Terhesnapló: mozogni kezd a baba odabent

Zanza!

Mielőtt terhes lettem, egészen határozott elképzelésem volt arról, milyen terhes leszek, és utólag visszanézve különösen szórakoztatónak tűnök magam számára. Elhatároztam például, hogy én egészen biztosan nem fogom megkérdezni a gyerek nemét, hiszen az a legizgalmasabb az egészben, ehhez képest most, a 18. hétben alig bírom kivárni, hogy tudjam végre, fiú lesz, vagy lány és nagyon reménykedem, hogy a következő ultrahangon kiderül.


Azt is elhatároztam annak idején, hogy nem fogok 3 meg 4 dimenziós ultrahanggal leselkedni a gyerekem után, ehhez képest ha lehetne, most minden héten ultrahangra mennék, hogy megnézzem milyen. Mert amíg az egész egy apró pötty az ember hasában, addig nem esik nehezére elképzelni, de egy húsz centis, forgolódó lényről már nehéz elhinni, hogy odafér. Még szerencse, hogy van a gyereknek apja is, aki szerint a 4D-s ultrahangnál nincs ijesztőbb, és ragaszkodik hozzá, hogy a bébit békén hagyjuk.

Szinte azonnal tudtam, hogy terhes vagyok, tesztet csak azért csináltam, hogy legyen bizonyítékom. Nem női megérzésről volt szó, olyan nekem nincs, egyszerűen azok közé tartoztam, akik a negyedik héttől kezdve borzasztóan rosszul voltak. A rosszullétnek sok formáját ismertem, azt azonban nem, hogy minden evés után legszívesebben kihánynék mindent, egyfolytában szédülök és fogmosás közben – valamint minden reggel, délben és este - öklendező roham jön rám. És ez így ment két hónapig, volt néhány hét, amikor csak kínai büfés rizst bírtam enni, pálcikával, hogy minél tovább tartson, egész nap szotyit rágtam, és elmentem hányni, ha valaki a közelemben húst evett. Aztán eltelt az a három hónap, és olyan lettem mint az összes többi terhes, csak a csirke látványát nem bírom továbbra sem.



Ha az ember terhes lesz, elkerülhetetlenül megváltoznak körülötte a dolgok. Az ismerősei például azt hiszik, hogy őt már csak a magzatvíz, a biokaják, meg a gyerekszoba-dekorációk érdeklik, így másról nem nagyon beszélgetnek vele. Vagy beszélgetnek, de akkor meg a terhes nő azt nehezményezi, hogy mért nem kérdezik a terhességéről. A terhes nő ugyanis a hiedelmeknek megfelelően szeszélyes, és nagyon gyors hangulatváltozásokon megy keresztül.

Az én gyerekem apja ezt inkább csodálattal, semmint bosszúsággal szemléli, „nagyon érdekes lehet, ha valakiben így csaponganak az érzelmek” – mondta a minap. A terhes nő további ismertetőjele, hogy szereti az édességet, tapasztalataim szerint főleg a fagylaltot, és nem szereti a védőnőt, aki megpróbálja mindezekről lebeszélni.

A terhes nő emellett sokat alszik, este nyolc után az egykori éjjeli baglyok is csak laposan pislognak, bár vannak, akik a második trimeszterben felpörögnek, nekem sajnos ez nem adatott meg. A korai lefekvés és az alkoholmegvonás miatt a terhes nő szociális élete hanyatlásnak indul, többnyire nem tekintik már a társaság teljes jogú tagjának, így a magányra hajlók befelé fordulnak, ezoterikusak lesznek és komolyzenét hallgatnak, a zaklatottabb lelkűek pedig valami újonnan felfedezett dologban vezetik le a feszültséget, - én például az utolsó négyzetcentiig beültettem a kertet virággal, sőt néha még kapálni is szoktam.

Így, a 18. héten már túl vagyok a fontosabb vizsgálatokon, elkezdett rohamosan nőni a hasam, híztam 4 kilót, és állandóan pisilek. Nem tudom, más terhes nők hogy vannak vele, én egyelőre egyáltalán nem vagyok türelmetlen, élvezem a terhességet, és tetszem magamnak a terhesruhákban, amikben nagynak látszik az egyébként még nem olyan nagy hasam.

Már nagyon vártam, hogy nőni kezdjem a hasam, nagyon érdekelt hogy nézek majd ki, másrészt egyszerű logikával azt gondoltam, ha a hasam nő, a gyerek is nő. A gyerekünknek egyelőre nincsenek ruhái, bútorai, szobája, és neve sem. Lassan azonban kezd valóságos lenni, ha lefekszem, és nagyon figyelek, már érezni lehet, ahogy össze-vissza mozog.
Blogmustra