SZÜLŐSÉG

Az anyukák is gyújtogattak gyermekkorukban

2007. június 20., szerda 11:45

Úgy tűnik, a Porontyot olvasó anyukák épp olyan vásott kölykök voltak, mint férjeik, ha nem csintalanabbak, derül ki az apukák gyerekkori csínytevéseit boncolgató posztra érkezett kommentekből. Az anyák éppúgy részt vettek kiskorukban a különböző tárgyak felgyújtásában, mint az apák, de verekedésben és fára mászásban is remekeltek.


„Amikor kicsi voltam, nem lehetett felügyelet nélkül kiengedni a kertbe, mert kihúzgáltam a karalábékat. Semmilyen más növényt nem bántottam, csak nagyon szerettem a karalábét (ma is szívesen ropogtatom)” - osztotta meg gyöngy1 gyerekkori élményeit.

Peppermint sokszor volt büntetésben kiskorában: „Eltűntem egész délutánra 8 évesen. A városka másik részén szedett össze apám, miután kocsival járőrözött miattam, végigtelefonálta az összes ismerőst és kollégát. U-alakban meghajlított szigetelés nélküli drótot dugtam a konnektorba a nagyanyámnál. Azért írhatok most itt nektek, mert az a drótszár volt a hosszabb, amelyiket a nullás lyukba dugtam.”

Brumibaby tízévesen elengedte a halász csónakját, mert érdekelte, vajon elviszi-e a víz: „A folyó olyan lassú folyású volt, hogy nem hittem el, hogy folyik. Hát folyt és elvitte. Sose derült ki, hogy én voltam, de nagyanyám szerint igazán válogatott cifra átkokat szórt rám a halász.”

Druantia és öccse okoztak néhány kellemetlen pillanatot szüleiknek: „Az öcsém a western-filmek hatására tüzes végű bottal hónaljba nyomta apámat, mert azt játszotta, hogy ő a cowboy, apám meg a marha, akit meg kell billogozni. Én csak a rágómat ragasztottam a hónaljszőrzetébe.”

Anyatünde mászásban volt király: „Én gyerekkoromban minden lehető és lehetetlen helyre felmásztam. Garázstető, disznóól teteje, padlás egyik nagymaminál. A gólyafészekig nem jutottam fel, mert nem fértem ki a padlásablakon. Diófák, kerítésen át a szomszédba az elbitangolt kiscsibékért (amíg még kicsik voltak, át tudtak repülni a kerítésen) a másik nagymaminál. Most a 3 gyerekemből kettő (5 éves kislánykám és a kis töki 15 hónapos) ugyanezt csinálja, egyelőre leginkább lakáson belül, ill. játszótéren.”

Alvómackót egyszer elkapta a harctéri ideg és jól megrakta egy osztálytársát énekórán, majd belegyömöszölte a kukába: „A tanárnő nem bírt fegyelmezni bennünket, így felállította az osztályt vigyázzállásba. Egy hülye osztálytársam meg elkezdte a szoknyánkat felhuzigálni. Én meg baromira dühös lettem, már az önmagában a tény is dühített, hogy kedvenc tanáromnak nem fogadnak szót és az nem tud tenni semmit ellene. Így nagyon megvertem a kiskölyköt. A kuka meg az a nagy négyszögletes fa alkalmatosság volt a levehető tetővel. Igazgatói intőt kapott kollektíven az osztály.”

Koaladia is igyekezett változatos csínyeket kieszelni: „Mamáméknál én is csupa jó szándékból etettem meg a kacsákat és a libákat, bár én nem megtömtem, hanem a veteményesbe az összes répa zöldjét bedobáltam nekik. A szárnyasok örültek, tatámék nem annyira. Aztán elsősen belerajzoltunk egy pár autóba, mert azt hittük, hogy a kő nyomát ugyanúgy le lehet törölni az autóról, mint a betonról. Aztán autós rágó lopása a fél osztállyal csoportban is megvolt, illetve nem egyszer-kétszeri telefonbetyárkodás, amit a mai napig nagyon szégyellek, de akkor nagyon jó poén volt.”

Beros egy igen kellemetlen élményt osztott meg az olvasókkal: „Én egy rozoga udvari budiba szakadtam bele ötévesen, nyakig kaki meg miegyéb.....korhadtak voltak a deszkák és nem bírtak el a súlyomat. Szegény apám a slaggal mosott le kb. 10 méterről és állításuk szerint még napokig bűzlöttem. Nővérem ugyanezt a budit gyújtotta fel pár héttel később... A tetőről való leugrálást nyitott esernyővel már nem is részletezném. Ja és egyszer összegyűjtöttünk körülbelül 500 varangyosbéka-bébit, majd kiborítottuk a nappali közepére. Két hét szobafogságot kaptunk.

Az összefoglaló végén pedig egy történet, melyet Claire. Z. M írt férjéről: „Az én párom városi gyerek volt, de minden nyarat falun, a rokonoknál töltött. Állítólag négy éves körüliként nagyon tetszett neki, ahogy a libákat tömik, gondolta ő is megpróbálja. Viszont a libák túl nagyok voltak neki, félt tőlük. Gondolta, a kacsák is úgy néznek ki, csak kisebbek. "Jól" megetette őket, és szegények nem nagyon éltek túl. Majd bement és mondta, hogy "Szépen ebédeltek a kacsák és most tele a pocijuk, úgyhogy letettem őket aludni". Szépen kiterítve egymás mellé lefektette őket. Az összes kacsát eltette láb alól! Hetekig csak kacsát ettek ők is meg az egész szomszédság.”

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.20 12:24:31koneko

    Bezzeg Anyák. :D

  • 2007.06.20 12:33:35boribon

    :-D Szegény kacsák...

  • 2007.06.20 13:10:24koaladia

    A budis sztori és a kacsák alvós sztorija nekem mindent visz, hatalmasat nevettem anno is rajta, de most is jó kedvre derített. :-))))))

  • 2007.06.20 13:58:26opti

    "apám meg a marha, akit meg kell billogozni"

    :)))))))))))))))))

    (szegény)

  • 2007.06.20 14:56:01cinkapanka

    Most látom, hogy én nem is voltam rossz. Én "csak" az ebédre való halat fürdettem meg a kádban jó sok mosóporban. Fő a higénia.



    Druantia apukáját nem irigylem. Szenzációs a sztori!

  • 2007.06.20 15:02:16Anyatünde

    Druantia sztoriján akkor, amikor először olvastam, napokig nyüszítve röhögtem.

    Asszem, második olvasásra is hasonlóan lesz... :-)))

  • 2007.06.20 15:10:48Leona

    Én jókislány voltam. A bátyám viszont asszem két-három éves lehetett, amikor anyukámék a nagymamáékkal együtt vettek kiskacsákat, berakták mindet egy fa rácsos dobozba. Míg bementek szusszani, meg előkészíteni a helyüket, bátyám is elfoglalta magát: a kiskacsák fejét csapkodta kalapáccsal, ha kidugták a rácson. (Azóta sem értem, mért nem csináltak még ilyen számítógépes játékot...)

    Amikor pedig a szülők-nagyik kijöttek, és meglátták az agyoncsapkodott kacsákat, megkérdezték tőle, hogy hát akkor most mi lesz, nem lesz kiskacsája!

    Mire ő elárulta, hogy csak a nagymamáék kacsáira csapkodott. :)

  • 2007.06.20 16:13:15szepi79 - Harciteknős idomár

    mi hugommal állandóan verekedtünk. rohantunk anyánkhoz, hogy "anyaaaa bááánt", aki az első esetek után halál nyugodtan mondogatta, hogy "anya nem bánt" vagy "nem anya bánt".



    a legemlékezetesebb az volt, amikor hugommal kergetőztünk a lakásban, és én már nagyon ideges voltam rá, és rá akartam lökni az ajtót, de izomból. löktem is, csak ő már akkor nem volt ott, az ajtó meg becsapódott. mármint a kerete az ajtónak, mert a "belseje", az ment tovább a nappali közepéig.



    ja, meg állandóan párnákkal dobálóztunk, igyekeztünk nem eltalálni semmilyen "tereptárgyat". nem mindig jött össze. de arcon csak egyszer rúgtam az én kis hugomat. meg az is csak egyszer fordult elő, hogy egy szörfdeszka keményfa uszonyával szájbavágjam, de úgy, hogy fröcsögjön a vére. (csodálkoztam is, hogyhogy nem vertem ki ezen akcióm során egy fogát se.)

  • 2007.06.20 17:00:07marywolf

    Én fejjel ejtettem a hugom a küszöbre, de neki ismegmaradtak a fogai, fogalmam sincs, hogy hogyan.

  • 2007.06.20 17:59:39Zsubi

    Szerintem a telefonbetyárkodás az egyik legjobb móka. Mi a gyerekkori legjobb barátommal rendszeresen műveltük ezt az iparágat, olyanyira, hogy volt egy rendszeres telefonszámunk - a néni Bugyiban lakott - és odáig jutottunk, hogy mindig elmesélte mit főzött aznap és mi van az unokáival. Először persze csak a lakhelye miatt zaklattuk.

    Aztán jött a becsengetős huligánkodás, durvább változata, ha a billenős csengőt leragasztjuk celluxal. :) Szintén volt egy kedvenc nénink az utcában. De később ő is trükközött, mert ugye nem elég egyszer csengetni és mikor már háromszor, négyszer "kihívtuk" a mamit, utoljára nem ment vissza, hanem elbújt a kerítésen belüli kuka mögé. S mivel sötét volt, ezt nem láttuk, bátran mentünk újra, de akkor Ő lecsapott; seprűvel a kezében és nagy ordítással. Onnantól kezdve hanyagoltuk azt a házat, de volt még ezer azon kívül :-)))

    Kis színes radír és csoki tolvajlás is előfordult, természetesen, de csak az adrenalin miatt.

  • 2007.06.20 18:02:05koneko

    Teljesen új értelmet kapott a "marha!" kifejezés. Öcsém ma lemarházott, én meg vinnyogva röhögtem.. :))

    Egy élmény milyen hüjjjék voltatok/vagytok :))))

  • 2007.06.20 18:04:40koneko

    Az viszont jó, hogy még emlékeztek arra, milyen volt gyereknek lenni... Asszem 10 éves lehettem, mikor Apámtól megkérdeztem, hogy mekkora volt, amikor megszületett. A válasz: "Én, lányom, ilyen nagy marhának születtem." Hát néha olyan is volt, mint aki sosem volt gyerek. :(



    Bezzeg az anyám.. :D

  • 2007.06.20 22:32:51boribon

    A francba, most sajnálom csak igazán, hogy én is, és a tesóim is olyan kis tejbetök, uncsi jógyerekek voltunk, nekünk egy ilyen igazi muris rosszalkodós storynk sincs. :-)

  • 2007.06.21 14:38:14Miss Marple

    Mi is jógyerekek voltunk... De azért egyszer majdnem levágtam a bátyám mutatóujját! Ő 19 volt, már medikus, én meg 12, és mivel mással játszottunk volna este tíz körül, mint a leghosszabb pengéjű kenyérvágó késsel. Én jó szorosan markoltam, hogy az a gonosz el ne vegye tőlem, ő meg szerette volna kicsavarni a kezemből, persze nagy röhögések közepette, merthogy tényleg "csak" játszottunk. Úgyhogy szegény végighúzta a kezét a 30 centis penge teljes hosszában, így sikerült csontig bevágni a mutatóujját, izmostul-idegestül. Fityegett neki lefelé valami furcsa szögben, és irtózatos mészárszéknek látszott a konyha a sok vértől. Persze a családi reakciók tök jellemzőek voltak: én azonnal hisztériás rohamot kaptam, hogy megcsonkítottam az imádott bátyámat, úgyhogy nyugtatót kellett kapnom, a papám csöndesen kiszédelgett a konyhából és lefeküdt, mielőtt rosszul lesz a sok vértől, a bátyám kishíján elájult (a saját vérétől azóta is el szokott, különben aneszteziológus - :) ), anyám ugrált egyik betegtől a másikig, a nővérem meg, szegény, moshatta föl az egész konyhát, mert egyedül neki nem volt semmi baja. Morgott is rendesen, hogy a piszkos munka persze mindig rámarad... Az ügyeleten meg nem akarta elhinni az orvos, hogy ezt a szép szál vízilabdás legényt a kishúga késelte meg az éjjel.

  • 2007.06.28 04:49:48átlátszó

    Sziasztok!



    Egyik kedvencünk a bukszás volt: Vastag horgászdamilra kötöttünk egy játékpénzzel kitömött pénztárcát, elhelyeztük az úton, majd egy kerítés/bokrok mögött vártuk, hogy ki akarja felvenni. Ha megállt valaki, igyekeztünk gyorsan behúzni, aztán általában menekülés.

  • 2007.06.28 04:55:42átlátszó

    Úgy tűnik, damilfüggő voltam: A másik csíny, ami eszembe jut, amikor óriáspókosat játszottunk, és több tekercs horgászdamillal "teleszőttük" a pincénket, ahol Apu halogatása miatt évek óta nem volt rendes világítás...Úgy emlékszem, ezzel felgyorsítottuk az eseményeket :)

  • 2007.06.28 05:04:06átlátszó

    Most olvastma vissza a másik topikot,hogy a pénztárcás trükk máshol is dívott...:)

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 6 ruhadarab, ami tiltólistás az irodában

Minden munkahelynek más dress code-ja van, és általában rugalmasak a határok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit felvehetünk. Legalábbis akkor nem, ha szeretnénk karriert építeni.

SZEMPONT 10 dolog, amiért óvatosan a népmesékkel

Elérkezett az ideje kimondani, hogy a népmesék már nem alkalmasak, vagy önmagukban nem alkalmasak arra, hogy pozitív, adaptív világképet közvetítsenek.

ESKÜVŐ Így néz ki egy 1,7 MILLIÁRD forintos esküvő

Egymillió fehér virág, többméter magas esküvői torta, a márványpadlóba arannyal gravírozott monogram.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta