SZÜLŐSÉG

Életet mentett a székesfehérvári inkubátor

2007. augusztus 1., szerda 22:25

Újszülött csecsemőt találtak a székesfehérvári Fejér Megyei Szent György Kórház babamentő inkubátorában - közölte az MTI-vel a kórház szerdán. "A 3280 gramm súlyú kislányt kedden este 22 óra 25 perckor találták meg kollégáim" - mondta a megyei kórház újszülött-, csecsemő- és gyermekosztályának osztályvezető főorvosa.


Simon Gábor elmondta: "a kislány nem sokkal megtalálása előtt születhetett, fejlődési rendellenessége nincs, jó általános állapotban van, a Boglárka keresztnevet kapta"

A megyei kórházban 1998 márciusában helyezték üzembe a babamentő inkubátort, s a most megtalált Boglárka már a hatodik újszülött, akinek az életét az inkubátor segítségével sikerült megmenteni, írja az MTI.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.08.02 15:07:14Kricso

    Igaza van mindenkinek szerintem aki azt írja, hogy ez, nagyon bonyolult dolog, legalábbis szerintem.

    Az is igaz, hogy a magyar társadalomba még mindig sok a tabu. Én védőnő vagyok, és amikor az iskolába ahol többek között dolgozom, el akartam vinni a 6-7-es lányokat egy nőgyógyászati rendelőbe, hogy láthassák milyen is az, és egy nőgyógyásszal is beszéljenek, a legtöbb szülő tiltakozott, hogy még kicsik ehhez, pedig sok lány sajnos már 14- 15 éves korába elkezdi a nemi életet, sajnos nagyon éretlenül, nagyon tudatlanul, és ha teherbe esik, nem tudom a szülő mit fog szólni, aki még egy nőgyógyászati rendelő látványától is félti a lánykáját. És vannak nők akik tényleg teljesen úgy tesznek, mintha terheségük nem is létezne, egyszerűen nem akarnak tudomást venni róla, de ott a család is hibás, hisz számomra elképzelhetetlen, hogy egy férj vagy egy anya, kilenc hónapig nem veszi észre, amikor, meg baj történik, széttárják a kezüket, hogy nem tudtak semmiről. Hát én őket is felelőségre vonnám.

  • 2007.08.02 15:09:22Tish

    mazsola84



    Ha valakin van némi + (94 kiló volt), akkor kevésbé látszik rajta a terhesség... Persze ez alkati dolog is lehet, a sógornőmre azt mondta a doki, hogy a csípőjében hordja a babát.

    Én 48 kilósan indultam neki a terhességnek, és a 8 hetes hasamon nem tudtam összegombolni a nadrágom.

  • 2007.08.02 15:15:10Tish

    Kricso



    Több ilyen hozzáállású védőnő kéne!

  • 2007.08.02 15:23:12katampusz

    tévhitekért nem kell messzire menni:

    sógornőm (két vetélés és két gyerek után), budapest, 2007.



    amíg szoptatsz, nem esel teherbe.

    elkezdtem magyarázni a női ciklust, de láttam, hogy nem győztem meg.

  • 2007.08.02 15:24:32kovvacs

    mazsola, majdnem biztos, hogy sok olyan baba van, aki magától el is megy, azaz a nő elvetél, és esetleg nem is tud róla, mert csak egy nagyobb vérzést tapasztal. A dolog természetéből adódóan nem valószínű, hogy ezzel kapcsolatban születni tudnának statisztikák. Olyanokról már hallottam, ahol a szülők akartak babát - és ez tök más téma - mégse maradt meg, aztán pszichoterápián derült ki, hogy pl. az apa valójában nem is akarja a gyereket, és a picur valósszínűleg azért nem maradt meg:(

    Ezek nagyon érzékeny és bonyolult összefüggések, azt hiszem, nagyon keveset tudunk még ezekről érdemben.

  • 2007.08.02 15:36:56karakterelgető

    katampusz - bebizonyítottad, hogy nem tudom elég alacsonyról indítani a gondolkodásomat. És ez most budapest-független.:)



    régebben ilyen sztorikat az IM - Veres Pali bácsi válaszol rovatában olvastam, de bevallom, akkoriban azt gondoltam, hogy városi legendák...

  • 2007.08.02 15:54:39Leona

    kovvacs, én is olvastam az a cikket, de sajna nincs időm előkeresni, sürgős munkát kaptam. De igazolom, én is ugyanezekre emlékszem belőle.



    Én sajnálom ezeket a nőket. Csatlakozom a másutt-vonalhoz.

  • 2007.08.02 16:11:18másutt

    katampusz: engem az zavar, hogy ennek a nonek van 2 gyereke.

    mit fog nekik atadni?

    mit fog nekik mondani, ami pontos, hiheto, meggyugtato?

    ez a 2 gyerek is az 'utcan' fogja megtanulni a fogamzasgatlast, ami kb annyi, hogy 'ha pasit akarsz fogni, ne kerd meg, hogy gumit huzzon' szexualkultura.



    EZERT ordogi kor az ignorencia!

  • 2007.08.02 20:47:49jidele

    ha nem abszolút megbízható barátnőmtől hallottam volna, el se hinném. Így se nagyon. NewYork, 21.század: egy lány félév közben hirtelen "eltűnt" az egyetemről. Egy évre rá bukkant fel, kiderült, hogy közben szült egy gyereket. Elég kövér volt, nem vette észre senki, hogy terhes-ő maga sem. Iszonyú hasgörccsel került kórházba, ahol mondták, hogy szül. kicsit meglepődött.

    hogy őszinte legyek, nem tudom elképzelni...

  • 2007.08.02 20:50:08marcangoló

    És milyen jól kimaradt neki az összes terhességi nyavalya...

  • 2007.08.03 07:34:37kanga

    Jidele, par honapja volt meg egy tortenet a CNN-en, egy no par nappal a szulese elott tudta meg hogy terhes; ugyan meghizott, de azt hitte, hogy amiatt hogy abba hagyta a dohanyzast. Valami petefeszek problema miatt azt hitte hogy nem is lehet gyeremeke, es a ciklusa is megvolt vegig... a gyerek mozgasat sem erezte, hogy miert, azt nem tudom. Ok (a nomeg e ferje) nagyon orvendtek a hirnek, mert nagyon szerettek volna meg egy gyereket, ugyhogy minden jol vegzodott.

  • 2007.08.03 08:04:07másutt

    az ilyen tortenetek hallatara az dobbent meg, hogy milyen egeszsegben lehetnek egyesek... vagy hogy mennyire figyelnek a testukre.

    en a gyomrom legkisebb rezduleset is eszreveszem.

    a sulyom evek ota kb ugyanannyi volt

    (bar ez a dohanyzasrol leszokas tenyleg erdekes dolgokat csinal az ember anyagcserejevel es sulyaval! :-O )

    a mellmeretem is, saccperkabe.

    eletem elso gyomoregese 3 hete volt es pontosan tudom, hogy micsoda (kicsoda!) okozta... meg a bordaim is nyikorogtak a minap es az sem volt veletlen. (kinek volt ilyen terhesseg alatt? felelmetes!)



    szoval akkor is, ha leszamitjuk a poci novekedeset, ami bizonyos szinten elkerulhetetlen (egy jo karban levo no hasa MEG FOG NONI, akkor is, ha 2 cm-rel, de 2 cm lehetetlenne tette a kedvenc farmerom hordasat) millio kicsi jel van, ami elter a normalistol.



    egyszeruen vannak emberek, akik jobban ra vannak hangolva a testukre, vannak akik nem....

    (en pl. 25 evesen kezdtem erezni a peteerest mutato kicsi gorcsmizeket az eppen aktualis petefeszekben, es ez nagyon fontos volt nekem, elveztem is)

    de ez mar fura. nekem.



    (egyebkent bar egy nonek millio okbol lehet VERZESE a terhesseg alatt, az embrio beagyazasi verzestol kezdve... az NEM ciklus. azaz NEM erhet meg es agyazodhat be pete a mehbe havonta - nincs hova agyazodnia!), mint egyebkent... ez megintcsak azt mutatja, hogy ha valakinek szuper irregularis a verzese, akkor egy 2-3 havontai foltozasos verezgetest menzinek foghat fel a terhesseg alatt!)

  • 2007.08.03 08:42:03szanna

    Biológia tanár vagyok. Elhivatott szexuális felvilágosító. ÉS folyamatosan érnek kudarcok. Hiába beszélünk fontos dolgokról, a srácok egy részéről lepereg. Mondjuk annyira nem, hogy letagadják nem is hallottak róla, de pl. a menstruációs ciklus részleteire már pár hét múlva nem emlékeznek. Egyszerűen nem érdekli őket annyira, hogy hosszútávon elraktározzák az infót. (Sajnos az anális szex részletei jobban érdeklik őket :()

    Én a fiúktól is megkövetelem, hogy tisztában legyenek a női ciklussal, és nagyon nem értik, hogy miért.

  • 2007.08.03 09:23:13karakterelgető

    szanna: ez nagyon szomorú, minden, amit írtál :( ez az anális szextéma meg különösen aggaszt. Ahol megfordulok fórumokon, nagyon fura a mai fiúk hozzáállása a szexualitáshoz, mint fogalomhoz. Gyanítom, a szabadon hozzáférhető pornográfia jócskán ludas ebben, és ilyenkor belegondolok, hogyan tudnám épelméjűnek majd felnevelni a gyermekem? hiába minden nyitottság, rugalmasság, ha kamaszkorban nem a családi környezet a legelső, ami hat rájuk?

  • 2007.08.03 09:33:28emma

    A hugom osztálytársa is teherbe esett 16 évesen. Nem szolt senkinek, és persze tagadta hogy terhes. Az iskola írt a szülőknek, hogy a lányukat vigyék már el orvoshoz, mert bizony terhes. Hozzáteszem jól szituált családról van szó!! Elvitte az annya a dokihoz, persze ki kérte magának , hiszen az ő lány nem terhes, a vizsgálat után csak annyit mondott a doki, hogy a lánya bármelyik nap megszűlhet. Az érdekesség az, hogy nem látszott rajta, és mégis egy négy kilós babát szült! Még a természet is segített neki elrejteni. Szerencsére minden rendbe jött azóta már 5v6-éves a kisfia.

  • 2007.08.03 10:08:39mumpic

    Az a baj, hogy a legtöbb családban ez még éppúgy tabu téma mint 50-100 évvel ezelőtt. A férjem mesélte (40 éves) hogy az ő nemi felvilágosítása az általános iskola fiú vécéjében történt, elsős másodikos korában. Az osztálytársak nagytesói szívesen meséltek neki, ők meg hülledeztek, nevetgéltek. Persze legalább annyi marhaságot hallott mint amennyi értelmes dolgot.



    Sajnos ez ma sincs másképp. Amelyik fiúnak van bátyja az a tesótól hall ezt-azt, amit lehet a suliban tovább adni. Nyilván nem véletlen, hogy mire a szülő úgy érzi eljött a felvilágosítás ideje, a gyerek lehurrogja, hogy nincs rá szükség, tud mundent. A szülő meg megkönnyebül, és nem veszi a fáradságot, hogy kiderítse mi az amit tényleg tud a gyerek, és mi az amiről teljesen vad ismeretei vannak.



    remélem

  • 2007.08.03 10:10:17mumpic

    lemaradt a vége:

    remélem a mi gyerekeink több információval kezdik majd a nemi életet annál, amit a haveroktól hallottak

  • 2007.08.03 10:20:35marcangoló

    Off: Jut eszembe, mi lett Alvomacko kérdőívével?

  • 2007.08.03 11:20:25hnora

    Adalék a családon belüli szexuális felvilágosításról:

    A szüleim alapjáraton semmit nem mondtak el. A szexről, menstruációról, terhességről szakkönyvekből világosítottam fel magam, amiket a könyvtárból vettem ki. Úgy 15-16 évesen megkérdeztem a szüleimet, hogy hogyan lehet védekezni a terhesség ellen. Nem azért, mert nem tudtam, egyszerűen csak kiváncsi voltam a reakciójukra. Anyám, becsületére legyen mondva, elég tisztességesen elmondta a lehetőségeket, apám viszont hetekig rajtam gúnyolódott (!). Na, gondolhatjátok, ha muszáj lett volna se kérdezek tőlük semmit utána.

  • 2007.08.03 11:25:11rnagy8

    Amikor én szültem két hete(szintén fehérvári kórház) volt velem a vajúdóban egy "hölgy", akit már régről ismertek az orvosok. 8. terhessége, és 5. szülése volt éppen 25 évesen. A negyedik gyerekét otthagyta a kórházban, így most szülés után míg az őrzőben volt, folyamatosan ott volt vele egy nővér, hogy ezúttal el ne szökhessen. 2 nap múlva még láttam az osztályon sétálni. Vajon az ő babája jobban járt, hogy az anyjával maradt???

    Engem nagyon megrázott mikor az ügyeletes orvos elmesélte, hogy ilyen egyáltalán van, és sajnos nem is ritka eset. Háttérinfó híjján nem ítélkezem, de borzasztó volt látni-hallani.

  • 2007.08.03 12:10:08karakterelgető

    hnora: nálunk detto ilyen informatív volt a családi élet, csak én épp nem provokáltam feleslegesen anyámat. 17 elmúltam, mikor rájöttem, hogy az összes osztálytársnőmet az anyukája elvitte már nődokihoz, mondván, itt az ideje, nálunk semmi. Nosza, én is felkerekedtem az sztk-ba, és háromnegyed évvel később már a fogamzásgátlót is felírta nekem a dokibácsi. Anyám megtalálta, és miután nem tudott szarrá verni, mint annak előtte, befenyített, hogy elköltözhetek és úgy kurválkodok, ahogy akarok. Mondanom sem kell, hogy érettségi után magamtól elköltöztem :)

    én BIZTOS, hogy NEM így fogok hozzáállni a kérdéshez. Ez lesz az első újévi fogadalmam, amit biztos be is tartok :D

  • 2007.08.03 12:16:59másutt

    1001 ejszaka:

    teljesen tipikus, hogy a szulok arra akadnak ki, ha a gyerek megfontoltan es okosan es felelossegteljesen all az egeszhez (elmegy orvoshoz, ovszert ker avagy hasznal, es fogamzasgatlot szed.)

    az teljesen megszokott, ha ugy all az egeszhez, mint ok: titkolozassal, pruderiaval es felelotlenul.



    nalunk is ez volt, es sok mas helyen, majd' mindenutt, sajnos. :-(((( szivem megszakad.

  • 2007.08.03 12:20:10emma

    Ezeregyéjszaka pikírt meséi: Nálunk is ez volt, mint nálatok, de engem az anyám még jól meg is vert! Állandóan elolvasta a leveleimet, amiben az akkori barátom kért, hogy vegyek gumit, mert ő nem bírt, na kaptam is érte rendesen, közben pedig azzal fenyegetett, ha felcsinálnak agyonver!! Szép kis anya mondhatom!:((

  • 2007.08.03 12:34:41karakterelgető

    emma: engem csak azért nem tudott már megverni, mert 15 lehettem, mikor egy belendítésnél egyszerűen lefogtam a karját. Nem vagyok nagydarab, de atlétikáztam meg kéziztem. Addigra eluntam. Mióta eszemet tudom és emlékeim vannak, mindig szíjat hasított a hátamból mindenért. 15 éves korom után egyfolytában azzal zsarolt, hogy ha nem viselkedek megfelelően, elvisz az intézetbe. Eccer összepakoltam neki a cumóm, hogy tessék mehetünk :)

    Mellesleg azt is mondta, hogy majd ha lediplomáztam, esetleg fiúzhatok.

    Egyébként nincs diplomám, azóta sem. Imádom a tiltott gyümölcsöt :D

  • 2007.08.03 12:37:53napos oldal

    miért vannak ilyen szülők??? :((

  • 2007.08.03 12:45:12másutt

    mert az ignorencia felelemmel jar.. rettegessel.. ez az ismeretlentol valo felelem... es retteges, hogy elveszited a kontrollt a gyerekeid felett.



    valamelyik tv musorban volt:

    tegyuk fel vasuti sinek vannak a hazatok mogott. megtilthatod azt, hogy a gyerekek odamenjenek... meg is verheted oket, ha odamennek... de NEM LENNE JOBB megtanitani oket, hogy hogyan kell a sineken biztonsagosan atkelni??????

  • 2007.08.03 12:57:36napos oldal

    csak hogy tereljek:

    normális dolog, hogy egy kedves, szimpatikus, barátkozós 13.5 hós gyerek kedvenc szavajárása legyen hétfőről keddre az emmemmemmmmm? éktelen malacvisítással nyomatékosítva. 3-5 percenként. és odavágja a dolgokat. mert nem azt, nem úgy és nem oda tetted, ahogy kellett volna. és mit reagáljon a szülő? felteszem, nem azt, ami zsigerből jönne... és ez már így marad?

  • 2007.08.03 13:01:14hnora

    Isten hozott a dackorszakban... :)

  • 2007.08.03 13:02:27druantia

    Napos oldal, felnőtt lett a gyereked :))). Egy újabb fokot mászott meg a fejlődés lépcsőjén :). Szerintem ez teljesen normális (remélem, mert az enyém is ilyen, csak ő még toporzékol és rugdos is), és el fog múlni (bízom benne).

  • 2007.08.03 13:38:07opti

    Ahh, dackorszak. Nálunk lassan két hónapja megy. Szintén egyik napról a másikra kezdődött.

    Ami mögötte van: önálló akarat felerősödik, éntudat beindul. Szegény kicsik természetes, hogy frusztrálva vannak némiképp már a testi korlátaik miatt is, hogy a szülői tiltásokat ne is említsem.

    Tanácsom:

    Meg kell érteni őket. Tényleg csak azt tiltsátok meg, amit muszáj (pl konektort nem piszkálunk stb) de amiből nem lesz gond, azt engedni ha lehet (fiam legutóbb betette a mosogatóba az alvósbabáját, ő is mosogat felkiáltással, természetesen örültem a segítségnek. Utána moshattam ki a babát, egy napig száradt, túléltük). A lényeg, ha többet engedsz, ő is többet fog. És extra sok ölelés, extra sok szeretlek, mindíg legyen időnk rá. Két három nap, és a gyereket mintha kicserélték volna. Nálunk ez bevált, bevallom néha nem könnyű, de újra kiegyensúlyozott a kis kópé. Ja, és soha nem büntetni a hisztik miatt, inkább figyelemelterelés, kompromisszumkötés!

  • 2007.08.03 13:59:54druantia

    Opti, tényleg van olyan szülő, aki büntet a hiszti miatt? Nekem ilyesmi eszembe sem jutott. Olyankor is az én gyerekem és imádom, amikor az egész utca rajtam röhög, mert a 13 hónapos gyerekemet este kilenckor nem tudom beterelni az utcáról :). Sikít, páros lábbal rugdos, ahogy felemelem, beleharap a karomba, ha leteszem, hasra vágja magát vagy toporzékol. Tőlünk három háznyira lakik egy nő, aki rendszeresen visszaigazolja a visítás alapján, hogy hánykor kelt fel aznap a gyerekem. Na, ha odáig elhallatszik, akkor képzelhetitek :).



    Bevallom, én nagyon aranyosnak találom ilyenkor, de igyekszem nem mosolyogni rajta, nehogy tényleg rászokjon. Akkor a legédesebb, amikor behajlítja a derekát úgy, hogy kábé 140 fokos szögben álljon a lábához képest, a karjait mereven befeszítve hátrahúzza, a fejét meg oldalra biccenti és közben visít :).



    A figyelemelterelés az ő korában még nagyon jól működik, a kompromisszumkötés is, de nem vagyok benne biztos, hogy ez később is így lesz. Az meg megint csak egyéni, hogy kinél mennyi ideig tart és milyen "intenzív" ez a korszak. Péterem már legalább három hónapja űzi az ipart, és egyelőre nem úgy tűnik, mintha kezdené megunni...

  • 2007.08.03 14:03:32druantia

    Ja, és emellett a legédesebb gyerek a világon. Néha már most a helyére tolja a játékautóit, "segít" rendet rakni, és a múltkor ébredés után magához húzott, puszit adott és belesúgta a fülembe, hogy "szeeee" (szeretlek):))).

  • 2007.08.03 14:14:09másutt

    druanita: na jo, most elerted.. most mar egy szemernyi ketely nincs bennem, hogy nagyon szereted azt a gyereket! :-D

    aranyosak lehettek.

    az egeszhez oriasi kedvet tudsz am adni, ugye tudod??

  • 2007.08.03 14:21:33napos oldal

    huhh, emberek, köszi a biztatást és a tanácsokat!



    sajnos ma nem bírtam megállni, hogy el ne röhögjem magam, elnézést... igyekszem nagyon.



    nagyon meglep a dolog, mert hallomásból úgy tudtam, két éves kor körül jön ez sajátos viselkedés. nade sebaj. megnézem a szakirodalmat.



    szeeee nálunk is van :) Lillamalacka, Petimalacka, nem vagyunk egyedül, ez biztató...

  • 2007.08.03 14:41:47opti

    Én is úgy tudtam, van még pár hónapom, aztán megdöbbentem. Amúgy én sokszo vigyorgok a kis egóján, persze úgy, hogy ne lássa. És ilyenkor rémesen büszke vagyok rá, hogy bizony, ezzel az akarattal mennyi mindent el fog érni! Addig még csiszoljuk kicsit, de nem lesz elveszett emberke az tuti!

    Sajnos tényleg vannak akik büntetnek ilyenkor, és aztán gondolhatjátok milyen a kapcsolatuk, no meg a mindennapjaik.

    A kompromisszum nagyon jól fog működni, meglátod. Vagy ajánlj fel neki valami döntenivalót. Pl nem akar leülni a széken evéskor (a drága) akkor én felajánlom neki, hogy döntsön melyik kanállal akar enni, vagy milyen szalvétát adjak, vagy bármi, hogy kell-e az előke stb. Ő DÖNT, és én megteszem, csak hozzáfűzöm, hogy pl tessék itt a kék kanál, így jó? na akkor csüccs és mutasd hogy kell vele enni, jaj de ügyes vagy... Ezt így nehéz leírni, és biztosan nem újdonság. Mi most így élünk. És azóta szinte meg is szünt a hiszti.

    És hiszti közben is imádnivaló a kis vörös feje, az embertelen hangja, a kis öklöcskék... Ah, az én fiam :)

  • 2007.08.03 15:13:53napos oldal

    :)))))

    egyem a kis pofájukat!

    (a férjem már rég megmondta, hogy saleses lesz. mondjuk akkor még csak mosolygott...)



    mondok valami semlegeset, egyszerűt, gyere kicsim, vegyük fel a nadrágot - "emmm"



    opti, jó tippek, némelyik kicsit később

  • 2007.08.03 16:47:45kovvacs

    druantia, szerintem - de nehogy elkeseredj, mert azért annyira nem értek hozzá - nálatok még az ott nem a dackorszak. Lehet nehéz, de ezt tekintheted lájtos bevezetőnek. Egyéves kor... az még nem az.-

  • 2007.08.03 16:48:03kovvacs

    Én büntetek hiszti miatt.

  • 2007.08.03 16:49:08kovvacs

    druantia, de lehet hogy tévedek, aggya ég :)

  • 2007.08.03 16:55:00kovvacs

    És volt úgy is, hogy ordítottam. Persze utána marha rosszul éreztem magam, és egyáltalán nem vagyok rá büszke. De mindenkinek már a vérmérséklete és a gyerekének is más.

    Most viszont melegítsétek a felháborodási köveket, mert sajna itt kell Titeket hagynom,

    a súlyosan agyonsérült gyerekemnek (mert ugyebár a hiszti nincs tolerálva) megígértem, hogy megyek be hozzá játszani és genyóság volna megszegni az ígéretemet.



    Hát vannak ilyen emberek is, sajnos.

  • 2007.08.03 17:04:15donna

    sztem a dackorszak és hiszti kezelése között van különbség;

    Próbálgatja a gyerek a határokat, a szülőnek meg kell húzni ezt határozottan, mert ha elszalad a kölökkel a ló, akkor gáz van.

    Amig kezelhető eltereléssel vagy szépszóval oké, aztán bele kell vinni egy kis erélyt, hogy eddig és ne tovább.

    Uh kowacs nem vetünk rád követ, legalábbis én, mert feltételezem Rólad, hogy tisztába vagy a fentiekkel :-))

    donna (úgyis mint fogadatlan prókátor)

  • 2007.08.03 19:08:18kovvacs

    Nem tudom, mi a könnyebb: most, amikor még nem tud beszélni és közel sem annyira tárgyalóképes, vagy amikor már beszélni fog.



    Végiggondoltam,

    nem klasszikusan büntetek - pl. nem verek - a hiszti miatt, de reagálok rá és nem hagyom úgy. Én is jártam már úgy, hogy egy nagyobb játszótéri homokozó szélén ült az anyuka és olvadozva nézte a gyerkőcét, hogy de édes, miközben toporzékolt odabenn. Azért fogadom el határesetnek, mert más gyerekben nem okozott kárt, más játékát nem vette el, nem rombolt a gyerkőc, csak kibukott, mert valamit nem sikerült megépítenie.

    Viszont ha az én gyerekem cselekszik így, akkor nem hagyom annyiban. Előbb a problémát próbálom megoldani: nézd csak, újból meg lehet építeni a tornyot, gyere, segítek egy kicsit.

    Ha ez nem hatja meg, akkor kilátásba helyezem, hogy haza fogunk menni, ha nem hagyja abba.

    És ha nem hagyja abba, akkor tényleg kikapom a homokozóból és megyünk haza. Volt már rá példa. Hát ennyi a büntetés.



    Viszont olyan is volt, hogy lefogtam és belenyomtam a Nurofent. Hajnali egykor. Ahelyett, hogy bonyolult taktikákat alkalmaztam volna, hátha másik színű kanálból megeszi, hátha fel tudok valamit ajánlani kompromisszumként. 48 órája nem aludtam akkor már többet egy huzamban 1 óránál, és összesen sem volt meg a tíz órám. Halálosan fáradt voltam, óránként 2-8 kakit mostam ki, és pontosan tudtam, hogy ha nem viszem le a lázát, akkor kórház. Egyszer elmondtam neki, hogy miért kell bevenni a gyógyszert. Hisztizett. Belenyomtam. Lement a láza. Nem kellett kórházba vinnem.



    Meghatódás nélkül veszek ki azonnal minden veszélyes tárgyat a kezéből. Ha ki kell tépnem a praclijából, akkor is. Meg szoktam indokolni. Aztán nem üldögélek mellette megvárva, hogy mikor hagyja abba a hisztit. Megy be a szobájába pl., én meg ott vagyok a közelben és figyelek, de ennyi.



    Múltkor leült az úttest kellős közepére. Mondjuk ez egy falu, tehát annyira nem durva. Kértem, álljon fel. Másodszorra közöltem, hogy ha még valaha az életben szeretne cukrászádába menni (onnan jöttünk éppen), akkor azonnal álljon fel. Felállt.



    Igaz, toporzékolni közösen szoktunk. A végén meg nagyon röhögünk mind a ketten.



    Nem egyszer fordult már elő, hogy válogatott tippjei voltak, hogy miért nem akar aludni este. Egy darab kemény és határozott mondat a részemről általában alvást eredményez.



    Ilyenek.



    És nekem nem tetszik a lányom, amikor hisztizik. Én se tetszem magamnak, ha hisztizem.

  • 2007.08.03 20:00:35másutt

    kovvacs:

    amit leirsz, az nekem ugy hangzik, mint egeszseges szuloi magatartas.

    nem baratnoje vagy: hanem anyja.

    nincs ezzel semmi baj.



    Draga Parom mondta anno neha, hogy 'olyan aranyos/szexi vagy amikor duhongsz.' (1-2 alkalommal, amikor teljesen kiboritott es felduhitett valamivel... tuti jo okom volt)

    Egyszer visszaadtam neki. Beszoltam ugyanugy, amikor o volt duhos. Annak mar vagy 2 eve. Azota nem nevez cukipofanak, ha duhongok. :-)

  • 2007.08.03 20:27:31opti

    Kovacs! Először is egyetértek, ezeket mi sem csináljuk másképp. De én pl a homokozós szitun, ahogy kiakad, hogy nem sikerül valami, én belül vigyorgok, de a reakció a tiéddel attól még azonos. Ne úgy képzeld, hogy csak állunk és mosolygunk órákon át :)

    Mi is mentünk már haza amikor másodszorra is kővel dobálta a többieket.

    Ha belegondolsz, az uttestes szitu is az ő döntése, akár maradhatott volna ha akar, vagy a cukrászda.

    A nurofen szintén oké. Vannak szituk amikor kár a gőzért. Arról írtam, hogy amikor már mindenben nemet mond a gyerek, akkor milyen megoldásokkal lehet javítani a helyzeten.

    A szobába küldés nálunk is működött régebben. De az a hiszti más volt, nem tudom leírni miért. Más volt mögötte. Aztán jött a dackorszak, és már nem működött, csak jobban kiborult. A dackorszak mögött kicsit több van, mint a sima hisztik mögött, alapjáraton könnyebben robbannak a picik. Persze mindenkinél más. Ezek csak tippek voltak, amik nálunk beváltak. És egyszer már ezek is biztosan kevesek lesznek, elvégre nőnek a kölkök, egyre rafkósabbak :) A lényeg, hogy ebben a korszakban sokkal kevesebb tiltással és sokkal több választási lehetőséggel többre megy az ember.

  • 2007.08.03 20:48:00marcangoló

    Fú, nem tudom, de nekem ez a 3 éves dackorszak a legdurvább. Pont amiatt, hogy már esze is van ahhoz, hogy hogyan borítson ki. (És nem nehéz, mert csak fel kell ordítania a kisebbiket pl.) Nálunk kb. két kifejezés hangzik el 5 percenként, az "én magamtól" és az "akarok". Esetleg "nem", de ez már artikulátlan hangon üvöltve, sikítva. Eddig simán kezelhető volt a hiszti határozott, következetes viselkedéssel, most ennek vége, mert sokkal kitartóbb és sokkal okosabb, és állandósul a hatalmi harc. Állítólag ennek is vége lesz. Viszont ehhez képest a 7 hónapos kicsi dolgai már tényleg nem osztanak, szoroznak (pedig a nagyobbiknál a nem alvástól teljesen kikészültem, a kicsinél már meg sem rezdülök :-D).

  • 2007.08.03 22:08:35tigrincs

    druanita

    az én gyerekem 13 hónaposan kezdte a hisztizést és kb 4 éves volt mire elmúlt. Biztos sokszor rosszul is reagáltam le, mert 1-2x teljesen kiborított.

    Pl: 13 hónaposan kezdte, hogy reggel amikor elment apa dolgozni, ő üvölteni kezdett (ezzel nincs bajom) aztán látva, hogy nem ért el semmit, négykézlábra állt és a fejét a földbe verte (nekem fájt nézni, és féltettem is). Na és teljesen elborulta üvöltött. Hát nem bírtam sokáig. Ráütöttem a popsijára (pfujj), szólt a pelus egyet, fiam meg úgy meglepődött, hogy soha többet nem adta elő ezt a mutatványt. Ezentúl már csak ordított, meg a bejárati ajtót rugdosta ha apa elment otthonról. De az pl. már egyáltalán nem borított ki.

    Tudom, hogy nem mentség, de még ma is lelkiismeret furdalásom van, ha arra gondolok, hogy megütöttem a gyerekem. Pedig előfordult még egyszer máskor is. Amikor minden tiltásom, szövegelésem ellenére kiszaladt az útra, aztán a közepén megállt és visszanézett, hogy: - na ehhez mit szólsz? Mi Szegeden lakunk, és bizony mindig van forgalom felénk az utakon. Szóval teljesen elborult fejjel utánna rohantam, ordítottam és rácsaptam a fenekére. Ezt se ismételte meg soha többet. Én pedig tudom, hogy akkor és ott szerencsénk volt, hogy nem jött autó.

    A leírtak ellenére állítom, hogy teljesen ellenzem a gyerekek verését. És a születése előtt biztos is voltam benne, hogy soha de soha nem fogok rá kezet emelni. :-((

  • 2007.08.03 22:18:33kovvacs

    tigrincs,

    gonosz tracy hogg az első esetben tuti a gyerek feje alá rakna egy hatalmas párnát aztán a közelben tenne-venne de fütyülne a gyerekre.

    De hogy mi a fészkes fenét csinált volna a második esetben, azt nem tudom...

  • 2007.08.03 22:50:54tigrincs

    Utólag persze könnyű :-)) Nálunk padlófűtés és kő van a nappaliban. És tényleg ijesztőeket dübbent a feje. Persze mivel rögtön abbahagyta amikor a popóján a pelus puffant, tudtam ám hogy nem is volt annyira elborulva az ordítástól mint ahogy hittem :-((

    A sima ordítós hisztire pl. sokszor vált be, hogy megkértem hangosabban ordítson. Amikor hangosított, akkor mondtam: á, ez semmi, hangosabban! Kb. a harmadik után elnevette magát.

    De nagyon sokx jöttünk haza úgy a játszótérről, hogy a hónom alá kaptam és Ő rúgkapált, ordított én pedig szépen hazahoztam. Szóval azért túl sokszor nem tudott kihozni a béketűrésből, mert alapvetően nyugodt természetű vagyok.

    Egyébként a legnagyobb bajom azért volt, mert minden írásban 2,5-3 éves korra tették a dackorszak kezdetét. Szóval meglepett a kisklambó rendesen.

  • 2007.08.03 23:19:25opti

    OFF



    Dobjatok ki mindent, amiben E412 van. Ez egy amúgy ártalmatlan növényi sűrítőanyag asszem, de most szennyezett. Nem tudom mióta, nem tudom meddig, nem tudom mennyire igaz. Én kihajítottam a vajkrémet biztos ami biztos.



    ON

  • 2007.08.06 15:09:41babesz

    az én anyámnak annyi volt a felvilágosítás, hogy neki mindegy, hogy mit csinálok, csak terhes ne legyek, és jól elvert. Utána meg csodálkozott, hgoy egyedül elmentem nőgyógyászhoz, és felirattam fogamzásgátlót.

    Ha jó passzban vagyok, akkor nem hibáztatom érte. Fogalma sem volt, hogy mit kezdjen a helyzettel. Neki apám volt az egyetlen kapcsolata majd tíz évvel idősebben, mint nekem az első. És a nagyszüleimet ismerem őt sem vértezték fel a kellő információkkal a kellő időben. Mindenesetre én tanultam a dologból és megpróbálok okosabb, belátóbb, előrelátóbb lenni és ritkábban ütni.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta