Eszter azt mesélte, Petra lánya október második felétől január végéig gyakorlatilag nem járt oviba, ez idő alatt vesemedence-gyulladást kapott, kétszer kellett felszúrni a fülét és tüdőgyulladás miatt 8 napot kórházban is töltött.
Eleinte nem akart aludni az óvodában, csak ébren feküdt, amíg a többiek szunyókáltak, így délutánra annyira elfáradt, hogy mire hazaértek, annyira hisztissé vált, hogy szinte nem lehetett kezelni. Mostanában jutottak el odáig, hogy már hajlandó elaludni bent. Édesanyja így fogalmaz: „Úgy érzem, nem igazán engedi el magát az oviban, mert ott nagyon jól viselkedik, itthon pedig robban, mintha direkt keresné az alkalmat a hisztire, amikor végre kiadhatja magából a gőzt.”
Eszter az óvó nénikkel elégedett, bár fájlalja, hogy Petra időnként még mindig nehezen akar elindulni az oviba, ahol pedig már részt vesz a közös játékokon és foglalkozásokon is és már saját barátai is vannak.
Benedek anyukája így számol be: „Amilyen könnyen ment a beszoktatás első hete, annyira nehezen ment a második. Sajnos tüdőgyulladással kórházba kerültem, így az óvodai beszokás mellett a fiamnak az anyahiánnyal is meg kellett küzdenie. Amikor túl voltunk rajta, elkezdődött a délutáni alvás szoktatása.”
A család néhány sírást, nadrágba kapaszkodást átvészelve jutott oda, hogy a kisfiú örömmel ment az óvodába. Bent aludni mai napig nem nagyon szeret, és mivel édesanyja a kisebb gyermekével otthon van, hetente 2-3-szor kell csak ottmaradnia.
„Ahogy elkezdődött a rossz idő, úgy jöttek a betegségek, amelyekre számítottunk is, de azt hiszem, hogy nagyobb betegségek nélkül megúsztuk ezt az időszakot. Egyszer volt egy 40 fokkal járó tüdőgyulladás, kapott kétszer antibiotikumot, és havi 1-2 nátha kisebb lázzal, ami persze végigment az egész családon.”
Benedek családja alapvetően elégedett az óvodával, az óvó nénikkel és a csoporttal is, ahol elmondásuk szerint nincsenek verekedések sem. Az édesanya így zárja gondolatát: „El kell mondjam, hogy ez olyan, mint egy hullámvasút, néha hetekig örömmel megy az oviba, várja, beszél róla, aztán néha meg sírásokat rendez, éppen múlt héten addig sírt, amíg be nem lázasodott, majd hívtak, mentem érte, és itthon már semmi baja nem volt. Amikor megkérdeztem, hogy mi baja volt, csak annyit mondott: „Anya, hiányoztál!”
Judit átíratta kislányát egy magánóvodába. Döntésének oka egy viselkedészavaros kisfiú volt, aki az óvodában ütött-vágott mindenkit, főleg Emmát. Ennek az lett a vége, hogy Emma elkezdett bepisilni, és egyre betegesebb lett. Három hónapig egymást érték a betegségek: torokgyulladáson, bárányhimlőn, sérvműtéten és egyéb borzalmakon ment keresztül a kislány. Áprilisban döntöttek úgy, hogy beíratják a magánoviba, oda, amelynek a bölcsődei részébe jár Emma öccse is.
A beszokatásról így mesél Judit: „Két hétig bejárogattunk együtt délelőttönként, végül múlt héten kezdte el az óvodát. Gyorsított beszoktatás volt, hiszen nem először csinálunk ilyet. Szerdán már ott is aludt. Egyik nap jobb, másik nap rosszabb, szinte minden reggel üvölt, és úgy kell lefejtenie rólam az óvó néniknek, de mire becsukódik a csoportszoba ajtaja, már vidáman játszik.
Amikor megyek érte, ragyogó arccal ugrik az ölembe, meséli, hogy milyen jól érezte magát, és jön másnap is. Az óvó nénik szerint jól érzi magát, részt vesz a feladatokban, játékokban. Neki nagyon jót tett, hogy családiasabb, bensőségesebb, intimebb hangulata van ennek az ovinak, kisebb és jobban felszerelt.
Az állami oviban 30-an, itt 13-an vannak egy csoportban. Több idő, és figyelem jut egy gyerekre, ami neki nagyon fontos. Külön játszótere van a kiscsoportnak, csak, délután járnak át a „nagy játszótérre” a többiekkel együtt. Kevésbé szigorú követelményrendszer van, lazábbak a napi rutinok. Az óvó nénik nagyon kedvesek, aranyosak (bár ez az állami óvodában is megvolt).
Őszintén szólva én jobban örülök neki, hogy sír reggelente, mert ez azt jelenti, hogy kiadja magából a frusztrációját, és nem fojtja el (hogy aztán betegség formájában törjön ki rajta). Most négy hete nem beteg, ami nálunk eszméletlen nagy rekord, persze az is segít ebben, hogy bejött a jó idő." - fejezi be a beszámolót Judit.
