Strandteszt: időutazás a Dagályban

Zanza!

Kis csapatunk a patinás Dagály Strandfürdőn járt, megnézni, hogyan fogadja az intézmény az idelátogató kisgyermekeseket.



A hely megközelíthetősége kiváló, csak a 133-as ritkán jár, az egyesig meg tűz a nap, és egy giga-mega lépcsőt kell megmászni a villamoshoz. De Budapesten ez nem meglepő, a babakocsisok karja már edzett. Parkoló van, fizetni kell, de mindegy, mert hétvégén úgysincs hely. Viszont a biztonsági beengedő rendszernél külön ember kell a babakocsis kapukinyitásához, aki után olyan standosan kell kiabálni, hogy a helyszínre fáradjon.


Sor a pénztárnál nem volt szerencsére, mert oda is tűz a nap, de cserébe van egy csap. A belépőjegy-árak a szokásosak, 1700 a felnőtt, 18 év alatt 1200, két év alatt ingyenes, aki csak úszik, az visszakap 400, illetve 200 forintot a benn töltött időtől függően.

A következő állomásunk az öltöző. Annyit mondok, a kabinos néni unokája ötéves, és még cicizik. Szerinte ez az egészséges, egyébként az oviban megeszik két tányér zöldbabfőzeléket, és utána otthon desszertként egy kis mamacicitejet, amiről a nagyi nem is tudhatja, milyen finom. A kabinok egyébként ezer évesek, használhatatlanok (a padokat fel kell hajtani, hogy kijuss, ez cuccokkal és kisgyerekkel a kézben gyakorlatilag lehetetlen, vagy mindent lepakolsz a földre, majd gyerekkel a kézben hajolgatsz, közben bevered a fejed párszor és leszakad a derekad.)



Ezután a cucc szükségtelen részét be kell pakolni egy szekrénybe, annak számát meg kell jegyezni, persze csak miután felhajtottad a kabinost, és ő meg- és kijelöli a szekrényed és bezárja. Egyszer régen azt írta valaki a porontyon, hogy a biztonsági őrök országa vagyunk. Meg a házmestereké és a kabinosoké is.

Ennyi megpróbáltatás után ideje eljutni a medencékhez. Több gyermekeknek is használható medence van, sőt, különböző életkorban szinte bármelyik, a legkisebbeknek való nagyon jó, szép, tiszta, elég nagy. A szülők különösen szeretik a közepén található mozaikkal kirakott kígyót. Gyermekeik erre felmásznak vizesen, és azt mondják, hogy nem fognak egy méter magasról a negyven centis vízbe csúszni. Én elhiszem nekik, a Lea szerencsére még nem tud felmászni.

Van élménymedence (hullámokat csináló gömb, áramlás, pezsgés, erős vízsugár). Bár persze nagy benne a zsúfoltság: sok család, sok kisgyerek. A füvön kevesebben vannak, bőven jut mindenkinek fa és árnyék. Kár, hogy nem ápolt a pázsit, tele van szúrós fadarabkákkal, folytonossági hiányokkal, csikk is akad. Át kéne időnként gereblyézni.

Ha kellőképp kifáradtunk (igen, kisgyerekkel strandra menni több, mint fárasztó), akkor irány a büfé. Ekkor derül ki, hogy Pozsi (a celebbébi apja) hiába jött, mert nincs gofri, de szerencsére minden más van, csak minek, annyira rossz. Na jó, a palacsinta elment, bár a fahéjasban a porcukrot éreztem csak, a fahéjat nem. A kukorica megfelelő, a lángosra viszont minősíthetetlen állagú és ízű porból készült fokhagymapép kerül. Ennyire drága a fokhagyma, vagy ennyire spúr a boltos? De van egy rétesező, hátrébb kávézó, söröző, melegszendvicsező, egy szóval minden. No meg fürdőruha és vízipisztoly árus. Tavaly itt vettük Pozsi fürdőgatyáját, miután a strandon derült ki, hogy az hagyján, hogy terhes a felesége, de ő meg kihízta a gatyáját. Azóta is működik a nadrág.



Ha ettünk, ugye előbb-utóbb fel kell keresnünk a mellékhelyiséget. Ez is az evés ellen szól, én egyszer nagyon távolról fiúsan próbáltam használni. Még jó, hogy Leának pelenkája van, a nagyobbakat szerintem fölé kell lógatni.

Egy szót vesztegessünk a rettegett úszómesterekre is. Sajnos nem elég szigorúak. Amikor ide jártam tavaly úszni az EB alatt, akkor nagyon jó lett volna, ha az ötvenesből kihajtják a sáv "szélén" (értsd: az a tíz méter, amíg nem mély) trécselgető családokat. Van nekik körülbelül 5 medence még. Abban az egyben hadd ússzon az ember! Arról nem beszélve, hogy oké, ha strandon nem kell úszósapka, de legalább az úszómedencében az egy méternél hosszabb hajúak vegyenek fel valamit. Olyan szar idegen hajszálakat benyelni meg letüdőzni. Labdázni lehet, ugrálni nem, de ahhoz úgyis túl sekély a víz.

Összegzésül annyit mondhatunk, hogy a Dagály minden felújítás ellenére őrzi a húsz évvel ezelőtti, nem feltétlenül jóízű hangulatát - leginkább a wc, a büfé és a kabinok miatt. (No meg az ötven éve itt úszkáló öreg nénikről se feledkezzünk meg.) Ezek sokszor mélyebb nyomot hagynak bennünk, mint az élménymedence.
Blogmustra