SZÜLŐSÉG

A jó apa mindent tud

2007. május 10., csütörtök 15:08

A Születés Hete eseményei egész héten folytatódnak. Leával minden nap bekukkantunk valami érdekes kis műsorra, előadásra. Persze annyi minden van, hogy a döntésünket leginkább az befolyásolja, hogy közel legyen a helyszín. Így esett a választásom a Grilla Stúdiójában zajló előadásokra. Kedden az apa szerepéről hallgattunk meg egy órácskát.


Az első előadást Fodor Gábor mentálhigiénés szakember tartotta. Mint három gyermek apja, rengeteg személyes példával illusztrálta, hogy milyen konfliktushelyzetekbe kerülhet az apa, és mik azok a szerepelvárások, amiknek ideális esetben megfelel. Röviden összefoglalva: a jó apa a jó önértékelés alapja. Úgy kell szabályokat alkotnia, tekintélyt sugároznia, hogy ne basáskodjon, ne törje meg a gyereket, hanem értékelje, mint önálló személyiséget, a határokkal biztonságot is adjon neki: apa mindent tud és mindig lehet rá számítani. Ha ez sikerül, akkor a gyerek megtanulja, hogyan viszonyuljon a hatalomhoz, hogyan érvényesítse konstruktívan az érdekeit. Ha azonban nem veszik figyelembe a gyermek igényeit, akkor nem tartja magát értékesnek, és érdekei destruktívan fogja megpróbálni érvényesíteni (harag, dühöngés, szorongás formájában).

Míg az anya a teljes odaadást és elfogadást jelenti, az apa – természetesen az anyával együttműködve – némi erélyt jelent. Mint az előadó elmondta, ez a klasszikus családmodell – ma már sokszor eltolódnak a szerepek, ezért inkább domináns szülőről és elfogadó szülőről lehet beszélni. (Ez nem jelenti azt, hogy az apa ne fogadná el a gyermeket – természetesen elfogadja, csak másképp kommunikálja ezt. De nagyon fontos, hogy az ő feltétlen szeretetét is érezze a gyerek, ezt ki is kell mondani, akár a legnagyobb konfliktus kellős közepén is. Ez adja a biztonságérzetet.) Az egyedülálló szülők egyik legnehezebb feladata, hogy két szerepet kell egy személyben megadniuk a gyereknek. Ebben nagy segítségükre lehetnek a támogató nagyszülők.

Az apaszerep másik nagy kockázata (a hatalmaskodás mellett), hogy a fiú és lánytestvérek közt különbséget tesz. Nem csak az a hagyományos veszély áll fenn, hogy a lányt értéktelennek tartja, hanem az is, hogy míg a kislánya bármikor le tudja venni a lábáról, addig a fiával szigorúbb, aki ezt szeretetlenségnek értelmezheti. Különösen nagy próba, amikor az imádott kislány felnő, és tizenegy-két évesen már nem lehet úgy dédelgetni, mint a hajdani kisbabát. Ilyenkor meg kell találni a módját, hogy ne forduljon ellenséges érzésekbe, dühbe vagy féltékenységbe (vagy incesztusba) a lány szexualitásához való apai viszony.

Az apaszerepről és a szülőkhöz való viszonyról nemsokára részletesebben is írunk. Hiszen a szüleink meghatározzák, hogy mi milyen szülők vagyunk, hogyan kommunikálunk a gyermekeinkkel. Ha valamelyik olvasónk szeretné megosztani velünk, hogy hogyan látja a szüleivel való kapcsolatát a gyerekeivel való kapcsolatának fényében-árnyékában, írja meg nekünk!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.05.10 16:56:42Tori

    Ezt a cikket nem mutatom meg a páromnak. Összeroppanna a felelősség súlya alatt, és még annyit se játszana a lányával, mint eddig. Nem is tudom, mivel lehetne szegénykémet jobban beparáztatni.

  • 2007.05.10 18:01:21zsebi

    Én meg nem is értem... Tényleg ennyire tudományosítani kell a gyereknevelést? Vagy bennem van a hiba, hogy még sosem gondolkodtam el azon, milyen hatással vagyunk a gyerkőcre. Mármint így konkrétan.

    Nálunk egyébként én vagyok a szigorúbb, de ugyanakkor lazább, apa nagyon félti az egyszem kislányát.

  • 2007.05.10 18:41:58kovvacs

    Annyira jó a post, hogy hiába akarok ide ragozni hozzá valamit, tökfölösleges.

  • 2007.05.10 19:22:58koaladia

    "A szüleink meghatározzák, hogy mi milyen szülők vagyunk, hogyan kommunikálunk a gyermekeinkkel", akkor én kezdek komolyan félni, mert a párom apja, nem kommunkál csak parancsot osztogat, azt hogy szereti a fiát vagy esetleg büszke rá, véletlen sem mondta ki életébe se. Arról nem beszélve, hogy amikor a párom kicsi volt és az apja a fotelbe ült a lábát az asztalra támasztva, ő felmászott a lábára, mire a "drága" apukája kirántotta alóla a lábát (lehet, hogy mérnökként nem hallot még a gravitációról) csak úgy lazán, mire a párom szó szerint szétfejelte az asztal szélét.

  • 2007.05.10 21:24:52kiseszter

    Lehet, hogy már egy pár hónapja ajánlottam vagy csak akartam???



    Enikő Panzió Eplény (Zirc és Veszprém között 600 lelkes hegyi falu). A tulajdonos házaspár vezeti, családi panzió falu szélén, a tanösvény bejáratánál. Igaz inkább télen érdemes elmenni, mert kis síparadicsomot építenek, asszem 6 pálya meg egy szánkópálya felvonókkal melegedővel meg minden.(Eszterék figyelmébe :o))



    Mi viszonylag nyugis időszakban voltunk így nem tudom, hogy csak mázli volt-e a tulajdonosok kitüntető figyelme, de pl. minden étkezésünk előtt felmosták az éttermet és a társalgót, hogy a 11 hónapos nyugodtan tudjon négykézlábazni. És tényleg soha nem lett picit sem poros (férjem nagy tisztaságmániás nála ez sok plusz pontot ért :o))



    Minden volt ami a bababarátsághoz kellett: rendes rácsos fa kiságy, állandó asztal az étteremben etetőszékkel, játékok. Nekünk meg biliárd és infraszauna. 3 éjszaka félpanzióval 3 szaunázással volt 53000, (vagy 57000 bocs nem emlékszem pontosan). A félpanzióban volt vadpörkölt, forralt bor, dupla reggeli és jó háziasan főzött Enikő (a tulaj).



    Egy kifogás: a kiságyban nem matrac volt hanem egy paplan behajtogatva. De ezt mondtuk is nekik, lehet hogy azóta már van :o)

  • 2007.05.10 21:27:04kiseszter

    Bocsi nem ide akartam hanem a wellness topikhoz!

  • 2007.05.11 09:06:41Aurin

    Ajjaj....akkor nálunk komoly problémák vannak/lesznek...ilyen háttérrel, majdhogynem a béka hátsója alatt van a szülői alkalmasságom....
    (mondjuk a cihomókus is szkeptikus velem kapcsolatban :-DDD)

    valóban ennyire számít?? :-(((

  • 2007.05.11 09:37:20yooccoo

    hát, elolvastam
    nem mondanám, hogy kimondottan egyetértek vele :)

  • 2007.05.11 09:38:10Alvomacko

    Aurin: szerintem igen. Én ledöbbentem, hogy a gyerekeink mennyire utánoznak minket. A szófordulatokat, a hanghordozásokat, a gesztusokat, a gondolatainkat, a hozzáállásunkat állandóan szkennelik.

    Már hallottam a gyerekeimet, amint szóról-szóra ugyanazt a véleményt mondták el valakinek, amit én előző nap fejtettem ki egy témában.



    És ha én esténként TV-zek, akkor ő is akar, ha én nyeglén ülök a székben, akkor ő is úgy akar, ha én lehülyézem a szomszédot, akkor legközelebb ő is csak a hülye szomszédként emlegeti, ha én evés közben olvasok, akkor ő is úgy csinál majd, ha én nem vagyok otthon.



    Szóval hihetetlen, hogy milyen tükröt tartanak elénk. Csak meg kell nézni őket és jó/rossz önmagunkat látjuk bennük.

    Én sokszor szégyellem is, amikor felismerem egy-egy negatív viselkedésük forrását magamban. Ráadásul ilyenkor nehéz is rájuk szólni, mert ha visszavág, hogy "de te is", akkor nem mondhatom azt, hogy "de én felnőtt vagyok". Nem, nekem pont azért kellene másképp viselkednem. Ja, és nem vághatom szájon, hogy ne feleselj, mert ezzel még nincs elintézve a dolog.



    Szóval a minták nagyon-nagyon fontosak. Szerintem.

  • 2007.05.11 10:17:55Aurin

    Alvómacko...
    Akkor én vagyok - a szerencsés - kivétel...
    Hál istennek semmiben sem hasonlítok a szüleimre - legfeljebb abban, hogy erősen antiszociális vagyok :-)))
    nemgyengén cihés probléma ez....
    hiába a közhely: rajtunk múlik, mi lesz a kölökből...aminek neveled, az...
    (mindig úgy gondoltam, hogy az ember 100%. abból kábé 40% ahonnan jött - család- rassz-életszinvonal, stb...60% meg amit saját maga ér el... remélem, hogy így is van/lesz...

  • 2007.05.11 10:41:11Alvomacko

    Aurin: hát, százalékban nem tudom, meg biztos tényleg családfüggő, de a miénkben valamiért nagyon erős a minta másolása.

    Még a Kapitányt is másolják, pedig ő nem is az apjuk. Ő maga is jól meglepődött ezen.

    Amúgy elég frusztráló tud lenni, hogy sokszor kell kontrollálnod önmagad.



    De azért az általad írt 40% is nagyon sok ám!

  • 2007.05.11 11:03:10Aurin

    Alvomacko
    No, igen, ha pozitív a példa :-))
    (hülye példa: a papagáj sem beszél, hanem csak utánozza az embert...nyilván még gyerekkorban soxor nem tudatos a cselekvés, csak másolnak a kölkök)
    Az bizony... beletelt egy-két évbe, de ma már gond nélkül be tudom venni a "letojomtablettát"...:-))
    hat!

    sok bizony, és az is probléma, hogy sokszor "üldözi" az embert az a 40% hiába is tud/akar valaki szabadulni ettől...

  • 2007.05.11 11:25:19apryl

    Náluk egy érdekes szituáció van. A lényeg tömören: apósom alkoholista, veri a feleségét, elzavarta/ja a gyerekeit ha épp jobban benyel. A gyerekeinek azt nem mondom,hogy nem hiányozna ha nem lenne, de nem sok könnyet hullatnának érte.
    Ellenben a férjem nem ilyen, sőt, azt hiszem pont ezért olyan velem és a lányunkkal,mint amilyen. A lányt imádja, aggódik érte, folyton lesi a kedvét,de ha kell tud szigorú is lenni. Velem, szinte soha egy hangos szó el nem hangzott még, ha van is normálisan meg tudjuk beszélni. Nem hinném,hogy bármelyikőnket is képes lenne akár szóval, akár tettel bántani.
    Ebből csak azt akartam kihozni,hogy mennyire befolyásol az amit otthonról hozunk,de arra hogy ez kinél hogyan jön elő, azt nem tudom mi okozza, genetika,lélek, akármi más.
    És hogy hogyan tudjuk segíteni az apákat,hogy jó apák legyenek? Asszem ez ngyon nehéz kérdés. Én megpróbálom hagyni,hogy kibontakozzon. Elküldöm Őket ketten bevásárolni,játszótérre, sétálni. Otthon hagyom őket kettesben,általában havonta egyszer találkozom gyerekkori bnőjeimmel. És úgy gondolom ez sokban segíti minddkettőjüket,hogy ne legyenek idegenek egymásnak. És lekopogjam soha nem hívtak fel, vagy jöttek haza úgy,hogy bmi gondjuk van egymással. És azt is be kell vallanom,hogy ez eleinte rosszul is esett,mármint hogy nem hiányzok nekik,de büszkeséggel is tölt el,hogy JÓ apát találtam a gyerekeimnek, akire bmiben számíthatok.

  • 2007.05.11 13:25:03Tish

    Sziasztok! Régóta olvaslak titeket, de eddig még nem szóltam hozzá.
    apryl: a férjed akár a testvérem is lehetne... egyetértek veled, néha az apai negatív példa "jó" családmodell példa. Azért, mert rájössz, hogy bárhogy csinálhatod, csak ÍGY ne!

  • 2007.05.11 13:41:36Aurin

    ...a negatív példa is példa...
    Igazad van Tish, mindenhogy máshogy, csak így ne...
    :-(((

  • 2007.05.11 15:20:06Tish

    Aurin: sajnos nagyon sokan követik a szülői példát:( nehéz másképp csinálni, mert ebben élnek, ezt látják, ez a normális:( De mindig vannak lázadók!:)

  • 2007.05.11 15:24:09Aurin

    bizony vannak....

    mi csak tudjuk :-))))



    (én tudom, hogy mit NEM fogok csinálni....azt, hogy mit, na, asse semmi...)

  • 2007.05.11 15:32:15Tish

    Aurin:-D

    a nemmel máris szűkíted a kört:)

  • 2007.05.11 18:07:19kovvacs

    Sztem csak átmenetileg érdemes azzal foglalkozni, hogy mit hogyan csinált az apánk vagy az anyánk. Azért érdemes vele foglalkozni, mert hátha jobban rajta tudjuk kapni magunkat, amikor ugyanazokat a marhaságokat készülünk elkövetni. És azért nem érdemes foglalkozni vele tartósan, mert frankó felmentéseket tudunk belőle kovácsolni, amikor azt kell megmagyarázni, hogy a saját életünk miért olyan szerencsétlen vagy mi miért viselkedünk hülyén egyes helyzetekben.

  • 2007.05.11 18:09:08kovvacs

    És egy frankó közhely, de igaz:

    akkor vagyok túl az apámon/anyámon, amikor nem hozzá képest viselkedem, döntök. Bármilyen előjelről is van szó.

  • 2007.05.12 14:10:45Tish

    Igaz a közhely, egyetértek vele. Nem is teszem:)
    Viszont biztos vagyok benne, hogy nagyrészt azért is jó a családi életem, mert apám ellenpéldáját kerestem társnak. A férjem nyugodt, antialkoholista, és tud szeretni.

  • 2007.05.12 19:39:27titi

    A férjem apja is szörnyű, az enyém meg még szörnyűbb. Mi viszont tök jól elvagyunk, mint szülők és egymással is tök jól elvagyunk. Ezt rohadtul birom magunkban:)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta