SZÜLŐSÉG

Az utca népe mindent jobban tud

2007. május 30., szerda 08:23

Békés vasárnap délután, Apa sajnos a munka nehéz igája alatt nyög, így hát logikusan adódik az ötlet: séta a környéken – talán ha alaposan megcsodálta a környék galambpopulációját, alszik egy kicsit az én örökmozgóm a babakocsiban és én is olvashatok egy kicsit. Ugye milyen egyszerűnek tűnik? Talán az is és csupán merő véletlen hogy egyre sűrűbben találnak meg az utca népének kéretlen – és meglehetősen ostoba – tanácsadói.



Mikor még kisebb volt a lányom és a villamosos „túrák” alatt kenguruban vittem, hallhattam, (hol szemtől-szembe, hol csak a hátam mögött) miszerint „tönkreterszi a gerincét/ csípőjét/ nyakát” esetleg „megfullad” (mármint a fejét a melleim finom tejecskeillatú párnái közé fúrva, ahol egyébként mindig a legédesebb álmait aludta.) Ha meleg sapka volt rajta, azért, ha vékony, azért intett meg legalább egy minden lében kanál néni az utcán. Ilyenkor igyekeztem szűkszavú udvariassággal rövidre zárni a témát és szépen mentem tovább dolgomra. De ma betelt a pohár.

A fent említett séta a terveim szerint alakult és lánykám a séta vége felé szépen elszenderedett. Ekkor ledöntöttem fekvő helyzetbe a kocsit és letáboroztam a kedvenc padomnál, ahol őt úgy forgattam hogy teljesen árnyékban legyen, míg én élveztem a napsütést. Jó fél órával később, mikor felébredt a kincsem, megitattam a nálam levő vízzel, majd elindultunk hazafelé. Azaz csak indultunk volna. Megállított minden idők legtudományosabb fajankója és közölte, hogy „tönkreteszi a gyerek agyát, ha a babakocsiban hagyja aludni”. A „szakértő” (tán mondanom se kell egy gyereket vélhetően csak jó messziről látott kissé piaszagú férfi) kifejtette, hogy mindig figyel, ha erre járok (Brrrr… kell keresnem egy másik törzshelyet) és mivel ő ért a gyerekekhez, tudja, hogy örökre elvágom a különben helyes fiúcskát (!) ha ilyen szörnyű gondatlan anya vagyok. Hogy is lehetne jó anya valaki, aki rendesen felöltözve, diszkrét sminkben, ápoltan jár az utcán és nem átall még olvasni is, ha jut ideje.

Azt hiszem, másban is felment volna a pumpa. Közöltem a pasassal, hogy ne ossza nekem az észt egy olyan alak mint ő és elküldtem melegebb éghajlatra a nagy szakértőt, aki még egy kendős kislányt is fiúnak néz. Persze a legfrappánsabb válaszok szokás szerint csak később jutottak eszembe: „azért csinálom, hátha ő is alkoholista lesz mint maga”, vagy látom tapasztalatból beszél az agykárosodásról”.

Miért van az, hogy az emberek késztetést éreznek hogy belekarattyoljanak mások nevelési szokásaiba, mikor soha senkinek nem jutna eszébe, hogy mással kapcsolatban tanácsokat osztogasson az utcán szembejövőknek. Hogy festene ha odamenne valaki ezekhez az okosakhoz és azt mondaná: „önnek rosszat tesz a pia, ne igyon”, vagy „ vékony a kabátja vegyen fel vastagabbat”.

Ti mit gondoltok, miért van ez így és mit tesztek ilyen helyzetben? Beszólni, beszélni, vagy menekülni a célszerűbb szerintetek?

Z.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.01 11:31:57Alvomacko

    kovvacs: meg! :-)

  • 2007.06.01 12:10:52kovvacs

    boribon:



    Harmadik:

    vagy beszéld meg velük, hogy csak olyasmit vehetnek/készíthetnek/hozhatnak a gyereknek, amit előtte Veled megbeszéltek;

    vagy vegyél magadnak egy hatalmas dobozt, és abba gyűjtsd a kacatokat.

    Lesz mit.



    Negyedik:

    Adj munkát nekik.

    Ezzel mindenki jól jár.

    Konkretizáld le, hogy az utolsó hetekben és a szülés után első hetekben pl. hetente kétszer főzzenek ebédet pl. kedden és pénteken, és írd le egy lapra, hogy mi mindent szeretsz.

    Azt is írd fel, hogy mit NEM akarsz enni, ha van ilyen, pl. káposztafélék, köménymagleves-tojásleves stb.

    Ugyanígy adj nekik munkát beszerzésekben: kérd meg őket, hogy hozzanak pelenkát, popsitörlőt, váltsanak ki gyógyszertári recepteket. Minden alkalommal nagyon szépen köszönjed meg a segítséget.

    Próbáld kitalálni, hogy beengeded-e őket ilyenkor a lakásba, esetleg Te mész át a cuccokért hozzájuk. Nem mindegy, anyósom pl. 2-3 órákat képes magát nálunk felejteni, és nincs az a célzáshalom, amitől elindulna, ha nem gondolja úgy magától.



    Ötödik:

    Tisztázd le most a férjeddel,

    hogy SENKI nem teheti be a lábát hozztátok az első hat hétben este 6 és reggel 9 előtt, a szülei se. Ha így gondolod jónak.

    Vigyázz, ha egyszer megkéred az anyósodat, hogy mutassa meg, hogyan kell a gyereket fürdetni, lehet, hogy a gyerek 4-5 éves koráig minden este át fog jönni.

    De lehet, hogy ennyire nem gáz a helyzet. (!)



    Hatodik:

    amilyen hamar lehetséges és mered, bízzad rájuk egy-két órára a gyerekedet és mozdulj ki.

    Hetente 1-2 óra elég kezdetben.

    Ha tudják, hogy hozzájutnak az unokájukhoz megbízhatóan, rendszeresen, egy szavuk nem lehet és idővel nem is lesz. Neked is jól fog esni a szünet. Bár nagyon nehéz lesz bízni bennük, de ha nem sötétek mint az éjszaka, nagy kárt nem fognak tenni a gyerekben. És ha kialakul a szertartás, hogy pl. minden csütörtök délelőtt, akkor az mindenkinek jó lesz, férjednek, gyerekednek is.

  • 2007.06.01 12:14:58kovvacs

    boribon:



    végül:

    keress egy tükröt a lakásban, és gyakorolj:

    "Köszönöm szépen, de nem."

    "Köszönöm a tanácsot, én másképp akarom csinálni."

    "Köszönöm, de nincs rá szükségem."

    "Köszönöm, ezt egyedül szeretném elintézni."

    "Köszönöm, de ez itt az én gyerekem, az én felelősségem és az én dolgom."

    "Kérlek, ezt ne így csináld."

    "Kérlek, ne úgy fogd."

    "Kérlek, ne add rá."

    "Kérlek, ne..."



    GYAKOROLD:)

  • 2007.06.01 12:15:48kovvacs

    Alvomacko köszi, lehet, hogy még visszaélek a kedvességeddel:)

  • 2007.06.01 12:19:38Alvomacko

    kovvacs: kitűnő Excel, meg Word tréningeket is tudok tartani. :-)))

  • 2007.06.01 12:23:43Alvomacko

    Tényleg, ti tegeződtök az anyósotokkal?



    Én egyikkel sem tegeződtem/öm.

    Lehet, hogy ez is baj? Márminthogy a tegeződős anyósoknál. Lehet, hogy így saját lányának tekint benneteket?

    Én nem szeretem amúgy a tegeződést, mert az valahogy más alapokra helyezi át két személy viszonyát. Olyankor többet engednek meg maguknak az emberek, lazábbak lesznek és nehezebb a távolságot is megtartani.

  • 2007.06.01 12:28:12kovvacs

    Nekem még mondta is, hogy "nekem Te olyan vagy, mintha a saját lányom lennél". Mire én: "nem baj, majd csak túléljük valahogy".

  • 2007.06.01 12:33:47kovvacs

    boribon:



    kicsit józanabbul:



    a lényeg az, hogy végiggondold, mettől meddig tart a saját intimszfrérád valamint a szűkebb családod intimszférája,

    és annak tiszteletben tartásához ragaszkodj.



    És mindig mondjad el a férjednek, hogy hogyan érzed magad, mit hogyan látsz. Még akkor is, ha nem érti. Ne arról beszélj, hogy a szülei milyenek, hanem arról, hogy NEKED mi az igényed, mire van szükséged valójában. Itt nem arról van szó, hogy Te vagy a szülei rossz emberek lennének, hanem arról, hogy nem vagytok kompatibilisek.

    ÉS - ez nagyon fontos - a történet most Rólad, a Férjedről és a Gyerekedről szól. Az a lényeg, hogy TI hárman jól érezzétek magatokat, és ha ez ellenkezik az anyósék jóérzéseivel, akkor sorry, ők most a rövidebbet húzzák.

    A helyzet lehet majd egyszer az életben fordítva.

    Lehet, hogy egyszer Neked kell őket nagybetegen ápolni, és akkor majd minden annak lesz alárendelve, hogy Nekik mire van szükségük és hogyan.

    Ezt csak azért írom le, hogy tudd, ez nem merő önzés, hanem logikailag helyes döntés az élethelyzetből fakadóan - és van olyan élethelyzet, amikor meg az ellenkezője lesz a logikus.

  • 2007.06.01 12:34:34Brumibaby

    kovvacs, ez, így, ebben a formában riasztó. Azért, amit Alvómackó írt. Mert nem kezelheted úgy a világot, mintha abban csak te léteznél, amelyben csak te tudod a tutifrankót és csak te diktálod a rendet. A te képed szerint a nagyszülő egy olyan kolonc, mint a köldökcsonk, megfelelő kezelés, oszt majdcsak leszárad. De azért amikor pont szükség van rá, akkor meg vegyük elő, és akkor viszont nehogy azzal jöjjön már elő, hogy most pont nem ér rá, nézni akarja a Barátok közt-et a tévében vagy fodrászhoz menne éppen, esetleg hasogat a feje.

    Lehet persze, hogy félreértelek, és akkor ne haragudj, nem akarlak bántani, mert bírlak nagyon.

  • 2007.06.01 12:36:13a:a

    Megőrülök, amikor a férjem nagynénje a férjem szüleiről beszél nekem, és úgy nevezi meg őket, hogy "az apád" és "az anyád"... Anyósom még csak-csak, bár a saját anyám azért mégis más, nade hogy valaki egy napon merje említeni az apósomat az apukámmal, azért gyakorlatilag ölni tudnék. Hogy azt a díszfütyit az apámnak nevezzék...

  • 2007.06.01 12:38:06zsuli

    No, gyerek alszik, én megebédeltem, jöhet a pihenés :)

    Először is, nekünk piszok nagy szerencsénk van az anyós-kérdésben!

    A férjemmel mikor még "csak" nagyon jó barátok voltunk, egy nyáron pár napot náluk töltöttem, még akkor összetegeződtünk, és tul.kép. jól kijöttünk. Azzal együtt, hogy anyósom nem gyengén depressziós...De messze laknak :) , az unokáját imádja és vesz neki jó kis bodykat, telefonon meg párom beszél vele, ő szívja meg (esténként min.félóra kesergés, hogy milyen szar is az élet, stb., ahogy az egy jó depresszióshoz illik...) DE eddig nem szólt bele a gyereknevelésbe! (jó, nem is gyakran találkozunk...) Az elején furcsállta ő is az igény-szerinti-szoptatás---no-kaja-3-hónaposan---stb., de mivel látja, hogy nincs a gyereknek semmi baja, nem szól. Úgyhogy szerintem a szisztéma később is az lesz, hogy a gyereknek nem mondunk rosszat Róla, ha ott lesz, alkalmazkodik az ottani szabályokhoz, itthon meg az itthoniakhoz.

    Az én szüleimmel meg olyan férjem kapcsolata, hogy anno amikor nyári táborban dolgoztam más városban, ő egy pár napra elutazott hozzájuk, lement horgyászni, esténként együtt söröztek, és pesrze ők is tegeződnek, "Drága mama" megszólítás kíséretében :)



    Szülés után anyukám volt nálunk másfél hetet, piszok jó volt egy ideig, hogy van aki főz (nem a kedvencem...), de azután már jólesett hármasban lenni...Kicsit aggodalmaskodóbb volt, mint bírtam volna, jót akart ő, de én hamar rendbejöttem, és nem viseltem jól a pátyolgatást, meg hogy éjjel is feljött, ha felsírt a pici, hogy vajon mi lehet a baja (na mi: mellre tettem és kész), de viszonylag jól bírtuk...





  • 2007.06.01 12:47:33Alvomacko

    Még gondolkodtam. Az jutott az eszembe, hogy az is fontos, hogy mennyire vagyunk vagy látszunk a helyzet urainak.

    Mertugye édespárunk este hazajön, mi meg panaszkodunk neki, kétségbeesünk, elbizonytalanodunk.

    Ő ugyanolyan bizonytalan, tanácstalan.

    Valamikor beszél az anyukájával, elmondja, hogy a kisfelesége fáradt, nyűgös, tanácstalan, kétségbeesett stb. Ekkor feléled - még egy anyósban is - a segítőmechanizmus.

    De nem biztos, hogy mondja, hogy a fiától tud egyről, s másról. Mert annyira intelligens, hogy ne keltse a látszatot, hogy a menye alkalmatlan vagy segítségre szorul.



    Szóval nem azt mondom, hogy a férjeknek csak a szépet és jót meséljük minden nap, mert az lehetetlen és a család nem is a felhőtlen bolodgságról szól.

    De ha lehet, akkor először próbáljuk meg magunk megoldani a problémát - anyukánk, barátnő, szomszéd, internet, másik anya, gyerekorvos stb. segítségével és ha végleg nem megy akkor jöhet a párunk. Persze ne feledjük, hogy ő épp olyan tapasztalatlan, meg férfi... :-)



    Ha meg sok kéretlen segítséget kapunk, akkor érdemes egy kicsit elgondolkodni, hogy nem viselkedésünk, lelkiállapotunk a kiindulópontja a segíteni akarásnak. Ha igen, akkor sajnos le kell nyelni a békát, majd összeszedni magunkat és lassan leépíteni a kéretlen segítőket.



    Ha nem, akkor meg érdemes velük tudatni, hogy minden OK, a helyzet magaslatán állunk, nézzék meg, hogy milyen szépen boldogulunk egyedül. És biztosítani kell őket, ha gond lesz, azonnal szólni fogunk. Ez előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. :-)

  • 2007.06.01 12:51:17Tish

    Alvomacko rulez:)

  • 2007.06.01 13:14:33boribon

    Köszi a sok választ!!! Tök jó, már csak a nem vagyok egyedül-tudat miatt is.

    Hát a lakáskulccsal az a helyzet, hogy tkp. nem mi adtunk nekik kulcsot ehhez a lakáshoz, hanem ők nekünk... Úgy értem ez itt az övék, mi kaptuk ingyen. Ami a férjemnek nem gáz, mert az belefér, hogy egy gyerek kap egy lakást a szüleitől, ha azok megtehetik, de engem így is baromira nyomaszt, hogy az én családom sajnos egy konyharuhányival sem tudott beszállni ebbe a lakásba,mert nincsenek túl jól eleresztve anyagilag. Jó, én megkerestem egy pár bútorra valót, de azt is csak a híd alá vihetném, ha nem lenne ez a lakás anyósoméktól. És az tény, hogy ezt ők, még soha semmilyen formában, még enyhe célzásként se dörgölték az orrom alá. Szóval lehet, hogy ez hülyeség, de nekem ezek után nincs pofám visszakérni a kulcsot. De tényleg le fogok ülni a férjemmel, és meg fogjuk beszélni, hogy mi legyen a szülői látogatások menetrendje, mert az azért nem járja, hogy bármikor, bármennyit...(A múltkor csak azért jött haza munka után a férjem egy fél órára, hogy találkozzunk, mert neki este még programja volt, na apósomnak sikerült pont abban a fél órában átjönni.)



    A tükrös ötlet nagyon jó, halál komolyan ki fogom próbálni, mert én tényleg nem nagyon tudok nemet mondani. Biztos röhögni fogok magamon, de lehet, hogy használni fog.

    És bizony Alvómackó, magamba is néztem, mert igazad van, hogy valószínűleg az sem véletlen, hogy kit árasztanak el kéretlen segítséggel.

    Azért nem vagyok az a rakás szerencsétlenség távolról sem, csak a simulékony, és extrém módon konfliktuskerülő magatartásomat biztosan lehet úgy értelmezni, hogy bizonytalan vagyok. Ami néha tényleg vagyok, de azért nem annyira, mint tűnik.

  • 2007.06.01 13:27:17Alvomacko

    boribon: örülök. Bevallom, hogy nekem is csak néhány éve sikerül alkalmaznom ezt a technikát.

    Mert előtte minden apróságért felhívtam az anyut és utána persze rohadtul csodálkoztam, hogy folyamatosan segíteni akar.

    Mióta rendbe tettem magam körül a magánéletemet, felismertem, hogy egyedül is képes vagyok ellátni a gyerekeket és nem kell minden problémámmal az anyuhoz fordulni tanácsért, azóta nincs is kéretlen segítség!

    Néha már azon bánkódom, hogy milyen jó lenne, ha az anyu gondolatolvasó lenne és mondjuk venne nekünk zsömlét, hogy meló után ne kelljen elmennem érte vagy néha küldene valami vacsorát. :-)

  • 2007.06.01 13:42:09katampusz

    azért a nagyiknak se könnyű.

    nekik ugyanúgy meg kell tanulniuk a nagymamaságot, mint nekünk az anyaságot.

  • 2007.06.01 13:52:57boribon

    Ez így van katampusz, ebben én is biztos vagyok, nekik sem lehet könnyű. Csak az a nehéz, hogy, míg a saját anyukámmal meg tudom beszélni, hogy szerintem milyen egy ideális nagyi, meg szerinte milyen(vele ez kb. egyezik, legalábbis egyelőre úgy tűnik), addig az anyósomnak nem merem, nem tudom ezt elmondani.

    De lehet, hogy a baba majd előhozza belőlem a talpraesett anyatigrist. :-) És az én esetemben valószínűleg még az is egy aránylag barátságos tigriske lesz, csak fog tudni nemet mondani. :-)

  • 2007.06.01 14:02:29katampusz

    boribon, nem irigyellek :)

    ne lásd sötéten a dolgokat, talán nem lesz olyan vészes a szitu mint kovvacséknál. aminek lehet, annak nézd a jó oldalát, ha meg nagyon gázra fordulnának a dolgok akkor előrántod kovvacs tanácsait és szépen megtanítod anyósodékat az egészséges távolság betartására.

    én szurkolok :)

  • 2007.06.01 14:05:21kovvacs

    Brumibaby, melyik a riasztó? :)

    Amit boribonnak írtam, vagy amit Alvomackonak?

    Nem mindegy :))))



    Amit boribonnak írtam, az keseű tapasztalatokból született. Pl. hogy milyen az, amikor felnézel szoptatás közben gyanútlanul, és az orrod előtt áll egy vadidegen nő, aki nemcsak bámulja a meztelen melledet, de el is kezd dirigálni, hogy nyomjad be a cicidet, mert különben megfullad a gyerek és különben se úgy tartsad.

    Ja igen, nem tudtad, hogy jön, nem szólt, bejött, nem kopogtatott, nemhogy egy árva szót nem szólt de szántszándékkal belpoakodott, és nincs egy k*rva perce a napodnak, amikor ne kellene arra számítanod, hogy megjelenik és belepofázik mindenbe. Már azt se tudod, hogy merjél-e dugni a férjeddel. Nincs hova menned, mert a SAJÁT OTTHONodba ki-be mászkál egy agresszív idegen, aki félistenként osztja az észt és alakítja az életedet. Nincs hova bújnod. Olyan érzés, mintha a bőröd alatt turkálnának. Reggel arra ébredsz, hogy egy stresszben vagy, mert már várod, mikor jön, de soha se tudhatod előre, hogy óhajt-e aznap megjelenni és mikor. Csak azért nem kopog SOHA és jár úgy mint egy szellem, hogy NE ZAVARJON. Mert ő maga a MEGTESTESÜLT TAPINTAT. Ő CSAK JÓT AKAR. És ha ezt nem fogod fel, akkor Te vagy a bunkó. Hogy is volt? "Hogy mersz engem azzal megalázni, hogy nekem előre szólnom kell, hogy mikor jövök?! Akkor jövök, amikor akarok!!!!" "Engem Te nem fogsz kidobni a saját fiam házából."

  • 2007.06.01 14:11:08kovvacs

    Brumibaby,



    amit meg Alvomackonak írtam, az bizony kiegészíthető, abban igazad van.

    Mert egy felnőtt anyának joga van

    - közölni, hogy most nem ér rá, és az adott időpontokban se;

    - megtagadni a lánya konkrét kérését

    stb.

    Önálló ember ő is. És nem lehet evidenciaként kezelni, hogy az anyám itt van nekem talonban és kész, mert ez a dolga.

    Én pl. most megbeszéltem előre anyámmal, hogy mit tervez a nyár végére. Nem köteleztem, hanem megkérdeztem, hogy el fognak-e utazni augusztus 10. után. Mert ha igen (jön a második gyermekem), akkor másképp oldom meg a nagyobbik SOS felügyeletét a szülés alatt. De nem utaznak el, és felajánlotta, hogy természetesen számíthatok rá. De nem lettem volna megsértődve, ha nem. Nem vettem evidenciának. De örülök, hogy így lesz.

    Nálunk azért speciális a helyzet, mert hirtelen lett sok unoka anyáméknál, 2005 júniusa és 2007 szeptembere között 5 unoka született/tik 3 családban. Nem is várhatom, hogy anyám mindig pont az én óhajaimat lesse. De tényleg felhívhatom, ha bajom van és megkérdezhetem a véleményét. És ez jó. Még akkor is, ha néha az ellenkezőjét csinálom:)

  • 2007.06.01 14:17:04a:a

    kovvacs: ez durva, valóban.

    Szerintem nagyon sok múlik a férj hozzáállásán. Ha ő megérti, hogy mi a baj, és meri ezt tolmácsolni a szülők felé, akkor nem lehet nagy gond. Nálunk az a furcsa helyzet van, hogy a férjem egészen más férj-típust testesít meg, mint az apja - hála az égnek!!! -, én pedig egészen más feleség-típus vagyok, mint az anyja. Az én esetemben ez érthető, hiszen én azt a mintát követem, amit otthon láttam: egyenrangú felek a házasságban, időnként konfliktusokkal, sok kompromisszummal, de lényegében mindkét félben azzal az érzéssel, hogy EGYENLŐEK ebben a kapcsolatban. A férjem esete más: szerintem ő tudatosan alakította így magát, mert az apja magatartása mint férj és apa őt is taszítja, így minden módon igyekszik másként élni. Én pedig ebből profitálok. Apósom pedig nagyokat néz, és szerintem magában papucsnak tartja a fiát, és lehet, hogy le is nézi ezért, kíváncsi vagyok, mikor fog ez egyszer kibukni. Pedig rosszul ítéli meg a fiát, mert a legkevésbé sem papucs, csak nem tekinti cselédnek a feleségét, sőt, a cseléd szó nem is megfelelő, talán a csicskás jobban fedi a valóságot.

    (a hétvégén majdnem kiabált anyósommal, mert az kidobott egy régi fa vágódeszkát a tűzrevalók közé, mert már kezdett szálkásodni. Számomra felfoghatatlan, hogy a férjem - vagy bárki más - beleszóljon abba, mit tartok a többnyire általam végzett konyhai munkához megfelelő eszköznek...)

  • 2007.06.01 14:18:07kovvacs

    Hát boribon,

    azért hosszabb távon az lenne a jó, ha el tudnátok költözni.

    És ha nem is mered visszakérni a kulcsot (zárcserét lehet csinálni vagy plusz egy zárat felszereltetni, esetleg csak egy riglit vagy láncot pluszban "a tolvajok ellen", amit csak belülről lehet nyitni),

    azért megpróbálhatod megmondani, hogy mindig csöngessenek.

  • 2007.06.01 14:25:31marcangoló

    Alvomacko, egy anyának "szuterén" joga van a beleszólásra, egy gyereknek meg arra, hogy menjen a saját feje után. Biztos velem van a baj, én nem engedtem beleszólni a gyerek dolgaiba (csak a zuramnak, meg akit én kértem), és aljas módon nem voltam bizonytalan. :-(

    Kovvacs, írjál már egy postot. Ezeket a tanácsokat egy az egyben át lehetne emelni.

  • 2007.06.01 14:46:13marcangoló

    És akkor álljon itt egy örökbecsű mondás. A zuram örvendeztetett meg vele, gondoltam megosztom:

    "Az elvek olyanok, mint a puki, az ember tartja, ameddig tarthatja". :-) Úgyhogy megyek még én is anyámhoz tanácsért. Szoktam is ám, csak úgy, hogy ne vegye észre senki. :-))

  • 2007.06.01 14:58:14marcangoló

    Boribon, azért hiába az ő lakásuk, ti éltek ott. Ha albérlők lennétek, a tulajnak sem lenne joga a legváratlanabb pillanatban beugrani, akkor sem, ha van kulcsa...

  • 2007.06.01 15:12:36kovvacs

    Boribon,



    meg nagyon fontos, amit én borzasztóan elszúrtam.



    A vicc kedvéért úgy szúrtam el, hogy az anyámra hallgattam, és ez esetben meg pont nem kellett volna.



    Tényleg mondd el a férjednek az érzéseidet és a problémáidat az üggyel kapcsolatban. ÉSSZEL. Inkább gondold végig előre alaposan. Itt jönnek a hülye kommunikációs tanácsok, hogy nem szabad őket fikázni, nagyon kedves megnevezést szabad csak rájuk használni ha említed őket.

    Arról kell beszélni, amit Te érzel, ami Neked rossz, ami Téged zavar.

    Próbálok valami példát mondani: "Nagyon szeretném, ha az este csak kettőnkké és a gyermekünké lenne. Úgy érzem, Hozzád tartozom, és szükségem van erre az intim időre. A legnagyobb jóindulat mellett is zavar bárki más. Mindenki zavar. Még a szüleid is. Mit szólnál, ha minden héten egy este átugranánk hozzájuk, de az összes többi este csak a mienk lenne?"

    Valami ilyesmi.



    Mit szúrtam el én?

    Még az anyósomnak csak el-elmotyorásztam vagy kicsit hangosabban néha megmondtam ezt azt (válasz: "de én nem belszólok, én csak tanácsot adok");

    de a férjemnek sose szóltam.

    Tudod, klasszikus női szerepmodell: a nő hallgasson és tűrjön, az a jó házasság titka. Na ebben tévedett az anyám és én is, hogy rá hallgattam.



    A helyzet az, hogy a férjem meg volt lepve, amikor kiborult a bili. Nagyon. És azóta is kicsit tart tőlem, meg a szituációtól. És ezerszer megkérdezte, hogy miért nem szóltam semmit, hiszen ő ezt nem is tudta, hogy mi van a fejemben. Magától meg azért nem volt esélye, hogy észrevegye, mert az anyósom napközben ólálkodott itt elsősorban, a drága emberem meg általában nagyon sokáig dolgozott, és mire hazaért, az anyósom elment. Nem is érzékelte, mekkora intimszfératiprás folyik, én marha meg hallgattam.



    Tehát beszélni. Ésszel, nyugodtan, átgondoltan. Soha nem feledve, hogy az Ő Szülei. Szereti őket, ők is szeretik a fiukat, Téged is szeretnek, csak egyikőtöket se tekintenek önálló személyiséggel és intim szférával rendelkező felnőttnek. Ez baj, de nem halálos veszedelem. Vérmérséklettől függően kölcsönösen meg lehet tanulni, hogy mindenkinek jó legyen.

    De beszélni. Kedvesen. Konkrét ötletekkel. Precízen megfogalmazott, rövidre vágott panasszal, amiben konkrétumok szerepelnek. Mi a rossz és mi lenne helyette a jó - javaslattal. Őszintén bevallva, ha a múlt hét óta valamit már nem úgy látsz, és jobb lenne, ha mégse így vagy úgy lenne.



    Mert ha magadba fojtod, járhatsz úgy, mint én. Már csak a picim miatt se volt olyan jó az az ordításos összeveszés, amikor kijött belőlem az összes keserűség és elnyomás...

  • 2007.06.01 15:20:37boribon

    Ó, kowacs, anyósoméknak a hosszabb távra is van elképzelésük, hátulsó pár előre fuss alapon, ők költöznek majd ide, mi meg az ő házukba, ami nagy. Lényeg, hogy továbbra is fenntartsuk a kommunát!:-)

    Na, azért annyira szerintem sem sötét a helyzet, ez még a jövő zenéje, és a férjemben azért nagyon bízom, mert vele szerencsére meg tudom beszélni a dolgokat. Érdekes, neki még nemet is tudok mondani... Néha. :-)

  • 2007.06.01 15:24:45boribon

    Nagyon jó volt olvasni a tanácsokat/vigaszokat, tényleg sokat segített, azt hiszem most már kevésbé pánikolok ettől az egésztől... (Viszont most mentem, könyvtárba, mert elkezdtem a holnapi vizsgámon pánikolni. Még szerencse, hogy mindig van min... :-))

  • 2007.06.01 15:32:23marcangoló

    Boribon, mindent bele! :-)

    Kovvacs, nekem elképzelhetetlen, hogy ne mondjam a zuramnak, hogy itt volt az anyja, és mit mondott, csinált. Napról napra, tételesen.

    De nagy valószínűséggel én venném észre utoljára, hogy zaklatnak, mert nálunk a család a faluban pár háznyira lakik egymástól, és simán átugranak a rokonyok egy kis zselatinért, berongyolnak kopogás nélkül pl. a keresztfiaim, vagy megnézik, van-e valami édesség a spájzban... A zuram ellenben ahhoz van szokva, hogy becsukjuk az ötödiken a lakás ajtaját, és onnantól bejelentéssel fogadunk.

  • 2007.06.01 15:47:26Alvomacko

    marcangoló: és belegondoltál már abba, hogy mit fogsz érezni, mi fog majd eszedbe jutni, ha a gyerekeid a saját fejük után mennek?

    Hogy fogod elviselni? Megvonod a vállad és továbblépsz? Vagy megmondod a véleményedet? Vagy majd gyötrődsz, hogy mit és hogyan kellene mégis mondanod? Vagy gyötrődsz majd azon, hogy te mindent megadtál/nem ezt tanítottad/nem ilyen példát mutattál és most mégis...?



    Jó, persze ez nem biztos, hogy minden gyerek esetében ilyen tragikus a helyzet. De én mindig azt vallom, hogy a lehetséges rossz dolgokra is fel lehet készülni előre. Sőt, kell is! Mert a váratlan helyzetekkel nem biztos, hogy megefelelőn meg tudunk bírkózni. Meg akkor már lehet, hogy késő is.

  • 2007.06.01 15:55:32marcangoló

    Már mondtam, hogy nem gondoltam bele. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy esetleg ellenállnak a tökéletes tanácsaimnak. :-) Írtam is, hogy valószínűleg idejétmúlt leszek az igény szerinti szoptatással, addigra biztos kitalálják az _idény_ szerintit, vagy mittomén. Nem igazán tudom még elképzelni sem, hogy a jelenleg 5 hónapos lányom esetleg elém áll, és azt mondja, hogy ne szójjmábele! Ennyiből neked már lehet tipped, mert a te lányod már nagy, önálló, egyéni elképzelései vannak már most is. Az enyém nem tud elémállni sem- maximum négykézláb. :-)

    Fogalmam sincs, mi lesz. Majd feltalálom magam. Muszáj lesz.

  • 2007.06.01 15:59:21marcangoló

    Abból indulok ki, hogy a gyerek személyiségének a nagyja 3 éves korára kialakul, kiskamasz korára meg végképp nem lesz tovább nevelhető egy gyerek. Amit addig nem adtam át, már nem fogom. Ha olyanok lesznek a családi viszonyok, mint most, akkor nem félek, ha bármi beütne, egyrészt ráérek akkor aggódni, másrészt nem szégyellek tanácsot, segítséget kérni. Remélem, megtart a szociális hálóm. Ha nem, akkor gáz van. Nem tudhatom előre. Nem aggódom a jövő dolgain. Nem tudok azon aggódni, ami még nincs, de lehetne.

  • 2007.06.01 16:00:21Alvomacko

    marcangoló: bocsi, nem figyeltem. És miattad nem aggódom, te mindig jól feltatlálod magad. :-)))



    Na, menek főzök valami vacsorát a családnak. A kicsi örült a parikáskrumplinak nokedlivel, de a nagy pizzát kért. Bebuktam. :-)

  • 2007.06.01 16:04:39marcangoló

    Pizza parikáskrumplis feltéttel?

    Azért csak félts engem, mert még ki tudja, mi jön...

  • 2007.06.01 16:26:22kovvacs

    Hehh, én már most tartok tőle, mi lesz itt még. Ennyi akaratot, önálló elképzelést, saját-fej-után-menést, mint amit az én tizenhat hónapos lánykám produkál... Félelmetes! Komolyabb én-ereje van, mint nekem. De már a hisztit jól elsajátította a hülye anyjától. Ha valamit a fejébe vesz, akkor grrr. Úgy tud haragudni rám, hogy komolyan elszégyellem magamat. Simán megcsinálja, hogy fütyül a szép szóra. És még beszélni se tud. Jesszusmáriám. Alvomacko, na én mindenre el vagyok készülve, amire _elvileg_ el lehet készülve az ember. Hát nem maga lesz az unalom és béke a kapcsolatunk. Se ma, se tíz év múlva, se harminc év múlva... És még arra is van esélyem, hogy a csajszi okosabb egy nagyságrenddel nálam. Az, hogy szebb, már biztos. Meg az is, hogy "erősebb". Különben meg marhára örülök és borzasztóan büszke vagyok a lyányra. :) Nincs is annál jobb dolog, ha különb a szüleinél. De hogy könnyű lenne valaha is... esélytelen :))))

  • 2007.06.01 16:27:52Alvomacko

    marcangoló: nem is rossz ötlet! :-)



    Amúgy krumplipucolás közben eszembe jutott még valami.

    A legszomorúbb az az egészben, hogy a mi szüleink, anyósaink biztosan ugyanígy szenvedtek a kéretlen tanácsoktól szüleiktől és mire mi felnőttünk, mindezt elfelejtették. Vagy talán mi is úgy leszünk vele, hogy ha nekünk nem volt jó, akkor a gyerekeinknek se legyen könnyebb helyzete? Tűrjenek el ők is minket?



    Jaj, most nézek egy filemet a "halló" kutyákról. Süketeknek vagy nagyothallóknak jelzik a különböző hangokat. Pl. a telefoncsöngést. De csak azt nem értem, hogy egy süket ember mit kezd a telefonnal...

    De a többi dolog jó. Pl. jelzi, ha csengetnek az ajtón, vagy ha a füstjelző megszólal.

  • 2007.06.01 16:33:30Alvomacko

    kovvacs: az annyira jó, ha különbek mint mi. Én semmiféle féltékenységet nem érzek, mert szebbek, okosabbak, másabbak mint én.



    De látom, hogy olyan huncutok, sokat nevetők, nyitottak mint én. És olyan boldog vagyok, amikor egy-egy moszdulatukban, szófordulatukban, véleményükben ott látom magamat. :-)

    Nincs ennél nagyobb öröm. Ilyenkor érzem azt, hogy ezért érdemes élni! :-)

    Én nagyon boldog vagyok, hogy anya lehetek, még ha néha nagyon nehéz, fárasztó tevékenység is ez. :-D

  • 2007.06.01 16:37:17Anyatünde

    2. piskóta sül (kicsi a forma és sokan jönnek, kettő torta kell), habcsókok (ezt kért a kicsilányom) a tepsibe prüttyögetve, MaciLaci még durmol, úh. idesettenkedem...



    Alvómackó: most először, mióta olvasom őket, nem értem egy hsz.-odat.

    Konkrétan: "Ha mi nem tudjuk elfogadni a szüleinket (lsd. "Ő azt mondta, hogy nem. Én megőrülnék egy ilyen monitor előtt."), akkor nekik miért kellene elfogadni bennünket? Hol van ez leírva? :-)))"



    Nem értem, hol van itt a nem-elfogadás. Szerintem csak arról van szó, hogy némely dologban iszonyatosan különbözünk, édesanyám és én. Őt ez a felirat serkenti munka közben, engem ugyanez frusztrálna és lebénítana. Ennyi. Nem több, és nem kevesebb.

    Amikor ez szóba került, nem mondtam neki, hogy hülyeség. Mert nem is gondoltam. Tényleg csak ennyit gondoltam, hogy én nem tudnék egy ilyen felirat előtt ülve dolgozni. De ez még akkor se lenne gond, ha egy fedél alatt laknánk, hiszen Windows NT (hol van már a tavalyi hó... ;-))) ), vagy XP mellett úgy álllítom be a saját "térfelemet" a gépen, ahogy akarom - talán ez a képernyővédőre is vonatkozik.



    Még egyszer, nem látom, hol van itt a nem-elfogadás...



    Paprikáskrumplis pizza? Hmmm. Én összenyomott paprikáskrumplival töltött palacsintáról olvastam már, mégpedig Polcz alaine "Főzni jó" c. szakácskönyvében...

  • 2007.06.01 16:39:00Anyatünde

    Bocs, Polcz Alaine, természetesen.

  • 2007.06.01 16:43:56Alvomacko

    Anyatünde: háááát, ott lehet, hogy túloztam vagy inkább nem jól fogalmaztam. Valami olyasmit akartam, hogy a szüleink viselkedésében, szokásaiban is van egy csomó olyan, amit megkérdőjelezünk vagy csak látszólag fogadunk el.

    Valami ilyesmire gondoltam...



    Nem, nem paprikáskrumplis pizza lesz. :-)

    Két külön ételt főzök. :-D

  • 2007.06.01 16:44:02Anyatünde

    Kovvacs: öntörvényű. A nagyfiam is, ismerem a jelenséget. És, ha meggondolom, a számomra igazán fontos dolgokban én is. Csendesen, szívósan öntörvényű vagyok.

    az én 16 hónapos MaciLacikám még reagál, ha azt mondom, hogy NEM! (Pl. WC-csésze, tűzhely a két nagy favorit) Nem is kell, csak normál beszédhangon. Újszerű élmény... Illetve a kislányom is csinálta, talán... már nem tudom.

  • 2007.06.01 19:51:04Alvomacko

    Nem tudom megállni, hogy elmeséljem. :-)

    Nagyon jó anyának lenni! :-)))



    Jövő héten lesz a szülinapom. Meg a lázas készülődés. Lilla megkérdezte, hogy melyik könyvesboltból szoktam könyvet rendelni. Kis hezitálás után közölte, hogy 1000 Ft-ért rendelhetek onnan magamnak valamit, ő majd elhozza. (Amúgy 2500 Ft-ja van. :-) )



    Aztán érdeklődött, hogy két idézet közül melyiket választanám. A barátnőjének... Na, jaaa! :-)



    Most meg bezárkóztak a szobájukba.



    Imádom őket, annyira aranyosak. Ez az első szülinapom, amire komolyan és egyedül készülnek!



    Annyira megható! Mingyán sírok...

  • 2007.06.01 20:18:02kovvacs

    Alvomacko :))))

    Gratulálok a lányaidhoz :)

  • 2007.06.02 22:47:39Tori

    Előre is gratulálok, társam az Ikrekben. :) Én idén nem ünneplem, mert mindenkivel összevesztem, aki köszönthetne. Majd egyszer cuzammen pótoljuk, oké? ;)

  • 2007.06.02 22:58:42Alvomacko

    Tori: óóóó, az nem jó! Sajnálom. :-(



    Engem meg végre megünnepelnek. Sokan. Már évek óta erre várok. :-)



    És lesz puncstortám is. Mint gyerekkoromban. Meg 37 évem is, amin lehet majd jót gondolkodni.

    Ez most nagyon soknak tűnik már. No, nem leszek tőle depis, mert még egyszer ennyi szép év vár rám. :-)

  • 2007.06.02 23:10:42kovvacs

    Alvomacko, az én 37-ik szülinapomon még lehet, hogy szoptatni fogok... leszek tán 50 is, mire úgy fognak ünnepelni, mint Téged :)

  • 2007.06.02 23:25:08Alvomacko

    kovvacs: de rémelem téged meg eddig ünnepeltek rendesen! :-)

  • 2007.06.02 23:27:09kovvacs

    Alvomacko, tulképpen igen :)

    Csak az igazán melós része az életnek nemrég kezdődött nálam és még el fog tartani pár évet.

  • 2007.06.02 23:29:00Tori

    Az én lányomnak annyira tetszett a saját szülinapja, hogy utána hetekig kiszedte a cserepes virágokat az ablakból, az ölembe pakolta és azt mondta "bódod szüjinapot, ez a te medjepetésed", úgyhogy én csak ne rinyáljak, idén vagy hússzor köszöntött már az, aki nekem a legfontosabb. :D

  • 2007.06.02 23:31:56kovvacs

    Tori :))))))

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta