SZÜLŐSÉG

Amikor az óvó néni is sírva fakad

2007. június 1., péntek 10:14

Az óvodai anyák napi műsor után nem gondoltam volna, hogy a ballagás is ennyire megmozgatja az érzelmeket. Úgy látszik, az ovis előadások már csak ilyenek: szem nem marad szárazon. Legközelebb kénytelen leszek egy zacskó papírzsebkendőt vinni.




Vegyes csoportról lévén szó, nem az én kiscsoportos lányom volt a műsor főszereplője, mégis meghatottan és büszkén néztem a kis emberpalántákat. Elképesztően színvonalas énekes-verses-néptáncos műsort adtak elő a kicsik, látszott rajtuk, hogy élvezik a szerepeiket. Az összhatást fokozta a kislányok egyforma kék alapon fehér mintás szoknyácskája és a fiúk fekete kalapja.

A ballagó nagycsoportosok anyukái vörösre dörzsölték a szemüket: véget ért egy fontos korszak, szeptembertől iskolás lesz gyermekük. Megpróbáltam beleképzelni magam a helyzetükbe. Tudom, hogy nagyon hamar eljön a mi időnk is, most mégis oly messzinek tűnik, amikor Málni iskolába készül.



A műsor végén a nagycsoportosok meglepetése az óvó néniket is váratlanul érte. A közösen előadott köszönővers megérintette őket és még akkor is könnyeztek, amikor a virágokat és a kézzel készített ajándékokat átadták nekik a ballagók. A délután végén a gyerkőcök sáskahadként vetették magukat a megérdemelt szendvicsekre és süteményekre.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.01 10:35:28Tish

    A lányom ovis ballagása ma lesz 16.15-kor. Már bekészítettem előre a zsebkendőt!:)

  • 2007.06.01 10:43:39mókusfácán

    Én velem valami nincs rendben, én már most sírok,ha a gyerek ügyeskedik, pedig a tudománya max. annyi,hogy kapaszkodva jár!

    Mi lesz velem Te Jó Isten!

    És az iylen történeteken is könyezem!

    nem vagyok normális????????????

  • 2007.06.01 11:02:13Pumatex

    Kira, ha te sem akkor én sem mert én is sírok minden ilyenen, most is homályosan látok a könnyektől. Pedig az enyém csak egy hónapos...

  • 2007.06.01 12:16:19keszianita

    csatlakozom az előttem szólókhoz. úgy látszik az anyaság ezzel jár: teljes elbutulás és mélységes szentimentalizmus a gyerek "legjelentéktelenebb" új produkciója láttán. :) vajon mi lesz, amikor először mondja majd: anya?!

    pedig tavaly ősszel még tök "normális" voltam :o ;)

  • 2007.06.01 12:46:32Brumibaby

    Az én fiam ma 15.30-kor ballag az oviból, már dolgozik a katasztrófavédelem az árvízmegelőzésen...

    valaki mondja már meg nekem, hogy az mikor kezdődik és mitől van, hogy az ember nemcsak a negatív érzésektől sír, sőt? Mert gyerekkorunkban nem sírunk örömünkben-meghatottságunkban, ugye?

  • 2007.06.01 12:55:07Tish

    Brumibaby, felénk is jöjjenek!:)

    Szerintem nálam ez a terhességgel jött:)

  • 2007.06.01 12:56:28a:a

    Brumibaby: amíg nem mentem férjhez, nem értettem, miért bőgnek olyan sokan az esküvőkön. Az esküvőnk után úgy alakult, hogy a férjem tucatnyi unokatestvére sorra házasodott, nyaranta két-három esküvőn voltunk. És mindegyiken bőgtem... Ránéztem a férjemre, a fekete öltönyében, fehér ingben, nyakkendőben, és olyan, de olyan szép volt mindig, hogy sírnom kellett... Tiszta hülye dolog :-)))

  • 2007.06.01 13:08:50katampusz

    nálam a bőghetnék az első ultrahang után kezdődött.

    bőgtem az embriót nézve, bőgtem amikor kiderült hogy fiú, bőgtem amikor megmozdult.

    egy darabig azért derekasan titkoltam, majd egyszer lebuktam mikor az édes novembert adták a tévében. gondoltam sebaj, csak a várandósság miatt van.



    aztán a kórházban alvás helyett csöndben bőgve bámultam az alvó csecsemőmet. gondoltam sebaj, a hormonok miatt van, majd elmúlik.

    aztán kinőtte az első ruháit. zokogtam a kanapén.

    megfordult. körbezokogtam a családot az örömhírrel.

    esküszöm azóta csak a kisgyerekes rémhíreken szorul össze a torkom, ha híradót nézek.

    hát nem nézek.



    sajnos tudom, hogy bármilyen pici örömteli esemény következik be, én bőgni fogok. annyit tudok tenni, hogy családom kifejezett kérésére a nagyanyámat kihagyom a körtelefonálásból. azért mégis 68 éves.

    :D

  • 2007.06.01 13:27:14Mamaka

    :), Édesek vagytok!

    Én az első terhességem óta mindig találok valami meghatódni valót. Akkor képes voltam azon a Mol-reklámon elsírni magam, amiben megmentik az őzikét. Naponta többször is... Azóta úgy maradtam.

  • 2007.06.01 14:03:52babesz

    A nagylányom ma pottyantott darabosat először wc-be. Még ettől is olyan érzésem támadt, hogy valami véget ért.:)

  • 2007.06.01 14:19:19Pöttye

    katampusz, én meg azon könnyesedtem be, amiket te írtál...



    :)



    Babesz... Tündériek vagytok.. :)

  • 2007.06.01 14:22:57Tish

    babesz:)

  • 2007.06.03 07:51:35jidele

    van az a dal, hogy 2kislány vagyok én, majd megnövök én. Én leszek a legjobb ember a Föld kerekén"-na én ettől sírok, hogy az én kis cincirikém lesz a legjobb ember...no comment

  • 2007.06.03 07:52:04jidele

    mármint nem 2kislány, hanem "kislány...

  • 2007.06.03 21:39:18evaandrea

    A meghatottságot általában legyőzi az aggodalom, hogy sikerüljön a gyereknek a szereplés, mert annyira izgul...

    A második fiam másodikos anyák napi műsorán tényleg mindenki sírt, gyerek, szülő, tanítónéni, amikor Bródy, "Mit tehetnék érted" című dalát énekelték. Az valóban egy angyali örökre megmaradó pillanat marad, meg persze egy csomó másik is, de nekem már nagyon sok ilyen élményem van...

    Jó néha büszkének is lenni a gyereke, és nem kell szégyelni.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 6 ruhadarab, ami tiltólistás az irodában

Minden munkahelynek más dress code-ja van, és általában rugalmasak a határok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit felvehetünk. Legalábbis akkor nem, ha szeretnénk karriert építeni.

SZEMPONT 10 dolog, amiért óvatosan a népmesékkel

Elérkezett az ideje kimondani, hogy a népmesék már nem alkalmasak, vagy önmagukban nem alkalmasak arra, hogy pozitív, adaptív világképet közvetítsenek.

ESKÜVŐ Így néz ki egy 1,7 MILLIÁRD forintos esküvő

Egymillió fehér virág, többméter magas esküvői torta, a márványpadlóba arannyal gravírozott monogram.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta