SZÜLŐSÉG

A punci és hosszútávú következményei

2007. augusztus 15., szerda 09:06

A lányok, azok egészen mások, mint a fiúk. De nem csak azért, mert puncijuk van, nem ám. Egy nagy csomó biológiai meg társadalmi dolog miatt, erről egyébként nagyon sokat írtak, csak nem direktbe, például szerintem a világirodalomnak az a része, amelyik nem Istenről szól, vagy a történelemről, az nagyrészt erre fecséreli el magát. Van azonban, aki csakis erről ír, még hozzá 200 oldalt. Mindezt nevelési tanácsaadás formájába öltözteti.

A könyv elsődleges tanulsága: ha kellően hosszú könyvet akarunk írni arról, miben mások a lányok, akkor nem elég, ha azt a 15 állítást összeszedjük, írjunk le mindent, amit eddig a babagondozás-gyereknevelés kérdésben összeolvastunk, csak a kisbaba/kisgyerek helyére mindig írjuk be a kislány szót, és máris helyben vagyunk.



Na jó, ennyire nem rossz a helyzet. Az inkriminált mű, a Hogyan neveljük a lányokat? ennyire nem rossz. De azért eléggé. A szemlélete elfogadható, valahol a megengedő-elfogadó határán mozog, nincsenek benne árulkodó kiszólások, amelyek arra utalnának, hogy a gyerek a kis tulajdonunk. A gyerekeket tulajdonképpen épeszűeknek tekintik. Nem úgy a szüleiket. A stílus és a kiállítás alapján inkább talán az óvodáskorú nagytestvérek lehetnek a megcélzott korosztály, bár nekik túl sok a betű.

A gond valahol a szerkesztésnél kezdődhetett. Az állítások, tanácsok, óvások, feddések olyan káosza zúdul a szülőkre, hogy nehéz eligazodni benne, ráadásul elemi dolgok, általános eszmefuttatások vegyülnek olyan praktikus tanácsok közé, hogy mit ne egyen a gyerek. (Ja, bocsánat, a kislány.) Az általános eszmefuttatások színvonala katasztrofális - valamiféle deformált feminizmus (a nők diszkriminálva vannak) keveredik hatalmas sztereotípiákkal (a nő az életadó természet, ezért ha értelmes életcélt akar a gyerekszülésen kívül, akkor legyen békeharcos vagy természetvédő, neveljük erre a lányokat).

A praktikus tanácsok közül Tünde "kedvence", hogy a szerző szerint ha apunak feláll (virágnyelven: izgalomba jön) játék közben, akkor sürgősen hagyja el a terepet, és játsszanak valami mást, nekem az, hogy mielőtt lányunk lenne, üljünk le párunkkal, írjuk össze, mit tartunk jó nőiességnek, és mit rossznak, és egyeztessünk, majd ez alapján alakítsuk gyermekünk női identitását. A könyvben több helyütt hirdetett ösztönösség és természetesség nem tudom, hogyan egyeztethető össze ezzel a módszerrel. Én igazán a tudatosság híve vagyok, de ez még engem is kiütött. Az is megnevetett (noha a szerző célja nem ez lehetett), hogy nem jó, ha apu táncoltatja kislányát, csak azért mert tetszik neki, mert ez biza csúnya kihasználás, és sérti a gyereket, meg ő is ilyen kihasználós lesz a végén. A szerzőnek egyébként tökéletesen igaza van, csak éppen a családon belüli erőszaknak kevéséb eufemisztikus megfogalmazását is el tudnám képzelni. Hiszen épp a tabuk védik nagyon erősen az elkövetőket.

A média és a divat teljesen öncélú és repetitív ostorozása pedig egyenesen ciki - egyrészt, mert evidens dolgokat mond el százszor, másrészt mert nem indokol és nem ír le összefüggéseiben komplex folyamatokat. No meg nem tudunk kivonulni a kultúránkből, bár ezt ő is bölcsen megállapítja, amikor a pápuákat dicséri velünk szemben. Például arról is a fogyasztói társadalom tehet, hogy gondunk van az evéssel-alvással, mert a természetközeli embernek nincs. Tudja, megkérdezte őket, Pápuaföldön, a paradicsomban még így 2007-ben is minden ok. Ennyit a sztereotípiákról. A bölcselkedések érzékeltzetésére elkövetem a leggonoszabb dolgot, amit kritkus tehet, idézek egyetlen csodálatos mondatot: "Hangosabban vagy csöndesebben, ők is dolgozni fognak a történelem szövőszékén".

A szomorú az az egészben, hogy akár nagyon jó könyvet is lehetett volna írni a témáról ezzel a hozzáállással, csak kellett volna egy jó szerkesztő, aki kimazsolázza az egyébként számos hasznos tanácsot és igaz állítást, valamint szemléletes esetet, kicsit összerántja a szöveget, lenyesegeti a redundáns részeket, eldönti, hogy tudományosak vagy praktikusak legyünk-e, akkor viszont azon belül feleljünk meg az elvárt kritériumoknak, és összerak egy nyelvileg-szerkezetileg is elfogadható valamit (mondjuk könyvet, végülis állítólag olyant tartunk a kezünkben) az ötletkupacból. Ez most hiányzott, ha valaki érez magában erőt, hogy végigverekedje magát a szövegdzsungelen, akkor mazsolázzon csak nyugodtan, fog találni jót is.

Gisela Preuschoff: Hogyan neveljük a lányokat?
Partvonal Kiadó, 2006. 2499 Ft

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.15 10:07:22Vvuk

    Én akkor leszek bajban amikor majd fiam születik, nálunk ugyanis mindenki lány. Én azt nem tudom hogy egy kisfiúval mit kell másképp.

  • 2007.08.15 11:00:01B-

    Mi lenne, ha embereket próbálnánk nevelni, és nem lányokat-fiúkat? Ami érték, az mindkét nem számára érték kell, hogy legyen. A sztereotípiákat majd úgyis beléjük erőlteti a társadalom (meg tudattalanul mi magunk), jobb, ha inkább ezek ellen vértezzük fel őket. Amiben meg biológiailag determináltan más egy fiú, mint egy lány, abba semmilyen neveléssel nem áll módunkban beleszólni.

  • 2007.08.15 13:34:55babó

    B-

    köszönöm, a számból vetted ki a betűt!!!

    teljesen egyetértek, különösen gyerekek esetében mindig kinyílik a bicska a zsebemben, ha ennyire külön állatfajnak tekintik a fiúkat és lányokat. (a veszzőparipám, hogy miért attól kislány valaki a játszótéren, ha rózsaszín van rajta...) sztem a gyerekek úgyis szépen felszedegetik maguknak a különbségeket a gyakorlatban, kár ezt még erőltetni is.

  • 2007.08.15 15:01:30peppermint

    B-), akkor androgyn-ökké alakulunk. :-)))))))

    Bocs. Nem bírtam visszatartani... Rám is hat a meleg.

  • 2007.08.15 17:03:03levendul

    szövőszék :)))



    és tényleg, Hanna, hol marad a napló? :)



    vagy csak megint elvesztettem vhol a fonalat?

  • 2007.08.15 20:18:27tigrincs

    Amikor végre babát vártunk egyáltalán nem volt téma, hogy fiú lesz vagy lány. Örültünk neki. Azon pedig mindenki mosolygott amikor azt feletem a baba nemét firtató kérdésre, hogy azt az apró különbséget úgyis eltakarja a pelus. Győzködtek is sokan, hogy mások a fiúk mint a lányok. Na ná, hogy mások, de nehogy már ez legyen a központi téma.

    Mi csak arra törekszünk, hogy boldog, nyugodt kiegyensúlyozott gyerekkoruk legyen. Az meg fiúnak is lánynak is épp annyira fontos.

    A nemiség nem tabu, de nem is mindennapos téma.És próbálom leszoktatni a fiúkat arról, hogy kedvesen megsimogassák a cicimet. De olyan aranyosan mondja az Endi, hogy én innen szopiztam. Sőt azt is, szokta mondani, hogy hej te cici:-))

    Persze nincs összehasonlítási alapom, hogy mit kellene alapvetően másképp csinálni egy kislánnyal. Mert szeretni, törődi épp úgy kell vele. És mindig figyelembe kell venni az igényeit. Ezen kívül mi lehet az a rettenet nagy különbség?

  • 2007.08.15 23:45:04Sólyomszem

    Egyrészt igen, ugyanúgy igyekszik az ember nevelni a fiút, mint a lányt. Másrészt viszont: a fiúk előtt úgy képzeltem, hogy a nevelés okozza, hogy a fiúk autóval játszanak, a lányok meg babával (engem kivéve, mert csak játékállataim voltak, babáim sose), tehát ha én nem prekoncepcióval nevelek, akkor a fiúk sem csak fiús dolgokat fognak csinálni. Nagy túrót: egyértelműen csak a fiús dolgokhoz vonzódnak, erőlködésem ellenére.

    Aztán volt még az az elképzelésem, hogy a lány kicsit inkább "én" leszek, mint a fiúk (és ez nem a fiúk lebecsülése, vagy hogy távolságot éreznék a fiaim és énköztem!), nemcsak vér a véremből, hanem test a testemből (nem tudom, érthető-e, mit próbálok kifejezni).

    És most, hogy itt a kisasszony (holnap lesz 4 hetes!), kicsit hülyének érzem magam, mert ez az érzés, amit vártam, nincs, helyette az az érzés van, hogy itt a babám, aki egy Emberke. (Azt hiszem, csak kis részben van amiatt, hogy ilyenkor még nem sok különbség van kinézetben lány és fiú között.)

    Kíváncsi vagyok, lesz-e jelentős különbség, és ha igen, micsoda? Én igyekszem gyerekként és emberként viszonyulni hozzá is, de van egy gyanúm: magától is lány lesz...

  • 2007.08.16 00:04:12jidele

    családban túltengenek a lányok, megnyugodtam, amikor kibújt Dina, és elsőkörben az alfelét mutatta meg nekem. A legjobban attól féltem, hogy azt se tudom, hogy kell pelenkázni egy fiút;)

  • 2007.08.16 00:35:59Sólyomszem

    jidele, én meg éppen ma érdeklődtem a dokinéninktől, hogy jól tisztogatom-e a puncit, nehogy elszúrjak valamit... ;)

  • 2007.08.16 11:55:03babó

    már veséztük valahol, hogy tényleg a fiús/lányos dolgokhoz vonzódnak, vagy csak mi tanítjuk őket arra öntudatlanul is. pl. jobban örülünk annak, ha a fiú a hangos autókat nézi, és lány meg inkább nézze a virágokat. persze ha tőlünk tanulják az sem baj, ilyen a társadalom és kész.



    a lányom most két dolgot szeret: felhúzni dolgokat (karikát, kis kosarat a karjára), már kérdezték, mikor veszek neki karkötőt. pedig a mozdulat tetszik neki, az átbújtatás. a másik a kisautók, venni kéne már neki, mert most egy rubik-kockát húzgál a földön, polcon, asztalon. namost akkor fiú vagy lány?? :))



  • 2007.08.21 03:47:49glad az egyetlen

    Ismerősök ahol a lányok már a tinikorszak felé tartanak mondják, hogy az apa elöbb öszül meg ha lánya van mintha fia lenne.



    Ha valaki nem érti annak még nincs tini lánya. :)

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta