Vissza akarom kapni a testem!

Hányszor hallottam ezt a mondatot szoptató barátnőimtől! És bevallom, bennem is megfogalmazódott ez az igény, többször is. Gyakran kívántam a pokolba a hirtelen megbizsergő mellbimbóimból spriccelő tejet, és jobb helyet is el tudtam volna képzelni melleimnek, mint a gyerek szája. Sajnáltam felvenni a szexi csipkés melltartókat, no meg igencsak vágylohasztó látványt nyújtottak a tejcsöpögést felfogó hatalmas melltartóbetétek a fehérnemű alatt.



A terhesség eleje óta megvont alkoholos italok már veszettül hiányoztak, ölni tudtam volna egy jó sok mentával készült jéghideg mojitóért, de lecsúszott volna egy-két korsó söröcske is. Szoptatás alatt gyakran ábrándoztam egy görbe estéről. Amíg a gyerek szívta a tejet a testemből, addig én elméletben pocsolya részegre ittam magam egy Balaton parti koktélbárban.

Az alkoholmentes kiruccanások is bajosak voltak, hiába állt tucatszám a mélyhűtőben a fagyitej, mégsem tudtam igazán felhőtlenül kihasználni a gyerektelen órákat: a szoptatástól számított két óra elteltével a cicik duzzadni, feszülni kezdtek, amely egy kivágott ruhában ugyan izgató látványt nyújtott, de bennem rém kellemetlen érzéseket okozott. Egy órán belül muszáj volt könnyítenem magamon: el kellett vonulnom egy félreeső helyre és húsz percig csapolhattam a tejet, míg végre megszűnt a feszülés.

A kezdeti és a fogak megjelenésének időszaka szintén sok bajjal járt: nem egyszer nyúzta véresre a babám a mellbimbóimat, amely ezt követően hosszú ideig tabu maradt a hálószobában, férjem legnagyobb bánatára.

Egy szó mint száz: alig vártam, hogy végre abbahagyja a gyerek a szopizást és visszaálljon minden a rendes kerékvágásba. Hogy a testem végre az enyém (és a férjemé) legyen, hogy nyugodt szívvel megihassak néhány koktélt vagy elmehessek egy moziba anélkül, hogy a film végére szét akarjon robbanni a mellem.

A gyerek egyéves korában szokott le a szopizásról, szinte egyik napról a másikra. Első pillanatban nagyon boldoggá tett a tudat, hogy vége az egésznek. Aztán elkezdett hiányozni az érzés. Vágytam azokra a nyugodt percekre, amikor a bébivel az ágyon összefonódva fekszünk és hallom, ahogy nyeli a kortyokat. Vágytam arra, hogy megint legyen időm álmodozni szoptatás alatt. Most viszont, hogy kiürült a tej, a melleim eredeti méretüknél jóval kisebbre mentek össze, a régi szexi melltartók vitorla nagyságúnak tűnnek, elkeserítő a helyzet. Igaz, hogy már semmi akadálya nincs egy-egy görbe estének, érdekes módon nem is vágyom már rá veszettül. Azért jól fog esni egy forró nyári este egy jeges koktél.
Oszd meg másokkal is!
Mustra