SZÜLŐSÉG

Lázadnak a tárgyak - a ruharinglispíl

2007. május 20., vasárnap 10:14

A következő kérdésekre keresem a választ: Hogy lehet, hogy minden ember családjában van egy lilazakós, foghíjas rokon, aki kizárólag az esküvőkön tűnik fel? Hogy lehet, hogy minden pesti gangos házban van egy Pötyi vagy Csöpi vagy ilyesmi nevű néni? (Régi lakóhelyemen Cuni néni) Hogy lehet, hogy vannak nők, akik mindig rendben tudják tartani családjuk ruhatárát?


Ha szembejönne a Böszörményi úton az a fiatal, bohém nő, aki voltam egykor, szomorú szemmel kérdezné: ezt csinálod? Erre használod a legnagyobb ajándékot, a legfontosabb dolgot, amit ember kaphat, az időt? Erre?! Szekrényt pakolsz? Normális vagy???

Mert dacára annak, hogy már két gyerekem van, még mindig nem akarom elhinni, nem tudom felfogni, hogy az én dolgom napra-nap elpakolni négy ember után. Mély, súlyos igazság bennem a gondolat: ez nem az én dolgom. Várom a kismanókat, mint a suszter a mesében, nem jönnek, fogcsikorgatva megcsinálom én… Lehetséges, hogy ezzel töltöm az életem akárcsak parányi részét is? Megrendülve állok a válasz előtt: igen, lehetséges.

A megahorror a ruharinglispíl. Hogy a túróba bírja más 2-3-4 gyerekes anyuka a gyerekruháknak ezt az őrjítő körforgását? A családom különböző fázisban lévő ruhakupacaitól néha komoly késztetést érzek arra, hogy végiglocsoljam a halmokat benzinnel és felgyújtsam, s onnantól mindenkinek egy daróccsuhája legyen, amit egy héten egyszer kimosok, slussz.

Mert vannak a bejövő kölcsönruhák a gyerekeknek: Zsuzsától, Bernitől, Krisztitől, Esztertől. Ebből van, ami jó rájuk, azt be a szekrénybe, van, ami kicsit nagy, azt parkoltatom, míg belenőnek. Van, amit meg idővel kinőnek és vissza kell adnom annak, akitől kaptam. Így képezek további négy szatyrot, amit alkalomadtán visszaadok Andinak, Zsuzsának stb.

Na most: van, hogy télen kapok nyárit, mert a kölcsönadó akkor pakolta a szekrényét, és így tudta adni, punktum, van, hogy nyáron kapok télit. Ezekhez ugye újabb alszatyrokat képzek, felirattal: Bernitől Borinak téli, kicsit nagy. Az általunk vett és kinőtt gyerekruhákat újabb tasakba kell gyűjteni, és vagy hörcsögként őrizni nyugdíjaskorunkig, vagy továbbsózni nálunk kisebb csimotás mamának.

Az összes ruhát meg kell jelölni betűkkel, hogy a saját gazdájához kerüljön vissza dolgavégeztével, és persze kimosni, fű-kaki-eper foltot kivenisezni belőle, elszakadt kiskapcsot visszavarrni, nehogy szégyenszemre koszosan, romolva kapja vissza küldője. Majd résen lenni, hogy a szárítóról ne keveredjenek vissza a normál ruha körforgásba, hanem szemfülesen nyakoncsípni, beleterelni a visszaadós, feliratozott szatyorba. Melyet nem elfelejteni felmarkolni otthon, amikor indulunk randizni az adományozóval! (A felnőtt cuccokról még nem is beszéltem: kihízott, kifogyott, téli, nyári, nem veszem fel soha-mi legyen a sorsa, adomány, vasalandó stb. Ááááááá!)

Tudom, vannak laza Vekerdysták kik nagyvilágian legyintenek az ilyen kispolgári „jaj takarítanom kell” dolgokra: a babának nem rendre, hanem közös gyapjúangyal készítésre van szüksége, még ha csüdig is járunk otthon a kupiban. Osztom, sőt szorzom véleményüket, de jaj, ha egy hetet kihagyok a ruharinglispílen soha többé nem találok meg semmit, csak a gyapjúangyalokat! A férj meg finnyogva turkál indulás előtt, hogy hol a Kicsi zöld sapkája? Hol a Nagyobb csíkos pulóvere? Hol a futózoknim? Nem tudom… Nem tudom. Ne keverd össze a kupacaimat!!!

Vannak nők, vannak, akiknél glédában állnak mindig a holmik. Akinél soha nincs vasalnivaló ruhahegy. És nem tébolyultak! Hogy lehetséges ez? Erre, és további kérdéseimre - lilazakós rokon, Csöpi néni- a szívélyes válaszokat a kokenyszemukatica@vipmail.hu címre várom.

Kökényszemű Katica

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.05.21 11:17:55kovvacs

    "de sikerült lebeszélni róla"

    Katalma, őszintén irigyellek:)

    Nekem ilyet még nem sikerült, max majdnem összeveszve megtiltani. (Persze "köszönöm, inkább nem"-től indulva a megpróbálom lebeszélni róla-n keresztül)

  • 2007.05.21 11:19:59Alvomacko

    kovvacs: nálunk 1,5-2,5 az arány (a fél az én vagyok :-) )

    De hál'istennek nálunk senki nem tud akkora rendetlenséget csinálni, hogy azt 2 perc alatt ne lehetne eltüntetni. :-))))

    Én meg az utóbbi időben 5 perc rendetlenség után rá tudom venni magam, hogy elrámoljak, mert muszáj példát mutatnom. Mer a mi demokráciánkban könnyen a fejemre olvassák, hogy "de te sem rámoltad el...". :-)

  • 2007.05.21 11:21:04Katalma

    Memme, az Egri Csillagokkal én is így jártam. Később visszakaptunk helyette egy másikat, egy újat. De az nem az igazi... a szívem szakadt meg az eredetiért, de az állítólag elszakadt. Kit érdekel, előtte is szakadt volt már, rongyosra olvastam.

  • 2007.05.21 11:24:09Alvomacko

    kovvacs: és az a taktika nem jöhetne be, hogy akkor nem szólsz semmit, csak egy békés, nevetős alkalomkor felhozod, hogy tök jónak látszott az ajándék, de ilyen és ilyen problémák adódtak vele, így nem tudjátok használni és te nem szeretnéd, ha legközelebb felesleges költségekbe verné magát a T. ajándékozó, tehát mellőzze az ilyen jellegű ajándékot. :-)



    Éljenek a barokk körmondatok. :-)

  • 2007.05.21 11:31:11Tori

    Nálunk az a probléma, hogy a nővérem a szívfájás nélkül kihajítós típus, én meg anyámmal együtt az évtizedig-tárolós-majd-hirtelen-felindulásból-lomtalanítós típus vagyok, ezért anyám hozzánk hoz minden sz*rt, amit a nővérem kivágott a vérbe. Evvel csak az a baj, hogy ő lakik a négyszobás család házban, mi meg az egyszobás lakáskában. :)



    Babaruhát én csak egy barátnőmtől kaptam, de tonnaszám és örökbe, mert ő kategorikusan elzárkózott a gondolattól, hogy a családjában lesz még egy gyerek. :) Vagy ha mégis, az illető magára vessen. :) A mi lányunk volt az ötödik gyerek, aki hordta, de egyéves korig tiptop szuper holmikkal lettünk ellátva, tök ingyen. Néha befigyel egy-egy klasszikus holmi, amit a rokonok fővesztés terhe mellett ránk testálnak, ebben egyszer lefotózom a gyereket, majd elcsomagolom a ruhát, a fényképből pedig példányt küldök az ajándékozónak. Hogy többet nem lesz a gyereken a holmi, azt már nem kell tudnia. :)



    A ruhakupacokban én is térdig járok, de mivel ez már a teherbeesésem előtt is alapjárat volt, nem zavar annyira, mint a csücsökkel felfelé széthagyott duplodarabkák, amikbe csakis mezítláb szoktam belelépni.



    Ja, és Luca jól van, a hétvégénk egész tűrhetőre sikerült, és nem is a gyereken múlt. :) Köszönjük az együttérzést!

  • 2007.05.21 11:34:52kovvacs

    Alvomacko, nem:)

    Pl karácsonyra varrt anyós remek bundazsákot, semmire se lehetett használni. Mert Először 18 évvel ezelőtt volt az első unokájának, legutóbb meg tíz éve, és az ő összes unokájának kell olyan. Tucatszor mondtam el, hogy nincs rá szükség?

    Párom (szerintem fölöslegesen) elmondta, hogy tekintettel arra, h mind az autósülés, mind a babakocsi 5 pontos övvel rendelkezik, nem tudjuk használni a zsákot (a szabásáról már nem is beszélve, teszem hozzá).

    Anyós megmondta: ki kell cserélni az ötpontos övet kétpontosra.

    Érted:)

  • 2007.05.21 11:38:36Katalma

    Fura, mi 5-en vagyunk tesók, unokatesóink szinte mind idősebbek, kevés pénz volt otthon mindig, ezért szinte mindig mások levetett darabjait hordtuk. De, anyu bizonyos dolgokhoz ragaszkodott, pl. pelenka, az mindenkinek új készlet... stb.

  • 2007.05.21 12:08:28Alvomacko

    kovvacs: OK. Feladom. :-)

    Utálom a hülye, öntörvényű, begyepesedett embereket. Leginkább az ilyenek tudnak feldühíteni. Persze szemből-szembe én is tehetetlen vagyok velük...

    De nagyon kerülöm őket, így nem sok ilyen ember marad körülöttem. Különben dupla adag vérnyomáscsökkentő sem lenne elég...

  • 2007.05.21 12:08:55Katalma

    koneko, a férjem itthon is dolgozik :) van úgy, hogy egyszerre megy a gépe, a laptopja, meg mindenféle jegyzetek, füzetek hevernek nyitva előtte, de ha befejezi - rend lesz.

    Néha ő föz (1 évben 2x), mire végez, ragyog a konyha. Csodálozom is, ő meg magyarázza, hogy ide kéne fejlődni. Viszont én MARHAJÓL főzök nem előre mirelit-konzerv kajákat! :)

    Ja, amúgy a rend relatív fogalom. Ami nekem rend, az a férjemnek nem biztos, hogy az.

  • 2007.05.21 12:19:23lii

    koneko: gyanús, h. van egy webgrafikus/dtp-s gén, ami lehetetlenné teszi a ruhák elpakolását. :) (nálunk dettó ugyanez.)

  • 2007.05.21 12:29:29gyöngy1

    Off a kedvenc kidobott/elajàndékozott tàrgyak kapcsàn:

    Amikor felvettek gimibe akkor a JoAnyàm megjegyezte, hogy a szotàraimnak (angol és olasz) kell a hely, a tengerimalacom terràriuma meg nagy helyet foglal. Egyszer beàllitott Anyàm, hogy egy ovodànak odaadja a tengerimalacomat.

    Tiltakoztam, de mindhiàba. Egyszer reggel eltünt a malacka a terràriumàval, és helyette délutàn kaptam egy akvàriumot halakkal. Tudni kell, hogy utàlom a halakat. Màrmint enni, szagolni, hozzànyùlni. Magamtol akvàriumot biztos nem vettem volna, és a halak amik voltak benne... Mégcsak nem is valami szines, kedv-csinàlo halak voltak.

    A mai napig haragszom Anyàmra ezért. Ha megemlitem neki akkor ö csak nevet, hogy régen volt, csacsi vagyok hogy ezen ràgodom. Pedig tényleg bàntott, és bànt ma is, hogy ennyire fittyet hànyt az érzelmeimre.

  • 2007.05.21 12:36:04Alvomacko

    gyöngy1: jaj, ez kegyetlenség! Ilyet nem szabad tenni egy gyerekkel! Egy élőlényt elvenni tőle... Jaj, mindjárt elpityeredek.

    Én a virágaimtól nem tudok megválni, nemhogy egy gyerek a malackájától...

  • 2007.05.21 12:42:23Katalma

    NNajó, kovvacs, az úgy volt, hogy

    "Marika, ne csináld. Marika, NE csináld. Marika, NE CSINÁLD."

    Ő viszont nem az a sértődős típus :)

  • 2007.05.21 12:45:46Katalma

    Amúgy nem lehet mondani az anyósnak, hogy jó varrjál, csak épp, ne bundazsák legyen, hanem kezeslábas?

  • 2007.05.21 12:49:54koneko

    lii: na még csak az kéne, hogy elrakja a ruhákat. Azt összeköltözésünk után nagyon hamar megtiltottam. Pl a szépen gyűrűdésmentesre szárított pólót félbehajtja, aztán feltekeri..



    Katalma: nálunk is ott a nagyobb kupi, ahol én tanulok. És főzni az én párom is szokott, a gombapaprikás a specialitása. Na de ami utána marad a konyhában..!



    Azt egyikünkről sem lehet elmondani, hogy rendmániások lennénk. Ezt a kérdést eléggé lezseren kezeljük. Takarítani meg együtt szoktunk, és nagyon hatékonyak vagyunk.

  • 2007.05.21 12:54:55koneko

    Most jut eszembe: a szembe szomszéd Baba néni, közvetlen szomszédunk pedig Csöpike.



    Csöpike a párom nagynénje és eg igazi gonosz, máglyára való boszorkány. :S

  • 2007.05.21 12:55:23marcangoló

    Anyatünde, én azt vettem észre, hogy a pikkpakkság nem mindig jár együtt az alapossággal. Nálam legalábbis biztosan nem. Ránézésre rend van, de ne tudd meg, mi lapul a lakás egyes részein...

  • 2007.05.21 12:56:20druantia

    Nálunk éppen a fordítva van, azaz, ahogy a Peti levet egy ruhát, már hárman állnak érte sorban. Van a családban egy három hónapos, egy három hetes, egy baba születik júliusban és egy augusztusban. Egyelőre ennyi a szaporulat mifelénk :-). Engem meg az idegesít marhára, hogy ha valamelyik friss anyuka, ill. terhes kismama rokonom látogatóba jön, szinte leplezetlenül gusztálgatja a gyerekemet, hogy ez a gatyó majd az övén is milyen jól fog állni, ez a babakocsi pont jó lenne neki is, stb.



    Pedig nekem még ott az öcsém is, és igaz, hogy nem terveznek egy-két évig még babát, de ha lesz, szeretném, ha ők kapnák meg, amit én drága pénzért kénytelen voltam megvenni, nem más. Hülyén jön ám ki, hogy az unokatesóm, akit felvet a pénz, eddig összesen 4 db body-t vett a gyerekének (komoly!), a többi cuccot vagy tőlem kapta (kérte el), vagy az anyja vette neki. Én spórolgatok ezerrel, ő meg megy plázázni. Marha irigy egy ember vagyok, mindegy, hormonroham alatt állok, ma ilyenem van :-).

  • 2007.05.21 13:15:29kláris

    És én már szégyelltem magam, hogy nem vagyok képes megbirkózni a ruhákkal! A szekrényben üresen hagytam egy polcot a vasalnivalónak, aztán kettő lett belőle, és most már oda jutottam, hogy minden polcra begyűrök még valamit, és várom, mikor lesz időm végre kivasalni az egészet, mert utána majd rögtön, ha megszáradnak... Már a férjem is megkért, hogy inkább ne tegyem be a szekrénybe az ő ingeit, fölveszi vasalás nélkül, nem olyan szörnyű az a szekrény hatása előtt. (Persze az ő ruha-igényei nem teljesen mérvadóak, 17 éves korától egyedül lakott, és láttam, hogyan "készültek" a tiszta ruhák.) Persze végszükségben vasalok, blúzokat, ingeket, de mindig csak arra jut időm, ami sürgősen kell.

  • 2007.05.21 13:24:30koneko

    Anyám egy nagy bevásárló szatyorban gyűjti a vasalnivalót. Amikor az megtelik, akkor vasal. Persze a tévé előtt: vagy valami ismeretterjesztőt néz, vagy dvd- t.

    Míg ott laktam, gyakran nekem kellett vasalni. ÉS csak valami "durvább" zenére tudtam idegroham nélkül. Tankcsapda=vasalás :D

  • 2007.05.21 13:26:40manci

    Én se nagyon vasalok, csak a férjem "munkás" ingeit, azt is általában esténként egyesével, pedig gyorsan és szépen vasalok, nem tudom, miért nem bírom magam rászánni egy heti adagra egyszerre.



    Amúgy mi is alig kaptunk használt ruhákat, pedig nagyon örültem volna neki. Az öcsém fia már 6 éves és a kinőtt ruháit kb 3 gyerek hordta és ami véletlenül visszakerült, már az is hordhatatlan már, annira kinyúlt, foltos.



    A ruhák továbbadásán én is dilemmáztam, mivel a baráti körben születtek ugye az enyém után is gyerekek, de arra jutottam, hogy csak a családban passzolom tovább a cuccokat, és erre sem kellett sokáig várni, az öcséméknél jön a 2. gyerek.



  • 2007.05.21 13:33:29kláris

    Nálunk is a családban megy a körforgás, nagyon keveset kellett vásárolnom, most van egy kis gond, mert osztozkodnom kell a hugommal, akinek ugyan fél évvel fiatalabb a gyereke, de egy óriásbébi. És már a nővéremnek is mindjárt itt a harmadik.

  • 2007.05.21 14:04:24Anyatünde

    Alvómackó-gömbvillám: ;-)))



    Ha nincs velem 1 db gyerek sem (ez kb. 15 hónapja csak úgy valósul meg, hogy nagyok oviban (esetleg nagyszülőknél), kicsi alszik), én is csodálkozom, hogy jéééé, menyi mindent megcsináltam! és milyen hamar! Ha kisgyerekek vannak az ember körül, informatikusnyelven szólva (bár tudom, nem teljesen ebben az értelemben használják) túl sok az interrupt, ami jelentősen megnöveli a processzek futásidejét.

    Öööö.. nem tudom, hogy nem kockáknak is érthető-e. Szóval minden tennivaló kicsit/sokkal tovább tart nekem gyerekek mellett. Még akkor is, ha kölönösebben nem esengenek utánam és nem is vesznek össze. Csak épp: anya, nézd meg milyen szépet építettem, anya, mit rajzoljak, edededede (igen, Lackó is edézik, bár ő már a tali előtt is, mellesleg egyik nagypapája Ede), és gyerek teker a konyhába, célpont: tűzhely, mosogatógép. Ilyenkor átprogramozni (a Kicsit) hogy érje be a rumli-fiókkal (ebben csupa kicsi számára rámolható konyhai eszköz/babakellék van)

    Igen, soxor én is már este betárazom a másnapi első adag mosnivalót, meg ilyenek.

    Most KicsiMaciLaci alszik, úh. szaladok is, munkára fel!

  • 2007.05.21 14:09:14kovvacs

    Alvomacko, azt nem mondanám, hogy begyepesedett.

    Csak éppen hajszálpontos koncepciói vannak arról, hogy minek hogy kell lennie.

    És az ő koncepciói "jók", hiszen felnevelt 3 gyereket és kb 50%-ban 5 unokát.

    Ezért majdnem érdektelen, hogy én miről mit gondolok vagy hogy szeretném.

    De igazság szerint túl sokat sír a szám széle. Történelmileg úgy alakult, hogy tavaly augusztus óta szigorúan csak diplomáciai jellegű a kapcsolatunk, kölcsönösen próbálunk nagyon kedvesek lenni egymáshoz, kb. 1-2 hetente találkozunk, volt úgy, hogy jól éreztem magam vele(!) a gyerkőcömmel együtt és a férjem nélkül.

    Az is az igazsághoz tartozik, hogy sokáig ki se mertem nyitni a számat, h tudassam, ha valami nem tetszik. Így bennem többévnyi ingerültség gyűlt fel, és vszínűleg olyasmire is ugrom az esetében, ami másnál fel se tűnik.

    Szóval szegényen néha nincs sapka.

  • 2007.05.21 14:15:08kovvacs

    Katalma, nem:) Nem lehet mondani, h mit varrjon, mert bundazsákja az ő összes unokájának volt és arra feltétlenül szükség van. Tehát nem is vagyok megkérdezve. Az esetek túlnyomó többségében nem vagyok megkérdezve, és néha-néha megmondja, hogy mit fog varrni. Aztán átesik a fülén, hogy köszi, de ne.

    Pl. múltkor direkt elvittem a lányom játékbabáját, hogy mérje le, és csináljon babaruhákat. Még a méréssel se strapálta magát, mondta, hogy kb ennyi meg annyi. Babaruhát azóta se láttunk, viszont kapott a lányom egy "remek" kisinget, saját készítésűt, jó merev anyagból, lefele szabott ingujjakkal, hatalmas gombokkal végig a hátán, totál ferde gallérral. Meg egy felemás textilpartedlit, olyat se használunk.

  • 2007.05.21 14:20:56Alvomacko

    Anyatünde: jól van, jól van. Visszafogtam magam, hogy bezzeg anyaként tündököljek.



    Teljesen igazad van, nekem nagy csemetéim vannak és már én is amolyan anyáink stílusában gondolok vissza a régi szép időkre. Vagyis sehogy. Szelektív memóriám elfelejtette, hogy nekem sem ment minden ilyen pikk-pakk régebben.



    Hűűűű, de ronda nagymama képe dereng fel előttem. Olyan bezzeges. De majd jól fejbeverem magam, ha ilyen hülyeságekkel traktálom a lányaimat. :-D

  • 2007.05.21 14:22:54Alvomacko

    Anyatünde: az interruptos hasonlatod nagyon aranyos és helytálló volt. Nagyon jót nevettem rajta. :-))))

  • 2007.05.21 18:20:09voroske

    gyöngy1:

    Ez szornyu kegyetlenseg!!! Bar en eleg zsarnok szortirozo vagyok, de egy eloleny soha nem lehet lomtalanitas targya!

    Sot bar megkovetelem a cuccok mennyisegenek korlatozasat, soha semmit nem vagok ki amibe a tulajdonos nem egyezett bele. Lomtalanitaskor ki van adva hogy mindenki hozzon X db gatyot/polot/ jatekot stb a sajatjabol amit ugy gondol hogy nem hasznal es nelkulozni tud. Ha nekem gyokeresen eltero velemenyem van egy adott targyrol kidobasarol vagy megtartasarol akkor a tulajdonossal erdekegyeztetes van :-)

  • 2007.05.21 18:28:08Memme

    Alvomacko!

    Úgy néz ki, egy jódarabig nem megyünk vissza, de véglegességen még nem gondolkoztunk. Épp egy éve indultunk el Gödről (3,5 órája úton vagyunk :-)), és egyelőre jól állnak a dolgaink. Berendeztünk egy bérelt házat, vettünk autót, van munkánk, kár lenne visszamenni pont most. Pár évet biztosan lehúzunk itt, a gyerekem is szeretném itt szülni (hála a wiw-en kapott levélnek elhatároztam magam a nagymamaröptetésre), aztán majd ha nagyobb lesz, akkor megnézzük, hogy jó irányba változtak-e a dolgok otthon. Magyar lány vagyok, igazi pesti, de jól érzem magam a norvég kisvárosi létben.

  • 2007.05.21 18:47:50Alvomacko

    Memme: de jó! Már rég nem hallottam elégedett külföldön élő családról. Mi tavaly Svédországban voltunk és nagyon megtetszett nekünk is az ország, a nyelv. Mindketten könnyen meg tudnánk tanulni, csak időnk nincs rá, meg most a gyerekek miatt nem nagyon tudunk váltani. Persze ez inkább amolyan kifogás, meg takarózás, tudom. De gyávák is vagyunk már. :-)

  • 2007.05.21 20:35:19Memme

    Bátorság az nagyon kell egy ekkora lépéshez (én az első héten meg sem szólaltam, és karácsonykor is megkukultam), meg marha sok lóvé az induláshoz... Meg ha gyerek is van, azt hiszem, az ő szempontjaik a legfontosabbak, hogy érzelmi törés nélkül, egészséges lelkű felnőtt váljon belőlük, nem? :)

  • 2007.05.21 20:44:50Alvomacko

    Memme: teljesen igaz. Bár ők a kiváncsiságuknál fogva még szívesen utaznának, de azt hiszem, hogy a lelkesedésük csak addig tartana, amíg rá nem jönnének, hogy a barátaik nagyon messze vannak. :-)

  • 2007.05.21 21:13:14voroske

    Alvomacko:

    Ez nagyon a gyerekektol fugg es az eletkoruktol is.

    Nekem rengeteg olyan ismerosom van aki nagyott (ertsd tobbezer km) koltozott csaladostul es csak nehany gyermeknel erezheto honvagy, iskolas kor alatt meg egyaltalan meg se erzik. Inkabb a felnottek azok akiket erzelmileg sokszor hazavag egy orszag es/vagy kontinens valtas.

  • 2007.05.21 21:14:02Memme

    Ponotsan. Más ám kíváncsiságból utazni, és más gyökeresen megváltoztatni az életünket :)))) Én kaptam a barátnőimtől egy marha nagy képet róluk, itt bekereteztem és a kiskályha fölé tettem, így mindig látom őket :)

  • 2007.05.22 08:45:24atha

    Én is azt tapasztaltam, mint Voroske, én az általános iskola 1. osztályt Algériában kezdtem francia iskolában. A nővérem 3 évvel volt idősebb. Egyikünk sem beszélte a nyelvet, de nekem első osztályban nem okozott nehézséget, mert sok külföldi volt és mindenki "kezdő". A nővéremnek viszont nem ment, így 3 évig anyuval volt otthon magántanuló. Nem tudom eleve is olyan volt-e az egyénisége, de az önbizalmát meg a szocializációs készségét erősen megtépázta sztem ez az időszak, gondolom nem egészséges, ha egy 10-13 éves gyerek nincs közösségben.



    Én viszont rengeteget profitáltam belőle, nyelvtanulásban, nyitottságban, alkalmazkodó készségben, azóta is éltem külföldön többször, több helyen, sokat utaztam, és a mai napig akármelyik pillanatban elindulnék két gyerekestül (amíg picik) bárhova, még német nyelvterületre is a férjem kedvéért, pedig nem nagyon beszélem.

  • 2007.05.22 09:00:13Alvomacko

    atha: "két gyerekestül (amíg picik)" - itt a kulcs. :-)



    Én már nem nagyon vállalkoznék két középiskolással.

    Bár azt nagyon szeretném, ha ők maguk valamilyen programmal egy évet külföldön töltenének. De az kicsit másabb, mert ott "felügyegyelik", hogy mit tanulnak.

  • 2007.05.22 12:06:27Kökényszemű Katica

    Dalia álma nagyon-nagyon vicces! :-)))))

    A nők fantasztikusak. (Ezt a következtetést a hozzászólásokból vontam le.) A férfiak is. (Ez régebbi tapasztalatom.) A gyerekek főleg. És az állatok meg a madarak is.

    Annyira mulatságosak, emberiek, helyesek a kommentek, hogy az ember ilyen pozitív állapotba kerül tőlük, tessék!

  • 2007.05.22 12:53:30atha

    Alavomacko, a tinik már megint könnyebben nyitnak szerintem, persze ez azért egyéniség-függő is. Meg attól is függ, beszélik-e már az adott nyelvet. Ha igen, és elég nyitottak, szerintem ők csípik a legjobban. Egyébként is mindig akad valami jóképű helyi srác az új suliban, szomszédságban :)

  • 2007.05.22 13:23:38borsika

    Mikor elváltam és ott maradtam a ruháskosár ruhával ami a feregoliról gyűlt össze, 3 hétbe tellett, hogy megértsem, a férjem már nem jön vissza elpakolni (ez az ő dolga volt)- na az volt egy igazi döbbenet. Máig elszorul a torkom ha rágondolok.

  • 2007.05.22 14:13:23marcangoló

    Katica. :-D

    Nálunk pl. most hal meg egy tuja (mentségünkre, nem mi ültettük, és nagyon szar helyen volt szegény), viszont nyertünk egy "hatalmas" játszótérnek való helyet a kertben. :-)

  • 2007.05.22 14:28:50marcangoló

    Én nem tudnék külföldön élni, Nyuszi is vagyok, meg hát el is búcsúzhatnék a pszichológusi diplomámtól, mert olyan szinten már nem tudnék megtanulni külföldiül, hogy az nüansznyi különbségeket észrevegyem a fogalmazásban, és egészen más assziciációkat váltana ki belőlem egy-egy szituáció, vagy szó, mint egy másik kultúrkörből származó emberből. De azért a minap már egy ismerősömnek odavágtam, hogy megyek dolgozni külföldre. Kesergett az ország helyzetén, meg, hogy milyen nehéz a megélhetés (eddig oké). Mondom, amíg fogyatékos gyerek lesz, addig nekem lesz munkám. Ne mondjam már, mikor bezárják az összes intézetet. Mondom, nem zárják be. De igen. Akkor, mondom keresek egy gazdag családot, és tornáztatom a gyereküket. Nincs már arra az embereknek pénze, örülhetek, ha az állásom megmarad (ja, eszembe sem jutott, hogy dolgozom, és szeretem a munkám, nem is hiszem, hogy kirúgnak, de hát ugye, nem tudhatom). Na erre mondtam azt (de akkor már kissé emelt hangon), hogy jó, akkor fogom a két gyerekem, a két diplomám, és a két általam beszélt nyelvet, aztán elhúzok külföldre. És erre végre nem tudott szólni. Győztem, vazzeg. Két napja azért sikerült ugyanezt eljátszanom a szoptatással. Hogy adok- e már az 5 hónapos gyereknek enni? Mondom, nem, a védőnővel is megbeszéltük, hogy nem kell rohanni. De mi lesz, ha hirtelen elmegy a tejem? Mondom, egyrészt igen ritkán fordul az elő, meg hát a másikat is szoptattam 2 évig, miért menne el? Hát ő nem azért mondja, de ekkora volt a nagyobbik gyereke, amikor terhes lett a kicsivel, és még szegény nem tudott enni, és majd megfulladt, úgy öklenedezett a kajától (mi a rossebet tömhetett bele?!). Mondom, erre van a tápszer, meg hát ugye, én terhesen is szoptattam. És megint győztem. Hú, de fel tudja kúrni az agyam!

  • 2007.05.22 14:37:08marcangoló

    De most velem van a baj, vagy ez tényleg gáz?

  • 2007.05.22 14:44:39kaposztalepke

    marcangoló: ezt Te kérdezed, mint pszichológus?:)) A saját hülyeségének kellene a megerősítés...Ő kinlódik, aggódik, baja van, nyilván rossz hatással van rá, ha vki nem, ezért megpróbálja Belőled is kihúzni az aggodalmat meg a parát. Mert jobban érezné magát, ha Te is azt mondanád, hogy "de jajjistenem, hűű, most mi lesz, meg jajjdesz*r"...alátámasztanád vele a hülyeségeinek a jogosságát, hogy "más is ilyen" :))))



    na, sikeresen félremagyaráztam?:)) Kérem félkomolyan venni:)

  • 2007.05.22 15:11:15marcangoló

    Nem, tényleg ez lehet, lévén, hogy diagnosztizált depressziós beteg. Viszont a tököm tele van azzal, hogy jön, és katasztrófaturizmusnak tekintit a látogatást, elmondja az összes horror történetét a várandós menyének, elmeséli nekem a haldolkó öregasszonyt, akit ápolt, de apróra részletesen ám az összes felfekvését. És, ha az unoka elbotlik az udvaron, akkor már azonnal menjünk az ügyeletre, mert mi van, ha kitörött a lába.... (Megjegyzem, az egész udvar merő homok. Puha, aludni lehet rajta.) Na mindegy, ki kell találnom valami jó módszert, mert sajnos kikerülni nem fogom tudni.

  • 2007.05.22 15:18:09kaposztalepke

    marcangoló: upsza..nehéz körök lesznek..

    szegény menye, remélem le tudja pattintani magáróla sztorikat. Hát asszem egy depressziósnak (vagy csak hajlamosnak) haldoklót ápolni sem húde szerencsés..

  • 2007.05.22 15:18:43Alvomacko

    marcangoló: hát akkor mit vársz szegénytől?

    Nem tud hirtelen szivárványt látni az égbolton, ha éppen éjszaka van nála.

    Nem lehetne, hogy te mesélsz neki? Időt sem hagyva, hogy szóhoz jusson? Csupa szép és jó dolgot (no, nem úgy, hogy megbántódjon vagy eszébe juthasson, hogy ő milyen szerencsétlen). Boldogságot. Hátha feldereng nála is egy kis szivárványdarabka. :-)

  • 2007.05.22 15:20:28Memme

    Uff, marcangoló, ez rémesen hangzik... Én megveszekedett optimista vagyok, valószínű megháborodnék a jajveszékeléstől.

  • 2007.05.22 15:27:59Tori

    Anyámra emlékeztet.

  • 2007.05.22 15:32:25marcangoló

    Alvomacko, tulajdonképpen egyet várok el, hogy hagyjon engem békén. Nem arról van szó, hogy nem értem meg a helyzetét, sem arról, hogy nem tudnék empatikus lenni vele, ha akarnék, de alapjában véve semmi közöm hozzá. Csak sajnos annyira közel vannak egymáshoz a lakások itt, hogy nem tudom kikerülni, pedig csak a szomszéd csaj anyósa. Csúnya dolog, mert az ember nem ezt várja egy "szakembertől", de hát én nem kezelem őt, nem vállaltam fel, nem kapok pénzt, ha meghallgatom.

    Egy depressziós ember nem boldog attól, ha szivárványt mesélsz neki. Egy depressziós csak sokkal- sokkal boldogtalanabb lesz tőle. Az ominózus hölgy ilyenkor még inkább meg akar győzni arról, hogy ha te elégedett vagy a sorsoddal, az csak azért van, mert szűklátőkörű vagy, magadra vak, és homokba dugod a fejed... Na mindegy, csak havonta egyszer jön, és talán egyszer elkészül az a kétemelet magas betonkerítés, amit tervezek...

  • 2007.05.22 15:32:48marcangoló

    Tori, engem is. Mármint az anyádra, meg még egy csomó mindenki anyjára...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta