SZÜLŐSÉG

Heti kérdés: altatási mizéria

2007. augusztus 21., kedd 08:48

A gyerekek egyszercsak elérnek abba a korba, amikor nem ájulnak be este automatikusan a fáradtságtól, hanem épp ellenkezőleg, rájönnek, hogy este van a legjobb parti otthon, igazi házibuli, és az élet nagy disznósága, ha a szüleik ebből ki akarják zavarni őket. A szülők szerint is az élet nagy disznósága, csak éppen az, hogy az átkozott poronty még este sem bír békésen szuszogni és békén hagyni minket legalább pár órára, hogy azalatt gyorsított felvételhez hasonlatosan rendet rakjunk, teregessünk, dolgozzunk és váltsunk két értelmes, gyerekmentes mondatot a pasinkkal.

Persze tudom, vannak olyan gyerekek, akik meglátják a kiságyat, villany leó, és már szuszognak is. Hát minket egy másmilyennel büntetett a sors, noha kisbaba korában nyolckor ágyba bújás volt, fél kilenckor alvás. Mióta azonban szabadon mozog a ded, azóta más világ van. Persze próbálom a nyárra fogni a későbbi elalvást, de ez csak afféle kibúvó. Tegnap Lea, mikor mindhárman lefeküdtünk kilenckor, hogy lássa, alvás van, lemászott az ágyról, kinégykézlábazott a nappaliba, az ajtóból még visszafordult, hogy tényleg ennyire hülyék vagyunk, nem látjuk, hogy kint van az élet meg a pörgés, mi meg bent döglünk, majd kiment és elszöszölgetett magában. Mikor az apja meghallotta, hogy számítógép-szerelésbe fogott, utánament.  

Ilyenkor persze mindenfélét kitalál az ember, például, hogy a gyereknek az az egészséges/jó, ha korán lefekszik, mert az éjfél előtti alvás nagyon fontos, mert majd ha oviba kell járni, fel tud kelni reggel, mert attól nő nagyra. Persze lehet, hogy ez mind igaz, de azért titkon tudjuk, hogy nekünk a legjobb, ha nyolctól éjfélig húzza a lóbőrt.

De hogyan? Minden nap nyolckor lerakjuk, sosem csúszunk el, meghatározott szertartások övezik az elalvás körüli pillanatokat, ahogy a nevelési tanácsadó írja, és akkor megszokja, megtanulja, maga is elálmosodik az időpont közeledtével? Vagy megvárjuk, míg fáradtnak tűnik, és akkor gyorsan betesszük az ágyba? És ha éjfélkor tűnik csak fáradtnak? Megvárjuk az ágyánál, míg elalszik, vagy kimegyünk? Hagyjuk játszogatni az ágyban, aztán majd csak elalszik? Tulajdonképpen minket se fektet le senki, nem, egyik nap kilenckor, másik nap éjfélkor megyünk aludni. Miért is kéne mindig ugyanannyira ugyanakkor álmosnak lenni egy gyereknek? Ti hogy csináljátok?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.22 10:21:45opti

    Manci: :))))



    Információim e térről: a gyerekek kb mikorra megérnek a közösségre, vagyis ovi-bölcsi, ekkorra kicsit leszakadnak már a szülőkről. (próbálok értelmesen fogalmazni, de nem megy ha ugrálnak rajtam) szóval már a másokkal való kapcsolataik is nagyon fontosak nekik. Na eddig a korig nem meglepő ha egy gyerek ilyen szinten (együttalvás) igényli a szülei közelségét, de még az iskolakezdésig is belefér. És én azt tapasztalom, hogy a lassan két éves gyerekkel már meg tudok beszélni ilyen dolgokat, és képes a számára ennyire fontos dolgokban is kompromisszumra.



    Nekünk spec még jobb lett a szexuális életünk a gyerek óta, szerintem amúgy sem árt néha kiszabadulni a hálóból :)

  • 2007.08.22 10:49:27Magdus_

    8 és fél hónapos kisfiam fél óra ágyban üvöltés, majd 2perc erkélyen való kocsiban ringatás után végre alukál, így el tudtam olvasni a hosszú kommenteket :). Egy ideje rengeteget szenvedünk az altatással. Mindenféle módszerekről hallottam, olvastam,de még nem találtuk meg a megfelelőt :(. Ma volt először, hogy az említett fél óráig hagytam sírni (mialatt mellette voltam és a pociján volt a kezem, hogy érezze nem "hagytam el"), de biztos, hogy ez volt az első és utolsó alkalom. A sírása totál kikészít. Legalábbis ez a "nem akarok aludni" sírása. Nap közben szokott ezért-azért hisztizni, de azokat hamar abbahagyja és azokat érdekes mód szemrebbenés nélkül elviselem. Sokat nevetgélünk nap közben, puszi gyanánt sokszor "megcsócsálja" az arcomat amit imádok :))! Kb 4-5 hónapos koráig simán elalult 8kor, a nap közbeni alvások is magától, gördülékenyen mentek,de mióta a fogacskái kibújogatnak egy rémálom az éjszakázás. 6hónapos kora után kiköltöztünk a szobájából, hogy nagyobb tere legyen és mert úgy hallottam, hogy később nehezebb lesz külön választani magunktól. Nos azóta többet alszik velünk az ágyunkban, mint a sajátjában. Néha próbálkozunk vele, hogy cicis elalvás után becsempésszük az ágyába, de sokszor sikertelenül, mert vagy út közben, vagy az ágyában 1perc múlva felébred és "ne hagyjatok el" sírással üvölt. Ez az "elhagyás" már a mániámmá vált. Totál bűntudatom van tőle. Legszivesebben visszaköltöznék, de úgy rendezkedtük be, hogy az már nem menne (vagy csak úgy, ha a játszószőnyegét, csúszó-mászó területét menesztenénk amit nagyon nem szeretnék). Bocsi, kicsit hosszú lettem... Az még röviden hozzátenném, hogy akiket csak ismerek, hogy végigalusszák az éjszakát mind cumisok. Próbálkoztunk vele, de nálunk nem jött be. Neki (Bercus) én vagyok a cumi. Ujjszopizós, de alalváshoz egy ideje nem tudja (?) használni (4-5 hónapos koráig igen).

    A probléma azóta van, mióta fel tud kellni az ágyában. Képtelen vízszintesen maradni. Alvajáró lesz,mint én voltam :))?

  • 2007.08.22 11:28:31eszter

    kovvacs (ha még otthon vagy), a tesó mellé rakás nagyon gyerekfüggő. Nálunk Bende mélyalvó, Álmos meg nagyon halkan nyöszögő, nem ordítozós, úgyhogy most már lassan oda fektetem le, mert mellettem is 9-2-ig alszik, eszik,majd reggelig bírja megint. A lányoknál nem lehetett megcsinálni. Hanna az egész városrésszel tudatta, hogy megébredt:(.

    A lényeg, hogy semmi nem végleges, ha vmi nem tetszik, nem jön be, akkor lehet rajta változtatni. Lsd: lányok nagyobbak voltak, amikor igényünk volt a saját ágyra, és síma ügy volt.

    Szal megértem az itt "önfeláldozónak", "jó ez az együttalvas pár évig" elméletet vallókat, mert én is így kezdtem, de térjünk vissza erre 2 db 2-3 évessel, majd egy harmadikkal a témára. Néha változnak az emberek igényei...

  • 2007.08.22 11:30:39manci

    Megmondom őszintén én nem hiszek ebben az "ami az anyának jó, az jó a babának is" szövegben.

    Nekem speciel kényelmesebb most, hogy már különalszunk a gyerekkel, de akkor az volt a jó megoldás mindannyiunk számára és legfőképpen erre volt szüksége a gyerekemnek.



    Vagy: a szoptatás eleinte kimondottan borzasztó volt, annyira fájt, de kitartottam, csináltam, mert ez volt jó a lányomnak. Később sem mindig élveztem annyira a maratoni szopizásokat, de fel sem merült bennem, hogy azért abbahagyjam, mert nekem nem mindig kellemes.



    És persze lehetne folytatni a sort.



    Szóval én azt gondolom, hogy sok dolog van, ami csak azért jó az anyának, mert jó a babának. De ez pont elég érv mellette.



    És ezt írhattam volna a "tökéletes anya" topichoz is, azzal kapcsolatban, hogy mennyire legyen önző az anyuka.

  • 2007.08.22 13:02:09B-

    Én délelőtt sosem altatom a bébit. Ha fáradt, elalszik magától vagy az evéstől, vagy ha olyan álmosan nyöszörög, beteszem a kiságyba, cumi aztán alvás. Ha cumi kiköp, vigyorgás és integetés, akkor inkább foglalkozom vele, játszunk stb. Ezért igazából napirendünk sincs. Ez alól csak az este kivétel, akkor szigorúan alvás van (mert különben Apával zombik leszünk), de hála istennek eddig ezt sose kellett erőltetni, a sötét és a csönd megtette hatását, és valahogy hajnalban is visszaalszik evés után.

    Azt tapasztaltam, ha valami miatt mégis én erőltetem rá az alvást (dolgom van), akkor a lepke szárnyának a rezzenésére is képes felébredni. Ha magától alszik el, még a tányércsörgés se zavarja feltétlenül.

  • 2007.08.22 13:11:59papirbirka

    Magdus_R, jelentkezik egy sosem cumizott, cumisüvegezett ámde 3-4 hónapos kora óta átalussza az éjszakát gyerek anyukája, van remény...

    Kivétel a durva frontok ideje és ha másnapra beteg lesz, de már legalább tudjuk, hogy ha éjszaka 3-4 felkelés van, akkor semmi jóra ne számítsunk.

  • 2007.08.22 13:50:15kovvacs

    manci,

    két oldalról is meg lehet közelíteni a kérdést:)



    Egyrészt tényleg egy nagy büdös fenét, aki azt hitte, hogy a gyereke nem fogja szétzúzni a maga kis életével anya önző világát, az nagyon meg lehet lepődve. (Jó esetben meglepődik és változik, olyanokat képes felvenni a szótárba, mint alázat, lemondás, önzetlenség, kitartás, stb stb. Rossz esetben meg sajnálom a kölyköt - de az igazsághoz hozzátartozik, hogy inkább láttam arra példát, hogy eredendően önző nők a maguk módján megpróbáltak a baba érdekében változni-változtatni, mint arra, hogy a gyereket idomították a végletekig az önzésükhöz.)



    Másrészt meg halászhatunk elő mindenféle elméletet azzal kapcsolatban, hogy mi jó és mi nem jó a gyereknek - az igazság az, hogy nem tudjuk. Tényleg nem:) OK, van néhány dolog, ami evidencia kategóriába sorolható, de meglepően nem minden, amire szeretnénk azt hinni, hogy az. Én azt hittem, hogy a gyerekemet sárba tiprom, mikor a saját szobájába költöztettem éjszakai alvásra. Hát nem őt viselte meg... Mostanában voltak zűrös éjjelek, hatalmas viharok, hoztam át magunkhoz. Üldögélt, figyelt. Aludni nem volt hajlandó. Mikor lement a vihar, akkor meg nem akart maradni. Kézzel-lábbal lekommunikálta, hogy ő a saját szobájában akar aludni. Nyilván azért, mert ahhoz van hozzászokva. Ahogy számomra az is "nyilván", hogy más gyerek meg azér vonít, ha kiszedik az apja és az anyja közül éjszaka, mert ő meg ahhoz van hozzászokva. De hogy a gyereknek mi a "jó", főleg kontra anyuka... Akármilyen jófejek is próbálunk lenni, úgyis a saját fejünk szerint döntünk, úgy, ahogy nekünk jó - egyszerűen azért, mert a gyerekünk még nincs döntésképes korban. Dönthetünk úgy, ahogy véljük, hogy neki jó (ami nem azonos azzal, amit szeretne, lsd primcsó példát a konnektorba nyúlkálásról vagy a kizárólag-csoki-zabálásról), de erről nem lehet objektív fogalmunk.



    Leginkább úgy szoktunk dönteni, ahogy helyesnek véljük.



    Amúgy meg az a véleményem - együttalvás-különalvás témáról IS -, hogy minden DÖNTÉS jó, ha az döntés. Ha sodródás, ami konfliktusokat, dühöt, frusztrációt, önvádat okoz, akkor nem jó. Dönteni kell, és utána vállalni a következményeit, beleértve a kívülállók mindentjobbantudó szövegelésének elviselését :))))))



    Ui:

    senkit nem akarok lebeszélni az együttalvásról.

    Ha viszont valaki úgy dönt, hogy nem akarja tovább csinálni, nem valószínű, hogy egy hétnél kevesebb konflktussal meg tudja úszni, de inkább még ennél is tovább tarthat egy átszoktatás. És nem kell bőgetni hozzá a szerencsétlen gyerkőcöt, az senkinek se jó az égvilágon.



  • 2007.08.22 14:33:33opti

    Na igen, az együttalvás nem egy hónapra szól. Ha ezt valaki vállalja, akkor azt is vállalja, hogy nem tudhatod hol a vége. Én úgy hiszem és tapasztalom, hogy ki lehet várni a végét, és akkor zökkenőmentesen megy az átszoktatás, persze csak fokozatosan. Ha nem várjuk ki a végét, akkor biztosan gyötrelmes, mert olyan valamit vonunk meg a gyerektől, ami neki nemcsak természetes volt eddig, hanem még szüksége is van rá. Mi pont ezért próbálkoztunk már többször is, de ha nem ment, nagyon bújni akart, visszaengedtük. És lám, most simán alszik a saját ágyában, és még büszke is rá. remélem a saját szobájába is így fog átköltözni, a hhetekben akarunk neki nagyfiús ágyat venni.

    Még annyit, hogy eredetileg mi is csináltunk csodaszép babaszobát neki, csak nem vált be. Az együttalvással mindhárman kipihentek lettünk egy csapásra, de a vége felé már nagyon vágytam arra, hogy kipateroljam a törpördögöt. És a kistesó kérdése sem merült fel bennünk addig, amíg együtt aludtunk.

  • 2007.08.22 14:37:04mamafáni

    B,

    jó ötlet a puha takaró, de nekünk sajna nem válna be, mert a lényeg: "csak valamelyik kezem vagy lábam kilóghasson a rácson, és akkor alszom"! Tehát a telifalú kiságy minden formában bukásra ítéltetett:(



    manci, egyetértek veled, hogy ami az nyának jó, az ababának is. Szerintem is inkább fordítva működik a dolog, ami jó a babának, az jó a mamának.



    Együttalvásról:

    Mint már írtam, nálunk nem volt együttalvás, és 3 hónapos kora óta egyedül alszik a szobájában. nagyon szereti, soha nem volt gond belőle. mikor áttetük, az egész családom szívtelen dögnek tartott

    minket (különös tekintettel rám), de kitartottunk, mert addig balu is meg-megriadt a mi mocorgásunkra, és persze mi is állandóan fent voltunk, ha egyet fordult. és ahogy áttettük, mindenki békésen szuszogott éjjelente. (persze még sokáig kelt 2-3x éjszaka, de csak pár percig voltunk fönn. )És nem esett nehezemre átbattyogni hozzá. Most mennem kell, anyósomat meg kell etetnem. :-)))

  • 2007.08.22 15:20:04Guruljka

    Én most lehet, hogy messzire megyek és jönnek a kövek, de szerintem ez a külön alvás is, a mi anyai elengedő-képességünket teszi próbára. Ezért is gondolom azt, hogy aki elszánt az átszoktatásban (tehát elengedi a gyermekét) annak menni fog. Aki erre nincsen kész, csak azért próbálkozik, mert asszongya egy elmélet, a Zanyós vagy a szomszéd, hogy az a helyes, annak meg nem fog menni. Ezt nyílván felülírhatja egy roppant akaratos kismanó, de azt hiszem alapvetően mégis, sokmindenben Ők a mi tükreink.

    A lényeg az, hogy ezt mindenki úgy csinálja, ahogy az Ő családjának és az életvitelének jó.

    A baj szerintem akkor van, ha Apa és Anya más igényekkel rendelkezik vagy ha ez az időszak túl sokáig tart.

  • 2007.08.22 16:05:38Cirmis

    A mi manónk első éjszakától kezdve a saját szobájában, saját ágyában alszik, gond nélkül. Eleinte tipródtam rengeteget, hogy áthozzuk e inkább hozzánk, aztán a párom meggyőzött, hogy amíg a kicsi szépen nyugiban alszik addig biztos nincs gond. Persze a szomszéd szobában alszunk, nyitott ajtókkal, úgyhogy a legkisebb neszre is ébren vagyok. Legtöbbször arra megyek át, hogy játszik és széles mosollyal várja a szopit, szopi után pedig alszik tovább. Most négy hónapos, és már csak egyszer szopik reggel 5-fél 6 körül, és legkésőbb este nyolcra már alszik.

    A nappali alvásokkal viszont már kezdettől vért izzadtunk, az nagyon nehezen megy. Pedig elég leleményesen mindent bevetettünk, most a szopi utáni alvás működik.



    Van egy öcsém, aki majdnem 4 éves, apám második házasságából. Na ő a szülők között alszik, mindezt úgy, hogy apám hajnali 1-ig tévézik az ágyból! Nem hiszem, hogy a gyerek tényleg jól tud aludni, hogy megy a TV, arról nem is szólva, hogy 11 előtt nem kerül ágyba. Nekem ez azért már furcsa, szerintem egy ekkora gyereknek már kellene a saját ágy.

  • 2007.08.22 16:37:41Magdus_

    Kedves papirbirka,

    Köszönöm a reménykeltést :).A cimit, mint esetleges segítséget már többször elővettük,de mint mindíg egy perc után el is csomagoltuk. Ha nem, hát nem. Maradok én, mint "cumianya" :).

  • 2007.08.22 16:54:12Magdus_

    Nem cimit, hanem cumit :)

  • 2007.08.22 19:26:39kovvacs

    Guruljka,

    biztos van benne valami,

    meg azért abban is,

    hogy mennyi idős a gyerkőc.



    Totál más

    - az együttalvás

    - éjjel is kelés

    - esti lefektetés

    pl. egy 5 hónapos vagy egy 20 hónapos esetében.



    Attól függetlenül, hogy mi hogy csináltuk, kevésbé érzem szubjektíve furcsának, ha valaki az 5 hónaposával alszik együtt, mint azt, hogy a 20 hónaposával.



    Mink a legkorábbi időszakot úgy csináltuk, hogy mózeskosár volt tőlem szó szerint karnyújtáson belül,

    aztán kiságy velünk egy szobában kb 2 méterre - de minden hajnali szopit fekve és kölcsönös szundikálással körítve nyomtunk reggelig a szülői ágyban,

    most meg egyedül alszik a saját szobájában.



  • 2007.08.22 19:50:45Guruljka

    kovvacs, ugyanígy csináltuk mi is. Asszem 3 hetesen kerültek át mózesból a kiságyba.

    A második gyerek meg egyből átaludta az éjszakát, úgyhogy viszonylag hamar került át ágyastól a tesójához a másik szobába.

    Nálunk inkább az a nehéz, hogy a Nagy korán kelő és mostanában (szerintünk) Ő ébreszti a Kicsit. Így a Kicsi napközben nyűgös.

    Ma volt ebből pont ilyen nyűglődés, így elbeszélgettem a Naggyal. Most megígérte, hogy nem ébreszti föl a tesóját.

    De 2 hét múlva amúgy is ovi, amihez, meg mindenképp kelni kell.

    Az együtt alvás, meg nekem nem ment volna.

    Én arra alkalmatlan lettem volna. Nekem kell ez az intím idő és tér a férjemmel. Én ilyen vagyok. Nem (csak) a szexről van itt szó, hanem arról, hogy 100%ig egymásra tudjunk figyelni, úgy tudjunk beszélgetni. Én annak a "filozófiának" vagyok híve, amely nem rendeli a gyereket a család fölé. Asszem Vekerdy mondta, hogy a családba érkező csecsemő is alkalmazkodjon a családhoz. Valahogy így gondolom én is. Mégiscsak a Párom és az Én egységem a család alapja. Erre építkeztünk rá a két gyerekkel. Alap nélkül beborulna a ház. De azt is tudom, hogy sokaknak az a természetes, hogy mindenben a gyerek igényei az elsők. Ezen lehetne tán vitatkozni is. Azt is bevallom, hogy én nem nagyon tudok azzal mit kezdeni amikor óvódás-iskolás gyerekek a szüleikkel alszanak minden nap. Elfogadom és elhiszem, hogy ez azoknak a családoknak jó, ahol így van. Mert miért tennék, ha nem így lenne? De nekem idegen.

    Azért továbbra is csinálja mindenki úgy, ahogy a legjobbnak látja, legjobbnak érzi!

  • 2007.08.22 20:57:40marcangoló

    Nálunk a párkapcsolat ápolásának színtere a nappali, miután a gyerekek lefeküdtek. Mivel jó későn fekvők vagyunk, bőven meg tudunk beszélni mindent. Az ágyba csak hálni járunk.

    Azért én sem gondolom, hogy ez már örökre így lesz. Ha Blanka átalussza az éjszakát, mennek szépen a tesóval a szobájukba. Vagy mi megyünk a szobájukból ki, akkor még új helyre sem kell szokniuk..

  • 2007.08.22 21:17:07Guruljka

    marcangoló:-))))

    Mostanában jobban érzem, hogy erre az esti együttlétre mennyire igényem van. Páromnak új munkahelye van és most még egy csomó infót fel kell szednie, úgyhogy itt ül mögöttem a laptoppal. Szóval rövidebb ez az esti egymásrafigyelés. De szerencsére ez átmeneti. Én későn fekvő vagyok, de Ő nem. Így ilyenkor szokott szundítani egy fél órát és akkor fennt vagyunk együtt sokáig.

  • 2007.08.22 21:21:31kovvacs

    Guruljka, halkan merem bevallani, hogy magam is hasonló módon igénylem az intim szférát. És valóban nem csupán a szexről van szó.

  • 2007.08.23 07:43:57Meni

    Nem tudlak végigolvasni titeket sajnos, de ha már érintettétek a témát, akkor is várom a tanácsokat: 13 hónapos fiam hétfőn kezdi a bölcsit, ahol déltől kettőig van alvás.

    Kérdésem a következő: az első két napon maradhat a szülő is egy-két órát, aztán kéretik a gyereket egyedül hagyni - persze ez a komolyabb gondok nélkül elszakadó, társasági kisgyerekekre vonatkozik, akinek problémás a gyereke, az maradhat. Én nem számitok nehézségekre, mert a fiam nagyon szereti a nyüzsgést, jól érzi magát idegenek között is.

    DE az alvás más kérdés. Idegen helyen, de még a nagyszülőknél, bébiszitternél is kizárt az alvás. Hiszti a végtelenségig, vagy keserves sirás. Aztán nem-alvás. Ez azonban most nem fog menni, mert délután 4-ig van a bölcsi, ergo akkor kéne aludni, mikor a többinek.

    Mit javasoltok? Maradjak ott vele az első napokban az altatásig? Vagy inkább bizzam a közösségi erőre és a bölcsisnénikre? Vagy az sem baj, ha nem alszik?

  • 2007.08.23 07:53:28Alvomacko

    Meni: "Vagy inkább bizzam a közösségi erőre és a bölcsisnénikre?" Igen, feltétlenül tedd ezt! A bölcsiben nagyon fontos a bizalom. Hogy a gondozónők érezzék, hogy megbízol bennük. És az otthon nem alvó gyerekek közül is nagyon sok alszik a közösségben. Bízd rájuk, úgyis megpróbálják megoldani, majd szólnak, ha nagy gond van.

    "Vagy az sem baj, ha nem alszik? " - ezt gonozónője ill. csoportja válogatja. Ezt ráérsz megbeszélni akkor, ha több hét után is alvási problémák vannak. És hátha nem is kell erről beszélni. :-)

  • 2007.08.23 08:01:50Meni

    Igen, ez az optimizmus kell nekem, ezer köszönet :))

  • 2007.08.23 08:42:23Kricso

    Meni amikor a nagyfiam bölcsis lett, én is azt gondoltam, hogy kizárt, hogy elalszik mivel addig ő se volt hajlandó még a nagyszülöknél se aludni, és képzeld nem volt semmi gond, igaz nálunk a beszoktatás második hetébe volt csak, hogy ott kellett hagyni aludni, de a gondozónő szerint simán lefeküdt ahogy a többi, és el is aludt. Úgy hogy szerintem is bizd a gondozónőkre ezt a problémát, szerintem is megoldják.

  • 2007.08.23 08:50:34Meni

    Hát, remélem, hogy nálunk is valahogy igy lesz, ha nem is pár nap, de pár hét alatt. Kicsit talán fiatal a bölcsihez, de itt a hat hónapos babákat is simán beadják, úgyhogy a fiam már középső csoportosként kezd :)

    Még van egy egész hétvégém arra, hogy ráállitsam az agyamat a pozitiv gondolatokra, úgy mint: milyen jó, hogy már ilyen nagyfiú! meg milyen szuper hely is a bölcsi! meg milyen nagyon jól fogja érezni magát!

    Mert ezt komolyan igy is gondolom, de egyelőre még eléggé aggódom, és úgy tudom, ezt a gyerek is megérzi. Hát fel a fejjel... :)

  • 2007.08.23 09:11:59papirbirka

    Meni, csatlakozom hozzád, enyém ugyan két éves és mindennap elmondom neki, hogy két hét múlva bölcsi, ahol délben szépen egyedül kell enni és utánna aludni. Boldogan mondogatja mindenkinek. De a délutáni alvás az estivel ellentétben mindenhol elég nehezen megy, még otthon is. Azzal bíztatom magam, amivel Alvómackó téged, hogy ez a bölcsi gonjda, ha nem tudják megoldani úgyis szólnak és akkor majd kitalálunk valamit. De azért nagyon szorítok nektek, légyszi ti is nekünk.

  • 2007.08.23 15:39:03panka

    Rosszat sejtek, a kislányom átesett a ló túlsó oldalára. Este héttől reggel fél hétig alszik, aztán egy órát játszik, majd fél tízig megint alszik. Délelőtt megint ledől egy fél órára, aztán délután is aludt egy órát, de most fél óra múlva már megint olyan álmos volt, hogy letettem, és rögtön elaludt. Remélem csak a hőség teszi és nem egy eltévedt cecelégy. Látott már valaki ilyet? Most akkor kezdjek el aggódni? Egyébként nem lázas és két alvás közt vigyorog. Ja, és nem szaladgálja túl magát, öt hónapos csecsemő a drága.

  • 2007.08.23 15:46:00mazsola84

    Saját gyerkőc nem lévén, csak azokat a dolgokat tudom, amiket anyu mesélt. Egy szobában aludtunk, de mindig külön ágyban. Anyu 2 hónapos koromban gondolt arra, hogy mehetnék a saját szobámba, de parázott. Aztán a védőnő megnyugtatta, hogy ha bármi neszre 3 másodperc alatt odaér, akkor mehetek, és mentem is.



    Lehet, hogy emiatt, de én el sem tudom képzelni, hogy egy ágyban aludjak majd a gyerekemmel. Ebbe az is beljátszik, hogy 3 percig nem tudok ugyanaban a pózban feküdni és eléggé dobálom is magam állítólag. Egyfolytában attól rettegnék, hogy ráfekszem, vagy ilyesmi.

  • 2007.08.23 17:36:58Sólyomszem

    Többkötetes regényt tudnék írni a témában, de most csak két rövid kérdésre van időm:

    1. Hogy fogok másfél hét múlva min. két felkelés-szoptatás per éjszaka üzemmódban 3/4 6-kor felkelni és két hétalvó iskolást összekészíteni, hogy legeslegkésőbb 1/2 8-kor kirakjam őket a kapun???

    2. Múlt héten még volt a négyhetes kisbabámon egy kapcsoló, amivel este 9-kor éjszakai üzemmódba lehetett állítani, akármilyen nyűgös napja volt. KI SZERELTE KI?!?!? :O

  • 2007.08.23 20:01:53kovvacs

    Sólyomszem :) enyimen is meghibásodott a MUTE gomb :))))

  • 2007.08.23 20:54:38Magdus_

    Mi is sokszor kerestük rajta, de valahogy nem találtuk :)).

    Nálunk sokszor előfordul, hogy este mikor jön az "alvóscici" majd bealszik, de hirtelen kipattannak a szemei és mint egy kis duracel nyuszi ugrál és ugrál megállíthatatlanul. Ekkor átlag fel-le guggolás lefekvés előtt 50, de inkább ennél több (ezt néha csak úgy kiváncsiságból számoljuk meg). Mi lehet ebben a tejcsiben :)))?

    Egyébként tegnap visszaköltöztünk a szobájába (6hónapos múlt mikor kiköltöztünk, most 8múlt - nemrégiben írtam a nehézségeinkről és úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk egy időre - míg olyan értelmes nem lesz, hogy megértse a "saját szobaságot") és menesztettünk mindent ami az ágyunk és a kiságya között lenne (bár régen is csak egy ruhásszekrény széle takart minket egy picit, de most azt menesztettük),hogy teljesen lásson minket. Úgy tűnik működik, mert bár tegnap is felébredt párszor, de nem volt vészes :).

  • 2007.08.23 21:26:28Guruljka

    Meni, Alvómackó megmondta a tutit:-)) Én csak annyit tennék hozzá, közelmúltbeli saját tapasztalatom alapján, hogy ha lélekben tényleg elengeded, akkor biztosan könnyen fog beszokni a bölcsibe.

    Az alvásról meg annyit, hogy minden második gyerek úgy kerül az ovikba, hogy anya mondja: az Ő csemetéje nem alszik. De az oviban olyan hihetetlenül elfárad a gyerekek között, meg látja, hogy mindenki alszik, hogy szinte mindegyik gyerek durmol nagyokat. Segíteni tud, ha van valami alvós tárgya. Párna, cumi vagy valami, amihez ragaszkodik. Amitől otthonosabban érzi magát.

    Sok sikert a beszoktatáshoz!

    Majd írd meg hogy ment :))

  • 2007.08.23 21:59:26babó

    nem olvastam végig, bocs.



    de a trükk: le kell fárasztani. akkor elalszik időben és kész. és igen ez nekem a legfárasztóbb, mert napi 2xmásfél óra séta-játszótér (nem tudom, kinek mennyi, nekem ez fárasztó, kert nincs). nem lehet megúszni, akár ezer fok van, akár esik az eső, mert elkezd bepörögni a lakásban, és megkergül. egyszerűen igényli.



    és be a kiságyba, amiből nem tud kimászni és kész. (16 hós, wc még nem aktuális, innivaló van mellette) szeretgetés, puszi, simogatás, de aztán beteszem, lekapcsolom a lámpát és behajtom az ajtót. és természetesen bemegyek hozzá, ha sír, vagy bármi gondja van.



    tudom, mázlink van, mert jó alvó. és cumizik is, nem vagyok rá büszke, de megbékéltem vele.

  • 2007.08.23 22:54:54Magdus_

    Az oviban való alvásszoktatáshoz bátorításként annyit írnék, hogy anyukámnak Családi Napközije van ahol minden gyerek mindíg alszik, még azok is akik otthon előtte sosem! Csatlakozom Guruljka hozzászólásához az indoklásokért.

    Egyébként észrevettem, hogy Bercike (8hónapos) akkor alszik el a leggyorsabban mellettem ha az én szemem is csukva van. Néha résnyire kinyitom, hogy lessem az övé csukva van-e és olyan kis huncutka, hogy ugyanezt csinálja velem is :))). Édes pofa ahogy leselkedik :))! Van, hogy nevetésbe torkollik a dolog, de aztán szembecsukós játék és alvás. Párom is oda- oda jön, mert biza van, hogy én alszom el előbb :)).

  • 2007.08.26 08:51:42Meni

    Csak azért sem hagyom kihalni ez a post-ot :)



    Köszönöm a tanácsokat, holnap indul a műsor, majd elmesélem, hogy ment a dolog. Bár némiképp neheziti a dolgot, hogy a bölcsikezdés csak másfél hétig tart, utána két hétre bezár a bölcsi, mert itt nálunk ünnepek lesznek. No de sebaj, majd csak lesz valahogy...



    Újabb kérdésem: december közepén érkezik a kistestvér, aki remélhetőleg nem lesz olyan üvöltős-hasfájós, mint a bátyja. A faim 3 hónapos koráig - saját ágyban - a mi szobánkban aludt, utána a saját szobájában. Mi legyen a hugival? Tegyem be a bátyjához, aztán majd megszokja, hogy éjjel a hugi 4-5-6-x-szer felkel (amúgy baromi éber alvo a fiu, nem tűnik ez túl jó megoldásnak)? Vagy aludjon a hugi is velünk az elején? Nem fog ez szarul esni a "nagynak"?



    Ti hogy csináltátok?

  • 2007.08.27 22:17:29opti

    Kicsit dicsekednék ha nem gond. Kisfiam rácáfolt a "ha mindig altatod, sosem fog elaludni magától" fenyegetésekre. Tények: még nincs két éves, kb két hónapja alszik a saját ágyában, addig velünk, bár most is egy szobában vagyunk, sokáig aludt cicin, még este és hajnalban szopizik, hajnaltól közöttünk alszik. Mindig altattam, sokáig cicivel, mostanában mese és fogom a kezét, vagy hozzá bújok. Már többször is próbálkozott az egyedül alvással, nem én, hanem Ő! Mese után többször is kiküldött már a szobából, hogy egyedül akar aludni, de mindig visszahívott 5 perc után. Ma még a mese sem kellett, elvonult egyedül aludni, amikor az apja utánament, akkor ki lett küldve a szobából. És elaludt egyedül. Aztán ezt ma délután mindenkinek el is mesélte. Persze rémesen büszke magára, de mi is őrá! És nem lett délelőtt kifárasztva, szóval ezt mi egyértelműen az ő érdemére írjuk. Hát ennyi, imádom :)

    Na, kidicsekedtem magam :)

  • 2007.08.28 03:26:51Magdus_

    Gratulálok Opti a kisfiadnak :)! Akkor számunkra is van remény "csak" még kb 1évet kell várnunk :)))).

    Szitu nálunk ugyanaz, de nem bánom, mert imádok a kisfiacskámmal (8hónapos) összebújni. Most, hogy "felfedezte" magát és engem úgy alszunk el 2napja, hogy simogatja a hajam, vagy a vállam :))). Közben néz rám a nagy szemeivel, szopikázza az ujját és a másik kezével a hajamat szorongatja :)))))))). Most csak azért nem alszom, mert kínoz az allergia, de érzem, hogy lassan jobban leszek és már uzsgyi is vissza hozzá (bár most az ágyikójában van,mert ha már mélyen alszik azért beteszem oda)

  • 2007.08.28 10:31:38opti

    Köszi Magdus!

    Az szerencsés, hogy be tudod tenni az ágyába, szerintem ez teljesen belefér, hogy egy gyerek igényli az anyját az elalváshoz. Nálunk ez nem jött össze, eleve felébredt a művelettől, és amúgy is két óránként szopizott egy éves koráig. Utána kicsit ritkábban, de még mindig legalább háromszor.

  • 2007.08.28 10:56:42NmI

    opti, gratulálok. Megnyugodtam. Kiki nálunk is a mi ágyunkban alszik, most 7 hónapos. Kb 1-1.5 hónapja azonban nagyon nyűgös altatáskor. Már akkor ordít, ha meglátja az ágyat... Pedig szopizni is ott szokott (este). Nem tudom, mi baja lehet. :( Előtte egy kis dédelgetés után aludt. Most meg kínlódik, még félálomban is mászik, forgolódik, aztán persze felébred. Napközbeni alvásnál is ez van. :( Szerintetek?

  • 2007.08.28 21:41:00Magdus_

    Kedves Nml,

    Nem lehet, hogy esetleg melege van a babócádnak? Mióta betört a nagy meleg Bercuson csak a pelusa van, plusz szopizás előtt mindíg új textilpelust teszek alá (ami eddig is mindíg volt, de nagyon hamar ráizzad a "melós" szopizástól). Vagy az is lehet, hogy az ágyat máshová teszed (amennyiben ez megoldható). Berci 6hónapos korától már kizárólag elsötétített szobában síri csendben tud szopizni, különben nagyon frusztrált (nem akar lemaradni semmiről így minden kis nesz, fény megzavarja). Mindíg is ujjszopizós volt és egy ideje úgy tud elaludni, hogyha abban a kezében aminek az ujja a szájában van szorongat valami csücsköt (pelus, ruhadarab, de pár napja a hajam a kedvenc- nem tesz i bele a szájába, csak szorongatja). A kínlódás és forgolódás pedig a fogacskái miatt is lehet (nálunk legalábbis ez gyötri non-stop szegénykét).

  • 2007.08.29 09:23:19druantia

    Atha, nos, nálunk annyiból egyszerűbb a helyzet, hogy a bébi még minidg mellettem alszik. Innét már ne is folytassan :)? Nem hiszem, hogy mondok bármi újat is, de azért megpróbálom összefoglalni a lényeget. Amivel próbálkoztam, annak az volt az alapja, hogy pontosan közöltem vele, mit szeretnék kérni tőle, de igyekeztem stresszmentessé, tét nélkülivé tenni a dolgot, ha sikerült, ha nem.



    Szóval, van egy szava az alvásra ("hajcsi"), amikor nagyon álmos este, ezt szokta ismételgetni. Hajnalban, amikor felébredt és elkezdett ficeregni, azonnal visszafektettem a helyére és szépen halkan a fülébe súgtam, hogy "hajcsi".



    Igyekeztem, hogy minél kevesebb inger érje ilyenkor, tehát nem kapcsoltam lámpát, nem vettem fel, halkan beszéltem, és főleg nem takartam be, mert attól begurult volna :). Viszont azt sem hagytam, hogy felzaklassa magát vagy sírjon. Igyekeztem minél kevésbé felébreszteni. Legyen neki az egész alvás-dolog kellemes és feszültségtől mentes, az altatás és az ébredés is.



    Szerintem az használt, hogy valóban pontosan tudta, mit várok el tőle, segítettem is neki az ellazulásban (simogatással, odabújással), de nem is volt tétje a dolognak, mert ha mégsem tudott visszaaludni, akkor nem erőltettem a dolgot. Nem "vesztem vele össze", de igyekeztem minél tovább bent tartani az ágyban. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy akár másfél óráig is ölelgetjük egymást meg röhögcsélünk. Igyekeztem a kajálást is minél jobban kihúzni, így, viháncoolva könnyen is ment.



    Szerintem ha nem stresszes neki az elalvás meg a visszaalvás, akkor ahogy érik az agyacskája (ahogy erről sokszor volt már szó), előbb-utóbb tovább és nyugodtabban alszik. Az éjszakai felébredésekről is így szokott le, habár nem tudom, én is segítettem-e, vagy csak a természetes érése műve az egész.

  • 2007.08.29 10:58:18NmI

    Magdus_R

    Hát az tuti, hogy melege van szegények. Szopi közben szoktam törölgetni a fejecskéjét... Sajna az ágyat nem tudom máshová tenni, nincs tul sok helyünk. Jön a fogacskaj a is , de a ferjem szerint izomlaza is lehet. :) MAjd akkor 1-2 honap mulva kiderül mi is volt a probléma, addig meg tulelunk. :)

  • 2007.08.29 16:47:32atha

    Köszi druantia, azt hiszem nálunk alapvetően gond a fiam hevesebb vérmérséklete. Nem egy megbeszélős típus, ő ordít, ha baja van és nemigen hagyja abba holmi suttogásért. Hajnali 4-kor ezt kissé nehezen viseljük. Én mindig a fogzásra fogom. Amúgy van is összefüggés, olyankor rosszabb a helyzet. Szerintem most valami fejlődésbeli ugrás is történt (azt szoktam mondani, hogy ugrott egyet egy fogaskerék), mert mágikus módon váratlanul el kezdett szót fogadni és már annyira akarna beszélni, hogy egy hete non-stop hisztizik, hogy nem tudja magát megértetni.

    Ja, alvásról volt szó. 20 hónapja alatt mindösszesen két éjszakát aludt végig.



    Kiságy - most a hugi születése előtt, 18 hónaposan kapott kiságyat. Nagyon jól vette az akadályt, egyetlen egyszer esett ki belőle, arra se ébredt fel. Hát annyi változás bekövetkezett, hogy míg addig letettük és eldödörgött az ágyában míg el nem aludt(este 1/2 8-8-kor), most rájött, hogy jé, ebből ki is lehet szállni, így pár hét közelharc következett, meg rászoktatott minket, hogy ott kell ülni mellette, míg el nem alszik, különben jön bulizni ő is. Mostanra (két hónap) elértük, hogy este megint nincs már gond, csak a délutáni alváshoz kell még ott ülni mellette, azt is csak akkor, ha nem elég álmos.

  • 2007.08.29 18:13:58druantia

    Atha, az enyémmel viszont az nem megy, hogy teljesen egyedül aludjon el. Nem kell cipelgetni meg énekelgetni neki, úgyhogy nagy gond nincs, de általában szükség van valami innivalóra. Ez régen tápszer volt, mostanában már tej vagy tea. De mindig muszáj, hogy valamit nyelhessen, legalább amíg félálomba kerül. Olyankor már ő mászik le az ölemből, hasra fordul, néha kicsit még mantrázgat. Onnét már egyedül is megy a dolog, de akkor is ott kell lenni mellette, amíg el nem alszik. Viszont csak este megy ez így. Nappal, ha nem alszik el az ölemben, akkor már minden hiába, nem lesz a dologból alvás.0



    Mondjuk ő még csak 14 hónapos. Én úgy a kétéves kort tűztem ki olyan kábé határnak, amikor már illendő lenne neki ivás nélkül is ágyba bújni és elaludni. A napközbeni alvások nálunk is sokkal problémásabbak, az estivel szerintem nem lesz gond.

  • 2007.08.29 18:14:40druantia

    A nullát a gyerek illesztette a szövegbe, bocs :).

  • 2007.09.07 09:58:18Katalma

    salinger: Zsófi este cicin alszik el a mi ágyunkban. Aztán átviszem. Van, hogy kinyitja a szemét közben, van, hogy nem. Majdnem minden éjszaka hallom, hogy csicsereg egy kicsit, aztán alszik tovább, 5-7-ig... 5,5 hónapos.

    Persze vannak kivételes alkalmak, de általában ez van.

  • 2007.09.07 14:32:04Katalma

    Magdus_R: Zsófi baba saját kicsi ágyában alszik első perctől kezdve cucli nélkül. De ő sokmindenben kilóg a sorból, egy csomó mindenben szerencsénk van vele, más dolgokban meg "minden gyereknél beválós" módszerek nem jönnek be.

  • 2007.09.07 22:09:15Katalma

    panka: ha a helyzet fennáll még, esetleg vérszegény? vagy csak érzékeny az időjárásra, ha már elmúlt :)

    amúgy kb. egyidős lehet a babánk :)

  • 2007.09.07 22:16:38Magdus_

    Katalma:Valóban szerencsés vagy Zsófi babával :). Kívánom, hogy minden másban így legyen :))!

  • 2007.09.17 10:24:01opti

    Mi lehet a bajom?

    Itt sokan tudjátok, együtt aludtam a fiammal, sokáig egy ágyban, aztán már külön, de az ágy még mindig szorosan mellém volt tolva (vagyis együtt :)) ) Nekünk ez így volt jó, de nem ez a lényeg.

    A kisfiam (októberben lesz két éves) szombaton közölte, hogy a szobájában akar aludni. Gondoltam teszünk egy próbát, eddig is mindenben el tudta dönteni mikor érett meg rá, hátha. Átvittük az ágyat, nagyon be volt zsongva. Ott is aludt. Reggel annyit tett csak hozzá a történtekhez: Anya, jót ajudtam! (megzabálom!)

    De én nem. És higgyétek el nekem, vagyok olyan jóban magammal, hogy őszintén ki tudom mondani, hogy ezzel semmi bajom. Persze megszállt egy furi érzés, hogy nahát nahát, az én pici fiam egyre nagyobb, milyen ügyesen trappol az önállóság felé, stb, és én büszke vagyok rá, és gondolom ezt még párszor át fogom élni (ovi, suli, ballagás, esküvő, jaj). De valamiért nem tudok aludni. Teljesen fel vagyok pörögve éjszaka. Oké, első éjjel még féltem attól is, hogy leesek az ágyról, lévén két évig ott állt mellettem a kiságy, de nem estem le és ez vasárnap már eszembe sem jutott.

    Mire nagy nehezen elalszok, addigra megszólal a bébiőr. Nem történik semmi, csak fordult egyet a gyerek, de ezt ugye felerősíti a ketyere. És az egészet tetézi, hogy a gyermekem beszél álmában ("add ide!" és társai). Én ezekre rendre riadok, de ha visszaalszok, akkor is csak félálomban vagyok. Ha visszaalszok. Szörnyű.

    Mindezek mellett rémesen büszke vagyok a kisfőnökre!

  • 2007.09.17 11:07:41marcangoló

    Opti, kapcsold ki a bébiőrt, vedd magad mellé apát, és hajtsatok rá a kistesóra! :-)

  • 2007.09.17 11:17:22opti

    :)

    Köszi Marcangoló, igazad van! Majd este mondom apának, hogy nem tudok aludni, kell egy gyerek mellém, legyen szíves szánjon meg :)



    Tervben van, nem most, nemsokára, de erről még most ugye nem beszélünk!!!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta