SZÜLŐSÉG

Miért a nők adják át a helyet?

2007. június 22., péntek 13:40

Amióta látszik a hasam, nagyrészt nem lehet panaszom a közlekedési eszközökön, szinte mindig kapok helyet, akkor is, ha az egész napos ülés után inkább álldogálnék. Az azonban igen hamar feltűnt, hogy valamiért a nők sokkal inkább átadják a helyet, mint a férfiak.


Egy idő után, pusztán statisztikai indokkal számolni kezdtem, az eredménye a következő: tíz esetből senki sem adta át a helyet. Egyszer a 61-es, egyszer pedig a 4-6-os villamoson utaztam, viszonylag hosszabb távon, és bár a tömött villamos tele volt erőtől duzzadó férfiakkal, senki sem pattant föl. További két esetben adták át férfiak a helyet.

Egyszer egy fiatalabb srác állt fel, mikor barátnője mellől két csókolózás között felnézett, máskor meg egy jóval idősebb, csomagokkal jócskán megrakott férfi. A maradék hat esetben kivétel nélkül középkorú, vagy idősebb nők adták át az ülőhelyüket.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.24 08:48:15marcangoló

    Druantia, úgy van, ahogy Koneko mondja. A híres eset egy Kitty Genovese nevű csajjal történt, ráadásul valami olyan helyen, amit házak vettek körbe, és csak annyit kellett volna tenni, hogy a 38 szomszédból, aki hallotta az esetet, valaki felemeljea telefont, de nem. A probléma a felelősség megoszlása, és a helyzet értékelése. Ezek a héeyzetek sokszor nem egyértelműek, ahogy írtátok is (terhes vagy kövér, részeg vagy beteg, stb). Az ember körülnéz, hogy mások hogyan reagálnak, és ha azt látja, hogy a többi ember is csak ül, akkor úgy értékeli, hogy neki sem kell tennie semmit, és kialakul a csoportos ignorancia- persze a többi ember is körbenéz... (Ezért talán egyértelművé kéne tenni, hogy igen babát vársz, és le szeretnél ülni. Nem is tudom, mosolyogva körbenézni, megsimogatni a pocakot, stb.) /Ugyanebből adódik, hogy ha csak egy ember van a kötelben, az általában segít, mert nem fél attól, hogy mindenki előtt nevetséges lesz, és nincs is kihez viszonyítania magát./

    A másik a felelősség megoszlása, az ember azt várja, hogy valaki most már biztosan segít. (Ez főleg azokban a helyzetekben fontos, mint a fenti gyilkosság, vagy amikor rá kéne hívni az örjöngő szomszédra a rendőrséget.)

    A kísérletek szerint, amikor a helyzet egyértelmű (pl. összeesik valaki a metrón), és a felelősség sem oszlik meg (mert látod, hogy segít-e valaki), akkor az emberek általában segítenek. A New York-i metrón 95 %-ban segítettek bármilyen bőrszínű, állapotú volt az áldozat.

    A tanulság, hogy egyértelművé kell tenni, hogy segítséget kérsz, és pozitív benyomást tenni (szépen mosolyogni, hogy legközelebb is segítsen az illető bárkinek), és elfogadni a segítséget, ha már "kiprovokáltad". :-D

  • 2007.06.24 09:41:12mireina

    Tegnap késő este olvasgattalak benneteket, és már nem volt erőm írni, de érdekes tapasztalataim vannak a témában. Egyrész három kisfiú kvázi-anyukájaként - a bkv-n ugye nem rítt le rólam, hogy csak a babysitter voltam - láttam az egyik oldalt, másrészt tömegközlekedő egyetemistaként. Az udvariassággal nem volt bajom, többnyire segítőkészek voltak az emberek, bár igaz, hogy a régi 4-6-os villamos helyett sokszor inkább gyalogolotam, mert rémálom volt rá feljutni. Egyszer gyerekkocsival estem kis híján hanyatt a lépcsőn felszálláskor, egy hölgy fogott meg akkor. Jelzem voltak ott férfiak is, bár már mindegyik fenn volt a vilin, valamiért én maradtam utoljára :-)

    Ez az eset maradt meg bennem élénken, főleg azért, mert utóbb láttam, hogy akik látták a botlást, azok most megvetően néznek rám, és benne volt a tekintetükben, hogy minek mászkál az ilyen babakocsival, ha fel sem tudja emelni a villamosra.

    A másik oldal viszont borzasztó emlék nekem. Akkoriban pánikbetegséggel küzdöttem, szépen kezelgette a pszichológus, úgyhogy már képes voltam felszállni a tömegközlekedési eszközökre. A 47-es villamoson ültem, és mereven kibámultam az ablakon, mert olyan iszonyúan rosszul voltam, hogy kis híján elájultam, és mondogattam a mantráimat, amikkel túlélhetem az utazást. Ekkor egy ötvenes pasi, aki két üléssel arrébb ÜLT, rámordított, hogy miért nem adom át a helyemet a mellettem álló kismamának. Tényleg kismama volt, látszott rajta erősen, de én olyan állapotban voltam, hogy semmire sem tudtam figyelni. Felálltam, átadtam a helyemet, utaztam tovább, a bunkó pasi meg még három megállón át engem szidott hangosan, hogy milyenek a mai fiatalok. Annyira rosszul voltam, hogy nem tudtam megvédeni magamat, csak a kismamának suttogtam oda, hogy ne haragudjon, tényleg nem láttam. Ő meg kedvesen mosolygott rám, sztem látta, hogy vmi nincs rendben. Leszállni sem mertem, mert már mindentől paráztam, csak arra tudtam gondolni, hogy ha még pár megállót kitartok, hazajutok.

    Rémálom volt, senkinek sem kívánom. Szerintem ez is tanulság arra, hogy nem feltétlenül bunkó az, aki nem adja át a helyét, pedig látszólag semmi szüksége rá. Lehet, hogy neki is problémája van.

  • 2007.06.24 10:38:49druantia

    Mireina, tényleg nem biztos, hogy bunkó, aki nem segít. Ma pl. a gyógyszertárban álltam sorba, a gyerekem kint üvöltött nagypapámra a kocsiban (lázasan, éhesen, betojva), mögöttem kettővel meg egy apuka a három év körüli kislányával. A kislány csacsogott, egész jól elvolt, kevésbé tűnt "súlyos" esetnek, mint az én gyerekem, aki ugye volt, csak éppen ott nem látszott :-). Én meg nem engedtem őket előre.



    Máskor biztos megtettem volna, mert mindig előreengedem a sorban a gyerekeseket, de most speciel nem tudhatta egy kívülálló, hogy nálunk is fennforgás van. Eddig ez nekem sem jutott eszembe, én is morogtam magamban, ha a valahol nem engedtek előre a bőgő gyerekemmel, csak most a másik oldalról látva ez sem ilyen egyszerű :-).

  • 2007.06.24 12:18:12nosztalgiafagyi

    no, ez marha egyszerű!



    a középkorú nők - mármint amelyik átadja a helyet - már átestek a terhességen legalább egyszer, és tudják nagyon jól, hogy nekik is milyen jól esett vagy esett volna, ha ...



    én is a 7. közepén vagyok, és én sem akartam általában ülni, amikor átadták a helyet, de amikor második unszolásra se akartam leülni, elmondták, hogy "én is voltam terhes, tudom milyen".. :)



    egyébéknt meg hallottam már olyat is, hogy nem árt kiválasztani egy erőteljében levő pasit, eléállni, szemébe nézni, közben hasat látványosan simogatni, hátha akkor észreveszi magát. s ha nem, megkérni , hogy igenis adja át a helyet.



    ennyi! :D

  • 2007.06.24 16:38:06Pekkus

    Nekem az egyik legszörnyűbb élményem az volt, hogy rendelőben vártunk az orvosra, sok beteg kevés ülőhely. Ránézésre semmi bajom, viszont a térdeim annyira fájtak, hogy örültem, hogy odáig elértem, életkorom akkor kb 26 év. 3 idősebb nő leüvöltötte a hajamat, hogy bezzeg a mai fiatalok..., miért nem adom át a helyem...., és persze a halkan elmotyogott mondókámat nem hallották meg, aztán átadtam a helyem és azt hittem velehalok, potyogtak a könnyeim annyira fájt a lábam, ők meg jót röhögtek, hogy most meg bőgök. Hát ennyi.

  • 2007.06.24 18:41:48Alvomacko

    Én ezt a le nem ülést nem egészen értem. Tulképpen nem azért kell leülni, mert nem birunk állni, vagy mert úgy kényelmesebb lenne, hanem azért, mert az autóbusz hirtelen fékezhet és ekkor nagyon könnyű eleseni, vagy a pocakot beütni valahová. Vagy akár meg is lökheti a kismamát valaki helyezkedés közben. Nekem ezt mondta a dokim és a védőnő is. És én igyekeztem mindig leülni, mert nagyon féltem, hogy az önfejűsködésemből, meg az én-igenis-tudok-állni viselkedésemből baj lesz. És azt sosem bocsátottam volna meg magamnak.

  • 2007.06.24 18:49:34tistedur

    Pekkus!

    nagy az isten állatkertje,és alacsony a kerítés..sajnos.

  • 2007.06.24 19:07:39tnyúl

    Nosztalgiafagyi! Nehezen simogatom a hasam, ha mindkét kezemben egy-egy gyerek van, a "nagy" kapaszkodik, én meg számolom a megállókat. :)



    Egyébként van egy huszonéves öcsikém, aki élből felpattan, vagy eleve le sem ül. Az az elmélete, h ő a két méterével stabilan meg tud kapaszkodni, a többiek nem biztos. Így neveltek bennünket, rém egyszerű...

  • 2007.06.24 20:23:22kim.bauer

    alanyi jogon kocsit a kismamáknak! :)



    nálam kicsit más a helyzet, fiam 7 éves, mozgássérült. szerencsére van autónk, így az utazás megoldott; de még így is van egy csomó olyan hely, ahová egyszerűen nem tudok vele bemenni. a lépcső és a felcipelés felejtős, mivel a fiam kb 20 kiló, plussz a kocsija kb 15.



    nemrég történt velünk egy nagyon pozitív eset. a blaha lujza téren a corvinba kellett bemennem mindenképpen, és ott sajnos csak mozgólépcső van, amin a fiam kocsijával nem lehet közlekedni. kérdeztem lent a biztonsági őrt, hogy nincs e véletlenül egy lift, amit használhatnánk. mondta, hogy nincs, de rádión felszólt a biztonsági főnöknek, hogy segítség kéne. ő lejött, és 2 emelet magasra felcipelte a fiamat, majd kérte, hogy szóljak, ha végeztünk, és segít lehozni. annyira meglepődtem, és majdnem elbőgtem magam, olyan jól esett a segítsége, kedvessége.

  • 2007.06.24 20:45:07cseresznye

    Sokszor az egyszerűbb emberek sokkal evidensebben viselkednek. Belvárosban lakom, de sok az építkezés, ezért sok a munkás. Valszeg képzett szakik, mert szép dolgokat csinálnak. A közértben sokszor futunk össze, ők sört meg cigit, és főznivalókat veszek. Igazi lovag módjára nyitják nekem az ajtót, engednek előre stb, és érzem, hogy férfiakkal van dolgom, és én nő vagyok. Divatos fiatal suhancokról nem mondom mi jut eszembe, akiket én kerülgetek az utcán a babakocsival, és gyorsan beslisszolnak előttem az ajtón, kanyarban.



    Múltkor egy turiban volt jófej az eladólány. Ő kinyitotta nekem az ajtót, két pasi pedig gyorsan bevágódott előttem. Később a lány rám néz: - pedig a férfi ruhákat nézegetik!

  • 2007.06.24 20:50:37cseresznye

    Az is egy rettenetesen rossz szokás, hogy ha valakinek baja van, akkor nem szól, hanem sokatmondóan nézeget, vagy elkezd hangosan a levegőbe beszélni, hogy mindenki hallja, de nem célozza egyenesen a célszemélynek. Akkor az ilető magára ismer és szégyenkezve, a közfigyelem keressztüzében lelép.

    Ez főleg a nyanyák szokása, akik eleve csupa rosszat feltételeznek, viszont neveletlenek,agresszívek, és KÉPTELENEK kimondani, hogy : "- megengedi"?

  • 2007.06.25 10:16:04girasolita

    Én Franciaországban voltam terhes és itt is szültem. Ez a hely egy élom a kisgyerekeseknek. 10ből 9,5ször adták át a helyet. Babakocsival 1szer utaztam, kifogtam az egyetlen buszt, ahova képtelenség egyedül felszállni. egy lány már pattant is, hogy segítsen, leszállásnál a sofőr is kiszállt, hogy leszedje a kocsit és bocsánatot kért a társaság nevében a kellemetlenségért. elmeséltem a páromnak, aki francia. szerinte ez természetes. kenguruban is átadják a helyet és mosolyognak a babámra. félek hazamenni...

  • 2007.06.25 11:45:37Törpi

    Sziasztok!

    Nagyon is egyetértek azzal, hogy előzékenynek kell lenni az arra rászorulókkal (idősek, betegek, terhes kismamák). DE: sajnos olyanok is vannak akik helyzetükkel visszaélnek, nekem erről is van egy kellemetlen élményem.

    A postán álltam sorba már egy fél órája, hogy feladjam a csekkeket, és egy kismama megkért, hogy hadd álljon be elém, mindez rendben is volna, azon a plusz öt percen már ne múljon, gondoltam. De mint láttam vele volt húszas évei elején járó párja, aki terhes kedvesétől várta el, hogy sorban álljon. A posta fel van újítva, és rengeteg ülőhely van, ahová esetleg előzékenyen leültethette volna párját és ő maga állhatot volna sorba. Ez a direkt kihasználom a helyzetemet mentalitás is eléggé elrontotta az estémet.



    Egyébként szerintem nyugodtan lehet szólni a buszon, hogy vki terhes vagy rosszul van, és helyet kérni. Én is ájulós típus vagyok, olyankor szólni szoktam, és mindig van aki segítőkész.

  • 2007.06.25 12:58:07liberális

    Nem olvastam végig az összes hsz-t, csak a nagyját, úgyhogy lehet, hogy már elhangzott, amit leírok.

    Nem azért nem adják át a helyet és nem udvariasak a fiatalabb férfiak, mert taplók és bunkók. Hanem mert ők már ebben az egyenjogú a nő, esetleg a főnök is nő rendszerben szocializálódtak, mindenhol a csapból is az folyik, hogy egyedüli nő milyen erős és ciki gyengének lenni. Ez az idősebbek életéből kimaradt, vagy hallottak ugyan róla, de max. felháborodnak ezen, és gondolkoznak "konzervatívan", ergo udvariasak.

    (Ezért nem haragszom a fiatalabbakra, csak arra gondolok, hogy én a fiamat konzervatívnak fogom nevelni. Mert ugye a nevelésen nagyon sok múlik, ha nem is minden.)

    Ez kérdőívekkel, kísérletekkel bizonyított. Nekem ez az elsődleges problémám a feminizmussal (nem Blikkben olvastam, egyetemen tanultam kényszerből)

  • 2007.06.25 13:35:43kovvacs

    liberális, ha így lenne, akkor a nő szava ugyanannyit érne ebben a társadalomban, mint a férfié, kb. ugyanannyi női és férfi politikussal/vezetővel találkoznál, és sehol se jelenne meg számottevően a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés.

    Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy a nő másodrangú, butuska, gyenge, hazudós, a munkaerőpiacon csúnyán megkülönböztetik, a büntetőjogban hátrébb sorolják, a nőkkel szembeni erőszakot magától értetődőnek tekintik, a nő szerepe a családok túlnyomó többségében magától értetődően a házicselédhez hasonlít legjobban.

    Persze én is ki tudnám mutatni kérdőívvel, ha kellene, hogy ez egy milyen egyenjogú társadalom,

    de a kérdőíven kívül egyetlen épkézláb

    KONKRÉT JELÉT

    nem látom annak a bizonyos egyenjogúságnak.

    (Ellentétben pl. a skandináv országokkal, ahol nem téma, ha a fél kormány nőkből áll, mert TERMÉSZETES. Ez pl. egy kellőképpen árulkodó jel.)

    Azt gondolom és tapasztalom, hogy Magyarország még mindig félfeudálisan szocializálódott társadalom.

    Mi itt ugyanis felvágunk azzal, ha a párunk fejében megfordul, hogy a háztartás ellátása az ő egyenjogú dolga.

    Ameddig ez szenzáció,

    addig kitörölhetjük a kérdőívekkel a popsinkat.



    Szerintem a pasasok többsége szimplán csak "vak", és nem látja, amit kellene neki.

  • 2007.06.25 14:19:12gyöngy1

    Az elsö terhességem alatt kétszer adtàk àt nekem a helyet Bkv-n; de kicsi pocakom volt (szülés reggelén vàrok a ctg-re, mellettem ülö kismama: még hàny honap?).

    Màsodiknàl is kétszer.

    Viszont babakocsis fel- és leszàllàsnàl kiméletlenül megkértem mindig valakit, hogy segitsen. Altalàban fiatal sràcot, és az meg is tette, nem somfordàlt arrébb, hogy a leszàllàsnàl màr màst vàlasszak stb...

    Egyszer volt egy csùnya esetem: kamasz voltam, évnyitorol jöttem haza, megjött, meleg volt: szarul voltam. Leültem. A buszon sok ember, felszàll egy féllàbù. Részeg egy màsik ülöhelyröl elkezd kiabàlni, hogy adjam àt a helyem. Aztàn felszabadul több hely és a féllàbù nem ül le, viszont a részeg tovàbbra is bekiabàlta az egész buszt, hogy ezek a mai fiatalok.

  • 2007.06.25 14:29:01habitang

    liberális





    Ilyen alapon senkinek sem kellene átadnom a helyemet. Vagy gondolod, hogy azok a fiatal pasik, akik addi várnak, amíg egy élemedett korú úr megjelenik? Hát túrót. Aki nem adja át a terhes nőnek a helyét, az nem adja át az öregnek sem.



    34 vagyok és egyes 17 taknyos köcsögök - term. vannak kivételek - már majdnem sajnálkozva néznek, ha átadom a helyemet.. "Szegény hülye lúzer", ez van a pofájukra írni. És igen, idegesítenek, és maga a tény is, hogy errefelé tartunk.

    Kb így jár az eszük, ahogy elnézem:

    "Lesz belőle rövid távon hasznom? Elég hatékony lépés ez bármilyen célom elérésében? Lófaszt. Álljál."

    Én, én, és én. Ennek semmi köze a nők egyenjogúságához.



    Amúgy, sajnos nagyon sok lehet a szar család, mert ezek a mókamikik csak onnan jöhetnek. Néha félek magamtól, hogy egyszer le találok rúgni egyet a villamosról amikor abban a pillanatban félrenéz, amikor felszáll egy idősebb figura, vagy terhes csajszi. Illetve NŐ, na!:)



    Komolyan szerencsém, hogy ritkán tömegközlekedek az utóbbi években.

  • 2007.06.25 14:31:20habitang

    Bocs, javítok:



    ...azok a fiatal pasik addig várnak, amíg...

  • 2007.06.25 14:53:35druantia

    Megismétlem saját magam, hátha valaki vitatkozni akar :-). Velem a férfiak általában udvariasak. Különösen a sokat szidott fiatalok, velük egyáltalán nincs is bajom. A legtöbb problémám ötvenes-hatvanas NŐKHÖZ köthető. Nagyon sok megkeseredettet látok közöttük, akiknek a homlokán szinte el tudom olvasni a rolling screen-t, hogy "pukkadj meg, megdöglött a tehenem, dögöljön meg a tiéd is, szenvedj, ha már fiatal vagy".



    Én úgy vettem észre, a fiatalok között sokkal több az udvarias, mint az idősebbek között. Különösen a fiatal srácok hozzáállása szimpatikus. Lehet, hogy két külön világban élünk, Habitang :-).



    Szívességet kérni meg nekem soha nem volt gond, én is bármikor nagyon szívesen segítek másoknak (kérés nélkül is), ha úgy adódik.

  • 2007.06.25 15:00:38habitang

    druantia, csinos nő vagy? Az más...:)



    Akkor mindenki felpattan. Alulról nem látszik jól a dekoltázs, ezt én is alátámasztom.:)



    Öööö... Illetve néha alátámasztanám..:))))

  • 2007.06.25 15:07:34habitang

    Ja, lennél csak két napra randa!:)



    Hely ügyében nálam akkor is biztosra mehetnél, mondjuk, de ez már sokaknál "nem van" így.



    Az is igaz, hogy talán kétszer életemben én is voltam "mindenkit leszarok, nem adom át a helyet senkinek" hangulatban, de vannak határok akkor is.

  • 2007.06.25 15:12:53Csöre

    Szerintem is kérni kell: néma gyereknek ugyebár... Én rengeteget bkv-zom babakocsival, és - hacsak nem egyedül vágtatok a rónán át - mindig van, aki magától jön, vagy ha azt nem is, de kérésre tuti segít. Az elmúlt 20,5 hónapban egyszer (1*) volt, hogy vki walkmannel a fülében elvágtatott mellettem, illetve egyszer sikerült egy frissen gerincműtöttet kipécéznem. Egyik sem bizonyult megoldhatatlan helyzetnek. Olyan is volt, hogy azt kellett mondanom a kiszemelt jóerőben lévő úrnak, hogy ugyanmár vigye fel egyedül, mert nem emelhetek. Nem volt ellene kifogás. Szerintem ami fontos:



    1. merjünk kérni, azért alapjában véve nem egy gyűjtőfogház és egy pszichiátria kombinációja ez a város



    2. legyen előre megfogalmazva 3 szóban, mit és hogyan szeretnénk, mert a záródó buszajtóban senki sem ér rá egy kiselőadásra "A bébihordozás múltja és jelene" címmel



    3. a segítséget fogadjuk el és KÖSZÖNJÜK MEG de nagyon



    4. már otthonról úgy induljunk el, hogy tuti lesz segítség, mert különben olyan savanyú a képünk mint ama bizonyos egyszeri nyuszikának a medvés viccben ("Tudod mit, medve, b°$#& meg a fűnyíród!")

  • 2007.06.25 15:41:21eszter

    Nálunk a terhesgondozóba ki kellett írni, hogy legyenek szívesek az emberek átadni a helyet a nagyhasúaknak, illetve a vélhetően terheseknek. Ez kezd olyan lenni, mint a "mobilt kikapcsolni" a moziban. Ott mondjuk érthető, mert tényleg elfelejtheti az ember...na de ilyet!



    kovvacs, imádom benned, hogy kivárod, míg a téma eléri azt a "küszöböt", ami kiváltja belőled a hsz-t! Már másodszor tudtam megsaccolni egy-két hsz után, hogy most mindjárt Te jössz. :)) Aztán persze élvezem olvasni, iszom a fél-feminista szavaid.

  • 2007.06.25 16:00:54kovvacs

    Csöre, igazad van.

    Húgom mesélt egy kicsit kínos esetet:

    elég kevés ember volt a villamoson, és megkért egy embert, hogy segítsen a leszállásnál a babakocsival. Az illető totál boldog arccal és készségesen pattant fel - amikor is azonnal kiderült a húgom számára, hogy valami módon mozgássérült. Talán csípőficam, vagy a lábai nem voltak egyformák, tehát látszott a mozgásán, hogy nem minden OK. Ekkor a húgom agya elkezdett pörögni, hogy most mi a csudát csináljon: mondja azt, hogy köszi, de inkább ne, vagy mi legyen; aztán abban maradt magával, hogy a fickó valószínűleg meg tudja becsülni, hogy mire képes, és remélhetőleg nem lesz nagyobb baj - és nem is lett.

  • 2007.06.25 16:05:32másutt

    kovvacs, sajnos igazad van, minden szavaddal egyetertek.

    en mar majd' 20 eve csak latogatoban jarok Magyarorszagra, de a nok (terhes vagy nem) megiteleseben egy teljesen mas vilagrol van szo.



    most mar a 3. orszagban lakom Mo-i szuletesem ota, de mindegyikhez kepest rosszabbul allnak a nok.

    mindig az az erzesem, hogy a Mo-i ismeroseim kilora merik a noket es attol fuggetlenul, hogy a nok mit ertek el, vagy nem az eletben, a kulsejuk alapjan itelik meg oket es hogy hany gyereket szultek es mikor...

    de ez egy masik cikk lenne...



    en pl. nagyon szivesen kinyitom az ajtot magamnak egy kapcsolatban, ha a parom nem tekint hazicselednek es a macajanak. ettol fuggetlenul Draga Parom mindig kinyitja az ajtot, cipeli a borondot es a bevasarlast es mindig en ulok le az utolso szekre... de ezt en MINDEN alkalommal megkoszonom, nagyon szepen, ugyanugy, mint amikor o fizeti a vacsorat. Mindig megkoszonom. 2 evtized Kaliforniaban, az ember megtanulja ertekelni...



    ja es helyatadasban az angoloknal bunkobbat meg nem lattam, nagyon megprobalom anyamban elpusztitani az 'angol uriemberek' illuziojat, ami csak illuzio... naponta ramcsapjak az ajtot, leviszik a pocakom es a sajat 9 honapos terhes anyjukat letarolnak egy ulohelyert a metroban, hogy hamarabb a pub-ba erjenek, ahol 3 orat allnak majd egy sorrel a kezukben!

  • 2007.06.25 16:34:18boribon

    36. hétben vagyok, meglehetősen nagy pocakkal, én a vicc kedvéért az elejétől fogva számolom, hogy összesen hányszor adták át a helyet.(már az elején látszott, hogy nem lesz nehéz fejben tartani...)



    Jelentem: az eredmény: 6. Ahogy a többi hsz-ból látom, ez nem is olyan kevés.(Amúgy rengeteget közlekedek, rohangálok összevissza, munkába, egyetemre, programozni, vásárolni, stb.)Én a nemek közti megoszlásban nem láttam jelentős különbséget, sőt nálam 4:2 arányban a férfiak győztek. :-) Viszont 1 kivétellel mindannyian 50 fölött voltak. (saccra, de mindenesetre nem a legfiatalabb, életerős korosztályból voltak.)



    Ehhez hozzá lehetne adni az egyhetes Párizsi tartózkodásunk eredményét, csakhogy ott 3 nap után abbahagytam a számolást, ugyanis kivétel nélkül(!!!) mindenhol, mindenki átadta a helyét. Fiatalok, középkorúak, nők, férfiak, nem volt értelme statisztikát csinálni. Én nem szeretem a "bezzeg a nyugati országokban" című dumát, de ez tény, úgy ahogy girasolita írta.

  • 2007.06.25 16:36:04boribon

    Párizsi-nagy p-vel...ciki... magyar szak rulez... :-)

  • 2007.06.25 16:48:32thais

    A fiaimtól mindig elvárom, hogy álljanak fel, ha szükséges. Szokjanak hozzá időben, hogy terhes nőnek, idős hölgynek, egyéb rászorulónak át kell adni a helyet. Ettől függetlenül, félek, ha állnak a trolin, mert nagyon rángat, hirtelen kanyarodik. Ha lehet, leültetem őket, emiatt. DE szükséges esetben a hgátuk mögé állok és vigyázok a troli mozgása miatt. Ha így nevelik a fiúkat (lányokat is!), talán, nagy része felnőtt korára természetesnek veszi. Várja el mindenki a gyerekétől, hogy így viselkedjen, s egyszer nem lesz probléma.

  • 2007.06.25 16:59:15kovvacs

    boribon én beírtam a szakdogámba, hogy tán jobb lenne végre a helyesírási szabályzatot módosítani, és a tulajdonnévből képzett melléknevet nagybetűsen hagyni. Ki is vertem vele a biztosítékot :))))

  • 2007.06.25 16:59:38kovvacs

    Eszzter, hm:) Nem gondoltam, hogy kiszámítható vagyok :))))))

  • 2007.06.25 17:13:54Mille38

    Sok érdekeset írtok, amiről nekem is eszembe jutott valami.

    Nem lehet, hogy annak a tények, hogy a gyerekek jelentős része, immár közel fele csak anyával nevelődik fel, köze van a jelenséghez? A fiúk pl kifejezetten rá tudnak szokni a "MAMA HOTEL"-re, de az biztos, hgoy ebben a felállásban nem fogják megtanulni, hogy a nő fizikailag esendőbb és főleg nem látnak férfi-nő viselkedési mintákat. Amit látnak, az óriásplakátok és a bugyuta filmek, bulvárhírek. Anya mos-főz-mosogat pici (190 cm-es) fiacskájára, imádja az egyetlenét és dehogy kérné meg, hogy levigye a szemetet...

    Mit gondoltok?

  • 2007.06.25 17:16:30Mille38

    Off: Kovvacs, a helyesírás egyszerűsítését én is szorgalmazom. Már két gyerekemnek megtanítottam, hgoy saccperkábé mikor nagy kezdőbetű és mikor kicsi, és még két gyerekem van, de a hajam kihullik a helyesírási szabályzat ezen részétől. És az egész tök felesleges, egész Európa megvan azzal, hogy a tulajdonnévből képzett melléknevek megtartják a nagy kezdőbetűt. Sokkal szebb is, vizuálisan, úgy értem. A magasabb betűkkel van valami ritmusa a soroknak :)

  • 2007.06.25 17:19:37Mille38

    Ja és még a témához: azért a kamaszaim igencsak fáradtak, 6-8 kiló könyvet és felszerelést cipelnek a hátukon nap mint nap és 6-7 órát töltenek a gimiben, egy óra oda, egy óra vissza. De megbeszéltük, hogy ettől még átadják a helyüket a rászorulóknak.

  • 2007.06.25 17:23:45Tori

    Ja, egy hozzáértő egészítse ki, de ha jól emlékszem, kamaszkorban a hirtelen növekedéstől egyrészt fájhatnak a csontok, másrészt olyan anyagot termel a szervezet, hogy hullafáradtnak érzi magát a kamasz. Én egy időben minden nap suli után aludtam két órát, pedig utána kivétel nélkül falrengető fejfájással ébredtem, de egyszerűen muszáj volt.



    Evvel együtt, kössék fel az alsójukat és adják át a helyüket a kismamáknak!

  • 2007.06.25 17:25:17Csöre

    Na az olaszok úgy tűnik ebben (sem) hasonlítanak a franciákra (vö: Asterix és a rómaiak). Rómában a zord farkastörvények uralkodnak, az erősebb győz, éljen a természetes szelekció!

  • 2007.06.25 17:42:12Csöre

    Valamiért (talán mert a babakocsi egyértelműbb látványelem?) terhesen kevesebb segítséggel találkoztam, de azért abszolút nem panaszkodhatok.

    Ált. utazás előtt végiggondoltam, gáz lesz-e, ha nem tudok ülni. Ha úgy éreztem, nem (többnyire, szerencsére), akor nem csináltam semmi faxnit, és főleg nem kémleltem felbőszült tekintettel végig az utastársak tömegén. (A "hadd lám, ki veszi észre a hasam" tekintet ugyanolyan demoralizáló, mint a botjával az ülőhelyért utat törő nénike.) Azért túlnyomó többségében így is akadt helyem. Lesütött szemekkel sokkal több segítséget kaptam, mint ha rámenősebb lettem volna.



    Persze volt, hogy úgy ítéltem, jobb ülni (pl. 7-es busz, Thököly út...) akkor szabad hely nem léte esetén kértem - volna, de már a "célszemélyhez" való közelítés során felpattantak (ált. többen is).



    Most hogy ezeket írom: lehet, hogy többségetekhez képest olyan kis szánnivaló ábrázatom volna? Nu, remélem nemsokára ismét tesztelhetem a terhesen tömegközlekedés rejtelmeit.



    [Na és van, ahol sokkal jobb álni - pl. "törpe"139-es busz, Csalogány utca...]

  • 2007.06.25 17:47:04Törpi

    Ha már a nációknál tartunk, még egy élmény:

    Középiskolás koromban Göteborgban voltunk az osztállyal. Amikor mi 17 éves lányok átadtuk a helyet a villamoson a hetven feletti hölgyeknek a svéd fiúk - akikkel voltunk - furán néztek ránk és mosolyogtak "bugyutaságunkon".

  • 2007.06.25 17:55:19Törpi

    Ja, és ez nem mostanában volt, hanem 15 éve...

  • 2007.06.25 18:02:55Mille38

    Tori, a csontjaim nekem is fájtak anno.



    A "fáradtság-anyag" termelésről nem hallottam, de azt tudom, hogy a gyerekeim rengeteget tanulnak. Persze azt is tudom, hogy az osztály nagyobb része tizedét sem, szóval az átlagkamasz nem a tanulástól fáradt, lehet, mégis a "termelődő anyagoktól".



    De az biztos, hogy ők jobban bírják még így is a buszok kanyarjait.



    Nációk: évekkel ezelőtt egy holland egyetemistát kalauzoltam végig a városon, kismama voltam, és nem egyszer kaptam helyet a járműveken (ez még 1992. körül volt). Bizony elismerően jegyezte meg, hogy ez náluk nem szokás.

  • 2007.06.26 09:49:29ricuska

    Aligpocakosan ültem egyszer a 85-ös vonalán, utána három napig olyan görcseim voltak, azt hittem, elmegy a gyerek. Attól kezdve Volvo buszon SOHA nem ültem le (minden kisebb buckát megérezni), csak egy stabil állóhelyet kerestem, ahol jól kapaszkodhattam és megtámaszthattam magam. Az Ikaruszokon meg kitapasztaltam, hogy hol ráz legkevésbbé és igyekeztem ott "kinézni" egy helyet a pocakomnak. :) Szinte mindig kaptam is.

    A villamoson viszont paráztam, mert az sokkal nagyobbat tud lassulni fékezéskor, mint egy busz és ott rendszerint nem adták át a helyet. Egyszer egy vészfékezés után egy fiatal csaj átadta volna a heyét, de bennem már tombolt az adrenalin és beszóltam: most már minek, még egy ilyen úgyse lesz!


    Gyógyszertár: oda mindenki azért megy, mert valami baja van, ezért nem várom el, hogy előre engedjenek. Igaz, zokogó, lázas, stb gyereknek még nem kellett gyógyszerért sorba állnom. Akkor lehet, hogy én is máshogy látom majd a helyzetet.

  • 2007.06.26 10:12:42másutt

    Amiota ez a blog megy, elkezdtem figyelni mi ujsag... :-) TEGNAP delutan a metrobol szalltam ki (rajtam a kismamas jelvenyem) egy oltonyos pasi rohant, hogy elerje, es egy tavolabbi ajtot celzott meg. Olyat lokott rajtam, hogy kiperdultem, hasastul, jelvenyestul. :-(

    Elborult az agyam teljesen.



    Beugrott a metroba ami ott allt es nem ment sehova.

    Ezen pillanatban majdnem megfordultam es bekialtottam valami kedveset, mint pl: 'persze, siess haza, es dicsekedj el a felesegednek, hogy azert ertel haza ilyen gyorsan, mert letagloztal egy terhes not' vagy 'anyad buszke lenne' de rajottem arra, hogy nyilvanvaloan nem regisztralodhatott nala a feldinnye hasam vagy a jelveny. Asszem egyszeruen nem erdekelte ki/mi van az utjaban.



    Ezek az emberek (akik atfutnak rajtam es akik nem adjak at a helyuket) egyszeruen tulsagosan el vannak foglalva magukkal. Az emberek egy buborekban elnek.

    Vagy nem is veszik eszre a hasam/jelvenyem es elbambulnak mellette, vagy nem erdekli oket.



    ('Terhes no, az o baja', 'semmi kozom hozza' , 'miert PONT EN adjam at a helyem?')

    Itt a metroban az emberek felen iPod van es egy konyvet olvas. A terhes anyakiralyno is felszallhatna, nem erdekelne oket.

    Igen, van, hogy mustraljak egymast, hogy akkor most atadjak-e a helyet vagy nem, avagy ki mozdul meg eloszor... de ez megy vissza a tulelesi dologhoz. Mindenki az abszolut minumalist teszi meg a masokert mikozben energiat sporol a sajat tulelesehez a dzsungelban.

  • 2007.06.26 10:20:36kovvacs

    másutt,

    pedig éppen kezdtem lelkesedni a jelvény miatt és gondolkodtam hasonló megoldáson.



    Akkor marad mégiscsak a Csöre féle megoldás:

    éljünk úgy túl a dzsungelben, hogy

    - szólunk,

    - kedvesen, határozottan,

    - pontosan megmondva, MIT kérünk (és miért),

    - majd széles mosollyal MEGKÖSZÖNJÜK.



  • 2007.06.26 10:27:27kovvacs

    Mint falusi lakos, aki a töklehetetlen sárgavolánbuszos tömegközlekedéssel volna csak esélyes a közeli városba vagy Budapestre bejutni, autóval járok. (Vonattal is lehetne, persze, indulásként közel egy óra jótempójú gyaloglással el is érném a vasútállomást.)

    Így aztán BKV-t ritkán tapasztalok.

    Amíg nem hordtam terhes ruhát, soha senkinek nem tűntem fel. Mikor először látszódott a hasam - és tudtam, hogy látszódik is - azonnal kaptam helyet egy húszévkörüli sráctól. Igaz, sokat gondolkodott előtte, láttam, hoy tök zavarban van, mert úgy próbálta meg eldönteni, hogy terhes vagyok-e hosszas bámulással, hogy nehogy látszódjon, hogy hosszasan bámul. Másodszor egy fiatal lány akarta átadni a helyét.

    Ezen túl volt még az első terhességem idején egy kedves tapasztalatom. Nyelviskolai beiratkozáson "szedett ki a sorból" egy hölgy, és vitt az elejére, hogy talán kismamaként ne álljak olyan sokáig. (Ő valószínűleg már anyuka lehetett, de akkor is nagyon jól esett a figyelmesség.)

  • 2007.06.26 10:29:04másutt

    kovvacs: nehogyma'! a jelvenyt en le nem veszem, mert biza igy javul az eselyem. VAN, aki megnezi es atadja!

    (a minap egy haver azt ajanlotta, hogy tegyem a HASAMRA, az ulo emberek felmagassagaba, es alljak NAGYON kozel! :-)



    ki nem megyek nelkule az utcara.



    ez olyan, mint a lotto: jatszani ekll, hogy eselye legyen az embernek.

    ha rajtam van a jelveny, TALAN atadjak a helyet.



    a rohano ember meg ugyis felloki az embert. :(



    ja, es egy + mellekhatas:

    a jelveny azt is jelenti a tomeg szamara, hogy

    TERHES VAGYOK, NEM HASRA ELHIZOTT!!!

    :-D



    (amikor eloszor felvettem, az volt a 'coming out party'-m.

    nem mentem se buszon, se metron.

    egy vasarnapo delutan felvettem a jelvenyt 2 honapos terhesen es elmentem a parkba setalni. az emberek neztek, mosolyogtak, nekem meg egett az arcom az egesztol. igy hirdettem ki az oromhirt!)

  • 2007.06.26 10:49:13másutt



    Baby a fedelzeten! (Baby on Board) jelveny statisztikak es tortenetek angolul hivatalos ES blog (nem is tudtam, hogy ez ilyen nagy tema itt):



    london-underground.blogspot.com/2007/06/baby-on-board-badge-spotted.html

    www.tfl.gov.uk/corporate/media/newscentre/3665.aspx

    www.tfl.gov.uk/corporate/media/newscentre/4115.aspx



    angol statisztikak a fentiekbol:

    a megkerdezettek 92%-a gondolta ugy, hogy at kell adni a helyet egy terhes nonek (KIK ezek az emberek??? :-)

    85% gondolta ugy, hogy a terhes nonek kernie kellene a helyet (szerintem ezzel valljak be, hogy hulyek, vakok, elfoglaltak es nem akarjak megkockaztatni a duci no pofonjat)

    72%-ban a terhes nok azt mondtak, hogy SOHA nem kerik a helyet, akkor sem, ha szukseguk lenne ra.

    36%-ban a terhes nok megprobalnak nem hasznalni tomegkozlekedest, mert aggasztonak talaljak az allapotokat

    6-bol 1 terhes no a 9. honap vegeig dolgozik es tomegkozlekedest hasznal! :(



    Asszem ez eleg tanuljsagos...







  • 2007.06.26 11:26:40katampusz

    friss élményeim:ezentúl megkövetek mindenkit és megígérem, hogy _mindig_ elfogadom a felkínált helyet.

    különben úgy járhatok, mint most.

    78-as troli, két megállót akartam utazni a körútig. kendőben a porontyom.

    felszálláskor rögtön felajánlotta egy középkorú hölgy a helyét, amit különböző okok miatt nem fogadtam el, ellenben hangosan és mosolyogva többször megköszöntem és szabadkoztam. rendben is volt minden.

    köv megállóban idős úr szállt fel és engem meglátva jó hangosan kérdezte:

    - Hát magának senki sem adja át a helyét?!

    fülig vörösen magaráztam hogy de igen, csak én nem fogadtam el. bácsika nagyot hallott, még ragozta egy kicsit a dolgot.

    és akkor négy-öt ülő utas is méltatlankodni kezdett, hogy a kismama nem fogadta a el a helyet, de most is van üres szék, leülhetne ha akarna ... stb.

    pillanatokon belül én lettem az egyes számú bunkó.

    nesze nekem.

    én kínosan éreztem magam

    a bácsi is

    az utasok akik ültek szintén (mert igaztalanul vádolták őket ugye)



    sebaj, az egyetemen visszakaptam. jegybeíreás volt, a tanár ajtaja előt 8 db 2méteres korombeli. nagyjából üvegnek néztek a 40 C fokos folyosón. pedig a fiam még haverkodni is próbált velük.

    végül egy oktató aki látott a folyosón, áttelefonált a tanáromnak aki behívott külön. :)

    minden jó, ha a vége jó.





    és ezentúl mindig elfogadom, ha le akarnak ültetni.





  • 2007.06.26 11:30:35másutt

    CSUCCS Katampusz, a tobbiekert is, a vilag noinek jegyeben! :D



  • 2007.06.26 11:54:07Aurin

    Pofám leszakad...

    Én még sose figyeltem meg másokat, hogy átadják-e a helyet, vagy sem...

    Magamról tudom, hogy (gerincbetegség ellenére is) repülőrajttal ugrom fel az ülésből, ha megjelenik egy kismama....

    Tuti...nincs az az isten, hogy én üljek, ő(k) meg áll(janak)...

    A párom is ilyen...pattan föl...

    ez alapvető intelligencia...kéne, hogy legyen...

    (nekem is van jó sztorim...bottal ülök a buszon...áll mellettem egy idős nő...megszólal: ezek a mai fiatalok...bla-bla...

    erre meglengettem -az egyébként addig is jól látható botomat - és közöltem vele, hogy addig, amíg le tud hajolni, és kurváspirosra befesteni a lábkörmét, addig nyugodtan álldogálljon...)

    :-)

    Másrészt néha az időseknek is jót tenne, ha gyalogolnának....kell a mozgás nekik is...

    másik sztori: vak lány a megállóban...senki sem segít neki a buszra szállni (szemben lévő megállóból néztem végig), aztán egy totál tetovált, szakállas, punk hajú, bakancsos, piercinges csávó segített neki...no comment)

  • 2007.06.26 12:51:08marcangoló

    Szerintem a kamaszoknál kevésbé kevesen szeretik a feltűnést. És olyan ciki felállni az "esetlen " testükkel. Meg ki tudja, mit kell ilyenkor mondani: tegezni, magázni, vagy nem szólni semmit, és elsöpörni a színhelyről. És még simán lehet az is beégés, hogy nem jónak adja át a helyet az ember. Mennyivel könyebb felnőttként mosolyogva felállni, hogy tessék. :-)

  • 2007.08.17 22:30:46másutt

    Kismamak figyelem, fenn irtam az angol 'Baby on Board' - bebi a fedelzeten jelvenyrol (kep itt: news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/england/london/4325393.stm )van nalam egy extra ilyen, itt, Budapesten, ha valakinek kell, irjon a masutt@gmail.com-ra es elkuldom (termeszetesen ingyen). Az elso jelentkezo megkapja! Ha nagyon nagy az erdeklodes, kuldok tobbet!

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 6 ruhadarab, ami tiltólistás az irodában

Minden munkahelynek más dress code-ja van, és általában rugalmasak a határok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit felvehetünk. Legalábbis akkor nem, ha szeretnénk karriert építeni.

SZEMPONT 10 dolog, amiért óvatosan a népmesékkel

Elérkezett az ideje kimondani, hogy a népmesék már nem alkalmasak, vagy önmagukban nem alkalmasak arra, hogy pozitív, adaptív világképet közvetítsenek.

ESKÜVŐ Így néz ki egy 1,7 MILLIÁRD forintos esküvő

Egymillió fehér virág, többméter magas esküvői torta, a márványpadlóba arannyal gravírozott monogram.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta