SZÜLŐSÉG

Színes, szellemes, széles

2007. augusztus 12., vasárnap 08:39

Mindenki tudja, hogy a gyerekkönyvben legalább olyan fontos a kép, az illusztráció, mint maga a mese. Különösen igaz ez a legkisebbeknek szóló művekre. Olyan mesefigurák, mint Miki egér, Vackor vagy Vuk egy életre beleégnek egész generációk tudatába.

Most pár olyan külföldi könyvet mutatunk be, ahol a kép a lényeg, ugyanakkor a szerzők igyekeznek rövid, de szellemes körítést adni hozzá. Mindhárom mű nagyon szép kiállítású, igényes, vastag papíron, szép színekkel nyomtatott, nagyobb, négyzetes alakú, keményfedeles példány – a külcsínt tekintve kifogástalan.

Az első nagy kedvencem, Lila Prap szlovén író könyve, a Miért? Minden oldalon egy állat, melynek valamilyen jellegzetes furcsasága van, ormány, szarv, csíkok, ilyesmik. Az oldalon körbe, különböző betűtípussal pár lehetséges válasz, hogy mire szolgálhat ez a furcsaság, jobbra pedig csillaggal megjelölve a „tudományos” magyarázat. Mi első olvasásra könnyesre röhögtük magunkat a kitalált válaszokon, a képek nagyon jók, nem cukik, nem visszataszítók, egyszerre emelik ki az állat jellegzetességét, őrzik meg és csavarják ki a formáját, a színek pedig tökéletesek. Külön pont azért, hogy a könyve elején és végén megszólítják a gyerekeket az állatok, és bevonják a könyv értékelésébe-szerkesztésébe. A borító belső felén pedig lehet bogarászni: ott van kicsiben a könyv összes szereplője, és mindegyiknek a keveréke is – meg lehet keresni a hibrideket és összepárosítani a „szüleikkel” (például ki lehet a Majzmár).

Lila Prap: Miért?
Pozsonyi Pagony, 2006.
1890 Ft.
 

Lila Prap másik magyarul is kapható könyve, az 1001 mese kicsit nagyobbaknak való. Emlékszünk még a kaland-játék-kockázat könyvekre? Valami hasonló az alapelv, csak kocka nélkül. A könyvben hagyományos mesék motívumai szerepelnek, minden oldalon egy: oldalt az esemény-darabka leírása, középen a rajz, az alsó sarokban jó naggyal az oldalszám, lent pedig két kérdés található, melyek az esemény kimenetelére vagy a lehetséges folytatásra kérdeznek rá. (Azt szeretnéd, hogy…, az érdekel, hogy…). A gyerek kiválasztja a neki tetsző folytatást, és a megfelelő oldalra lapoz.

Egy-egy meseelem több történetben is előfordul, a mesék összefonódnak és szétválnak, egy-egy mese végére érve új helyen újat lehet elkezdeni, esetleg kipróbálhatjuk ugyanazt más variációban. A szereplők megint nagyon jól vannak megrajzolva, megnyerőek, de bőven belül a giccshatáron, jól kihangsúlyozott jellegzetességekkel, a vastag fekete kontúron belül szép, harmonikus színekkel megfestve. Az első oldalon tömör, érthető használati utasítást találnak a gyerekek, az utolsón pedig a mesék világának térképét, ahol mindenhonnan mindenhova vezet út, ahogy minden motívum mindennel összeköthető. Engem nagyon jól lekötött a könyv, olyan gyerekeknek ajánlom, akik szeretnek összefüggéseket kibogarászni.

Lila Prap: 1001 mese
Pozsonyi Pagony, 2006.
1990 Ft.

Harmadiknak David McKee Elmerjét választottuk. A több könyvből álló sorozat első darabja bemutatja Elmert. A könyv háta alapján izgalmakat, bájt, meg egy kis didaxist vártunk. Ezzel szemben a történet nem izgalmas, viszont a fordulat érthetetlen – miért is hinné azt Elmer, hogy kinevetik, és be kell festenie magát, mikor előtte és utána is nyilvánvaló, hogy vele, a tréfáin nevetnek? Hogy senkinek nem probléma a színe? A történet így aztán amellett, hogy nem is izgalmas, hiteltelen is. No de nézzük a didaxist, mert abból bőven van, az biztos (bár a legtöbb gyereket ez nem annyira zavarja, mert nem annyira veszik le, mint a felnőttek.)

A történetből az derül ki, hogy Elmert teljesen befogadták, meg az, hogy a jellemünk és az értékelésünk nem függ a bőrszíntől. Végül van egy karneváli nap, amikor mindenki színt cserél, egyfajta tolerancia nap egy olyan világban, ahol amúgy is toleranci van. De akkor mit ünnepelnek valójában? Hogy Elmer egyszer befestette magát, noha ennek sem valós oka, sem értelmes sok nem volt? Egyszóval a sztori minden szinten hibádzik. Nyelvileg nincs vele gond, bár szellemesnek nem mondható. A rajzok viszont tényleg nagyon színesek és szépek, bár nincs egyediségük, nem különlegesek, szemben például Lila Prap illusztrációival. Jó nézegetni a könyvet, de nem ad maradandó élményt.

David McKee: Elmer
Könyvmolyképző, Szeged, 2006.
1999 Ft.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.12 10:51:50druantia

    A fenti Lila Prap könyveket még nem szereztem be, de szándékozom. Az Elmerről jó, hogy elfogulatlan kritikát adtál, Hanna, mert bárhol próbáltam utánanézni, milyen is ez a könyv, mindenhol csak jókat írtak. Persze, a cél az, hogy minél több fogyjon belőle.



    Nekem még nagyon a tetszenek Michael Schober illusztrációival különlegessé tett verseskönyvecskék, a Bárcsak lennék vagány bárány! és a Melyik állat rózsaszínű? A versek szerintem kedvesek, ötletesek, viccesek, a rajzok meg kimondottan jók.



    Van egy nagy kedvencem, ami már kicsit nagyobb gyerekeknek való, de nem tudtam otthagyni a boltban. Sajnos sem a Bookline-on, sem az Alexandránál nem kapható, pedig a Magyarországon megjelent mesekönyvek közül még nem találkoztam szebbel. Mesék a ködös Albionból a címe. Lovagmesék vannak benne, a Canissa kiadó kiadványa. Egész oldalas és kétoldalas képek is vannak benne, Vladiszlav Jerko művészi rajzai. Elképesztően gyönyörűek, még én is órákig bámultam őket. Hasonlóval magyar könyvesboltban még tényleg nem találkoztam. A Librinél lehet kapni, ha jól tudom, mindenkinek bátran merem ajánlani.

  • 2007.08.12 12:14:08druantia

    Amire viszont nagyon hajtottam, de most, hogy kivettem a könyvtárból és elolvastam, biztos, hogy nem fogom megvenni: a Csodasakk. Hatalmas csalódás volt. Eddig nem ismertem Bartos Erika könyveit, de ez nem nyert hangszórót, legalábbis nálam.



    Maga az alapötlet nagyon jó, hogy a sakkbábuk párosával elmennek megszerezni bizonyos összetevőket egy varázsitalhoz, amivel megmentik a kisfiút, akié a sakkészlet. Az illusztrációkkal nincs semmi baj, a könyv nagyon szép kivitelezésű. A borító puha, kicsit "párnázott", a rajzok jók. De.



    Maguktól a "kalandoktól" sem estem hasra, de a nyelvezet egyenesen idegesített. Ez a mondat volt az, ahol fogtam és lecsaptam a könyvet: "Ezért mérgedt meg rá a Fekete Rózsák Boszorkánya, ezért sújtotta őt a betegség átkával." (Lehet, hogy túl kritikus vagyok, de az illusztrációk alapján többet vártam.) Meg aztán ott van az a szájbarágósan didaktikus befejezés, ahol százegyedszer is elismétli a szerző, hogy a kisfiút tulajdonképpen az anyai szeretet gyógyította meg, merthogy... (és itt következik, mintegy csattanóként a válasz - még egyszer).



    Ami érdekel, és kíváncsi lennék a véleményetekre róluk (az Andersen meséket ismerem, az illusztrációk érdekelnének elsősorban, a többinél minden):

    - Egyszervolt

    - A szivárványgyermek

    - Fráter Zoltán: Mesék az operaházból

    - Andersen: Téli mesék

    - Elek-Boldizsár: Esti mesék fiúknak

    - Andersen: A hókirálynő

    - A Graffaló

    - Lamarque: A jégleány

    - Esterl: A vitéz szabólegény

    - Tóth Emese: Berkenye színre lép

    - Kárpáti Tibor: Csókolom Pókmajom!

    - Tímár Ádám - Mester Kata: Mindjárt éjfél

    - Paulovkin Boglárka: Róka és Egér új otthont keres

    - Skala: Strado és Varius



    Ha valakinek van valami infója, véleménye bármelyikről, legyen szíves, ossza meg velem! Köszönöm.



    Amivel maradéktalanul meg vagyok elégedve: Rotraut Susanne Berner böngészőkönyv sorozata, a Tavasz, Nyár, Ősz. Péterem még alvás helyett is szívesen nézegetné, ezerféle történetet lehet elmesélni a képek alapján. Az is jó ezekben a böngészőkben, hogy nincs előre megírt szöveg, amit mesélek/mesélünk, az teljesen személyes, napra kész és variálható, attól függően, hogy az adott pillanatban éppen mi érdekli a gyereket.

  • 2007.08.12 12:23:13druantia

    Utolsó hsz-em mostanra, aztán befogom a szám. Azt nagyon sajnálom, hogy a Thomas-könyvek ennyire egyszerűre sikeredtek, hogy finoman fogalmazzak. Nekünk eredeti angolban van meg néhány, igazi, fényképszerű képekkel, felismerhető, életszerű szereplőkkel. Az egész olyan, mintha a képernyőről jöttek volna le a figurák a könyvbe. De ez a mostani, rajzolt változat... Ilyet nem veszünk :).

  • 2007.08.12 13:54:19Guruljka

    druantia, az én véleményem szerint Bartos Erikát nem szabad olvasni, csak nézni és mesélni, mert a témái jók és az illusztrációi is klasszak. De a szöveg szerintem is nagyon gyenge. Minden Bartos Erika fan-tól bocsánat, de én tényleg így vagyok vele.

    Thomas magyarul, meg nálunk nagy siker, de nincs is összehasonlítási alapunk. Anélkül meg szép ám:-))

  • 2007.08.13 09:40:29papirbirka

    druantia,

    Egyszervolt szerintem szuper, nekem nagyon tetszett, de nagyobbaknak való Zsozsót még nem köti le, túl nagy és nehéz, nem tudjuk együtt olvasni.

    Paulovkin Boglárka van még meg, de nem ez, hanem a katicabogaras, azt együtt imádjuk, már átnéztem a könyvesboltba, nagyon jó, úgyhogy szülinapjára megkapja ezt az új könyvet is. Köszi a tippet a ködös Albionnal, megnézem azt is.

  • 2007.08.13 12:15:48rnagy8

    Druantia, te nagy könyvismerő vagy. Mit gondolsz a Mimi egeres könyvekről? Most olcsón hozzájuthatnék 5 részhez egyben. Nekem szimpi a leírás alapján, de nem tudom megnézni sajnos rendelés előtt.

    Érdekelne a véleményed. És persze másoké is, ha valakinek megvan. Köszi

  • 2007.08.13 12:16:53babó

    a ködös albion kötet tényleg gyönyörű, csak könyvesboltben nézegettem, de fantasztikus. nem tudom, milyenek a mesék, de a rajzok fantasztikusan kidolgozottak, részletteliek, a fő alakokon kívül tele vannak eldugott manócskákkal, tündérekkel, virágokkal, egyéb néznivalóval.

  • 2007.08.14 10:59:11druantia

    Papírbirka, köszönöm az infót, az Egyszervoltot mindenképpen szeretném megvenni, de ráár még később is ezek szerint, akkor először a kisebbeknek valókat szerzem meg :).



    Rnagy8, nem vagyok nagy könyvismerő, csak nagy a szám, és ha könyvekről van szó, akkor általában be is indul :). A Mimi-könyvek közül csak egy van meg nekünk, a Hol lakik Mimi? Nagyon színesek a képek, tényleg odakapják az ember szemét, a színek élénkek, a rajzok egyszerűek, de aranyosak. Nekem csak annyi bajom van a könyvvel, hogy viszonylag vékony lapok vannak benne annak ellenére, hogy a nyitós-csukóssága a lényeg. Péterem egy nap alatt szétkapta az egészet, a felhajtható fülek többségét letépte.



    De lehet, hogy az én hibám, talán nagyobb gyerekeknek készült. Habár, nekik meg talán túl egyszerű lenne a könyv. A fene tudja. Mesélni nem nagyon lehet belőle, mert a képeknek nincs sztorijuk és nem is túl részletesek, de a múltkor volt itt egy ötéves kislány, aki teljesen odavolt a Mimiért. Ebben a példányban, ami nekünk megvan, az egyik oldalon van néhány tárgy képe, ami a másik oldalon lévő rajzon is megjelenik. Azt játszottuk, hogy meg kell keresni a tárgyakat és ki kell találni, hogy melyik állathoz tartoznak. Gondolom, valami ilyesmi lehet a célja a könyvnek.



    A Mimi ajándékait akartam még megvenni, de rá kellett jönnöm, hogy Péterem egyéniségéhez nem passzol ez a sorozat. Peti jobban szereti azokat a képeket, amik részletesek, bogarászhatóak és lehet róluk mesélni. Hihetetlen részleteket képes észrevenni, egy kicsit dúsabb rajzú könyvvel órákig el tud lenni, de a Mimit unja.



    Van pl. egy könyve, amiben van egy kép, ahogy két mackó biciklizik, és van a háttérben egy ház, aminek a falához szintén oda van támasztva egy bringa. Na, ez a kicsi, háttérben lévő bringa a kedvence, imádja, hogy látja a hasonlóságot ez meg a medvék biciklije között.



    Babóka, az Albionban három mese van, az egész könyv nem több 24 oldalnál, de szerintem nagyon megéri az árát. A történetek:

    - Az ifjú Rolad herceg

    - Az elvarázsolt testvérek

    - A zöld lovag.

    Mind a három történet lovagmese, nem nyálas, nem bájolgós, de nem is durva. Olyan lovagmese-szerű :). Hősiességről, hűségről, igazságról, bátorságról, szeretetről és becsületről szólnak.



    A könyv maga elég nagy alakú, kábé 30 x 27-28 centi nagyságú. , a kis képek mellett hat egész oldalas és 2 kétoldalas kép van benne, olyan rajzokkal, hogy az embernek tényleg tátva marad a szája.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta