SZÜLŐSÉG

Vissza akarom kapni a testem!

2007. június 28., csütörtök 13:28

Hányszor hallottam ezt a mondatot szoptató barátnőimtől! És bevallom, bennem is megfogalmazódott ez az igény, többször is. Gyakran kívántam a pokolba a hirtelen megbizsergő mellbimbóimból spriccelő tejet, és jobb helyet is el tudtam volna képzelni melleimnek, mint a gyerek szája. Sajnáltam felvenni a szexi csipkés melltartókat, no meg igencsak vágylohasztó látványt nyújtottak a tejcsöpögést felfogó hatalmas melltartóbetétek a fehérnemű alatt.



A terhesség eleje óta megvont alkoholos italok már veszettül hiányoztak, ölni tudtam volna egy jó sok mentával készült jéghideg mojitóért, de lecsúszott volna egy-két korsó söröcske is. Szoptatás alatt gyakran ábrándoztam egy görbe estéről. Amíg a gyerek szívta a tejet a testemből, addig én elméletben pocsolya részegre ittam magam egy Balaton parti koktélbárban.

Az alkoholmentes kiruccanások is bajosak voltak, hiába állt tucatszám a mélyhűtőben a fagyitej, mégsem tudtam igazán felhőtlenül kihasználni a gyerektelen órákat: a szoptatástól számított két óra elteltével a cicik duzzadni, feszülni kezdtek, amely egy kivágott ruhában ugyan izgató látványt nyújtott, de bennem rém kellemetlen érzéseket okozott. Egy órán belül muszáj volt könnyítenem magamon: el kellett vonulnom egy félreeső helyre és húsz percig csapolhattam a tejet, míg végre megszűnt a feszülés.

A kezdeti és a fogak megjelenésének időszaka szintén sok bajjal járt: nem egyszer nyúzta véresre a babám a mellbimbóimat, amely ezt követően hosszú ideig tabu maradt a hálószobában, férjem legnagyobb bánatára.

Egy szó mint száz: alig vártam, hogy végre abbahagyja a gyerek a szopizást és visszaálljon minden a rendes kerékvágásba. Hogy a testem végre az enyém (és a férjemé) legyen, hogy nyugodt szívvel megihassak néhány koktélt vagy elmehessek egy moziba anélkül, hogy a film végére szét akarjon robbanni a mellem.

A gyerek egyéves korában szokott le a szopizásról, szinte egyik napról a másikra. Első pillanatban nagyon boldoggá tett a tudat, hogy vége az egésznek. Aztán elkezdett hiányozni az érzés. Vágytam azokra a nyugodt percekre, amikor a bébivel az ágyon összefonódva fekszünk és hallom, ahogy nyeli a kortyokat. Vágytam arra, hogy megint legyen időm álmodozni szoptatás alatt. Most viszont, hogy kiürült a tej, a melleim eredeti méretüknél jóval kisebbre mentek össze, a régi szexi melltartók vitorla nagyságúnak tűnnek, elkeserítő a helyzet. Igaz, hogy már semmi akadálya nincs egy-egy görbe estének, érdekes módon nem is vágyom már rá veszettül. Azért jól fog esni egy forró nyári este egy jeges koktél.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.29 11:15:06másutt

    Egyebkent... attol fuggetlenul, hogy bevehet-e gyogyszert a kismama.... nekem kivalo alkalom volt a terhesseg arra, hogy utanaolvassak mindenfele termeszetes gyogymodnak amikor mindenfele bajom lett.



    A mai modern vilagban, amikor a legkisebb bajra bekapunk egy feher tablettat, gyakran elfelejtjuk, milyen jo is

    fajo torokra, kohogesre mezes tea

    gyulladasra mez

    fejfajasra kez es fejmasszazs (ehhez sajnos kell valaki, aki megcsinalja, fejfajas eseten a huvelyujj mellet izom maszirozasa csodakat tesz!)

    hatfajasra masszazs

    es ugy egyebkent akupunktura, vitaminok es egy kiados delutani alvas (ha lehetseges)

    stb

    Nem mondom, hogy mindenen segitenek a fentiek, azt se ( a fentiekbol asszem ez egyertelmu) hogy a kismama nem vehet be gyogyszert...SOT!



    de sajna a tarsadalmunk atment a sajnalatos nyugati gyogyitasmod vegletebe: mindent tunetileg kezelunk es drogokkal, ahelyett, hogy az okot segitenenk megszuntetni es a termeszetes gyogymodokat probalnank ki eloszor...

    csak egy megjegyzes.

  • 2007.06.29 11:16:19tnyúl

    Nagbri!

    A gyerek elhanyagolása nem korfüggő, hanem temperamentum és ösztön kérdése. Mi a férjemmel 8 éve a gyerekeknek élünk, a házassági évfordulónkra is magunkal visszük őket. Ez azért fontos számunkra, mert mi így vagyunk egy kerek egész. A pedagógusok 100%-ig meg vannak velünk elégedve, állítólag kellőképpen rugalmasak és együttműködőek vagyunk. A hatvanas éveit taposó anyósom, és a nála nem sokkal fiatalabb anyámról nem tudnék szülői felelősséget megállapítani - még most sem, és nagy valószínűség szerint már ezen életükben nem is fogok. Így nőttünk mi fel - sokszor saját magunkat nevelve - a huszas éveink elejére. Valószínűleg a mi gyerekeinknél ez már normalizálódni fog - minden erőnkkel ezen vagyunk. De, h mennyire nem korfüggő: az egyik barátnőm a két fiáért él, a kicsi 8 éves, ő jóval túl a negyvenen. Ennyit én még emberrel nem szórakoztam, egy olyan kedves, aranyos, jó humorú minta-mami. A fiam egyik néhai csoporttársával komoly gondok voltak, és az óvónéni behívatta az anyukát. (a gyerek verekedett, rombolt, homoerotikus játékokat játszott, a szókincse meg egy kocsmárosé)Az anyuka egyedülálló, ötven (!) éves hölgy volt. Arra a kérdésre, hogyan hívják az apukát nem tudott válaszolni, majd közölte, h nem tudja, egy bulin történt, ő meg részeg volt. Saját vendéglátóipari egysége lévén a bébiszittelést a kocsma vette át délutánonként, a gyerek ott lógott zárásig - innen a szókincs és az idő előtti felvilágosultság. Volt olyan, h februárban papucsban tette ki a gyereket a kocsiból az ovi előtt, és míg a gyerekek vidáman játszottak kint, a kisfiú a dajkával ült a teremben.

    Tehát, ismétlem, nem kor, személyiség-függő az anyaság.

  • 2007.06.29 11:20:25nagbri

    Ezzel én is egyetértek, de szerencsére úgy nőttem fel, hogy csak akkor kaptam gyógyszert, ha nagyon kellett. Én is ezt az elvet követem, és ebben partner a háziorvosom is! Rajta kívűl még egy dokit ismerek, aki nem az antibiotikumhoz nyúl rögtön! Mondjuk ez az oka annak is, hogy miután a gyerekorvos agyontömte Törpikémet másfél évesen antibiotikummal, inkább elvittem a háziorvosomhoz. Azóta nagyon keveset beteg, és ritkán kap "bombát" a szervezete! Tüneti kezelések vannak! Ez így sokkal jobb! Ja, és puszipajtások a dokival! Ez bármit megér, szóval jó döntés volt!

  • 2007.06.29 11:26:54tnyúl

    Ja, az eredeti téma! :)

    Van egy barátnőm, aki néhai. Több mindenben nem értettünk egyet. Két gyereket szült, nem tudta elfogadni utána a testét. Eleinte széttornázta magát, fogyózott, hajat vágott/festett/egyenesített/göndörített. Aztán jött a plasztikai sebészet - has, cici. Aztán a nyugtatók és a pia, majd egy kis más...

    A nőci végül megelégedett a testével: negyven valahány kiló volt, a hasa lapos, kicsi cicikéihez még melltartó sem kellett. Ja, csak közben elvesztette a férjét. Mert a srác éveken keresztül azt hangoztatta, h ő a teltebb nőket szereti, kerek popsival, nagy cicikkel, természetes fizimiskával, drogok nélkül. Rengetegszer hallottuk, h a felesége ilyen téren a mintanő. A csontsovány, átszabott modell-alkattal nem tudott mit kezdeni, leginkább elkerülte.

    Részemről a szüléseim után: eleinte semmi hízás, aztán + 10 kiló. Így már nem vagyok az orvostudomány örökös célpontja, elértem az emberi súly legalsó határát. :) Ez az örökös harc a kilókkal - felfelé, legalább olyan kemény dió, mint lefelé. Ugyanannyi egészségügyi problémát okoz, higgyétek el! De, a legeslegelső dolog, ami segített: belenézni a tükörbe, és elfogadni az anyasággal járó változásokat. Még mindig hiszem, h nincs csúnya nő!!! Tessék mindenkinek belekacsintani most a tükörbe és azt mondani, h így vagyok jól! ;)

  • 2007.06.29 11:30:45papirbirka

    Lányok, tnyúl, annyi rémsztorit olvasok tőletek, lassan félek a szeptemberi bölcsi kezdéstől, én nemtom micsinálok ha a gyerekemet tudatosan bántani merészelik (most nem a normális kakaskodásról beszélek). Játszótéri tapasztalatból úgy látom nem ijedős, sose sír ha fellökik, de odébb megy és úgy néz a vandálokra mint az ufókra.

    Mondjuk van nagy kutya (békés) a családban és az rendszeresen elsodorja a kis ölelgetőt, lehet azon edződött.

  • 2007.06.29 11:35:33Borcsika

    Nálunk a gyerekorvos megkérdezte az első torokgyulladásnál, mi legyen. Mondtam, hogy bármi, de antibiotikum nem. Aztán jött az arcüreg gyulladás, és még mindig nem engedtem antibiotikumot adni a gyereknek. Szívtam az orrát, adtam neki homeopathiás gyógykészítményeket, és ugyan nem egy, hanem 2 hét alatt gyógyult meg, de legalább nem tömtem tele méreggel. Én sem szívesen veszem be, csak akkor, amikor nagyon fáj a fülem, és nincs más megoldás. A gyerekorvosunk partner a homeopathiás kezelésben, mindig azt mondja, hagyjuk meg akkorra, ha nagyobb betegsége van. Ebben nagyon egyet értek vele, és érdekes, hogy kezdetben nem nagyon kedveltük egymást, de ahogy telt az idő, egyre inkább kialakult egy bensőséges orvos-beteg kapcsolat. Azóta a gyermekem minden nap, amior magyünk a bölcsibe a mutatja a rendelőt, és közli, hogy ott dolgozik a doktor néni. Nem bőg, ha meglátja, hanem felhúzza a pólóját, és nyitja a száját toroknézésre. Pedig csak 20 hónapos, de talán tudja, hogy nem akarnak neki rosszat.



    A gyerekek viselkedéséről jutott eszembe, hogy egyszer de csak egyszer az én kisfiam állítólag megharapott valakit. Persze elmagyaráztuk neki, hogy nem szabad, de hogyan értessem és fogadtassam el vele, ha őt naponta megharapja valaki, de azt soha nem tudni, hogy ki volt az illető. Kit védenek a gondozónők? Bántanak az ilyesfajta igazságtalanságok...

  • 2007.06.29 11:36:10másutt

    A hetvegen az egyik iszonyuan puccos aruhazban nezegettem kremeket a terhessegi piros hascsikok ellen.

    Elbeszelgettem a Clinique eladonovel a hascsik kezelesrol (volt ott egy iszonyuan draga krem erre...).

    Azt mondta nekem:

    "Nem ertem, nem tudom megerteni, hogy a modern nok miert akarnak atesni ezen a csodan (gyermekszules, gyermekszoptatas) ugy atesni, hogy ez nem befolyasolja a testuket. A csoda egy nagy resze maga az atalakulas. A lanybol asszony lesz, egy eletet nevelt es etetett.

    Miert akarna valaki UGYANOLYAN maradni azok utan, ugyanolyan hassal, ugyanolyan mellekkel... Mi tortent a mai tarsadalommal, hogy el akarjuk nyomtalanul torolni az anyasag jeleit? Miert jobb egy lanytest, mint egy noi test?"

    Elgondolkodtato, NEM?

  • 2007.06.29 11:38:16atha

    Ki az a vadbarom, aki korra, kinézetre, bármire vonatkozóan megjegyzést tesz más emberre? Mi köze hozzá bárkinek hogy alakítja a másik az életét? Az ilyet amúgy úgy lehet legjobban megsemmisíteni, ha nagyon kulturáltan és higgadtan szólsz vissza valami velőset.

    Én 30 voltam a fiammal, ahogy terveztük, hamar jött a hugi, másfél éves most az Iván. A regenerálódás szerintem alkati kérdés, én szerencsés vagyok, se az alkatomban, se a bőrömön nem állt be nagy változás és most is 12 kg-t híztam, nincs terhességi csíkom, és a méhem is állítólag hibátlan állapotban van. Mindenkinek csak ezt kívánom, szóval hajrá, gyártsátok csak a bébiket évektől függetlenül :)



    Lányok, még egyben, 4-re megyünk be, ha nem vár senki műtétre, 6 körülre mondta az isteni B hogy meglesz a baba. Persze tök jó, hogy az ember itt kényelmesen összepakolgat délelőtt, meg majd 1 órakor elkezdem az előírt homeo-bogyók bekapkodását, aztán jöjjenek a fájások, de azért piszokul fura érzés ez így időzítve, itt mondogatjuk egymásnak a férjemmel, hogy nem bírjuk elképzelni, hogy délutánra többen leszünk. Az is hozzátartozik, hogy elutazik a doki vasárnap, és bár azt mondta legkésőbb is csak keddig várna, de akkor is, na... lehet hogy jönne magától is az kiscsaj.



    Hamsa, én nem használtam a hajfestékeket a Lushból, de sztem nem csak henna van, hanem barna, szőke is, azt nem tudom pontosan mennyit takar. Remélem neten megtaláltad az infot.

  • 2007.06.29 11:39:47nagbri

    tnyúl: Ez mind így igaz! Tényleg nem korfüggő, csak fejben legyen hozzá elég érett az ember! A bölcsivel nekünk szerencsénk volt! Most ballagott el! Itthon nem nézhet meg bármit, és próbálunk előtte nem beszélni csúnyán (néha azért becsúszik), de olyankor mi is a szánkra csapunk, így tudja, hogy ez nem volt helyes! Nem is beszél csúnyán, a bölcsiben is szeretik a nevelők, mert ugyan megmondja a véleményét, de azt bölcsen teszi!

    Náluk volt olyan kislány,akit 5 hónaposan beadtak! Apuka nem dolgozik, de a gyereket felöltöztetve adják a dadusok a kezébe, mert ő még ennyire sem képes. Mindent a bölcsiben tanult meg! A fiam mindig jött haza, hogy xy ma felállt, elindult, stb. Ő élvezte a pici társaságát! Reméljük öcsikéét is fogja! Szóval igen, ilyen szülők is vannak, és ez tényleg kortól független, mert az anyuka jóval 30 fölött van, csak hát a karrier! Na ezt sose fogom megérteni! Vagy előtte legyen, vagy utána, de de szerintem gyerek mellett nem lehet, csak a pici kárára.

  • 2007.06.29 11:46:57szanna

    Másutt! Talán azért van ez így, mert a nők azt gondolják, hogy a férfiak számára a lánytest a szexi. Ma az életünket áthatja a szex. A médiából az jön át, hogy a modellek szexik. Azok a pasik, pedig akiknek az asszonyi test kívánatosabb vagy ritkák, vagy bújdosnak. A hangjukat nem nagyon hallatják. Aki nem elég erős, könnyen bedől a médiában látható hamis képnek. Néha rámtör, hogy fogyóznom kéne (26 kiló túlsúly okán), de a párom érezteti velem, hogy így is szeret és kíván, így hagyom a fenébe (merthogy az alaptermészetem szerint rendkívül lusta vagyok).

  • 2007.06.29 11:48:32papirbirka

    másutt, mondjuk igen, de elég nehéz megszokni a hirtelen, drasztikus és legtöbbször nem túl esztétikus változásokat, ha előtte jó sokáig volt egy kialakult testképed (én pl. 17-32 éves korom között kb ugyanúgy néztem ki, +-2 kg és pár ránc), ami annyira természetes volt, hogy nem is foglalkoztál vele. Az igazság az, hogy az első félév-évben annyira lekötött a baba, szoptatás, hogy tényleg nem érdekelt. De amikor visszamentem dolgozni, ott már zavart, hogy hiába van csak 3-5 kg plussz rajtam, nem jó helyen van és így semmi régi iroda cucc nem jön rám, vagy nem áll jól.

    Mára megbékéltem az új formámmal, vettem pár új rucit, jóval kevesebb pénzből és minőségben, de mégis, erre most megint nő a hasam. Ami hurrá, mert terveztük, meg várjuk, de most húzom az első terhesruhákat, úgy tervezem 18-20 hétig nem engedek, inkább kigombolok, letolok.

    És igenis félek, hogy mi lesz, ha megint 3-5 marad az már 6-10. ÁÁÁÁÁ Még a végén neki kell állnom tornázni;-))

  • 2007.06.29 11:49:00nagbri

    atha: Vannak ilyen emberek! Komolyan. Mi a férjemmel az első manónál a nyaralás alkalmával attól féltünk, hogy valamelyik idős néni megcsapkod minket a táskájával, hogy hogy képzeljük ezt. Egy idősek vagyunk a férjemmel, de én jóval fiatalabbnak nézek ki! Ez néha nagyon gáz! Szóval olyan nézéseket kaptunk,hogy az csak na! És most is volt ilyen, legfőképpen diákoktól! El tudom képzelni, hogy mi járhatott a fejükben! És persze ez a fiatalnak kinézés maga után vonta azt is, hogy megkérdezték becsúszott-e stb. Nehezen viseltem! Most még nem ért ilyen atrocitás, de tutira fog, ha a picivel majd sétálni megyek a városba!

    Nektek kitartást, estére egyel többen lesztek! :-)

  • 2007.06.29 11:49:32atha

    Másutt, ez tényleg tök jó gondolat. Mondjuk 30 évesen már amúgy is asszonyosabbak voltunk, de én terhesség után egyáltalán nem bántam, hogy még kerekebb a csípőm, teltebb a mellem, szeretem a nőiességet, magabiztosabb vagyok mint valaha. A nőies idomaimra úgyis mindig a nálam akkor még "jóval" idősebb pasik vetettek elismerő pillantásokat, most ugyanazokat úgy élem meg, hogy kellően érettek :)

  • 2007.06.29 11:50:46Borcsika

    tnyúl, én is azt hittem, hogy a bölcsi sétagalopp lesz. Hát nem az. Naponta szembesülök furcsa dolgokkal, amik érthetetlenek számomra. Az én fiam is egy kiegyensúlyozott, nyugodt kiskölyök volt, de mióta bölcsibe jár, időnként kifordul magából. Kezdődött a hisztizéssel, azt nagynehezen visszaszorítottuk, de nem átallotta földhöz vernia kobakot, ha valami nem úgy volt, ahogy ő akarta. Amikor kérdeztük a bölcsiben, hogy ez mitől lehet, azt mondták, van a csoprtban 2 gyerek is, aki ezt csinálja. Nem beszélünk csúnyán a gyerek előtt, de a múltkor, amikor az apja pelenkázta, és nem volt a gyereknek kedve hozzá, a nagyi megkérdezte tőle, Mit csinál veled a Papa? válasz: bastat. Azt hittük először, hogy nem tudatosan mond ilyet, meg végülis még nem beszél, csak halandzsázik, de rá kellett jönnünk, hogy nem.

    Arrül már nem beszélek, hogy a gyerek térdén 2 hónapja folyamatosan sebek vanna, a lábszára kék-zöld, és valahol mindig van rajta harapás, horzsolás, de méd a fülcimpája is eltört.

    Nem riogatni akarlak, meg nincs is két egyforma bölcsi, de benne vannak a pakliban ezek a dolgok.

    Szeptembertől másik bölcsibe megy, kíváncsi leszek, ott jobban odafigyelnek-e rájuk.

  • 2007.06.29 11:52:19papirbirka

    Szanna, az általam ismert nők többsége, beleértve magamat nem a férje vonzalma miatt aggódik, hanem saját magát zavarja, vagy a többi nő látványa zavarja. A férfiak vágyát szerintem a nő test hibáinál (amit legtöbbször észre sem vesznek) sokkal jobban lohasztja a fáradtság, vagy a stressz.

  • 2007.06.29 11:55:47papirbirka

    köszi Borcsika, nem lett jobb. Tud valaki jót is irni a bölcsibe járásról, vagy húzzam le magam.

  • 2007.06.29 11:56:46atha

    Nagbri, találj ki valami vicces vagy talányos nézést, tekintetet, vagy kérdezd meg van-e valami problémájuk. Vagy röhögj a képükbe. Vagy csak simán sugározzon rólad a boldogság. Nehogy már neked kelljen sz.rul érezned magad.

  • 2007.06.29 12:05:20atha

    Papirbirka, ha teheted, szánj rá inkább időt és kis pénzt, hogy az "új" alakodra válassz néhány nagyon dögös és előnyös darabot. Én is csináltam ezt az "olcsó, de remélhetőleg úgyse kell sokáig" jellegű ruházkodást, de csak még rosszabbul érzed magad tőle, és hát igaz, magunknak akarunk tetszeni, ha tetszünk, az pedig kisugárzik és akkor jönnek az elismerő pillantások mint visszajelzés.

  • 2007.06.29 12:05:59tnyúl

    Atha!

    Szurkolok nektek!!! Sok sikert! (Meg egy kicsit irigyellek is, mert már nagyon szeretném megölelni Lilit. :))



    Megjegyzések: sajnos, én a nyúl típus vagyok, nem véletlen a családi becenév. Mindig utólag jutnak eszembe a frappáns visszapofázások. :)

    OFF

    Ovi és suli: a rémtörténet a szerencsétlenség és a gyerkőc tűrőképessége miatt van. A kicsi fiammal eddig semmi gond nem volt, a bölcsis társak lettek nagyjából az ovisak, összejárnak bulizni és a játszótéren is egy igazi baráti társaság alakult ki. Az óvónénik és a dajka imádni való, lelkes némberek, jönnek is nem sokára baba-látogatóba. A csoportban van verekedős gyerek, Marcit hidegen hagyja, megmondtuk neki, ha verik, csapjon vissza, de szóljon az óvó néninek is, h leadminisztrálja magát. A nagynak is ezt tanítottuk, de rám hasonlít, ha bántják, összetörik, és ezért az oviban is, és a suliban is rászálltak. A sulinál sajna nem választhattunk osztályt, mert helyhiány miatt elutasították egy másikból, így 3 nappal a határidő lejárta előtt, belökték a helyi "gyűjtőbe" (kisváros vagyunk). Sajna, nem csak őt, hanem az összes renitenst, fél évkor már az igazgatónő is csak úgy beszélt az osztályról, h a "kemény mag". Két hónapomba telt, míg elvittem onnan, mert előbb a sulin belül próbálkoztunk másik osztállyal - kétszer utasították vissza a kérelmünket -, majd a helyi önkormányzati suliknál - esélytelenül. Most egy alapítványi iskolába jár, a néhai tanító néni lobbizott érte, és pár barátunk, h bekerüljön, és sikerült. Azóta minden rendben, év vége előtt mesélte az új tanító néni, h a gyerek kezdi visszanyerni bizalmát a saját korosztálya iránt. Harcolni kell a gyerek mellet, meghallgatva a pedagógust is.

    Harapás: más kérdés, ha a gyerek megvédi magát, szerintem. Marci is ezt teszi, és könnyebb neki, mint a bátyjának.

  • 2007.06.29 12:07:41nagbri

    papirbirka: Nekünk nagyon jó tapasztalataink vannak. Két évig járt a bölcsibe, és rengeteget fejlődött. Minden nap szívesen megy! Mindig tanulnak valami újat, éneket, mondókát, verseket! Sokat rajzolnak, minden ünnepre készülnek. Én azt is szeretem,hogy nevelték is őket, ha rosszat csináltak volt mindig valami bünti, de jutalmazták is őket. Az igazságtalanságot sosem engedték, amit egyiknek szabad volt, azt a másiknak is, és ha nem, akkor senkinek.

    Persze a gyerekek egymás között azért leosztották a szerepeket, ez elkerülhetetlen!

    Ja, és ez állami bölcsöde, nem magán!

  • 2007.06.29 12:12:06Borcsika

    Nekem a férjem a tükröm. Szülés előtt úgy 20 kilóval voltam kevesebb, mint most. Tegnap este azt mondta az ember, hogy nagyon megkér, ha engem nem zavar különösebben, és el tudom magaat magammal fogadtatni, ne fogyjak le, mert szerinte így sokkal szexibb vagyok. Mondtam neki, hogy de "nincs egy rongyom, amit felvegyek", mert az összes kosztümömet, meg mindent kihíztam, és azt mondta nézzek körül olyan helyen, ahol van a méretemben, és újítsunk, vagy keressek egy jó varrónőt. Nagyon rendi kis pasi. Igaz nem vet fel bennünket a pénz, de azt mondta, hogy erre áldozni kell. Egy jó szabású ruha sokat dob a közérzeten, ebben atha-nak igaza van. És ha mégis lefogynál, de imádod, csak egy jó varrónő kell, és átalakítja az imádott darabot.

  • 2007.06.29 12:13:48Borcsika

    nagbri, hol van az a bölcsi? olyan jó ilyet olvasni...

  • 2007.06.29 12:15:57kovvacs

    atha, hajrá:)

  • 2007.06.29 12:15:59nagbri

    Köszi atha! Nem hagyom magam! Az első terhességem alatt rájöttem, hogy nem szabad! Inkább magamban gondolom, hogy "mondj amit akarsz, az igazságot csak én tudom"! Amúgy meg biztos irigyek! Nem? Általában az irígy emberek viselkednek így! Mondjuk én kaptam is emiatt, mert genetikailag nem híztam el, de semmit nem tettem ellene. Szülés után másnap azt nézték rajtam, hogy mit keresek a szülészeten, mert nem volt hasam! Csak aztán meg hízni nem bírtam! És az sem jó, pedig eszek annyit, amennyi belémfér, ráadásul szeretek is! Most nem tudom, hogy lesz, de nem izgat, a baba a lényeg, az alakom meg nem érdekel. A férjemmel szoktunk is rajta viccelődni, hogy bébibálna! Biztos nem könnyű annak, aki sok kilót felszed, de azok sem tehetnek róla (általában), akik meg nem! Na jó, itt nem azokra gondolok, akik végigtornázzák keményen a terhességet, az alakjuk miatt, ill. a cigi miatt nem híznak semmit! A genetika ellen nincs mit tenni!

  • 2007.06.29 12:18:48nagbri

    Borcsika: Kecskeméten

  • 2007.06.29 12:21:19atha

    Jaj, minden perc egy óra innentől kezdve. Na, de el is húzok magambaszállni vagy pihenni, ha bírok. Gondoljatok rám délután :)

  • 2007.06.29 12:27:05tnyúl

    Akkor megosztanám az örömömet, mert látom, itt senki nem fog megkövezni! :)



    Tegnap ráálltam a mérlegre és híztam egy kilót - így elértük a 8 kilót, iszonyú büszkék vagyunk rá!!!



    Az én férjem is rengeteget segít ebben, h elfogadjam saját magamat. Eleinte nem, de az már nagyon régen volt, amikor még Samantha Fox volt a divat, én meg mindössze 39 kilót nyomtam. Akkor még megpróbált "etetni", hátha, de aztán rájött, h ez nálam nem jön be, a dolog hormonális és genetikai. Jó ilyen pasikról olvasni, akik az asszony mellé állnak vállszéleségben. Mert ők is változnak, ugyabár. Pl. az én férjem már szinte teljesen ősz. De, imádom a tisztes őszes halántékát, és amikor megkérdezte, mit csináljon vele, mondtam, h hagyja így, az ősz hajszálait én is okoztam, így jó, ahogy van... :))))))

  • 2007.06.29 12:31:36Borcsika

    tnyúl, én nagyon drukkolok neked!!! :-DDD

    Az én férjem alkata: 195 cm, és 73(!)kg mindössze, és sokat eszik, mégsem képes hízni, csak 1-2 kg-t, de ha ideges, akkor egyből 4kg megy le róla. Tiszta szívemből drukkolok.



    nagbri, köszi az infót, asszem nem tudnék minden nap 170 km-t autózni, hogy vigyem, meg hozzam a Mukit.

  • 2007.06.29 12:33:37kovvacs

    tnyúl enyim még kopasz is hozzá :))) Ha fiatalabb korában ismertem volna meg, nem tudom, mennyire jött volna be, nem ismerem se az eredeti hajkoronáját, se az eredeti hajszínét :)

  • 2007.06.29 12:41:02tnyúl

    Kösz, Borcsika!



    Az uram 187 cm és 68 kg. Asszem, egyezik az ízlésünk! :))



    Bölcsi: itt az a helyzet, h nem lehet válogatni. Sajnos. Egy bölcsi van, ide tartoznak a környező települések is. Ha bejutsz, örülsz, ha nem, viheted minden reggel Pestre. (26 km, de másfél óra, kocsival)



    Mi úgy kerültünk be anno, h november 1-én reggel 7-kor kellett volna kezdeni a munkát, előtte két héttel még nem volt helyünk. Lementem újra a bölcsibe, és esküszöm, soha nem történt velem ilyen, de elbőgtem magam. Az egy hónapos beszoktatás persze, elmaradt, de az igazgatónő azonnal telefonált egy anyukának, akinek már akkor egy hónapja nem járt a gyereke, h mi van. Na, az ő helyére került be a fiam, és mint kiderült az "én gondozónénim" a házunkban lakik. Nekem lelkifurdalásom volt (meg pénzem baromi kevés, sajnos), volt, h a lelkes dajka másfél órán kereszül az én lelkemet erősítette. A mai napig imádjuk őt, a fiam csak maximumokban tud róla beszélni. Viszont a bejutás itt Pest megye egyik legnépszerűbb településén, bármilyen gyermekintézménybe... iszonyú!!!

  • 2007.06.29 12:41:56nagbri

    Borcsika: Igen, gondoltam valamiért, hogy nem a környéken laksz! De egészen biztos vagyok abban, hogy nálatok is lehet megfelelő bölcsit találni! Szerintem nagyon fontos, hogy a vezető hogy áll az első perctől kezdve a dologhoz! Nálunk ott dőlt el minden, mert rugalmas volt! Nem kecskemétiek vagyunk! Szóval, úgyis találkozol az illetékesekkel, és szerintem ráérzel, hogy jó lesz-e vagy sem!

  • 2007.06.29 12:46:08Borcsika

    Tnyúl: A bölcsibe jutás nálunk is kalandos volt, de megoldottuk, bár a mostani nagyon messze van, meg nem is vagyok feldobva tőle, hogy amíg a csemetéink az udvaron játszanak, addig a gondozó nénik kint bagóznak a kerítés előtt. Remélem a másik hely jobb lesz ebből a szempontból is.



    Az ízlésünk egyezik, csak az alkatunk nem, de nem irigylem tőled, mert én egy kis önfegyelemmel le tudok fogyni, neked viszont ez egy nagy munka, de sikeülni fog :DDD

  • 2007.06.29 12:49:59Borcsika

    nagbri, sajna a mostani bölcsibe hatalmas cirkusz árán került be a gyerek, és nem szoktam kérkedni a munkahelyemmel, de végülis az adta meg nekik a végső lökést, amikor megkapták a munkáltatói igazolást. A vezetőnő (a mostani), csak megbízott, de nagyon kepeszt a helyér, mellesleg, a gyerekem a mai napig, ha meglátje az utcán, hozzám bújik. A másik bölcsi nagyon jónak néz ki, és nagyon szimpatikusak is, úgyhogy remélem, nem lesz gond a váltással.

  • 2007.06.29 12:51:06papirbirka

    nagbri köszi, akkor reménykedem, hogy a milyenk is ilyen bölcsi. Jó környéken van, de már hallottam olyat, hogy ez nem számít..

    atha köszi, nem sírás volt részemről, asszem most ésszerű a költésem, szülés, gyerek, felelősség előtt volt túlzott. Inkább csak azt sajnálom, hogy a kedvenc, méregdrága, nem elnyűtt kösztümjeim már soha többé nem lesznek jók rám. Mert a fogyás ellenére a mellem-hátam nem ment vissza, pedig már rég nem szoptattam, tehát asszem maradnak. Most gondolkodom, hogy minden reggeli szívfájdítás helyett az egészet leadom a nagycsaládosoknak, legalább a divatból nem menjenek ki és mások örüljenek neki, attól talán nekem is jobb lesz kicsit.

  • 2007.06.29 12:58:16tnyúl

    Mindenhonnan ezt hallom, egyébként. Ritka, ha valaki elhatározza, h visszamegy dolgozni, akkor nem okoz problémát a bölcsi.



    Gebeség: én már megszoktam, most a nagyfiamon a sor, őt borította ki az iskolaorvos nemrégiben. 8 éves és 23 kiló. (Anya, még a csajok is nehezebbek, mint én...) Pedig az étteremben neki felnőtt adagot rendelünk, mert akkora a kapacitása. De, hát hiú egy kis pasi. Jajjj, már nagyon hiányzik, lassan két hete nyaral, megőrülök az öccse és nélküle!!! Holnap visszakapom őket!!!

  • 2007.06.29 13:10:32a:a

    Újabb egy hét szabadlábon! :-)))

  • 2007.06.29 13:20:14zsuli

    gratula a:a! :))))))))

  • 2007.06.29 13:28:27a:a

    zsuli: köszi! :-)))

  • 2007.06.29 13:35:45Timimimi

    Papirbirka a bölcsivel nekünk is jó tapasztalataink voltak két évig járt a fiam, mivel októberi és nem vittem 3 évesen oviba, inkább még egy évet járt a bölcsibe, nagyon szerette, a gondozónénik is igen aranyosak voltak, sokat tanult ott, amikor oviba került, gyakran mondta, hogy jobb volt a bölcsi, pedig az ovi is jó ahová jár. És ez is állami bölcsi. Mellesleg az én fiam is visszahuzodóbb tipus, nem egy verekedős nagy hangú, de nem voltak olyan gondjaink, hogy bántotta volna a többi gyerek.

  • 2007.06.29 13:39:20napos oldal

    a:a, mostmár baj nem lehet, a vége felé jársz :)

  • 2007.06.29 13:48:52napos oldal

    eszembe jutott, egyik nap mondtam a férjemnek, hogy inkább sötétben, mert nem tudom, tetszem-e neki. (nem röhögni) mire ő: szerinted????



    nem sokkal később: ő inkább nem vetkőzne le előttem, hátha nem tetszik nekem.

    hüje.

  • 2007.06.29 16:33:53kovvacs

    napos oldal :)))))))

  • 2007.06.29 16:35:21kovvacs

    a:a,

    ez tök jó :)

    Ismét plusz egy hét:)

    2 kilós gyerek... nagyon jól haladtok :)

  • 2007.06.29 23:24:12másutt

    athanak kozben tutira megvan a babaja! :-)

    atha, ha ezt olvasod (majd) gondolunk am Rad (Ratok)!

  • 2007.06.30 22:14:32Moira

    Júliusban töltöm be a 22-őt, aug végére vagyok kiírva. Egy-két öreglány úgy tud rámnézni(meg ha velem van, a Páromra is), mintha 14 évesen a diszkó mögött estem volna teherbe. :-((

    Mi bajuk van az embereknek?!Normális kapcsolatban élek a világ legcsodásabb férfiával, úgyhogy le kéne sajnálnom őket, de valahogy mégis idegesít. Arról nem is beszélve, hogy a helyét nem adná át senki, mert fiatal vagyok, biztos bírom. Hát nem. Csak nem szoktam szólni.

    De nem baj, nem ronthatják el az örömünket, büszke kismama vagyok, még ha nem is tökéletes.

    Ja és én is szeretnék hason aludni, beülni sörözni a barátaimmal, esetleg egy cigi(bár nem kéne visszaszokni), tatárbífszteket, meg camambert enni. :-)

  • 2007.06.30 22:45:18kovvacs

    Moira,

    fütyülj rájuk :) Mindenkire néznek csúnyán az emberek vmi miatt, pl.

    - milyen öregen vár gyereket

    - milyen fiatalon vár gyereket

    - miért vár már megint gyereket, lám az előző még milyen kicsi

    - miért várt eddig a következő gyerekkel, lám, a másik már mekkora ló

    - minek neki még egy, már hány gyereke van

    - minek az ilyennek gyerek, látszik, hogy szegény

    - minek az ilyennek gyerek, ha úgy is fel fogják robbantani a merdzsóval együtt a lopós gazdagját, még a családi pótlékot is elszedi a szegény elől

    - minek az ilyennek gyerek, lám milyen sovány, biztos drogozik

    - hogy lehet ilyen kövéren gyereket vállalni

    - ez miért festi magát mint egy k*rva így terhesen

    - ez hogy elhagyta magát terhesen, örüljön, ha nem pattan le a férje

    - ennek nincs jeggyűrűje és terhes?

    stb stb



    Sose fogunk elég jók lenni mindenkinek, tojni kell a fejükre :))))

  • 2007.06.30 22:52:38másutt

    kovvacs, moira... haha, pontosan!



    itt vagyok en, ven lo!

    :-D

  • 2007.07.02 11:55:20marcangoló

    Atha, remélem, minden rendben ment! Gyere, és írjál!

  • 2007.07.02 17:44:14Moira

    kovvacs

    Hát igen, nincs jegygyűrűm, a Párom jóval idősebb nálam, sminkelem magam, és még sovány is vagyok...

    Szégyellem is magam rendesen :-))

    A lényeg az hogy a családom és a barátaim elfogadnak így, a töbiek meg...

  • 2007.07.02 18:36:48kovvacs

    Moira, nem is rossz, akkor lehet mit hallgatnod :)))

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta