SZÜLŐSÉG

Rendet rakni lehetetlen

2007. augusztus 8., szerda 09:05

Japán tudósok kifejlesztették az intelligens tárgyakat, melyek beépített chip segítségével megjegyzik helyüket a lakásban, és használat után oda visszatalálnak, közölte a Science folyóirat. A tudósok remélik, hogy az ország termelékenységét nagyban növeli a női munkaerő felszabaduló idejének becsatornázása a nemzetgazdaságba.

Na jó, igaziból csak szeretnénk ilyesmit olvasni. Igaziból sem a rendrakó gépet, sem az öltöztető gépet nem találták még fel. Illetve kifejlődött simán evolúciósan, jó háziasszonynak hívják, avagy uralkodó rabszolgának, aki szorgosan és vidáman lohol a családtagjai után és elpakol mindent, mindenről tudja, hogy hol van, nélküle összeomlik a háztartás, ő parancsol, de ő is szolgál ki mindenkit. Ha tizennégy évesen látta volna, hogy ilyen lesz harmincévesen, valószínűleg kardjába dől vagy hozzámegy Hufnágel Pisitihez.

A valóságban már csak azért sem olvashatnánk ilyen hírt, mert az intelligens tárgyaknak csak meg kéne mondani, hogy hol a helyük. (Nem feltétlenül ott, ahol a legtöbbet vannak.) Már pedig az igazi rendetlenség nem ott kezdődik, hogy azok a tárgyak, melyeknek van egy fix helye a lakásban, időlegesen nem találtatnak a helyükön. Hiszen azokat csak vissza kell rakni. (Erre még később kitérünk.) Az igazi rendetlenség, az igazi nyomasztó káosz akkor lepi el az otthonunkat, ha a tárgyak elkezdik elveszteni a helyüket: vagy mert túl sokan lesznek, vagy mert magunk sem tudjuk, hogy hol lenne a tárgyainknak a helye. (Lásd a ruharinglispílt.)

Ilyenkor kerülnek a számlák a könyvespolcra, a könyvek előtt halmozódni kezdenek az úgynevezett fontos papírok, a fürdőszobában a véletlenül vett tartalék samponok, hiszen nem találtuk az előző tartaléksampont, a szekrény tetején a gondosan kimosott nagyon hasznos hatszázadik bébiételes üvegcse, a szekrényünkben az ötödik alsótrikó, mert olyan rég nem találtuk azt a szép sötétkéket, hogy vettünk egy másikat inkább. A rendetlenség pedig exponenciálisan nő, a tárgyak vonzzák az újabbakat, hiszen akkor már odatesszük a polcon heverő újságra a másik újságot.

A csúcspontot kikapcsolják a villanyt, mert olyan rég nem találjuk a postaláda kulcsot, hogy nem vettük ki, és ezért értelemszerűen ki se fizettük a két hónappal ezelőtti számláinkat. Mikor ülünk a romok felett romokban a sötétben, akkor már nehéz kitalálni, hogy vajon a mi lelkiállapotunk képezi le a lakás és tárgyaink állapotát, avagy az utóbbi a következménye csak szétzilálódott személyiségünknek. Ilyenkor vagy jön az anyánk, és mind a lelkünket, mind a lakásunkat rendbe teszi, mi meg homályosan, lelkifurdalással érezzük, hogy nem vagyunk felnőttek, vagy nekiduráljuk magunkat, a gyereket lepasszoljuk, vagy bedugjuk a járókába (p. eszter nyomán a kishintába – kár, hogy például Lea abban is feláll, és megpróbálja kivetni magát belőle), és egy napig csak pakolunk.

Új rendstruktúrákat ötlünk ki, kitaláljuk, hogy ezentúl hogyan fognak elhelyezkedni a tárgyak ahhoz, hogy minden kéznél legyen, hogy egyszerre legyen rendünk funkcionális és mutatós, csoportosítunk és kidobálunk, meglepődünk, hogy mi mindenünk van, és mi mindenünk felesleges. (Ennél a résznél legjobb, ha férjünket eltávolítjuk a lakásból. Egészen biztos, hogy szerinte az a számítógép alkatrész, amit 2002 karácsonyán az újat beszerelve kirakott az íróasztalára, mondván, hogy még lehet, hogy hasznát vesszük, és azóta is ott hever, pótolhatatlanul fontos. Ellenben ha a tudta nélkül kidobjuk, az életben nem jut eszébe, hogy a cucc egyáltalán a világon volt.)

Ezen a ponton gondolkozunk el azon, hogy lakáscsere helyett vajon nem inkább egy nagyobbacska raktárt kéne bérelnünk a közelben, hiszen mi tulajdonképpen egész jól elvagyunk, csak a sátor, a téli pehelydunyha (egy panelproli elengedhetetlen felszerelése, de hát a nagyié volt!), a nyolcféle babahordó és az elromlott monitor van néha útban, ha elővennénk a felmosó vödröt. Amikor izzadtságtól csatakosan megállunk két nagy halom holmi között, (a kidobandók és az elpakolandók), lehunyjuk szemünket és beosztjuk a gyerekek hazatéréséig és vacsoráztatásáig hátralevő negyed órát, akkor egy hatalmas amerikai nappalit vizionálunk, egy darab hófehér kanapéval és üvegfallal. Ugye, mondottuk, hogy a lelkünk állapota és a rendünkké kissé leképezi egymást? Talán ezért sem abban a bizonyos nappaliban állunk – illetve milyenné is tennénk másodpercek alatt azt a nappalit?

Pedig mindeddig csak a saját rendünkről volt szó. Még ha ilyen egyszerű lenne! De egy családban mindenkinek megvan a saját rendje, sőt, a sajátos viszonyulása mások rendjéhez. Vegyük azt a konzervatív modellt, hogy van egy nő meg egy férfi, minimum egy gyerek, és egy közepes lakás a fenekük alatt. Ha maradiak maradunk, akkor a nő rendes, vagy próbál az lenni. Többé-kevésbé kiszolgálja a férfit, és többé-kevésbé veszekszik vele a közös helyiségek miatt: a mosdó, a kád tisztasága, a szétdobált zokni és otthagyott evőeszköz, szemét örökzöldek. No nem azért, mert akkor meló lenne elrakni, hanem épp ellenkezőleg: pár perc, és épp ez a pár perc mondja azt a legtöbb nőnek, hogy ennyire semmibe veszik, hogy még az asztaltól a mosogatóig/szemetesig se képes elvinni az a hasas pasas a pörköltszaftos tányérját. Mindeközben szigetre vonul saját rendjét védeni: a konyhaszekrények, saját íróasztalok, ruhásszekrények szigetére.
Elfogadja a rendetlenséget, vagy tűr, és közben szenved a másik rendjétől – vagy olyanokat mond, hogy te mindig, és már százszor megmondtam – és nem hagyja félbe a mondatot, pedig maga is tudhatná, hogy éppen ezért, mert százszor megmondta, nyilván fölösleges százegyedszer megmondani, hiszen ezek szerint a megmondás nem működik, valami mást kéne tenni, ha a helyzet tarthatatlan. A gyerekét pedig vagy szigorú rendre neveli (például ha lány), vagy megengedő-elfogadó vele szemben (például ha fiú). Ezzel a változatos magatartásmintával pedig folyamatosan beleavatkozik mindenkinek a rendjébe – uralkodik és kiszolgál. Amitől esetleg mindenki szenved.

De persze egyáltalán nem biztos, hogy ilyen egyszerű a modellünk. Ismerjük azt a jelenetet, amikor az egész család együttes erővel keresi a kulcsot, és végül megtaláljuk a saját táskánk zsebében, ugye? Amikor olyan szép rendet rakunk, hogy senki nem talál meg a végén semmit?

Mi a helyzet a gyerekekkel? Változatos rend-mintákat mutatnak. Már kicsiként is lehetnek elpakolósak, de lehet, hogy teljesen széthagyják tárgyaikat, nem fűzi hozzájuk semmilyen viszony őket (például ha túl sok tárgyuk van). Kiemelhetnek pár területet, pár fontos, saját helyet és tárgyat, amire ügyelnek, de lehet, hogy kupacokban áll náluk minden, és mégis biztos kézzel halásszák elő, ami kell nekik- rendjük csak számunkra rendetlenség.

A kamaszok általában rendetlenek – hiszen éppen újrarendeznek minden mást is az életükben. Ez olyan átmeneti rendetlenség, mint a fent említett kupacok. Mindenesetre kár veszekedni, százszor megmondani pedig egész biztosan mindegyikünknek csak felesleges bosszúság. Persze amíg egész kicsi, addig hiába van esetleg saját helye, sőt szobája, minden nap végigdúlja a teljes berendezést – fogadjuk el, hogy ez része a világ felfedezésének – ha nem tartunk pedáns rendet, csak elég gyorsan is fel lehet pakolni naponta egyszer.

Saját szoba –saját rend, mondhatnánk. (Amikor a fél órás altatást követően lábujjhegyen kiosonunk a szobából, csak épp az ajtó előtt belelépünk egy szúrós legó autóba és velőtrázó sikollyal elvágódunk, míg gyermekünk rémülten pattan fel az ágyában – no igen, ilyenkor erősen hajlik amúgy liberális lelkünk a despotizmusra. Ne ragadtassuk el magunkat!)

Minden családban vannak rend-konfliktusok. De ha valaki teljesen fel kényszerül adni saját rendjét, akkor vagy kaotikusan rendetlenné válik valamilyen területen, vagy kényszeressé. Vannak férfiak és nők, akik inkább alkalmazkodnak: egy rendes mellett rendesek, rendetlen mellett rendetlenek lesznek – vagy épp ellenkezőleg, kiegészítik a másikat, hogy egyféle rend azért legyen. Ha nem találunk semmit, akkor diszfunkcionálisnak érezzük mindennapjainkat. Mert a rend mindig célszerű, és ha nincs cél, akkor összeomlik a rend – és fordítva, ha a tárgyaink összefognak ellenünk, akkor nem érjük el a céljainkat.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.08 16:13:56Kíta

    Ami igaz,az igaz..

    Nálunk nem az a gond,hogy nincs helye vminek..

    Sokkalinkább az,hogy mindennek van helye..Csak mindenki úgy gondolja,hogy máshol:)

    Hatan vagyunk..Képzelheted:)

  • 2007.08.08 16:15:57Gézengúz_Évi

    És akkor ha nem túl tolakodó a kérdés:) a kedves párok miben járnak pl dolgozni? Mert a pólót vasalni kell, meg az inget is...szerintem...más pasifelső meg nem jut eszembe:)De ha van valami jobb módszeretek osszátok meg velem lécci:)

  • 2007.08.08 16:33:55eszter

    Évi, ha inget vesz, akkor maga vasalja.

  • 2007.08.08 16:38:40Tori

    Vannak nem vasalandó ingek is, nem a gyűrött anyagra gondolok, hanem az anyagában mintásra, ha érted, miről beszélek.

    Meg hát munkahely kérdése, a pizzafutárnak pl mindegy.

  • 2007.08.08 16:41:02levendul

    Háát, az ember igyekszik ügyesen teregetni :).



    Szóval csatlakozom, én sem vasalok, ha tehetem.

  • 2007.08.08 16:44:16Gézengúz_Évi

    köszi, komolyan feldobtátok a napomat:)



    most mennem kell, mert felébredt a fiatalember:)

  • 2007.08.08 16:45:36B-

    Az én párom is mintás ingeket hord, mondjuk az ő munkahelyén most kicsit lazább az öltözködési előírás. Egyébként meg vállfára kell az ingeket teregetni, és a gallér alatt a második gombot begombolni, akkor szépen szárad :-) Aki meg zoknit, zsebkendőt, alsógatyát vasal, az tényleg magával csesz ki, már bocs. Pólók közül is van nem egy, amit ha jól teregetsz ki, szépen omlik az anyaga.

    Nekem egyetlen olyan fölsőm van gyakorlatilag, ami vasalást igényel. A legtöbb női toppnál nincs rá semmi szükség.

  • 2007.08.08 16:47:34andie

    Gézengúz:

    olyan póló kell, amiben van legalább 5% elasztán a pamut mellett, és vállfán szárítani. Ingek szintén vállfán, vagy nem gyűrődős anyagból legyen.



    Bár...

    2 éven keresztül minden héten 6 napot azzal töltöttem, hogy hajnalban vasaltam az inget a drágámnak, míg ébredezett. Mert munkaruha ing volt, rettenetesen nézett ki vasalás nélkül. :-D

  • 2007.08.08 16:49:00andie

    Sőt, én rábeszéltem a pasimat a testhezálló pólókra. Szépen kisímul rajta. :-)

  • 2007.08.08 16:51:52levendul

    Nálunk pince is van, padlás is, mégsincs soha elég tárolóhelyünk. Minden nagyobb rendrakás alkalmával rácsodálkozunk, hogy jééééé, ez is van ?:)





    Nekem tetszett a témában: Polcz Alaine

    Rend és rendetlenség.

  • 2007.08.08 17:22:32druantia

    Péterem édesapja maga vasalta az ingeit meg a melós csininadrágait. Én egyébként szeretek vasalni, ha rámjön, csak a cipekedést utálom (vasalódeszkát ki-be hurcolászni) meg a porszívózást (szintén a cipekedés miatt).

  • 2007.08.08 17:23:38druantia

    Apám a melós ingeit vasalás után szépen összegöngyöli és begyűri a táskájába. Ilyenkor fogadom meg minden alkalommal, hogy soha többé nem vasalok neki.

  • 2007.08.08 17:47:36szanna

    Én imádok vasalni. Ha jól megfizetnének, vállalnék bérvasalást. A középfokú angol nyelvvizsgámra vasalás közben gyakoroltam. TV-t is vasalás közben nézem, mert nem tudok úgy bambulni, hogy a kezem ne foglalnám le. Ja, és ilyenkor van időm magamat sajnálni. :)

  • 2007.08.08 17:49:09szanna

    Rend ügyben: a fiam "megbetegedett", rájött a rendrakás, két hete zavarja a rendetlenség. Remélem nem mostanában "gyógyul meg".

  • 2007.08.08 18:04:49diaz

    Nahát, ezek szerint nemcsak én vagyok olyan perverz, hogy szeretek vasalni! De elég sok blúzom, ingem van, azokat tényleg kell is, a pasim meg ráadásul egyenruhás, így legalább minden másnap kell neki a tiszta, frissen vasalt ing és az élre vasalt nadrág. Na mondjuk ez utóbbiért annyira nem rajongok:(((

  • 2007.08.08 18:08:43diaz

    Évi: a lányom születéséig nálunk is Ikea-szintű volt a rend. Bármennyire is sokat dolgoztam, mindig volt energiám a takarításra, rendrakásra, sőt örömet is találtam abban, hogy a kezem nyomán szép tiszta, rendes lesz minden. De mióta hárman vagyunk, mindig el vagyok úszva valamilyen téren, de már nem is tartom annyira fontosnak a patika rendet.

  • 2007.08.08 20:46:26panka

    Mikor megszületett a baba, a gyerekdoki azt mondta, hogy hat hónapig vasalni kell a cuccait. Nem értem, pedig nincs semmilyen bőrbetegsége. Úgyhogy mondtam: max három hónap, de csak mert első gyerek. Végül kiegyeztünk döntetlenben: ahogy beállt ez a marha nagy meleg, kiesett a kezemből a vasaló és azóta nem is láttam. Úgyhogy azóta szépen teregetek és szépen hajtogatok, ha eleget áll a szekrényben a cucc, egymást nyomják le szinte vasalás minőségig :D.

    A férfiingek viszont tényleg szebbek vasalva. De ez a kényszer ugye nálunk nem játszik, lévén, apahiányban (nem) szenvedünk.

  • 2007.08.08 21:44:44idonno

    Senkit nem fogott meg az utolsó része a posztnak?

    "Ha nem találunk semmit, akkor diszfunkcionálisnak érezzük mindennapjainkat. Mert a rend mindig célszerű, és ha nincs cél, akkor összeomlik a rend – és fordítva, ha a tárgyaink összefognak ellenünk, akkor nem érjük el a céljainkat.

    "

    Szerintem ez tökéletes :) Én ezt úgy értelmeztem, hogy a rendetlenség-rendrakás ciklus így jó, ahogy van, mert ha mindig rend lenne, üresnek éreznénk az életünket a lakásunkban. De lehet, hogy rosszul értettem, mindenesetre ez az ördögi kör nálam tutira így működik.

  • 2007.08.08 22:28:00mókusfácán

    Két pohár bor után itt vinnyogok,de min????



    Ez a valsó eltüntetése a feketelyukban okés!!!!!!!



    Ja és tetszettt a múzeumos rész is!!!

    Ja meg az IKEÁ-s is!





    Hűűűűű,berugtam????

    Na jó nem!





    Régen, a messzi galakszik ködében még nálunk is írtó rend volt! Volt,hogy amosógépet is kimostam!!!!Ez nem vicc!!!

    Bárki,bármikor ehetett volna lakás bármely zugában!!!

    A párommal garzonban kezdtünk és ha kinnhagytál egy pulcsit már kupi volt! Ez maradt,bár lakás négyzetmétere nőtt!!

    Most (gyerek 13 hós pakolós és rendetlen-apja vére)62 nm, de kéretik az asztalról enni!

    Lehet,hogy agénekben van rendetlenség,mert a gyerek apja rendetlen fajta, és a gyerek is! Ha ez így van, akkkor tinikorában nem fogok vele ezen cirkuszolni!

  • 2007.08.08 23:20:38jidele

    boldoggá tesz, hogy másoknál sincs rend. csak a férjemet nem teszi boldoggá ez a hír. ki érti ezt?!

  • 2007.08.09 00:13:44kovvacs

    jidele :))))))))))))))))))))))))))))))))))

  • 2007.08.09 01:55:44Sibri75

    Az uramnak elmeséltem ezt a nagyszerű találmányt, de azt mondta, lehetetlen, hogy minden ruhánk, a játékok, az edények és minden más ilyen csodakütyü legyen.

    Bár megsúgom, hogy szerintem ő betegesen rendmániás. Néha ki is borul szegény.

  • 2007.08.09 09:52:00marcangoló

    Nálunk mostanában nonstop rendnek kell lenni, mert egy hete a fiam szülinapját ünnepeljük (na jó, az apjáét is, de ki foglalkozik már azzal- vett magának valami kütyüt a telefonjába, azt annyi). Megpróbálom megakadályozni, hogy a meghivottak betekinthessenek a szekrényajtók által eltakart részekre. Nekem a suvasztás piszkos nagy erősségem. Igy legalább a felszinen rend van.

  • 2007.08.09 09:56:35marcangoló

    Na de akinek úgy kezdődik a napja, hogy az esti kuplerájt elpakolja (jelzem, este is elpakolok, de valahogy éjszaka elvándorolnak a tárgyak), aztán elmosogat, aztán felporszivóz, majd felmos (ha nem, akkor Blanka ruháján lehet megtekinteni a padlóról származó összes koszt, a tenyerén pedig a hajszálakat), annál ez abszolút érthető, ugye? Igy aztán az olyanok, hogy függönymosás, ablakpucolás, szekrények elpakolása, ruhák selejtezése már igazi rémálom...

  • 2007.08.09 10:16:49Popimami

    A kutya mindenit, ebben a pillanatban hagyom abba a netezést és megyek pakolni:)

  • 2007.08.09 10:41:06elisabetta

    nagyon jó a témaválasztás.

    már lassan másfél éve élek együtt a párommal (igz a gyerekvállalás gondolata még távol áll tőlünk, de szeretlek olvasgatni Titeket:), szóval ismerős a sokak által említett probléma. két teljesen különböző vélemény a rend fogalmáról. a drágám egyke, gyakorlatilag a nagymamája nevelte (tündéri asszony), ő volt a kis szőke herceg. gondolhatjátok... nekem van testvérem, még kiskorunkban közös szobánk is volt, de már 8évesen könyvespolcból kialakítottunk egy demarkációs vonalat mert már akkor sem tudtam elviselni a húgom oltári rendetlenségét. (oké, elismerem, kicsit Monicára (Jóbarátok) hasonlítok. :) szóval a párom egy (ha jól emlékszem) szeffie által említett világban élt 27éves koráig: a tiszta ruha a szekrényben terem, az étel az asztalra varázsolódik, a por, piszok eltűnik. néha egy kissé úgy érzem magam, mint egy szobalányba oltott szakácsnő, csak bóbita és kuktasapka nélkül. igaza van a cikkírónak, felesleges százegyedszer is elmondani, hogy a szennyesruhát a kosárba, a szemetet a szemetesbe stb... de sajnos elmondom még százszor. egyébként az édes drága kedvesem nagyon leleményes a kifogások kitalálásában (bár míg ezeket hallgatom az jár a fejemben, hogy ennyi idő alatt háromszor kivihette volna a tálcát a mosogatóba), illetve ha valamire megkérem, akkor visszakérdez: "hova, hogyan..." inkább nem magyarázom el, hanem megcsinálom. el kell ismernem, hogy remek taktikát választott... :/

    másik, hogy valóban mindig kevesebb a tárolóhely, mint az elpakolandó cucc mennyisége és térfogata. nálunk a könyvekkel kritikus a helyzet. sajnos megszállott vagyok, a legkedvesebb elfoglaltságom az olvasás... kb minden pénzem könyvekre költöm, de már nem tudom hová tenni őkat. segítség! könyvtárszoba kellene. :)

  • 2007.08.09 10:48:59marcangoló

    Elisebetta, fel tudok ajánlani egy könyvtárszobát nálunk. :-)))

    Miután olvastam Druantia apukáját, azért kénytelen voltam megdicsérni a zuram, hogy ahhoz képest... Mondta is nagy büszkén, hogy hát igen, neki vannak igenis nagyon rendes dolgai. Csak tudnám, hol tartja őket. :-D

  • 2007.08.09 12:03:54fülemüle

    Csatlakozom a vasalásellenes mozgalomhoz.



    Nagyon gondosan teregetek. A férjem pólóban és farmerben jár (informatikus). Én sem hordok itthon blúzt. Mit kellene rendszeresen vasalnom?

  • 2007.08.09 12:28:27Gézengúz_Évi

    fülemüle: enyémférjem is informatikus, csak farmer helyett vászon/kordbársonygatyában jár évszakfüggően, meg pólóban...de istenbizony, a mai mosásból vállfára teregetem a pólókat, hátha megmentem magam némi felelsleges munkától:)



    Egyébként ma már beágyaztam, összeporszívóztam, elpakoltam a nappaliban (suvasztás rulez:)), és félig el is mosogattam, valamint levittem a szemetet...Szerintem tök jó vagyok:)))))

  • 2007.08.09 13:01:25marcangoló

    Évi, ez igen!!!

  • 2007.08.09 13:05:50manóc

    Sziasztok, ezer éve nem írtam, pont az állandó rendrakás miatt. Én is csatlakoznék a vasaló eltűntetéséhez a fekete lyukban. Sajna nekem minden egyes nap kell 1-1,5 órát vasalni... Ember viszont fejlődött rendrakás terén. Mikor kijöttem külföldre, 3 hét után megjegyezte, hogy most már tényleg ki kellene takarítani a fürdőszobát. De mikor hazalátogattam kivasalt ingek fogadtak a rúdon lógva (mondjuk a lakást azért nem ártott kitakarítani). Csak inget vasal, informatikus, leginkább pólóban jár és mindig hülyének nézett, ha kivasaltam a pólóját. Minek, úgyis kisimul majd rajtam jelszóval.

  • 2007.08.09 13:26:18vadfrutti

    Jaj, Istenem! Hát nem csak én szenvedek a rendnek nevezett káosztól? Merthogy a férjem szerint rend van, csak én nem látom. De amikor a hűtőajtóra feltett egy maszkot, akkor aztán besokalltam. Úgy határoztam, megjelölöm, ami NEM az enyém. Szóval fogtam a kis Post-It-em a köv. felirattal: 'Nem Eráé' és körbejártam a lakást. Elég sok mindenről kiderült, hogy vagy férjuramé vagy közös. (Persze valójában minden közös, csak azt mondom, hogy én vettem vagy ő, vagy közösen vettük.) A hűtő közös lett! Szóval azóta ő is ki tudja ganézni.

    De azt a mai napig nem értem, hogy a kinti szerszámoknak, hosszabbítónak, horgászcuccnak mi a keresnivalója bent, mikor kint remek kis tárolóhelysége van.... És természetesen ebben is én rakok rendet havonta egyszer, mikor már nem bírom nézni.



    A sok rossz mellett persze vannak jó dolgok is. Olykor főz, mosogat és porszívózik is a drága...



    Azért sokszor érzem magam rabszolgának.

  • 2007.08.09 13:34:43vadfrutti

    egy vicc jutott az eszembe:



    MIÉRT FEHÉR A MENYASSZONY RUHÁJA?

    MERT A HÁZTARTÁSI GÉPEK IS FEHÉREK...



    Persze tudom, hogy most már sok a színes verzió mindkét eszközben...de azért asszem ez valahol igaz.

  • 2007.08.09 14:34:16Tish

    ERA, ez nálunk úgy működik, hogy a legfőbb kupiokozónak, azaz a lányomnak 3 éves korától a saját cuccát a helyére kell tennie. Nem pakolunk a gyerek után. Ha nem teszi el a helyére többszöri rászólás után sem, akkor megcsinálom én. De innentől fogva azok a játékok, amiket megfogtam, már az Enyémek, csak Én játszhatok vele hosszú ideig.

    Csak egyszer játszotta el Oscar díjat érdemelve a "jaj, olyan fáradt a karom, zsibbad is, nem rakok rendet" szerepet, miközben hason fekve babázott a kuckójában, az irdatlan rendetlenség kellős közepén. Összeszedtem a játékait, de mindegyikhez hozzáfűztem, hogy milyen jó sok babám, bútorom, ruhám, lovam lesz! Majd amikor végeztem, csináltam egy gyönyörű babaszobát, házat és istállót belőlük, amihez két hétig nem nyúlhatott hozzá. Mert ugye az Enyém volt. Többé nem próbálta megúszni a rendrakást.



    Pfujjj, gonosz anya vagyok, de vállalom a köveket! Már nem volt energiám a mindennapos vitákhoz, és utána a pakoláshoz.



    Sőt, most már sziklákat is kapni fogok, de hasonlót a férjemnél is alkalmaztam, és bejött ott is. Gurigaként kitett zoknit gurigaként kimosni, majd tágra nyílt szemmel csodálkozni, hogy tényleg nem bomlott ki a felvételéhez. Vagy nem összeszedni a legextrémebb helyekről és kimosni azt a ruhát, amivel nem talál ki a szennyestartóig. Két hétig kereste hiába a kedvenc pólóját a szekrényben! Utána kivitte a helyére a szennyest.

  • 2007.08.09 14:55:51manóc

    Tish, akkor én is kaphatnék köveket rendesen. Én hasonlókat csináltam, csinálok az au pairként nevelt gyerekeimmel. Este, mikor bokáig álltunk a játékokban, oké fiúk, tessék behajigálni a játékokat a dobozba avagy nincs esti mese. Kipróbálták, hogy milyen, amikor én pakolok és olvasás nélkül lehetett aludni menni. De utána pakoltak mint kisangyal.

  • 2007.08.09 15:09:06Guruljka

    Tish, nálunk olyan helyre kerülnek az el nem pakolt játékok, ahol jól látszanak, de nem elérhetőek a gyerekek számára. Legkorábban 1 hét múlva kerülnek vissza. Átlag havonta egyszer kell elkobozni egy adagot és a szekrény tetejére tenni:-))) Utána pakolnak, mint a kisangyal:))) A férjem, meg tényleg angyal a következő okokból

    - reggel vasal magának egy inget

    - kidobja a szenyesbe a ruháit

    - és a legnagyobb tette: egyből a mosogatógépbe pakolja atányérját, poharát!

    Ugye milyen jól mentem férjhez;-))))

  • 2007.08.09 15:09:12Tish

    manóc, ez nálunk nem lenne kivitelezhető.

    Az esti mese megvonásáért hihetetlenül nagyon ki kell borítania... nem mondom, sikerült már neki így kétszer is, de totál rosszul lettem utána, mert hosszú ideig sírt az ágyában a mese hiánya miatt. De az is az én hülye felfogásom, hogy jogosan kirótt büntetést nem vonok vissza.

    Nálunk fogantatása óta, minden este van meseolvasás. Eért ez az egyik legnagyobb büntetés nála.

  • 2007.08.09 15:12:37Tish

    Guruljka:)

    A pici lányom sajna profi mászásban, tutira levadászná, és visszarakná utána:)

  • 2007.08.09 15:14:33Tish

    A férjemet kizárólag szennyes ruha ügyben kellett "segíteni":) Hál istennek a többi házimunkában profi:)))

  • 2007.08.09 15:36:42manóc

    Tish, ők fiúk voltak, más nem érdekelte őket lefekvés előtt. Ilyennel, hogy akkor majd én játszom a kocsival. Ááááá. De erre csak kb. kétszer volt szükség, az esti mese nálunk is kötelező program volt, nekem is fájt volna érte a szívem. Egyik gyerek beleül a fonott kisszékbe, másik az ölembe és másnap fordítva csinálták ugyanezt. Imádták a mesét, és az anyjuknak is ez volt a tuti fegyvere.

  • 2007.08.09 15:48:50Tish

    manóc, édesek lehettek:)

  • 2007.08.09 15:59:05manóc

    Nagyon, hiányoznak is. Lehet, hogy vissza is megyek hozzájuk a télen. Mert hotelje van a családnak és csak novembertől április végéig kell pótanya, de akkor aztán tényleg mindent neked kell csinálni. Mama napi kétszer 20 percre van csak és apa pedig heti egyszer a vasárnapi ebédnél.

    És a játékokhoz azért nem is kötődtek, mert nagyon sok volt, minden héten jött egy-egy új kisautó és ezt pontosan tudták. Szóval a mese, az szent volt és ők is tudták, hogy nem kell mindent egyedül elpakolni - az alapelv is az volt, hogy érezze, hogy maga után neki kell rendet rakni, mert ez is munka, bárki csinálja -, és ha már elkezdett pakolni, bármennyit is, akkor van mese és kész. Mert ő is csinált valamit. Amikor pedig elmaradt a mese, akkor volt lamentálás, bőgés szerencsére nem, mert azt én sem tudom elviselni.

  • 2007.08.09 17:40:51Moira

    Ennek örömére erőt veszek magamon és kiporszívózok:-) Mosogatás, vásárlás megvolt, csak a ruhákat kell még eltenni. Ja és pólót vasalni.

    Amikor kiderült hogy a Páromék új helyén ing helyett póló lesz úgy, de úgy megörültem, hogy megúszom a vasalást. aztán kiderült, hogy ezeket a pólókat nem lehet úgy teregetni, hogy utána még ne kéne vasalni...Egyébként nem is a vasalás a gond, hanem hogy pici a lakás, nincs vasalódeszka, a kisasztalon vasalok, ami így elég macerás.

    Feketelyukat minden vasalónak!

    Cserébe kárpótol, hogy az én Kistigrisem a mosáson kívül bármilyen házimunkát megcsinál, és így közösen hamar renberakjuk a kérót.

    Indulok is a porszívó készülék felé...

  • 2007.08.09 20:24:42marcangoló

    És milllllyen jó, hogy megcsináltam a reggeli rutinmunkát, mert délben tök váratlanul a szomszédból felhivott a védőnő, hogy bejöhet-e...

  • 2007.08.09 21:17:12Azurka

    Moira, vállfa? :-) nekünk az ingeknél nagyon bejött, sokkkkkal kevesebbet kell vasalni.

  • 2007.08.09 22:38:06Moira

    Azurka: Ingeknél vállfázok én is, de miután felszerelkeztünk ingekből, a Páromat áthelyezték, és ezeket a vastag pólókat, muszáj vasalni, különben olyan, mintha a kutya szájából..

    Bár hálistennek sikerült beszereznie annyit, hogy elég lesz kéthetente+ a hétköznapi pólók.

    Találjuk fel az önvasaló ruhákat! :-))

  • 2007.08.09 23:06:39Azurka

    Találjuk, találjuk :-)

  • 2007.08.10 09:49:26anita79.

    Nagy élvezettel olvastam ezt a cikket, és meg kell mondam, hogy nagyon tetszik, rengeteg igazság van benne. Még nem igazán tudom milyen is az: egy család után pakolászni, rendetrakni stb, mert még csak katten vagyunk a párommal. Bár pár napja, amióta nekiálltam a lakást kipucolni(olyan tavaszi nagytakarítás módra) mivel februárban új taggal bővül életünk és szeretném ha minden szép és tiszta lenne.( nem mintha most nem lenne, de átalakitás és mindenféle dolog kell, hogy ideális legyen egy bébinek)Szóval nagyon sok hasznos dolgot olvastam itt és bár a párom nagyon sokat segít a háztartásban, (mivel a terhességem elején baj volt, félő volt, hogy nem marad meg)de ennek ellenére nálunk is sok vita tárgya a lerugott zokni, ami nem találja meg magától a szennyestartót, a tányér ami nem mossa el saját magát, a különböző dolgok amik nem másznak a helyükre vagy a szemét, ami szinte könyörök, hogy "dobjatok már ki". Szerintem akár fejre is állhatunk, a pasik akkor sem fognak máshogy gonolkodni. Nevelni, javítani lehet őket, de hát be kell látnunk, hogy pasiból vannak. :-)))))

    A gyermekeket szerintem úgy kell nevelni, hogy tanulják meg mi az a rend, persze mind ezt játékosan és nem erőszakosan.Maj meglátjuk, mert ez még mind elöttem áll, remélem jó anya leszek és jól fogom nevelni a kicsit.

    Sok sikert minden "sorstársamnak" :-))))))))))

  • 2007.08.10 10:05:29anita79.

    Valahogy sehogyan sem akaródzik nekiállni a mosogatásnak és a konyhában tervezett nagy rendrakásnak.Kb 10 pecig csak álltam, gondolkodtam, hogy is legyen, mit hova rakjak, hogyan rendezzem el, hogy a baba cuccoknak is legyen majd hely.SEGÍTSÉG.Már csak a konyha, az előszoba és a gyerekszoba berendezése van vissza a nagy takarításból, de kezd nagyon elegem lenni.Ja és ma még vasalnom is kéne, de valahogy az sem akaródzik.De nincs menekvés, sajna neki kell állnom.............

  • 2007.08.10 10:48:06krinya55

    Sziasztok! Én ismét rájöttem, jól mentem férjhez. Nálunk is rend van egyelőre. Próbálunk mindketten vigyázni rá, a mosatlan az egyetlen, amit szerintem ha már nem mossuk el, illik beáztatni, és a drága ezt néha elfelejti. De a mosoghatóig mindíg eljut vele, a szennyesi is a fürdőbe vonul, néha mos, főz, és sokszor mosogat, a vengégek után is. Januárbn költöztünk szép új lakásba, és mivel a réginek a duplája, így lett mindennek helye, mert az a legfontosabb a rend fenntartásához. És hogy használat után minnél előbb vissza is kerüljenek a dolgok a helyükre.

    Vasalni leginkább csak inget szoktam, a reggeli készülődés alatt arra pont van idő, a pólókat is néha, de a férjem feleslegesnek tartja, így nem erőltetem. Bár a gyerekszoba csak jövőre kap lakót, így ott van hely a kinyitott deszkának, és nem kell előkészület. Mióta terhes vagyok, én is könnyebben otthagyom este a rendetlenséget, de reggelre mindíg bánom, így ha nem vagyok extra fáradt, akkor próbálok rendet hagyni. Ha hárman leszünk, majd kiderül mire tudunk jutni...

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta