SZÜLŐSÉG

Sakkban tart a kanos kecske

2007. augusztus 1., szerda 10:50

Eseménydús hétvégénk alakult, mindkét nap állatkerteket fedeztünk fel. A veszprémiben az átalakítások miatt térdig lejártuk a lábunkat a tűző napon, a győriben pedig túlfűtött háziállatok pároztak és viaskodtak. És a majom is harapós.

Klikk!
A győri állatkert bejáratánál található állatsimogatóba senki nem mert bemenni, ugyanis egy kanos kecske terrorizálta a háziállatok kis közösségét. A gyerekeket hat lóval sem lehetett volna elvontatni a helyszínről, kikerekedett szemmel bámulták a nem mindennapi látványt: a bakkecskék elképesztő hangokat kiadva másztak rá újra és újra kiválasztottjukra, a párzást időnként egy-egy kisebb verekedés szakította meg. Talán valami ajzószert keverhettek a tápjukba, ugyanis a vietnámi malacok is szexeltek. Mindeközben a gyerekek a kerítésen kívülről etették őket és a szomorú szemű csacsit.


A majmoknál némi rossz tapasztalatot szerzett majdnem ötéves lányom, az egyik majmocska megharapta az ujját, miközben élelmet akart betuszkolni a kerítésen. Innentől kezdve nagyon óvatosan etette csak az állatkert lakóit. Csak az őzek, a kecske és a tevék takarmányozása után érezte magát annyira biztonságban, hogy a hosszú nyelvű zsiráfot is meg merte etetni. Az oroszlánoknál szerencsénk volt, az állatok királya többször is bömbölt a gyerekek legnagyobb örömére és még kisoroszlánt is láttunk.

A 700 és 800 forintos belépőjegyek barátinak mondhatók, ezért a pénzért ízlésesen berendezett kifutókat, érdekes állatokat láthatunk viszonylag kis területen.

A veszprémi állatkert felnőtt belépőjegyének ára 1100, a gyerekeké 750 forint, a pénztár előtti kígyózó sorban közel húsz percet tekeregtünk, de lehet, hogy jobban jártunk volna, ha inkább beülünk a szomszédos csárdába egy jó gulyáslevesre.

Sokan dicsérik az állatkertet, és valóban rengetegen is voltak, bár rosszmájú megjegyzések szerint ez sokkal inkább annak köszönhető, hogy a Balaton északi részén ezen kívül nincs túl sok látnivaló, mintsem az állatkert szépségének. Két kisgyerekkel és egy várandós barátnővel végigmenni a kerti úton maga volt a pokol.

Klikk!
A séta elején a még friss gyerekek érdeklődve szemlélték a majmokat, tarvarjakat és a pávát, a kert másik végében található nagymacskákhoz érve viszont már annyira elfáradtak, hogy az egyébként kedvenc oroszlánjukat is unottan, elcsigázva nézték.

Úgy terveztük, hogy nem megyünk vissza ugyanazon az úton, amelyen jöttünk, kinéztünk a térképen egy olyan visszautat, amelynek vége az erdőn keresztül vezet az állatkerten kívülre, egyenesen a parkolóba.

Felküzdöttük magunkat (nyakamban egy tizenkét kilós gyerekkel) a kert felső részébe, hosszú perceket gyalogoltunk egy állatkerten kívül eső terepen, majd árnyék nélküli pusztán vágtunk át zebrák és gnúk között (már ismét a kert területén belül), ahol egy kis kényszerpihenőt tartottunk, amíg a lányok megetették a lámát és a háziállatokat. Továbbindultunk a kerti ösvény irányába, érzékeny búcsút vettünk az állatkert lakóitól, mikor is szembesültünk a sehol nem jelzett ténnyel: a barátságos erdei utat lezárták.

Szitkozódva indultunk el visszafelé, ismerősként köszöntöttük a zebrákat és a gnúkat, a nyűgös gyerekeket vonszoltuk magunk mögött a látnivaló nélküli útszakaszon, miközben terhes barátnőmet a rosszullét kerülgette.

Az állatkertben rengeteg ajándék- és játékbolt található az út mellett, amelyek elől igen nehéz egy kisgyereket elcsábítani, mégoly izgalmas is az őrző szolgálatban lévő prérikutyapár látványa. Zoopedagógusi tapasztalataimnak köszönhetően a legtöbb állatot meg tudtam nevezni, de sokan álltak tanácstalanul a ketrecek és kifutók előtt, hiába keresve az állat pontos megnevezését.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.01 17:47:26helgana

    mi ma voltunk a pesti állatkertben, nem túl jó tapasztalatokkal jöttünk haza. az óriási átalakítások miatt - egyszer biztos szép lesz - nem volt egyszerű körbejárni az állatkertet.

    az építkezések miatt sok állat nagyon kicsi helyre van betuszkolva:(

    ja és nagyon mérges voltam, mert elfogyott a húzós kocsi, így a nagyobbikom ült a babakocsiban, a kicsit meg cipelhettem végig.

  • 2007.08.01 20:22:54levgabi

    Na szóval először is, aki azt a butaságot mondja, vagy akár hiszi, hogy a balaton északi partján nincs más látnivaló csak a veszprémi állatkert, az mielöbb frissitse fel ismereteit, mert igy ez elég szegényes.

    Másodszor ha a veszprémi állatkert legfőbb tapasztalata, hogy micsoda szívás, hogy lezárták az erdei utat, fárasztó a gyereket cipelni vissza, stb...akkor inkább otthon kell maradni és nem érnek efféle kellemetlenségek.

    Mindkét állatkertben jártunk a gyerekkel többször is, de eenyire csapnivaló tesztet még erőből sem tudtam volna írni.



    Nagy Zsolt

  • 2007.08.01 20:53:46Lucca

    Egy állatkertben az a jó, hogy vannak állatok(ÁLLAT), van nagy szabad tér (KERT) jókat lehet sétálni. Van/volt Döme és Kata, Böbe, Suzi, Pabló...és még sorolhatnám mindez egy 49 éves állatkertben. Aki ismeri, járt már itt, tudja hogy mire gondolok. Én is voltam itt 40 fokban, esőben, 5 évesen nagymamámmal, melyet több fotó is őriz. És aki erről csak azt tudja írni, hogy "de lehet, hogy jobban jártunk volna, ha inkább beülünk a szomszédos csárdába egy jó gulyáslevesre. " az húúzzon vissza a panelbe, tegye le a fenekét a tévé elé , kapcsolja be az animal planetet. Ott garantáltan nem lesz se harapás, se tömeg, se fáradtság, se meleg.Slussz



  • 2007.08.01 21:04:58Tünde

    Csak bátorkodtam megemlíteni, hogy hiányoltam a tájékoztatást, miszerint csak ugyanazon az úton tudunk visszamenni. Akkor esetleg felmérve egy két és féléves és egy könnyen kifáradó terhes kismama gyaloglási képességeit, nem mentünk volna el a kert legtávolabbi részére.

  • 2007.08.01 21:55:28Kricso

    Mi pont ma voltunk a Veszprémi állatkerbe, és nagyon jól éreztük magunkat. Igaz kicsit strapás, de a nagyfiam aki 5 éves jól bírta, a picinek aki 1,5, meg vittünk kocsit, ha elfáradt beült. Ma is rengetegen voltak, de viszont nem volt olyan meleg. Különben én már a bejárat elött észre vettem hogy le van zárva az erdei út, mert van kinn egy tábla, igaz kicsi és nehezen észrevehető.

  • 2007.08.01 21:57:29tigrincs

    Az állatkertekről nagyon megoszlanak a vélemények!! Van aki annyira sajnálja az állatokat, hogy inkább nem is megy ilyen helyekre. Van aki úgy érzi, hogy csak úgy kerülhet a gyereke közel a természethez, ha nem csak képen lát állatot. Az is tény, hogy az állatkerti állatoknak a szülei is állatkertben születtek, szóval nem valók a vadonba.

    Sok szép állatkert van szerencsére Mo.-n. A pesti is ezek közé tartozik szerintem. A felújítást senki se szereti, de azt se, ha leromlott és koszos.

    Amíg az enyémek 2-3 évesek voltak, addig az állatkertben is a csigák, bogarak nyűgözték le őket :-)) Ma már nagyok (6 ill. 7 évesek)és minden sokkal egyszerűbb velük. Szóval Tünde jövőre egyszerűbb lesz egy ilyen túra, utánna még egyszerűbb.

    Ja és ajánlom figyelmetekbe a szegedi vadasparkot. Ott aztán van tér az állatoknak, tuti jó helyük van. Ettől persze még lehet, hogy nem érzik jól magukat az állatok bezárva. De szerintem ilyen alapon mindenkit gonosznak kell kikiáltani aki lakásban állatot tart.

  • 2007.08.01 22:13:59druantia

    Én nem vagyok oda az állatokért, az állatkertet meg egyenesen utálom. Na jó, Veszprémben nagyon tetszettek a szürkemarhák. Ennyi. De egy gyereknek szerintem hatalmas élmény lehet, mint ahogy a cirkusz is. Azt is utálom egyébként :). Úgyhogy megyünk majd, állatkertbe és cirkuszba is. Kellenek neki ezek az élmények.

  • 2007.08.01 22:18:05Tünde

    Új infók a veszprémi állatkertről:

    Az orrszarvú és a tapír új kifutóját avatták szerdán a veszprémi vadasparkban, írja az MTI.

    Az orrszarvú kilencezer négyzetméter alapterületű kifutója 9,3 millió forintba került, a tapíré pedig (600 négyzetméternyi) 7,8 millióba - mondta a létesítmények avatóján a vadaspak igazgatója.

    Sigmond István hangsúlyozta: a két és féltonnás fehér orrszarvút nemrég hozták Veszprémbe egy Hannover melletti szafariparkból. A Pabló nevű, 30 éves hím orrszarvút nem megvásárolta, hanem befogadta a veszprémi állatkert, ugyanis az eddigi helyén nem tudták tovább tartani. Így csak a szállítási költséget kellett állni, számol be az MTI.

    A hatalmas állat számára az afrikai szavannakifutó - a zebrák, gnúk, antilopok - mellett alakítottak ki területet, s a tervek közt szerepel még több orrszarvú Veszprémbe telepítése is. Az igazgató elmondta: a vadaspark ugyanis részt kíván venni az orrszarvúak megmentési programjában, ehhez azonban a faj több egyedének az együttléte szükséges, ugyanis az orrszarvúak csak csapatban szaporodnak.

  • 2007.08.02 08:06:50mumpic

    Kb. ötször voltunk a veszprémi állatkertben az elmúlt tíz évben. Nagyon sokat változott azóta. És az erdei út kifejezetten szuper a betonúthoz képest. Azért nyáron nagy kánikulában elképesztően megszorul a völgyben a levegő, és szinte harapható az állatok szaga :-))

    tudom, hogy pl. az állatok szerint az ember sem kifejezetten jó illatú. Azért tuti, hogy többet nem megyünk oda 35 fokban.



    A pestit ismerem még, az nagyon klassz (az átalakítás nem tart örökké, utánna is ki kell menni). A szegedi is szuper meg a nyíregyházi is. A győrit nem tudom, de arra is kíváncsi lennék.



    Az állatok etetésével nagy fenntartásaim vannak!! Az tény, hogy egy gyereknek nagy élmény, de olyan nagy odafigyeléssel állítják össze az állatok étrendjét, abba minden amire szükségük van megtalálható. A zoocsemege meggátolja a gondozókat abban, hogy észrevegyék, ha baj van. Mert honnan tudhatnák, hogy miért nem eszik? Beteg vagy csak túl sok zoocsemegét kapott? És szerintem ez nem gátolja meg azt aki elemet, gumilabdát, zsilettpengét ad nekik. Annak uis valószínűleg szakorvosra lenne szüksége :-((



    A gyerekeinknek pedig megtanítunk sok mindent, talán azt is meglehetne, hogy ne etesse az állatkerti állatokat.

  • 2007.08.02 10:32:00Zosa22

    Nekem is ez az állatetetés problémás...

    Tegnap voltam a keresztfiammal a pesti Állatkertben, és - természetesen - mi is vettünk zoocsemegét. Szerintem az állatetetés óriási élmény egy gyereknek, sokkal közelibb, mint rácson keresztül messziről nézni, hogy odanézz, ott alszik egy mara... A kecskéknek pedig igazán semmi bajuk nem lesz attól, hogy zoocsemegével etetik őket a gyerek. Az a baj mindössze, hogy nem tudja megoldani az Állatkert, hogy tényleg csak azokat az állatokat etesse a közönség, akiket szabad. A zsiráfok kifutóján például több helyen nagy betűs táblák lógnak, hogy a zsiráfok nagyon érzékenyek, ezért kérik, hogy zoocsemegével SEM etessék őket. Ehhez képest ott állt egy csomó ember, és tömte a zsiráfokba a zoocsemegét.

    Bizonyára egyikük sem tudott olvasni...

  • 2007.08.02 10:56:18katampusz

    én nem etetek állatokat, kóbort sem. csak sajátot.



    az udvarunkban van kb 20-25 cica. kölykök is.

    mindenkit zavar hogy ennyien vannak, de mindenki ad nekik kaját, mert jaj szegények, ha már élnek, akkor ne éhezzenek. mivel így egész jól összejön nekik a napi betevő, sorra fialnak a nőstények, aranyos kis kölyköket. a kígyó a farkába harap, mert ezeket is eteti mindenki és felnőnek és sorra fialnak tovább...

    közben bűzlik a lépcsőház a macskapisitől, tönkreteszik a virágokat az udvaron, nem beszélve arról, hogy nincsenek beolva, féregtelenítve sem.



    továbbá galambot sem etetek a téren, és kacsát sem a városligeti tavon. elvből.

    egyetlen kutyának sem kínálom oda a kajámat, hogy összehaverkodjak vele.

    tényleg, nem értem, miért van az embereknek leküzdhetetlen etetési vágya, ha állatot lát?



    amúgy meg, jó érzés kecskét etetni, de kevésbé kellemes kecskeszart pucolni. ha mindenki csak etet, ki fog pucolni??? (ja a gondozók, télleg...)



    akkor látnám értelmét ennek az állatsimogatónak, ha a gyerekeket nem csak arra tanítanánk meg, hogyan kell etetni őket, hanem arra is, milyen egyéb gondoskodásra szorulnak. és lehessen azt is kipróbálni. sőt. legyen kötelező kipróbálni.

  • 2007.08.02 11:30:06B-

    Szerintem az etetési vágy ösztönös, a "kölyködet" is etetnéd, a kis állatok ugyanezt a tápláló ösztönt váltják ki belőlünk. Mondjuk érdemes lenne uralkodni rajta.



    Én egyébként azért nem járok hétvégén állatkertbe, mert nem bírom nézni, hogy a gyerekek-szülők hotdoggal etetik az állatokat. Hétközben általában kevesebben vannak, és a kevésbé elvetemültebbje megy ilyenkor :-) Én már szóltam rá gyerekre, hogy ne etesse a zsiráfot már nem is tudom mivel, ott volt az anyja is, nagyon kínos volt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy hétvégén mentem állatkertbe.



    A másik, amitől hideglelést kapok, amikor a gyerekek nyúlnak be a rácsok között. De felnőttek is. Pl Pécsett olyan a csimpánzok ketrece, hogy csak egy korlát van előttük meg valami lánc, kb másfél méterre a ketrectől. Felnőtt emberek a tábla ellenére simán átmásznak a korláton, mert jaj de édes, megsimogatom stb. Egy csimpánz simán eltöri a karod, kiharap belőled egy darabot a rácson keresztül, de történt így már (nem Magyarországon) haláleset is. Ezért ugrottam annyira erre a majomharapásos sztorira.

  • 2007.08.02 13:24:45kn

    tigrincs!

    "ilyen alapon mindenkit gonosznak kell kikiáltani aki lakásban állatot tart" - ezen érdemes elgondolkozni. valójában kinek is jó a lakásban tartott állat? biztos vagyok benne, h mindenki meg tudja ideologizálni, miért jó annak az állatnak, h a gazdival él a lakásban. nyilván az összes állattartó lelkébe belelépek de akkor sem tudom belátni, ha gonosznak nem is nevezném őket, h mi a jó ebben? (az állatnak)

  • 2007.08.02 19:14:10e-lajos

    Az állatkertészek körében (beleértve a világ összes ilyen intézményében dolgozókat) van egy terminus technicus, amellyel a látogatók egy kisebbségben lévő, de annál zörejesebb csoportját illeti. Ez nem más, mint a „hülyelátogató”, vagyis Salutor idioticus. A világ nagy, virágozzék minden virág, nekik is helyük van minden állatkertben, különben kifogynánk a jóízű adomákból, de az, amikor tesztet próbálnak írni, az már több mint dühítő.

    Kezdésként, a zoopedagógus az egy szakma, amelynek művelőjévé nem válik automatikusan az ember, hogy felkeres egy állatkertet. Mint ahogy én sem leszek attól fogorvos, hogy beülök abba a székbe, és behunyom a szemem, míg fúrják az őrlőfogam.

    Továbblépve, azon hozzászólóknak, akik evidenciaként kezelik, hogy mesterséges környezetben egy állat nem érezheti jól magát, azt tanácsolom, legyenek következetesek, és csupaszon, egy szál szakócával a kézben keressenek vackot maguknak valahol a Serengeti-síkon, mert az embernek (Homo sapiens) ott van a természetes környezete, ahol ezen tétel szerint a boldogság egyedül megilleti. Szerintem ugyanúgy frászt kapnának, mintha ezt Luigival, a Veszprémi Állatkert oroszlánjával tennénk. Aki egy kicsit is elvonatkoztatja magát a sztereotípiáktól, és a ködös, gyakorlatilag megfoghatatlan fogalmaktól (amelyeket évezredek filozofálgatása után sem tudunk még saját magunkra sem értelmezni), rájöhet, hogy egy élőlénynek a környezet minősége számít, nem annak fajtája, egy kutya egy panelben is lehet boldog egy szerető családban, mint ahogy egy farkas vadon is érezheti magát nyomorultul, miután kiverték a falkából, és legfeljebb a kullancsaival lakhat jól. Ugyanez igaz az állatkertekre is, vannak köztük jók és rosszak, egetverő különbségekkel, az egyikben szépen szaporodó, egészséges állatok, a másikban nyomorultul saroktól sarokig grasszáló élő roncsok.

    Visszatérve a teszthez: a kedves tesztelőnek javaslom állatkert helyett inkább egy természettudományi múzeum felkeresését, az állatok nem fordulnak el, még csak keresni sem kell őket, hűvös van, túl sokat sem kell járkálni, és az ebadta kölök kezét sem kapja be a trófea, miközben az kukoricával tömi. Ráadásul nem viselkednek illetlenül, nem másznak egymásra, hacsak egy pajzán restaurátor nem rendezi úgy. Ezzel szemben egy állatkertben mi van? Az állatok dugnak, verekednek, büdösek, elbújnak az árnyékba, finganak, a csupasz feneküket mutogatják és más undorító dolgokat művelnek. Megdöbbentő? Bezzeg mi, emberek ilyet sosem csinálunk, ezért is nehéz elmagyarázni a kölöknek…

    A normális látogató nem eteti az állatokat, csak ott, ahol ezt a táblák szerint lehet. A normális látogató odafigyel intenzív autonómiatörekvéseket mutató gyermekére, hogy az ne másszon be a majom szájába, amelynek veszélyes voltára mindenféle figyelmeztetések is ott díszelegnek. Sőt, a normális látogató, ha tudni szeretné, milyen állatot lát, olvas. Mert, Veszprémben is minden kifutó mellett ott díszeleg egy-egy (néhol több) tábla, amely A/3-as méretben, 3 nyelven, színesben és fotókkal mutatja be az adott állatfajt (így kiderülne, hogy Veszprémben nincs alpakka, csak láma).

    Végezetül, óva intem a tesztelőt, nehogy felkeresse a prágai, zürichi, zlini, lipcsei és sok más európai nagyállatkerteket, mert – döbbenetes – még egy teljes nap sem elég a bejárásukhoz. Mert ennyire korszerűtlenül nagyok, figyelmen kívül hagyva, hogy a látogatók egy része panelikus izomsorvadásban szenved.

  • 2007.08.02 20:56:18Tünde

    e-lajos: tévedtem, nem alpakát etettünk, hanem lámát. A szövegben is javítottam. Mentségemre legyen mondva, hogy a két állat igen hasonló, az alpaka a lámafélék egyik faja.



    Az általad említett alpakkát már csak azért sem etethettük, mert ez nem állat, hanem egy öntvény, újezüstnek is nevezik.



    (Még zárójelben megjegyzem, hogy végzett zoopedagógus vagyok. Aki, mivel nem szakmájában dolgozik, néha hibázik, de beismeri.)

  • 2007.08.02 21:13:49banyácska

    e-lajoska! Mi lenne, ha nemcsak írnál, hanem olvasnál is. Bár ha ezt tennéd, akkor sem fognád fel, hogy hőségben, kicsi gyerekekkel, terhesen bizony fárasztó egy tenyérnyi veszprémi állatkert is. Sőt - most nyisd tágra a szemed - a hölgyek, kicsik és nagyok nem azt bizonyították, hogy panelelikus izomsorvadásban szenvednek. Nem plázába, esetleg természettudományi múzeumba mentek, hanem perverz módon egy állatkertbe. Hogy te nem jársz állatkertbe, az biztos, mert tudnád, hogy a hülye látogatók ún. állatkerti eledelt adhatnak az állatoknak. Neked szerintem egy gyereked sincs, nemhogy kettő, akivel kimentél volna - ha kimennél és nem a hűvős szobában osztanád az észt - az állatkertbe, mert akkor tudnád, hogy egy pillanat alatt kész a baj (szerencse, ez csak kis baj volt, pedig látom lelki szemeimmel, hogy örülnél, ha sikerült volna kacskaringós körmondatokban elmondani, hogy ne csodálkozzanak, ha félkezű lett a gyerek, vagy ilyesmit.).

    Ami pedig az állatkerti terminus technikust illeti (bár szerintem az ott dolgozók ne minősítsék a látogatókat, mert belőlük élnek), találó, ámbár ahogy elnézem, itt is van Salutor idioticus. Ugye nem kell mondanom, hogy ki?

  • 2007.08.02 22:03:20tigrincs

    Az biztos, hogy az állatok etetése, csak szoktatás kérdése. Ha soha sehol nem engedjük, akkor szomorú lesz. Ha van vidéki nagyi akkor ez a gond kipipálva. A vadállatokat tényleg nem kéne senkinek etetni, de az ember úgy érzi megnézni nem elég izgalmas. Hát ha épp alszik akkor tényleg nem egy hullámvasút, de egyébként. Le kell ülni és jó sokáig nézni őket. Fantasztikusak! A gyerek addig bogarászhat a fűben. Egy két és félévesnek úgyis csak a testközeli dolgok az érdekesek. Ja, nem baj az ha nem láttunk mindent. A következő hónapban is el kell menni. És az év minden hónapjában ha csak lehet. Amikor a gyerek is tudni fogja melyik állat merre van, hogy néz ki, mit eszik, hol él (úgy 10-12 éves korára), sőt azt is, hogy nem jó az állatnak, ha etetik. Kivétel a saját meg a nyagyijé :-))

  • 2007.08.02 22:05:04tigrincs

    Hát ha máson nem a helyes írásomon lehet röhögni, bocsi :-((

  • 2007.08.02 22:07:17karakterelgető

    vigyázzatok, mit mondtok, még a végén megkapjuk, hogy várandós/kisgyermekes nő üljön otthon a seggén és terelgesse a fakanalat a lábosban, esetleg bólogathat urának :)))



    egyébként meg a salutor idioticus nagyon erőltetett, akkor legyen már inkább "visitator stupidus"...



    Lehetne, oh venditator "callidus" ?? :)))

  • 2007.08.02 22:21:50katampusz

    sajnos egy kismamának mindig oda kell figyelnie magára, és arra is, hogy váratlan helyzetekbe is kerülhet. (pl fenti példa, hosszú gyaloglás a melegben)



    tavaly elsétáltunk a vigadó térre tüzijátékot nézni. (hiszen csak 10 percig tart az egész, plusz egy kellemes séta)

    túléltük, a mellettünk kidőlő fákat, és az özönvizet is.

    utána sokkal nagyobb körültekintéssel és megfontoltsággal viseltem az állapotomat, valamint bárhová is mentem, gondosan megterveztem az utamat. (hol tudok pihenni, segítséget kérni, PISILNI, enni inni...)

  • 2007.08.03 07:02:50e-lajos

    Majd mindennap állatkertben vagyok, nem a panelból ismerem. Sőt, rengeteg látogatóval is találkozom, rengeteg elképesztő példával. Mit szólnak a tisztelt hozzászólók ahhoz a szülőhöz, aki a korláton átemelve a csimpánzketrec mellé helyezi gyermekét, hogy jól mutasson a fotó? A látogatókat ezáltal teljes joggal minősíthetjük, mert velük élünk, nemcsak belőlük, és nemcsak örömöt, hanem sok problémát is okozhatnak – hangsúlyozom, ez csak egy kisebbség, nagy pácban is lennénk, ha a veszprémi állatkert mind a 200 ezer látogatója ilyen lenne.

    Az állatkertekben ugyan adnak zoocsemegét, egyrészt, mert kisebb rossz (mert talán ezáltal kevesebb káros anyagot adnak nekik), másrészt, mert jó bevételt jelent, de ezekkel csak kevés állatot szabad etetni: Veszprémben a sörényes juhokat és a háziállatsimogató állatait, mint ahogy ez több táblán is feltüntetésre kerül. Meg az is, hogy miért nem szabad etetni az állatokat. Sokan azt hiszik, a legnagyobb probléma az ételben van, elhíznak tőlük, egészségtelen eledeleket kapnak, stb. Ez igaz ugyan, de van egy nagyobb baj is: az emberek rengeteg betegséget vihetnek át állatokra, főleg főemlősökre.

    Tőlünk nyugatabbra valamilyen oknál fogva az emberek ezt megértik. Kedvenc sztorim, mikor a salzburgi állatkertben ennek ellenére megláttam pár embert etetni, fel is vidultam, lám, itt sem megy másként, közelebb értem: magyarok voltak...

    Amikor én kisgyerek voltam, lehetett fagy vagy szaharai hőség, engem ki nem lehetett volna rángatni egy állatkertből szép szóval. A szüleim tudták ezt, így nem kockáztattak sokat, ha állatkertet látogattunk. De könyörgöm, akinek nincs ilyen elvetemült gyermeke, miért vállal be rekordhőségben ilyen túrát??? Ez továbbra is a szülő felelőssége, és további butaság ezért az állatkertekre hárítani a felelősséget. Vagy írják ki: „tisztelt előre nem gondolkozó látogatóink, az állatkertünk szabadtéri intézmény és légkondicionálót biztosítani nem tudunk”. Vajon kimennének ilyen hőségben a Hortobágyra?

    Az alpakáért elnézést, megszaladt a ’k’. Viszont most már kíváncsi vagyok, hogy hol képeznek ilyen fura „zoopedagógusokat”? Megkeresném őket, mi is a tananyag…

  • 2007.08.03 07:46:06banyácska

    tudod, nekem a ha van rajta sapka, azért, ha nincs azért c. tanmese jut rólad eszembe. Előbb kioktattad Tündét, hogy attól nem lesz valaki zoopedagógus, hogy kimegy az állatkertbe, most meg hogy kiderült, tényleg zoopedagógus, a tananyaggal van bajod. Miért baj az, ha egy anyuka elutazik Győrbe, majd Veszprémbe megmutatni a gyerekeknek az ottani állatkerteket, s nem tudja elintézni, hogy ne legyen rekordhőség; miért baj az, ha a veszprémi állatkert nem full élmény volt számukra. Ha tényleg olvasnál is, észrevehetted volna, hogy az írás nem az állatkertekre hárítja a felelősséget.

    Hogy reális legyek: hozzászólásaidnak van egy pozitívuma is: szereted az állatkerteket, s ez jó. Én is.:)



  • 2007.08.03 10:14:09Tünde

    e-lajos: ha elolvasod a kommenteket, láthatod, hogy a legnagyobb bajom a tájékoztatás hiánya volt, ugyanis, ha tudtam volna, hogy lezárták az erdei utat, akkor valószínűleg nem másztunk volna fel a gyerekekkel.



    Egyébként furcsa módon egy dologban hasonlítunk: súlyos állat- és állatkertfüggő vagyok én is (és a lányaim is nagyon szeretik az állatokat). Aki kicsit is ért a gyerekekhez, az tudja, hogy hiába a nagy állatszeretet, életkori sajátosság, hogy ha a kicsi fáradt, nyűgös, akkor még az oroszlán sem hozza lázba.



    Ez a kirándulás most így sikerült, biztos vagyok benne, hogy legközelebb jobban érezzük magunkat. Feljebb valaki már említette, ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesznek egyre könnyebbek a hosszabb sétás programok.



    És hogy mire jó a zoopedagógia? Például azokra, amiket leírtál. Hogy megtanítsuk a kölyköknek, hogy miért nem szabad átmászni a korláton, hogy miért nem adunk mindenféle emberi kaját az állatoknak, de ha mégis etetni szeretnénk őket, mit adjunk nekik és hogyan, hogy melyiket lehet megsimogatni, hogyan kell közeledni egy állathoz, valamint hogy nem kell tőlük félni, még a gusztustalannak tűnő rovaroktól sem, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a veszélyes állatokra is.



    Remélem, nem kell mondanom, hogy a veszprémi állatkertben csak és kizárólag a juhokat és a lámát etettük meg.



    (Még hadd említsem meg, hogy jó néhány évvel ezelőtt a veszprémi állatkertben volt szerencsém elefántháton utazni, sőt, még a nyakába is felültem szőrén. Nagy élmény volt.:) )

  • 2007.08.03 10:56:56Leona

    Tünde! Nem láma, alpaka!!!! :o)

    Ez már tuti a tudatalattid.

  • 2007.08.03 10:58:24Leona

    Visszavonom, én nem figyeltem, vagy az én tudatalattim?

  • 2007.08.03 11:01:26B-

    Én e-lajos pártján állok :-)

    Kiskoromban utáltam az állatkerteket, mert frusztrált, ahogy a két négyzetméteren ringatják a fejüket ütemesen egész nap :-( Egy állaton teljesen nyilvánvalóan látszik, ha szarul érzi magát. Aztán amikor a pesti állatkertnek új igazgatója lett, felnőttként újra kimerészkedtem, és szerelem első látásra... Az állatok szaladgáltak, játszottak, jó volt rájuk nézni. Viszont valóban rengeteg elmebeteg látogató van, elképesztő, hogy miket csinálnak.



    Azzal kapcsolatban, hogy az állatok valóban jól érzik-e magukat a lakásban: az állatok nem tudnak illedelmességből színlelni. Akárcsak a kisbabák, ők se az a fajták, akik diszkréten hallgatnak az igényeikről, csak hogy ne bántsanak meg. Ha egy kutya vidám, kiegyensúlyozott, játékos és jól eszik, akkor biztosra veheted, hogy jól érzi magtát, és nem csak a te kedvedért tesz úgy, mintha bejönne neki a panellakás. Ugyanez igaz a macskákra stb. Ha az ember egy kicsit együttél velük, kiismeri a jelzéseiket.



    Érdekes pl a cirkuszt azért utálom, mert egy csomó állat mozgásából egyértelműen látszik, hogy rühelli (főleg a nagymacskák). Egyedül a kutyák azok, akik játékként vagy a falka közös programjaként fogják fel a dolgot, miközben csügg a szemük az idomáron.

  • 2007.08.03 12:03:10karakterelgető

    B- ezért jó a kínai cirkusz, ők nem dolgoznak állatokkal, max papírsárkánnyal. Egyszer tesómat el kellett vinni,mert valahonnan szerzett ingyenjegyeket, kettőt, és én lettem a Kiválasztott, aki elkísérhette. Vittem magammal könyvet is, mert úúúúútálom a cirkuszt. De kínaiak voltak és nagyon szuper volt :) és a hiperaktív húgom is megült a seggén egész végig, pedig akkor volt kb. 5-6 éves

  • 2007.08.04 10:20:14e-lajos

    Kedves Tünde! A probléma cikkel éppen az, hogy nem erről a kritikai észrevételről szól, amely lehet jogos is (ha ennyi nem elég, az állatkertnek még több helyen fel kell tüntetnie, hogy még nem készült el a hátsó kapuja). Sőt, akár még több negatív kritikai észrevételt is lehetett volna írni a veszprémi állatkertről, és természetesen egy csomó pozitívat is. A fő baj, hogy a cikk egyáltalán nem erről szólt, ha ezzel nem értesz egyet, javaslom, még egyszer olvasd át a művedet! Ugyanis az rosszindulatúan túlzó és sarkított, telve pikírt megjegyzésekkel, szinte alig tudunk meg a két állatkertről belőlük, azon kívül, hogy Győrben szexelnek a kecskék, és Veszprémben meg meglehet dögleni a hőségben. Még ez sem olyan nagy baj, ha a végén nem jelenik meg, hogy voltaképpen zoopedagógus vagy. Ugyanis ezzel egy laikus véleményt szakmaivá tettél, amivel azonban már jóval nagyobb felelősség társul. Egy zoopedagógus (=állatkertben oktató pedagógus) egyszerűen nem írhat ilyen felületes, szakmai hibáktól hemzsegő cikket, ha mégis ír, ott komoly gondok vannak (nem véletlenül kérdeztem rá erre…). A későbbi hozzászólásaidból kiderül, hogy ennél jóval árnyaltabban látod a két állatkert ügyeit, vannak köztük kifejezetten pozitív gondolatok. Ezért is teszem fel a költői kérdést: ezek miért nem jelentek meg az írásodban? Ha következőkben is állatkerteket (vagy bármi mást) tesztelsz, kérlek, alaposabban, körültekintőbben állj neki! Hidd el, én örömmel olvasok hasznos kritikákat, még ha azok sok negatívumot is feltárnak.

    Kedves banyácska! A legjobb tudomásom szerint jelenleg Magyarországon nincs zoopedagógus szak! Kötelezően választható kurzusként először Szegeden indult, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, amely nagyon örvendetes dolog, reméljük, máshol is fontosnak tartják (az állatkertek maguk is igyekeznek felkészíteni pedagógusokat állatkerti oktatásra – több, kevesebb érdeklődés mellett). Az én felfogásom szerint, attól, hogy hajdan az egyetemen felvettem a közel-keleti politika tárgyat, még nem lettem arabspecialista, és nem írok olyan cikkeket, hogy az iraki válság oka a megbízhatatlan bagdadi tömegközlekedés, vagy, ha mégis erre vetemednék, nem írnám oda, hogy amúgy politológus vagyok.



    Nem ide tartozik, de én a kínai cirkuszokban az embereket sajnálom...

  • 2007.08.04 12:20:32Tünde

    e-lajos: külön zoopedagógus szak valóban nincs, de a Budapesti Tanítóképző Főiskolán (ma ELTE-TÓFK) már 2000-2001-ben fel lehetett venni választható tárgyként, amit meg is tettem és el is végeztem.



    További vitatkozásnak nem látom értelmét, hisz ez a cikk inkább élménybeszámoló volt, mint szakmai írás. A zoopedagógus "végzettségem" pedig pont azért említettem meg, mert enélkül jó néhány állat ketrece előtt álltam volna tanácstalanul, hogy mit is látok. Ettől ez még nem egy szakmai cikk, inkább családoknak szóló írás.



    (Olvass el néhány strandtesztet, ott sem megyünk bele a víztisztító berendezések működési elvébe, meg hogy milyen vegyszereket használnak. A lényege a teszteknek pont az, hogy egy kisgyermekes család hogy érzi magát az adott helyen. Mi így éreztük. Legközelebb biztos jobb lesz.)



    Minden jót.

  • 2007.08.04 13:27:22hjk

    Mi óvodai csoporttal voltunk a Budapesti állatkertben még júniusban.Hétköznap,ez azért lényeges,mert nem voltak sokan,az állatsimogatóban talán egy-két gyerek.Ahogy odaértünk a csoporttal,sokan bementek,de az első kislányt,akinél zooeledel volt,megtámadták a kecskék,ráugrott az egyik,felborította,a többi utána.Óriási sikítozás,rémület,főleg,hogy miután szétszedték a zacskót,mentek a következő gyerekhez,aki hál'istennek azonnal eldobta a zacskót.Így neki semmi baja nem lett,a másik kislány is megúszta karcolásokkal.Én abszolúlt nem értek az állatokhoz(még így se,hogy vidéki vagyok:)),de szerintem az ok az lehetett,hogy hétvégén rengeteg ilyen eleséget kapnak,hétközben nem,így sokkol agresszívabban lépnek fel hogy kié legyen.

    Eddig sem nagyon értettem egyet az etetésükkel,ezután meg főleg nem.

    Jászberénybe szoktunk sűrűbben járni,ott látványetetések vannak,és egy ott dolgozó.aki mikrofonon mindent elmond az adott állatról,a gyerekeket,és persze engem is teljesen lenyűgöz.Főleg ha az oroszlánoké van.

    Érdemes oda is ellátogatni.Nem nagy,de nekünk bejött.Oda évente többször megyünk,a Pestibe egyszer-kétszer

  • 2007.08.04 17:33:28Hicudzsi

    Margitszigeti Vadaspark:

    aranyos, kedves állatgondozócsapat, 200 Ft-ért még a gyerkőc pónilovagolhat is :) szuper kicsi hely.



    Ma mit látok? közvetlenül a "Kérjük a pónikat ne etesse" - piros tábla -mellett apuka megáll és kislánya örömére pattogatott kukoricával eteti a pónit.

    Egyetlen amit tehettem ha nem akartam a jeles famíliával összetűzésbe kerülni, hogy a lányomnak hangosan betűztem a táblát, majd elmagyaráztam miért is tilos... Nem irígylem szerencsétlen ott dolgozókat.

  • 2007.08.05 23:49:34Anyatünde

    hjk: Bp-i állatkert simogatójába NEM SZABAD (nem tanácsos) bemenni zoo-csemegés zacsival. Akárhányszor ott vagyunk, látok hasonlót, mint amit leírtál, hétvége, hétköznap mindegy.



    Sztem egyszerűen a kecske egy őrült falánk jószág, ennyi. És minden marhaságot képes megenni, vagy legalább megkóstolni, ami elvileg ehetetlen.

    Pl. van egy barna-homokszín nyári szoknyám, azt gyak. minden alkalommal, ha rajtam van, megkóstolják. Ha cipő van rajtam, akkor a cipőfűzőt. A hátizsákom szíját. :-))))

    Egy birka egyszer a félig nyitott zsákomba beletúrt a zoo-csemegés zacsiért, ki is rángatta és megette zacskóstul. (Zsebkendő előbányászás céljából ültem le egy padra a simogatóban)



    Gerald Durrel Vadállatok bolondja c. könyvében írja le, hogy fiatal állatgondozó-korában egy állatkerti kecske egyszer befalta a nyakkendője felét. Meg, úgy rémlik, valami egyéb, nem ruha használati tárgyát is, de ebben nem vagyok teljesen biztos, a könyv a szüleimnél, úh. nem tudom ellenőrizni.

  • 2007.08.06 11:57:51anita79.

    A cikket olvasva szörnyülködve vettem tudomásul, hogy sajnos az emberek nem tudnak, vagy nem akarnak olvasni (tisztelet a kivételnek) Tudomásom és észrevételem szerint több állatkertben, így a veszprémiben is ki van táblázva minden állat kifutója, hogy milyen élőlény található ott, sőt még érdekességeket is lehet OLVASNI. Az etetés pedig egyenesen felháborít, ugyanis mindenhova ki van táblázva, hogy AZ ÁLLATOKAT NE ETESD, ennek ellenére minden évben tucatnyi olyan esetről lehet hallani, hogy a látogatót megharapta, megkarmolta, rosszabb esetben pedig szétmarcangolta egy állat stb. Szóval döntse el mindenki, hogy melyik kifutóhoz dugja oda a gyermekét, ezzel veszélyeztetve annak testi és lelki épségét, csak az a baj, hogy sok esetben a zoo viszi el a balhét a felelőtlen, nemtörődöm szülők miatt, pedig világosan és érthetően ki van táblázva a tiltás. Különben is minek kell az állatkerti állatokat etetni???????. Csak azért mert a magyar nem tudja megállni, hogy valamihez ne érjen hozzá????? Nem értem. Azt pedig végképp nem tudom felfogni, hogy miért vannak egyesek felháborodva azon, hogy szerencsétlen állatok nemi életet élnek az állatkertben. Ez nem papnevelde. És ha jól belegondolunk az emberek is ezt csinálják minden áldott nap, sőt valakik a nyilvánosság előtt. Szóval el kéne gondolkodni, hogy min is háborodunk fel és min nem.

    A másik dolog pedig az, hogy nekem eszembe sem jutott volna (pedig imádom az állatokat és rendszeres zoo látogató vagyok), hogy terhesen a nagy kánikulába, pont állatkertbe menjek. Ez az én szerény véleményem, és mivel állapotos vagyok én is, valahogy nem szívesen veszélyeztettem volna sem, a saját sem a gyermekem épségét ebben a hőségben, bár ez mindenkinek a magánügye, csak akkor miért kell panaszkodni? Az állatkerti séta, ahogy a nevében is olvsható, SÉTÁLNI KELL, és szerintem akkor ideális és jó egy zoo, ha nincsenek az állatok összetömörítve egy kis helyre, ahol tuti, hogy nem érzik jól magukat.

  • 2007.08.06 12:26:53jidele

    magyarul állatkertnek hívják, nem zoonak...

    Tündéék elmentek, megnézték, leírta, mit tapasztaltak. Mit kell ezen cirkuszolni? Nem zoopedagógia esszét írt, hanem élménybeszámolót.

    érdemi hozzászólás:

    Azt pedig, hogy a simogatóból miért nem veszik ki az agresszív állatokat, soha nem értettem. Annak pont az a lényege, hogy megszeressék, testközelből megismerjék az állatokat. Többször menekítettem már ki halálra vált, sikoltozó gyereket, akire ráugrott egy kecske (bölcsész vagyok, nem feltétlenül kecske volt az illető, de mindenesetre volt neki négy lába). Én nem engedek be zoo-csemegével már oda gyereket, mert véleményem szerint nagyon veszélyes. Akármennyire kölykök, meg kicsik, ha egy 4-5éves gyerekre ráugrik, az bizony csúnya sérüléseket szerezhet.

  • 2007.08.06 13:12:44B-

    jidele: igazából a hozzászólásod alapján én azon gondolkoztam el, hogy mi értelme van úgy állatsimogatót csinálni, és oda embereket beengedni, hogy a látogatók egy része még a kecskét se ismeri fel? Tudom, hogy ezzel nem te vagy egyedül, de így tényleg veszélyes. Az állatkertet tipikusan olyan embereknek készítették, akiknek nincsen gyakorlatuk abban, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, mennyire lehet közelmenni, megfogni stb. A pestiek (elnézést a kivételtől) tipikusan "harap-nem harap" kategóriában gondolkoznak, és a nem harap azt jelenti számukra, hogy akkor gátlástalanul lehet fogdosni, dögönyözni, mert tűri. Pedig sok állat van, amelyik nem harap (csak úgy), de a dögönyözést (idegentől) nem szereti.



    Én is sokszor látom, hogy a budapesti állatkertben a kicsik pl a parasztudvarban milyen közel mennek a láncra kötött, ugató kutyához (annak is mi értelme van???) stb.



    Sajnos az állatok tényleg veszélyesek tudnak lenni, de mindig nekik van igazuk szerintem, és mindig az ember a hülye. Mert az állatok nem tudnak máshogy viselkedni, mint amit a génjeik diktálnak, de mi, emberek, tudnánk.



    Ezért szerintem nem kellene az állatkertekben zoo csemegével arra bátorítani a látogatókat, hogy menjenek közel a rácsokhoz, aztán a kihajoló állat arcát-orrát próbálják megérinteni, vagy "mókás" hangokkal az állatokat ijesztgessék, a szemük felé kapjanak stb stb stb. A legtöbb embernek lövése sincs, hogy mit lehet egy állattal csinálni.



    Szerintem azok a hozzászólások, amelyek itt fejtegetik, hogy a kutyának biztosan rossz a lakásban , ebbe a csoportba tartoznak: fogalmuk sincs, hogy néz ki, hogyan viselkedik egy olyan kutya, aki jól érzi magát, és hogyan egy olyan, amelyik nem :-(



    Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy aki nem ismer fel egy kecskét, az ne vigyen gyereket az állatok közelébe. Tényleg nem bántásból, hanem pont azért, amit írtál. Igenis, egy kecske is tud veszélyes lenni (szarva van), úgyhogy jobb a békesség.

  • 2007.08.06 13:35:40B-

    Bocs, ha durva voltam, tényleg nem téged akartalak bántani. Valahogy hátborzongatóan elszakadtunk az állatoktól, természettől. Szerintem a legtöbb gyereknek jót tenne, ha olyan lényekkel nőne fel, amelyek bizony karmolnak, harapnak, ha durván bánik velük.

    Egyébként druantia hozzászólását is napokig emésztettem, számomra a "nem szeretem az állatokat" olyan mondat, amely legfeljebb Szörnyella de Frász szájából hangozhat el, és kb a következő mondattal egyenértékű :"nem érdekel, ha szomszédomban éhenhal 5 őzikeszemű árvagyerek, csak büdösek ne legyenek".



    Ez az egész poszt a kommentekkel együtt kicsit elkeserít :-(

  • 2007.08.06 15:01:30eszter

    Mi is voltunk most hétvégén a veszprémiben. Zoopedagógia ide vagy oda: először az embereken akadtam ki, akik tényleg elkezdék a NE ETESD AZ ÁLLATOKAT felirat mellett kibontani a majmoknak a banánt, meg dobálták be a barackot. Annyira megdöbbentem, nem mertem szólni, mert biztosra vettem, hogy én vagyok a hülye, és az valamiféle állatgondozó, vagy nem is az van kiírva...



    Aztán meg az keserített el, hogy 4 gyerekkel mentünk, és bár nem vagyunk egy izomsorvadásban szenvedő család, hébe-hóba találtunk csak padokat. A WC nem volt kitáblázva, szemetes pedig CSAK és KÖZVETLEN a padok mellett volt, így a meglévő padokra sem lehetett leülni, mert hemzsegtek a darazsak. Kaptunk az elején egy hiányos térképet, amin sok volt a félretájékoztatás.



    Megdöbbentett még az is, hogy a legtöbb gyerek (gondolom nem véletlen) a legjobban egy Nesquick által szponzorált, rém ronda játszótéren érezte jól magát. A természetes fa le volt feste sárgára és kékre, amit meg nem festettek le, azt meg eltakarták hatalmas műanyag reklámnyulakkal. Rémes volt.



    Egy állatkert mégiscsak azért épül, mert emberek látogatják. Akik nem feltétlenül olyanok,m int e-lajos, hogy mindegy milyen büdös, koszos, beton és rozsdás vaskészítmény, akkor sem lehet onnan elrángatni. Állatkert és állatkert között ÓRIÁSI a különbség. A szegedi vadasparkot élmény látogatni, a gyerekek élvezik. Veszprémben nem éreztük olyan jól magunkat. Pedig a szegediben is büdös van (állatszag, ami ezzel jár, de nem zavar), ott is párzanak az állatok (amit meg lehet magyarázni a gyereknek). Valahogy mégis szemmel láthatóan jobban érzi ott magát állat és ember egyaránt.



  • 2007.08.06 15:40:18anita79.

    Szeretnék az állatkerteknek a védelmére kelni, főleg azokéra, ahol szükség van kisebb-nagyobb változtatásokra (bár még nem találkoztam olyannal, ahol ne kellett volna fejlődni, alakítani, javítani valamit)

    Sajnos nem megy minden fejlesztés egy csettintésre, a legtöbb esetben pénzre, támogatókra, építészekre, engedélyekre stb. van szükség. Sajnos némileg tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal és dühit, hogy mennyire bürokratikusan működik ez az egész.

    Sajnálni tudom azokat az embereket, akik nem értik és nem tudják ezt felfogni. Miért van az, hogy csak panaszkodnak? Minden állatkertnek időre (kinek hosszabb, kinek rövidebb) van szüksége a fejlődésre. A kritizáló embereknek üzenem, hogy vegyék észre inkább a javulásokat és ne csak a hibákat vagy mutassanak egy olyan kertet, ahol nincs semmi probléma. Nemrég jártam én is a szegedi állatkertben és tényleg nagyon szép és hangulatos volt, de a veszprémi zoo rendszeres látogatójaként mégis csak ez áll hozzám nagyon közel és meg kell hagyni, hogy az utóbbi időben rengeteget fejlődött, nagyon sok új állat lett a kert lakója. Azt viszont nem értem, hogy az emberek többsége miért gondolja azt, hogy az állatok nem érzik jól magukat az állatkertekben? (Na jó, olyan helyen, ahol zsúfolva vannak egymás hegyén-hátán, ott biztos rossz nekik) Tényleg ki kéne próbálni, hogy egy embert, ha kiraknának egy nagy pusztaságba, akkor meddig maradna életben? Ugyanez a helyzet az állatkerti állatokkal is, megkapnak mindent, amire szükségük van, étel, ital, állatorvosi ellátás, környezetgazdagítás stb. Mi kell még? Egyetlen egy dolog kell nekik, az hogy a látogatók ne zaklassák őket, ne tömjék ész nélkül minden féle vacakkal, hanem tisztelettel bánjanak velük.

    NE ETESD AZ ÁLLATKERTI ÁLLATOKAT. Az oroszlánokat, tigriseket, párducokat miért

  • 2007.08.06 15:42:40anita79.

    nem akarja etetni egy látogató sem???????????????????????

  • 2007.08.06 15:50:54eszter

    angyalszem, ez pont így van, hogy sok pénz kell a fejlesztéshez, de épp ezért én sem vásárolok, és fogadok be minden állatot, majd nézem egy vasketrecben. A szegedi vadasparkot pont azért említettem, mert nagyon sokáig "alap" állatokkal működött. És működött, és fejlődött. De oroszlánt is akkor hoztak, amikor profi teret építettek neki. (először volt meg a helye, majd az állat)

  • 2007.08.06 16:14:38anita79.

    Kedves eszter, köszönöm, hogy egyetértesz, de bizton állíthatom, hogy nem igazán tudok olyan esetről, ahol a veszprémi kert hely nélkül fogadott volna be állatokat. Jelenleg is hatalmas fejlesztés alatt áll az állatkert (mindent szépen apránként) és minden tudásom szerint az ÚJ kifutók, amik épülnek ÚJ állatoknak vagy a már meglévőknek fognak ÚJ helyet adni. Szerintem a normális állatkert így gondolkodik: megfelelő kifutó az érkező állat igényeinek megfelelően aztán az állat. Sok laikus embernek, akik nincsenek tisztában egy állatkert működésével (és laikusként miért is lenne) néha fejetlenségnek, szervezetlenségnek látja a kert életét, pedig nem így van. Nagyon sok erőfeszítésbe, munkába, időbe, túlórába telik egy-egy állat kifutójának megépítésének megszervezése, az új állatok beszerzése, engedélyeztetése és közben az állatkert napi működésének felügyelete stb. Szóval nem csak a rossz dolgokat kéne észrevenni hanem a fejlődést is.

  • 2007.08.06 16:14:48Tünde

    A budapesti állatkert is folyamatosan fejlődik, bár most igen sok területet lezártak emiatt, a kellemetlenségekért cserébe korszerűbb, állatbarátabb kifutók lesznek remélhetőleg. Ha jól tudom, végre átépítik a már veszélyes Nagysziklát is.

  • 2007.08.06 16:18:58B-

    A budapesti állatkertben pl 3 féle emberszabású majom volt, aztán az egyik fajtát elajándékozták, hogy a másik kettőnek legyen elég helye. Nekem ez nagyon tetszett, inkább nézek fele annyi állatot, amelyik mozog, játszik, fajtársaival normális interakciókba lép, mint apatikus, megkopott szőrű állatokból kétszer annyit.

  • 2007.08.06 22:55:20jidele

    B: egyrészt úgy látszik nem vagy vevő a fergeteges humoromra, sorry.

    Másodszor, és ha nem ismerném fel a kecskét, akkor ne menjek oda? Ez nagyon okos gondolat, ne is tanuljon semmit az ember! Hulljon a férgese, minek annak a büdös kölöknek új élmény, ha még a francos kecskét sem ismeri fel!!!! Remélem, te soha soha nem mész olyan helyre, ahol véletlenül tanulhatnál vmi újdonságot.

    Harmadszor: szerintem a simogató tök jó dolog. Gondolom, tök evidens, hogy miért. Csak ahogy per. pill. működik, szerintem veszélyes. NE lehessen oda SEMMIT bevinni, legyenek ott GONDOZÓK, akik segítenek a gyereknek, ne nekem kelljen a kecskét, és egyéb lábasjószágot a gyerekről lerángatni. Lehessen csak kisebb csoportokban bemenni, legyenek ott zoopedagógusok, stb.

    ((((nagyon régi kedves barátja a családunknak a bp-i állatkert eddigi igazgatója, aki ezt a rengeteg ujjítást kiharcolta-véghezvitte. Sajnos most - a fránya politika - eltávoltították az állatkert éléről)))))

  • 2007.08.06 22:56:27jidele

    bocs B, de irtóra felhúztál most ezzel...

  • 2007.08.06 23:07:58jidele

    ja, és nem szeretem az állatokat. Szeretem Felest, meg Philipet, akik kutyák, Kormit és Hófehérkét, akik cicák, Janit, aki egy aranyhal volt, és Lujzát, aki egy rendkívül imádnivaló görögteknős. Nem szeretem az embereket sem. Szeretem a férjem, a kislányom, a szüleim, a testvéreim, egy jópár barátom, de összességében az embereket nem. Akit nem ismerek, hogy szeressem? Aki azt mondja, én IMÁDOM AZ ÁLLATOKAT, az sztem pont ugyan úgy nem veszi semmibe a jellemüket, önálló lény voltukat, mint aki azt mondja, nem szereti őket. De ez már messzire vezető filozófiai eszmefuttatás.

  • 2007.08.06 23:40:23jidele

    amúgy meg mit zavar bárkit, hogy vki nem szereti az állatokat? Amíg nem kínozza, és druantia gondolom nem kínozza őket. Akkor meg kinek miért fáj, hogy milyen érzelmekkel viseltetik irántuk?

  • 2007.08.06 23:53:48Memme

    Én csak szimplán tisztelem az állatokat, nem baszogatom őket, éljenek, ha már meglettek, de a szúnyogot kíméletlenül agyonütöm, a meztelencsigát sóval tartom távol a háztól, és frászt kapok az éjszakai lepkétől, mert undorító. De nem keresem a "nemszeretem" állatokat, hogy leszámoljak velük. Jöhetnek a kövek.

  • 2007.08.07 12:40:00e-lajos

    Kedves Eszter! „Akik nem feltétlenül olyanok,m int e-lajos, hogy mindegy milyen büdös, koszos, beton és rozsdás vaskészítmény, akkor sem lehet onnan elrángatni.” Én ilyet nem írtam, gondolok, cselekszem. Sőt, nagyon örülök, hogy egyre kevesebb az ilyen látogató (de vannak, találkozom időnként ezzel a fajtával is…).



    Szegedi Vadaspark nekem is egyik kedvencem, de a többiek védelmében azért tudni kell, hogy a legfiatalabb magyar állatkertként, nekik nem kellett a 60-as és 70-es évek örökségétől úgy szabadulniuk, hogy közben a látogatószámuk se essen nagyot az építkezések, átalakítások, fajcserék miatt. Veszprémben 2001-ben még az állatbemutatók közel 40%-a nem felelt meg a minimumkövetelményeknek sem, 2007-ben már csak a csimpánzok élnek elfogadhatatlan ketrecben (reméljük ők sem sokáig). Szerencsére máshol is hasonló gyors a fejlődés, amelyek fő iránya – és gondolom, ezért nem kárhoztatja őket senki – az állattartóhelyek korszerűsítése volt. Úgy, hogy a magyar állatkertek a csekély önkormányzati, és még csekélyebb állami támogatás mellett (Veszprémben legkisebb az aránya, mindössze 23%) kellett ezt véghez vinniük. Ott, ahol ezekkel a kötelező feladatokkal hamarabb végezhettek, hamarabb indulhattak meg a csinosítások, látogatói kényelmet szolgáló fejlesztések is. Amelyekre szükség van, hiszen ahogy nő a látogatók száma (Veszprémben a 2001-es 163 ezerről a 2006-os 237 ezerre), úgy nő azok aránya is, akiket pusztán az érdekes állatok, új kifutók látványa nem elégít ki. Tömören: a fejlesztésekre akkor van pénz, ha sok a látogató; de csak akkor van sok látogató, ha történnek fejlesztések. Ezen tétel alapján, aki ezekben hazai állatkertet látogat, az nemcsak a saját szórakozását szolgálja, hanem az adott intézmény fejlődését is segíti, hogy mielőbb megközelítse az „eszményi állapotokat”. Szerintem jelenleg nincs olyan magyar állatkert, ahol azt lehetne látni, hogy ezt a bizalmat nem hálálták meg, mindenhol számottevő fejlődést lehet tapasztalni, persze az eltérő lehetőségek szerinti eltérő ütemben.



    Nesquick játszótér. Nekem sem tetszik, mint sok más felnőttnek, de pár éve két opció között lehetett választani: „nincs játszótér” és a „színes nyulas játszótér”. Az utóbbira esett a választás, a cég által építettel 2-ről 3-ra emelkedett a játszóterek száma. Nyilvánvalóan, ha az állatkertnek lenne annyi pénze, hogy saját maga tudjon felépíttetni ilyen játszótereket, nem így néznének ki. De nincs.



    Azért az erős költői túlzás, hogy szemetesek csak a padok és asztalok mellett vannak. Aki ebben kételkedne, még el sem kell mennie Veszprémbe, javaslom, tekintse meg az állatkert virtuális, gömbpanorámaképes túráját (www.zoo.hu/veszprem), sokat összeszámolhat az utak mentén, nemcsak az asztalok mellett. Darazsak nem láthatók a virtuális túrán, de az állatkertben biztos vannak. Sőt, legyek és pókok is.



    Tájékozódás. Veszprémben egy örök átok a völgy alján húzódó széles út, amely úgy vezeti a látogatót, hogy semmi ingerenciát nem éreznek letérni róla, így sok érdekes látnivalóról maradnak le. Ráadásul az állatkert harmada egy külön területen fekszik. Ezért kapnak a látogatók egy ingyentérképet, amely látható az állatkert honlapján is, és amelyen egy javasolt látogatói útvonal is látható. Persze, nem mindenki egyformán erős térképolvasásban, térbeli tájékozódásban, ezért az aszfaltra festett lábnyomok, állatfigurák próbálják segíteni még az útbaigazítást. De vannak olyanok is, akik nem szívesen tekintenek lefelé, számukra szemmagasságban táblák mutatják, mi merre található. Tény, hogy érezni, ez sem elég, a következő tervbe vett fejlesztés mozgásérzékelő „beszélő botok” installálása a kritikus pontokon…



    Vadkecske. Sajnos, ahogy többen is rámutattak, a kecske az ilyen állat. Különösebb sérülést nem szokott okozni, de nagy igyekezetében, hogy zoocsemegéhez jusson, fellökheti a kicsiket. Több helyen is fel van tüntetve, ami amúgy is logikus, hogy felnőtt felügyelete nélkül nem szabad gyereket az állatsimogatóba engedni. Tényleg az lenne a legüdvözítőbb megoldás, ha egy zoopedagógus felügyelné az állatsimogatókat, de ennek egy nagyon komoly akadálya van. Mint annyiszor, a pénz… (Egyszer egy tanárt megkértem, jobban figyeljen a rábízott gyerekekre, mert néhány lépésre tőle már javában szedik darabokra az egyik ismeretterjesztő nagytáblát, mire felháborodva közölte, hogy ha ez annyira fontos az állatkertnek, állítson mellé egy embert vigyázni.)

  • 2007.08.13 08:50:32anita79.

    A hétvégén voltam ismét a veszprémi állatkertben a madagaszkár nap alkalmából és nagyon jól éreztem magam. Különböző kommenteket figyelembe véve nézegelődtem és meg kell, hogy mondjam több szemetes kukát számoltam ahol nem láttam darazsakat(bár ez hozzá tartozik a természethez)és nem pont a padok mellett álltak. Etetés: több családra is rászóltam, hogy az állatokat etetni tilos, igen meg voltak lepődve, bár csak ki kellett volna nyitni a szemüket mert szemmagasságban volt a tiltó tábla. Túl kevés állat van: nos ezzel kapcsolatban is több élményem volt, jó és rossz egyaránt. Több ember is elsétált a kifutók mellett mondván" nincs ott semmi" Tulajdonképpen csak körül kéne nézni, nyitott szemmel kéne járni. A farkaskifutónál többen fel voltak háborodva, hogy nem látni, és tovább mentek, én kb 10percet álltam és vártam, csodák csodájára megláttam a farkasokat, csak várni kellett. Az új afrikai kifutó elött egy hölgy véleményére lettem figyelmes : "itt tényleg jó helyük van az állatoknak végre" Szóval nem csak végig rohanni kell egy állatkerten, hanem nézni, nézni, nézni.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta