor már egy kutyát(nyilván nem vérebet)nyugodtabban engednék a gyerekem közelébe.

    Gyerekkoromban volt kutyánk, emlékszem, többször is előfordult, hogy a húgom, úgy másfél-kétéves kora körül, többször is odafeküdt mellé, egészen hozzábújt, ha valami bánata volt.(pl. anyukám leszidta valamiért). De az olyan kutya is volt, ha még élne, a saját kislányomat is melléfektetném nyugodt lélekkel. :-)

  • 2007.08.22 12:23:41Tekla

    Van egy tunderi kiskutyank aki masfel eves ( yorki) csak a merete miatt irtam a fajtajat beazonositasra. :)Es imadja a 7 honapos fiamat.

    Tartja a tisztes tavolsagot azota ,miota Danikam szeretgetesbol meghuzta a fule mogott a szort.

    Volt olyan is ,hogy a farka akad babo karmai kozze.

    Viszont ha olyan kedve van akkor odakucorodik es egyutt jatszogatnak, aztan mikor latja ,hogy manoka kozelit jon es elbujik a labamnal.

    Aranyosak tudnak lenni.En kutyaval egyutt fogom felnevelni a gyerekemet, nem latok ebben semmi kivetnivalot.

    Termeszetesen nagy nagy odafigyelessel.

    Pl sosem hagynam oket egyedul egy szobaban. De ha mi is ottvagyunk akkor nyugodtan jatszogathatnak.

  • 2007.08.22 12:29:46esem37

    boribon: ez nem korrekt megállapítás! Nincs két egyforma állat, ahogy ember sem. Amelyik kiszámíthatatlan, (akár cica, akár kutya, de lehet nyúl is vagy bármi más) azt nem kell a gyerek közelébe engedni. De amelyiket 6-8 hetes korától te neveled, és ismered, miért ne?

  • 2007.08.22 12:43:22Alvomacko

    boribon: exanyósom kutyája pl. utálta az 1 m alatti gyerekeket. A mieinket megtűrte, de többször is morgott, meg vicsorgott rájuk. Nem hagytuk sosem egyedül őket a kutyával egyetlen pillanatra sem. Igaz, ők nem együtt nőttek fel, de ettől még a spánielekről azt tartják, hogy gyerekbarát kutyák.

  • 2007.08.22 12:44:50boribon

    Jajaj, tudtam, hogy magamra vonom a macskarajongók haragját. :-) Nekem olyan macskám volt, aki - bár 4 hetes korától neveltük - még engem is bármikor megharapott, megkarmolt. Hát innen a rossz tapasztalat. Oké, nem teszek több diszkriminatív megjegyzést a macskákra, de a gyerekemet hagyják békén. :-) Uff.

  • 2007.08.22 12:46:20kicsitomi

    Esem: van a családban olyan kutya, amit pár hetes kora óta ismerek. Soha semmi gondom nem volt vele, ha megérkezek hozzájuk, az égig ugrál, nyüszög, nyalogat, soha meg nem morgott. Nemrég ott voltunk, a kutya elindult a gyerek felé. Parancsra nem állt meg, megfogtam a nyakörvét, egy pillanat alatt odakapott, kiszedett egy darabot a kezemből. Szerinted a gyereknek mennyi esélye lenne?

    Az más kérdés, hogy utána szerintem egy életre megtanítottam, mit lehet, és mit nem.

  • 2007.08.22 12:59:33papirbirka

    Nálunk mindkét nagyszülőnél van kutya(ák), anyuáknél macska is. Saját tapasztalat alapján a szerelem sokkal nagyobb a gyerekben, mint az állatokban. Elviselik a folytonos babusgatást, aztán ha megunják odébb mennek, na jó elég sokszor megy át kergetőzésbe/menekülésbe a dolog, de még soha egyik sem próbált meg akár csak rámorogni is a kicsire. Biztos segít az is, hogy imádja etetni őket. Úgyhogy tényleg állatfüggő asszem, de azért teljesen egyedül sosem hagynám egy állattal sem.

  • 2007.08.22 13:15:12esem37

    kicsitomi: ugyan arról beszélünk!!! Az említett kutyával nem együtt éltek, nem ti vagytok a gazdái. Az első bejegyzésemben is írtam, hogy az "idegen" állat más tészta. Ahogy a saját gyereked neveled az "életre", úgy a saját állatodat is megtanítod az együttélés szabályaira. Meglepődnél, mennyire betartják! A jól tartott, jól nevelt állat (cica, kutya) nagyon hálás társ, és mindent megtesz a gazdájáért.

    boribon: ez nem harag, csak más nézőpont :) A legtöbb harapós, karmolós cica egyedül nevelkedik. Amelyik testvérrel nő fel, megtanulja, hogy nem kellemes, és leszokik róla.

    Állatot meg csak úgy érdemes tartani, ha nem nyűg a vele való törődés. Ez nem a "kell állat - nem kell állat" táborok háborúja. Szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy a saját családjának mi a megfelelő. Ettől senki nem lesz sem több, sem kevesebb a többieknél. A pacalt sem eszed meg, ha utálod. Attól még az finom étel. (csak erről most ne nyissunk vitát :)))!

  • 2007.08.22 17:21:59jidele

    Macskatartók: UL, vagy tényleg ráfekszik a macska a kisbabára, hogy melengesse?

    Amúgy azt gondolom, hogy akármennyire te neveltél egy állatot, nem tudhatod, mit fog reagálni egy abszolút kiszámíthatatlan lénnyel. Márpedig egy baba, aki a saját testét sem tudja irányítani, az kiszámíthatatlan. Teszem azt belekap a szemébe, meghúzza a szőrét, stb. stb. És tényleg egy pillanat műve az ilyesmi.

  • 2007.08.22 17:44:20tigrincs

    Én is azon a véleményen vagyok, hogy az állatok kiszámíthatatlanok. A kutyaharapások zömmel saját állat által történik. Aztán a szülő nyilatkozza, hogy: még sose csinált ilyet a házikedvenc. Na akkor mindig az jut eszembe, hogy még szerencse, hogy nem heti rendszerességgel harapja meg a gyereket. :-((



    Nekünk is van kutyánk,kb. 3 éves volt amikor a fiam született. Nagyon szeretjük, mert kedves, ragaszkodó és nagyon-nagyon megbízható. De senki más kutyájában nem bízok meg, még a nagyszülőkében sem. Vis ott nem lehetnek együtt nélkülünk a kutyával, itthon viszont bármikor.

    Ettől azért még újszülött korukban nem hagytam egyedül a kutyánkkal, és éveknek kellett eltelnie, mire eljutottam odáig, hogy fel sem merül bennem az, hogy bántaná a fiaimat.



    Azt pedig előre megbeszéltük, hogy az első gyanús jelre túladunk a kutyán, bármennyire szeretjük. Biztos komolyan vette :-))

  • 2007.08.22 18:13:13Medellin

    Nálunk is van macska, de nem zavar sok vizet. Már a baba szempontjából. Mivel fél tőle, tartja a tisztes távolságot. Hetente egyszer megembereli magát, odamegy a babámhoz, ha a kezemben van, megszagolja, és büszkén megy tovább, hogy ő most milyen ügyes volt:))) A gyerek viszont imádja a macskát, egyfolytában nézi, vigyorog, úgyhogy remélem ez az imádat később kölcsönös lesz:)) Amúgy lakásban tartott macska, előbb kapna el a gyerektől fertőzést, mint fordítva...

    Jidele: valószínűleg az. Konkrét példát még én sem hallottam erre a hülyeségre.

  • 2007.08.22 19:21:09peppermint

    Állat és baba? Nálunk soha!

  • 2007.08.22 21:21:52Azurka

    Manci: hozd el hozzánk a gyermekeidet :-) Tőlem/tőlünk tuti megkapják az állatszeretethez szükséges dózist :-) Sajnos cicával már nem szolgálhatok, de van egy akváriumunk és két kinti nyuszink :-)

  • 2007.08.22 21:36:18Nilufar

    Nálunk tengerimalacka van, de Én azt is röptetném, a család meg kutyát akar, megvétóztam...majd ha Zsófi(a pocaklakóm)2 éves lesz legalább és meg lesz végre a vágyott kertesházikó. Nehezen viselném a kutyát macskát a lakásban, vidéken, ahol felnőttem, nem volt szokás a jószágot a házba beengedni, talán ezért.

  • 2007.08.22 22:17:21Tori

    Macskája válogatja. Meséltem ugye arról az ismerősömről, akinek öt gyereke született. Az első születésekor elajándékozták a macskát. Az évek során keveredett hozzájuk másik, amely annyira béketűrő volt, hogy a saját szememmel láttam, amint az egyik gyerek megragadja a farkánál fogva és a vállán átvetve hurcolászni kezdi. A macska meg mártírpofával, de tűrte. Na ez a macs már együtt aludt az ötödik gyerekkel. Mellékhatásként a kisgyerek ovis korára rászokott, hogy ha kóbor állatot lát az utcán, melléheveredik. Gyorsan leszoktatták róla, de addig is édes volt.



    Egyébként azon az alapon, hogy "vannak megbízhatatlan macskák", az anyákat vagy apákat is el kéne tiltani a babáktól, hiszen némelyik a mikróba gyömöszöli, falhoz csapdossa, mittudomén.

  • 2007.08.22 22:19:01Tori

    Azért az a Puha párna c. fotó... ééééédes!

  • 2007.08.22 22:34:14Sibri75

    Mikor én születtem anyuéknak volt macskájuk, aki az elmondás szerint nem jött be a gyerekszobába, ott lehetett hagyni vele a húst a konyhába, és hozzá nem nyúlt volna, szóval állítólag nagyon szófogadó volt.

  • 2007.08.22 22:35:41eszter

    Nagynéném nyakára ráfeküdt egy cica, amikor a nagymamám kint altatta babakocsban. Időben észrevették, én meg nagyon megjegyeztem a sztorit. Csak melengetni akarja...a 10 kg-os macska a 3kg-os baba nyakát...háááááááááát

  • 2007.08.22 22:54:21esem37

    Tori: KÖSZI!!! Én ezt nem mertem leírni.

    A legtöbb történetből a végén az jön le, hogy az ismerős kutyája-macskája támad, ami azért érthető (remélem). Akire a sajátja támad rá, az azért magában is kereshet hibát (megintcsak szerintem). Ez teljesen szubjektív vélemény. Biztos van ellentörténet, de az emberek is megbolondulnak néha minden ok nélkül, és abba kapnak bele, akit a legjobban szeretnek. A kisgyerek - házikedvenc kapcsolat pedig a szülőn múlik: mindenkinek meg kell tanulni a szabályokat, de ezt már fentebb is kifejtettem. (Azért azt hozzáteszem: ha a szülő félti az állatoktól a gyerekét, a pici is félni fog tőlük.)

    Jóéjt mindenkinek, jó volt beszélgetni!

  • 2007.08.22 23:23:15opti

    Én nagy állatbarát vagyok, a férjem is. Nem is tudnánk nélkülük élni. Már a gyerek előtt is volt egy kistestű kutyánk, egy mopsz (bár inkább ufó mint kutya) és két macsesz. A gyerek mellett is megférnek, csak be kell tartani pár szabályt. Pl az alom kikerült a garázsba, oda a gyerek nem mehet be. Rendszeres féregtelenítés és mindenféle parazitaírtás, oltások. Amíg nagyon pinduri volt, nem is érintkezhetett az állatokkal. Nagyjából mióta képes a helyzetváltoztatásra, azóta engedjük őket egyre közelebb egymáshoz. Puszi tilos, simogatás, rohangászás, labdázás ilyesmi mehet. De fontos, hogy ne csak a gyereket védjük az állattól, hanem fordítva is. Pont ezért mindig figyelni kell rájuk, de ezt már mások is írták. Gondoljatok bele, a gyerek előtt a háziállatnak mennyivel egyszerűbb, jobb volt az élete, senki nem kergette, tépte meg, a játékait oda tehette ahova akarta, stb stb. Mi az állatokra vonatkozó tiltásokat már a fogantatástól elkezdtük fokozatosan bevezetni, hogy amikor a baba hazajön, ne legyen nagy fordulat az életükben. A baba érkeztével sokkal kevesebbet tudtunk velük foglalkozni, de amikor csak lehetett, ezt igyekeztük kompenzálni, ha máshogy nem, szavakkal. Ezeket csak azért írtam ide, mert szerintem nagyon sokmindenen múlik, hogy az addigi kedvenc hogyan viszonyul az új jövevényhez. Sajnos sokszor a gyerek után már nem foglalkoznak úgy az állatokkal mint előtte, az állat jogosan érezheti, hogy a baba kitúrta őt, és nem csoda, ha nem szereti. A lényeg, hogy a baba egy új szereplő legyen, a kutya helye maradjon változatlan a családban.

    Mindezt azért írtam, hogy egy kicsit gondoljunk bele az állat oldaláról is a dolgokba, és ez csak a saját kedvencünkre vonatkozik.

    Még annyit, hogy gondolom nem meglepő a fentiek után, ha kijelentem, nálunk az állatok családtagok, de csak addig, amíg azt az egy esélyt el nem játszák. Eddig még nem volt rá példa, pedig a rokonságban mióta az eszemet tudom hemzsegnek az állatok, mindenhol családtagként kezelve.

    Ja, egy ágyban azért túlzás egy babával, ez nem kérdés. Akkor minek mosni vasalni mindent nagy gonddal, hogy a cumi sterilizálást ne is említsem...

  • 2007.08.23 01:21:32anyaallat

    nálunk egy hatalmas kutya van a lakásban, és a baba imádja is. azzal egyetértek, hogy ésszel kell együttélni az állattal, én még gimiben tettem egy kutyakiképző vizsgát és tudom, hogy a kutyáknál a rangsor baromi fontos. Ahol egyértelműen érzik hogy a gazda a vezér ott a babát is tisztelik, mint a vezérhez tartozót. Ezzel együtt/pont ezért felügyelet nélkül nem maradhatnak együtt, még ha mosdóba megyek is nyitva hagyom az ajtót hogy rálássak legalább az egyikükre. Szóval elég nagy macera, de bennünk fel sem merül, hogy lehetne másképp. Mi így szoktuk meg. És az meg tökre igaz, hogy az állat szempontjából nagy törés a gyerek, kikerül a középpontól egy másik valaki miatt. Egy ismerősünk mondta a kutyára, hogy szegény, a nagy vesztes.

  • 2007.08.23 01:29:39másutt

    nalunk is van macska, velunk alszik, nem is megy majd sehova akkor sem, amikor a gyerek megszuletik.

    nem fognak soha egyutt aludni egyedul, hacsak nem vagyunk ott mellettuk, mi felnottek.

    a macska, bar minden kormenek buszke birtokosa, nem karmolt meg engem kb 10 eve!

    egyebkent sem gondoltam soha, hogy egy karmolas a vilag vege.

    idegen macskat/kutyat soha nem engednek a gyerek kozelebe, dehat EMBERT sem, nincs ebben semmi fura.

    a sajat macskank csaladtag.



    cikk cimeben feltett kerdesre a valasz tolem:

    'ugyanazt mint a gyerek...'.



  • 2007.08.23 07:07:02siciliai apuci

    Nekünk egy 21 hónapos coocker spánielünk van.A gyerkőc meg 7 hetes.Ha nem spániel lenne lehet hogy mást mondanék,de ez a fajta rendkivűl emberszerető.Védi,óvja a gyereket a családban.

    Teljes jogú családtagként van kezelve.

    Olyan ember ne tartson kutyát aki nem tiszteli az állatot,és nem tud megadni neki minden szeretetet.

    Amikor megérkezik a gyermek a családba, annak is megvan a módja hogyan kell a kutyával viselkedni.

    A "falkavezérnek" be kell mutatni a kis jövevényt.pár hétig csak 1 méterről nézheti meg,és illatmintát vehet.Természetesen nem mehet a közelébe csak velem!A kutya önmaga alá fogja rangsorolni mivel gyekerszaga van,stb.

    Ha az állat kicsit is megérzi hogy a gyerek miatt háttérbe szorul,féltékeny lehet, ellenséges lehet a picivel szemben,de nem a spániel.Folyamatosan tanítani kell a szabályokra.a kutya nem hülye! Tudni fogja mi a dolga.Állítom okosabb mint néhány ember..

    A betegségekről meg annyit...ha a kutya tisztán van tartva,ápolt nem lehet nagy baja a picúrnak.sőt,semmi baja nem lesz...

    Engem is pofán nyalt már megszámlálhatatlanul sokszor.a kutyanyál fertőtlenít:-)

    Ha kutya akkor spániel!!

    És még egy ha már szóba kerültek az állatok.

    Ha egy embert egyszer megütsz de tízszer megsímogatsz,arra fog emlékezni hogy megütötted,viszont ha ezt egy kutyávan tennéd meg, nem fog emlékezni ha esetleg bántod.

    Ezt valahol olvastam és tényleg így lehet.Én sosem bántanám a kutyám, megérti az a szót is,ha elfogadja az embert főnöknek.







  • 2007.08.23 14:19:42mazsola84

    Nekem is van kutyám, 7 éves korom óta folyamatosan. Nagyon-nagyon sokat lehet tanulni tőlük, és legjobb már gyerekkorban elkezdeni, ha valakinek ez fontos.



    Egyébként a kutyánk 5 hetes kora óta van velünk, anyu hozta haza, vele aludt az első éjszakákon, ő a kutyának az isten. Szó szerint. Szóval egyik nap a leányzónak nem tetszett anyu egyik mozdulata és utána kapott. Szóval vigyázni kell velük.



    másutt:

    lehet, hogy egy karmolás nem a világ vége, de gondolom nem lennél ilyen nyugodt, ha a te picid arcát akarná megkarmolni a macskád!

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta