SZÜLŐSÉG

Terhes ámokfutók a kormány mögött

2007. június 11., hétfő 09:55

Már volt szó róla itt a Porontyon, hogy a terhes nők alapvetően lassabban és óvatosabban vezetnek, hiszen egyrészt az elején nem is érzik túl jól magukat, másrészt új lehet nekik az egész szituáció. A terhesség végére azonban az ember lánya komfortosabban érzi magát a volánnál, és a bébivel már egyre gyakrabban ül autóba, mert a buszra nehéz felrángatni a babakocsit, a bolt nagyon messze van, és különben is esik az eső, és a horvát tengerpartra is kényelmesebb kocsival menni.

A tapasztalatok szerint az anyukák korántsem vezetnek olyan óvatosan, mint a terhesek, pedig sokszor egy három másodperces sapkaigazítás is elég a balesethez. Nem elég azonban a fokozott figyelem, nem árt ismerni azt a rengeteg trükköt, amit egy kisgyereknél alkalmaznunk kell egy hosszú út során.


„Én nagyon sokáig nem mertem egyedül vinni a kocsiban, aztán amikor végre rászántam magam, akkor nagyon lassan mentem, és sokkal óvatosabban. De ma már szinte ugyanúgy vezetek, mint előtte.” – meséli Zsuzsi, aki több száz kilométert is megtesz a két éves Marcival. „Egy éve még a kocsiba se mertem beülni vele, ma meg már ha hátul ül, én meg a volánnál, akkor is megitatom, ha szomjas, utána kupak vissza, kéztörlés. Tudom, hogy veszélyes, de hát azt mondják, mi nők egyszerre több felé is tudunk figyelni. És ilyenkor lassabban megyek, nem előzgetek, nem vágok be senki elé, inkább mindenkit elengedek, és mindig százszor ellenőrzöm, hogy bekapcsoltam-e az övet.”

Ha gyerekkel vezetünk, az általános tilalmak még fokozottabban érvényesek, azaz semmiképpen ne telefonáljunk vezetés közben, és ha lehet, ne az ovi felé fogyasszuk el a reggelit, a lehulló morzsák ugyanis mágnesként vonzzák a szemünket. Ha nagyon fáradtak vagyunk, inkább ne üljünk autóba, várjuk meg, amíg valaki értünk tud jönni, a hosszabb utak előtt pedig mindenképp aludjunk egyet. És akkor még nem is beszéltünk arról, ami leginkább elvonja figyelmünket a vezetésről, ami maga a gyerekünk. Ha a baba nem bírja már hátul egyedül és elkezd nyöszörögni, vagy sírni, semmiképpen se kezdjünk nyúlkálni hátrafelé, inkább énekeljünk neki egy ismerős dalt, vagy álljunk meg egy benzinkútnál megnézni, hogy minden rendben van-e vele.

Ha a gyerekkel való nyaraláshoz is az autót választjuk, még fokozottabban oda kell figyelnünk, nem csak a vezetésre, de a gyerekre is. El kell fogadni, hogy a gyerekkel majdnem kétszer annyi ideig fog tartani az út, sokszor meg kell majd állnunk, ha arra alkalmas helyet látunk, hogy porontyunk kicsit kifutkossa magát, - sőt nem árt, ha mi is vele tartunk. A gyerek szinte ezerszer meg fogja kérdezni, hogy mikor érünk már oda, ilyenkor próbáljunk neki pontosan felelni! Ahelyett hogy csak annyit mondanánk, nemsokára, próbáljuk elmondani, hogy még átmegyünk egy nagy hegyen, ahol sziklák, meg alagutak lesznek, utána beérünk egy városba, ahol ezt meg ezt fogjuk látni. Ha gyerekünk kicsit nagyobb, térképet is adhatunk a kezébe, ahol bekarikázzuk a fő állomásokat és ő is követni tudja az egész utat. Kicsi gyerekeknek magunk rajzolhatunk térképet, amin bejelöljük a főbb látnivalókat, amelyeket ő is felismerhet.

Vehetünk az utazásra néhány játékot is, az új dolgok tovább lekötik csemeténket, vagy elővehetünk olyan dolgokat, amivel csak ritkán játszhat, készíthetünk egy mesekazettát, a nagyobbakkal pedig játszhatunk társasjátékot is. Nyáron nagyon figyeljünk arra, hogy megfelelően öltöztessük a gyereket, ha nagyon meleg van, ne adjunk rá se cipőt, se zoknit, illetve vannak olyanok, akik az éjszakai utazásra esküsznek, mert olyankor kisebb a forgalom az utakon, és a gyerek is jobban tud aludni, igaz a látásviszonyok rosszabbak. Mindenképpen vigyük el a gyerek kedvenc takaróját, párnáját, hogy jól tudjon aludni.

Csomagoljunk elegendő enni- és innivalót az útra, nyáron nagyon jól jöhetnek az egyszerűen meghámozható gyümölcsök is, de óvakodjuk az olyan dolgoktól, amit könnyű félrenyelni, például a szőlő. Számítsunk arra, hogy a gyerekek esetleg unalomból többet esznek, így vigyünk elegendő élelmet és rágnivalót, - sajnos nem biztos, hogy egy hosszú úton is bejönnek az egészséges ételek.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.11 12:42:06di

    az pocakkal eleinte tényleg nem mertem kocsiba ülni, szédültem, nem éreztem jól magam stb. vége felé és most már bátran. Igen tényleg veszélyesebbnek tünhet a vezetés, de a gyerekre rá kell nézni, adni kell neki ezt-azt. Persze ilyenkor lassabban megyek. A pasikat még így se érjük utól pl. sosem vezetnék ugy hogy a lábam tartja akormányt, nem iszom vezetés közben, és nem sms-getek senkivel és.......

  • 2007.06.11 13:03:03marywolf

    Nagyon jók, amiket leírtál tanácsnak, még jobb lenne, ha ezeket mindig mindenki megfogadná.

    Hiszen nem csak gyerekkel nem illik telefonálni vezetés közben. Jó lenne, ha alapszabályokat betartanának az emberek, pl biztonsűgi öv, és talán többen jutának élve haza a kirándulásokról.



    Nyári egyetemre vezettem ki Németországba, három haverom még a kocsiba, mindannyian azon a véleményen voltak, hogy ha 90 -el lehet menni, akkor nyugodtan nyomhaton legalább 110-el. Hát emiatt megálltam egy benzinkútnál vettem még egy adag kávét a termoszomba és közölzem, hogy én vezetek végig! Soha többet nem adtak ilyen tanácsot, a jó kicsit elmelt hangszínen elmagyaráztam, hogy ha 90 akkor az 90, lehet kevesebb, de több nem. Nem értem ezeket miért így értelmezik.

  • 2007.06.11 15:00:27joshua

    Gyerekkel az ülésen vagy hasban normális ember óvatosan vezet, de ez sajnos nem mindig elegendő. Mi is óvatosak voltunk, ennek ellenére sikerült csattanni egyet. Viszont az ikreink elmondhatják magukról, hogy még meg sem születtek, de már túl voltak egy karambolon. Szerencsére senki nem sérült meg, és terhes páromnál sem lett következménye az ütközésnek. Azóta is virulnak mindhárman, és itt a blogjuk: www.smsblog.hu/gemini

  • 2007.06.11 15:20:00peppermint

    Kedves Zsuzsa a cikkben: amit "mondanak" a megosztható figyelemről, az sajnos nem a nőkre mondják... Csak ugye mindenki arra emlékszik, amire jól esik neki.

    Saját vélemény: gyerekkel a kocsiban kétszer óvatosabban kéne vezetni, és arra fordítani a "megosztható figyelmet", hogy kivédjük annak a millió primitív vadállaltnak a hülyeségeit, amibe simán bele lehet halni még akkor is, ha egyébként mi nem kísértjük a sorsot.

    Nagyon megszívlelendőnek tartom a cikkben leírtakat, kösz Györgyi!

  • 2007.06.11 15:23:06zsebi

    Pocakosan nem vezettem, pedig nagyon szeretek vezetni. Egyszerűen annyira lefoglalta minden gondolatomat a bennem növekvő gyerkőc, hogy felelőtlenségnek éreztem volna a volán mögé ülni. Arról nem is beszélve, hogy olyan lehetetlen pózban tudtam csak ülni, hogy jóformán ki sem láttam a szélvédőn, a leányzó ugyanis ahogy megérezte a biztonsági övet a pocak felső részén, ezerrel elkezdte rugdosni, boxolni, feszítette magát, úgyhogy egy 1 órás út maga volt az örökkévalóság.



    Most már "nagylány", 23 hónapos lesz 1 hét múlva, imád autózni. Hálistennek a csőrös poharával és a macskájával simán elvan 1-1,5 órát, ha a barátnőmmel és kisfiával megyünk, akkor a 2 gyerkőc szórakoztatja egymást, akkor a hosszabb utak sem jelentenek problémát. Eddig a legnagyobb "baj" annyi volt, hogy kibújt az ülés övéből, úgyhogy a következő öblös buszmegállóban félre kellett állnom és szorosabbra húzni az övet.

  • 2007.06.11 15:24:09zsebi

    Peppermint, én is úgy tudom, hogy a nők képesek egyszerre több dologra is koncentrálni!

  • 2007.06.11 15:43:44peppermint

    Zsebi, ez inkább a férfiak működési sajátosságai közé tartozik, mint pl. az, hogy jobban tájékozódnak a térben. Kutatták, mérték, leírták.

    Vannak persze kivételek, de ez a tendencia.

    Valamennyi idig és eltérő hatásfokkal bárki tud egyszerre több dologra fegyelni, de összehasonlítva a két nem erdményeit, ez a helyzet.

  • 2007.06.11 15:47:18anittik

    Sziasztok!

    Én is nagyon szerettem vezetni. Pocakosan még talán mertem is, igaz, én sosem voltam az a "nyomjuk neki" típus. Viszont, amikor megszületett Zsombi, azóta csak városon belül vezetek. Leginkább csak babakocsit, de az is épp elég. Egyszer egy párhuzamos közlekedésű úton a zebrán akartunk átkelni. A belső sávban megálltak, intett a sofőr, mehetünk. Én elindultam, erre a külsőben majdnem elgázoltak minket. Éppen vissza tudtam húzni a babakocsit. Ja, és a kocsiban, ami majdnem elütött minket egy várandós kismama is utazott!

    De rengeteg hülyével hoz össze a sors a napi séták alkalmával. Nem tudom, máshol hogy van ez, de a legjobban a kisgyerekes anyukáktól félek. A legtöbbször ők nem adják meg a babakocsinak az elsőbbséget a zebrán és türelmetlenül rádudálnak az ember lányára, ha beakad a babakocsi kereke. Mindemellett a legtöbb esetben nincs bekötve sem anyuka, sem a kisgyerek az autóban. Lehet, hogy ez csak debreceni specialitás ( és bár így lenne, mert akkor nem félnék Budapestre költözni).

    K

  • 2007.06.11 15:53:21zsebi

    Peppermint, nem győztél meg, még most is így emlékszem ;)



    Anittik, bevallom őszintén, én is szoktam néha az anyósülésen hazahozni a lányt a dédiéktől a szomszéd utcából, ha nincs itthon a gyerekülés és valami gáz van. Akkor is be szoktam az övvel kötni, de úgy, hogy csak az alsó része fogja. Ez a 700 m az a távolság, amit így szoktunk néha megtenni, egyébként szigorúan gyerekülésbe szíjazva és én is bekötve, maximum 30-cal. Jöhetnek a kövek ;)



    Engem egyébként a leginkább azok az apukák idegesítenek, akik ölükben a páréves kisfiúval 90-nel száguldoznak a faluban.



    Múltkor egyébként pont így gázoltak el tőlünk 3 m-re a zebrán egy kislányt, az egyik sofőr elengedte, a másik nem :(

  • 2007.06.11 16:01:44anittik

    Zsebi! (kő, kő, kő)



    De te legalább bekötöd a nagyövvel a gyereket. Itt még azt sem... De biztos én vagyok túl érzékeny a témára. :)))) Csak azért bosszantanak azok az anyukák, mert tudják nagyon jól, hogy az a zebra vezet a gyerekorvosi rendelőhöz, a tanácsadóba, és úgy általában a városba.

    Persze engem már a járdán is ledudált egy kretén, csak úgy "véletlenül". Én meg véletlenül közöltem vele, hogy ő egy baromarcú, hülye kretén, és elmehet oda, ahová gondolom. No de nem erről szól ez a cikk. :)

    K

  • 2007.06.11 16:10:58peppermint

    zsebi, nem vagyok én agitpropos, hogy bárkit győzködjek. ;-)

  • 2007.06.11 16:48:04marcangoló

    Zsebi, nem akarlak zaklatni ezzel, de éppen így történt azzal a kisfiúval baleset, aki miatt én soha nem veszem ki a gyereket az ülésből menet közben, és mindig bele is teszem. Pont a nagyitől mentek hazafelé, pont csak pár utcányira, és pont az anyósülésen ült a gyerek. És pont beléjük ment egy csávó teljesen szabálytalanul. Jó, náluk a gyerek nyaka előtt volt a biztonsági öv, mert lehajolt, vagy lefeküdt az ülésen. A kissrác nyaktól lefelé bénult meg, de ép értelmű maradt. Nekem nem kell több érv soha többet. Inkább ordítson, attól jó esetben semmi baja nem lesz.

  • 2007.06.11 17:24:45p.eszter

    Én még szülés előtti napon is vezettem, mert úgy gondoltam, hogy még mindig jobb, ha a kocsiban folyik el a magzatvíz, vagy indulnak meg a fájások, mint eg y zsúfolt buszon.



    Petivel koccantunk egyszer, lesatuztak előttünk a csúcsforgalomban. Nem volt mit tenni... Szerencsére semmi baj nem lett, de azért mentünk az ügyeletre, hogy tapogassák végig a gyerkőcöt. Kicsit megmosolyogtak a dokik.

  • 2007.06.11 18:55:17Alvomacko

    Én is végig vezettem. Az első gyerkőcnél még nem volt autónk, a másodiknál már igen. És milyen jól jött.

    Könnyebben tudtam a gyerekekkel mozogni. Pl. orvoshoz elmenni, néha távolabbi játszótérre elmenni, anyukámékhoz átgurulni és főleg főiskolára járni. Mert anyu elég későn tudott felváltani, BKV-val már nem értem volna oda az órára. Én még a szülésem napján is autóval mentem be a CTG-re. Ja, már csak ezért is jó volt, hogy volt autó, mert 2 naponta CTG-re kellett járnom túlhordás miatt és bizony sokszor a Nagyot is vinnem kellett magammal. Szóval a délelőtti CTG után az orvos visszarendelt estére szülésre, mert akkor már több mint 2 héttel túlhordtam a Kicsit és semmi jelét nem mutatta, hogy meg akarna születni. Este már úgy vittek vissza, de csakis azért, hogy visszahozzák az autót a kórház elől. :-)))



    Én mindig bekötöttem a gyerekeket, méghozzá sokáig személyesen. Kb. 4-5 évesek lehettek, amikor már biztos voltam benne, hogy becsatolják magukat, nem pedig mellé dugják az övet. Nem a bizalom volt a kérdés, hanem az "ügyességük". Biztos akartam benne lenni, hogy tényleg be vannak csatolva. Ezért kötöttem be őket inkább én.

    Egyszer ültem a lázas gyerekkel hátul az ölemben a Trabantban. Az első ülés előre volt hajtva, hogy elférjünk. Megálltak hirtelen előttünk, a férjem satuféket fogott és az én fejem az első szélvédőnél landolt, a gyereket meg odanyomtam az üléshez. Soha, de soha többé nem ültem hátul a gyerekkel az ölemben. Ja, és én sem voltam bekötve, merthogy akkor még a hátsó ülésen nem volt kötelező a biztonsági öv használata.

    Egy életre megtanultuk a leckét, szerencsére sérülés nélkül.

  • 2007.06.12 06:40:36beste

    Jó reggelt!

    Erről a kérdésről akkor fog tudni érdemben vitatkozni Magyarország jogosítvánnyal rendelkező lakosságának 95 %-a, ha végre tanul némi közlekedést.



    Először valóban a közlekedést. Olyan még nem volt a világtörténelemben, hogy valaki 30 óra alatt megtanuljon vezetni. Ahhoz több gyakorlat kell.



    Aztán a közlekedési morál. Amíg az egyik sáv megáll, hogy a zebránál átengedje anyukát a két gyerekével + a babakocsiban levő harmadikkal, a másik sáv nyomja a pedált, mint a süket a csengőt. Tiszta baleseti helyzet.

    A helyesen alkalmazott udvariasságról is ejtenék egy szót: ha megy a jószándékú a főúton, nem biztos, hogy az a jó, hogy kiengedi satufék árán a mellékútról jövőt (minden reggel látom ezt a baromságot), mert esetleg hátulról belecsattannak. És ami a legnagyobb marhaság: arra várni, hogy a balról (mellékútról) jövő ki tudjon kanyarodni, miközben jönnek szembe. Ez modortalanság a hátul jövőkkel szemben is.

    És a bunkóság magasfoka: járdára parkolni, hogy anyuka a babakocsival kizárólag az úttest használatával tudja az autót kikerülni. (noch dazu, a parkolóhelyek meg üresek voltak...)Előfordult, hogy megálltam, becsöngettem, és megkértem a jóembert, hogy takarodjon le a járdáról.



    Felelős autóvezetés. Folyton azt látom, hogy a gyerek NINCS bekötve, az első kanyarnál ide-oda csapódik az autóban. Eszüknél vannak ezek??? Szintúgy vezetés előtt és után: be- és kiszállás. Igen, a beszállásnél tessék lepakolni a motyót a kezünkből (mert tudom ám, hogy néha úgy nézünk ki, mint Siva isten 8 karral és ezer cuccal), és tessék besegíteni a csemetét! Beköt, becsuk. A gyerekzár sem hülyeség. (Kisbeste rutinosan nyitogatta parkoláskor az ajtót, ezért gyerekzár, hogy ne nyissa rá másra...) Kiszálláskor szintén segíteni, a nagyobbacskák már simán megértik azt, hogy megállnak az autó mellett közvetlenül (vagy a járdán, ha van), amíg anya összeszedi a cókmókját. Baromi praktikus a hátizsákszerű cuccolda, vagy az övtáska.



    Sorolhatnám még, de akkor elkések a melóból.



    Még egy szó: a "baby on board" matrica valóban hatásos. Ösztönösen másképp állok az autóstárshoz, ha látom ezt a matricát.



    És nagyon fontos: a lehető leghamarabb tanítsuk meg csemeténket közlekedni! Minden nap kerülünk élethelyzetbe, tessék neki magyarázni! (Pl: itt a zebra, itt tudunk átmenni, először balra nézünk, majd jobbra, és csak akkor szabad átmenni, ha nem jön autó, satöbbi) Ezt nem lehet elég korán elkezdeni.



    (nem úgy mint az agyatlan szomszédasszony: tegnap majdnem sikerült átparkolnom a gyerekén, mert ugye szülői felügyelet nélkül rohant ki a kapun, egyenesen a kocsim orra elé. Még jó, hogy zsákutcában lakunk, és kevés autó jön erre, én spckó tegnap amúgy rendesen leizzadtam ezek után.)

  • 2007.06.12 11:59:17yucu

    nincs baj azzal, ha valaki terhesen vezet, ha oda tud figyelni, fizikailag, fejben. plusz tisztában van azzal, hogy esetleg mégsem 100%-os a teljesítménye, és egy kis extra odafigyelést is megenged magának... én a szülésem elôtti napon még vezettem, igaz nem tudtam, hogy ez lesz az a nap... persze nem hosszú távokat, csak még az utolsó bevásárlások... volt olyan pocakosoknak való, bizt.öv-lehúzóm, bár a végén már alig értem el a kormányt meg a pedálokat... :)



    amitôl viszont kiborultam, amikor úgy hat-hét hónapos terhesen mentem be a jánosba vizsgálatra, és a h?vösvölgyin az orrunk elôtt épp felvillanó sárgánál egy pasi padlóféket nyomott, amire abszolúte nem számítottam, épphogy meg tudtam állni mögötte. betámasztottam, és vártam, mi lesz. de nem ettôl izzadtam le, hanem amikor észrevettem, hogy hátul felbukkan két buksi... ha véletlenül koccanunk, én valszeg megúszom, mert számítok rá, a sebbesség nem volt nagy, de a kiskölykök... hát a mai világban hogy lehet ezt megcsinálni? még bekötve se voltak, nemhogy gyerekülés... azóta is mindig erre gondolok, és figyelem az embereket, rengeteg ilyet látni. és ne mondják már, hogy drága a gyerekülés, igaz, hogy egy márkás több tízezerbe kerül, de a hipermarketekben meg mittudomén, pár ezerért is lehet kapni. arra bôven jó, hogy a gyereket legalább a helyén tartsa, és ne a két ülés között kapaszkodjon elôre út közben...

    kicsi koromban mi is ezt csináltuk a skodában, de akkor az még más világ volt...

    pár éve anyósom volt kiakadva, hogy a sógornôm nem engedte a gyerekeit elmenni a rokonokkal, mert egy kisbusszal voltak, aminek az üres rakterében egy szivacson csücsülve kellett volna utazniuk 200 km-t. (amit a kölykök biztosan élveztek volna amúgy.) mert hogy sógornôm milyen undok, biztosan csak ôt akarja bosszantani, miért kell ezen hisztizni, hogy nincs gyerekülés (sôt ülés se), mi is felnôttünk anélkül, és a feri jól vezet... általában ráhagyom, de most próbáltam magyarázni, hogy az elmúlt harminc évben az autók száma, átlagsebessége és a vezetési morál is erôsen megváltozott, és tökmindegy, hogy a feri jól vezet-e, ha pl. valaki beleszáll hátulról...

  • 2007.06.13 20:47:36kovvacs

    Aj,

    nálam aztán ki lehetne mutatni a hormoszint és a vezetési képességek összefüggését :(((( Terhesen állati bénán parkolok. Múltkor nekimentem a kőkerítésnek egy normális tolatós járdapárhuzamos beállásnál. Rossz volt a ferde szög, nem tűnt fel, hoyg már a járdán vagyok, és az se, hogy a másfél méternyi gyalogoszónán is átgurultam a kerítésig.



    Első terhességnél a nyolcadik hónapig vezettem, most nem tudom, meddig merek. Mindkét kölök utálta a biztonsági övet, és szerették a hasamat pont ott rugdalni belülről.



    A nagy őrültségektől az szokott visszatartani, hogy a saját kocsim "papírból van". Kevés olyan autót lehet találni a forgalomban, amellyel ütközve ne mi húznánk a rövidebbet. Holtan meg már mindegy lenne, hogy nekem lett volna igazam. Ezért próbálok határozott lenni, de észnél is duplán.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta