SZÜLŐSÉG

Miért hagyja el a férfi a családját?

2007. július 9., hétfő 14:19

Amikor olyan történetet hallunk, hogy a férj elhagyta a családját, mindenki az egyedül maradt anyát sajnálja. Beleképzeljük magunkat a nő helyzetébe: szegényke reggeltől estig a gyerekről gondoskodik, vagy közben dolgozik, hogy ne haljanak éhen, az apa pedig eközben nyilván nőcskékkel hetyeg és dorbézol.


Érdekes módon ilyenkor senki nem gondol arra, vajon mi lehet az oka annak, hogy a családfő dobbantott. Nézzük meg egy kicsit az érem másik oldalát. Apa szereti a családját. Sokat dolgozik azért, hogy megteremtse az anyagi biztonságot. Esténként, mikor hazaér, játszik egy kicsit a gyerekkel. Apa örül, ha a hosszú nap után leereszthet egy kicsit, a vacsora mellé legurít egy pofa sört, ezután megfordul a fejében, hogy megdugná az asszonyt.

Anya ugyanis kívánatos, még akkor is, ha időnként az egész napos gyerekezés után erőteljesebbek a szarkalábak a szeme körül, vagy ha pólója tej- és csokifoltos. Sőt, még a szexin kócos hajtól is beindul a férfi fantáziája. Elkezd nyomulni a nejénél, mászna rá, és döbbenten tapasztalja, hogy élete párja lepattintja. Megérti ő, hogy fáradt, hogy az utolsó gondolata a szex. Megérti. Egy darabig.

Mert amikor a harmadik hónap is úgy telik el, hogy a fogamzásgátláson nem kell törnie a fejét, és már csak halványan emlékszik, hogy kell szeretkezni, akkor bármennyire is szereti a nőt, hiányozni fog az erotika. A normálisabb pasik ilyenkor megbeszélik feleségükkel a problémát, és megpróbálják megoldani, sokan házassági tanácsadóhoz is elmerészkednek: nekik van esélyük megmenteni a kapcsolatot.

De azok a nők, akik még ilyenkor sem kapnak észbe és nem hogy megpróbálnák kicsit megerőltetni magukat, a sok otthoni munka, szoptatás, fáradtság mögé bújva nem engedik magukhoz azt a férfit, akinek gyereket szültek, azok ne csodálkozzanak, hogy a férjük egyszer csak enged a munkahelyi szingli csajok ostromának és félrekúr.

Ha az anyuka továbbra is azzal van elfoglalva, hogy sajnálja és a végletekig elhanyagolja magát, akkor egyenes út vezet a váláshoz (vagy a szeretősdihez). Mert akkor a férfi sem fogja megbánni tettét és nem fog vágyni arra, hogy hazamenjen a családjához. Mennyivel vonzóbb egy dögös egyedülálló nő, mint egy lerobbant, hisztis fúria, kezében egy ordító gyerekkel! Még akkor is, ha az a gyerek egyébként a férfi szeme fénye.

Anyák, ébresztő! Emeljétek fel a seggeteket a fotelekből és próbáljátok meg megtartani a férjeiteket! Azzal ne gyertek, hogy „neki szültem gyereket, fogadjon el így”, ti sem szeretnétek, ha férjetek harminc kilót felszedne és minden este böfögve-fingva nézne focimeccset egy rekesz sör társaságában ahelyett, hogy titeket kényeztetne az ágyban, mindehhez azt az ideológiát gyártva, hogy „elvettelek, csináltam neked gyereket, ez is én vagyok, így is el kell fogadnod.”

Ha a férj lelép, a nagy többség nem az anyát fogja hibáztatni, de elég elkeserítő érzés gyerekkel egyedül maradni, tudva, hogy a kapcsolat talán megmenthető lett volna.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.07.15 19:48:02manci

    Kékfelhő: olyan jó, hogy válaszoltál! Kicsit fura volt az utolsó hsz-om így körítés nélkül kibiggyesztve bal oldalra :)

  • 2007.07.16 10:12:51Kékfelhő

    :)))

  • 2007.07.16 11:28:28a:a

    Hmmm... Mi nem szoktunk "dugni", sőt, "kefélni" sem, max. cipőt vagy ruhát. De velünk is előfordult már, hogy kihasználtunk egy bő vagy szűk fél órát, nálunk ez az "instant szex" elnevezés alatt fut.

  • 2007.07.16 11:46:32boribon

    Ez jóóó... Nálunk csak "schnell". :-)

  • 2007.07.16 12:11:12Kékfelhő

    a:a - és a tíz perces gyorsszex az mi? mert az még az instantnál is instantabb... :)

  • 2007.07.16 12:27:27a:a

    Kékfelhő:

    10 perces? Hát ha a fél óra az nesszex 3:1, akkor a 10 perces az nessex 2:1, cukor nélkül.

  • 2007.07.16 12:34:52Kékfelhő

    érdekes, cukor nélkül a kávét nem szeretem, de néha napján a 2:1-ben nesszex - ahogy nevezed - igen jól tud esni :)

    de nálunk ez póriásan csak: keféltünk egyet

  • 2007.07.16 12:43:06a:a

    Kékfelhő: oké, akkor legyen cukorral, tej/tejszín/tejhab nélkül... Amúgy meg ne érts félre, nem ítélek el senkit a szóhasználat miatt, csak mi egyszerűen nem ezt szoktuk meg, általában véve is a "basszus" a legcsúnyább szó, amit hangosan kimondunk. Ezt szoktuk meg, a szüleinktől sem hallottunk csúnyábbat. Ettől még nem tekintjük különb embernek magunkat senkinél. Csak ilyenek vagyunk, és kész. Más meg másmilyen.

  • 2007.07.16 13:03:32Kékfelhő

    a basszust én is szoktam használni, sajnos a gyerek is eltanulta :)



    ha ismernéd páromat, könnyebben értenéd a mi szóhasználatunkat :)

    alapjában véve semmi romantika nem szorult belé, de legalább addig eljutott az elmúlt négy év alatt, hogy a ráérős-finomságos-isteni szexet már szeretkezésnek hajlandó szólítani :)

  • 2007.07.16 13:18:34Sólyomszem

    Basszusról jut eszembe: ti mit csináltok, ha a párotok durvább kifejezést használ mérgében a gyerekek előtt, mint kellene? Sajnos nálunk csak elvi a közmegegyezés arról, hogy a gyerekeknek próbálunk jó mintával szolgálni, apuci sokszor elengedi magát, ha dühös (és ő amolyan könnyen fölpaprikázódó-hamar lecsillapodó fajta). Mostanában rászólok, pedig alapelvem, hogy a gyerekek előtt nem kritizáljuk egymást nevelési téren.

  • 2007.07.16 13:18:34hjk

    Most olvastam el,és a megfogalmazásról inkább nem írnék semmi,Bár lenne mit(elég közhelyes).Ha ez történik egy családdal,elsősorban a kommunikáció hiányára utal.Időben kell átbeszélni mindent,ha ez sem segít,és a feleség továbbra sem foglalkozik a férjével,ne csodálkozzon,ha meg fogják csalni.A megcsalások zömének hátterében ez áll,máshol keresik azt,amit otthon nem kapnak meg:Ránk nőkre ugyanúgy jellemző,mert a férfiak egy idő után elfelejtkeznek a figyelmességről,a kedveskedésről.Arról,hogy néha milyen jó lenne ha bókolna nekünk,ha újra igazi nőnek érezhetnénk magunkat mellette,és ő lepődik meg a legjobban,ha megcsaljuk a taxisofőrrel,csak azért,mert ő kinyitotta nekünk az autó ajtaját,és megkérdezte,milyen napunk volt.Igy valóban igaz,hogy két emberen áll a dolog.

    DE.

    A megcsalás egy dolog.De ha képes elhagyni a családját,a GYEREKEIT,azt undorító dolognak tartom!!Két gyerek után esélyünk sincs felvenni a harcot egy miss cicával.Mi nem mehtünk minden este moziba,vacsorázni,szórakozni,már nagyon kevés a lehetőség azokra a régi nagy önfeledt szeretkezésekre,hisz:halkabban,a gyerek alszik,a lakás más részein nem lehet,mert beléphet,stb....Nem mindig van energiánk több fronton a maximálist kihozni magunkból,így érthető,hogy a másikkal sokkal jobban érzi magát.(mint anno velünk,amikor még csak mi ketten voltunk)Ha ettől függetlenül elhagy,nehéz lesz,de kibírjuk valahogy.

    Na de mi van a gyerekekkel?Nekem egy ismerősömet pár hónapja hagyta el a férje egy másik nőért.Két gyerekük van,és lelkibetegek.Ők még nem képesek ezt megérteni,és csakis ők isszák meg a levét az egésznek.Szörnyű látni őket,hogy mennyire szenvednek,úgy hogy ártatlanok,és mégis az egész életükre kihat majd.Az estek nagy részében egyébként az apa megbánja a tettét,hisz minden csoda három napig tart,rájön,hogy a gyermekeit semmi sem pótolhatja,és a felesége(a szakadt tréningjében),mennyire csodás anya,és ő az,aki mellette volt mindig,ha beteg volt,ha bármi rossz érte.Csak akkor tud valaki igazán hiányozni,és cak akkor tudunk valakit igazán értékelni,ha nincs velünk!!!

    (ja,az ismerősömnél egy hónapot bírt ki a csládja nélkül)

  • 2007.07.16 13:24:24hjk

    Sólyomszem,

    én rászóltam a gyerek előtt,így a kicsi rájött,hogy nem csak rá vagyok mérges,ha csúnya szót mond,hanem az apára is.Olyan is volt,hogy nekem csúszott ki valami,akkor a saját számra csaptam.:))

  • 2007.07.16 14:28:36Kékfelhő

    hjk: ha engem megcsal, akkor inkább menjen, ilyesmiben nem szeretem a kompromisszumot.

  • 2007.07.16 14:45:27manci

    Ezt mi is tisztáztuk az elején a férjemmel: ha megcsal, mehet. Érdekes, hogy fordítva ő nem ilyen sarkos ebben a kérdésben. Sőt, azt mondja, hogy ő küzdene értem, ha nálam bukkanna fel egy harmadik.

  • 2007.07.16 14:57:46Kékfelhő

    kérdés, mit ért felbukkanáson...

  • 2007.07.16 15:21:25manci

    Kékfelhő: :))

  • 2007.07.16 15:41:39Sólyomszem

    Kedvenc (tényleg!) nagynéném megküzdött egy jóval fiatalabb nővel, amikor az "felbukkant". Náluk úgy történt, hogy a pasi szólt, hgy ne haragudjon, de sajnos beleszeretett a munkahelyén egy lányba (itt mondjuk nem gyerekszülés utáni időszak volt, jóval később). Kérte a feleségét, hogy adjon neki egy kis időt. A felesége meg fogta magát és meghívta hozzájuk a lányt, aki volt olyan butuska/tapasztalatlan/akármilyen, hogy elfogadta a meghívást. Többször ott ebédelt náluk, aztán már neki volt kínos, hgoy a vetélytársa (aki kb. 20 évvel volt idősebb) ilyen kedves meg jófej vele, és szakított a pasival. Mondjuk ehhez kötélidegek kellenek....

  • 2007.07.16 15:50:06Kékfelhő

    no igen

    én valószínűleg összecsomagoltam volna a pasi cuccait, a gondolkozáshoz hely és idő kell, meg persze nyugalom és némi távolság, menjen hát gondolkozni...

  • 2007.07.16 16:07:03manci

    Hát én ennél is tovább mennék: el is dönteném helyette a kérdést. Persze ettől még egyáltalán nem biztos, hogy ez a jó megoldás, de nemigen tudnék másképp tenni.

  • 2007.07.16 16:20:59Kékfelhő

    a gondolat, hogy másik nőt ölel úgy, mint engem...

    én sem tudnám újra kezdeni, ez szinte biztos

  • 2007.07.16 17:01:58Sólyomszem

    Azért annyit hozzáfűznék: helyrehozták a házasságukat. Én azért a pasi javára írnám, hogy sumákolás helyett odaállt az asszony elé. (Amúgy mindkettőjüket nagyon csípem.) Ja, ők akkor már jóval negyven fölött voltak, talán az is számít valamit. Vagy nem.

  • 2007.07.16 17:02:38Sólyomszem

    Jaj, ez az állandó szóismétlés! Bocs!

  • 2007.07.16 17:04:30Tjuca

    Ezt híják taktikának. Sose nem ment nekem.

  • 2007.07.16 17:06:04Tjuca

    Igen én is csípném, de nem biztos, hogy ennyire keményen végig tudnám csinálni. :-) Ich bin ein igen gyáva kukac.

  • 2007.07.16 17:11:48Sólyomszem

    Tjuca: nekem sem menne és én sem tudnám ezt végigcsinálni vszleg. Csak azért írtam le, mert sztem érdekes eset, ilyen is van, és ráadásul tutira igaz.

  • 2007.07.16 17:24:05manci

    Tjuca: szerintem nem gyávaság vagy bátorság kérdése egy ilyen helyzet kezelése, inkább az önismereten múlik.

    Ismerem magam annyira, hogy ha valahogy meg is bocsátanék és le tudnám küzdeni az undoromat, (mert igen, azt hiszem undort is éreznék), a bizalmam akkkor is odalenne. És akkor el kezdenék féltékenykedni, balhézni, parázni, egy-két túlóra is idegesítene, munkahelyi tréningről ne is beszéljünk, szóval szép lassan házisárkánnyá válnék. És akkor már oka is lenne megcsalni vagy elhagyni.

    Persze nem zárom ki, hogy 10 év múlva másképp fogok erről gondolkodni.

    És a legfontosabb, szívből remélem, hogy sosem történik ilyen velünk.

  • 2007.07.16 21:06:17jidele

    mindenesetre először a fejéhez vagdosnék minden kézre eső tárgyat...

  • 2007.07.16 21:11:32lillith

    Múltkor nem tudtam belépni, így most köszönöm a bátorító szavakat,szükségem is van rá. Én pasimmal átéltem a megbocsájtós-visszaköltözködős szakaszt is. Túltettem magam a dolgain, bár nagy ritkán be-beszóltam, de nem volt téma többé köztünk az egyéves nüansza, míg... míg megint le nem bukott. Tán van igazság a melegített káposzta bölcsességben. Másokat is ismerek, ahol apu oda-visszahurcolkodott, s ebben is az örök igazság: aki olyan tanul belőle, akimolyan ismét elmegy. A legrosszabb, hogy amikor naponta látod az apukáért síró gyerekeket, a szived szakad meg értük, akkor azt modod, lenyelem a büszkeségemen esett (nagy) csorbát, megpróbálok újra bízni,de ez mindig kockázat... ha olyan ismét elmegy és a gyerekek újra sírnak, csak most már keservesebben. Ez sajnos lutri, és vhogy nincs az apukák homlokára írva, h ilyen vagy olyan. Tán egy akapszkodó van, amelyik alapvetően családcentrikus, az maradni fog, és azon lesz, hogy helyrehozza a kapcsolatot, amelyik nem, az csak továbbra is nyavalyogni fog, hogy neki milyen rossz, és a következő alkalommal újra koccol. Az ilyeek garniszállónak tekintik a házasságot. És tényleg nagyon rossz látni a szenvedő gyerekeket, és az emberlánya tényleg bármit megtenne, hogy újra boldognak és nevetni lássa őket.

  • 2007.07.16 22:10:17manci

    Nagyon kemény, amiket írsz, lillith! És tényleg nincs a homlukukra írva. Mint ahogy a mienkre sem.



    Már írtam valahol, az is lehet hogy itt, hogy a férjem barátja megcsalta a feleségét. Állítólag csak egyszer. Nemrég házasodtak, majd 10 éve ismerik egymást és jelenleg gyerekre gyúrnak. A srácból ki nem néznéd! Nemrég együtt bográcsoztunk és annyira sszar érzés volt. Nyilvánvaló volt, hogy a csajnak sejtelme sincs. És akkor az jutott eszembe, hogy lehet, hogy most ő is így nézeget és sajnál engem. És ez még szarabb érzés volt. Aztán elhessegettem ezt a negatív gondolatot. Az én férjem nem olyan és a mi kapcsolatunk más! Persze biztos ő is ezt gondolja magában...

  • 2007.07.16 22:31:06druantia

    Lillith, téged olvasva egyre biztosabb vagyok abban, hogy jól döntöttem, amikor még a terhességem alatt végleg szakítottam Péterem apukájával. Ő az a fajta volt, aki időnként lelép egy kicsit, aztán visszajön, újra lelép egy kicsit... Én nem akartam, hogy a gyerekem ezt lássa, a szívem szakadna meg érte. Nekem sem könnyű, de neked ezerszer nehezebb lehet. Minden elismerésem a tiéd.

  • 2007.07.16 22:39:26eszter

    druantia, (rég láttalak, szia :)) azért is szerencsés, mert így aztán majd külhetsz nekünk is esküvői meghívót ;). Sztem hamarabb, mint gondolnád. Mi a tapasztalat? Nehezebb gyerekesen pasizni? Komolyan kérdem. Két barátnőm is olyannak szült, akinek nem kellett volna. Az egyikük a pici 1 éves kora óta vadul pasizik. Aszongya életében nem buktak rá ennyien, és hogy nem becsülték meg ennyire. No nem szám szerint sok, 2 kapcsolata volt, eza 2.úgy néz ki, hogy stabil,meg klassz. De azt mondta, hogy nem jelentett akadályt. A másik bnőm "esélyem sincs újra boldognak lenni" hangulatban várja a nyugdíjat. Remélem kimozdul.

  • 2007.07.16 22:53:32manci

    Leegyszerüsítve: én azt látom, hogy egy gyerekkel simán lehet pasizni, kettővel meg alig. Többgyerekesek meg valahogy sokkal ritkábban maradnak egyedül. Lehet, hogy csak azért mert sokkal kevesebben vannak :) De az is lehet, hogy azért, mert ők valahogy komolyabban veszik a ezt a felelősségvállalás dolgot.

  • 2007.07.16 22:59:04lillith

    druantia, a sok tapasztalat nem tett okosabbá. Időnként az gondolom, lehet, h jobb lett volna, ha tényleg akkor rúgom ki, amikor vacillált a gyerek születésén, de... neki nagy a családja, és mind imádják a fiam, enekm kicsi - selég antiszociálisak;tehát az jó. A költözködés - egyértelmű - nem jó. Apuka elég életvidám, nagyon jó a kapcsolat a fiával, és sok olyan dolgot nyújt ne, amit én nem tudok, mert nem olyan vagyok; ez is jó. Volt apuka, aki berezelt a gyerek hallattán, és a lefjobb férj és apa lett belőle, a másik úgy eltűnt, hogy a gyerek egyáltalán nem is ismeri, és csak 3 évesen jutott eszébe megkérdezni, hogy az apukák is a családhoz tartoznak. Sztem megpróbáljuk a legjobban csinálna, aztán lesz belőle valami.

    Ezt viszont csodálom benned, én bizti vadul sajnáltam volna magam, ha egyedül kell végigcsinálni a szülést, meg utána... Mondjuk miapukánál nem látszott, hogy hurcolkodós lesz, mert előtte 4 évig nem hurcolkodott. komolyan mondom, amilyen egyszerűen működnek a pasik, olyan enhéz megérteni, hogyan fogank cselekedni. Számomra ők nem logikus lények.:)

    Némi nemű pasizási tapasztalatom helyzetemnél fogva már nekem is van, de nem látom könnyű dolognak. Gondolom azért, mert gyerekkel már mások a prioritásaim. Meg hát kevés időm van, s nincs türelmem a lacafaca időszakhoz, míg kiokumlálom, vajh ez mit is akarhat, milyen tipus. olyan szexet kereső, vagy én még élni akarok, vagy dobj el kaszát-kapát,egybekelünk, bár azt se tudom passzolsz-e hozzám. Az eggyik túl gyorsa, a másik éretlen. komolyan mondom lennevmi alteregóm, őt küldeném randizni magam helyett, h a kezdő köröket lefussa helyettem...:)))

    Bocsánat a lassú hsz-okért, de csiganetnek hívom a társaságot, amit használok.

  • 2007.07.16 23:11:30druantia

    Szia Eszter :-). Elég érdekes nálam ez a pasizás-ügy. Azaz nem érdekes :-). Be kell, hogy valljam, még mindig alig mozdulok ki itthonról. A múltkor elmentünk az én Lac barátommal duhajkodni. Persze szigorúan azután, hogy Péteremet lefektettem. Felvettem egy szexi göncöt, jó kis magassarkú cipőt, szolid smink, miegyéb. Az első egy órában pörögtem, aztán elkezdtem nagyon hazavágyni. Így nem lehet pasizni. Tizenegykor indultunk, egyre már otthon is voltam. Pedig régen hetente hét napot buliztunk végig, sokszor valami klubból mentem órára az egyetemen, pasim meg 16 éves korom óta mindig volt, egy időben legalább egy :-).



    Valahol már írtam, hogy amióta gyerekem van (illetve amióta tudom, hogy _lehet_ gyerekem) nagyon megváltozott az is, hogy mit keresek egy pasiban. Régebben soha nem terveztem hosszútávra, mert nem akartam se a saját szívemet fájdítani, se mással kitolni. Egy pasiban az volt a fontos, hogy tudjunk együtt pörögni, vadulni. Imádtam a hatalmas érzelmeket, akármilyenek is voltak. Most sem vagyok rideg, de már kell a biztonság. Valaki olyat keresek, aki olyan, mint a karom vagy a lábam: a részem. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni.



    Az, hogy tudom, lehet gyerekem, nagyon megnyugtat, már nem sietes sehova (régen szinte rohanva éltem az életem), van bő tíz évem arra, hogy találjak valakit, szüljek esetleg még egy babát, stb.



    Nem tudom, közületek ki olvasta Hornby-tól az About a Boy-t (asszem, filmet is csináltak belőle a cicafiú Hugh Grant főszereplésével). Nos, ebben a könyvben a pasi kifilózza, hogy neki az egyedülálló anyák miért jönnek be jobban, mint a többi nő: meghagyják az ember önállóságát, nem tapadósak, viszont rengeteg szeretet és odaadás van bennük :-). Jó kis könyv :-).



    Egyébként szerintem a gyerek inkább csak "kiválogatja" a pasikat, nem űzi el és nem vonzza őket. Úgy értem, aki kis kerge, az betojik attól, hogy gyerekem van, aki meg nem, annál meg pont az jelzi a "komoly" szándékot, hogy szereti a Petit.

  • 2007.07.16 23:18:10lillith

    Én még soha nem jutotta le odáig, hogy aktuált bemutassam a kispasimnak...bár még az ágyig sem jutottam le senkivel:))). vszinű zárdaszűzként nehéz is az ismerkedésig eljutni.:) De pl. nekem fogalmam sincs, hol ismerkedhet egy dolgozó szinglianyu. Hol lelendzenek a jó páranyagok?

  • 2007.07.16 23:19:45druantia

    Lillith, régen én pont azt a "bemelegítő" időszakot szerettem, de én is úgy vagyok vele, hogy most inkább kihagynám :-). Nem az a baj, hogy unom, hanem az, hogy most mintha valahogy számomra máshogy pörögne az idő, mint a pasiknak. Biztos amiatt van, hogy még itthon vagyok a Petivel. Habár, ha melóznék, akkor meg rohannék haza hozzá, amint tudok. Habár, Péterem eddig jópár pasit "levadászott" helyettem a gazemberes vigyorával :-).

  • 2007.07.16 23:21:10lillith

    Hol?:))

  • 2007.07.16 23:21:51druantia

    Én is elmehetnék apácának, ha az előéletemet nem számítják a felvételinél :-). Pasit még én sem mutattam be az én kicsikémnek, ő mutatkozott be pasiknak, akik aztán szépen szóba elegyedtek és megkíséreltek lecsapni anyucira :-).

  • 2007.07.16 23:23:53druantia

    Lillith, legutóbb a kórház parkjában, de bárhol képes az ilyesmire. Odaállít valaki elé, rávigyorog. Ennyi :-). Én, mivel tényleg legfeljebb vásárolni meg ügyet intézni mozdulok el a gyerek mellől, legfeljebb a bankban vagy a kenyerespult előtt tudok ismerkedni :-).

  • 2007.07.16 23:26:30lillith

    Az én fiam a strandon szereti felcsípni az apukákat, de aza baj, h mindig olyat szúr ki, ahol a távolban a pokrócon vár anyu.:)

  • 2007.07.16 23:30:12druantia

    Rajtuk tökéletesíti a technikát :-). Benézi, hogy milyen egy olyan apu, aki meg is tud tartani egy anyut, aztán hamarosan élesben is beveti a tudományát :-).



    Húzok aludni, kicsit kidöglöttem a Peti árokugrálási mutatványától :-). Jó éjt.

  • 2007.07.16 23:33:21lillith

    Jó éjt. Asszem én is kihurcolkodom a teraszra kempingezni, mert tegnap csak 2 órát bírtam aludni benn ebben a melegben.

  • 2007.07.17 08:30:37Kékfelhő

    30 évesen egy 1 éves kisfiúval egyáltalán nem volt nehéz pasizni, több is volt a jelentkező, mint gondoltam volna. Ráadásul ezek jó része még komolyabb kapcsolatra is kapható lett volna.

  • 2007.07.17 10:16:35szanna

    Amíg nem volt gyermekem, addig a pasik kutyába nem vettek. Amikor a fiammal egyedül maradtunk, akkor meg csőstül jöttek a pasik. Mindet visszautasítottam, mert 4 év kellett, mire (életemben először) szerelmes lettem. A páromnak egy csepp gondot sem okozott a fiam, de az apjának annál inkább. Az első két évben én voltam a gaz csábító nőszemély, aki tönkre teszi a fiát, hogy apát szerezzen a gyerekének. Aztán megenyhült, de még most sem tudom, hogy megkedvelt-e.

  • 2007.07.17 10:32:54Kékfelhő

    A párom szülei nagyon kedvesek, sőt, elvárnák, hogy a fiam nagymamának/nagypapának szólítsa őket, holott nem vérszerinti rokonok. Karácsonykor is gondolnak rá, ami mindig meghat.

  • 2007.07.17 10:48:10Tish

    Tjuca, köszi, megteszek mindent:)



    Szanna, ez nagyon gáz:( Ha veszi magának a fáradságot és megismer alaposabban, akkor biztosan szeretni fog! Nem is tudom, néha úgy tűnik, hogy az apósok nehezebb diók, mint az anyósok...

  • 2007.07.17 11:12:01hjk

    Kékfelhő,

    tegnapira reagálok:))

    egyetértek veled,ha megcsal,mennie kell.De sajna az esetek 80%-ában nem is tudjuk meg.Lehet,hogy tisztességesebb,ha bevallja,de azzal elveszti a családját,a gyerekeit.És tényleg a legrosszabb a gyerekeinek lesz.

    Nekünk 3 évig gáz volt a kapcsolatunk,teljesen elhidegültünk egymástól.Most 3 évvel később tudtam meg,hogy akkor egy éjszaka megcsalt.Már azóta tök jó a kapcsolatunk,nem küldtem el,de ha nincsenek a gyerekek,tuti elküldöm.

    teljesen sose lehetünk biztosak abban,hogy hűségesek,sajna:((

    Talán a legegyszerübb az lenne,ha nem is lenne félrelépés,és akkor ilyen jellegű gond se:))

    Sok estben agyerek miatt bocsájtunk meg nekik.Ő pl.olyan apa,aki imádja őket,és számukra jobbat nem is kívánhatnék,(és szerintem nem is találnék).

  • 2007.07.17 11:19:32Kékfelhő

    hjk: amiről nem tudok, az nem fáj. :)

    Én hiszem, hogy a párom hűséges és azt hiszem, ő is tudja, hogy én az vagyok. De ennek így kell lennie. :)



    Aztán persze bármi lehetséges... de a bizalom is nagyon fontos, lehet, hogy ez a negyedik láb a sámlimon?

  • 2007.07.17 11:26:33hjk

    Mindenképpen,

    A bizalom mindennél fontosabb.Az én estemben,egy megcsalás nehéz újra bízni,....de ha folyton a múltamon rágódok,soha nem lesz jövőm.(vagy mi:))

  • 2007.07.17 11:27:21hjk

    egy megcsalás után,bocs kihagytam

    :)

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

Blogok, amiket olvasunk

TÖRI MÁSKÉPP Ilyen volt a Habsburgok udvarhölgyének lenni

A filmek, regények alapján azt gondolhatjuk, hogy udvarhölgynek lenni buli volt: az ember lánya szép ruhákban pompázott, elcsacsogott a királyi fenségekkel, és nagyokat mulatott az udvari bálokon. A valóság nem volt ennyire fényes.

OTTHONTÉRKÉP A világ ultraexkluzív villáinak toplistája

Luxusingatlannak azt szokták hívni, aminek az ára 1 és 8 millió dollár között van. Na, itt most olyan házakat mutatunk, amik százszor ennyibe kerülnek. Ulta-mega-gigadrága körkép a világból

B1Gasztró Izgalmas dolgok másnapos pékáruból

Ha már unod a pirítóst, itt van 3 ötlet, amivel új életre kelhet a háromnapos kifli. Élet a mákosgubán innen és túl, nem csak kiflimaradékra gondolva.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta