SZÜLŐSÉG

A másodikkal minden más

2007. május 25., péntek 11:45

Persze tudtam én, hogy a második terhességem nem ugyanolyan lesz, mint az első. De ilyen komoly különbségekre álmomban sem gondoltam volna.

Első alkalommal „megváltozott az életem”. Vagy, tudjátok mit, nem is kell oda az a macskaköröm. Tényleg megváltozott. Addig kicsit bulizós, laza életet éltem, szabadon, mint a madár, volt egy eléggé hajtós melóhelyem, meg valami majdnem szinglis-divatos életem. Ezen még a férjhezmenetel se változtatott. Szerettem volna babát, mint annyi más nő. Tudtam, hogy jönnek a lemondások és a virrasztós éjszakák, de akkor is azt gondoltam, hogy így lesz teljes az életem, kell a gyerek.


És amikor terhes lettem végre, magam voltam a földöntúli boldogság. Nem múlt el úgy óra, hogy ne foglalkoztatott volna a kérdés. Simogattam a hasamat. Bújtam a könyveket. Bababoltokba kezdtem járni. A húgomnál lógtam, akinek már megszületett a picije. Hosszú perceket töltöttem a tükör előtt minden nap, hogy az összes szögből megszemléljem a testem változásait. Lefoglalt, hogy mit veszek fel a növekvő pocakomra. Már tizenkét hetesen úgy próbáltam öltözni, hogy minél jobban látszódjék rajtam a terhesség. És persze halálra izgultam magam, minden fura érzés a hasamban aggodalomra adott okot. Talán kilyukadt bennem valami? Ez vesegörcs, vagy máris szülök? És mi lesz, ha beteg lesz? És mi lesz, ha azért lesz beteg, mert én attól félek, hogy beteg lesz?

Kedves drága második gyermekem még a pocakomban lakik, lassan hat hónapja. Amikor megtudtam, hogy várom őt, örültem. Bekódoltam, hogy nem szabad egy kispohár bornál többet inni, szedni kell újból a folsavat meg a babavitamint, és vigyáznom kell a szénhidrátfogyasztásomra. Ja igen: azért egy kört idegeskedtem azon, hogy megint kezdődik a hercehurca az egészségügyi intézményekkel.

Ennyi. Kicsit szégyellem magam, de bizony a második terhességemet alig veszem észre. Se földöntúli örömorgiák, se mérhetetlen aggodalmak nem kísérnek. Amikor a tizenötödik héten megéreztem a gyerkőcöm mozdulatait, egy apró mosollyal tudomásul vettem, aztán ment az élet tovább. Ha most valami furát érzek a hasamban, morgok egy kicsit, hogy „anya bele nem bokszzsák, kisfiam”, és kész.

Nem vagyok fáradékonyabb. Nem ingadozik jobban a hangulatom a szokásosnál, amúgy se vagyok a kiegyensúlyozottság mintaképe. Huszonöt hetesen még egyetlen terhesruha sem volt rajtam, és a hét elején először fordult elő, hogy egy srác negyed óra hezitálás után felállt a villamoson, hogy a helyét átadja. Nem tudok eljárni terhestornára, néha elfeledkezem a vitaminokról. Nem zabálok és nincsenek extra megkívánásaim az étkezésben. Kívülállónak érzem magam a lelkes elsőgyerekváró anyák társaságában, mintha más bolygón élnének ők meg én.

De esténként – a férjemmel együtt – hosszasan simogatjuk a hasamat, és beszélgetünk Vele. Mert Ő nem véletlenül van. Akartuk. Nagyon szeretjük és várjuk! Akkor is, ha Ő már kevésbé dúlja fel az életünket.

matzi

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.05.25 13:04:04Mamaka

    Az első gyereknél alig várod, hogy a rendes ruhád lecseréld terhesruhára, a másodiknál alig várod, hogy végre a rendes ruhádat hordjad, a harmadiknál a terhesruha a rendes ruhád...

  • 2007.05.25 13:12:12szeszter

    mamaka :)))



    van benne valami... most megyek vmi csini terhesruhát venni nyárra, mert lesz esküvő, meg díjátadó meg istentudjami, és hát nem lehet mindenhova a flangálósba menni.



    a második terhesség is nagyon szép, de valóbán másképp éli meg az ember lánya.

  • 2007.05.25 13:17:06Tjuca

    Mint ahogy nem voltam az a tüpise első gyerekes anya remélem nem leszek a másodiknál sem az az abszolútli Zen típus.

    Most egyelőre aggódok. Tegnap egy 7,1 mm-es petezsákot láttunk, aminek én is örültem, de az orvosom kb. annyira, mintha 4-ese lett volna a lottón. Volt minden: vérzés, aggodalom, várakozás körömrágás, és tegnap ha nem is sóhajtottam fel teljesen egy adag kő legörgött. :-) Az, hogy ezek után milyen lesz? Nem tudom. Remélem lesz baba, egészséges, és én már ettől boldog leszek!

    Első gyerekkel hánytam, mint a lakodalmas eb. Most meg semmi. Az orvosm kicsit rámpirított, hogy én már öt terhességnyit hánytam az elsővel, ne zaklassam már. :-) De ugye a megszokások. Említette, hogy hozat romlott húst, csak nekem. Na ekkor felfordult a gyomrom ;-P.

    Most egyszerre parázok, a fekete pontom közepébe várom a babát, és várom a dibidobit. És ha ez a 15. gyerek lenne, akkor is ennyire izgulnék. 8)

  • 2007.05.25 13:20:37marcangoló

    Tjuca, ez de jó hííír! A 7 mm stimmel a korához? Én az elsőnél nem hánytam szemernyit sem, már aggódtam is, hogy ez így tuti nem gáz-e. Aztán Blankánál behoztam. Nem a hányást, de az émelygést majdnem 9 hónapon át.

  • 2007.05.25 13:30:31Tjuca

    Marcangoló!



    Onnan számoltunk, hogy mikor volt negatív a teszt, meg mikor lett pozitív, Kinga mennyivel fogant később, meg ugye a vérzés... Így az orvos szerint stimmel, és icipici. Majdnem pipr előtt fogant. Most azt kell várni, hogy az ő üteméhez képest jól fejlődjön. :-) Két hét múlva megyek, remélem minden rendben lesz. Az orvos is rögtön azt mondta meg az asszisztensnőci, hogy fiú, mert a lányokkal szoktak többet hányni. :-)Az orvosom nem az a hurráoptimista, de most sokkal bizakodóbb volt, mint én, és még képet is kaptunk :-) pedig nem dobálózik vele, hogyha nem biztos a dolgában, hogy ne fájdítsa az ember szívét. Tudom, még messze a 14. hét, de most nagyon megkönnyebbültem, és titkon, na jó nem is titokban már örülök!!! :-)

  • 2007.05.25 13:31:30Mamaka

    Az izgulás más. Az elsőnél teljesen alapnak vettem, hogy egészséges lesz, a másodiknál már sokkal jobban paráztam, a harmadiknál meg minden egyes ultrahangot pisszenés nélkül vártam végig, gülü szemekkel lesve a monitort (mintha legalábbis értenék hozzá), és csak a végén mertem kérdezni, hogy ugye minden rendben van. Ja és a szülésnél is sokkal jobban féltem a harmadiktól, nem azért mert már tudtam mi vár rám, hanem hogy nehogy akkor történjen valami.

  • 2007.05.25 13:44:07kullikki

    Mamaka,

    Én is hármat tervezek.

    Most az elsőnél én is alapnak vettem, hogy semmi baj nem lesz. Június közepén kellett volna születnie. Ehhez képest a 35. héten toxémiával kerültem éjjel kórházba,és másnap "megszakították a terhességet", ahogy a dokik fogalmaztak. Tehát 17 napja van egy kisfiam, aki ugyan egészséges,és remélhetően később sem lesz baja,de, hogy a másodiknál paramama leszek a terhesség alatt, az tuti...:))

  • 2007.05.25 13:47:48Mamaka

    Kullikki, nagyon sajnálom, és nagyon örülök neki, hogy most minden rendben van, jó egészséget nektek!

  • 2007.05.25 13:54:35rózsa

    Nem csak a várakozás más. Amikor megszületik a második baba rájön az ember, hogy minden más mint az elsővel. Először mindenen aggógtam, azon evett-e eleget, hízott-e eleget? Vmelyik fránya rokontól nem szed-e össze betegséget? És sterilizáltam mindig mindent :-))

    A másodiknál egyszerűen nem volt időm annyit aggódni (Lehet, hogy a másfél év korkülönbség miatt). A kicsi mindig kapott vmilyen nyavalyát a nagytól, és egyszerűen nem volt időm annyit suvickolni. Meg is van az eredménye: a második stramm kissrác, nagyon ritkán beteg, Az első meg bár már elsős többet volt otthon a télen mint iskolába. Pedig mindkettő fiú.

  • 2007.05.25 13:57:30bohar

    mamaka, nagyon jo a tapasztalataidat olvasni, mi keszulunk a harmadikra, tervezzuk, varjuk ot, de ugye azert valami jobb, esetleg a szules-konnyebb/gyorsabb, gyermekagy(ami nekem mindig alegrosszabb-konnyu terhesseg problmentes szules, es nehez, fajdalmas gyermekagy)?

  • 2007.05.25 14:00:20bohar

    de amugy is masok a gyerekek, nekem ez a dobbenet raadasul, az elso igeny szerinti szoptatasa abbol allt, hogy allandoan mellen volt es neha tartott negyedore szunetet, majd ezek a szunetek egyre nottek, a masodik, komolyan cssak 3-4 ortankent kert enni, es ertetlenkedve nezett ram, ha kozben sirt es esetleg megkinaltam..a korabbi tapasztalatok miatt

    nekem nagyon lelkiismeretfurdalasom volt a terhesseg alatt, hogy nem tudok "befele" figyelni,alig jut az eszembe

  • 2007.05.25 14:15:49katampusz

    úgy látom, hogy akkor én az elsővel viselkedtem úgy, mint ahogy a másodiknál kellett volna.

    nincs egy cikk a harmadik terhességről?

  • 2007.05.25 14:22:28Timimimi

    Tényleg teljesen más a két terhesség, én a másodikat sokkal rosszabbul viseltem, igaz az elsőnél is hánytam, de úgy a 20. hét körül elmaradt, a másodiknál ez kitolódott a teljes terhesség idejére, sőt a harmadik harmadban nagyon aludni se tudtam, pedig mind a kettő fiu. És miután megszülettek ki is derült, hogy a két gyerek teljesen más, az első egy megfontolt, nyugodt bújos gyerek, a második egy kis örökmozgó, egy percre nem nyugszik el, eddig nagyon ölbe se szeretett lenni, de most 17 hónapossan kezdett el egy kicsit bújosabb lenni.

  • 2007.05.25 14:30:47Mamaka

    A harmadiknál a terhesség már nem annyira mámoros állapot, mint az elsőnél, azon egyszerű oknál fogva, hogy ott van a két másik, akikkel törődni kell, és nem jut annyi idő magunkkal foglalkozni. Én pont ezért a harmadik terhességem idején fogadtam egy bébisittert, hogy hetente kétszer jöjjön el, amíg én elmehetek terhestornára, vagy csak egyszerűen magam legyek. Jó hír, hogy a környezetemben lévő három gyerekes anyákhoz hasonlóan én is a harmadiknál híztam a legkevesebbet, és utána az a maradék is marha gyorsan lement. A szülés könnyebb volt, gyorsabb volt, mint a többi (de jobban is fájt, mert nem volt gátmetszés). A gyermekágy is könnyebb szerintem, rengeteg energiát megspórol az ember, azon, hogy már nem parázik a gyereken, meg az anyóson, stb. Viszon ápolhatod az idősebb gyerekeid lelkét, kifejezetten a másodikét. (Ez sem csak az én tapasztalatom...) És még valami: a kórházban sem piszkál senki, nem érzed úgy magad, mint az iskolában a tanárok között, egy harmadik gyerekes anya előtt még a csecsemősök is fejet hajtanak! :)

  • 2007.05.25 14:31:44eszter

    Tjuca! Pici gratula, még nagyobb drukkhegyek!!

    Én is egyre parázósabb voltam. Az elsőnél: Mi lenne?pozitív teszt = egészséges baba. Másodiknál már többet hallottam arról, hogy bizony sok gáz lehet, a harmadikat végigparáztam, hogy hogy forog, meg hogy nem, meg így mozog vagy úgy, meg így vagy úgy áll, és különben is....A negyediknél legszívesebben az érettségi bizonyítványáig várnék a bejelentéssel, hogy minden OK. De remélem minden ok.....még 2 és fél hét....

  • 2007.05.25 14:33:28katampusz

    oké, ez egész jól hangzik :)

  • 2007.05.25 14:51:22bohar

    eszter: es negyedik erkezik? ket es fel het mulva?

  • 2007.05.25 14:57:37eszter

    bohar, igen, szurkoljatok! Amúgy mindenkit csak rábeszélni tudok. Imádom ezeket a kölköket!!!

  • 2007.05.25 15:08:08bohar

    en is imadom ezeket a kolkoket, nagyon vagyom mar arra, hogy jojjon a harmadik, a ferjem is negyet szeretne, en ezt nem tudom elkepzelni (egyelore, aztan ki tudja) meg picit keson kezdtunk bele talan, de ahogy nonek (most 3 eves es 10 honapos, annal inkabb erzem, hogy jajjde kell megegy)

  • 2007.05.25 15:28:10kovvacs

    Eszter, hogy szalad az idő :) Épp a napokban jutott eszembe, hogy Te maholnap már szülsz (és elképzeltem, hogy nehezen férsz hozzá az asztalhoz gépelés közben:P).

    Drukkolok Nektek :)

  • 2007.05.25 15:39:08jidele

    Eszter, mennyire hihetetlen. Emlékszem egy halk halk hozzászólásra négyeskéről:D Juj, de izgi...

    Én azt gondoltam, á, mással is megesett már, hogy terhes volt, mi baj lenne. Na most már tudom, mi baj lehet, azt hiszem, a következőnél ennél is idegbetegebb leszek.

  • 2007.05.25 15:41:54eszter

    Érdekes, eddig úgy telt az idő, csimotáztam, dolgoztam, de most rajtam is úrrá lett a várakozásos izgalom. Tegnap babaruháztam, a hétvégén meg lehet, hogy összecuccolok a kh-ra...Köszi a szorítást!

  • 2007.05.25 15:43:11eszter

    (nálatok is csúszik a friss hsz megjelenése?)

  • 2007.05.25 16:00:43fecske

    Nekem a két terhességem között nem volt nagy különbség, viszont a szülés utáni időszak egész más a másodikkal! Persze, gondoltam én, hogy a tapasztalat sokat könnyít majd a dolgon, de ez még a várakozásaimat is felül múlja. Minden simán, flottul megy, még a fáradtságot sem érzem este 9-ig - akkor aztán irány az ágy. Ez aztán még inkább így van a többedik gyerkőccel?

  • 2007.05.25 16:36:19ricuska

    Nálunk még csak egy van, egy 6hónapos örökmozgó, de ha akar, jöhet a második. A pocakosan "futkározástól" nem parázok, csak attól, hogy 13kg a babakocsi üresen és emeleten lakunk. Pocakkal azt hogy fogom cipelni? :)

  • 2007.05.25 19:09:56Medellin

    Hmmm... Én már egy ideje észrevettem, hogy nálam minden fordítva van beprogramozva, mint a nők 99 százalékánál. Ennél a cikknél pl. azt tudtam megállapítani, hogy bár még 2. terhességem nem volt, az első tünetei megegyeztek a cikkíró második terhességével...:)) Terveztük, vártuk, örültünk, de az élet a megszokott kerékvágásban ment végig...:)

  • 2007.05.25 19:28:17marcangoló

    Kovvacs, ha láttad volna Esztert, nem aggódál, hogyan fér a billentyűzethez. ;-)

  • 2007.05.25 20:52:02Mrs.Drake

    Húú, mintha csak rólam szólna ez a cikk. Lelkiismeretfurdalással vártuk második fiunkat (hétfőn volt 2 hónapos). Nagyon akartuk, nagyon vártu, de valahogy nem volt meg az a varázs, mint az elsőnél. Persze imádjuk mindkettőt, és tervezünk még egy harmadikat is. Kíváncsi leszek azt majd hogy éljük meg. :-)

  • 2007.05.26 09:06:35gyöngy1

    Nálam is forditva volt a két terhesség.

    Az elsőnél minden ment, majdnem, a régi kerékvágásban. Egy terhesnaci és egy terhesszoknya volt az össz vételem (az is azért mert télen voltam nagy pocakos). Nem izgultam (nagyon), mert biztam benne, hogy fiatalok vagyunk miért pont velünk lenne gond.

    Aztán a másodiknál már a 12. héti UTH-ra már terhesnaciban kellett mennem, és sokkal jobban figyeltem kisbabára mint az elsőre. Talán azért mert már tudtam mit és hol, hogyan kell(ene) éreznem. Egyik lánykával sem hánytam, de egy kis émelygés volt. Viszont a Kisebbik sokkal nagyobb lett, mint a Nagyobbik és majd beszakadt a hátam. Főleg, hogy a Nagyobbik még nagyon sok figyelmet követelt.

    En is kiváncsi vagyok a harmadikra ;-D

  • 2007.05.26 23:40:45kanga

    Az elso terhessegem alatt inkabb azt szamoltam hogy hany hetes vagyok, a masodikkal meg azt szamolom, hogy meg mennyi van meg hatra (5 het). Gondolom, elmult az ujdonsag varazsa. Meg az is szempont, hogy kb 16 hetes korom ota faj a hatam, a lanyom nagyon nyom valami ideget, es igy nehezen mozgok. Meg az orvosi vizitek is rutinszerubbek. AZ elsovel rengeteg kerdesem volt, most bemegyek, elvegezzuk a rutin vizsgalatokat, aztan jon az orvosno, megmeri meg megtapogatja a hasamat, es megallapitjuk, hogy minden rendben, a hasam no, a gyerek rug, a hatam faj de kibirom, es talalkozunk legkozelebb. Nagyon kedves no, szinte elnezest ker, hgoy olyan rovidek a vizitek, de megyeztunk abban, jobb ez igy hogy nincs semmi problema amit meg kellene beszelni vagy ami extra vizsgalatokat igenyelne.

    Ja, es faradtabb vagyok, mert a nagyobbik gyerek miatt nem tudok annyit pihenni, viszont aktivabb maradtam szinten miatta, mert rendezni kell, meg etetni, meg jatszani vele, es ez persze jo. Meg az is, hogy nem vettem eszre, hogy hangulatvaltozasaim lennenek. Megkerdeztem a ferjemet is, es o is azon volt, hogy kiegyensulyozottab vagyok, remelem, nem csak udvariassagbol mondta.

  • 2007.05.27 14:50:22Tündérlala

    Hát ezt a történetet én is írhattam volna, csak nekem nincs húgom. De a kislányom érkezéséig...és természetesen utána is minden perc csak róla szólt. Majd 19 hónapra rá megszületett a kisfiam is. de a terhességet észre sem vettem, csak amikor szólt az orvos a vizsgálaton, hogy most szülni fogunk, akkor csak annyit mondtam, hogy még hazaugrok, mert el kell intézni egy pár dolgot, de egy pár óra és visszajövök. Majd 1,54 perc alatt megszületett a 3850 g-os 56 cm-es egészséges kisfiam és most már kétszerannyi öröm van a mindennapokban! :o)))) Egyszerűen fantasztikus többgyermekes anyukának lenni, pedig régebben én is csak a bulinak és a munkámnak, utazásnak éltem.

  • 2007.05.27 14:55:21Tündérlala

    Ricuska, én is cipeltem pocakosan Laurát babakocsiba az emeletre, sőt bevásárlószatyrokkal is. De mivel muszáj volt, így igaz próbáltam óvatos lenni, amennyire lehetett....:o), de nem tudsz magadra annyira figyelni, mintha az első babát várnád. Pláne, hogy laura 19 hónaposan kezdett el járna, amikor Attila megszületett. Attól féltem, hogy fogok két nem járó gyereket ölben hordani. :o) De se koraszülés, sőt Attila a 41. hétre született, sem pedig egyéb probléma nem volt a nagyobbikkal való szaladgálás és cipelés miatt. Edződik a nő és hozzászokik a szervezete a fizikai munkához otthon. :o)))

  • 2007.05.28 09:12:58Alvomacko

    Én a nyakamban cipeltem elsőcskét a játszóról haza. 8 hónapos terhesen. Mert az istennek nem akart gyalogolni. Futkározni a játszótéren, azt igen, na de gyelogolni? Így nem maradt más mint felvenni. De a pocaktól nem bírtam máshogy, mint a nyakamban. Ma már fogalmam sincs, hogy oda, hogy bírtam felemelni, de valahogy megoldottam. Szülés után is előfordult még jópárszor, hogy a nyakamban cipeltem, egy kezemmel meg a babakocsit toltam. És az első kocsi nálunk is 11 kilós volt, az elsőre kellett mindennap többször is felcipelnem. Aztán kaptam egy 4,5 kg-os kocsit. Az mennyei volt. :-)

    Azzal buszoztam, villamosoztam is jó sokat.

    Szóval én nem kíméltem magam a 2. terhességgel.

    Így is a 42. hétre született a kis pocaklakó. :-)

  • 2007.05.28 18:36:31evaandrea

    Az első terhességem alatt 4 hónapig jóformán egyfolytában hánytam. Nagyon fiatal voltam, eszembe sem jutott, hogy bármi baj történhetne.Tartottak a koraszüléstől, de kivártuk az időt.Másodszorra már jóval kevesebbet hánytam, a koraszülés veszélye ismét fennállt, de azért nem kellett feküdni, normálisan éltem.37 hetesen viszont őrült gyorsan és könnyen született a fiam, mindenki engem irigyelt.Igaz, nem volt óriás, 2,5 kiló, de gyönyörű.Harmadszorra már alig vettem észre a terhességet, mert elég kicsi a korkülönbség a fiúk közt, nem volt idő rosszul lenni... A második fiam nagyon hamar elkezdett járni, 11 hónaposan, hogy ne kelljen a másodikról lecipelnem a babakocsit, és amint megszületett az öccse varázsütésszerűen abbahagyta a rejtélyes éjszakai hisztiket. Evett önállóan nagyon hamar, de azért elmutogatta, hogy tegyem le a babát, és őt vegyem ölbe. Egy harmadik baba eszik, alszik,nézelődik, semmi hasfájás, mint a nagyobbaknál.Nehezebb szülés volt, hisz majd 1 kilóval nagyobb volt.

    A negyedik terhesség jó pár év múlva nagyon nyugisan zajlott, mindössze 1x hánytam, azt is csak azért, mert túl sokat ettem.Akkor se tojtam be, amikor egy vizsgálatnál nem hallották a szívhangot. Én tudtam, hogy jól van a gyerek, és kiderült tényleg a gép romlott el. Ijesztgettek a "jóakarók", hogy ennyi idő után ez már olyan, mintha első szülés lenne...A fájdalmat nem spóroltam meg, de elég gyorsan megszületett. Minden nagyon klasszul és flottul ment vele, az ember nem parázik, és tudja, milyen gyorsan elrepülnek ez a varázslatos időszak, igyekszik élvezni.

    Az elsőnél kiírtak viszonylag hamar, a többieknél végig dolgoztam.

  • 2007.05.29 08:18:57atha

    evaandrea, ez olyan biztató! Az én 17 hónapos fiam még nem aludt végig egy éjszakát, mostanában meg még egyre rosszabb lett, most nem hajlandó elaludni sem. Eddig letettem, magához szorította a bohócát és aludt magától. Most ordít az ágyban állva és nem hajlandó aludni. Biztos valami fejlődési fázis, de akkor nagyon rosszkor jött. Hétvégén meg az apja és a nagyapja még inkább elkapatta, nem bírják elviselni hogy egy percet is sírjon, ezért agyon dajkálták az alváshoz. Most meg itt szívok szegénykémmel. De akkor most nagyon bízom benne, hogy van remény és ha megszületik a hugi, akkor normalizálódik ez a helyzet :)



    A második terhesség persze egyrészt kevesebb "varázzsal" jár, nem parázik, olvas annyit az ember, én a vizsgálatokat, laborokat majdnem mind elfelejtettem és vizit előtt utolsó pillanatban rohantam el, hogy ne égjek be nagyon. Sokáig semmi nem látszott rajtam, de aztán nagyon is felgyorsult, a hasam hirtelen lett akkora, hogy mindenki ikrekkel gyanusított. Most a végét (4-5 hét van hátra) borzasztóan nehezen viselem, úgy érzem sose lesz vége, hisztis vagyok, a nagyhoz nincs türelmem, idegesít, hogy nem pihenhetek, nem csinálhatom amit szeretnék.



    De szerintem annak is megvan a varázsa, hogy már tudod, hogy milyen lesz egyáltalán a kis jövevény, és mondjuk ahelyett, hogy hogy fogod szoptatni, hogy kell fürdetni, stb.. inkább az foglalkoztat, hogy miben fog különbözni az elsőtől, milyen lesz a kis egyénisége, szóval sztem így is varászlatos, nagyon várom már.

  • 2007.05.29 09:36:52Anyatünde

    evaandrea: (bocs, már megint ;-)) ): írod, hogy "Egy harmadik baba eszik, alszik,nézelődik, semmi hasfájás, mint a nagyobbaknál"



    A TE harmadik babád, ugye így kell érteni, amit írsz. :-))



    Mert az ÉN harmadik babám ismertetett meg minket (azaz inkább engem) az éjjeli hasfájással. azaz nála éjjel is pukkadásig ette magát és utána meg kínlódott. A két nagynál érdekes módon ez csak nappal jelentkezett.

    Amúgy ő rendkívül békés kisbaba volt és az ma is.

  • 2007.05.29 09:38:00atha

    Ugye a lányok nem hasfájósak????!!!

  • 2007.05.29 09:39:55Anyatünde

    Atha: a második babámmal jóval kevesebbet szívtam, mint az elsővel, nálunk is kisfiú-kislány a sorrend. :-))) Meg egy harmadik kiscsákó ráadásnak...

  • 2007.05.29 09:58:48atha

    Hurrá! Persze, gondolom amúgyis minden sokkal inkább rutinból fog menni, csak azt a 4-6 hónapnyi fájdalmas non-stop ordítást tudnám mellőzni :(

  • 2007.05.29 10:25:15marcangoló

    Atha, nekem is sokkal egyszerűbb a lányommal! :-)

  • 2007.05.29 23:47:18evaandrea

    Anyatünde, Atha,

    persze nálunk azért volt kevesebb fakszni a harmadikkal, mert olyan hamar jött a második után... Szerintem valami tudatt alatti működött a gyerekekben, hogy éjszaka két gyerekhez már nem bírnék kelni... Így is elég nehéz volt egy jó darabig, amíg 2 pelenkás különböző alvásidőkkel.

    Egyébként jó hatással voltak egymásra. Először a kicsit külön szobában altattuk éjszaka, hogy ne zavarják egymást a nagyobbakkal. Nem aludt nyugodtan. Áthurcoltuk az ágyát a testvéreihez, és ez megnyugtatólag hatott rá is.

    Nálunk valahogy a testvérféltékeység is nagyon kis mértékben merült fel a legnagyobbnál, és csak az első öccs születése után.

    Egy kisgyerek mindig maga a csoda. És minden baba más. Nálunk legalábbis.

    A hasfájás nem attól függ, lány-e vagy fiú, hanem hogy milyen mohón (sok levegővel eszik) a csimota.

    De erre is vannak trükkök, nálunk legalábbis bevált a harmadik és negyedik babánál...

  • 2007.05.30 08:22:21Alvomacko

    atha: nálunk 50% az arány. Egy hasfájós és egy nem hasfájós lány. A nem hasfájós a második gyermek volt. :-)



    Nálunk kezdetektől fogva egy szobában aludtak a lányok. Úgy gondoltam, hogy ezzel elejét tudom venni a testvér rivalizálásnak. Meg talán így nem érezhette a Nagy, hogy a Kicsivel kivételezünk.

    Volt, hogy reggel a Nagyot is a Kicsi ágyában találtam. :-)

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta