SZÜLŐSÉG

Elszakadások

2007. június 8., péntek 11:55

És ha a pulcsikat inkább a másik polcra raknám? Fogas kérdés, alaposan meg kell fontolni. Jó indok az időhúzásra. Pedig már elhatároztuk: ma estétől a saját szobájában alszik a lányunk.


Nem vagyok romantikus anyatípus. A gyermekemben a leendő felnőttet látom kibontakozni: csodálom a képességeit, el vagyok ragadtatva a fejlődésétől. Eszembe se jutott, hogy rögzítenem kellene élete gyorsan tűnő fázisait, nincs babanaplónk, nem írtam fel az „első”-ket. A folyamatot élvezem, boldogsággal tölt el minden lépése a felnőtté válás felé. Semmiféle nosztalgikus vágyakozás nincs bennem a kezdeti időszak tehetetlen csecsemője után: az is szép volt, de a mostani idő is az.

Éppen ezért lepődöm meg magamon: miért halok bele egy kicsit minden egyes elszakadásba?

Kezdődött azzal, hogy a gyorsan növekvő kisbabám három hetes korában kinőtte a mózeskosarat. Kénytelen voltam beköltöztetni őt a kiságyba. Míg a mózeskosár az ágyunk mellett volt – ha kinyújtottam a kezemet, meg tudtam simogatni a kicsimet – az ágy „komoly” három méterre. Tíz percig zokogtam, miután berendeztem az új fekhelyét. Hogy ez nem igazságos, hogy ilyen messze került tőlem.

Második sokkoló élményem a szoptatás abbahagyása volt. Egyéves kora előtt pár nappal befejeztük, s ő a lehető legnagyobb természetességgel vette tudomásul, hogy nincs több cici. Még negyvennyolc óra se kellett ahhoz, hogy többé ne keresse. Arra azonban nem számítottam, hogy ez mennyire meg fog viselni engem.

Most pedig itt tipródom ruhakupacokkal a kezemben. Nem mintha ez lenne a legfontosabb az esti alváshoz. Akkor is lefektethetném a saját szobájában, ha az teljesen üres volna, de kell ez a szertartás a lelkemnek. Minden holmiját át akarom hordani. Saját magamnak akarom megmutatni: nincs visszaút. Többet nem alszik velünk egy szobában.

***

Ma reggel fél nyolckor a babatelefon ébresztett: csilingelő gyerekszövegelését közvetített a másik szobából. A lányom tiltakozás nélkül vette tudomásul tegnap este az új helyzetet, békésen végigaludta az éjszakát, vidáman ébredt. Büszke vagyok rá! Közben a szobánkat üresnek érzem, a szívem pedig még mindig fáj egy picit…

matzi

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.09 18:03:10opti

    Egyetértek, hogy a gyerekek maguktól is változnak, kinőnek dolgokat. A cici is kinőhető. Van aki kivárja, van aki nem. Nem szeretek olyan dolgokról pofázni amit még nem valósítottam meg, de az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a gyerekek szépen megérnek mindenre.

    Egy esetben nem zavar a bömbölés, ha hisztizik. A többi sírásnak oka van, szerintem reagálni kell rá.

  • 2007.06.09 20:55:21kovvacs

    Káposztalepke,

    csak akkor, ha valóban érdekel, lenyomozom, hogy trészi mit mond a helyzetedre. Mer nyakig ülök a trésziben, de speciel most pont nem altatós hanem kajáltatós résznél tartok.

    Nagyobbik gyerekedre speciel már tudom, hogy hogyan kellene megoldani (nem az ágyra fekszel, hanem mellé egy matracra, és mindennap egy nagyon picit hátrébb húzod a matracot. Idővel átülhetsz székre. Egyre messzebb vagy tőle, amíg elalszik. Ha rákapna az éjjeli felébredésre, akkor ugyanez a módszer, csak akkor egész éjjel ott kell aludnod először a matracon.) A sztori vége, hogy már csak a másik szobában vagy.



    Ja és trészi átlag ötoldalanként leírja, hogy SOHA ne bőgesd a gyerekedet. Még anyáz is valakit időnként név szerint, aki a hadd sírjon módszert reklámozza.



    Amit biztosan mondana neked így látatlanban is:

    hogy szoktasd le arról, hogy a ciciden aludjon el - ébreszd fel; egy szopizást már ekkora gyereknél ne engedj tovább 15 percnél; alakíts ki neki egy olyan napirendet, aminek nem az óra szerinti cselekvés, hanem a dolgok logikus állandó sorrendje a lényege; a napirenden belül következetes legyél az evési időpontokkal, akár szilárd kajáról van szó, akár szopiról (itt is az egymáshoz képest időpontok a fontosak, nem pedig az abszolút órák, tehát nem feltétlenül pont délben kell ebédelni, de alakítsd ki, hogy hány órával később mint a tízórai); alakíts ki esti lefektetési rituálét, amely mindkettőtöknek jó és a gyerek lépésről-lépésre hangolódik rá arra, hogy ő most aludni fog.

    Viszont azt még nem olvastam el, hogy mijaza felvesz-letesz módszer, amivel csudajól el lehet altatni a gyereket. (Az tuti, hogy nem bőgetős módszer, mert a bőgetést alapfőbűnnek kezeli a csaj.)



    De csak akkor olvasom el, ha tényleg érdekel, mert én nem szivatom magam azzal, hogy elolvasom, majd közlöd, hogy ezen az amcsi állaton amúgy sincs sapka :P

  • 2007.06.09 21:03:00kovvacs

    ja saját tapasztalatom meg az volt, hogy mivel be voltam tojva, hogy mi lesz, ha esténként a cicim nélkül kell elaludnia, hogy a fürdés után egyszerűen letettem aludni. Nem volt cicizés, a fürdetés zárta a napot. Viszont akkor még kisebb volt, 10 hónapos, fene a megmondhatója, hogy ez számított-e vagy sem.

    Nálunk a kemény menet az volt, hogy leszoktattam az éjjeli felkelésről. Mert éjjel 2-3szor cicizett. Kivettem a kiságyból, megszoptattam, majd raktam vissza. Aztán eszter bátorító hatására is nekiálltam - na ez nem bőgetős módszer -, és abbahagyta 3-5 nap alatt a felkeléseket. Mikor felébredt, nem szedtem ki az ágyból, megpusziltam, visszafektettem, ott voltam vele egy picit, simogattam. Énekeltem, verset mondtam, stb. Mikor megnyugodott, mentem vissza az ágyamba. Ha újra rázendített, akkor másztam ki, kezdtük elölről. Csak egyben voltam következetes: no cici. Kemény volt. De tényleg abbahagyta nemcsak az éjjeli cicizést, hanem a felkelést is.

  • 2007.06.09 21:29:55Anyatünde

    Kovvacs:

    1. abban a bizonyos 3-5 napban hányszor keltél fel éjjel a lányodhoz?

    2. mennyi idő alatt nyugodott meg?

    3. ha visszamásztál az ágyba, nem kezdett el újra bőgni? (vagy addig ott ültél mellette, amíg vissza nem aludt?)



    Nem kötözködni akarok, tényleg érdekel. (Pár nyugodt hét után megint rosszabb éjjelek vannak. Meleg? Foga jön? (szemfogaknál erősen dudorodik az ínye, épp ma néztem) Egyéb? Nemtom.)

  • 2007.06.09 21:37:34kaposztalepke

    kovvacs: köszi a sok infot, ne kajtass utána, nekem is van Tracy-m, a következőek a konklúzióim:

    - a nagyobbik gyereknél nem zavar a dolog, soha nem is zavart úgy ahogy volt, most meg egyre kevésbé ahogy egyre okosabb. Többniyre ugyan "Apppucika" leheveredik mellé, de ez egyiküknek sem probléma. De ha mégsem, akkor sincs semmi, sőt, otthon a szüleimnél aludva is összetoltuk neki az ülőgarnitúrát, hogy az lesz a helye, kérdeztem, hogy amíg alszik mellé menjek-e, de mondta, hogy nem, majd ő egyedül alszik, és úgy is lett. Szóval hiába volt cicinaltatás meg stb, a világon semmi rossz tapasztalatom nincs a dologról, teljesen jól működött minden. Egyedül a délutáni alvást buktam el, de igazat megvallva nem is erőltettem kicsit sem, örültem, hogy este legalább időben alszik. VAlszín ha következetesen lefektetem, hogy márpedig most pihi van, és az ágyban marad bőven meg lehetett volna dumálni vele. De mivel nem lett sírós estére meg fáradt meg semmi, én sem bántam. Ha bármit rossznak éreztem volna, úgyis változtatok. De nem, úgyhogy a nagy oké. Sőt, ha vmi csoda történik, és nem kell abbahagyatnom gyógyszer stb miatt a cicit, akkor hasonlóan fogok eljárni a picinél is, mert ez nekünk teljesen jó, és működik, nincsenek éjszakai kelések, stb, úgyhogy "elvek" miatt nem kinlódok/kinlódtatok.



    A kicsinél...napirend van. Teljesen korrekt. A kajcsirend is. Cicizés reggel van (így a korai világosodással inkább hajnalnak nevezném a kelést:/ ) és este. Ennyi. Kiscsaj, totál nem cicifüggő, sőt, éber állapotban nem is érdekli a cici, megszoptatni sem tudom már jóideje, ezért is alakítottam így a dolgot, legalább az elalvásoknál menjen bele anyatej. JAh, du-i elalváshoz esetleg cici, ha nem kint vagyunk, mert akkor babakocsiban alszik el egy hang nélkül. És kábé 5 max 10 percig tart az egész, úgyhogy szó sincs 15percnél hosszabb, meg napi 5-10 meg minden vacak rendszertelen cicizésről.



    Az "esti rituálé" kérdés is oké, pancsi van, közös családi vacsi, mese, stb...úgyhogy ez a bekezdésed sztem rendben van. Maga a konkrét elaltatás-rész ami "kritikus" lehet. És ezzel az a bajom, hogy amit leírt, azt nem tudom bőgés nélkül hogy lehet megcsinálni. A naggyal anno amikor próbálkoztam az lett, hogy felvettem megnyugodott, ahogy kezdtem lefelé tennia kiságyba már üvöltött. Abban a pillanatban. Szóval nem az volt, hogy majd nézeget, aztán 5 perc múlva ha sír újra felveszem. Bőgetés nélkül 1 percet nem volt a kiságyban. Ha meg otthagytam bőgve, akkor ez az X percenként bemegyek, stb...ha kiveszem, ha nem veszem ki (módszertől és fokozattól függően) ugye várta, hogy majd jön hozzám..és amikor megint otthagytam megint rosszabb...úgyhogy ez az "Xpercenként bemegyek" még majdnem rosszabb, mint otthagyni..amit persze megint nem tudok megtenni. Úgyhogy én mesebelinek látom a bőgetés nélküli "ágyában egyedül" megoldást (legalábbis ekkora korban már, 3 hónaposan kezdve valszín működik, legalábis nálunk sokáig működött, csak a notórius nemevés miatt betettem a dolognak).

    Ha megsimogatom/fogom a kezés/éneklek neki/mellette vagyok verziók működnének, semmi bajom nem lenne. CSak van egy olyan érzésem, hogy minden simi meg ének ellenére ágyban ácsingózás és kegyetlenüvöltés lenne belőle. Viszont valszín a Te helyzetedben megtettem volna akár némi bőgés árán is, de nálunk nincs ébredés/cicizés kinlódás. Így nem is akarok drasztikus lenni, kibírok napi egy db esti alatatást bárhogy fél évig, egy évig..aztán úgyis változik a gyerek is meg minden. Egyedül hurcolni nem akarom.

  • 2007.06.09 21:55:28erősbors

    Mivel a kaholásunkkal most mi zavarjuk éjjelente a gyereket, átköltöztünk azurammal a nappaliba a kanapéra ideiglenesen.:-D

    Ebből viszont kiderült, hogy a gyereket egyáltalán nem érdekli, hogy egy szobában alszunk-e vagy sem, így ha kész lesz végre a szobácskája, költözik az ágyikó is oda.

  • 2007.06.09 21:58:20kaposztalepke

    opti: jajj, bocs hogy csak most reagálok...az általad ajánlott dokival még nem beszéltem, még van néhány köröm, de már eddig is próálkoztam természetesebb módszerekkel...a baj igazán az, hogy emésztőszervi/bélrendszeri problémám van, ami mind a "hagyományos orvos" szerint, mind homeopátiás és egyéb alternatív szakember szerint úgy kezdődne, hogy léböjtkúra, méregtelenítés, stb. Ami ugye szopi mellett nem szabad. Gyógyszer vagy bármi más megoldás már csak erre plusz, igazán itt az első lépésnél meg vagyok lőve. De ha tudnám, hogy komoly bajom nem lesz belőle, letojnám hogy fáj, és húznám még a dolgot:/

  • 2007.06.09 22:16:11opti

    Káposztalepke: lehet hülyén fog hangzani amit írok, de ez a doki tényleg más. Ismerek nemegy nagynevű, tényleg jó természetgyógyászt, de ő tényleg más. Hívd fel, mondd el mi van, és mondd el, hogy szoptatsz. Meg fogja mondani, hogy van-e értelme találkoznotok. Csak egy telefon. Ha ő nem tud segíteni, akkor ezt a vonalat hagyhatod is. Kívánom, hogy ripsz-ropsz rendbe tudjon rakni!

  • 2007.06.09 23:27:35hupli4

    Nálunk is hasonlóan volt, mint kowacséknál. Az esti 8 órás fürdetés után 11-kor, hajnali 2-kor és 5-kor szopizott (akkor még egy szobában aludtunk). Az esti 11-est elhagyta magától, de még mindig maradt a két hajnali. Miután átköltöztünk a hálószobába (ekkor féléves volt) a férjem egy hosszú hétvégén bevállalta, hogy ő megy be, ha felébred hajnalban. (merthogy szopi igazán nem volt, csak cumizás, tehát arra gondoltunk, nem is igazán éhes. Viszont ha én mentem be, nem tudtam nem kivenni, sőt nem tudtam nem szopiztatni-cumiztatni, mert túrta le magát a karomból a cicire.) Szóval első két éjszakán pityogott, de nem sokat, Apához bújva elaludt (én meg az ágyunkban rágtam a körmöm és nagyon utáltam magam, de tudtam hogy APa karjában is jó helyen van.)Aztán a 3. éjszakán már fel sem ébredt, aludt reggel 7-ig. Azóta is, 4 hónapja így van, csak most már inkább 6 felé ébred. De tegnap pl, amikor bementem lefekvés előtt hozzá, felriadt, hirtelen felült, elsírta magát. Megszoptattam.... Olyan finom volt. :) Mert jó, hogy alhatok 2,5-nál többet egyfolytában, de annyira édes volt a félálomban tátogó kicsi szájával! És annyira az "enyém" volt akkor. :) Azóta nappal picivl jobban eszik. Maradt még a reggeli-esti és ebéd utáni szopi.

  • 2007.06.09 23:54:36kovvacs

    Anyatünde:

    1, első éjjel sztem nem aludtam. 10szer? nagyn sokszor keltem fel. Aztán napról napra kevesebbszer.

    2, kezdetben egy órát is eltartott, aztán csökkent 40-20-5 percre. Első éjjel emlékeim szerint több környi órát voltunk fenn.

    3, addig ott voltam mellette, amíg úgy véltem, hogy elaludt. Volt, mikor tévedtem, és abban a pillanatban kezdődött elölről a zokogás, amint felálltam. Vagy lehet, hogy felébredt. És akkor újból sírt.

  • 2007.06.09 23:59:17kovvacs

    Háááát, klepke, amit leírsz, az alapján (bocsi) kettőtök közül inkább csak neked van szükséged arra a szoptatásra, nem?:)

  • 2007.06.10 09:04:35marcangoló

    Kovvacs, csak csendben jegyzem meg, de annak nem lehet létjogosultsága?

  • 2007.06.10 09:42:06kaposztalepke

    kovvacs: igen, lehet..ugyanakkor reggel és este nagyon szívesen szopizik Ő is, magam mellé veszem már tudja mi a szitu, és fordul felém, matat, és sír ha nem kap, úgyhogy ennyi még neki is elmegy ahogy nézem, talán nem erőszakolom meg a gyereket:) Van egyébként amikor nem hagyja a szájába dugni a cicit, akkor nem is erőltetem persze.

    Amúgymeg vannak egyéb okaim is. Én is totál ekcéma vagyok, idén még napallergia is jött rá, hüylére vakarózom magam, csupa seb vagyok, krémhegyek, stb. A kiscsaj is ekcémás, remélem kinövi, de mint allergiára veszélyeztetett gyerek sok kaját is később kap..egyévos korig pl teltermék sem. a HA pép még csakcsak, de a HA táp nem kedvenc, viszont vmiből vmi tejfélének még kéne mennie bele, és miért ne a szopi legyen? :)

  • 2007.06.10 09:48:45kaposztalepke

    jah még az elején a gyümilé és egyéb kanalazásról..én cumisüveget semmiképp nem akartam, főleg az első 3 hónapban, de rekordmelegben szültem, kellett néha a víz...a kiskanál melós, viszont injekciósfecskendővel is lehet a szájukba nyomni, ha vki nem elég ügyes az újszülött/kiscsecsemő pohárból való itatásához (mint pl én;) ). 3-4 hós kor után nekünk az Avent varázsitatók (szelepes csőröspohár) nagyon bejöttek, életkornak megfelelően. Kúszó babaként egyszerűen azt is letettem a földre, hogy lássa, hogy ott van, ha szomjas volt odamászott, elkapta, hátrafurdult, ivott pár kortyot, és ment tovább. Nagyon hamar önkiszolgáló vízivó lett mindkét babu (persze időnként kínálgattam is).

  • 2007.06.10 09:55:05kaposztalepke

    kovvacs: jah, amúgy ugyancsak könnyen lehet, hogy nem lesz soha több gyerkőcöm. Így vmilyen szinten igenis nehéz az elválasztás, de azért egészséges mértékig. Ha bármelyikünknek nem lesz jó, befejezzük. Sőt, mivel 3.5 éve kis megszakítással (terhesség 6 hónap) folyamatosan szoptatok, kicsit azért nem is fogom bánni, ha enyém lesz a cicim megint (és nem lesz évek óta folyamatosan sebes, mert ugye az ekcéma azt sem kíméli, a nyúzás még rátesz egy lapáttal, és gyógykrémekkel is csak szolidan lehet ott). NOmeg végre lefogyhatnék;) De igen, most még jó így.

  • 2007.06.10 20:00:07evaandrea

    A bőgetés tényleg nem jó módszer. De sírás és sírás közt van különbség. Nálunk elég elevenek voltak a fiúk, és ha nem feküdtek le időben, túlpörögtek, még aktívabbak lettek, ami pici korban sírásban is megnyilvánult.

    Szóval az is egy jó módszer, ha az ember figyeli, mikor fárad el, és akkor fekteti le. Estefelé csupa unalmas, álmosító dolgot érdemes csinálni, hogy segítsünk neki...

    Ne haragudjatok, nekem elég nehéz elképzelni azt, hogy egy kétévesnek nincs szüksége napközbeni alvásra, hogy egész nap nem fáradt.Akkor is lefekszik időben egy gyerek, ha napközben is alszik, csak nem pörög túl. Nem biztos, hogy jót teszünk a gyereknek azzal, ha számára káros dolgot ráhagyunk. Biztos, hogy nem leszek népszerű azzal a véleményemmel, hogy a nemalvás, a nemelégalvás hosszú távon nagyon káros lehet, itt kezdődhetnek olyan dolgok, mint hiperaktivitás, koncentrációképtelenség, tanulási zavarok... Nem véletlen, hogy az Óvodában van délutáni alvás a napirendben.És ott általában még azok a gyerekek is alszanak, akik otthon már rég nem... Ami csak azt jelenti, nem arról van szó, hogy nincs rá szükségük...Persze egyéni különbségek adódhatnak, hisz minden gyerek más és más.

    Ez ugyanolyan dolog, mint az, hogy a gyerek egyen tejterméket is.Az ekcéma rémes, az egyik fiam 3 hónapos korától szenvedi, hol jobb, hol rosszabb. Nála volt egy rövid időszak, amikor csak gyümölcsöt, zöldséget evett, de az ő allergiáját nem táplálék okozza. Háziporatka, ami miatt eléggé átalakítottuk a lakást, és lényeges a javulás.

  • 2007.06.10 20:20:42cseresznye

    evaandrea!

    kihasználnám a hozzáálásodat, kérlek adj tanácsot. 9 hónapos gyerekem alvási szokásait nem tudom alakítni, valószínűleg az én hibám, de ez van, viszont aggódom.

    Alvásmennyiség óraszámban megvan, de jó része nappal,koraeste, aztán meg fönt van fél éjszaka. Rituálék sorrendje nem hiperpontosan, de megvan, kialakult egy ritmus, amit a babu állított be, a gyerek vidám, békés, de éjfél után alszik el, és átlag 10 körül kel.

    A baj akkor van, ha próbálok finoman belenyúlni ebbe a rendszerbe, kitör az ellenállás. Szépen elalszik egyedül (nagyon ritkán előfordul, hogy szopizás közben), játszik békésen az ágyacskájában ha akar, de ha én segítenék rá bárhogy, akkor üvöltés van. Akkor is, ha már fáradt, akkor is, ha ébren tartanám napközben, hogy inkább este aludjon hamarabb. Ja, és a sírnihagyás nekem sem megy.



    Bárki tanácsát szívesen fogadom, csak a dorgálásból nem kérek, abból kapok eleget : "Mit csinál ez a gyerek itt ilyen későn! Normális vagy, miért nem fekteted le?"



    Ja, és annyi magyarázata azért van, hogy nekem is ilyen a ritmusom, és bölcsész lévén a terhesség alatt pont így éltem, de a kisbabu szerintem még kicsi hozzá, szeretném visszagyerekesíteni a szokásait.

  • 2007.06.10 20:30:02kaposztalepke

    evaandrea: épp az ovis alváson gondolkodtam, én sem voltam jó alvó, de arra jutottam, hogy nem véletlen, hogy oviban alszanak a gyerkőcök. Ha most a fiamból indulok ki, itthon mondjuk alszik este 8-9-től reggel 7-8ig. Jó 11 órát. És ezzel nem nyűgös, nincs túlpörögve, nem hiperaktív..de..ha pl dolgoznék, és oviba járna, akkor ugye fel lenne keltve 6 körül. És akkor simán beleférne ugyenebbe az alvásmennyiségbe a délutáni másfél-két óra szunyóka. Főleg, hogy az oviban sok gyerek, stb sokkal több inger éri, sokkal jobban elfárad. Ismerősöknél is úgy vettem észre, hogy összóraszámra nem alszanak többet a gyerkőcök. Lehet, hogy alszanak délután, de ott korábban kelnek..vagy később fekszenek.

  • 2007.06.10 21:19:33evaandrea

    Cseresznye,

    szerintem, ha nektek jó ez a ritmus, akkor mit számít, hogy ki mit mond!

    Nemcsak a bőgeés, de a felébresztés se jó szeriintem, persze néha adódhatnak helyzetek.

    Az nem túl kényelmes, hogy éjfélkor fenn van, de az tök kényelmes, hogy reggel 10-ig alszik. Gyakorlatilag elcsúsztatta a babanapirendet a picid. Én úgy csinálnám, hogy a ritusaid 5 perccel változtatnám, aszerint ahogy szeretnéd. Az nem sok idő, még nem veszi észre. 1-2 naponként újra 5 perc. Ez egy lassú folyamat, ami nem rázza meg, és szép lassan Te is beállítod, amit szeretnél.

    Az nagyon klassz, hogy el tud játszani az ágyában. A legtöbb kisgyerek hajnalban kel, ezért is van szükség arra, hogy aludjon délelőtt is. Ha mondjuk később ebédel, 2-3 körül, akkor megint alhat utána, és akkor az esti alvás kerül normális időbe.

    De csak finoman, na tartsd ébren, ha látod , hogy fáradt, minek kínozni?

    Addig még bőven van időd, amíg valamilyen intézménybe kerül, és ott alkalmazkodnia kell az adott napirendhez.

    Ha egyszer kicsit korábban kel, azon a napon indítanám a szoktatást...

    Egyébként ne aggódj, ez nem hiba, a baba egyszerűen alkalmazkodott hozzád. Ha hallja,hogy éjfélkor fenn vagytok, noná, hogy kel.Akkor érdemes csak derengő fényben, csendben tenni-venni körülötte, hogy megértse, most aludni kell. Reggel meg ne ébreszd fel, de nyugodtan tegyél-vegyél hangosan. Remélem bejön. Ez nem gyors, de kímélő módszer.Sok türelmet hozzá!

  • 2007.06.10 22:06:48evaandrea

    Káposztalepke,

    Hát persze, ebben benne van az is, hogy a gyerekeid egyszerűen tovább alszanak, mert tehetik, nem kell sehova vinni őket.

    Nálunk azért is állt be a 7 órai kelés a kicsinél, mert a nagyokat suliba kellett indítani. És senki soha nem járt lábujjhegyen, azért mert a kicsi még aludt. Ő megtanult zajban is aludni. Kényszerhelyzet miatt, de jól jött.

    Én a helyedben pont az ovi miatt, hogy ott ne legyen trauma, hogy aludni kell, elkezdeném itthon is a déllutáni alvást. Nem erőszakkal, hanem fárasztó túrákkal. Délelőtt mennék sétálni, játszótérre... olyan programokat, ahol sok inger éri, és elfárad. Most kapóra jön a meleg is, az ember sokkal könnyebben elfárad. Ha ellenkezett a fiam, hogy nem akar aludni, mindig azt mondtam neki, nem kell aludni, csak pihenni. Az is megengedtem, hogy játszon az ágyában. A vége mindig az lett, hogy elaludt.6-7 éves koráig ez szigorú program volt, amihez hétvégén, nyáron az egész család alkalmazkodott. Akkor nem volt kényelmes épp, hogy még a strandra is úgy jártunk, délelőtt lementünk, délbe fel, ebéd, alvás , délután vissza a strandra...

    A déli alvás nem csak a gyereknek, az anyának is nagyon jót tesz. Az a 2 óra, amikornem kell a babára figyelni, bármit csinálhatsz, nagyon fel tudja tölteni az embert.

  • 2007.06.10 22:18:04kovvacs

    marcangoló: miért ne lehetne létjogosultsága? Persze, hogy van. Nyilván személy- szituáció- alkat- meg még ezerféle tényezőfüggő. Azaz tisztán fikcióként lehet a "semmiprobléma sőt direkt jó"-tól a "már most kezded megtorpedózni a gyereked önállóságát és akaratát"-ig bármelyik.

  • 2007.06.10 22:18:27Anyatünde

    evaandrea: ez tök jó ötlet, amit Cseresznyének írtál.



    Sztem a hiperaktivitást ne keverjük ide. A kifáradt, túlpörgött gyerek tényleg olyan MINTHA hiperaktív lenne (bizonyos szempontból hasonlóan viselkedik) holott valójában nem az. Ezt valami gyerekpszichológus írásában olvastam, lehet, hogy Vekerdy, de nem esküszöm meg rá, szóval nem az ujjamból szoptam.



    Pár éve rajta vagyok egy levlistán, ahol hiperaktív gyerekek szülei vannak (az enyimek nem azok). Az ott olvasottakból is úgy tűnik, hogy az ok-okozat fordított: a hiperaktív gyerek nem azért lett hiperaktív, mert keveset aludt, hanem azért képtelen többet aludni, mert hiperaktív.

    A kialvatlan gyerek persze nyilván lehet dekoncentrált, túlhúzott stb.



    Evaandrea, ha jól értem, azt állítod, hogy ha egy eredendően nem hiperaktív gyerek huzamosabb ideig (mondjuk 1-2 év) túl keveset alszik, akkor hiperaktív lesz, vagy lehet. Jól értem?

    Ezzel kapcsolatban várom marcangoló hozzászólását, mert én se vagyok biztos benne, hogy ennyire huzamos kialvatlanság semmi hatással nincs egy fejlődő idegrendszerre, de sztem az ok-okozat feltételezése e között és a hiperaktivítás között talán kissé erős.



    Még azt is olvastam, hogy a hiperaktív gyerekek egy része már csecsemőkorban is jóval kevesebbet alszik, mint ami általában szokásos ilyenkor A SZÜLŐK MINDEN ERŐFESZÍTÉSE ELLENÉRE. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden rosszul alvó kisbaba potenciálisan hiperaktív, senki ne ijedjen meg!

  • 2007.06.10 22:30:39kovvacs

    klepke, jaj de nehogy bántásnak vedd. Meg igen, nehéz lezárni egy-egy korszakot az embernek az életében. Akkor is, ha jó dolog is jár vele. Idióta példa jutott az eszembe: mikor annak idején tanulgattuk az együttjárást meg a szerelmet. És ha vége volt a kapcsolatnak, amiről tudtad, hogy nem fog az életed végéig szólni és tovább kell lépni. És emiatt ugyan jó volt a szakítás - meg az ember szabadabban vette a levegőt - de máskülönben bele kellett pusztulni.



  • 2007.06.10 22:31:46Anyatünde

    Ja, és a nagyfiam kicsit több, mint 3 évesen egyszerűen nem ette meg ezt a dumát, hogy nem kell aludni, csak pihenni. Hanem kiszállt az ágyból ;-))

    Ez a kor a dackorszak vastagja is sok gyereknél, szóval az alvással kapcs. is próbálnak dacolni.

    Legalábbis a két nagy gyerekem próbált.



    Az óvoda meg tényleg sokkal jobban lefárasztja egy jó darabig még őket, mint a játszóterezés , vagy akár a kisebb kirándulások.



    No megyek rakodni meg aludni, mert még a végén én is hiper leszek... ;-))

    Vagy ha az nem is, de dekoncentrált egész biztosan.

  • 2007.06.10 22:36:52kovvacs

    klepke,



    saját tapasztalatom délutáni (és esti!) alvással kapcsolatban.

    A lányom nem az a fajta ember, aki hajlandó aludni, ha valami izgalmasat is lehet csinálni az életben.

    Amúgy alszik délután (ebéd után),

    de ha programot csinálunk, akkor nem alszik délután, akkor sem, ha lehetne - pl. a húgoméknál, anyáméknál, sógornőméknél.



    Minden olyan alkalommal, amikor kihagyja a sélután alvást, nehezebben alszik el este és nagy eséllyel ébred éjszaka. Egyszerűen túl fáradt ahhoz, hogy normálisan elaludjon magától este, ahogy szokott. Hisztis, pörög, extrém dolgokat próbál elérni, szenvedünk egymással az ágybakerüléssel. Ebből nekem az következik, hogy NEM von le órákat a délutáni alvás az estiből és viszont. Sőt: ha alszik délután, jól aszik éjjel, ha meg nem, kevesebbet alszik éjjel. Ennek aztán meg az szokott lenni a következménye, hogy másnap fáradtabb és izgágább.

    Ebből persze semmi nem következik, mert ez egy darab saját gyerekem, nem az aranyigazság. Csak egy megfigyelés.

  • 2007.06.10 23:32:05evaandrea

    Anyatünde,

    én nem vagyok gyerekpszichológus, és nem végeztem semmilyen tudományos kutatást ez ügyben, kizárólag a saját tapasztalataimra támaszkodom.Manapság jóval több hiperaktiv, ill valamilyen viselkedés-, koncentrációzavaros gyerek van, mint mondjuk 10 éve.És jóval több olyan baba van, akinek a szülei nem alakítanak ki egy napirendet, és nem is kell pl aludniuk.A környezetemben lévőknél e kettő között van összefüggés. A lényeget tekintve, ha a tünetek azonosak, mindegy, hogy a gyerek hiperaktiv, vagy csak úgy viselkedik. Ha az orvosok veszik a fáradtságot,és kinyomozzák, mi van mögötte, már egyáltalán nem mindegy. A hipereket kemény, maradandó károsodást is okozható gyógyszerekkel próbálják lenyugtatni, a másiknál meg elég lenne a megfelelő alvás.

    De ha arra gondolunk, hogy a nácik egyik kínzási módszere az volt, hogy nem engedték az áldozatot elaludni, és aki ebbe egy idő után belehalt, biztosak lehetünk benne, hogy a nem elég alvás kárt okoz.

    Én 2 okot figyeltem meg. Az egyik, amikor már csecsemőkorban az anya folyton ébresztgeti a gyerekét, hogy lélegzik-e, nincs-e melege stb... Valószínűleg ez nem tudatos, de nem engedi mélyen aludni a kicsit, aki alkalmazkodik ehhez, és tényleg nem alszik mélyen.

    A másik az a szülő, akit egyszerűen terrorizál a csecsemő. Furcsa így fogalmazni, de mindent nem lehet a gyerekre hagyni. Az első 3 hónap után, amikor a testkontaktus a legfontosabb, már igenis el lehet kényeztetni a babát, aki ezzel természetesen visszaél. És ez egyre rosszabb lesz. Mindkettőre látok élő példát. Az egyik gyerek gyógyszert szed,ami nélkül már egy lépést sem mer tenni...szóval neki már felnőttnek is nehéz lesz... A másik gyereket azért adták bölcsödébe, mert a szülők nem bírták, hogy a gyerek gyakorlatilag szinte soha nem alszik, se nappal, se éjszaka, csak ha beájul... Majd ott megnevelik... Ott aludt. Most azért iratják egyházi iskolába, mert rossz, és majd ott megnevelik...Ez meg akár azt is jelentheti, hogy nem minden szülő alkalmas a szülői szerepre.

    Kowacs,

    a te megfigyelésedet én is alátámasztom. A gyerek csak a saját megszokott környezetében alszik, mondjuk a saját ágyában, vagy takarójával, kinek mi a fontos, és a túlpörgött gyerek rosszabbul alszik. Nálunk mindnyájuknál így volt.

    A vicc az, hogy a most elsős fiam visszasírja a délutáni alvást, ő maga mondja. Kialakítottnk egy furcsa dolgot. Fél 3-kor hazahozom a suliból, addig játszanak az udvaron. A többieknek utána jön a tanulás, ő ilyenkor otthon pihen, ami sokszor alvásba torkollott,(kb 3 hónapja már nem) és csak utána tanul.

    Amúgy ha az ember csak azt tiltja meg, amit muszáj, és csak azt kéri a gyerektől, ami fontos, akkor a gyerek egyszerűen elfogadja, hogy most ezt kell csinálni. Ezek játékszabályok,amit mindkét fél részéről be kell tartani, és úgy működik.Nálunk minden gyerek elfogadta, most az ágyban a helye, mert akkor tényleg ott volt. Mivel álmos volt, elaludt, hiába nem akart...A következetessg egy nagyon fontos dolog a nevelésben. Az viszont a legrosszabbak egyike, ha büntetésből kell lefeküdni egy gyereknek....ilyet is láttam...

  • 2007.06.11 05:50:01mókusfácán

    Sziasztok!

    Nekem/nekünk nagy harc volt az alvás a ygrekkel, illetve a napközbeni alvás. 3 hós koráig mininálisat aludt napközben, de rájöttünk a titokra, s azóta minden rendben. ő a 3-4 óránkénti eést igényelete, s csak manapság kezdi elhagyni a délelőtti alvást. Mosdjuk ilyenkor másnap rengeteget alszik! Szerintem most közeledve az egy éves korhoz változik megint.

    A csemete nagyon korán külön szobába került és úgy vettük észre,hogy neki így sokkal jobb,többet aludt,mert ha ott voltunk mellette állandóan korán kelt, és játszott,meg dumálni kezdett.

    Viszont mostanság észrevettem rajta valmit,ész szeretnék segítséget kérni.



    Ha ittalvós vendéhgünk van,akkor mi alszunk a gyerekkel, és hát úgy kettő után már csak dobálja magát az ágyában. Lehetetlenség vele aludni.

    Alszik,de vonaglik, küzd, azt mondanám fetreng,van hogy többször körbekúszik az ágyában.

    Mi a baj? Vagy ez normális??Mit csináljak?Keltsem fel ilyenkor,vagy simogassam,vagy hagyjam békén???

    nem nyügös,amikor felkel, mosolyogva kel.

    Tanácstalan vagyok!

  • 2007.06.11 07:35:11erősbors

    kira: fel ne keltsd szegényt! Lehet, hogy hülyeség, én megnézném, amikor a saját ágyában alszik, akkor is dobálja-e magát. Ha nem, akkor biztos, csak a zsúfoltság az oka, amikor együtt kell aludni.



    De tipródni mindig fogunk. Én most egy órája azon őrlődök, hogy most mi van. Egy hete a keresztelőre utazás felrúgta a reggeli kelésünket és 3/4 8-ról átállt a 6 - fél 7-es kelésre. Morogtam is magamban.:-D Erre két napja már 5-kor csicsergett, amiből mondjuk kis vízivás után visszaaludt, de most itt van, én felkeltem fél 7-kor, ő meg még mindig alszik. Most mi van?

    Ezek az állandó váltások!:-D Sose tudom, melyik nap, mihez igazodunk megint másképp.

  • 2007.06.11 07:36:10erősbors

    mielőtt vki félreértené, nem kelési időben utaztunk, csak a helyváltozás okán az utazás másnapján a szüleimnél már más időpontban kelt.

  • 2007.06.11 08:02:04Anyatünde

    evaandrea: sztem hagyjuk. Majd valamelyik cihológus anyatárs szól talán valami értelmeset arra, amit mi ketten összeirkáltunk.

    Nekem nincs meg a megfelelő tárgyi tudásom ahhoz, hogy ezt a vitát folytassuk.



    Erősbors: Mostanában az enyém (a legkisebb, 16 hós) is elég összevissza kel, illetve a korai kelés után nem akar visszaaludni, amit eddig simán megtett. Olyan szempontból talán nem is baj, hogy korábban lejutunk sétálni, játszóra, még mielőtt nagyon meleg lenne.

  • 2007.06.11 08:19:48kaposztalepke

    kovvacs: azért a Te gyerkőcöd még kisebb. Nilván nálunk is 2 éves kor után kezdődött a du-i nemalvás, viszont ezzel együtt nálunk igenis beállt az éjszakai nagyobb. És nem volt hisztis, nyűgös, ezért nem erőltettem különösebbn. Illetve hetekig csináltam, hogy vízszintesbe kényszerítettem, mindig elmászott, mindig visszahoztam. Ennek az lett a vége, hogy a végén már végigfeküdt másfél órát, de matatott, dumált meg mindenféle.

    A nyugalmat meg biztosítom, ebéd után a pici még úgyis alszik, addig a nagyobbat is vagy lehevertetem egy Kisvakond elé, vagy beheverünk az ágyára, mesélek neki, matatunk valamit, így ha nem is alvás van, de pihenget.

    Az ovihoz tényleg lehetne ritmust váltani, előbb kelni és beiktatni a du.-i alvást, de mivel csak szeptembertől kezdődik, és először úgyis félnapos lesz, nem bolygatnám helyből még meg a jól bevált rendszert...majd, ha kell, úgyis változtatunk. Addig meg még nagyobb, még okosabb lesz.

    Nálunk meg mindenki profin alszik zajban, itt lakunk az Üllői úton, nyitott ablaknál van bőven zaj, úgyhogy nincsenek csendben alvásra kondícionálva:)



    Egyébként közben eszembe jutottak ovis emlékeim. Az oviban mindig aludtam délután. Le kellett feküdni, reggel is korábban keltem, nagy nyüzsi is volt, elfáradtam, aludtam is mindig (1-2 kivételtől eltekintve). Otthon is ágyba dugtak hétvégén a szüleim, de soha nem tudtam elaludni. Pedig istenuccse nagyon igyekeztem, mert mindneképp csendben ágyban kellett lenni, és így baromi unalmas volt. De soha nem tudtam elaludni, simogattam az arcomat a bohócommal, meg gondolkodtam magamban, meg mindenféle, de egy nagy kinlódás volt. Hiába, reggel később keltem, nem is fáradtam anynira el...



    Anyatünde: mostanában az én 11hósom is flekel 5-6kor,és ritka ha visszaalszik, nálunk a világossal magyarázom, most filózok a további sötétítési módszereken:)

  • 2007.06.11 09:33:06kovvacs

    Klepke, persze, hogy könnyen jár a szám, hiszen még picur a lányom. Meg nálunk se kolbászból van a kerítés, csak van ami sikerült, van ami nem. (Bezzeg:P) Ritkán merném mondani, hogy valamit tudatosan elhatároztunk, és azért sikerült úgy. Az alvás körül kialakult dolgok nagy része is mázli.

    És én se aludtam nagyobb koromban. Nekem olyan emlékem volt még ovis korom előttről, hogy délután fekszem az ágyamban és unatkozom - miközben a két kisebb tesóm alszik.





  • 2007.06.11 09:46:03papirbirka

    káposztalepke, tavaly a lányom elkezdett egyre korábban kelni. Persze heteken át nem tünt fel, hogy az évszak/napfelkelte ritmusában. Amikor nyolcról elértük a fél hatot, elgondolkoztam, hogy na ne ez azért túlzás. Vettem egy sötétítőfóliát (ami olyan fémszerű anyag és a sötétítőfüggöny mögé kell csiptetni, vagy varrni) és láss csodát visszaállt a fél nyolc;-)

  • 2007.06.11 10:13:52marcangoló

    Anyatünde, én nem tudok igazságot tenni :-D, de a hiperaktivitás diagnosztikus tünete a rossz alvás. Az is biztos, hogy a nemalvás pszichés tüneteket okoz (végső esetben akár hallucinációkat is). Rémlik is egy cikk Vekerdytől, ami azzal foglalkozott, hogy mostanában a gyerekek sokkal kevesebbet alszanak, ami okozhat gondokat a figyelemmel, vagy tanulási zavart. De nem tudom, hogy ezeket lehet-e pl. alvással "kezelni". Az viszont tény, hogy a hiperaktivitásnak vannak genetikai okai (pl. a dopamin- anyagcsere zavara), vannak biológiai okai( pl. az anya drogozott a terhesség alatt, koraszülött a baba, az anya túl fiatal), és vannak pszichoszociális tényezők- és itt jönnek be azok a dolgok, amiket evaandrea ír-, (instabl család, a szülők mentális betegségei, nevelési tényezők). Persze ezek sem választhatók el a genetikai és a biológiai okoktól (mert az anyai is lehet hiperaktív "jellegű", ráadásul túl fiatal, ami a nevelési szokásaiban is megmutatkozik). Tehát azt így nem lehet kijelenteni, hogy a nemalvás hiperaktivitást okoz, de járhat túlmozgással, túlpörgéssel, figyelemzavarral- ahogy a hiperaktivitás is járhat alvászavarral.

    Nagyon aktuális a dolog, mert ma éjjel a fiam is kissé kikészítette a családot. Éjfél lett, mire elaludt. Sok minen összejött, pl. délután ötig hagytam aludni (mert ugye ki ne örülne, ha egyszerre csak egy gyerekre kell figyelnie, de hát volt már ilyen), utána hiába medencéztünk, motoroztunk, nem fáradt el eléggé. Mostanában elcsúszott az alvásidő este kilencről egyre későbbre. Elég az hozzá, hogy ment a szórakozás, meg a buli, meg sem próbált aludni. Persze ilyenkor az is rázós, hogy felébreszti a kicsit, ami meg is történt. Az apukája sajnálgatta, hogy jaj, szegény, nem tud elaludni, biztos meleg van, front van. Jól össze is vesztünk. Aztán bementem, és megmondtam a kölöknek, hogy két perce van elaludni, utána nem állok jót magamért. Nem kellett két perc. :-( Úgyhogy mától szigorú változtatások lesznek. Nincs alvás fél négy után, és 9- kor legkésőbb ágyban lesz. Persze ez a kicsire is hatással van, mert őt akkor 8-kor le kell nyomni, ehhez viszont 5 után nem lehet altani (azért egy hat hónapossal kibírni kettőtől fél nyolcig- nyolcig alvás nélkül, elég rázós)... Mindegy, kezd mostanában elharapódzni a lázadás. Csírájában kell elfojtani. :-)))) Ha így sem megy, el kell gondolkodnom az alvási szokásainkon. Lehet, hogy Lőrinc most érett meg a külön alvásra.

  • 2007.06.11 10:17:27papirbirka

    Külön alvás/elalvás kérdéskör, asszem kovvacsnak igaza van ez mázli is. Nálunk első naptól külön szobában aludt: - mert nem fért volna be az ágya a mienkbe, -egy lépés volt az ágyunkból az ő ágya,-nem tudtam jól fekve szoptatni, -viszont van egy nagyon kényelmes, de könnyen mozgatható fotelunk, amit oda lehet húzni az ágyához.

    A cicin altatással engem is mindenki riogatott, de az ösztöneim valahogy nem engedték el azt a kis esti összebujcsit. Azóta is ölembe bújva zárjuk a napot, sima volt az átmenet, egy idő után már nem kellett a cici csak az ölelgetés.

    Ehhez még most, 21 hónapos korában is ragaszkodom, (igen én), azért mert ilyenkor belefúrja magát a nyakamba és többször közli "szeretlek anyuci, én is"(így egybe), majd pár perc után gond nélkül vált az "ágyikómba, be be"-re. Ahol utána jön a helyezkedés párnával, plüssökkel, takaróval, majd "kezemet, kezemet", mármint fogd meg anyu, aztán öt-húsz perc után bekómál, velem együtt;-)

    Persze ez így összeadva, nem egy időtakarékos megoldás (30-40 perc) de szerintem mindkettőnk lelkének jót tesz.

    Ja és reggel fél nyolcig csönd van, már vagy 4 hónapos kora óta, addig is cici-kóma felkelései voltak, nem kellett ringatni, ezért gondolom, hogy mázli is kell a dologhoz.

  • 2007.06.11 10:28:22papirbirka

    Az idilli képet jelentősen rontja, hogy a délutáni alvás igenis sokkal nehezebb, amióta nincs szoptatás. Néha a sírba kerget, mert ő remekül elvan a kiságyába, amig én mellette kókadozom a fotelban. Elég nehéz ráharagudni, amikor előadja a teljes mondókakészletét, dadaista felfogásban. Fél-egy óra simizés/mesélés/altatódalozás után felveszem a rideganya jelmezt, rászólok és kivonulok a saját ágyunkba. Akkor öt percig üvölt, amit persze nem bírok, bemegyek, kiveszem, az ölemben bekómál, mert kimerült, na nem a félóra altatásban, hanem az öt perc üvöltésben.

    Anyukám talált egy dögunalmas mesét, arra elalszik, az apósom biblia felolvasására szintén, én úgylátszik nem tudok elég unalmasan mesélni;-)

  • 2007.06.11 10:31:04napos oldal

    papirbirka, azt hol lehet kapni?



    kovvacs, ugyanezt tapasztaltam! kevesebb napközbeni alvás a szokásosnál = szarabb és rövidebb éjszakai alvás. ha valahol vagyunk, nem alszik el, túl érdekes neki, szintén.



    erősbors: engem is a sírba tesz, hogy kisakkozzam, most akkor ez egy váltás, vagy csak makacskodás. végre kiismerek egy szokást, és akkor tessék, megváltozik! na, most legalább elmondhattam, mennyire a bögyömben van ez. köszönöm :)



    szóval legbelül ez a véleményem. de a felszínen próbálom lazán venni :)



    és nem tudom, erre mit szóltok. nekem annyira furcsa volt, hogy már egy jó ideje napi kétszer adott időben és adott ideig aludt a gyerek, és aztán egyszercsak nagyon nem akart délelőtt elaludni. (én bőgetek, de csak bizonyos ideig és bizonyos szerű sírás esetén. hosszantartó malacvisításnál b verzió van.) jó, akkor nem alszol, alszol később, viszont akkor csak napi egy alvás fért bele. viszont azt furcsálltam, hogy rövidült jelentősen az összalvás. na, egy hétig volt ez. aztán egy hétig az, hogy néha napi 2, néha napi 1 alvás, és egy ideje meg totál visszaállt a régi rend, napi 2, adott időben adott hosszig.



    az ember azt hinné, ha kialvatlan, másnap bepótolja, vagy valami, de nem. nekem ez elég fura, biztos sok tényezőtől is függ, sokat nem is agyalok rajta, az ember megszokja, hogy nincs mindennek könnyen kikutatható oka, és egyszerűbb úgy fogalmazni, hogy "mert csak". és mire rá is jövök, hogy mi van, addigra máshogy lesz :)



    abban bízom, hogy egyszer majd beáll a napi egy alvás, ebéd után, és akkor talán az egy darabig valami rendszer lesz.



    időnként felbukkan nála az alvással szembeni makacs ellenállás, a védőnő úgy mondja, bepróbálkozik, ezt le szoktuk építeni. csak sokszor nehéz ezt megkülönböztetni egy változás kezdetétől.



    (képeskönyvben mutattam, hogy a méhecske bent van az ágyában, alszik, "csicsibaba", nézett csodálkozva, aztán elmosolyodott, "háhá, a méhecske, ez most nem rám vonatkozik" és "hm, ez mókás, mások is alszanak, nem csak én")

  • 2007.06.11 10:36:40cseresznye

    evaandrea!



    köszönöm a hozzászólásod, ezt is beépítem az agyamba. Hát igen, nálunk épp most van a reggeli szopi...

  • 2007.06.11 10:36:58kaposztalepke

    marcangoló: én is azt vettem észre, hogy a "rend" a gyerekekkel olyan, mitn a lakásban a rend:) Ha hagyjuk, elúsznak a dolgok, mindig újra meg újra tenni kell érte, hoyg egyenesben maradjon minden:)))



    Első gyerkőccel egyébként tényleg meg lehet cisnálni -ha a szülők egyéniségének is az felel meg- hogy tudomisén este 10-11kor fekszik, és reggel csak 9-10kor kel...de több gyereknél már tényleg észnél kell lenni. Nálunk mire meglett a kicsi, a nagy már nappal uyge nem aludt, viszont este 8 után eldőlt. A kicsi születése után 11ig tökjól elvolt, utána aludt csak el. Úgyhogy az első otthoni naptól kezdve azt csináltam (amikor még aránylag sokat alszik újszülöttként, sztem akkor még könynebb "beállítani", hogy este 8 után csend és sötét. Nagynak mese, kicsinek cici. Kész. Nagy elaludt, a kicsi persze nem, betettem a kiságyba. Nézegetett, elvolt, oké. Sírt, kivettem magam mellé, cici, vagy bármi, de sötét és csend, és minimális foglalkozás vele. Nyugodt volt, vissza kiságy. Pár hétig nem aludt el, csak 11 fele, de aztán szép lassan igen. 2 hónapos korában már gyönyörűen el lehetett altatni 8kor. Persze éjjel kelt kajcsi, de az este rendben volt. Azóta is rendben van, ehhez ragaszkodom, mert ha a nappal után még este sincs 1-2 szabad órám, esetleg az apjukkal együtt, akkor begolyózás lesz. És a nappali alvást/alvásokat is igyekeztem eszerint összehozni. Sztem elég jól állunk, persze néha vannak extra esetek..:)

    De nekem fontos volt, hogy klvázi együtt altassuk a kettőt, ne több óra legyen, mire egyik elalszik, másik elalszik. Úgyhogy a nagy apjával elalszik a gyerekszobában az ágyában, közben én a másik szobában elaltatom a picit, mire viszem lerakni, többnyire már a nagy is alszik. Ha nem, akkor én is odabújok, és 5 perc múlva már szuszog.

    Így igazán egy rossz szavam sincs..egyelőre;)



    kovvacs:csak még eszembe jutott arról, hogy a nappali alvás kompenzálódik-e éjszaka dolgoról...amikor még aludt délután a fiam, ahogy nőtt, egyre később aludt el este, a végén már este 10-11 előtt nem aludt el (reggel kvázi ugyanaz a kelés). Pedig hónapokig játszottuk, hogy 8 után uyganúgy letettük, min is lefeküdtünk, csend, sötét, amit akarok...és lazán elforgolódott 2-3 órát, egyszerűen tényleg nem volt álmos. Viszont 10 után következetesen elaludt. Ahogy elmaradt a délutáni alvás, rögtön bedőlt 8 körül. Gyakorlatilag ami kiesett du, az gyönyörűen megvolt éjjel, viszont amikor volt délután, akkor minden szokás és igyekezet ellenére nem tudott elaludni este, ergo egyszerűen tényleg nem volt fáradt, a napi összóraszámot következetesen tartotta. Persze más gyerek más is lehet.



    De ismerősöknél megfigyeltem, hogy tök eltérőek lehetnek a gyerekek alvásigényei. Egyik haverunknál rengeteget aludt mindig a gyerek. Még egyévesen is napi 16 órákat simán. De felnőtteknél is van aki elvan 6 óra alvásokkal, nekem a 8 azért nem árt, de egyetemen egyik csoptársunkon mindig nevettünk, hogy 9kor ment aludni, mert ha 10 órtá nem aludt, akkor ahsználhatatlan volt, de teljesen.

    Persze sok minden nyilván szokás kérdése is. De azért meggondolandó, hogy "régen többet aludtak a gyerekek"...vmennyire biztos..de apámék elmeséléseiből is az jön le, hogy iskolásként is lefektették őket este 6kor, reggel 6kor kelés..A szülő számára gyerek lefektet, ajtó becsuk, csend és nyugalom, 12 óra alvás...persze apámék is mondták, hogy sokszor még órákig nem aludtak el.

  • 2007.06.11 10:37:58kovvacs

    most éppen a "be vagyok tojva, hadd vegyek elő egy könyvet, ami megmondja, mi van" korszakomat élem.

    Persze, hogy van úgy, hogy a gyerek leváltja a napi 2 alvást egy alvássá.



    WUR, Kismama magazin: írjátok már meg végre azt a nyavalyás össznevelési könyvet, amiben van alvás-altatás, rituálék, hozzátáplálás, elválasztódás, mit mikor ehetne a gyerek, mikor hogyan játssszon - legyen egyedül stb stb,

    nem csak trészit akarok olvasni!!!!!!!!



  • 2007.06.11 10:38:53kaposztalepke

    napos oldal: igaz, ez a nappal nem alvás-zürösebb/rövidebb éjszaka egy ideig stimmelt nálunk is. De nálunk kvázi másfél-2 éves korig, onnantól már az volt révényes, amit írtam. De picinél tényleg ez van, talán mert jobban kibuknak/túlpörögnek. HA nagyobb,a kkor már nem fárad be olyan brutálisan, nem pörög rögtön túl, nem csúszik szét annyira. Legalábbis nálunk ez látszott.

  • 2007.06.11 10:39:54katampusz

    napos oldal, én fiam is hetes turnusokban váltogatja a szokásait.

    rémes.

    most a hét van, hogy nappal alszik kétszer, néha háromszor is, este elalszik egész normálisan, majd fél kettőkor ordítva ébredés és egy óra visszaaltatás. és fél hatkor kelünk.

  • 2007.06.11 10:57:49napos oldal

    katampusz, és még támadnak is... szörnyű, szörnyű, cöcöcö. akarom mondani, milyen jó anyának lenni :D

  • 2007.06.11 10:59:05napos oldal

    káposztalepke, ez érdekes, amit mondassz, hogy későbbi életkorban megvan az összalvás. megjegyzem.

  • 2007.06.11 11:03:01kovvacs

    áááá, teregetni kéne meg hajat mosni

  • 2007.06.11 11:19:07napos oldal

    áááá, ......

  • 2007.06.11 11:31:25kaposztalepke

    napos oldal: nem biztos, hogy mindenkinél, csak saját tapasztalatom mondja ezt az egy gyerek alapján, a második még a "kicsi" ketegória:)



    Csak úgy veszem észre, ha nyugi van, meg lehetőség, akkor megalussza azt, amennyi kell neki. HA így hát így, ha úgy hát úgy. A lehetőség biztosítva van, nem arról van szó, hogy nem hagyom aludni, ezer ingerrel tartom ébren, reggel ébresztő van, vagy hasonlók...és így nekem kvázi ez jött le.

  • 2007.06.11 14:02:08evaandrea

    Cseresznye,

    szerintem ritka jó dolgod van.....

    Marcangoló,

    egy iskoláskorú gyereket már biztos nem lehet csupán alvással kezelni, mert a tünetei már kialakultak, a napirendjébe sem férne bele.

    De kiskorban még esetleg a helyes alvási szokások kialakításával megelőzhetőek lennének ezek a súlyos zavarok jó pár gyereknél, legalábbis a nem genetikai okoknál...

    Tulajdonképp ezért írtam ide, hogy felhívjam erre a figyelmet.

    Naposoldal,

    kb 1-2 éves kor között van az a irtó nehéz időszak, amikor 1 alvás kevés, 2 meg sok...Akkor egyszer így, másszor úgy. Az, hogy most túl későn van sötét, szintén befolyásoló tényező...

    Egyébként az a vicc, hogy a gyerekeim az óra átállítás előtt átállítják magukat...

  • 2007.06.11 14:37:27kaposztalepke

    Ezen az 1-2 alváson anno nagyon meglepődtem ugye egyéb tapasztalatok hiányában...ugyanis a fiam kb 8-9 hónapos kora óta csak egyszer aludt egy nap. Míg mindenki mondta, hogy az ő gyereke kétszer. Aztán egyeztettem. 8kor feküdtek mindannyian este. CSak az ismerős gyerekek felébredtek 6kor. Aztán 8-10 volt a délelőtti alvásuk, mondjuk 1-3 a délutáni. A fiam meg felébredt 6kor, de mellettem a reggeli szopiján visszaaludt 8-9ig. És du. 1-3 aludt. Gyakorlatilag még jobban is álltam óraszámra;) Arról nem is szólva, hogy reggel még aludhattam én is:)

  • 2007.06.11 15:20:54napos oldal

    Köszi mindenkinek :)

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta