SZÜLŐSÉG

Miért is szeretjük a férfiakat?

2007. május 23., szerda 08:24

Igen, tudom, ez nem volt szép. Főleg azért, mert rólam is lehetne naponta körmailt írni, az aktuális hülyeségeimről, de most nálam a klaviatúra, szóval én írhatok. Mert néha úgy vagyok a férfinéppel, mint azzal a bizonyos csokoládéval, amire ráírják, hogy mogyorót csak nyomokban tartalmaz.

Így van ez, amikor rádöbbenünk, hogy a férfi más, mint mi, de még mennyire! Mert az rendben van, hogy elolvassuk az Elfújta a szelet rögtön egymás után kétszer és gigantikusra picsogjuk az orrunkat, kedvesünk pedig döbbenten és egyben reménykedve les fel a laptopja felett, hogy ki halt meg, talán az anyósa? És itt van a kutya elásva. Amíg mi el tudunk merülni a természet apró szépségeiben akár órákig, vagy odaadóan hallgatjuk a szomszéd Juci életének atomjaira hullását, addig ő talán, mondom, talán veszi csak észre, hogy a szomszéd ház teteje beomlott és egy teljes lakópark épül két sarokkal odébb.


Vagy jöhet egy másik példa. Ilyen játék nálunk a kajakerülgetés. A nagy tálban az utolsó darab könnyed elvétele nem okoz neki különösebb lelki fájdalmat akkor sem, ha egy vagy kettő bociszemű gyerek csorgatta rá a nyálát. Ha történetesen a saját tányéromon hagyom a legjobb falatot utoljára, angyali vigyorral tudja elhoppolni előlem, kifejlesztve azt a gyomorszorító érzést, hogy meg kell az ételért küzdenem. De így járnak a legjobb csokoládék, amit a nyúl és a télapó hoz, amit hetekig nem merünk megenni, mert annyira finom. Ő jön, és kétpofára betolja. Ez van. De szerintem csak az alakunkat félti.

Aztán jönnek a szülinapok, névnapok és egyéb ünnepek, amikor megkapjuk minden évben a szokásos kis hálás parfümünket, ami büdös, mint állat, és piros pulóverünket, ami a nyolcvanas években volt utoljára divat és mi mindezért hálásak vagyunk, mert hát gondolt ránk, az ő suta módján. Nekem a legjobban a régi lelkizések, világmegváltó dumák hiányoznak. Ezt egyszer meg mertem említeni. Éppen sétáltunk a Lánchídon, és végül kínomban, miután az istenért sem tudtam harminc lelkizős témába sem belevonni, félvállról odavetettem, hogy számolja ki, hogy mennyi víz suhan át a híd alatt percenként. Ezt hazáig számolta lelkesen. És asszem rájöttem, hogy a régi lelkizések sem érnek a pasikkal, mert gyanítom, ők akkor valami egészen mást akartak. Bár végül is abban is van hév, meg költészet.

Különös figyelmet érdemel, hogy mennyire nem tudják megérteni a problémázás és elméletgyártás fogalmát és létét. Megtudta a Gizi, hogy mit mondtam róla, meghallottam, hogy mit mondott rólam az Ági, mennyire gáz, hogy egymás után két bulin ugyanaz a felső volt rajtam, mit vigyünk az óvó néninek évzáróra, stb. Erre Ő, kerek szemekkel süvölti, hogy mit izgulok. Tényleg, mit is?

Nem értik azt sem, hogy a női táskának lelke van. Mindegyiknek. A benne szunnyadó kiskanálnak, a tavalyi szaloncukornak, a három öngyújtónak, hiába vagyunk éppen leszokva, egyszóval mindennek. Engem példának okáért ki lehet röhögni. Saját magamon tudok a legjobban mulatni. Amikor hullafoltokkal meglátogattam az éjjeli ügyeletet és az ügyeletes doki kerek 10 percig nem jutott szóhoz a röhögéstől, én is röhögtem. De csak otthon. Amikor a biciklin rutinból a "figyeld a hátsó autókat" felkiáltásra kerestem a visszapillantót elöl fent, azon is. De ha mondjuk velük van valami és te sírva röhögsz, de legfőképpen próbálsz halkan, hogy ne vegye észre és persze észreveszi, szóval akkor kitör a háború. Mert őket komolyan kell venni.

Elárulok egy titkot. Én akkor szeretem a legjobban, amikor éppen kiröhögöm. Mert akkor olyan emberi, akkor olyan, mint én. Amikor azt mondják, hogy húú, de szőke, de hát rájuk mit is mondhatunk? Talán hogy rendőr? (bocs a rendőröktől).

Lányom néha nem érti, amikor az apja pontosan úgy baromkodik vele, mint egy kölyök. Ilyenkor tanácstalanul néz rám, hogy most miért csinálja ezt vele. Én erre csak azt szoktam mondani, hogy nézzen körül az oviban a sok kis pasi körül! Belőlük is apuka lesz, szóval nem tudom, hogy mit nem ért. Mert ők azok, akik gátlástalanul masíroznak át cipőstől a frissen kinyalt lakáson, akik kisgolyót csinálnak a zoknijukból, akik beszólnak anyánknak, és utána röhögnek, hogy csak vicc volt, akik bárhol képesek gázosítani, zárt térben, reggelinél, szóval ők a mi pasijaink.

De ők azok, akik könnybe lábadt szemmel videózzák a gyerekeiket fellépésekkor, akik ugranak, amikor valami nyavalyánk van, akik lelkesen ott állnak mellettünk, bármi baj ér minket, akik nyugodtak maradnak akkor is, amikor mi már hisztizünk és pánikolunk és akiket úgy szeretünk,ahogy ők ezt nem is gondolják.

És most elárulom azt is, hogy hiába mondja azt, hogy neki a kutya a lelki társa, mert annyit cikizem, én tudom, hogy igaziból én vagyok, csak ezt ő nem tudja. De nem baj! Majd egyszer megírhat ő is engem.

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.06.22 13:53:34kovvacs

    Úgyhogy maximum azok a verziók merülnek fel, hogy felpofozom, leordítom, vagy összepréselem a kezét.

    Feltéve, ha a szülei-gondozói nem lépnek azonnal közbe önmaguktól a fegyelmezés területén.

  • 2007.06.22 13:55:56kovvacs

    a:a,



    csak aztán körülöttem mindenki élve maradjon addig, mert ma valami bajom van a hormonokkal.



    Biztosan jól nézték meg a leleteidet,

    de bizonyára a papírok Nálad vannak, és azokat magad is böngészheted, miket írtak rá, miket mutatnak stb. Neten sok helyen van magyarázat.

  • 2007.06.22 14:02:29kovvacs

    A gyerekemet pedig senki kölyke ne merje bántani, mert azt csúfosan megkeserüli. A sajátomat nevelem és megvédem, a másét meg nevelje és védje meg más.

  • 2007.06.22 14:05:13a:a

    csak halkan jegyzem meg: én sem tűrném, hogy a gyerekemet bárki is megüsse, megharapja stb., de:

    - egy kicsi gyereknél vannak irracionálisnak tűnő reakciók is, amikre a szülő sem készülhet fel eléggé. Megijed, félti a játékát stb. stb. - és adott esetben üt, harap. Nyilván elvárható, hogy ilyen esetben a szülője azonnal lépjen határozottan közbe, de én azért nem állítanám, hogy egyetlen ilyen esetből messzemenő következtetéseket lehetne levonni a szülők nevelési módszereire nézve.

    - mi, akik itt már jó ideje beszélgetünk egymással, ismerjük nagyjából egymás problémáit, megértjük, és együtt érzünk a másikkal, egy-kettő baromira meleg nyári naptól olyan hévvel tudunk egymásnak esni, hogy tiszta piianatainkban csak kapkodjuk a fejünket. Virtuálisan nehéz ütni, meg harapni, ezért mi, az okos és intelligens felnőttek, akik ugye már tudunk uralkodni az indulatainkon, anyázunk, piszkálódunk, beszólunk, morgolódunk stb. A gyerek meg üt, harap, hisztizik, ordít, nyafog. És mi, az okos és intelligens felnőttek, akik ugye tudunk uralkodni az indulatainkon, két beszólás között nyugodt, okos, intelligen viselkedést várunk el minden körülmények között egy egy évestől, kettő évestől, három évestől, aki ugye csöppet sem ösztönlény már, hanem éppen olyan okos, intelligens, és az indulatain uralkodni tudó "felnőtt", mint mi vagyunk... elvégre mi jól neveljük...

    szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy persze, vannak rosszul nevelt gyerekek, de egy tökéletesen nevelt gyermeknek - ha van ilyen - is lehetnek olyan reakciói, amelyek felett anélkül kell elsiklanunk, hogy akár őt, akár a nevelőjét egy életre elítélnénk, netán kissé éles megjegyzésünkkel magunkra haragítanánk...

  • 2007.06.22 14:14:00manci

    Hát igen, kowacs, itt sincs hideg, úgyhogy leírom: nem feltétlenül tesz jót a gyereknek, ha végignézi, ahogy az anyja felpofoz, leordít egy kisgyereket, vagy éppen összepréseli a kezét.

  • 2007.06.22 14:24:08kovvacs

    manci de én terhes is vagyok hozzá. Mármint a meleghez.

    És úgy ítélem meg, hogy a gyerekemnek azzal tennék rosszabbat, ha nem védeném meg kőkeményen. Ha az maradna a pici fejében, hogy vele bármit megcsinálhat egy hülye kis állat, csak mert olyan napja van, és az anyjára se számíthat.

  • 2007.06.22 14:26:28levendul

    a:a, ez jó hír!

  • 2007.06.22 14:35:48manci

    Hát tény, én nem vagyok terhes, de remélem nemsokára az leszek, és akkor majd pariban vitatkozhatunk! Ja, akkor sem, mert akkor meg kisebb lesz a hasam! :)



    Visszatérve a témához: én nem azt mondtam, hogy ne védd meg a gyerekedet. Szerintem levendulnak és a:a-nak nagyon igaza van, lehet másképp is megvédeni a sajátunkat.



    Az én gyerekem pl. nem harap. Lehet, hogy egyszer életében fog, mondjuk egy játszótéren. Lehet, hogy te érsz oda hamarabb. Namost, ha a fent leírt módszerekkel próbálod megfegyelmezni a gyerekemet (akivel én is nagyon szigorú lennék, de nem törném el pl. a kezét és nem vágnám szájba), nos, azt nem hagynám annyiban.

  • 2007.06.22 14:37:23Alvomacko

    kovvacs: annyira birom, mikor elszabadulsz és kirohansz a világ ellen. Én nem merem megtenni, mert utána mindenki nekem esik.



    Amúgy meg nem igazán fogod megvédeni a gyerekedet ilyen módon. Mert ha attrocitás éri, akkor először az ő kis lelkét, netán sebeit ápolod. Mert sír, mert fáj. Mire feleszmélsz, addigra a másik fél már messze jár, mert azért az anyák tisztában vannak vele, hogy a sértett fél anyjából kibújik a harci oroszlán és odamegy a gyerekéhez üvölteni, meg kezet nyomorgatni. :-)

    Ha meg súlyosabb a támadás, akkor azzal leszel elfoglalva, hogy valahogy hazakormáynozd vértől csöpögő gyermeked a homokozó cuccokkal, kismotorral, babakocsival, esetleg egy másik bőgő tesóval.



    De amit tehetsz, ha legközelebb is lent van a játszón az agressziv kismacsó vagy netán szöszibarbi, akkor jó hangosan közölheted gyermekkedel, hogy ne játsz azzal a kisgyerekkel, mert emlékszel, hogy a múltkor is hogy megütött/megharapott/ellökött. Persze ezt a többi anya előtt kell megtenni. A meghökkent arcokat látva az eset hosszas ecsetelésébe foghatsz.



    Brrrrr.... De ezt a bosszúállást, ami ma itt fortyog. :-)

    A fenébe is, ők csak gyerekek, akkor is ha harapnak, ütnek, rúgnak.

    És sose felejtsük el, hogy a mi anygali bezzeg gyerekeink is megvadulhatnak egy napon és akkor nekünk hogy fog esni, ha leüvöltik a fejünket? Nekünk majd egyből elhiszik, hogy "de nem is szokott ilyet csinálni! Ez az első eset! Nem értem."? Nem, nem hiszik el. Ezért kell toleránsnak lenni és belegondolni, hogy mi is lehetünk egy napon a másik oldalon.



    Hopppsz, hosszú lettem. :-)

  • 2007.06.22 14:43:52kovvacs

    Nem hinném, hogy ebből ki tudnék jönni bárhogyan.



    Úgyhogy most gyorsan összefoglalom.



    1, Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja. Felőlem nyugodtan.



    2, Ha a gyerekemet egy másik gyerek bántja, akkor

    2/a, vagy azonnal közbelép a gyerek anyja-apja, és megfegyelmezi a saját kölykét

    2/b, vagy én megvédem a saját gyerekemet

    úgy,

    hogy a saját gyerekem értse belőle, hogy őt más nem bánthatja, és én megvédem őt.

    2/b/1, nyilván határozott szóbeli felszólítással fog ez kezdődni

    2/b/2, de ha ez nem bizonyul hatásosnak, akkor itt nem fog végetérni a történet.



    3, Ha a gyerekemnek kapásból

    SZÁNDÉKOSAN

    komoly fizikai fájdalmat

    okoz egy másik gyerek,

    ÉS

    nem lép azonnal a szülője közbe

    akkor

    agresszív leszek.



    most pedig húzok el

  • 2007.06.22 14:45:35Kékfelhő

    én értelek :)

    amúgy én azt is bírom, amikor keménykedsz, néha engem is ilyen indulatok feszítenek :)

  • 2007.06.22 14:49:59Alvomacko

    Ja, és még valami. Képzeljük magunkat megint a másik oldalra.

    Jön a gyerek sírva, szorongatja a kis kezét.

    - Mi a baj, Kicsim?

    - Az a néni megszorította a kezemet és most fáj!

    - És miért szorította meg?

    - Nem tudom. Hüpp-hüpp.

    - Csináltál valami rosszat?

    - Neeeem. Hüpp-hüpp. - És egy kis bújás a gyerek részéről.



    Nos, te mint anya mit tennél? Fúriaként nekiesnél a másik szülőnek, hogy

    - Mégis mit képzel? Milyen alapon szorongatja a gyerekem kezét?

    - Megharapta a kislányom arcát!

    - Az én kisfiam? Soha nem tenne ilyet!

    - Pedig megharapta! Nézze meg az arcát!

    - Tényleg! És maga látta, hogy az én gyerekem volt?

    - Nem, de a kislányom mondta.

    - Nnnnah. Ha maga nem látta, hogy az én gyerekem tette, akkor milyen jogon szorítgatja az én gyerekem kezét? Maga vadállat! Nézze meg, hogy milyen vörös a gyerek keze. Idióta, szerencsétlen. Minek az ilyennek gyerek? A másét bezzeg tudja nevelni, de a sajátjának hagyja hogy homokot szórjon a másik szemébe, hajába! Láttam ám, hogy az előbb a kisfiamra rászórta a vödör egész tartalmát! Bezzeg az én fiam nem árulkodott!

    És már nem is látszik a harapás nyoma! Nem értem, hogy minek kell az egész ügynek ekkora feneket keríteni?



    És innentől már nem is folytatom. :-))))

  • 2007.06.22 14:57:13Alvomacko

    kovvacs: jól kijössz belőle, ne aggódj! Én meg lehagytam egy csomó szmájlit, annyira irigyellek, hogy te mersz keménykedni, mert én meg vita kerülő, erős kompromisszumra törekvő hajlammal megáldott lélek vagyok és ez nem mindig jó.

  • 2007.06.22 14:59:01a:a

    levendul:köszi! :-)))

  • 2007.06.22 15:06:31napos oldal

    Ez azért gyomron vágott, ez a gyűlölet. Na mindegy, biztos mimóza vagyok.

  • 2007.06.22 15:07:37marcangoló

    A:a, ez jóóóó! Akkor még egy hét szabadság!

  • 2007.06.22 15:08:02marcangoló

    Persze, hogy jól megnézték a lelteket, ne parázza zon, amin nem kell.

  • 2007.06.22 15:12:53Alvomacko

    napos oldal: nincs itt gyűlölet, csak eltúlzott anyai érzelmek. :-)

  • 2007.06.22 15:18:58marcangoló

    Jesszus, itt is meleg lehet, helyesen:

    A:a, jól megnézték a leleteket, nem parázz azon, amin nem kell.

  • 2007.06.22 15:26:20kovvacs

    napos oldal, nem gyűlölet, hanem anyatigris. Kicsit hormonálisra sikeredett anyatigris. Biztos most szaporodik benne a születendő gyerekemet is megvédő izé.



    Csak azt szerettem volna, ha átmegy,

    hogy

    a saját gyerekemet meg akarom védeni tűzön-vízen át, mindenáron. Csúnyán is. Nem hagyom, hogy bántsák.





    Na most már TÉNYLEG húzok el, mert nem tesz jót egséz nap itt lenni

  • 2007.06.22 15:26:54napos oldal

    hát jó :)

  • 2007.06.22 15:27:19a:a

    napos oldal: nem vagy mimóza, tökéletesen jól olvastad, amit olvastál, de sztem nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogy azt kovvacs levette a tűzről :-)))

    Pár hete a fiam azt mesélte, hogy a bölcsiben két másik kisfiú meghúzta a haját. Az egyik egy kis agresszív kiskölyök, már többször érkeztem úgy a fiamért, hogy ő éppen valakit vert a szobában - mármint vert volna, ha hagyják -, a másik meg egy három gyerekes családban a harmadik fiú. Az előbbivel a szülei is agresszivek, legalábbis verbálisan, amint azt tapasztaltam, a másik meg - harmadikként - nyilván szokva van a rámenősebb érdekérvényesítéshez. Én nem reagáltam nagyon, nem anyáztam, nem mondtam neki, hogy legközelebb mosson jól be mindegyiknek - ketten együtt akkorák, mint az én fiam egyedül -, mert tudom, hogy a gondozónők megfelelően kezelik az ilyesfajta konfliktusokat, és biztosan leállították a két "támadót". És ugyan nem hagynám agyonverni a gyerekem, mint azt korábban is írtam, de KÉPTELENSÉG őt mindig mindentől megvédeni, ami éri. Persze, mindig tudnia kell, hogy ránk számíthat, nem hagyjuk, hogy baja essen, de ezt sztem nem feltétlenül a másik gyerekre irányuló agresszióval érhetjük el, hanem azzal, hogy erősítjük az önbizalmát, hogy idővel fel tudja mérni, mikor van szükség arra, hogy saját maga megvédje magát. mert akkor olyankor sem lesz védtelen, ha mi nem vagyunk vele.

  • 2007.06.22 15:29:05a:a

    marcangoló: "A királynőt megölni nem kell félnetek..." Jassan, de biztosan megértettem azér', hogy mit írtál :-)))

  • 2007.06.22 15:29:26a:a

    Mármint lassan... :-))) - ez ragadós?

  • 2007.06.22 15:33:27napos oldal

    Véggyed öcsém, véggyed csak, a szemét kétévesek hordáitól :)



    Én, hormonálisan konkáv, csak annyit mondtam a motoron hatvannal száguldozó 3 évesnek, hogy "nana! ne üsd el a kicsit!" Mondjuk nem is szarta össze magát, de el se ütötte, és ezzel én már meg is elégedtem.

  • 2007.06.22 15:37:07napos oldal

    a:a, szimpi amit írtál, nekem is valami ilyesmi az álláspontom, csak én még nem voltam olyan helyzetben, hogy meg kellett volna fogalmazni, még csak egy éves az enyém. és a homokozóban az összes szülő őt védi :)

  • 2007.06.22 15:42:33napos oldal

    most elhúzok, mert dolog van, és ki véd meg engem a férjem beszólásától, ha nem leszek kész, mire megjön? lehet, hogy még meg is harap...



    még annyi, nem vicces, be vagyok szarva, mert van egy gyulladt csomó a cicimen (rajta), talán megharapott a gyerek, vagy akármi, lényeg, hogy kenni kell egy krémmel, és ha nem múlik el, sebészet, felvágják. ki szoptatja akkor ezt a hamvaslelkű kis ártatlan picibabát? na mindegy, kár még erre gondolni, remélem, elmúlik.

  • 2007.06.22 15:42:41katampusz

    soxor törpöltem már azon, mi is lenne a helyes és célravezető módszer hasonló esetben. (mármint játszótéri kiskakasokkal szemben)

    mivel az eddigi életem felét azzal töltöttem, hogy a bensőmben habzó agressziót megfékezzem, számomra sem elfogadható semmilyen fizikai vagy verbális fenyítés.



    ha engem ennyire elragadnak az indulataim azt én nagyon nagy kudarcként élem meg.

    már azt is megbánom utólag, ha elszakad nálam a cérna, vagy kiborul a bili. nem akarok én

    Gandhi lenni, csak próbálok normális ember maradni ebben nemnormális világban, és ez nem könnyű. :(

    úgy látom egyre agresszívabban viselkednek egymással az emberek.

    talán újra elolvasom Lorenztől az Agressziót...

  • 2007.06.22 15:49:18a:a

    sajnos mindaz, amit írtam, nem jelenti azt, hogy én magam még ne kiabáltam volna a gyerekemmel, urambocsá ne ütöttem volna a kezére. De azért igyekszem...



    Agresszió tekintetében egyébként a legdurvább könyvek egyike, amit olvastam, a Legyek ura. A filmtől is kiakadtam, de könyvben szörnyűbb...

  • 2007.06.22 15:51:09a:a

    napos oldal: ne aggódj. Kenegesd, biztosan el fog múlni!!!

  • 2007.06.22 16:26:54napos oldal

    köszi :)



    legyek ura... nem bírom az ilyesmit, már egy derricket se tudnék megnézni.



    hát, én sokadszorra már hangosan és erélyesen szólok, még többedszerre kezére csapok akár. nem élem meg kudarcként, az élethez tartozik. a férjemmel sose beszéltünk erről direktben, de ő is pont így csinálja.

  • 2007.06.22 17:29:57B-

    Én megértem kovvacsot :-) Mondjuk nem hiszem, hogy bántalmaznék egy kétévest a játszón, de biztos kiabálnék.



    Viszont a nagy parám az, hogy bántani fogják az iskolában. Ott hogy védjem meg? Nyilván már sehogy, addigra ki kell alakítani az önbizalmát, ezeket a harcokat már nem vívhatom meg helyette stb. De ha eszembe jut, hogy esetleg csúfolhatják, vagy valami, összerándul a szívem :-((

  • 2007.06.22 18:20:31kovvacs

    Áááá, biztosan sokat fog ez még normalizálódni-alakulni a fejemben, hogy hogyan is kell _normálisan_ megvédenem a gyerekemet.

    A sulitól pl. én is parázok.

    Ne röhögjetek ki: a tanároktól is parázok. Mert annál kevesebb szemét dolog van, ha a tekintélyfelnőtt szivatja a gyerekemet.



    Meg közben az is eszembe jutott

    - igazad van manci -

    hogyan rettegtem gyerekkoromban, mikor az apám kiszállt a kocsiból egy forgalmi nézeteltérés miatt, és nekiállt üvölteni. Gyerekként borzasztó élmény volt.



    Ilyenkor

    nagyon irigylem

    az összes olyan anyukát,

    aki NORMÁLIS agressziókezelési és gyerekmegvédési modellt kapott

    a saját szüleitől.



    Az a helyzet, hogy nekem fogalmam sincs, hogy kell ezt normálisan csinálni.

    A szüleim se arról nem voltak híresek, hogy bárkivel szemben megvédtek volna (sőt),

    se arról, hogy normálisan reagáljanak akár mások, akár a saját agressziójukra.



    Asszem mégiscsak be kéne szerezni gyorsan azt a boxzsákot,

    lenyomnék néhány sorozatot,

    aztán békén hagynálak legalább Titeket

    így verbálisan,

    mert IGAZÁN NEM érdemeltek ilyen kirohanásokat tőlem.



    Szóval a konklúzió:

    majd agyalok hogyan,

    de a gyerekemet akkor is meg fogom védeni.

    És igazatok van,

    az agresszió nem megoldás.

    Majd megfigyelem, más hogyan képes ezt működőképesen művelni,

    meg majd kiagyalom, hogy én hogyan fogom csinálni.



    De a gyerekemet akkor se bántsa SENKI.

    Nahm...

  • 2007.06.22 18:29:55katampusz

    húúú kovvacs, de jó, már kezdtem félni, hogy úgy maradsz

  • 2007.06.22 22:47:47Alvomacko

    Látom senkit sem hatott meg a jó kis példázatom. Igaz, konkrét tennivalót, tanácsot nem fogalmaztam meg benne, de aszittem, hogy tán valamilyen gondolatot elindít.... :-))))



    Ma én meg egy extrovertált, na, ájuljatok már el tőlem hangulatba kerülte. De voltunk ma egy jó koncerten és ez tök jó volt! Le van tojva a jáccótéri konfliktus. :-)



    kovvacs: amúgy te ugye nem vagy rutinos jáccótérre járó anyuka? De baba-mama klubba jártok, ha jól emlékszem. Nem érte még attrocitás a lányodat?

    Ez nem hergelés akar lenni, csak próbálnék egy problémakört körbejárni. Bár lehet, hogy most csak belepofázok valamibe, ami amúgy magától is meg fog oldódni...



    Asszem az én agyamra is ráment a meleg és a meló. Hazajöttem és lezuttyantam dolgozni. És látszólag nincs probléma, gyakorlatilag meg van. Nem tudok rájönni, hogy hol a hiba. :-(

  • 2007.06.23 11:21:55ylang ylang

    Latom, a tegnapi vihar szele ide is elert.



    Kovvacs, bevallom, igy ismeretlenul en is meglepodtem a helyzetkezelesi strategiadon, de tegnap adhattal volna egy kicsit a vehemenciadbol.



    Bocsi, nagyon OFF leszek.



    Vajon mi visz ra egy embert (ex-nagy-O-t), hogy csupan 8 ev tavlatabol egyszercsak felbukkanjon es rogvest a kezdomondataval belegyalogoljon abba, hogyan lubickoltunk at akkor valamikor regesreg egy ejszakat? A sors fintora, hogy ezt az uzenetet az iwiwen epp aznap irta, amikor a vetelesem utan elso nap bementem a munkahelyemre. Akkor szolidan elkuldtem a sunyiba. Nem a legjobbkor, nem a legjobb helyen, nem a legjobbat mondta. Erre tegnap megint odatolja a kepet az inboxomba, hogy felajanlja szolgalatait, konkretan a biologiai apasagra, tehat ugy 5 percet vallalna. Csak neztem kifele a fejembol, valaszolni se tudtam. Nooooormalis? Front ide, meleg oda. Meg mindig nem tertem magamhoz. Basszus Kovvacs, komolyan gondolkozom, ha lesz hozza indittatasod, megadom a jelszavam, aztan uccu neki irj valami czifra terjengos valaszt. Mert en csak allok ilyenkor neman...



    Na, bocsi, hogy offoltam, de muszaj volt leirnom valahova. Amugyis tetszik ez a poszt, meg az is, hogy ilyen jol elhajlott. :)

  • 2007.06.23 16:52:32Guruljka

    Nagyon elgondolkoztatott a fenti probléma. Az én nagyfiamnak kezdetektől fogva volt egy barátja (szomszéd kissrác) aki nagy és erős volt, de lassú. Az én fiam fürge és nem kicsi, de kisebb. 2 hét van köztük. Az enyém mivel előbb elindult anno, időnként gonoszka volt a szomszéddal. Elcsente tőle a cuccokat, ha megfogta (mert még csak egyhelyben ült)megtaszította stb. A szomszéd csaj mindig nyomta, hogy milyen agresszív az én fiam. Én meg minden kis gonoszkodásáért alaposan elővettem a gyermeket. Amikor a szomszéd kissrác megindult, elszabadult a pokol. Állandóan répázta a fiamat. Elkezdtünk játszótérre járni, és répázott mindenkit. Az anyja kiborult, üvöltött elverte a kezét de hangoztatta, hogy az Ő fia az Én fiamtól tanulta ezt a viselkedést (jegyzem meg az enyém kb. kétszer ütötte meg összesen, de nem is tudom hányszor kapott). Plusz mindig megmagyarázta, hogy csak ezen vagy azon provokáció eredményeként ütött harapott stb.. De ha valaki visszaütött a fiának Ő volt az anyatigris. Na ezzel a kissráccal már nem akar senki sem barátkozni... De nekem is rá kellett döbbennem, hogy valamit nagyon elszabtam a fiamnál. Ha megtámadják csak kiabál és verbálisan közli, hogy hagyják békén, no meg sír. Soha nem üt vissza, nem löki el azt a gyereket aki Őt lökdösi. NEM TUDJA MAGÁT MEGVÉDENI, bölcsiből rendszeresen jött harapással stb, de Ő nem bánt senkit. Hát én szeretném ha néha harapna vagy ütne, mert az agresszió KELL az élethez. Azoktól meg akik állandóan megvédik a csemetéiket, mert azok különbek, mert csak a másiktól látják, mert az Ő gyerekük nem csinál olyat stb. igyekszem magam nagyon távol tartani. Valamint igyekszem játszóteres anyukákkal nagyobb távolságot tartani, hogy ne érezzem magam szarul ha beszólok...

  • 2007.06.23 19:12:37Tori

    ylang ylang, ez egy vadbarom. Add meg neki valamelyik szexbolt címét, hogy szerezzen egy felfújható partnert, az ő igényeihez - nyolc évenként öt perc - az kell.

  • 2007.06.23 19:15:13Tori

    Guruljka, ezt a "répázás" tevékenységet valahogy írd körül vagy definiáld, mert nekem egész vad asszociációim támadtak az olvastán. Micsinált a szomszéd kiskölyök konkrétan?

  • 2007.06.23 19:41:17Guruljka

    Tori, a vad asszociáció helyes. A "répázás" mifelénk a verés szinonímája:-))). Ez esetben konkrétan: volt akinek "csak" a haját húzta, az én fiamat harapta, fellökte, ütötte, de láttam ruhát tépni és amit még el tudsz képzelni egy 1,5-2 éves gyerektől. A legrosszabbul azt éltem meg, hogy tudom, hogy a kisrác elképesztően okos. De nagyon-nagyon. Sokszor az volt az érzésem, hogy az anyját teszteli, hogy mégis meddig mehet el.

  • 2007.06.23 19:45:35ylang ylang

    Tori, kapcsolat az van, csak gyerek nem lesz mar abbol, az meg neki kene. Na de iiigy?



    Na, mar ennyi is sok volt erre, megyek, olvasom a friss posztokat. :) Aztan kifele a muzeumok fele, vegre nem 35 fokban! :)))))

  • 2007.06.26 10:58:46Kékfelhő

    Tegnap enyémke ismét beszólt. Este nyolckor épp fürdőszobát takarítottam, amikor jött megint osztani az észt. Ugyan nem segített, de elmélete volt arról, hogyan mossam a kád csapját. Kicsit felhúztam magam.



    Javára legyen írva, hogy gyorsan mentegetőzni kezdett, legalább négyszer megkérdezte, hogy ugye nem haragudtam meg rá, és az ágyba bújva még azt is önként felajánlotta, hogy megmasszírozza a vállam.



    Lehet így haragudni rá?! :))))

  • 2007.06.26 11:19:54kovvacs

    Kékfelhő :)

    Mikor vasárnap éppen főállásban elkezdtem magamat sajnálni úgy 9 óra magasságában este, majd elballagtam mosogatni (abban a tudatban, hogy már csak órák kérdése, hogy a lakás alulról színvonalat mutasson), negyed órán belül megjelent a párom, és kedves hangon modta, hogy hát jött segíteni, hiszen a koszosat se egyedül hoztam össze... :)))) Istenem, nekem annyira jó dolgom van :) Végül valamennyi pakolgatás után megkértem, hogy az öregedő zöldségeket dolgozza föl, és isteni sült zöldséges tálat dobott belőle össze, amíg kiástam a konyhát a koszos edények alól.

  • 2007.06.26 11:26:03Kékfelhő

    szóval szeretjük őket? :)

  • 2007.06.26 21:28:07kovvacs

    No, megjött a férjuram, megyünk baracklekvárt főzni..

  • 2007.06.27 00:31:45kovvacs

    Kész a baracklekvár. 11 nagy és 5 kicsi üveg.

  • 2007.06.27 08:37:18marcangoló

    Hű, de klassz!

  • 2007.06.27 08:49:17Kékfelhő

    Közös lekvárfőzés?! Megáll az ész :)



    Enyémke tegnap kedves és izgalmas volt, és kiderült, hogy vannak helyzetek, amikor nem tud nekem nemet mondani :)))))))))))))



    Kellene valami topic, amibe az ember minden nap beírhatná, hogy "ma éppen nagyon szerelmes vagyok" vagy "az a szemét disznó soha nem segít semmiben" :)

  • 2007.06.27 08:57:42marcangoló

    Nem ez az a topic? :-)

  • 2007.06.27 09:11:22Kékfelhő

    oké, akkor mától ez az a topic :)



    én ma annyira, de annyira szerelmes vagyooook!

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta