Gyere, szöszi, menjünk ki a Palára!

Zanza!

Az óriási kánikulában hirtelen felszabaduló időmben úgy döntöttem, menjünk ki a Palatinus strandra hároméves lányommal.

A közlekedés jó, fél óra alatt ott vagyunk a belvárosból. Az első sokk akkor ér, amikor kiderül, mennyi a belépő: 1800 Ft nekem, és 1600 Ft a háromévesnek. (Két éven aluliaknak ingyenes csupán, bár velük azért meggondolandó a túra, hiszen nem sok árnyékot találunk ezen a viszonylag nagy területen.) Ráadásul egy felirat fogad, hogy nem működik a hullámmedence, pedig ez is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a strandot választottuk. Később, dél körül mégis elindul a hullám, de hiába, nem jön be az én szőkémnek.


Az öltözők, WC-k állapota húsz évvel ezelőtti időket idéz, valószínűleg a medencékre fordítják a belépőkből befolyó összeget, azok állapota ugyanis kifogástalan, vizük tiszta. A legjobb az öltözőben a szekrényes néni, aki – ahogy gyerekkorunkban – kis bilétákkal közlekedik, majd rávési a szekrény táblájára a biléta számát, és te a strandolás végéig jegyezd meg a szekrényszámod. (A rendszer szerintem működésképtelen, hiszen amikor egy bilétát találtunk a medencében, senki sem ismert rá, hiába kérdeztük végig a fél medencét, hiszen neked csak a szekrényszámot kell megjegyezned, nem a bilétád számát.)

Ahogy átöltöztünk, irány a medence! A gyerekmedence 30–32 fokos, de az összes többi is, legalábbis a feliratok szerint, bár én azért érzékeltem köztük némi különbséget. A (0,9 méteres) gyerekmedencében úszótábor is működik, rengeteg gyerekkel, de azért el lehet mellettük férni. A nap folyamán az összes medencét kipróbáltuk, van belőlük bőven, mindegyikben jót lubickoltunk (lényegében egész nap a vízben voltunk, könyvet felesleges volt magamnak vinni). A legutolsó medence meleg vizes (36 fokos) még az is bejött a gyereknek.

A strandon – ahogy régen – ma is legalább tíz lángosos, palacsintázó és büfé működik. Kettőt volt alkalmunk kipróbálni, az eredmény eléggé lehangoló: a lángos száraz, a hot dog rossz ízű, a diós palacsinta dejóból készül. A lányom érdekes módon egyáltalán nem érdekelte az evés, ha egy percre kijöttünk a vízből, rögtön vissza akart menni.

A hazaút már nem volt olyan rózsás, mint az odafelé vezető, mivel egy kis zápor érte el a strandot és lényegében a közönség fele felkerekedett. Így a negyedik buszra tudtuk felszuszakolni magunk, melyről a villamosnál rögtön le is szálltunk. Nem kellett öt megállót sem menni, és délután 6 órakor a gyerek már aludt.

Júlia
Blogmustra