SZÜLŐSÉG

Művészetterápiával oldják a kicsik kórházi traumáit

2007. június 14., csütörtök 14:00

A gyermekek a hosszas kórházi tartózkodás alatt kiszakadnak megszokott környezetükből, elszigetelődnek, elmagányosodnak, de még a rövidebb időt bent töltő gyermekek is önmagukat értéktelennek vagy csökkent értékűnek tartják betegségük miatt. „Egy speciális élményterápiás csoporttal ez a szorongás és bűntudat feldolgozhatóvá válik, a hospitalizációs traumák feldolgozása, a gyógyulási folyamatok emocionális rendezése lehetővé válik a művészet- és élményterápia eszközrendszerével.” – mondta Riha Zsófia gyermekpszichológus.


A Mosoly Alapítvány kórházi művészetterápiás programja 2007. júniusában indult el a Budai Gyermekkórházban, és hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön délután nyújt lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy a terapeuták segítségével feldolgozzák az őket ért negatív élményeket, traumákat, valamint a benntartózkodást tartalmasan töltsék el. A program célja, hogy a gyerekek könnyebben viseljék a betegségükkel járó lelki és fizikai nehézségeket.

A gyerekek fájdalmaikról, traumáikról nem képesek beszélni, csak szimbólum szinten képesek feldolgozni az őket ért traumatikus élményeket. A szimbólumszint ugyanis biztonságos védelmet jelent számukra, amelyben a játék, a művészetek segítségével tudnak önmagukon dolgozni. Ezért a foglalkozásokon különböző formákban több művészeti ág is megjelenik: képzőművészet, zene, mozgás, dráma (bábozás, játék, helyzetgyakorlatok).

A foglalkozások három szakemberrel, alkalmanként különböző művészeket bevonva, három különböző terápiás módszerrel működnek. A három szakember párosával, két-két módszert összekapcsolva tart hetente két foglalkozást. Így az egyes művészetterápiás módszerek (dráma/játékterápia, képzőművészet, mozgásterápia, zene) egymást kiegészítve intenzívebb terápiás hatást eredményezhetnek, és több élményt nyújtanak a gyerekeknek.

A legtöbb gyermek általában egy hetet tölt el a kórházban, de a tapasztalatok alapján már egy-két terápiás foglalkozáson is érdemes részt venniük, hiszen a változás nem akkor történik, hanem később alakul át a gyermekben az a tartalom, amelyet az adott foglalkozáson a terapeuták megindítanak benne.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.14 16:30:21druantia

    Nagyon jó kezdeményezés és nagyon jó cikk. Itt kezdődik a valódi emberség. Mondom ezt friss gyerekes kórházi tapasztalatokkal a hátam mögött, amik feleennyire sem voltak felemelőek :-).



    Ahol mi voltunk, a legjobb dolog a hatalmas park tartozik hozzá (gondolom, mivel Tüdő- és Szívkórház). Ami nagyon rossz volt:

    - nővérek/orvosok általában kíméletlen, befásult hozzáállása

    - kicsi, cellaszerű szoba, komor, zsúfolt, rideg kórházépület

    - gyerekosztály: mindenhol üvegajtók, nagyon magas, meredek lépcső a bejárat előtt

    - nem igazán vették figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait (az ideális gyerek számukra: mozdulatlan, csendes, engedelmes, nem kakil be, nem éhes, nem álmos).



    Ez utóbbi valamilyen szinten érthető is, mert elsősorban a testük, és nem a lelkük ápolása a cél, de azért olyat mondani az én 11 hónaposomra, hogy itt kellene hagynom a gyereket pár napra egyedül, akkor könnyebben be tudnák törni, eléggé felháborított.



    Azért mindent összevetve nagyon jó volt, hogy volt lehetőség arra, hogy ott maradjak vele, még ha néhány vizsgálatról ki is zavartak (vagy legalábbis ki akartak zavarni). A nővérek vérmérsékletétől függően voltak kellemesebb percek is, de nagyjából kizárólag rajtam múlott, hogy tudok-e kicsit javítani a gyerekem kedvén és lelkiállapotán.



    Belegondolni is nagyon rossz, milyen lehet annak a kisgyereknek, akivel nem tud maradni senki. Biztos nagyon félnek, mert idegen a környezet, az emberek, kiszolgáltatottak, fáj minden, ráadásul még nincs is senki, akihez oda lehetne bújni...

  • 2007.06.14 16:32:15druantia

    Megint nem olvastam át. Bocs a hibákért, csak annyira gyorsan akartam mondani... :-))).

  • 2007.06.14 20:36:44Nilüfer

    Legkisebb lányom kb 3 évesen félrenyelt egy darab retket.Kivittük a klinikai ügyeletre, hosszas vizsgálódás után ugyan azt mondták, hogy nincs a retek a légcsövében, de benn kéne maradnia, mert megfigyelik, nehogy mégis megfulladjon.Éjfél körül vittük be, hazaküldtek..ez 11 éve volt, elképzelhetetlen volt , hogy maradjak..másnap de.11-re kellett érte menni..pontosabban akkor volt szabad!!.A gyereket nem bírták felébreszteni, csak hosszas idő alatt.Mondván, kimerült.Akkor már gyönyörűen beszélt/ másfél évesen mindhárom kerek történetet adott elő..bezzeg:)) de tényleg). elmondta, hogy kapott kicsi sárgákat, hogy aludjon....Azt hittem visszamegyek és kitekerem a nyakukat,tőlük ugyan meg is fulladhatott volna..Remélem egyedi eset volt.Ugy hogy: ottmaradni, beleszólni, nem endegni...

  • 2007.06.14 20:53:02druantia

    Nilüfer, akkor el tudod képzelni, milyen lehetett, amikor bent a gyerek kezében a branül, a nővér mégis sikítozik, hogy "a fején jók az erek, doktornő, a fejét bökje meg!". A másik poszton már meséltem, hogy állítólag kövér a karja, ezért nem tudtak ott vért venni, hanem a fejét szúrkálták. A második ilyen körnél ragaszkodtam hozzá, hogy bent legyek, még ha el is ájulok. Na, akkor hirtelen nem volt kövér a karja, onnét is tudtak vért venni...



    Az egyik anyuka (roma származású) mesélte, hogy neki tájékoztatást sem akartak adni az orvosok. Egyáltalán semmit nem mondtak neki. Én erőszakos voltam, addig basztattam őket, amíg legalább pár szót kinyögtek az eredményekről. Úgyhogy teljes mértékben egyetértek veled, ott kell maradni, még ha az ember egy hetet is tölt el egy kisszéken ülve.

  • 2007.06.14 21:21:54Alvomacko

    druantia: éjjel is bent voltál vele?

    Én Nórit a mandulaműtét után éjszakára bent hagytam egyedül.

    De:

    - felnőtt osztályon feküdt, a nővérek és betegek agyon ajnározták,

    - engem várt itthon a féléves Lilla

    - 2 éves volt és meg tudtam vele beszélni, hogy mi fog történni és nem volt túl anyás

    - másnap reggel fél 7-kor már bent voltam.



    De talán ma már bent maradnék, mert nem uralkodnak valami kiegyensúlyozott állapotok az egészségügyben, mindenki feszült, ingerült és nem szeretném, ha a dühüket az én gyerkőcömön töltenék ki.

  • 2007.06.14 21:23:40Brumibaby

    Engem ki akartak küldeni a vérvételről. Mondom a nővérnek, hogy nem szeretnék kimenni. Fejhangú visítás: de itt nem maradhat! De maradhatok, felelem. -Ezt meg honnan veszi? - Az eü. törvényből. - Engem az nem érdekel. - Mindannyiunknak jobb, ha én fogom a gyereket a vérvétel közben. - Ez itt nem szokás!!!

    Na eddig bírtam, aztán ajánlottam fel, hogy beszéljük meg ezt a kérdést a betegjogi képviselő jelenlétében.

    És a gyerek az ölemben ülve csendesen szipogva tűrte a vérvételt.

  • 2007.06.14 21:30:56druantia

    Alvomacko, bent, persze. Sőt, a kiságy helyett a kórházban is átvettem az én "ágyamba" (inkább valami priccs volt), ha akarta. Csak annyi időre hagytam a nővérekre, amíg elugrottam pissantani.



    Voltak azért aranyosak is, az egyik alkalommal pl. keresem a gyereket, de nincs meg, meg a nővér sem. Rohanok a nővérszobába, hát az én gyerekem ott ül a csaj ölében és eszi a reggelijét :-).



    Egyetlen egyszer követtem el azt a hibát, hogy kimentem (amikor ugyebár a fejét szúrták meg), mert nem tartottam valószínűnek, hogy el tudom viselni a dolgot. Ő bent bőgött, én meg kint. Akkor döntöttem el, hogy ha beledöglök is, ott leszek mellette legközelebb.



    Tudjátok, nagyon rossz volt látni, ahogy félt meg sírt, de a legrosszabb az volt, amikor az én örökmozgó kisfiam (aki ha a hátára fektetik, felugrik és elszalad), amikor a hátára fordították, nem mozdult, csak sírt, sírt. Feladta, úgy maradt. De azt a kétségbeesett, szívszakasztó zokogást nem kívánom senkinek. Legszívesebben odakiáltottam volna neki, hogy "fuss, Petike, menekülj" :-).

  • 2007.06.14 21:52:45Alvomacko

    druantia: úgy sajnállak titeket! Borzasztó lehetett.

    Nekünk nincsenek túl rossz kórházi élményeink, mert mi minden műtétre előre fel tudtunk készülni és tudtam pontosan, hogy mikor mi fog történni. Meg tényleg mindenhol aranyosak voltak. Akkoriban még emberségesek. A gyereket a műtőajtóig kísérhettem és a műtősfiú vagy kétszer visszatolta bónusz puszikra. Mert nem akarta, hogy sírjon. Azt mondta, hogy az senkinek nem jó.

    De én mindig sírtam, mikor betolták. Pedig csak 20 perces műtétek voltak. De akkor is...



    Nagyon rossz lehet hirtelen kórházba kerülni. Az a sok kérdés, bizonytalanság és még a bánásmód...

    De az a lényeg, hogy túl vagytok rajta. Nem is gondolj rá. Peti meg hamar el fogja felejteni, még nagyon kicsi.

  • 2007.06.14 22:01:28druantia

    Alvomacko, azért nagy szerencse, hogy egyáltalán segítettek. Az orvosok, nővérek, meg az egész egészségügyi rendszer nélkül vsz. megfulladt volna. Rohadt karfiol.



    Még jó, hogy elég kalandos életem volt eddig, csak kicsit volt furcsa, hogy ott állok egy szál farmerban/trikóban egy idegen város idegen kórházában, kezemben a szintén lengén öltözött, üvöltő, éhes, álmos gyerekem. Éjszaka volt, amire elvitték műteni, nem volt nálunk még egy csere-pelenka sem. De végülis fel lehet fogni úgy is, hogy táboroztunk egyet, csak mi ketten.



    Hajnaltól az esti fürdés idejéig kint lófráltunk a parkban, bandáztunk a többi anyukával meg gyerekkel, és a vizsgálatokon meg egyéb kötelező programokon kívül egész jól elvoltunk. És ami a legfontosabb: Peti fizikailag biztonságban volt a dokik miatt, lelkileg meg miattam :-).

  • 2007.06.14 22:04:54marcangoló

    Druantia, így kell ezt csinálni. :-)

    De azért még mindig sírhatnékom van, ha ezszembe jut, hogy a kedvenc gyerekotthoni gyerekem kiveszik a kezemből a folyosón az idegsebészeten, és közlik, hogy anyuka, akkor holnap négykor látogatás. Ha a sajátom lett volna, meg is bolondulok. Szegény úgy sírt. És nem volt ez nagyon rég, persze fogalmam sem volt az egészségügyi törvényről, meg he lett volna is, simán lepattintanak, hogy nem vagyok senkije.

  • 2007.06.14 22:08:16druantia

    Én úgy csináltam, mint a három kismalacban a farkas. Vagy kecskegidák voltak? Mindegy, az a mese, amikor először csak az egyik lábát, aztán a másikat dugja be a farkas :-). Nem lehetett lemenni a műtétes folyosóra. Én először csak a nővérpultig mentem, aztán az ajtóig, aztán az összekötő folyosóig, és hopsz, már ott is voltam, ahol akartam lenni :-))).

  • 2007.06.14 22:10:04levendul

    Ó, jó, hogy jött ez a poszt, mert eszembe juttatta, hogy van egy jó kis kórházas mesekönyvünk. Előveszem megint, hátha bejön már a kicsinek és segít is egy kicsit.

    A doki az utóbbi két alkalommal már szinte egyáltalán nem tudta megvizsgálni, annyira üvöltött.



    Kórházról meg. Mi két éve saját felelősségre egy éjszaka után hazahoztuk a kórházból a gyereket.

    Agyrázkódása volt, hányt, bent akarták tartani. Én meg annyira ijedt voltam, hogy belementem. Azóta is bánom. Megfigyelni úgyis én tudom a legjobban, ott meg nem tudtam bent maradni vele(akkor volt három hónapos a legkisebb). Az infúziót is alig tudták bekötni neki. Borzalmas volt, vmi olyasmit éreztem én is, mint te druantia.



    Mondjuk van jó tapasztalatom is. Az orsz. kardiológiai int. gyerekrészlegén eddig mindig kedvesek voltak. Szóval láttuk, hogy lehet ezt másképp is. Pedig ott az ambulancián mindig tömeg van, és hiába kap az ember időpontot, órákat kell várni.

  • 2007.06.14 22:12:05marcangoló

    Nekem is van egy csomó jó élményem is (tényleg, pl. pont az orsz. kardiológiáról), vagy a Heim Pálból.

  • 2007.06.14 22:15:27levendul

    amúgy szerintem otthon is jó kórház után kórházas könyvet, mesét nézegetni



    a nagylánynak is minden bentlét után ezek voltak a kedvenc könyvei

  • 2007.06.14 22:16:47levendul

    meg a Bethesdáról oda vittük aztán át a kölyköt, cétét is csináltak, és nagyon kedvesek voltak

  • 2007.06.14 22:21:22marcangoló

    Azért a Bethesda is jó. :-)

  • 2007.06.14 22:24:08druantia

    Tényleg olyan jó volt esténként gyerekverseket olvasni neki szépen és gazdagon illusztrált könyvekből! Nagyon csípte ő is :-).



    A másik pozitív hatása a kórháznak az, hogy rengeteget fejlődött szociálisan. Most láttam rajta először, hogy _kapcsolatot_ teremt idegen gyerekekkel, figyeli a reakcióikat, alkalmazkodik hozzájuk. Visszavonul, kezdeményez, pár percig együtt játszik. A járása teljesen biztos lett a sok sétától és megtanulta, hogy ne vegyen mindent a szájába. (Oké, azért a mókusszart simán bekapta :-).)

  • 2007.06.14 23:44:37jidele

    te jó ég, druantia, mostanában kevéssé tudom követni a porontyot, mi volt ez Petivel meg a karfiollal?

  • 2007.06.15 08:05:47druantia

    Jidele, a történet a következő: múlt csütörtökön du. ötkor meg akartam etetni a fiatalurat. Nem aludt egész délután, gondoltam, adok neki egy kis tápszert, azon hátha elalszik egy órára. Kivittem anyámhoz a konyhába, amíg megcsináltam az ágyát meg a tápot. Anyám éppen valami karfiolt főzött, és nem tudom, hogyan, de egy darabot a Peti bekapott a szájába. Nem szokott nálunk kupi lenni a konyhában, vsz. csak lepattanhatott a földre egy darab.



    Nem is vette észre sem anyám, sem én, hogy van valami a gyerek szájában, mert nem rágta, nem szopogatta. Bevittem a szobába, cumisüveg be a szájba. Az első nyeletnél elkezdett fulldokolni meg elvörösödni. Gyorsan előre döntöttem, meg minden, amit hirtelen tudtam, és végül két darab karfiolt sikerült is kiszedni a szájából.



    Ő még köhögött kicsit, de már nem feltűnően. Délre hal volt, és teljesen be voltam tojva, hogy ha karfiol lehetett a földön, akkor lehetett szálka is. Bevágtam a gyereket a kocsiba és irány az ügyelet. Ott kiderült, hogy szálka az nincs, viszont karfiol van a tüdejében. Szirénázó mentővel mentünk át egy másik kórházba, mert itt nálunk nem tudták megműteni.



    Horror volt tényleg, de a fene se gondolta, hogy van valami a szájában. Ezután ha kell, ha nem, percenként ellenőrzöm, mi a helyzet :-).

  • 2007.06.15 08:16:24marcangoló

    Druantia, és hogy veszik ki onnan a cuccot?

  • 2007.06.15 08:24:05druantia

    Altatásban a száján keresztül lenyomtak neki valami csövet és megpróbálták kiszívni, de a nagyobb darabokhoz magfogó kellett. A pontos technikát nem ismerem, nem akarok hülyeséget mondani, de a lényeg az, hogy nem vágtak, meg az egész műtétesdi kábé fél óráig tartott. De az altatás mégiscsak altatás. Meg az volt nagyon szar, amikor az első kör után közölték, hogy még egy műtétre szükség van, mert nagyon sok darabot nem tudtak kiszedni, és ezek tüdőgyulladást okoznak, meg akár be is fullaszthatja a gyereket.



    Az elsőt csütörtök éjjel csinálták, a másodikat kedden délelőtt. Addig szétizgultam az agyam, de szerencsére használt az intravénásan adott antibiotikum meg a hörgőtágító spék, az inhalálás, stb.

  • 2007.06.15 08:27:56marcangoló

    Hogy a fenébe tudott olyan sok kicsit beszippantani? Mondjuk a karfiol szét is tud esni. :-( De jó, hogy túl vagytok rajta!

  • 2007.06.15 08:59:18Leona

    A kétévesemmel mi is voltunk kórházban amikor 5 hónapos volt. Kétféle baci egyszerre szaporodott el a torkában és a vérében is. Az itteni orvosok nagyon jól betippeltek az antibiotikummal (eredményre egy hetet kellett várni), és sikerült megmenteniük az életét. Az itteni (Szeged, gyerekkórház) orvosok, orvos-tanoncok 90%-a előtt le a kalappal: emberségesek, megértőek, gyerekcentrikusak. Volt olyan orvos, aki a napi kötelező rutinvizsgálatokat visszajött később elvégezni, csak mert épp aludt a lányom, mások a sztetoszkópjukat adták a kezébe, és még sorolhatnám.

    De az orvosok és a nővérek között is volt 2-2 (már akikkel én találkoztam), akikről mindez nem mondható el. Viszont úgy vettem észre, hogy a többi ott dolgozó sem bírta őket, és ha panasz volt rájuk, nyoma sem volt a "betyárbecsületnek".

    Ezzel együtt a mai napig sírva fakadok, ha arra a két hétre gondolok. Igen, kínozták az én lányomat is. Szúrták a fejét is. Küldtek ki engem is. De tudom azt is, hogy ők mindent megpróbáltak, hogy a kínzásokat a minimálisra csökkentsék (próbálkoztak a karjával is, csak nem sikerült). Én mindig hálával fogok rájuk gondolni, szerintem ott jó helyre kerülnek a gyerekek.

    És itt is voltak ottfelejtett gyerekek. Ez is szörnyű volt. De a nővérkék nagyon nagy türelemmel viseltettek feléjük. És kedvesek voltak, láthatóan igyekeztek a gyerekek felé szeretetet sugározni. Az egyik kicsi láthatóan jól érezte ott magát. Két-három éves volt. Járt szobáról-szobára (bár ez tilos volt), mindenkivel szóba elegyedett, játszottunk vele. Ha a nővérek elkapták, finoman visszacipelték a szobájába, aztán a gyerek kezdte előről. Nem tudom, miért hagyták ott. Nem volt fogyatékos sem, sőt kifejezetten ügyes, okos gyereknek tűnt.

    Bocs, ha hosszú lett.

  • 2007.06.15 20:05:56levendul

    druantia, amúgy kórházas könyvön olyan könyvet értettem, ami kórházi élményekről szól (persze amit te írtál az is klassz, én bent a kórházban egyszer egy altatásos manőver után kb tizenötször olvastam fel Jemeljuska történetét :))



    nekünk van egy jó kis izlandi mesekönyvünk, amiben a kisfiúnak eltörik a lába, és kórházba viszik, tök jók a rajzok, ezt szedtem most elő a kicsinek



    nagyon jónak bizonyult kórházi élményfeldolgozónak a nagynál



    meg az orvosi táska is :)

  • 2007.06.15 21:13:43druantia

    Levendul, eszembe sem jutott, hogy létezik ilyen "kórházas" könyv. Meg hát nálunk nagyon hirtelen jött ez az egész, nem volt idő felkészülni, ráadásul a Peti még tényleg nagyon kicsi. Élvezte a képeket, meg a versek ritmusát, a sok szaladgálást. Az egyetlen mozzanat, amikor úgy éreztem, itt valami kórházélmény-feldolgozás folyik, az volt, amikor injekció után a vattabucit többször, szertartásosan rányomta az én karomra is :-).



    Azért tényleg jók az ilyen könyvek, amik necces helyzeteket segítenek feldolgozni. Gondolok itt kórházasra, halálosra, válásosra, stb. Én eddig egy ilyet tudtam megszerezni, a Mesék elvált szülők gyermekeinek címűt.

  • 2007.06.15 21:24:31levendul

    vattabuci :))



    persze, valójában én sem készültem előre, véletlenül van a könyv, de jó :)

  • 2007.06.15 21:30:33babó

    létezik, kórházas könyv itthon is! illetve létezett, amikor nekem vették ki a mandulámat, 25 éve (huhh, negyed százada) akkor anyu azzal készített fel. nem is volt gond, bár néhány apró kórházi mozzanat a legkorábbi emlékeim közé tartozik, de nem negatív élményként.

    pedig több napot bent voltam, és akkoriban szülő nem maradhatott.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta