Kecskebogyózás után randi a bütykös csótánnyal

Zanza!

A Zoo tábor lakói kora reggeltől késő délutánig takarítanak, takarmányoznak és szeretgetik az állatokat. Söprögetik a kecskebogyót, elefántot etetnek, megsimogatják a ráját és félelmetes rovarokkal kötnek barátságot. Miért vigyorog Carlos, az összetett személyiségű alpaka? Egy napot a táborban töltött a Poronty.
Nézze meg képeinket!

Reggel nyolckor álmosságtól karikás szemmel érkeztünk meg Málnival az Állatkerti Játszó bejáratához, ahol a táboros pólót viselő gyerekek, pólóik színe szerinti csoportokba rendeződve gyülekeztek. Nem sokkal nyolc után a hat harmincfős csoport 3-3 pedagógus kísérővel szétszéledt a kertben.


A világoskék pólós csapat reggeli feladata az állatsimogató kitakarítása volt. A gyerekek buzgón söprögették a kecskebogyókat, csak úgy porzott a föld a szorgos cirokseprűk alatt. Mikor rend lett az udvaron, egy kisebb csapat becserkészte Carlost, az alpakát, mert rájöttek, hogy remekül lehet bosszantani az állatot. Vihogva próbálták megsimogatni a jámbor jószágot, akinek egyáltalán nem volt ellenére a piszkálódás, szinte vigyorogva „támadt” vissza. (Közelebbről szemlélve rájöttem, hogy az állandó vigyor sokkal inkább kesze-kusza fogainak köszönhető, mindenesetre jól elszórakoztatták egymást.)

Az állatkert távolabbi részén találtuk meg a piros csoportot, a japánkert melletti fák árnyékában ültek körbe rakott padokon, néma csöndben és tátott szájjal figyelték Tamást, a rovarház állatgondozóját, aki élő rovarokat mutatott be szenvedélyes magyarázatokkal és érdekes történetekkel fűszerezve. Ámulatba ejtőn vonult végig a gyerekek előtt, tenyerén óriás botsáskával, bütykös csótánnyal és egyéb félelmetesnek tűnő rovarokkal. Az előadás olyan jól sikerült, hogy a gyerekek állatokkal szembeni félelme elszállt, még a lányok is sorba álltak, hogy kezükbe foghassák Botondot, a bütykös csótányt.

A majomházban emberszabásúakkal kapcsolatos ismeretterjesztő feladatokat oldottak meg a sötétkék pólósok. A három kisebb csoportra bontott csapat különböző feladványokat kapott. Nagyon tetszett az a játék, amelyben igazi élelmek közül kellett kiválasztaniuk a gorillák táplálékát, a játék vezetője pedig magyarázatokkal, érdekes történetekkel segítette munkájukat, miközben megfigyelték az állatok külsejét, mozgását és viselkedését.

A világoskékek növényekkel kapcsolatos kérdésekre keresték a választ a játszótér tövében. A kevésbé izgalmas téma ellenére vélhetően a gyerekeknek nagyon tetszettek a játékos tennivalók, senki nem próbált elcsatangolni a csúszdák irányába, bármily csábító is volt a lehetőség.

A zöldek a Pálmaházban és az Akváriumban bolyongtak, ahol rengeteg érdekességet tudhattak meg a halakról, a kígyókról, a végén pedig megsimogatták a rájákat is. A legkisebbekből (5-7 évesek) álló citromsárga csoport pedig az alpakák és a nagy marák között szemlélődött egy hatalmas fa tövében, közvetlen közelről figyelve meg az állatok életmódját.

Málni ebéd utánra annyira kimerült a sok ingertől és gyaloglástól, hogy már nem tudtuk megvárni az elefántetetést és a kézműves foglalkozásokat. Mielőtt a kocsiban elaludt, elmondta, hogy neki a kecske- és rájasimogatás tetszett legjobban.

A hetedik éve működő Zoo tábor vezetőjétől megtudtuk, hogy a gyalogláson kívül heti egy sportfoglalkozást is tartanak, aki pedig még ezektől sem fárad ki, az kitombolhatja magát a játszótéren illetve a játszóházban. A táborvezető elmondta azt is, hogy délutánonkénti kézműves foglalkozásokon a kicsik könnyebb feladatokat (só-liszt gyurmázás, színezés) kapnak, a nagyobbak napjait pedig játékos vetélkedőkkel színesítik.

A Zoo tábor célközönsége a 6-14 éves korosztály, de részt vett már 4 és fél éves kisfiú és 15 éves gyerek is a táborban. Az egyhetes tábor 33.500 forintba kerül, amelyben a szervezett programokon kívül napi háromszor étkezés van benne, valamint 2 táboros pólót, az élményeiket idéző fényképes emlékalbumot és állatkerti bérletet kapnak ajándékba a résztvevők.
Blogmustra