SZÜLŐSÉG

Vidék bazmeg, vidék

2007. augusztus 8., szerda 13:11

Volt szerencsém nyaram egy részét egy kis faluban tölteni a gyerekkel. Így kíváncsian vártam, milyen válaszokat kapok a kérdésekre, melyek óhatatlanul is felmerülnek egy városlakóban: A vidéket tényleg csak a város ellátására találták fel? Tényleg laknak ott emberek? És vajon meddig lehet bírni ATM és pedikűr nélkül?


De előbb beszéljünk a jó dolgokról.

Jó dolgok

Vidéken csudajól alszik a gyerek. A napi két alvását felváltotta egy nagy, háromórás, és reggel is kilencig lustiztunk. A levegő nyilván sokkal jobb, és a kertben jobban elvan. Van saját homokozó, kismedence meg hinta, így ki se kell lépni otthonról, és pizsiben, tejeskávé mellett lehet figyelni, ahogy a pici szórakozik. Nem kell babakocsit cipelni a lépcsőn, a szemetet elviszik a kapu elől, és a fagyi is házhoz jön.

Vidéken vannak állatok a kutyán kívül is, és ezeket szeretik a gyerekek. Lehet kacsát etetni, sast figyelni, és hangyát kergetni. (A meztelencsiga és a nyest a rossz dolgok fejezetbe tartozik.) A vidék ezen kívül szép, bár ez egy másfélévest annyira nem érdekel, van tó, amiben lehet fürödni, és nem kell a kocsiban rohadni semennyit, mert gyalog lehet oda menni, egy szál fürdőruhában. És van még egy csomó érdekesség, amik lekötik a bébit, mert még nem látott olyat: a vonat, a hajó, vagy a bimbam a templomban.

Vidéken továbbá magad sütöd a húsodat a csillagos ég alatt, szopogatod a Takler rozéfröccsöt, elbeszélgetsz a sünivel, és tuti meghallod, ha a baba felébred, mert olyan nagy a csönd. De hogy honnan szedsz húst, meg Taklert, az már egy másik kérdés, és itt át is térhetünk a rossz dolgokra.

Rossz dolgok

A beszerzés. Falun minden olyan bonyolult. Vagy megveszel mindent méregdrágán a normálisabb, szezonális kisboltban, vagy beesz a fene a légkondi nélküli kisbüdösbe, ahol csak Manci pelenka, Tünci törlőkendő és Kiskegyed van. És még a kifli se jó, amit legalább elvárhatnál egy ilyen helytől. Arról meg még nem is szóltunk, hogy mi van azokkal a perverzekkel, akik Magyar Narancsot olvasnak, netán hétvégén ennének húst. Nem marad más, mint a kocsi, a nagyváros meg a Tesco. Na ennyit arról, hogy a falu látja el a várost. Vagy minden cucc megy rögtön Pestre, és ezért ilyen szegényes minden?

A szórakozás. Nem mintha vidéken lenne kit megkérni bébiszittelni, de mégis. Legyen meg a lehetőség, amit aztán nem használok ki. Marad a fröccs, a könyv meg a tévé, amit valahogy nem kapcsolsz be, mert nyaraláskor az olyan ciki. Az éttermek meg aztán pláne. Bár már hallottunk jó vidéki étteremről, én nem találkoztam eggyel se. Ami tavasszal még ehető, nyáron minősíthetetlen moslékkal szolgál csak, ami meg még esetleg finom is, ott folklórműsort adnak szerencsétlen németeknek. FOLKLÓRMŰSOR!!! Jézusom! Hogy adjak így finoman intellektuális, kulturált neveltetést a fiamnak?

Az odajutás. A felsorolt negatívumok ellenére sok városi utazik vidékre hétvégen, és aztán vissza. Így az utak járhatatlanok, a hőség óriási, a gyerek nyűgös. Semmiképp sem javaslom a péntek-vasárnap időszakot, maximum fordítva, érkezz vasárnap, menj el pénteken, és így útközben tudsz röhögni a sok egyhelyben toporgó szerencsétlenen.

Az egyéb. Sajnos falun nincs egyéb. Nincs pedikűrös a kozmetikában, nincs ATM, csak a városban, nincs odeon, nincs pizza, nincs jégsaláta, nincsenek jópofa üzletek, nincs szelektív hulladékgyűjtés, nincs Illy kávézó. Ez persze rövid távon, jó idő esetén nem olyan vészes. De mindig ott motoszkál a fejemben: mi lenne, ha vidéken kéne élnem?

A félreértések elkerülése végett, a cikkben szereplő hely egy balatoni falu. A valóságos vidékkel való bármilyen hasonlóság kizárólag a véletlen műve.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.11 14:17:51opti

    Na, nálunk pont fordítva volt. 14 éves koromig pesti jány voltam (Zuglói), onnan költöztünk le egy 2500 lélekszámú Mátra széli kis faluba. Város 10km-re. Mondanom sem kell ég és föld. A gimi alatt folyton pikkeltem a szüleimre, hogy bulizás szempontjából így kicsesztek velem. Ha most visszagondolok, akkor viszont ezt látom:

    Amikor Pesten laktunk, akkor én még simán elmehettem otthonról biciklivel a városligetbe, ma már nem engedném el a gyerekem, sokkal több az autó és az emberek is mások.

    Az öcsémnek sokkal szabadabb gyerekkora volt vidéken mint nekem Pesten.

    Buli szempontjából itt vidéken is kimerítettem minden lehetőséget, a gimi alatt inkább az életkorom adta korlátozások zavartak :)

    Munka szempontjából lehet, hogy Pesten több a lehetőség, sok barátnőm felköltözött, sokunknak itt is sikerült. Ez teljesen attól függ ki milyen munkát, milyen életvitelt céloz meg.



    Jelenleg egy szintén Mátra széli kis faluban élek, közel egy városhoz. Minden nap bebuszozok (10perc) babakocsistul, ott intézek el mindent, ott vásárolok (tény, hogy a faluban max levelet lehet feladni és kenyeret venni, de azt is csak reggel). Nagyokat csavargok a gyerekkel és a többi anyukával. Így úgy gondolom, utazás szempontjából jobb a helyzet mint Pesten, hiszen ott a bkv-n még többet is lenyom az ember, és itt ismerős arcokkal együtt utazok, mindíg van segítségem ha a babakocsi fel-le rámolásáról van szó. Kisvárosi előny még az is, hogy nincsenek távolságok, ugyanakkor a színházon és az IKEAn kívül itt is van szinte minden, tehát egy nap sok mindent el lehet intézni. Ugyanakkor pl szülni is a fővárosban szültem, bár fősulira nem oda jártam, mégis sokat voltam ott abban az időben. Nem tudok elszakadni Pesttől, ha hónapokig nem megyek arra, akkor hiányzik, sokminden köt oda. De nekem ez a lassabb vidéki élet jobban bejön így családostul. Amikor anno arról beszéltünk a férjemmel, hogy hol telepedjünk le, akkor Pest mellett csak az iskolák szóltak. Úgy gondolom, a főiskoláig az ember megoldja vidéken is a gyerek taníttatását, a környező városokban remek sulik vannak. A főiskolánál pedig egyáltalán nem biztos hogy a gyerek Pestit választ, és amúgy is akkor azért már önállósul.



    Tőlünk Budapest egy órára van, sokan járnak fel dolgozni minden nap. Persze ez megint munkahelyfüggő. Csak azt akartam ezzel leírni, hogy nem kell élesen kettéválasztani a két helyet, lehet vidéken élni és ugyanakkor kihasználni a főváros vagy egyébb nagyváros adta lehetőségeket. Nem mellékesen egy pesti kislakás árából itt szép kertesházat lehet venni jólevegővel.

    Boccs, ha ismételtem valakit, nem olvastam nagyon vissza.

  • 2007.08.11 14:26:10opti

    Tori, ezt olyan jól leírtad, mármint a henyélést. Pont ez az amit szeretek itt vidéken és űzök nap mint nap. Amikor vendégeskedtek nálunk pesti barátnőmék, akkor az azt jelentette, hogy két napig meg sem álltunk, Kékesről Galyatetőre, innen oda, onnan ide. Baromi jól szórakoztunk, de mi elfáradtunk:) Nekik meg ez volt a pihenés:) És nem értették, hogy miért jó néha egy napot otthon tölteni, a kertben ücsörögni, lábat lógatni. Ettől még nem ingerszegény a vidéki lét, itt is vannak programok, lehetőségek. Nem érzem, hogy bármiről lemaradnánk, a gyerekem életébe eddig csak pluszt hozott.

  • 2007.08.11 21:48:34zolnaid

    Nem olvasok vissza, talán már javasolta más, de mégis leírom. Dexterke, próbálj meg a "vidéki népséghez" normálisan, kulturember módjára közeledni, és lesz, aki vigyázzon a gyerekedre, egy kis faluban is, sőt, ingyen is. Ha nem kapható jégsaláta és minőségi pelus, vigyél. Igazi problémákat is észrevehettél volna vidéken, mondjuk az orvosi ellátás gyengeségeit, de ennyira mélyenszántó gondolatokra nem tellett már, látom.

    Ha viszont neked úgy jó, hogy végignyavajogd a nyaralásod ilyen törlőkendő-mizériák miatt, akkor csak nyugodtan, végeredményben rinyálós pesti p. nak is kell lennie, jó az ha másra nem, elrettentő példának.

  • 2007.08.12 00:07:51anyaallat

    én 10 évig laktam egy kisvárosban pont a középiskola alatt.

    Szerintem az elég nyilvánvaló, hogy egy kisgyereknek nem ingerszegény a vidék (falusi, kisvárosi) élet. De. egy középiskolás az egészen más. Az én szüleim épp ezt a romantikus elképzelést szívták meg, de nagyon. Bp egy nagyon jó részéről kertesházból!elköltöztek egy kisvárosba, jó lesz a gyereknek! felkiáltással. nem kell buszozni az iskolába stb. Ámde, amikor a gyerek gimnazista lett elég nagy szivacs lett az egész.

    Gyakorlatilag semmi sem volt elérhető távolságban ami érdekelt volna. Se művészmozi, se koncertek, se rajzszakkör, ellenben volt diszkó, és olyan durva ivászat, amit azóta se láttam, pedig a céges tréningeket azért nehéz überelni. Arról ne is beszéljünk hogy 0 db emberrel volt közös témám, ami ebben a korban azért elég szúrós. Vágtam a centit és 18 éves koromban visszaköltöztem Bp-re. a szüleim viszont nem tudtak visszaköltözni, mert idő közben úgy elszálltak az árak, hogy a vidéki házukért kb fele akkorába mehetnének a duplaannyi cuccukkal. Ez is egy történet. Szóval nem azt mondom, hogy Pest jobb, csak azt hogy a romantikus elképzelések sokszor nem fedik a valóságot.

  • 2007.08.12 00:07:55anyaallat

    én 10 évig laktam egy kisvárosban pont a középiskola alatt.

    Szerintem az elég nyilvánvaló, hogy egy kisgyereknek nem ingerszegény a vidék (falusi, kisvárosi) élet. De. egy középiskolás az egészen más. Az én szüleim épp ezt a romantikus elképzelést szívták meg, de nagyon. Bp egy nagyon jó részéről kertesházból!elköltöztek egy kisvárosba, jó lesz a gyereknek! felkiáltással. nem kell buszozni az iskolába stb. Ámde, amikor a gyerek gimnazista lett elég nagy szivacs lett az egész.

    Gyakorlatilag semmi sem volt elérhető távolságban ami érdekelt volna. Se művészmozi, se koncertek, se rajzszakkör, ellenben volt diszkó, és olyan durva ivászat, amit azóta se láttam, pedig a céges tréningeket azért nehéz überelni. Arról ne is beszéljünk hogy 0 db emberrel volt közös témám, ami ebben a korban azért elég szúrós. Vágtam a centit és 18 éves koromban visszaköltöztem Bp-re. a szüleim viszont nem tudtak visszaköltözni, mert idő közben úgy elszálltak az árak, hogy a vidéki házukért kb fele akkorába mehetnének a duplaannyi cuccukkal. Ez is egy történet. Szóval nem azt mondom, hogy Pest jobb, csak azt hogy a romantikus elképzelések sokszor nem fedik a valóságot.

  • 2007.08.12 14:49:44kaposztalepke

    Utolsó gondolatom a témáról:)



    Azt hiszem a lényeg nem a helyen van. Vagy hogy nagyváros-e, vagy kis falu, avgy tudomisén. Hiszen a nagyváros is kis közösségekben működik a közvetlen környezetben (pl a lakótelepen ismerjük egymást sokan, összejárunka játszóra, az itteni boltokban köszöntenek ismerősként, a helyi művhűzba lehet a legjobban, legcsaládiasabb hangulatban aerobic-ra járni..szóval gyakorlatilag 1-1 környék, kerület, lakótelep gyakolatilag hasonlóan működhet, mint egy kisváros...a többihez meg úgyis fél-1-2 órákat utazunk, hasonlóan, mint vidéken be egy nagyobb városba)..

    szóval nem az ATM meg a pedikűrös számít, hanem az, hogy az a hely, ahol élünk, az jelent-e nekünk valamit, tudunk-e, akarunk-e azokkal a szokásrendszerekkel, azokkal a lehetségekkel élni, amik ott vannak, hasonlóan gondolkodunk-e, mint az ott élő többi ember (vagy legalábbis egy része, ergo van-e/találunk-e barátokat), vannak-e ott gyökereink, emlékeink, rokonaink...



    És innen jön az a sok jóérzés, vagy akár csalódás is, amit többen megfogalmaztatok. Ha valaki már felnőttként kerül be egy másik közösségbe, életstílusba, és nem érdeklik az ottani emberek (nem akarok a Mari nénivel locsogni a közértben), más ismerőse/barátja nincs (nem hülyeség egyébként sztem 2-3 baráti családnak együtt költöznie, ha kis falu mellett döntenek:) ), a helyi szokásokban, lehetőségekben nem akar részt venni, emrt olyan, hogy az őt nem érdekli, akkor tuti csalódás lesz az egész.



    Leírom, hogy nekem mit jelent és mitől kedves/érdekes a nagyszüleim "faluja" (nagyközség volt, régebben város, sjárási székhely, aztán hivatalosan újra várossá avatták a kilencvenes években, de összességében határozottan "vidék" :)) ). Ebből talán kiderül, hogy mitől ér vmit egy hely, és mitől üres és unalmas annak, aki felnőttként belecsöppen.



    Nekem minden utca, bokor, fű/fa/virág jelent valamit ott, és emlék. Szüleim is, de nagyszüleim is rengeteget vittek ide-oda, rengeteget meséltek. Hogy hol voltak csaták a háborúban, hogy hol volt a régi medre a Répcének...hogy hol volt a vasút, mielőtt felszedték a síneket..minden növényt, fát ismer a nagyapám, megmutatta, hogy mi mitől érdekes, különleges, minek mi a tulajdonsága. Rengeteget énekeltünk, rengeteg helytörténeti dolog kapcsolódik mindenhez. És ezen kívül ugye a kis saját aprócska élményeim. A bunker az utca végén az árkot benövő bokrok alatt, a mamáék szőlőshegye, a földjük, ahol kapálni uygan utáltam, de lógni jó volt:), az erdőszél, ahol gombásztunk, a források, ahova kijártunk, a gyakszikert, ahova technika/gyakorlati tanárnő nagynéném jóvoltából bemehettünk nyáron is..stb. És az ilyen "falusi" környezet akkor ingerszegény a gyereknek, ha a szülőnek sem jelent semmit. Ha a szülő sem ismer fel egyetlen fát, egyetlen virágot, nem tud róla mesélni, hogy esetleg melyik növény mire jó..nem tud sípot csinálni pitypangból, hajót nádból, virágokból koszorút fonni séta közben a kislányának, meg ezer ilyen apróság...vagy mesélni, hogy mi volt itt régen, a nagyszüleivel, dédszüleivel, hol laktak az ükszülők, milyen állataik voltak, melyik bácsi volt fiatalabb korában még a kovács..no, hát ezek nélkül valóban csak a nagy büdös semmi van. És így a boltban a Mari néni is ki a fenét érdekel (ugyanmár, hogy fiatal korában Ő énekelt legszebebn a fonóban, és azóta is az asszonykórus jeles tagja, ahh..). Szóval ezek hülye példák voltak, csak arra akartam kilyukadni, hogy attól függ, hoyg egy helyen hogy érezzük magunkat, hogy ott milyen emberek/hagyományok/szokások vesznek körül. Ha olyan, ami számunkra fontos, érdekes, értékes, akkor jó lesz. HA nem, akkor dögunalom.

    És ez utóbbi esetben fogunk problémázni a pedikűrön meg az ATMen, mert amúgy ha jólérzi magát az ember, akkor ezek megoldhatóak, sőt, tenni is lehet érte, hogy ha tényleg fontos, akkor legyen később.



    És lehet, hogy ha vki elmegy egy ilyen helyre, nem nagy cucc neki, hogy mondjuk vasárnap játszik a fúvószenekar, ugrálnak a mazsorettek (nyilván egyik sem világot rengető tv-ben mutogatott produkció)..de aki ott él, és a jó ismerőseivel, barátaival zenél gyerekkora óta, járnak más falukba/városokba/külföldre is zenekari találkozókra, azoknak igenis ez az életük, amiben boldogok. Sőt, kisebb helyen ha vki nem profi nagy művész akar lenni, még jobban is érvényesülhet, kaphat megbecsülést, mint nagyvárosban. És jobban része is lehet valami fontosabbnak, mint ahol minden nagyban megy, és ő csak egy a tízezerből. Vagy éppen lehet önkéntes tűzoltó, akik szintén egy nagyon összetartó csapat, versenyeik, rendezvényeik vannak, vagy focicsapattag, vagy csak szurkoló, vagy idősebb korában járhat a kézimunkakörbe...anniy magányos idős embert, mint Pesten, sehol faluban nem látni. De néptánckörök is szoktak lenni, helyi hagyományörző együttesek. Azon múlik, hogy milyenek az adott helyen az emberek, és mit akarnak/tudnak elérni. Sokszor persze vezetőkön is múlik egy-egy helységnek a sorsa, mert az emberek lelkesek, de szinte mindig egy vezető kell mindenhez, aki szervez, rendezi, és akkor működnek a dolgok. De ilyen ember lehet egy kéősbb odaköltözött/odacsöppent "idegen" is, ha van kedve, és tud/akar azonosulni az adott helyen élő többi emberrel. Ha vkit senki nem érdekel a faluban, és eszébe nincs szóbaállni senkivel, mert tökre nem érdekli, és nem lát olyan lehetőséget, amit ott meg tud valósítani, és számára fontos, akkor rossz helyen van, és tényleg jobb, ha máshova költözik.



    Én speciel Bp-ről kijártam dolgozni Pilisszentivánra, a környék tipikus sváb hely. Sajátos szokásrendszerekkel, ünnepekkel, stb. És -főleg amikor tele volt a hócipellőm az utazással- néha arra gondoltam milyen jó lenne ott lakni, gyönyörű a táj, stb. De pl én (hiába vannak sváb gyökereim is) nem nagyon tudok azonosulni azzal, hogy ünnepeken, stb nem magyar néptánc van (amit én is 10évig tanultam/táncoltam), hanem sváb táncok, sramli, meg hasonlók, a megfelelő népviseletekkel...jah, és maguk közt csomóan svábul beszélnek alkalomadtán...hozzám közelebb áll a magyar népviselet, a magyar szokások/hagyományok, ilyen helyen valószínűleg nehezen találnám meg azokat az elfoglaltságokat, tevékeny csoportokat, amikben jól érezhetném magam. Ettől függetlenül nyilván angyon sok embert megismertem onnan a mhelyen, és sokukkal nagyon jól megértettem magam. De nem vágytam soha, hogy az ottani helyi közösség szerves, tevékeny része legyek, mert számomra idegen a dolog.



    Ezért úgy gondolom, hogy nem véletlenül nagyon meghatározó a szülőhelyünk, és ahol felnövünk. A rokonok, a barátok. És felnőttként kerülni teljesen új helyre, főleg ha gyökeresen más életstílus van ott, akkor nehezebb lehet. Ill. jól meg kell gondolni, hogy az számunkra megfelelő-e. Nem a boltok meg az ATMek meg a pizzázók száma. Hanem az emberi, kulturális része. Ha az fekszik, akkor jó lesz az esetleges kéynelmetlenségek ellenére is. Ha az nem, akkor bukta lesz, mégha tuti is az intézményi oldal. Működhet a dolog. Nem egy embert ismerek, aki Bp-n nőtt fel, kiköltözött kisfaluba, és nagyon jól érzi magát, hogy kapirgálhat a kertjében, örül, ha szép idén a paradicsom, és jó lesz a krumpli, szeret járni a helyi énekkarba és néptánccsoportba, akikkel járják az országot néha, és szerepelnek, stb. De ha olyan lenne, akinek ezek nem jelentenek semmit, viszont kell neki a nagyplázás shopping-feeling, vagy a fitnessterem a tuti aerobic-rucikkal,meg a szolival, és hányingert kap, ha a szomszéd néni a kertben kapirgálás közben népdalt énekel, akkor ne menjen oda lakni.



    Idegenként először meg mindenhol nehéz. Nekem itt a lakótelepen a fiam születése után nagyon nehéz volt..hiába nagy Bp...olyan tökegyedül éreztem magam idegen emberek, idegen boltok/házak stb között tologatva egyedül a babakocsit. Azóta eltelt 4 év. Ismernek az összes boltban, mindig összefutok vmi ismerőssel, fontosak számomra a helyi dolgok, kultúrális események, szociális dolgok...vannak már kisgyerekes barátaink, ismerősök tornáról, a zöldésges is helyből tudja mit kérek, szóval már otthonosan érzem magam. De ez sem alakul ki úgy, ha "én nem akarok szóba állni senkivel a boltban/játszótéren stb", mert "nem érdekel senki", és nem érdekelnek azok a dolgok, amikre itt van lehetőség..

  • 2007.08.12 18:25:02méregzsák

    húha... nagyjából futottam át a hszeket, de ez tragédia... mármint hogy ennyire el tudtak szabadulni az indulatok... Leben, und leben lassen. Avagy kinek a pap, kinek a papné. Én éltem nagyvárosban, kis faluban, főváros belvárosában, és most fogok a főváros egyik külvárosában. Mindnek volt jó és rossz oldala. Nem tudom már, ki írta, talán diaz, hogy ő eddig csak bunkó emberrel találkozott, nem érdekelte, hogy pesti-e vagy vidéki. Ez a dolog lényege, szerintem. Igen, van a faluban előítélet a "gyüttmentek" iránt. Igen, van bp-i, aki szerint a Budapest tábla után megáll az élet, és csak mínuszos IQ-val megáldott emberek élnek vidéken. Ez van, ebből is látszik, hogy a hülyeség lakóhelytől független. Én mindig ott szeretek élni, ahol éppen élek. Számomra ez a fontos, így egész jól elvoltam mindenhol.

  • 2007.08.13 03:07:29ßóbita

    Én csak azt nem értem, mi bajod a folklórműsorral.

    (A hsz-eket nem olvastam el, ha volt rá reakció bocsánat)

    Én magam is néptáncolok, ami szerintem nagyon szép hagyomány. Talán az egyik legszebb.

    Csak körül kellene nézni.

    Mondjuk Pesten, ahol az emberek lehajtott fejjel mennek az utcán, egy kedves mosolyuk nincs a másikhoz, mindenki bezárja magát a saját kis buborékjába.

    És nézzük meg a régi időket. Amikor a falu népe összegyűlt és jókat énekeltek, táncoltak esténként.

    És boldogok voltak, együtt, szeretetben.

    Melyik világ a szebb?

    Én az utübbira szavaznék.

    Persze minden éremnek két oldala van, de talán a az emebrek közti szeretet, kedvesség és biztonságérzet többet jelent, mint a modern világ techikai csodái.

  • 2007.08.13 03:18:00ßóbita

    Az éttermekről még annyit: a Kedvesemmel Pesten töltöttünk egy délutánt. Szerettünk volna egy jót vacsorázni, de a belvárosban csak sznob, öltönyös, és méregdrága helyeket találtunk. Kocsikáztunk egy órát, mire végre találtunk egy jónak ígérkezőt, ami nem is volt olyan drága. De nagyon keveset adtak :(

    Viszont itthon (vas megye) annyi jó étterem van, hogy képtelenek voltunk a mai nap végigjárni őket...

  • 2007.08.13 07:46:39kiscica33

    Na azért nem kell annyira a vidékkel sem nosztalgiázni.

    Az a falu ahol én felnőttem, Keleten, rengeteg romával, rengeteg munkanélkülivel. Munkalehetőség, szórakozási lehetőség, stb nincs, az emberek vagy elmenekülnek, a házak elértéktelenednek, vagy lesüllyednek. Bezárkóznak (értsd nappal is zárj az udvaron minden egyes ólat), mert a szemüket is kilopják különben.

    Nyugdíjas édesapám hiába termesztene zöldséget a kertben ellopják.

    Enyhe fokban értelmi fogyatékos bátyámat (értsd nincs gyámság alatt, és már nem élnek a szülei - csak féltestvérek vagyunk) az csapja be aki akarja, nincs senki akihez fordulni lehetne.

    Összetartó közösség sehol, egyre inkább mindenki zárkózott.

    100-szor inkább Pest mint ezek a lesüllyedő falvak. És sajna sok van belőlük, Kelet Magyarország, Somogy, stb. Nekem nincs nosztalgiám a falu iránt.

    Gyerekkori emlékeim vegyesek. Jártunk ugyan az utcára játszani, meg persze egyedül járhattam iskolába (akkor még biztonságos volt), de egyéb program nem nagyon volt, városba meg nem mentünk mert ugye pénz.. Nyaralni sose mentünk mert ott voltak a kert meg az állatok amit nem lehetett otthagyni, meg nem is voltunk valami gazdagok. Viszont 10-14 éves gyereknek már dolgozni kellett a ház körül, a szőlőben, a kukoricásban. Ez utóbbi nem panasz, azt mondom kellett ahhoz hogy megbecsüljem többdiplomásként, vezető állásban is a fizikai munkát végző embereket.

    Általános iskolai osztálytársnőmék ketten több szakmával rendelkezve se bírnak normálisan megélni és gyereket nevelni, annyira nincs munkalehetőség, ha van alig fizetnek.

    De nekem semmilyen idilli képem nincs a faluról, ennek ellenére megbecsülöm azokat az embereket akik az ottani küzdelmes életet élik.

    Persze a vidék nemcsak erről szól, vannak jól élhető nagy és kisvárosok, van az agglomeráció (amit én nem sorolnék a vidék kategóriába, tulajdonképp Bp külső kerületei).

  • 2007.08.14 12:31:01napos oldal

    KAKAS. Hogy a retekbe írhatta valaki, hogy az a vidéki élet pozitívuma. Utálom a gonosz pofáját annak a kis görénynek, hogy akadna a torkán a kukorica... Vagy tegyen karthauzi fogadalmat. Akkor azt mondom, szép állat. Na. Két dolog, amit az életben utálok, a kakas, és a takarítás. Huhh. Köszönöm, hogy elmondhattam... :)



    Amúgy most minden gondolatom kábé a téma körül forog, elvileg el van döntve, hogy tavasszal Szigetcsépre költözünk (ha megéljük, és nem öl meg addig a pesti szmog, ami már 33 éve halmozódik bennem). Sok hozzászólás biztató volt, Máriáé miatt kicsit megállt bennem az ütő.



    Előnyök, hátrányok, jaja. A pozitív oldalát kell nézni, a problémákat meg megoldani. Kicsit azért izgulunk.



    A szomszédunk nagyon aranyos, mindenben segít. ("Na mi van, te, te.... bevándorló!") A boltban van pisztáciás forró csoki. Pestre fogunk járni dolgozni, 50-60 perc.



    Mi csak egy nyaralót vettünk elvileg, csak túl jót sikerült kifogni, aztán ez lett belőle. Ezt is nehéz volt feldolgoznom. Aztán rájöttem, hogy néha véletlenek is alakítják az életet, nem csak úgy jönnek a dolgok, hogy tervezzük, készülünk rá, teszünk érte. Csak eddig én még minden fontosat így csináltam.



    Most egy 30 éves panelban lakunk, de szép helyen. De még ehhez képest is kiskastély a másik. Konkrétan vízparton. Konkrétan 1,5 km-re a főúttól. Kéne jogsi. Kéne érte tenni :)



    Szóval, izgulok, na. És itt is szép, ahol most lakunk. Egyszerre két helyen élni meg állat nagy macera és rengeteg pénz.

  • 2007.08.14 14:11:53boszor

    Gondoljatok arra is, amit a húgom élt át: 11 éves volt, amikor a szülők falura költöztek, ráadásul vasúttól 3 kilométerre, várostól 13 kilométerre lévő faluba.

    Faluban nincs 1 ismerős gyerek, iskola, haverok, buli, fanta a városban. Busz kétszer egy nap, munkásoknak (hajnali öt és délután öt).

    Húgom járt volna (járna) ilyen-olyan-amolyan iskolán kívüli körre, foglalkozásra. Ez azt jelentette, hogy anyukám munkaidő után órákig várt rá egy irodában (városi lakást azzá alakították át). Amikor este bulizni ment, hullafáradt anyukám este tízig kókadozott az íróasztal mellett, húgom meg sikítófrászt kapott, hogy ő miért csak tízig maradhat, ha más éjfélig.

    Aztán szerencsére került egy mostohanagymama vásoron, akinél lehet aludni, ha buli van, és elengedi későig.

    De mindenkinek van ilyenje, aki falura akar költözni? Az ismerőseim közül senki nem gondolja végig, mi lesz a gyerekével kamaszkorában Felsőbivalyröcsögén, amikor minden haverja városon él. Kicsit haragszom rájuk, mert láttam a húgomat sírni, hogy "ő nem akar falusi lenni":(

  • 2007.08.14 14:12:08Alvomacko

    Óóóó, ezen most elszomorodtam kicsit. Mert vidék nem csak a Balaton mellett van.

    Oda tényleg sokan mennek, nehézkes a lejutás.

    Mi minden évben vidéken nyaralunk. Kis, eldugott falvakban. És élvezzük. Volt hogy egy helyen 2-szer is nyaraltunk és a boltos 2 év kihagyás után is megismert.

    Volt hely, ahol a termelőtől közvetlenül vettük a tejet kannában. A kisboltban általában szólni kellett, ha másnap kenyérhez akartunk hozzájutni.

    Amúgy az összes nyaralás alatt valamely városi boltban szereztük be a kaját. Mi minden nap megyünk valahová kirándulni autóval, így soha nem jelentett gondot valami nagyobb bolt útba ejtése.

    Ha vidéken élnék, akkor biztos valami nagyobb városban dolgoznék, tehát akkor is édes mindegy lenne, hogy van-e hús a helyi kisboltban.

    Egyedül a zöldség-gyümölcs kérdést nem értem. Vidéken a nagyboltban is csak nagyon silány minőségű zöldséghez/gyümölcshöz jutunk mindig. Itt, Pesten pedig az utak mentén is csodás gyümölcsöket veszek. Az idei nyaraláson pl. csak a Pestről vitt gyümölcsöt ettük. Pedig vidéken voltunk. Ez volt az egyetlen, amiért hazavágytunk. Hogy ehessünk barackot.

    Idén még kertmoziban is voltak a csajok. Minden héten pénteken működik a kertmozi. 400 ft-ért. baromira élvezték a lányok. És ha unatkoztak, akkor felsétáltak a dombra hemperegni, bohóckodni, teli torokból énekelni.

    Pedikűröshoz meg Pesten sem járok, videót sem kölcsönzünk és mozi is csak kb. félévente egyszer van nálunk. És folyton autózunk, ha valami értelmeset akarunk csinálni, pedig a nagyvárosban lakunk.

    Én csak azt nem tudom, hogy miből élnek meg az emberek vidéken? Hol és mit dolgoznak? Főleg azokon a helyeken, ahol messze a város és még a turizmus sem jelentős.

    Aktív korszakomban ne tudnék én sem vidéken élni, de mindig érzek valami vonzódáást a vidéki élethez. Ha elegem lesz a munkából, akkor biztos, hogy vidékre költözöm majd (de nem itt, Pest környékén). Valahogy úgy érzem, hogy ott vannak az én igazi gyökereim.

  • 2007.08.14 14:38:54Alvomacko

    Okoska: Gyere a XVIII. kerületbe az M5 felé vezető utcába. Csodaszép barackjaink vannak. Mármint a zöldségesnek. Szatymazi barack. Hatlmasak, aranysárgák, lédúsak. Napi közel 2 kilóval pusztít belőle a sisere had otthon.

    De a kispesti piacot is imádom. Ott is nagyon sok szép gyümölcsöt lehet kapni. Nem mondom, hogy fillérekért, de a jót szívesen megfizetem. Ha meg kevés pénzem van, akkor inkább nem veszek sz@rt olcsón.

  • 2007.08.14 14:39:50napos oldal

    Vásárcsarnok, csepeli piac, Hunyadi téri piac.



    Ami a kamaszokat illeti, nálunk a nagyszülők pestiek.

  • 2007.08.14 14:48:53Tish

    Szia Alvomacko:)



    Mi is ott vásárolunk, imádjuk a friss és szép gyümölcsöket:)

  • 2007.08.14 14:55:03Alvomacko

    Tish: lőrincire szoktál járni? Én valahogy nem szeretem. Nem tudom pontosan megindokolni. Valamikor nagyon közel laktunk a régihez, de akkoriban is sokszor inkább buszra szálltam (akkor még volt 135-ös busz), csak hogy a kispestin vásárolhassak.

    Felfedezted már a tejes boltot a kispesti piacon? A Kossuth téri oldalon van. Kaposvári gyártó termékeit árusítják. Isteni finom. Van mozarella sajtjuk. Fonott. Meg füstölt. Meg van finom kakaójuk. Meg sajtkrémjük, számtalan. Meg natúr joghurtjuk. Nyammmm! :-)

  • 2007.08.14 14:55:39Alvomacko

    Okoska: zuglóban nincs piac?

  • 2007.08.14 15:15:24Tish

    Alvomacko, nem, nem szimpatikus nekem a hely. Engem a kínai piacokhoz hasonló légkör fogadott ott, úgyhogy kimenekültem onnan.

    Még nem fedeztem fel, kis családom mindig megindul a szebb gyümölcsök felé:)))) Nagyon köszi a tippet! Hál istennek a sajtokat is nagyon szeretik, így talán lesz időm végre rendesen bejárni a piacot, nem csak átrohanni egyes részein:DDD



    Hűha, most jól megéheztem!:)

  • 2007.08.14 15:39:06katampusz

    van pesten szép zöldség, de ezt is mint mindent ki kell tapasztalni.

    fél éve járok a kisgarayra, ugyanahhoz a zöldségeshez, többnyire gyerekkel.

    másfél hónapig tartott, mire "súgni" kezdett, mostanra már csak a legszebb árut kapom tőle. és annyit, amennyit kérek. (erre háklis vagyok, a fél kiló az nem 70 deka, az egy kiló nem másfél, satöbbi...)

    heti 3-4 ezer ft-ot hagyok nála ott hetente...

  • 2007.08.14 15:46:39Guruljka

    Zuglóban a 7-es busz Hungária úti megállójánál (Bosnyák tér felé lévő irányban)van egy nagyon tuti zöldséges. Ott valahogy télen-nyáron szép és finom a zöldség-gyümölcs. Azt nyugodtan merem ajánlani. Ha máshol veszek paradicsomot mindig megbánom... Én is heti 3-4 ezer, télen kicsit több. A párom szerencsére nagy gyümölcs evő. Neki a kaja gyümölccsel ér véget.

  • 2007.08.14 18:37:38Alvomacko

    Ezt most muszáj megírnom!

    A kisebbik lányom még nincs 14 éves és már főz! :-)

    A múlt héten milánói makarónit csinált, ma meg brassóit. Úgy hogy én nem voltam egyik alkalommal sem otthon.

    Előző este megbeszéltük, hogy hogy kell csinálni és másnap minden papír, jegyzet,könyv nélkül megfőzte. Isteni lett mind a két kaja.

    Én csak az olajat öntöttem ki neki az edénybe, hogy ne legyen túl zsíros a kaja.

    A hagyma, krumpli pucolást, szeletelést mind ő csinálta. És a tésztát is kifőzte, leszűrte.

    Egyszerűen hihetetlen!

    Semmi nem égett oda, semmi nem ment tönkre. És baromira élvezte. Újra főzni akar.

    Istenem, ezek az igazi csodák! :-)

  • 2007.08.14 19:32:21Eledh Laure

    Pesti vagyok és jól is érzem magam itt. A cikk nagy részével egyetértek.

    De: a vidéket nem kell általánosítani. Közelmúltban dolgoztam egy 450 és egy 6000 lelket számláló településen is. Mindkettő "haldokló" falu, azaz öregszik, romlik stb. Épp ezért jártunk lent, építészhallgatókként a faluk megmentésért, arculatuk megteremtéséért dolgozunk teljesen ingyen, önkéntes alapon.

    Furcsamód a 450 lelkes tényleg parányi helyen nagy megértéssel és szeretettel fogadtak. Képesek voltak gondosan kezelni az olyan problémákat, hogy betegség miatt nem ehetünk húst, zsírt stb. Olyan vegás fogásokat talált ki az egyszerű vidéki nyugdíjas tanítónő, hogy a szánk tátva maradt. (Isteni főzelékek, kecskesajt, gomba, zöldségek stb.) Le a kalappal! És a falusiak lelkesedése: kaptuk a friss "tyúkmeleg" tojást, hagymát a rántottához, sütit, kukoricát, házi feketeribizli-pálinkát és még ki tudja mi mindent.

    Elmentünk a 6000-es helyre, és meglepett a kontraszt. Konyhásnénik gyomra nem vette be a gondokat, a kajájukat a mi gyomrunk nem vette be. Állandó súrlódások, a helyi önkormányzati emberek őszintétlensége és bizalmatlansága megdöbbentő volt - miután ők hívtak oda minket.



    Mint az előbbiekből látszik, a vidékkel alegnagyobb gondom a vegetarianizmusom, ami - ha ott élnék nem lenne gond, mert főzhetnék magamnak, az extrákért meg bemennék városba (tofu, szója, stb...), de ha nem kaptunk konyhát?

    A falvak maguk tartják fent a "zsírfalva vagyunk és büszkék is erre" imidzset.



    És igen, az én gyökereim is ott vannak, a létező legparasztibb származással, és rajongok az építészetükért, a hangulatért, a csillagos égért, a friss gyümölcsért, a pékségben frissen sülő sütikért, de nem ártana némi rugalmasság arrafelé.

  • 2007.08.14 20:51:44gerinckutató

    Váááááá...emlegetitek itten nekem a kispesti piacot...A mai napig oda járok vásárolni (Valkóról), hiába amióta az eszemet tudom oda járunk. Anyám-Apám több osztálytársának van ott standja. És most eszembe jutott a savanyúságos, akinél vásárolni szoktunk. Hátul a három savanyúságos közül én a legutolsót szeretem a legjobban;)Mindig ott vásárolok(unk) és most, hogy ennék egy kis jóféle savanyúkáposztát:)

    Egyébként aki pesten jó és nem drága éttermet keres, annak ajánlom figyelmébe Kispesten az Ady Endre úton a Nótafa vendéglőt. Isteni kaják, hatalmas adagok, megfizethető ár. Péntektől-Vasárnapig az asztalfoglalás ajánlott, de hétköznap is hoppon maradhat az ember, ha csak úgy beesik. Nyáron kerthelyiség, télen benn. Ja és itt van kicsiny hazánk egyik utolsó, eredeti, régi Zwack Unicum poszter, a múltkor még a tv-ben is volt róla szó.

    Ui: a káposztasalátát ki ne hagyjátok!

  • 2007.08.14 21:04:46anyaallat

    Guruljka!



    Igen, a hungária körúti zöldségesnél én is elég jó cuccokat vettem. De te nem szoktál rajta problémázni hogy a hungária miatt belepi a szmog vagy ilyesmi? viszon a bosnyák téri piac szerintem iszony. Hiába mondom hogy babának lesz a barack vagy ütöttet vagy zöldet adnak. vagy másnak van jó tapasztalata a bosnáykkal?

  • 2007.08.14 21:04:46anyaallat

    Guruljka!



    Igen, a hungária körúti zöldségesnél én is elég jó cuccokat vettem. De te nem szoktál rajta problémázni hogy a hungária miatt belepi a szmog vagy ilyesmi? viszon a bosnyák téri piac szerintem iszony. Hiába mondom hogy babának lesz a barack vagy ütöttet vagy zöldet adnak. vagy másnak van jó tapasztalata a bosnáykkal?

  • 2007.08.14 21:56:30Guruljka

    anyaallat,na ez az amire Pesten nem szeretnék gondolni:-( Mindig arra gondolok, hogy naponta jön a friss árú és ott estére teljesen le van rabolva az üzlet. Így tán nem veszek hetek óta szmogosat:-) Most egyébként a virágaim közt egy szépen megtermett paradicsomtő virágzik az erkélyen. Remélem lesz termés! De köztünk szólva jó szmogos környezetben nevelekedik. Sebaja növényeknek kell a széndioxid (igaz a szénmonoxid nem:-(

  • 2007.08.15 07:45:51Alvomacko

    gerinckutató: mi is voltunk már a Nótafában, tényleg jó hely.

    De ha Kispesten jársz, akkor még érdemes kispróbálni a Kispesti Halásztanyát. Érdekes hely a nagy 10 emeletes panelek között és érdekes a hely feelingje is. Olyan 80-as évekből itt maradt hely. De a kaja jó és az árak elfogadhatók. Nekünk az az egyik nyári kedvenc helyünk.

  • 2007.08.15 08:00:32Tish

    Alvomacko, gerinckutató



    Nagyon jó még a Kastély étterem Lőrincen. Itt van a Városház utcában, nagyon kellemes hely, isteni kajákkal! A pincérek udvariasak és gyorsak, minden a vendégért van. Az árai középkategóriásak, az adag pedig óriási... én legalábbis nem tudtam megenni mindet:)

  • 2007.08.15 09:50:08ylang ylang

    Kastely etterem... :))))))))) Imadom a hangulatat, es tenyleg nagyon kedvesek a pincerek is (es nem neznek ki, ha csak egy levest kersz, de akkor se, ha epp egy uditore ugrottal be). Gaspacchio es spenotos gnocchi nyammm.... :))))

  • 2007.08.15 09:53:31Alvomacko

    Tish: egy köpésre lakunk tőle, de soha nem mertük még kipróbálni. :-)

    De legközelebb felfedezzük, mert nálunk az a probléma, hogy nem tudunk egyszerre sört inni. Valakinek vezetnie is kell... :-)

  • 2007.08.15 09:54:40Alvomacko

    ylang ylang: te is lőrinci vagy?



    Na, mostmár tuti kipróbáljuk! Imádom a gaspacchio-t! :-)

  • 2007.08.15 10:11:24liva6

    Anyallat, szerintem a Bosnyákon jó a piac, csak meg kell találni a jó standokat. Én rendszeresen járok oda (bár múltkor az egyik árus nem adta azt a szép gyümölcsöt, amit kértem, inkább otthagytam), de eddig mindig találtam szép, ízletes, magyar gyümölcsöt. Nézz körül jól, érdemes. De szívesen adok tippet, ha kell.

  • 2007.08.15 10:11:58liva6

    anyallat bocsi :)

  • 2007.08.15 10:12:40liva6

    Na jó, ez nekem nem megy, vagy nincs elég a betű a billentyűzeten. :)

  • 2007.08.15 10:27:12ylang ylang

    Alvomacko, ex-szegedi, jelenleg lorinci, ugyhogy ketszeresen is illek a topikba. :))))))



    Es akkor most elmondok egy tortenetet, amit eredetileg ide szantam, csak aztan nem volt hozza kedvem, amikor elszabadultak a hangulatok.



    18 ev Budapest utan a szuleim kipottyantottak a kocsibol Szegeden, ahol kb. egy maganyos delutan utan eletem legjobb (egyetemi+korai dolgozos) eveit toltottem. Az elso heten azert meg hianyoztak az otthoniak, ugyhogy irtam par levelet, nagymamamnak, baratoknak. Bementem a Postara, hogy kerjek boritekot, na meg ugye belyeget. Kerdezi a postaskisasszony:

    -Videkre?

    Nem, mondom neki, Budapestre.

    Erre a valasz:

    -Az is videk. :))))))))))

    Hat ezen annyira megdobbentem, hogy csak hapogni tudtam, de aztan (szuleim szerint, de igazuk van) nagyon gyorsan jo kis szegedi lokalpatriota lettem. Videk-temaba is beleszagoltam akkortajt (szabolcsi kis falu eletebe akkori baratom reven), de arrol majd maskor. :)

  • 2007.08.15 10:34:50Alvomacko

    ylang ylang: az én nagyobbik lányom meg magától szeretne majd Szegedre egyetemre menni. :-)



    Középsuliba hová jártál? Ha nem túl indiszkrét...

  • 2007.08.15 10:44:46Tish

    Alvomacko, imádni fogod, a sörük is nagyon jó:)))

  • 2007.08.15 10:47:27ylang ylang

    Alvomacko, en is magamtol mentem. :) Es imadtam... A koleszos eveket fokent. A koleszban mindharom karrol voltak emberkek (most pedig mar medikusok/medikak is), es nagyon elveztem, hogy este jogaszok es bolcseszek koze terhettem haza, miutan egesz nap TTK-s hangulatot szivtam magamba. Es nagyon jo volt 18 evesen elkerulni otthonrol es onallosodni is, ezt ereztem, a hinyat pedig sok otthonmaradt baratomon latom. Ugyhogy ne tartsd vissza a lanykadat, ha menni akar. Szeged pedig egyetemistakent kulonosen jo hely (ha lett volna munkalehetoseg, tovabb is maradtam volna).



    Kozepisk. Bp., Arany. Az nem volt annyira nekem valo hely.

  • 2007.08.15 19:53:53gerinckutató

    alvómackó: aranyos vagy, hogy a halásztanyát ajánlod. Ezer éve nem voltam ott (még a 8O-as évek végén), akkor nagyon gáz volt, azóta tudom, hogy volt vezetőváltás, de még nem voltunk. Ha hazamentünk kipróbáljuk. De nálam a Nótafa viszi minden étteremmel szemben a prímet;)Minden családi banzájt ott tartunk, ott volt az esküvőnk utáni ebéd is, meg mindig odamegyünk, ha étterembemehetnékünk van.

    Egyébként a nagyszüleim, a szüleim és én is kispesten születtem(volt a Jahn Ferenc vagy Jókai utcában egy szülőotthon ott. Anyu abban a kórteremben és abban az ágyban feküdt a szülés után, amiben az anyukája is az ő szülése után:D) ott nőttem fel, úgyhogy jól ismerem minden zegét-zugát;)

    Lőrincen a Gödör és a Gombás is jó étterem ám;)A Kastélyban még nem voltunk, de kipróbáljuk azt is.

    És már meg is kértem Anyut, hogy amikor jövő héten csütörtökön végre hazamegyünk, vegyen nekem savanyúkáposztát a kispesti piacon;)

  • 2007.08.15 20:07:05Alvomacko

    gerinckutató: a Gombást nem favorizáljuk, nekünk túl drágának tűnik és valahogy nem éreztük otthonosan magunkat ott. Meg odajár Lőrinc "elitje"

    A 90-es évek elején nekünk a nagy ász a Kakas volt Lőrincen. De azóta már az is kinőtte magát és már nem járunk oda.

    Viszont mostanában többször voltunk a Krisztina Kávéházban vacsizni. Szeretjük, bár nem olcsó. De vannak strucc ételek és azok nagyon jók. Mindig eszik legalább egyikünk struccot. :-)

  • 2007.08.15 23:06:19gerinckutató

    alvomacko: a gombás-ban én is pár éve voltam, akkor jó volt még. A Kakas-ban sosem voltam, csak hallottam, hogy nagyon jó.

    A Krisztinába én sütiért járok (ha egyre gondolunk) csak nagyon drága lett, amióta visszakapták a régi épületet és felújították. De többnyire onnan vannak a szülinapi torták. Bár nagy kedvenc lett Kistarcsán az Illés is, amióta arrafelé lakunk (sokan csak Garfield cukrázdának ismerik). Strucc??? Hát nem tudom. Rohadt válogatós vagyok;)

  • 2007.08.21 22:50:39anyaallat

    liva6 !



    ha még olvasod, elfogadnék néhány bosnyákos tippet!

  • 2007.08.22 14:41:18liva6

    anyaallat (végre sikerült leírnom rendesen :)), vagyok és olvasom. Szombaton megyek (valószínűleg), akkor a pontos paramétereket bemérem (sor, stand) és leírom. Jó így vagy van más ötleted? Konkrétan mit nézzek (alaposabban) és az ár mennyire számít? Elég nagy eltérés is tud lenni tapasztalataim szerint!

    Adok emilcímet, azt többször nézem.

    bernat_valeria@freemail.hu

  • 2007.08.24 22:11:15Vinitor

    wow, ez szép

    de ha bivalybasznádon voltál, miért írsz vidéket?

    vagy csak nem esik le a különbség?

  • 2007.08.26 18:58:11Carnivora

    sok rizsa volt ebben általánosítás nem mindegy vidéken is hova mész ...

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta