SZÜLŐSÉG

Vadállat az ágyamban

2007. június 7., csütörtök 11:01

Nem, nem a férjemről van szó. Arról a tündi-bündi apróságról, akit síkitva dobok el, amikor belazul kicsit a szopásba és összecsattintja mellbimbómon mind a négy és fél fogát. Mit tehetünk, ha fogakkal rendelkező gyermekünket szoptatjuk?

A vonatkozó szakirodalom szerint egy nyolchónaposnak például már érteni kell, ha mélyen a szemébe nézünk, és azt mondjuk, hogy nem szabad. De egyrészt sok gyereknek már négy-hat hónaposan is van foga, másrészt a gyerekek többnyire nem ismerik a vonatkozó szakirodalmat.


Anyám azt a módszert tanulta, hogy be kell dugni az ujjunkat a szájába, megnyomni a szájpadlását és közben azt mondani, hogy nem szabad. A www.szoptatásért.hu-n azt írják, dugjuk a kisujjunkat a szája sarkába, ezzel megszüntetve a vákuumot, és így húzzuk ki a cickót.

Amióta ezt kipróbáltam, azóta kicsit kevesebb vagyok. A fogak ugyanis nem a szélen, hanem középen vannak, és a dühös csecsemő nagyszerűen össze tudja csukni őket így is.

Erikson Gyermekkor és társadalom című művében leír egy indián törzset, akik a fogak kibújásával egy időben drasztikusan elválasztanak. A bimbóvédővel ekkora gyerekeket általában már nem lehet átverni, különben sem tesz jót a tejmennyiségnek. Vagy maradnak az antibiotikumos és sebgyógyító krémek utókezelésként, és a fogcsikorgató fájdalom?

Ti milyen cseleket alkalmaztok? Vagy szelíd kis bárányokkal áldott meg titeket a sors? (Persze a kérődzés se jó ilyenkor.)
Várjuk a tippeket!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.07 16:52:51rnagy8

    Köszi Szanna, itt vagyok én minden nap, és szorgalmasan jegyzetelek. Tényleg nagyon sok mindent tudok tőletek tanulni. És főleg, hogy minden téma sok szempontból is érintve van, így tudok szelektálni. Bár tapasztalat híjján néha pont ez a gond, néha tök jó lenne, ha mindenki csak egyfélét mondana. .o)



    Nagyon szuper, hogy rátaláltam erre az oldalra (köszi gugli) Csak hát 1db 36 hetessel a hasamban még egy csomó témához nem tudok/akarok hozzászólni.

    De majd júliustól... csak már tartanánk ott, úgy várom.

  • 2007.06.07 18:28:54mizseiszilvi

    rnagy8! nem volt elég kitartó. nekem a kórházban semmi tejem nem volt. akkor indult be nagyon nehezen a tejtermelés, amikor hazajöttünk. megdolgoztunk érte!

  • 2007.06.07 18:30:54mizseiszilvi

    A harapás miatti üvöltés és rászólás miatt lett a kislányomnál 1hetes szopisztájk. Akkor meg aggódhattam, nehogy mellgyula legyen belőle. Az első fogacskák megjelenésekor történt. És persze bőgtünk mindketten...

  • 2007.06.07 19:03:42karakterelgető

    Sólyomszem, katampusz és mulan: köszönöm a biztató szavakat, egyelőre nagyon "odaát"-nak tűnik a dolog, de nyilván a szép dolgok minden fájdalmat eltörpítenek. Csak most eszembe jutott egy rég elfeledett, anno rendszeres szemrehányás anyámtól, ha felidegeltem valamivel (ergo nem viselkedtem megfelelően), hogy ti (azaz tesóm és én) folyton csak szenvedést okoztunk neki. Többek között kitért erre a fogzás-dologra is, csak akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Nyilván az anyám érzelmi zsarnok (ezt már többször máshol kifejtettem), de azért az ilyen megjegyzései nyomot hagytak ám...

  • 2007.06.07 19:05:53karakterelgető

    viszont egy tündéri anyósom van, csak bizonytalan vagyok azt illetően, hogy illik-e pl. tőle felvilágosítást kérni majd a szülés-terhesség, stb. praktikákról. Nem gáz leendő gyerekeim apjának az édesanyját ilyenekről faggatni, tőle nyerni felvilágosítást? Mert azért ez mégsem a római karajszelet receptje, amit simán megkérdezek tőle az anyám helyett. :)

  • 2007.06.07 19:21:17másutt

    Lady Moon, hajra!

    Hat persze, hogy ILLIK!



    Gondold vegig, hogy 'azelott', nem is olyan regen, a szazadeloig, az egesz csalad osszejott hogy segitsek a kismamat. Sok helyen, kulturaban meg most is. Sokak segitsege es otlete jo am!

    (Egyes kulturakban a csalad sokszamu notagja elvonul hetekre a kismamaval es babaval, messze a ferfiaktol es segitenek neki)

    Nem csak a mamad a csaladtagod mar.



    Csak vigyazz anyad erzeseire, valahogy ugy add be neki a dolgot, hogy ne legyen NAGYON feltekeny...

    Ne a mamad elott kerdezd az anyost, hanem hivd el teazni/fagyizni...

    ;-)

  • 2007.06.07 19:43:23karakterelgető

    anyámmal hosszú ideje nem beszélek. Mióta megvettük azt a házat, amit mi néztünk ki, és nem ő választott. Ott elszakadt a cérna. Természetesen tájékoztatom majd a gyermek születésről, mert kutya kötelességem, de kb. ennyi.

  • 2007.06.07 20:31:19gusztika

    magy8: amikor kiderült, hogy császároznak, féltem, hogy nem tudok majd szoptatni. Műtét után fél órával már hozták a fiamat szopni, és utána is rendszeresen; másnap már végig velem volt kint a babus és ha a gyerek ébren volt és kereste a cicit (cuppog, tátog, karban tartva meg tényleg keresi a fejével a melled), azonnal mellre tettem. 40 perceket simán lógott rajtam. Mivel kis súlyú volt, folyton bealudt, de én kitartóan ébresztgettem, és akkor újra és újra evett. Én a tejbelövelléstől féltem, vártam, hogy mikor lesz, de elmaradt, mivel az első pillanattól fogva kapta a cici az ingert és szép egyenletesen indult el a tejem.



    Őszintén szólva azt se tudtam, hogy eszik-e a kölyök egyáltalán, vagy csak imitálja a szopást, de mivel volt elég kakis és pisis pelus, akkor tuti volt, hogy tejhez is jutott.



    Én könyvből tanultam meg a helyes mellretételt, és ha elakadtam, kérdeztem a szoptatási tanácsadótól.



    Amúgy meg menni fog, mert ösztönös. Bocs, hogy kéretlenül is okoskodtam, de hátha segítek vele...

  • 2007.06.07 20:55:11rnagy8

    Nagyon köszi mindenkinek, Gusztika főleg. Kezdek megnyugodni. Bár ahogy magam ismerem valami úgyis mindig lesz, amin majd aggódok, de ahogy itt elnézem ez már csak az anyák sorsa. :o)



    WUR kis füzetét már olvastam, meg a védőnő is nyugtatott, hogy fog segíteni, meg a babámban is bízok nagyon, hogy ha én esetleg nem is, ő tudni fogja hogyan kell. Nagy baj innentől nem lehet, nem igaz?

  • 2007.06.07 21:02:17thais

    A hétvégén lesz egy bababörze (Babymarkt) a Hungexpo Vásárközpontban Budapesten. 9-10-én. Szombaton lesz Halász Jutka koncert is. Van egy felesleges ingyenes belépőm, ha valakit érdekel. Én csak vasárnap tudok menni, ha valaki szombaton szeretne menni, el kell tőlem vinnie. Írjátok meg, ha érdekel valakit. Az e-mail-címem: thais és citromailes.

  • 2007.06.07 21:08:10kovvacs

    Eredeti témához.

    Sztem nekem mázlim _is_ volt.

    A módszer pedig:

    mikor harapott a drágám, kisujjal vákuumentesítés,

    cici ki a szájából, szemébe nézve gyakorlatilag csúnyán ráripakodtam: NEM SZABAD!

    Tényleg csak párszor fordult elő, utána megtanulta. DE az is kellett hozzá, hogy kb 8 hónapos volt, ha jól emléxem, mikor először harapott. Kisebbel mit csináltam volna, passz...

  • 2007.06.07 21:41:07mulan

    rnagy8, -Lady Moon-, örülök, ha segítettem. :)



    -Lady Moon-, sajnálom, hogy anyukáddal így állnak a dolgok. :( AZ enyém szerencsére nem ilyen, de azért a legtöbb dolgot én is itt tanultam a Porontyon. :D Mert anyukámnak 30 éve volt utoljára kisbabája, és sok mindenre nem emlékszik már a részletekből. Meg itt nagyobb a merítés, és valakivel biztos volt pont úgy, ami az embernek éppen kell. :)



    Gusztika, az elején én is az outputból számoltam ki, hogy akkor inputnak is kellett lennie, mert amíg be nem állt rendesen a tej, nem tudtam megállapítani, hogy jött-e vmi a ciciből, vagy csak szopogatta a baba. :D



    rnagy8, pontosan, a hogy mondod, a babára rá lehet bízni nagyon sok mindent, ő abszolút a maximumot fogja nyújtani. :)



    kovvacs, nálunk 6 és fél hónaposan bújt ki a két kis alsó fogacska, vagy úgy másfél hete, és eddig kétszer harapott meg, én mindkétszer sikítottam önkéntelenül, ekkor csodálkozva nézett rám, én meg elmagyaráztam, hogy ne harapjon, mert fáj, az utóbbi napokban nem próbálkozott vele :) remélem, nem is fog. Tűéles kis fogacskái vannak, annyi szent! :)

  • 2007.06.07 22:06:21hanna

    katampusz, össze kéne reszteni a gyerekeinket, jó kis gladiátorviadal lenne. Pontosan ezt nyomja Lea is. Borzasztó. Néha nem tudom, hogy a karmolás, marás, rúgás vagy lefejelés a rosszabb. Esetleg a cicivel as szájban járjunk négykézláb körben az ágyon. De a cumi, az nem kell. Peig azzal lehetne.

  • 2007.06.07 22:31:08rombusz

    Ha nem megy a szoptatás egyből, akkor ne adjátok fel!

    Nálunk katasztrofális volt a helyzet, a kisfiam nem volt hajlandó szopni. Ordított a kaja után, ordított, ha szoptatni próbáltam, max. napi 1-2X sikerült mellre tenni, azt is csak a nővérek segítségével. Igaz, h a császár miatt későn indult be a tejem.

    Aztán bekerült a gyerek az intenzívre (nem emiatt), nem volt hajlandó eleget kajálni, nyomták neki a tápszert, meg az infúziót, én meg mentem szépen minden szoptatásra és próbálkoztam, eleinte hiába. Ha meg nem nála voltam, akkor tejet fejtem éjjel-nappal, h ha nem is tud szopni, legalább anyatejet igyon, ne tápszert.

    Aztán valahogy belejöttünk, kb. egy hét után.

    Volt olyan nővér, aki azt mondta, ha megjelentem a szoptatásnál, h ne is próbálkozzak, egyből adjak neki cumisüvegből kaját. De azért csak próbálkoztam.

    A következő praktikák segítettek:

    -Mellbimbóvédő, mert az én mellbimbóm nem állt eléggé ki, így nem tudta elkapni a kisfiam. A bimbóvédőt meg sikerült, utána meg már rájött, h mi a szitu és szívesen próbálkozott.

    -Etetés előtt pár csepp tej cumisüvegből, de tényleg csak pár csepp, ezzel is ösztökélni lehetett.

    Biztos mindenkinél más módszer válik be, de érdemes próbálkozni.

  • 2007.06.07 22:34:05katampusz

    az enyém cumizik.

    az más tészta.

    ha én kellek, a cumit elköpi a deák térig.

    egyértelmű, a marás a legrosszabb. nincs elég kezem, hogy őt is fogjam, és az ökleitől is megszabadítsam magam közben.



    alig várom, hogy az értelmére tudjak valahogyan hatni végre...

  • 2007.06.07 22:57:27eszter

    de jó, hogy másé is ilyen kegyetlen. Én is rohanva menekülök, ha támad.



    A ciciharapás annyira drasztikusan fájdalmas volt nálamis, hogy a fent említett sokk-terápia megoldotta, üvöltöttünk mind a ketten, aztán fátylat rá. De ez a tépázás, ez szédítő. A lányaim nem művelték. Bende bezzeg.

    Először ment a másik cici megkeresése, tekergetése. Nem hagytam. Akkor nyak, dekoltázsbőr tépése, érdeklődő világnézés cicivel a szájában, 360 fokos köröket leírva a fejével, közben gyepálja, amimet csak éri....a szopi elmúltával pedig MINDEN maradt. Ha szabad bőrfelületet lát ráveti magát.

  • 2007.06.07 23:02:38hanna

    Mondjuk az édes, amikor Lea berregős haspuszikat ad nekem este. legalább valakinek bejön a hasam:) De nekem sincs elég kezem lefogni.

  • 2007.06.07 23:48:34jidele

    Dina a nemlétező fogaival harap, cibál, karmol, hiába vágomés reszelem a körmeit. De most már elveszem tőle, ha fáj (eddig tűrtem, mert biztos voltam benne, hogy ha elveszem, nem fog többet enni, és a végén éhen talál halni), elmagyarázom, hogy nem szabd másnak fájdalmat okozni, én se bántom őt, ő se bántson engem. EGYSZER csak megérti, ugye;)?

  • 2007.06.07 23:51:22yucu

    fiam 14 hónapos lesz, 8 foggal, még erôsen szopik. cumi, cumisüveg, saját ujj nuku. volt pár bepróbálkozás a harapással, de most már, hogy eszik mindenfélét, szívbaj nélkül megmondom neki, hogy itt harapós kiscsávóknak nem terem babér, next time... szerencsére nem kapott rá nagyon, néha véletlenül teszi. amikor viszont vigyorog is hozzá, magyarul szórakozik, akkor könyörtelen megvonás, ujj a szájba stb.

  • 2007.06.08 01:02:17Paramami

    Lady Moon: nekem is volt gondom ezekkel a dolgokkal, az én családom se volt leányálom. Most nem mennék bele, de mondjuk elég sok rossz megtörtént velem, ami gyerekkel megtörténhet, és most tényleg a legrosszabbakra gondolj. Ezért érthető módon nekem is voltak aggodalmaim. Én abban hiszek, hogy ahhoz, hogy Te mást tudj adni, mint a családod, nagyon nagy elszántságra és eltökéltségre, és jó sok időre van szükség. Nekem másfél év párterápia, két év egyéni terápia és egy év pszichodráma kellett ahhoz, hogy megváltozzam, és ne úgy reagáljak zsigerből a dolgokra, mint a családom. Igen nagy stresszhelyzetben még mindig előjönnek a szorongásaim, de normálisan már nem. Annyi pénzem és időm már nem volt, hogy teljesen a hátam mögött hagyjam a szorongást.



    Viszont amíg az ilyen apróságok, mint stria vagy túlsúly vagy marcangolás vagy hasonlók elveszik a kedved a gyerekektől (mert ezek tényleg semmik az illatához, mosolyához, tapintásához, bújásához képest), addig szerintem ne vágj bele. Fontos, hogy kész legyél, mikor belevágsz. Azt szoktuk beszélni a férjemmel, hogy egy gyerek eszméletlen sok kellemetlenséggel járhat, ha nem rajongsz érte annyira. Mi általában mulatunk rajta, de ha nem akartuk volna ennyire, és nem örülnénk neki ennyire, akkor biztos nagyon terhes lenne néha. Szóval ha valakinek csak úgy becsúszik, és nem tudja elfogadni, akkor szerintem hajnali háromkor, az éjfél utáni negyedik ébredéskor lehet, hogy a pokolba kívánja a helyzetet (remélem, a gyereket még akkor se). Bocs a hosszúságért, de ezt fontosnak tartottam elmondani.

  • 2007.06.08 01:08:34szanna

    Az én Annám a cumisüveges etetés alatt ugyanazt teszi velem, mint a ti csemetéitek szopi alatt. A bal felkarom lila és karmolás nyomok is vannak rajta. A kedvence a frufrum, ami azért létezik, mert azt gondoltam, hogy a loknikkal ellentétben , azokat majd békén hagyja. De nem...

  • 2007.06.08 08:14:03erősbors

    Szóval nem kell aggódnom, megint csak kiderült, hogy töknormális, amit Kisangyal művel. Pedig már kisboszorkánynak hívnám legszívesebben. Hat hónaposak elmúltunk, fog egy szál se, de a kis ínyével parázsan tudja rágni, rángatni a cicit. És mintha Katampusz gyerkőcének ikertestvére lenne, rúgkapál, matat, bokszol stb. stb. De a nagy kedvenc a cicibe marás. Alaposan ökölre fogja, majd belemélyeszti a hüvelyk ujját úgy, hogy visítanék. De nem visítok, csak lefejtem a kiskezet és tartom, amíg újra nem kezdjük elölről az egészet.

    Viszont mivel mérem, tom, hogy kevés a tej a ciciben és pótolni kell. Lehet, hogy csak ezért az általános felfordulás a korábbi nyugi helyett?

  • 2007.06.08 08:43:30katampusz

    erősbors, szerintem inkább életkori sajátosság.

    fiam az anyatejen kívül kap pótlást (sinlac) és két, lassan három étkezés áll gyümölcsből és főzelékből.

  • 2007.06.08 09:11:59Sólyomszem

    -Lady Moon-: szerintem az anyósod halál büszke lesz rá, hogy tőle kérsz tanácsot, úgyhogy csak hajrá!

    Paramami: az igaz, hogy legjobb akkor gyerekvállalásba fogni, ha erősen odavagy a gondolatért, de szerintem az ember az első előtt nem mindig tudja eldönteni, hogy valójában mennyire fogsz rajongani a kölökért. Vszleg sokkal jobban, mint azt előtte el tudtad volna képzelni :).

    Persze hajnali négykor, az ötödik üvöltős félórában bárkiben felmerül, hogy "kellett ez nekem?", de ahhoz nagy lelki torzulás kellhet, hogy a gyereket hibáztassa érte!

    Megint csak a saját nevemben beszélhetek: az 1. gyerek előtt sejtelmem sem volt róla, mi mindent megtennék azért a kis vakarcsért ;).

  • 2007.06.08 09:38:22napos oldal

    Sokan írják, hogy fájt a szoptatás az elején, nekem soha nem fájt, csak azért írom, hogy a kezdő versenyzők lássák, ilyen is van. Szoptatás terén annyi gondom volt, hogy időnként kevés volt a tej, akkor ittam teát, szedtem homeopátiás okosságot, meg adtam a fagyasztottból, és izgultam, mintha az életem múlna rajta. Na, ezt az utóbbi tevékenységet mellőzöm majd a következőnél.



    És már máshol írtam, az első napokban állandóan szopni akart és én teljesen meg voltam zavarva, hogy ez meg mi, most komolyan? Ez így marad? Aztán mondta egy kedves lány, hogy a sok szopástól indul be a rendes tej. Akkor hallottam, hogy valakik fejnek, és nem derült ki világosan, hogy azt most kell vagy nem vagy mi van. Végül a védőnőre hallgattam, két hónapig minden szoptatás után lefejtem a maradékot, kivéve éjjel, hogy stabilizálódjon a tejtermelés. Meg akkor fejtem, amikor fájt a cicim a sok tejtől, és a gyerek aludt és nem szopott, vagy ilyesmi.



    Esztet tudom mondani az újoncoknak.



    Ja, és a gyerek tényleg nem egy teadélután. De végülis ezek nem csak gyerekek, hanem emberek, akik meg is nőnek, és életük sokkal nagyobb részét töltik nagyon, mint 1-2-3 évesként. Legalább is, nekem ez lebeg a szemem előtt :) És mondom is anyunak, látod, érdemes volt annyit szívni, milyen kis aranyos lettem, nem? :)



    Na persze, nagyon cukik. De ez nem vígasztal (azonnal), amikor pl. állandóan "nnyaaa, nyannnya, nyannyanya..." és nem és nem és nem tudod megírni a rohadt listát, hogy mi kell a boltból, nem tudod megenni a kajád, elmosogatni, fél szót váltani a férjeddel, akivel épp kicseszett a főnöke.



    Szerintem nem lehet ezt így kisakkozni, az ember érzi, hogy a gyerek az az élet része, kész pont, utánam a vízözön, túlélte más is :)



    De a második gyerek... hááát :) Én hallgatok marcangolóra, és ezen mostanában nem gondolkozom. A férjem viszont nagyon be tud pöccinteni, hogy "jaj, most mi lenne, ha jönne mégis, nem olyan nagy dolog az... Nem szeretem a kihívásokat? " Kovvacsot idézve: ****** **** ****** ****

  • 2007.06.08 09:41:38napos oldal

    Csatlakozom, Sólyomszemhez! Ki gondolta volna, hogy a kis 70 centisért még azt az áldozatot is meghozom, hogy éneklek... :DD

  • 2007.06.08 09:51:45napos oldal

    Kérdezni szeretnék!



    A férjem finoman pedzegeti, hogy hagyni kéne a szoptatást, nagy már a gyerek, ilyesmi. 1 éves.



    Vajon tényleg leamortizálja a testem, annál jobban, minél tovább szopik? Meg hogy követelőzni fog ahogy nő és okosodik. Szerintem ez hülyeség, kétszer szoptatom, adott időben, máskor nem, ha piros hó esik se. Ha rángatja a ruhám, akkor látom, hogy éhes, adok neki enni mást, azzal rendben is van.



    Meg a harapások miatt. Direkt sose harap, csak a mozgolódás miatt, azt le fogom állítani.



    Hány éves korig lehet arra számítani, hogy a tej elég neki reggelire/uzsonnára?



    És nota bene, alig eszik meg valamit, szép lenne, ha még plusz két étkezéskor ezzel kéne nyűglődni. Valahogy az a koncepcióm, hogy majd ha megeszi a vajas kenyeret, majd akkor elgondolkozhatok, hogy akarom-e még szoptatni. Vagy ha új gyereket szeretnénk.



    Szerintetek ha bölcsibe megy (jövő szeptember), akkor még érdemes szoptatni, hogy ne legyen beteg, vagy beszámít védettségnek az azelőtti hosszantartó szoptatás?

  • 2007.06.08 10:00:21katampusz

    lehet hogy jobb evő lesz, ha már nem szopik. családomban volt ilyenre precedens.

    napos oldal, úgy érzem a szavaidból, hogy nincs ellenedre a további szoptatás. akkor meg szoptatss ameddig jól esik nem?

  • 2007.06.08 10:06:43marcangoló

    Napos oldal, nem hiszem, hgoy a napi kétszeri szoptatás bárkit leamortizál. Én zsinórban szoptattam, terhes lettem, és újra szoptatok, és nem úgy látom, mintha leamortizáltak volna. Sőt. Úgy látom, hogy dagadt vagyok, mint az állat, és még fogyókúrázni sem hagynak.:-D Másrészt azok a betegségek, amiben a zuram pölö két hétig fetreng, meg sem kottyannak. Szóval kizárt, hogy ez tenne tönkre egy anyát. Úgy olvastam, hogy 1 éves kor után sokkal intenzívebb az anyatej immunvédő hatása, mint korábban. (Biztosan azért, mert a Természet feltételezi, hgoy a kölök már saját lábon szaladgál, és sokkal több veszély leselkedik rá.) Tehát 1 éves kor után is hasznos a szoptatás. De a WHO azt mondja, hogy 1 éves kor felett addig szoptasson a jóasszony, amíg a gyerekének és magának jó, úgyhogy nem fognak beállítani és bevinni a WHO Főhadiszállásra, hogy számon kérjenek bármit.

    Nálunk a cici 1 éves kor után fokozatosan átment alvássegítésbe, aztán egyik este megbeszéltük, hogy már annyira nem is kell. Ez volt Lőrinc 20 hónapos korában, Banglita meg volt már 4 hónapos a pocakban (és nem született sorvadtan, ahogy a nagyanyám megjósolta- úgyhogy nemhogy nekem nem ártott a szopi, még neki sem).

    Hát ezeket tapasztaltam én.

  • 2007.06.08 10:07:17dijon

    Huh, kicsit megnyugodtam. Valamelyik babás újságban volt egy cikk, miszerint egy kislány hoszzú éveken át harapott amit és akit látott, állítólag az anyuka nem volt időben résen.Tudom, minek ovasok ilyeneket. Én meg itt paráztam, hogy nem vagyok ama bizonyos résen, mert csöppem biza harap, amekkorát csak bír.



    Ma reggel apja némán, egy igen lyukas újjal jött felém, innen (is) tudtam, hogy felébredt a ded.



    Az archarapás, kiemelten a szemem alatt a kedvenc ( ha nem vagyok résen, a szemüvegem kap), de bármely finomnak ígérkező testrész jöhet.



  • 2007.06.08 10:09:42marcangoló

    Dijon, elszigetelt jelenség. :-DDD

  • 2007.06.08 10:14:18dijon

    marcangoló:)

  • 2007.06.08 10:17:28katampusz

    picit off

    (dijon ha esetleg kérsz még veszély tippeket)



    ma reggel fiam lezakózott az ágyról

    FOGALMAM sincs hogy csinálta.

    köztünk fekszik hajnalonta. KÖZTÜNK.

    egyik pillanatban még a hajam cibálta, én csukott szemmel szabadítottam ki magam huszadjára. másikban pedig pici nyögés és hatalmas csattanás, én meg éreztem, hogy áthussant a gyerek felettem.

    valszeg egy klasszikus szaltót nyomott, csak a talajfogása volt rossz.

    a hátára zuhant, mint egy féltégla.



    nincs baja. nincs zúzódás, semmi külsérelmi nyom. nem látok a viselkedésén semmi eltérőt.

    kb 10 mp-et sírt, azt is azután, miután egyszerre ordítottunk-sikítottunk fel a párommal. utána vigyorogva szopizott.



    eddig azt hittem, köztünk biztonságban van.

  • 2007.06.08 10:19:29Sólyomszem

    napos oldal: szerintem a tested az amortizálja le, ha nem táplálkozol rendesen (kevés folyadék, kevés kalcium, kevés vitamin, stb.). Amúgy ilyen korban már nem ad immunvédelmet a szoptatás, max. azért jó, mert az anyatej összetétele jobb neki, mint a tehéntejé, tuttira nem lesz tőle allergiás és jól emészthető. Ja és testkontaktus.

    Ettől függetlenül ha neki is és neked is jó, miért ne szoptatnád még egy darabig?

  • 2007.06.08 10:25:34dijon

    katampusz, a hideg is kirázott.

  • 2007.06.08 10:26:44Sólyomszem

    marcangoló: most látom, hogy jól ellentmondtam neked, azt még nem hallottam, hogy 1 éves kor után fokozódik az immunvédelem. Persze lehet, nem vagyok immunológus.

  • 2007.06.08 10:52:52napos oldal

    nahát :) nagyon köszi minden infót!!!

    (testkontaktus alatt a harapás vagy a rúgás értendő? :DDD)

    eszem rendesen, meg szedek bérest, érdekes, ilyen amortizációra nem is gondoltam (ész, hová mész...), lehet, hogy a férjem is így értette. én úgy értettem, hogy bokáig lóg majd a cicim...

    utánaolvasok majd a neten, mert ott csak igazat írnak, csak most nincs időm, mert porontyozni kell.



    mindenesetre "mert csak" alapon nincs szívem elválasztani ezt a kis ártatlan angyalkát... anya kicsi tündérbogara. ahogy üt azzal a kicsi kezével...



    katampusz, legyél résen, önjáró! ugyanezt tapasztaltuk. zakózás még szerencsére nem volt.

  • 2007.06.08 10:56:01kovvacs

    katampusz nálunk előreszaltó volt, mert a fejünknél nincs semmi - csak jó sok könyv meg újság. Gőzünk sincs, hogy csinálta. Akkor kb 6-7 hónapos volt.

    Neki se lett semmi baja, mi jobban sikítottunk, meg nem is értettük azt az elhelyezkedést, ahogy leesett - annak is szaltóféleségnek kellett lennie. Utólag duplán lerémültünk, hogy még a nyakát is törhette volna - fene gondolta, hiszen addig forogni se nagyon volt hajlandó.

    Attól kezdve a hajnali szopi - és szülői ágyba való hajnali beköltözés - nekem már nem volt relax, mert éberen figyeltem. Kb 10 nap - 2 hét leforgása alatt el is jutott a drágám odáig, hogy a szopi megunása után kb hajnali 6 magasságában megszökött és tudatosan próbált leesni az ágyról, hogy elindulhasson világot látni.

    Vége volt a "leteszlek egy helyre, ott maradsz és nyugi van" korszaknak.

  • 2007.06.08 11:05:05kovvacs

    napos oldal:

    addig szoptassál, ameddig jól esik.

    Meg amíg a gyereknek jól esik.

    Nálunk végefele a hajnali szopi és az uzsonnaszopi maradt meg, közben meg már volt normál kaja rendesen.

    És azért válaszottam el 1 évesen, mert szerettem volna tesót. (És azért most, mert öreg vagyok, és úgy éreztem, az idő sürget, nekem már nincs lehetőségem sokat agyalni, nem akarok negyvenévesen szülni.)

    Nálunk az elválasztás egyáltalán nem zavarta a lányomat. Fütyült a cicimre. Nekem volt rossz. Ezért utólag nincs is lelkiismeret-furdalásom.



    Én azt hiszem, a szoptatás hosszát a gyerek igényén kívül az anya igénye - elszakadási képessége vagy képtelensége - is befolyásolja. Ezek nem olyan dolgok, amelyeket tisztán le tudnánk egymástól határolni, és nem biztos, hogy bármelyik irányban bajról lenne szó. Úgy értem: lehet, hogy az anya képtelen túllépni azon, hogy neki már nincs kisbabája, és még 2 éves kor után is szoptat, DE ez nemhogy nem viseli meg a gyereket, hanem nagyon erős belső stabilitást ad neki. Még ez is lehet. Szóval nem hiszem, hogy itt van "rossz" út.

    Egy valóban rossz út lehet: ha az anya és a gyerek igénye megszabná a döntést,

    de az anya külső nyomásra (anya, anyós, tesó, férj, védőnő) mégis az ellenkezőjét csinálja.

    És ez sztem mindkét irányban igaz: akár a szoptatás folytatása, akár aggahagyása lenne az igény.



    Vannak persze olyan történetek, amit túlzásnak érzek. Egyik ismerősünk még a négy és fél éves óvodás gyermekét is megszoptatta minden este. Ez sztem egy kicsit erős, és lehet, hogy itt az anyának el kéne spekulálnia önmagán, hogy nincs-e valami gebasz.

  • 2007.06.08 11:08:41kovvacs

    napos oldal:

    a pasas meg különben is lehet féltékeny a cicidre, de ezt ne firtasd:P Lehet, hogy a lelke mélyén szeretné visszakapni teljes használatba:))))



    Tesót meg CSAK akkor, ha tényleg szívből. Kényszerből soha. Se elsőt, se másodikat, se harmadikat...

  • 2007.06.08 11:56:28peppermint

    Hanna, ez jó! :-)))) Hihi, a barátnőm kislánya annyira megszokta a lábrapuszit, hogy ő is alkalmazza... a szülein. :-)))

  • 2007.06.08 14:30:17karakterelgető

    Paramami: jogos a felvetésed a várakozással, ám ennek két dolog mond ellent. Egyik, hogy már szívhasgatva nézem a porontyokat, bárhol is járjak, a másik, hogy elmúltam harminc :( sokszor töprengek, mérlegelek ezen, és sosem érzem határozottan a "nem"-et! :) csak rengeteg félelmem van (azt tuodm, hogy nem leszek anyám másolata), főleg a fájdalomtól és hogy nagyon leamortizálódom (anyámnak pl. a terhesség alatt mentek tönkre a fogai meg a haja).

    És még valami: én abszolúte értelmi ember vagyok, szeretek elmagyarázni, megértetni dolgokat. De amíg egy gyerek nem kommunikatív verbálisan, addig ezt hogy oldom meg??? :)

  • 2007.06.08 14:45:51B-

    Lady Moon: hálistennek nem kötelező leamortizálódni a terhesség alatt. Az én anyukámat is sokkal jobban megviselte, mint engem, de ő a háború után született, nem hogy vitaminokat és ásványi sókat nem vitt be rendesen, amíg kicsi volt, de néha vacsora se volt :-(( Mi már szerencsésebb generáció vagyunk, sokkal jobban táplálkoztunk, amíg növésben voltunk, és most is rendelkezésünkre állnak vitaminok, sportolás stb. Én attól paráztam, hogy nekem is olyan lesz az alakom, mint anyukámnak, de most 6 héttel a szülés után kijelenthetem, hogy szerencsére nem lett olyan.



    A fájdalom nagyon rossz, de amikor már ott tartasz, hogy szülsz, 9 hónapod volt rá, hogy felkészülj, meg elmenekülni se tudsz :-) Viszont az bene a szuper, hogy amikor kint van a kölök, már nem fáj semmi. Csak az öröm van :-) Én sem hittem, hogy képes vagyok rá, de utólag örülök, hogy megcsináltam. Szerintem jó tudni, hogy az ember nehéz helyzetekben is helyt tud állni (és ez a császárosokra is vonatkozik, mert egyrészt ők is vajúdnak rendesen, másrészt császár után egy csomó minden nehezebb, úgyhogy ők is büszkén tekinthetnek vissza arra, amit letettek az asztalra).



    Ami meg az értelmi emberséget illeti: én is inkább ebbe a kategóriába sorolom magam. Nagyon paráztam, hogy ha egész nap itthon leszek a kölyökkel, behülyülök meg depressziós gyeses anyuka leszek stb. Hát, egyelőre még nem következett be egyik sem :-). Majd meglátod, hogy egy csomó minden jönni fog magától. Főleg a kommunikáció terén. De más téren is. Csak ne görcsölj, a tested meg az ösztöneid segítenek, akkor is, ha eddig azt gondoltad, hogy a szellemi világ kiölte belőled mindet.





    Nehéz ezt elmagyarázni, de ez kb olyan, mint amikor a párom nem értette, miért akarok halakat, amikor azok unalmasak, üveges szemekkel néznek, nyálkásak, nem lehet őket simogatni, nem adnak ki hangot stb. Aztán persze, hogy leragadt az akvárium előtt. Ma már hosszasan tudja ecsetelni, hogy melyik hal milyen jellem (mert ők is különböznek ám), és ő is tökre lekódolja, hogy a halak milyen érzelmi állapotban vannak épp.



    Szóval ha 2 db aranyhalra így rá tud kattanni egy férfi, akkor egy nő hogy ne tudna rákattanni egy gyerekre!! Ne pánikolj, amikor ott tartod majd a karodban, eszedbe se fog jutni, hogy valaha azt hitted, hogy nem tudtok kommunikálni :-)



    Arról nem is beszélve, hogy a gyerkőc nagyon-nagyon motivált arra, hogy rávegyen a szükségletei kielégítésére. És MINDENT megtesz, hogy megértesse veled, mit akar :-)

  • 2007.06.08 14:51:54Sólyomszem

    -Lady Moon-: szívhasogatás esetén én máris felírnék neked receptre egy babát...

    Amortizáció (napos oldalnak is): részben genetikailag determinált (pl. ha olyan a cicid, úgyis lógni fog, ha meg nem olyan, úgysem fog!), részben megfelelő életmóddal (táplálkozás, mozgás, stb.) megelőzhető.

    Most mondjam, hogy nekem egy fogam sem ment tönkre terhességtől (pedig amúgy nem annyira gyönyörűek), a cicim pedig a mostani terhesség előtt kiállta a ceruzapróbát (most speciel rálóg a nagy dinnyére a hasam helyén), pedig eddig összesen 26 hónapig szoptattam? Még dicsekvésnek vennéd :P

    Amúgy a gyerekek előtt semmit (szó szerint értsd!) nem tudtam kezdeni egy csecsemővel vagy egy kisgyerekkel. De a sajátod tökre más!

    Úgyhogy ilyeneken a helyedben nem törném a fejem. Persze ez nem azt jelenti, hogy rá akarlak beszélni, csak azt akarom mondani, amit kovvacs: a te döntésed legyen, ne hallgass másra, senki kedvéért ne szülj és senki kedvéért ne állj el a gyerekvállalástól. Uff!

  • 2007.06.08 14:59:27Sólyomszem

    Katampusz: van nekem egy elég rémes nagynéném, akinek viszont nagyon sokat köszönhetek leszaltózás-ügyben. Ő mondta és meg is mutatta, hogy a pár hónapos gyereket, aki már kicsit mászogat, hogy lehet megtanítani a gravitáció helyes használatára (nálatok talán még kicsit korai, de később jól jöhet).

    Mikor leteszed az ágyra és elkezd mászni (persze fejjel a széle felé), úgy terelgeted-sodorgatod hason, hogy a lába legyen arra és addig csúsztatgatod hátrafelé, amíg a lába le nem ér. Persze ez csak akkor működik, ha egyrészt nem túl magas az ágy, másrészt a gyerek már meg tudja oldani maga, hogy onnantól térdre és négykézlábra ereszkedjen. A fiaim rettentő hamar megtanulták, hogy ez a lemászás módja, nem a fejjel előre és rettentően élvezték, hogy az összes rokon és ismerős körbecsodálta őket, milyen ügyesek.

  • 2007.06.08 15:10:28Anyatünde

    Katampusz! Ez tényleg műxik, amit Sólyomszem írt, a mi Kicsinknél legalábbis. Párom tanította meg letolatni az ágyról, de ő sztem már nagyobbacska volt, mint a Tiéd. Igaz, ő kb. 8 hónapos korában kezdett csak mászni.

    Azóta, ha "rossszul" (fejjel előre) közelíti az ágy szélét, elég, hogy mondom: Lackó, tolass! és máris tolat.

  • 2007.06.08 15:45:44katampusz

    köszönöm a tippet

    a kis artista még csak most tölti a 8. hónapját, és egyelőre kizárólag előre tud kúszni.

    amint mód van rá, igyekszem bevetni a módszert, már magamtól is gondoltam rá.

  • 2007.06.08 17:56:51kovvacs

    Sólyomszem, UTÁNA már mi is erre tanítgattuk magunk feje szerint, hogy lábat előre, de ez akkor olyan hirtelen jött :))))

  • 2007.06.08 18:05:37kovvacs

    Lady Moon:

    pl. azért lehet kibírni a kommunikációhiányt, mert itt a poronty. És ezt még véletlenül se viccként mondom. Azt hiszem, én se lettem volna annyira zakkant az elején, ha már akkor lett volna. De a lányom még mindig nem beszél, én meg kommunikációfüggő vagyok - és a poronty hihetetlenül sokat segített.

    Én félek a szüléstől. Most is, pedig a másodikat várom. Nálam azonban bejött (nem biztos, hogy másnál is bejön), amit anyám mondott: a végén olyan nagy volt már a hasam és annyira "teher" volt a terhesség, hogy alig vártam, hogy szülhessek. Egyszerűen fölé nőtt a meglevő félelemnek az az érzés, hogy gyerünk, szeretnék már szülni.

    Sokat segített, hogy minden marhaságot elolvastam a szülésről - ami a NORMÁLIS szülést illeti. HOgyan fordul a gyerek, hogy hívják az egyes szakaszokat, mikor mi történik. Nem olvastam el kivételeket és rémtörténeteket. Nem hinném, hogy ez mentett meg a komplikációktól, de jó volt végig tudni, hogy mikor mi lesz.

    Kommunikációhoz még jó beszervezni előre egy-két olyan embert, akit tényleg szeretsz és ő is téged. Hogy a kezdetektől fogva jöjjön el minden héten pár órát. Pl. barátnőt. Akivel lehet kommunikálni.

    A gyerekkel való kommunikáció aztán alakul a kezdetektől. Nem baj, ha már terhesség előtt-alatt elolvasol gyerekgondozós könyveket - ebből ugyan nem fogod pontosan tudni, hogy mit akar a gyereked, de több tipped lesz és kevesebb kétségbeesnivalód. Meg hát itt a poronty. És az anyósodat is kérdezd nyugodtan :)

  • 2007.06.11 09:26:29napos oldal

    kovvacs :)

    tudtam én, hogy valami sunyizás van a dologban...



    hétvégén próbáltam a hátrafelé lemászásra megtanítani lillát, de dolgom volt és csak kábé 6-szor volt időm demonstrálni neki, hogy hogy kéne. (aztán inkább összecsuktam a veszélyforrást, ez egy "szivacságy") azt kell mondjam, hogy semmi foganatja nem volt. próbálkozom majd tovább.



    most lesz egy éves, és visszanézve hamar elmúlt, és nem is fájt az a kis szenyázás itt-ott, már kezdem tudni elképzelni, hogy egyszer önszántamból újra "hagyom magam". hahaha :) addig viszont tornáznom kéne - csak hogy megemlítsek egy kardinális kérdést.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta