Terhesnapló: a kismama hízni kezd

Zanza!

Bármennyire jó dolog terhesnek lenni, hamar elérkezik az a pont, mikor a terhes nő elkezdi magát bálnának érezni, és emiatt néha rossz kedve is lesz. Velem legalábbis ez volt, mert kint az utcán, az emberek között járkálva nem terhes vagyok, hanem egy megnövekedett űrtérfogattal és átmérővel rendelkező, gyarapodásnak indult bébi-bálna. És hogy nem én vagyok valamiféle elviselhetetlen hisztérika, azt a szakirodalom is alátámasztja, mely szerint a terhes nő teste sokkal gyorsabban változik, mint azt lelkileg követni tudná, így ezt gyorsan meg is lobogtattam gyerekem apja előtt.


Hiába dicsérnek, hogy jól nézek ki, tudom, hogy csak kedvességből mondják, hiszen a tükörben látom, hogy a terhes nőnek nemcsak a hasa, de a feneke is növekedni kezd. Régi nadrágjaimat egy kismama övvel esetleg még tudnám hordani, a fenekemen azonban igen hamar feszülni kezdett minden, amitől kényelmetlen lett az üldögélés.



Később pedig a járás is, azt vettem ugyanis észre, hogy egyszercsak járás közben összeér a combom, és így, a hatodik hónap elejére már fel is vettem a kismamákra annyira jellemző billegő-pingvin járást, hiszen hogyan is tudnék normálisan menni, ha egyszer összeér felül a combom! Kedves terhes barátnőmnek egyébként ugyanez a problémája, így gyakran mutatkozunk együtt, hogy erősítsük egymást lelkileg.

Mindezek után következett nálam az, ami a legtöbb terhes nőnél az első, elkezdtek megnőni a melleim. Sokan ezt tartják a terhesség legfantasztikusabb mellékhatásának, de hogy miért, azt egyelőre nem értem. Nem tudom mi a jó abban, hogy az embernek vastagon kirajzolódnak az erei és három hetente új melltartót kell vennie, míg egyszer csak el nem jut addig a méretig, amikor már csak a terhes melltartók jönnek rá. Ez utóbbi nyáron különösen kellemes viselet, a terhes melltartókat ugyanis többnyire vastag anyagból készítik, hogy jól tartsanak, emellett a szabásuk sem túl szellős, elöl szinte a terhes nő nyakát is eltakarják, a hátpántjuk pedig jó széles. Nincs még egy ruhadarab, ami ennyit elrejtene a női testből, a legutóbb próbált darab fölé például maximum garbót tudtam volna felvenni.

És én ugye még csak a testi változások elején tartok, még nem is olyan nagy a hasam, nem vizesedik a bokám, és nincsenek visszereim. A természet azonban most is ügyesen dolgozott. A terhesség éppen azon fázisában, amikor a várandós asszony depresszióba zuhanna egyre növekvő súlygyarapodása miatt, egyszer csak valaki elkezdi rugdosni belülről, és ez annyira leköti, hogy nem érdeklik már annyira a bálnák.
Blogmustra