SZÜLŐSÉG

Nyelvtanulás már az anyaméhben?

2007. május 8., kedd 09:03

A történet mai. 2007, bevásárlóközpont, jólszituált anyuka, mobilt szorongatva. Nyilván enyhén süket, ezért kiabál, de végül is nem ez a legnagyobb baja. A közelben vagyok én is, s mikor érdekessé válik a szitu, le is cövekelek a száraz tésztáknál orral előre.
- Yes, very danke. You speak my phone. Én csak speak, (itt érthetetlen szöveg) gracia. Drei und vier pont, allora, (érthetetlen) very much. Danke, danke shon. Plusz one, two , zero, zero Euro. Én csak aggódni my forint, und speak you…



és így folytatódott még jó tíz percet. Közben felváltva sajnáltam a telefon másik végén csüngő harmadikat és az általam hallgatott hölgyet. Bár ki tudja, lehet, hogy a túloldalon is hasonló tehetséggel kommunikáltak. Nyelvismeret tekintetében gyengén teljesítő nemzet vagyunk. Nem csak a mi hibánk ez, a történelem is segített nekünk ebben.

Ugyan kicsit ellentmondásos az, hogy a századfordulón, sőt, inkább a kiegyezés idején természetes volt, hogy egy polgári, jól szituált valaki tudott minimum két nyelven beszélni. A német ugyanis alap volt, tudtak természetesen magyarul és rengetegen beszéltek angolul és franciául is. Nehezen tudott volna akkoriban egy társaságban akár az időjárásról, pletykákról, de az aktuális politikai témákról cseverészni valaki, valamely idegen nyelv ismerete nélkül.

Az én generációmnak nagyon nehéz volt és van, s attól tartok, hogy sokáig, ha nem halálunkig lesz is nyelvet tanulni. Kezdtünk az orosszal, ami olyan szinten meg tudta utáltatni a nyelvórákat, hogy szakember legyen a talpán, aki később motiválni, inspirálni tudott minket.

Motivációnk ma már persze van. Állást találni nyelvtudás nélkül, bátran állíthatjuk, hogy majdnem egyenlő a lehetetlennel. Így természetes, hogy gyerekeinket már nagyon korán meg akarjuk taníttatni, tanítani valamilyen idegen nyelvre. De kérdés, hogy mennyire korán? Meg tudjuk-e spórolni nekik azt a küzdelmet, amit mi később éltünk meg nyelvtanulás címen, és játékosan ültetjük el bennük az egyes nyelvek csíráját? Vagy nekik is padokban szorongva, esetleg fülhallgatóval a fülükön kell évekig magolniuk?

Lányom idén kezdi az iskolát és sokat vívódtam azon, hogy érdemes-e elkezdenie már elsősként a nyelvtanulást. Nem minden iskolában van lehetőség már első osztályos kortól tanulni, én azonban úgy gondoltam, hogy jobb elkezdenie, elvégre sok mindent tanítgattunk már eddig is neki.

Bonyolította a választásunkat, hogy milyen nyelvet tanuljon: angolt vagy németet? Sokan azt mondják ugyanis, hogy a német után észrevétlenül meg lehet tanulni angolul. De szükség lesz-e a németre, vagy egyre inkább az angol terjed el? Vagy talán pont azzal lesz előnye a némettel, vagy akármilyen más nyelvvel, hogy kevesebben tudnak majd beszélni rajtuk? Esetleg mennyire működik az, hogy már ilyen picin, párhuzamosan több nyelvet kezd el tanulni?

Sokan már óvodás kortól hordják a gyerekeiket nyelvórákra, sőt, hallottam olyat is, aki ugyan nem anyanyelvű idegen nyelvű, mégis, hogy a gyerek később jól beszéljen, kifejezetten az adott általa tanult nyelven beszélt csak a gyerekhez. Nagy előnnyel indulnak a kétnyelvű szülők gyerekei, akik mindkét szülővel jól tudnak kommunikálni a saját nyelvén.

Én még azon is elgondolkodtam, hogy bizony most lenne érdemes külföldön munkát vállalni, hogy a gyerekek egyrészt hamar magukba szívják a helyi nyelvet, másrészt egyáltalán nem baj, ha látják, hogyan működnek a dolgok máshol és úgy jövünk majd haza.

Hogyan érdemes tehát elkezdeni a nyelvtanulást, tanítást? Az iskolában ráér, hogy a gyereknek meglegyenek az anyanyelvi nyelvtani alapjai? Vagy az oviban, esetleg a pólyában? Netán már az anyaméhben? És hol tegyük ezt meg, milyen módszerrel?

Akárhogy is, a cél mindenesetre az, hogy ők már ne kézzel-lábbal, hangosan artikulálva kommunikáljanak, hanem európai szinten, a nyelvükkel.

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.05.08 22:35:34loszter

    En azert szeretem a kulonbozo nyeleveket mert kulonbozo vilagokat nyitnak meg elottem, igazi vilagutazas otthon ulve is.Igaz en nem ulok annyira otthon:) es messze nem beszelek jol mas nyelvet mint a magyart...(lehet azt se eleg jol)

    Mindenestere szeretnem minel korabban a kolykem ele dobni a vilagot, egy ket kulfoldi ismeros meghivasaval/ meglatogatasaval, utazassal. Szenvedtem a nemettel es meg se tanultam az alapjait se, de emlekszem milyen gyonyorunek tartottam a logikajat, pontossagat. Az angol klappol, a francia edesen mesel es bezsongat, a spanyoltol nevetni kell.Ugy olvasnek mindent eredetiben!

  • 2007.05.08 22:38:33gyöngy1

    Loszter! ha kérdik miért ùgy irsz valamit franciàul ahogy teszed, akkor ràvàghatod, hogy biz a belgàk, a svàjciak vagy a kanadaiak ùgy teszik. Ugyanis csak a franciàk ilyen vaskalaposak, a belgàknàl sokkal rugalmasabbak (pl la professeurE).

    Az sms-nyelvröl nem is beszélek (magyarul is kiràz a hideg töle)

  • 2007.05.08 22:49:53loszter

    :) ez jo, akkor beiratkozom :)

  • 2007.05.08 23:24:01Bogancs

    Most tapasztaltom a 4,5 éves picifiamon, akinek még gondjai vannak a magyar r-rel, hogy fél óra BBC Prime nézés után 2 napra bekavarodik, hogy most hogy is ejtse, és l vagy r vagy mi. Be is szüntettük. Szegénykém, kár, hogy nem született angolnak, az angol r-je hibátlan.
    Annyit nem ér az a pár szó, mondóka, amit megtanul ovisan, hogy aztán évekig szenvedjen a magyar helyesírással.

  • 2007.05.09 00:23:27Tori

    Hicudzsi, akkor ovónéni, ne kötekedj, nem vagy a férjem. :)))



    Nekem a helyes kiejtés úgy sikerült, hogy eltúlozva gyakoroltam, és amikor elfáradt a nyelvem, tökéletes lett. :)



    Eszembe jutott, hogy a Tokyo Hotel egy iszonyú szutyok banda, de pár kamasz talán ennek hatására tanul meg tisztességesen németül, és akkor mégis megérte. Érdemes a tanulandó nyelv irodalmával és könnyűzenéjével megismertetni a gyereket, az azért mégiscsak motiváció. :)

  • 2007.05.09 00:44:10girasolita

    Sziasztok,
    én még csak most kezdem a fórumozást itt, de a nyelvtanulást nem hagyhatom szó nélkül két dolog miatt: egyrészt mert nyelvtanár vagyok, másrészt, mert a babám vegyesházasságba fog születni úgy, hogy mi egy harmadik nyelven beszélünk a papájával.
    Abban teljesen egyetértek, hogy a nyelvtanítás az iskolákban kész csőd, és egy rakás (nem csak nyelv-)tanár van, akik azért tanítanak, mert oda vették fel őket pontokkal és kész. Én nagyon szeretek tanítani, sok diákot vettem át más tanártól, és tőlük hallom a sok hülyeséget, amit a suliban leadnak. Szerintem egy magára valamit adó nyelvtanár igenis eltölt legalább fél évet az adott nyelvterületen, ahol megpróbálja kerülni a magyarok társaságát, hogy tényleg rá legyen szorulva a nyelvre.
    Nem hiszem, hogy azzal kell elintézni a nyelvtudást, hogy valaki nem tud megtanulni pl. angolul, mert nincs nyelvérzéke. Neki kicsit lassabban fog menni, több időt kell rászánnia, talán többször kell neki elmagyarázni ugyanazt, de nem szabad feladni. A sok hülye tanár elkönyveli a diákokat lustának, mikor lehet, hogy csak valami más jellegű motivációra lenne szükségük.
    Az angol alapnyelv, nagyon fontos, a világ minden részén, és meg lehet tanulni análkül, hogy angolt látnánk. Én decemberben voltam először angol nyelvterületen 4 napot és nem hitték el, hogy ezt mind otthon tanultam. Ahogy többen mondták, a munkahelyen vagy más nyelvű külföldivel az első nyelv, amin bepróbálkozol.
    Második nyelv: az angol után mindenképp valami neolatin nyelv. Az olasz és a spanyol a legkönnyebb, de a spanyolok még az olaszoknál is rosszabbul beszélnek angolul(értsd: sehogy), illetve az olaszoknak félelmetesen jó még így is a kommunikációs képességük.
    Bocsi, nekem is kicsit hosszú lett :D

  • 2007.05.09 00:49:54girasolita

    Loszter, nem ismerek olyan franciát, aki rendesen tud helyesírni, pedig most itt élek velük és nagyon szánalmas, hogy még én javítom őket (3 hónap tanulás után). Nem képesek leírni olyan szavakat, amiket még nem láttak leírva, nagyon vicces :D

    A spanyolok is nagyon szégyenletesen írnak, pedig náluk mindent úgy ejtesz, ahogy le van írva.

    Sajnos, az EU-konform miatt nálunk is kötelező lesz a hanyatlás...

  • 2007.05.09 08:34:09druantia

    Én is az angolra szavazok, mint második nyelvre a magyar mellett, de ha az ideális tényleg az, ha van valamilyen kapcsolat anyanyelvi beszélővel, vagy legalább az interneten/TV-ben hallja a gyerek a helyes kiejtést, a természetes, hétköznapi angolt a maga szófordulataival, játékaival.



    Az angolon kívül még olaszt tanultam, a gimiben is és az egyetemen is. A Petinek az angol már csak a félig ír származása miatt is "kötelező" lesz, a további nyelve(ke)t majd hagyom, hogy ő válassza ki. Én azért örülnék, ha valami ütőképeset választana, pl. a kínait, arabot vagy az oroszt. Emellett nem bánnám (nagyon nem), ha tudja franciául, németül, vagy olaszul is.



    Az egésznek szerintem is a motiváció az alapja. Igyekszem vele megszerettetni az angol nyelvet, meg hát én is elég gyakran használom a kinti ismerősökkel (egyelőre csak telefonon meg mailben), általában angolul olvasok, stb. Úgy, ahogy a könyvek, az olvasás természetes lesz neki, bízom benne, hogy ugyanúgy természetes lesz majd az angol is, vagy legalább fel tudom kelteni iránta az érdeklődését.



    Az olaszok egyébként tényleg alig beszélnek angolul (északon azért nyomatják a németet), vagy ha mégis, akkor olyan jellegzetes akcentussal, ami egyszerre vicces és érthetetlen :-)

  • 2007.05.09 08:38:50szanna

    Szakközépben tanítok, ahol a gyerekek eddig is szenvedtek a nyelvtanulással. 2010-től kötelező lesz az angol, ami nem is baj, csakhogy a környék sváb faluiban a német az alap. A srácoknak az érettségi a nyelven áll vagy bukik. Tanulási hátrányokkal küzdő emberkéknek 2 nyelv elsajátítása csak emberfeletti motivációval és/vagy szorgalommal megy, de épp ezekből van óriási hiánya a tanítványainknak.

  • 2007.05.09 08:56:34druantia

    Pont ez az időszak (14 évtől 18-ig) a legneccesebb ebből a szempontból. Az ember "élettanilag" is egy kicsit lustább, kifárasztja már az a sok benne (testileg és lelkileg is) végbemenő változás, a nagy nyomás, hogy MOST dől el, milyen lesz az élete a továbbiakban (ami csak részben igaz).



    Szerintem ebben a korban csak nagyon keveseknek sikerül szorgalommal, szívvel-lélekkel tanulni abban az értelemben, hogy az ember leül és beseggel dolgokat. A nyelvtanuláshoz meg nem elég a jó nyelvérzék (most nem a nyelvelsajátításról beszélek).



    Ezek az évek (szerintem) a felfedezés évei kellenének, hogy legyenek, nem a teljesítményé. Dehát muszáj...

  • 2007.05.09 22:06:41thais

    Lehet, hogy most "megköveztek", de én rendkívüli módon nem szimpatizálok az angollal. Sokféle nyelvet tanultam, de az angolt ritka módon nem szerettem és kellemetlen a hangzása a fülemnek. A szláv nyelveket röptiben tanultam, a latin nyelvek is könnyebben mentek, a görög egyenesen ragadt rám, az angollal kínlódtam. Rajtam kívül van még pár ember, aki ugyanígy van a germán nyelvekkel. Minden nyelv egy sajátos gondolkodásmódot igényel, s ha valakitől idegen az a gondolkodásmód, csak kínlódik. Megtanulhatja valamilyen szinten, ha ráviszi a kényszer, de nem lesz arra képes, hogy tisztességesen megtanulja. Én orosz tannyelvű iskolában jártam, minden tárgyat gyakorlatilag oroszul tanultam, s nem osztom azon véleményeket, hogy az orosz tanulás unalmas lenne. Tanár kérdése. Nekem szerencsém volt, csupa anyanyelvű tanár tanított fantasztikusan, érdekesen, nem dogmatikusan. Az orosz kultúra szeretetére tanítottak meg minket. Szerintem, vissza kellene hozni az orosz nyelvtanítást fakultatív szinten, legyen válaszható, manapság egyre nagyobb szükség van rá. Egyre több üzletember tanul oroszul, horvátul, szlovénül, litvánul stb. A kiejtést rendkívül fontosnak tartom, s ha egy pocsék kiejtésű nyelvtanárral találkozom, meg os kérdezem tőle, hogy szedte fel ezt a "szabolcsi" kiejtést.

  • 2007.05.09 22:10:27thais

    Barátném orosz-angol szakon végzett és sokáig tanított gimnáziumban, nem is akármilyenben. Otthagyta. Kiváló tanár, jelenleg nyelviskolában tanít és magánórákat ad, nyelvvizsgára és érettségire készít fel. Nem bírta elviselnia atömény érdektelenséget és legfőképpen azt a lustaságot, ami a diákságot jellemezte. Most olyanokat tanít, aki komolyan veszi a nyelvtanulást, s ténylegesen tanul, energiát fektet bele. A középiskolai tanárokat egyrészt sajnálom. Ilyen nagy fős csoportokat ilyen óraszámban tanítani fizikai képtelenség.

  • 2007.05.09 22:14:52thais

    Azt ugye tudtátok, hogy az orosztanárok átképzett része milyen körülmények között szerzett újabb diplomát. Először is meg kellett tanulniuk, angolul mondjuk, annyira, hogy felvételizzenek, majd munka és család mellett tanulni, s a munkahelyek nagy része még munkaidőkedvezményt sem adott nekik. Több ismerősöm panaszkodott emiatt. Az adott nyelvet már a képzés alatt tanítania kellett s egyedül az osztályfőnökségtől mentesítették őket. Mindezt azért, hogy ne veszítse el a munkahelyét. Kemény 5 éve volt ezeknek az embereknek, s ők valamilyen szinten a rendszer áldozatai voltak.

  • 2007.05.09 22:19:40kovvacs

    Imádom az oroszokat. Na, kezd késő lenni, nem ugranak be a szerzők, pedig akartam sorolni, kiket érdemes olvasni a maiak közül. Legalább egy cím bekúszott: Médea és gyermekei. (Mellesleg görög nemzetiségű szovjet területen élő nagycsalád története.)

    Van valami az oroszok világában, ami nagyon kelet-európai. Vagy nem tudom, lehet, hogy tévedek, de az a lényeg, hogy valami olyasmi, amit magyarként megértek, de ami nem mond semmit egy németnek, franciának, olasznak, stb. Viszont felteszem, hogy egy cseh ugyanúgy érti, mint én.

    Ha egyszer nagyon ráérek, megpróbálok megtanulni oroszul. Csak hát ez olyan, hogy angolul muszáj, oroszul meg "csak" érdemes.

  • 2007.05.09 23:11:39girasolita

    Az angolt én sem szeretem, de kell. Spanyolt meg azért tanultam, mert tetszett. Persze, hogy jobban tudok spanyolul.
    Most azért tanulok franciául, mert a babám papája francia, de azért szenvedés, mert szerintem nem a legszebb nyelv (érzem, ma megköveztek érte), meg tényleg nagyon számít a kultúra. Ha az nagyon érdekel, egy bizonyos pont után meg kell tanulni a nyelvet, hogy igazán "benne legyél". A francia kuturából jelenleg két fontos dolgot lehet leszűrni: nem vagy ember, ha nem beszéled a nyelvet (jól!) és minden, ami jó, az csak francia lehet, a többi magasról le van...

  • 2007.05.10 08:15:12zsuli

    szeretném megvédeni a franciákat!...illetve azon elgondolkodtatni, hogy a többi nép mennyivel jobb? Itthon hányan beszélnek nyelveket (kiv. a Porontyosokat?) Ha vki az utcán érdeklődne bármilyen idegen nyelven, szerinted hányan kezdenének el l a s s a n, t a g o l t a n magyarul beszélni?



    Az olaszokról sem tudok elismerően nyilatkozni: párommal ketten három világnyelv nagyjábóli beszélésével se memntünk semmire, még jó, hogy volt nálunk egy olasz útiszótár :)



    Én kevésbé jó, de lelkes idegennyelven-beszélőként ált.azt tapasztaltam, hogy ha bármilyen hibásan, de egy kicsit tudtam beszélni, azzal abszolút meg lehetett nyerni bárkit.



    (az angollal egy nag bajom van: nem bírom rávenni magam a számomra teljesen képtelenül röhejes kiejtésre...)

  • 2007.05.10 08:24:25erősbors

    thais: mint szabolcsi származású, szeretném megérdeklődni, milyen az a "szabolcsi" kiejtés?

    Tudom én, hogy nagyon sokan totáznak, erről híres a polgármesterasszonyunk is (már az otthoni, nyházi), de nem ez az általános.

    Lehet, hogy nem kellett volna fennakadnom a megjegyzéseden, de vhogy mindig felkapom a fejem.



    Még az egyetemen volt egy élményem, amikor egy kedves évfolyamtársam, kb. két és fél év után jött rá, hogy szabolcsi vagyok és közölte, hogy nem is lehet észrevenni a beszédemen. Pedig büszke lettem volna rá.



    Minden országban vannak különböző nyelvjárások, jellegzetes tájszólások, amiről fel lehet ismerni, hogy a beszélő honnan származik. Ahogy mindenütt ott van a szépen beszélt irodalmi nyelv is, de nem jelenti azt, hogy ha vki tájszólásban beszél, az már nem elég művelt.

    Azt hiszem ha valamivel el lehet venni a kedvét vkinek a nyelvtanulástól, az leginkább az, ha a kiejtésére tesznek megjegyzést.

  • 2007.05.10 08:50:50druantia

    Én úgy általában nem vagyok oda az orosz irodalomért, de van pár könyv, amit nagyon tudnék ajánlani bárkinek: Venedikt Jerofejevtől a Moszkva-Petuski fantasztikus, meg nagyon szeretem Nabokovot is (oké, nem az az "orosz" orosz, de mégis...). A Lolita mellett rengeteg nagyon jó könyve van: a Meghívás kivégzésre, stb. Én angolos létemre inkább a német irodalmat szeretem, ha olyan hangulatban vagyok, akkor Thomas Mann az ász.



    De nagyon szeretnék eredetiben olvasni Grass-t (A Hal-at!), Saramago-t, Borges-t, de sajnos németül annyit tudok csak, hogy "kindergarten", spanyolul meg annyit, hogy "nada" :-). Még jó, hogy Hornby és a többiek angolul írnak :-).

  • 2007.05.10 09:03:10thais

    Kedves Erősbors, az "szabolcsi" szót azért tettem idézőjelbe, mert az egyetemen volt egy tanárunk, aki erős szabolcsi dialektusban beszélt magyarul, s oroszul is ezt tette. A dialektusok ellen semmi kifogásom, sőt mi úgy tanultuk, hogy a dialektusok színesítik a nyelvet és eltűnésük a nyelv szegényedéséhez vezet. Szegeden nagyon élveztük, ha valaki őző szegedi dilaktusban bezsélt nekünk, de nagyon ritka már. Csak az idegen nyelv beszélése magyar dialektusban nagyon furcsa. Különben a kiejtést ösztönösen meg lehet tanulni, annélkül, hogy az ember vért izzadna. Ha a tanár a nyelvtanulás kezdetének legelején szépen, autentikusan beszéli az adott idegen nyelvet, a gyerekek ösztönösen követik a kiejtését. Csak időnként, játékosan van szükség némi korrekcióra. Még utólag is lehet korrigálni, ha közérthetően megmutatjuk és elmagyarázzuk, hogy an kell ejteni a konkrét hangot. Többek között ezért tanítanak fonetikát az idegen nyelv szakos hallgatóknak az egyetemen. Legalább is nálunk ezt tették idáig. Ezért ideális esetben a kezdőket tanító nyelvtanárnak kellene a legjobb kiejtéssel, hogy a gyerekek a legelején a legoptimálisabb kiejtéshez igazodhassanak. Nálunk a tanár egy árva szót sem használt a legelejétől fogva, egy szót sem fordított le. Elméleti nyelvtan nem tanítottak. Miután megtanultunk úgy-ahogy beszélni, utána kezdték el a nyelvtani magyarázatokat. Azokat is azon az idegen nyelven. A magyar nyelv kizárólag a fordítások kapcsán jött elő.
    A Médea és gyermekei Ludmilla Ulickaja regénye. Szerintem a legjobb műve. Megjelent még a Kukockij esetei, Szonyecska és az Életművészek kötete is magyarul. 2 ember fordítja őt, az évfolyamtársaim voltaj az egyetemen. Szenzációs még Tatyjana Tolsztaja Kssz című regénye és Venegyikt Jerofejev Moszkva-Petuski címe regénye. Ha valakit érdekel nagyon javaslom.

  • 2007.05.10 09:12:27thais

    Venedikt Jerofejev Petuskija nagyon nehéz szöveg, minden becsületem a fordítójáé. Igen sokáig dolgozott rajta. Tömény zsargon, de szenzációs. Van egy drámája is,mármint Jerofejevnek, a Walpurgiszi éj, állítólag valamelyik vidéki színház be is mutatta. A csehek még nagyon jók az irodalomban, a lengyel dráma. Szóval a ún. kelet-európai irodalom méltó lenne arra, hogy többet foglalkozzanak vele az iskolákban. (Kundera, Jiri Kratochwill, Hrabal stb., Witkiewicz, Mrozek) Színházakban, szerencsére, hozzzáférhetőek a fővárosban.

  • 2007.05.10 09:29:25Tori

    A férjemnek nem merem megmutatni ezt a topicot, mert ha azt látja, hogy egyeseknek csúnya az angol, nem jön talira. :) Ő igazi anglomán.



    Oroszoktatás: szerintem mostanra divat lett szidni, pedig aki jó tanárt kapott, vagy volt nyelvérzéke, az már anno is szerett. Én pl. szépolvasás versenyen is voltam, olyan jó volt a kiejtésem.



    Én az angol/amerikai irodalmat szeretem, ezért tanultam ezt a nyelvet. De olvasni németül is tudok. Használni azért nem tudom, mert elfelejtem, melyik főnév milyen nemű. :( Viszont szinte mindent megértek.

  • 2007.05.10 09:55:48zsuli

    orosz: mi voltunk az az évfolyam, amelyik már negyedikben kezdte, és végig tanulta érettségiig - ehhez képest általánosban a tanárunk egy vénkisasszony volt, aki még hetedikben is úgy próbált meg fegyelmezni bennünket, hogy a kezünkre ütött, és hozzátette: "ezt a mama küldi"...Na gondolhatjátok...Nyolcadikra új tanár jött, de pár óra alatt feladta, hogy kihozzon 5 év nemtanulás után vmit belőlünk...(Pedig ez egy jó iskola jó osztálya volt). Gimiben dettó, a tanár nem igazán volt a helyén..



    Németet a gimiben még nagyon jól tanítottak, azután az egyetemen megint kifogtunk egy fiatal, ámde buta csajszit, aki bizonyos kérdésekre közölte: "ezt nem tudom jobban elmagyarázni, úgyhogy akkor ebből nem írunk dogát"!... Az ezt követő tanár kiejtése pedig ha eszembe jut, még ma is elröhögöm magam. (az már csak apróság, hogy fogalma nem volt arról, mi is az a Goethe nyelvvizsga...)



    Na ehhez képest a franciát anno magántanárnál tanultam, máig imádom, csak sajnos a Druantia által emlegetett kamasz-lustaság közbeszólt, és egyszerűen abbahagytam...Ma már a fejem verem a falba persze...



    Az angolozással egy bajom van, már írtátok az ellustulást, nos szerintem szörnyű, hogy egyetemisták, ha tanulmányaik során esetleg más nyelvű kifejezéssel találkoznak, akkor ahelyett, hogy megnéznék a (könyvtárban fellelhető) szótárban, nagy arccal közlik: "dehát én angolos vagyok!!!" Szóval szerintem sajnos egy kicsit visszaveti az általánosabb érdeklődést, de lehet, hogy nincs igazam.



    Én személy szerint akkor lennék a legboldogabb, ha egy csomó könyvet eredetiben el tudnék olvasni, deez elég nagy álom...

    (Druantia: éljen Saramago!!!)

  • 2007.05.10 10:35:39gyöngy1

    Igen Zsuli! Nekem is ez a "bajom" a csak angolosokkal. Ha ök tudnak angolul akkor az màr tuti, ök màr eligazodnak a vilàgban, és föleg nem tesznek semmi eröfeszitést arra, hogy egy màsik nyelvü szot helyesen ejtsenek ki. Példa erre a tévében elhangzo francia nevek (Nikolasz (Sàrközy-nél màr helyesen ejtik;-), Zseràrd, Vinszent, Kventin stb).

    Amùgy egy nyelvnél nagyon fontos (föleg ugye kamaszkorban), hogy a nyelv és a mögötte rejlö kultùra elég attraktiv legyen. Az angol-amerikai zene màr maga motivàcio lehet a nyelvtanulàsban. Es a többi nyelvben? Amig egy végzös franciàs nem tudja ki Johnny Hallyday, és Piaf-ot akar hallgatatni a diàkokkal addig itt bajok lesznek (még szerencse hogy megérkezett a Roméo és Jùlia).

    Sajnos az sem segit a dolgon, hogy a hàztartàsok többsége csak TV5-öt veszi, ez meg ugyebàr nem teljesen egy szorakoztato csatorna...

    A màsik dolog, hogy a lényeg a kommunikàcion van. Viszont a nyelvoràkon mire kapnak a gyerekek jegyet? Legföképpen a nyelvtanra. Mert az mérhetö, könnyü javitani. Gyakran sùlyosabban tekintenek a nyelvtani hibàkra, mint a szokincsiekre. Viszont ha valaki az utcàn leszolit akkor nem a kötömodon lesz a hangsuly hanem azon, hogy vonat, jobbra, jegy, vétel stb... Nemhiàba 15 pontot ér a kommunikàcio a nyelvvizsgàn. Amikor olaszbol vizsgàztam akkor a nyelvtanom valahol 10 környékén volt, viszont a kommunikàciobol megkaptam a maximumot mert a dialogus céljàt teljesitettem. Nehéz meggyözni valakit, hogy felejtse el hogy hibàsan beszél, hogy éppen rossz ragot hasznàlt, de folytassa, kezdjen bele nyugodtan màs mondatba. Ehhez màr viszont egy bizonyos rutin kell.

  • 2007.05.10 13:32:09girasolita

    Erősbors! Szerintem semmi baj a nyelvjárásokkal. Sőt, meg kéne inkább védeni, mert az is a kultúra része. Nagyobb baj az, ha valaki pöszén beszél vagy "bizonyos" kötőszavakat használ.

    A fonetikát nem a kiejtés miatt tanitják, hanem mert a tananyag része. Ugyanúgy a módszertant. Ezért nem beszélnek jól a tanárok és nem tudnak tanitani.
    (Bocsi, tudok helyesirni, de nincs hosszú 'i'-m.)

    A magyarok francia kiejtését hadd védjem meg. Nekem a franciák mondták, hogy a sok nemzet közül a magyar az egyik, aki a francia kiejtést a legjobban képes megtanulni.
    Gyöngy1: ajánlom figyelmedbe a Napkirály-t, ami szerintem jobb, mint a Rómeo és Júlia :D
    http://www.leroisoleil.fr/
    Remélem, nálunk is behozzák...és akkor sok jól beszélő franciás lesz.

  • 2007.05.10 13:58:19gyöngy1

    Girasolita! Nàlam a Notre-Dame a nyerö (éljen Garou), ha London-ban jàtsszàk, akkor itt miért nem :-((( ?

    Off: francia a pàrod? itt vagytok Magyaro-on? Az enyém frankofon balga, bocs belga ;-)

  • 2007.05.10 23:47:07vitézlővitéznő

    Az én gyerekem is kétnyelvű, én meg nyelvtanár vagyok. Ennek ellenére rendesen elcsesztük, mert a férjem akkor is folyamatosan reagált a gyerekre, amikor az magyarul szólt hozzá. Ezért aztán a kiscsaj - bár mindent ért -, az apjával, mint egyetlebn autentikus forrással nem beszél törökül. Áll ez minden magyarul értő törökre. Isztambulban kell pár nap, mire belerázódik, de nyökög valamit. Sokan kérdezték, miért nem beszélek én vele törökül. Ezt én maximálisan visszautasítom, bár a törököm anyanyelvi szintű - majdnem. Szerintem ez nem az én dolgom, egyszer megpróbáltam, a gyerek leteremtett. Amúgy is fázok azoktól az anyukáktól, akik vérlázító kiejtéssel ordítanak a gyerekükkel a játszótéren: getoffdöszlájd, dontacsdöszend etc.

  • 2007.05.11 00:06:07girasolita

    Gyöngy! Mert nem jöttek rá, hogy a jó dolgokat át kell hozni. Ezért marad az, hogy te utazol, ha valami igazán igényeset akarsz.

    Igen, a párom "fhanszia", de nálunk nem lesz kérdés, hogy a gyerek hány nyelven tud majd, mert én nem tudok nagyon franciául, ő meg csak káromkodni tud magyarul (tipikus külföldi). Az ő családjában megvan a félelem és rettegés, hogy majd nem raccsol rendesen a gyerek. Most itt vagyunk Franciaföldön, de majd meglássuk, valószinűleg visszamegyünk (mármint én vissza) Mo-ra.

    Ti milyen nyelven beszéltek egymással?

    Szűzanya! És a nagyszülők? Mármint Törökországban. Csak nem tudnak perfekt magyarul.

  • 2007.05.11 10:49:23gyöngy1

    Nàlunk a kétnyelvüség ùgy van, hogy a férjem franciàul beszél a lànyokhoz, én magyarul. A Nagyobbik nagyon szeret ellenszegülni, ùgy tenni mint aki nem érti kinek szolnak, mit mondanak ezért ha a huszadszorra sem csinàlja amit mondunk neki, akkor férjem néha megprobàlkozik a magyarral, vagy én ismétlem meg magyarul.

    A férjemmel franciàul beszélek, néha egyszerübb mondatokat magyarul mondok neki (tanuljon is;-)) Viszont amikor vannak (frankofon) vendégeink, vagy a belga nagyszülök is jelen vannak akkor néha franciàul beszélek a lànyokhoz. Nem szép dolog olyan nyelven beszélni amelyet a többség nem ért. (Meg persze én mondokàzom, éneklek a lànyoknak és ekkor néha becsuszik egy-két francia dalocska, mondoka)

    Meg aztàn, csùnya dolog, de elöfordul, hogy a férjemmel direkt nyelvet vàltunk amikor olyat akarunk mondani, hogy valaki ne értse. Mentségemre legyen szolva, amig nem mutatkozom be, nem veszik észre, hogy nem vagyok francia.

  • 2007.05.11 13:15:18vitézlővitéznő

    Van nagymama Törökországban, de az az évi max. egy hónap több részletben, amit együtt töltenek, fityfenét sem ér. Próbálkoztam török bébiszitterrel, de annál még én is szebben beszéltem törökül.

  • 2007.05.11 14:05:47jidele

    Férjem sokáig úgy gondolta, hogy héberül beszél majd a gyerekekkel. De nem tud kellőképpen édelegni a lányával, csak magyarul. De nem is bánom, sztem a szülők anyanyelvükön beszéljenek a gyerekkel. A kicsik megérzik, ha vmi nem 100%, meg minek tanulja a nyilván nem tökéletes kiejtést? Oviba olyanba megy mindenképp, ahol az óvónéni héberül beszél.

  • 2007.05.11 14:30:58kovvacs

    Sztem sem gáz a nyelvjárás, sőt!

    Én pl. imádom a Reisz András szövegeit. A meteorológusét. Bár tanultuk az egyetemen a nyelvjárásokat, eléggé elfelejtettem, melyik milyen, mégis azt saccolom, hogy a srác palóc nyelvjárást beszél.

    Amúgy aki tartósan él Bp-en, általában megtanulja a bp-i kiejtést. Sokan mesélték, hogy fenn ugyanúgy beszélnek, mint a többi ember, aztán visszatérve a falujukba, maguk se veszik észre, de szinte azonnal váltanak át az otthoni nyelvjárásba.

    Egyszer Szécsény környékén utaztam kicsi vonaton, és alig akartam hinni a fülemnek. A tiszta palóc az ugyanis nagyon durva. Ha kellő gyorsasággal beszéli két ember egymással, egyszerűen nem érted meg, amit mondanak! Magyarul! Egy hangtani szabályára még emléxem a palócnak: az "á" és az "a" helyet cserélnek, de(!) a hosszúságukat megtartják. Mert nem csak az a különbség a normál "á" és "a" között, hogy milyen alakúra nyitjuk a szánkat, hanem hogy milyen hosszan ejtjük. Így a palócban rövidke "á" hang van az "a" helyén és hosszú "a" az "á" helyén. Emléxem, mit összegyakoroltam, míg ki tudtam jól ejteni palócul azt, hogy "ápaaam kápaaal" = "apám kapál". (Ha megpróbálod, akkor az "á"-t próbáld nagyon rövid ideig ejteni!).

    Namost ez csak egy szabály belőle, de ezen kívül még van jó sok, amire nem is emléxem. Ebből képzeljetek el beszélgetést két idős néni között, akiknek amúgy meg pörög a nyelvük... szenzációs élmény volt:)

  • 2007.05.11 14:44:10Tjuca

    Kovvacs!



    Én is kedvelem Reiszt, főleg a szófordulatai miatt, meg úgy tud örülni a rossz, de szakmailag érdekes időnek. Kár, hogy ő is egyre jobban "pestiesedik".

  • 2007.05.11 15:04:06kovvacs

    Hajjaj, Tjuca, borzasztóan pestiesedik. Tegnap láttam az m1-en egy riportban. Ki volt szőkítve félig-medig a haja, tüsi-csomósra belőve, a nyakában fagyöngy nyaklánc, laza macsós stílus... hát :))) Mint a torresdani. Full metroszexuálisan. És közben azért nyomta kicsit palócosan, ami meg elég érdekes kontraszt volt. Sztem fog ő még tisztán pestiesen beszélni pár év múlva, legfeljebb kérésre visszavált.

  • 2007.05.11 20:18:35girasolita

    Az tényleg úgy van, hogy ha valaki visszamegy a falujába visszavált a falu kiejtésére! Én ezt a spanyoloknál a dél-amerikai bevándorlóknál hallottam, amikor telefonáltak. Szétröhögtük magunkat, hogy jé, te még ilyet is tudsz? Amúgy az argentín olyan erős, hogy szinte soha nem válnak meg tőle. A főnököm 20 éve él már Európában, de volt egy szó, amit másképp ejtett és rákérdeztem: csak nem vagy argentín? Tökre csodálkozott, mert szerinte a spanyolok meg ezt nem veszik észre.

    Tehát, tájszólás-védelemre fel!!! Le a gázos pesti kiejtéssel! (Én is pesti vagyok, ilyet mondhatok)

  • 2007.05.12 08:49:53erősbors

    Szóval, megint jól félre lettem értve!:-D

    De vessek magamra, miért nem fogalmazok érthetően.:-)

    Valahogy épp erre akartam kilukadni, hogy miért baj az, ha vki hazai tája szólásában beszél.

    És bocs Thais, lehet, hogy Téged is félreértettelek, de vhogy a hsz-ed utsó mondata egyértelműnek tűnt, hogy te megkérdezed, ha vki nem szép kiejtéssel beszéli az adott külföldi nyelvet, hogy honnan szedte ezt a szabolcsi kiejtést.

    Márpedig enyiből nem lehetett tudni, mi van a háttérben.:-D

  • 2007.05.12 10:26:22Brain Storming

    "Netán már az anyaméhben?"



    Sebészetileg kissé komplikált lenne!:)

    Az egésszen kicsi gyerekeknek úgy lehet fejleszteni a későbbi nyelvi fogékonyságát (persze ha nem "nyelvországban vagyunk, nincs állandó célnyelvű társaságunk, vagy dadánk, vagy mi magunk nem bírjuk a célnyelvet), ha sok, mindenféle ritmikus mondókát, versecskét tanítunk meg vele, ilyenekt halgattatunk vele, célnyelvű felvélteleket játszunk le neki, vagy (akármiylen nyelvű, de ugyen legjobba célnyelvű) idegennyelvű mesecsatornákat hagyunk mellette menni a tv-ben, amikor játszik, stb.



    A szülők pedig sokat beszélgessenek a gyerekkel, mert elsőként az anyanynelvi jártasságát kell aktívan megszereznie - a nyelvtanulás lehet komolyabban nagyobb korban (már 4-5évesen) játékos formában.

  • 2007.05.13 21:53:34evaandrea

    Mindenre van jó példa, meg ellenpélda is.
    Ezért szerintem a gyerek személyisége, képességei fogják majd meghatározni, melyik nyelvet, és mikortól tanulja.
    Pl nagymamám a nevelőnő miatt lett kétnyelvű.
    De ismerek olyan gyereket, aki külföldön élt a szüleivel éveket, aztán szép csendesen elfelejtette a nyelvet.
    Magyar apa, holland anya gyermekei Londonban nevelkedtek. Egyik szülő nyelvét sem tudják a gyerekek. Mivel ma Svájcban élnek, bármikor váltanak az angolból franciára, vagy németre, bár nincs anyanyelvük.
    Azt gondolom, ha csak nem kényszer miatt,mert a család többnyelvű, nem terhelném a gyereket más nyelvvel.
    Mivel az anyanyelvünket utánzás alapján tanuljuk mindnyájan, (bármelyik nyelven), egy újabb nyelv esetleg bekavarhat.Csak akkor kezdetném a gyerekkel az idegennyelvet, ha már az anyanyelvén megtanult írni, olvasni, bizonyos helyesírási szabályokkal tisztában van.
    (Tapasztalatom szerint a többnyelvű gyerekek nyelvtanja egyik nyelven sem jó. Nem tehetnek róla, a gének összegabalyodtak....)
    Egy csecsemő, bölcsödéskorú, sőt óvodás is JÁTSZON. Azzal fejlődik a legtöbbet. Én sajnálom azokat a kicsiket, akik már ilyen korban bifláznak...
    A saját gyerekeim alátámasztják ezt.A legnagyobb, akinek a legkisebb volt az önbizalma a középiskola felénél tette le a középfokú nyelvvizsgát, és a 2. nyelvből is megtehette volna, csak nem volt rá szüksége... A középső 8-ban , és most két újabb nyelvet tanul. 1 év alatt behozta azokat a csoporttársait az egyik új nyelvből, akik már 10 éve tanulják...
    3. általánostól tanulták a nyelvet, soha egy magánórát sem vettek, tudják a hétköznapi nyelvet, bármikor, bármelyik külföldivel elbeszélgetnek...
    Jó tanáraik voltak. Na jó, nyelvérzékük is van...
    Én 2-tól tanultam idegennyelvet iskolában, sajna soha nem volt lehetőségem arra, hogy bármennyi időt is eltöltsek az adott országban. Kamaszkoromban feladtam egy hirdetést egy külföldi ifjúsági magazinba, amit persze nálunk akkoriban még nem lehetett kapni, hogy szeretnék levelezni.
    Egy fél év múlva őrületbe kergettem a postást, annyi levél érkezett... és én leveleztem. Néhányan a magazint is küldték. Engem érdekelt, és megtanultam a nyelvet.Annyira, hogy az OKTV-n az első húsz között voltam. Kétszer is középiskolás koromban.Pedig dög lusta vagyok, soha nem szótáraztam, és magolni sem tudok.
    Szóval a motiváció a legfontosabb. Azóta persze csak felejtettem...
    Sok nyelvtanár van itt, és azon a kijelentésen nagyon csodálkozom, hogy nyelvészeti előadást bármikor rögtönözne, de a hétköznapi beszélgetés gondot okoz. Mire valaki eljut egy egyetemre, vagy főiskolára, legalább 8 éve tanulja a nyelvet. És az általános, illetve középiskolában a hétköznapi nyelvet tanítják nem???
    Hogy melyik nyelvet tanulja a gyerek?
    Szerintem azt, amelyikhez kedve van.
    Most nyomnánk az angolt, aztán később esetleg egész másra lesz szükség...
    Ha valaki ügyes, bármivel boldogul. Francia - orosz szakos ismerősöm az egyetemi ösztöndíj által ismerkedett meg francia férjével. Először itt éltek, de a srác nem talát munkát, és örököltek is egy házat Provance-ban. Ezért odaköltöztek, igaz a srác ott se talált munkát. A francia -oroszos magyar lány lektorként dolgozott többek közt, ma pedig Brüsszelben az EU miatt...
    Szóval az uniós nyelvek biztos kellenek, és szerintem a ritkábbak jobban...
    Svédországban élő magyar ismerősöm baromi sokat keresett tolmácsolással...
    Egy 5 hónapos gyerek életpályáját már most meghatározni azért gáz, mert a gyerek kimarad belőle, hiába érte lenne...

  • 2007.05.13 22:29:46Tori

    Lányom kapott Micimackó DVD-t. Megnéztük a mesét, persze magyarul. Van rajta még egy rajzfilm, az extrák közt, gondoltam, bekapcsolom. De az nem kapott szinkront, a lányom viszont nem engedi, hogy tolmácsoljak. Úgyhogy most angolul ismételgeti a hallott mondatokat. Néha korrigálom a kiejtését, időnként kegyesen megengedi, hogy egy-két szót lefordítsak neki. Na ennyir arról, hogy sürgessem-e vagy sem. :)))

  • 2007.05.13 22:48:36druantia

    Evaandrea, az egyetem öt éve alatt elvétve használtunk hétköznapi angolt. Volt első évben szókincsfejlesztő óránk, utána jobbára csak a különböző irodalomórákon beszéltünk valami hasonlón (azért az a rengeteg könyv, amit eredetiben kellett olvasnunk, sokat segített).



    Nyelvészetet, módszertant, mindenéfélét tanultunk angolul, angolul vizsgáztunk, de nem nagyon volt alkalmunk CSAK ÚGY beszélgetni senkivel a célnyelven. Minden tárgy tele volt szakszókinccsel, hétköznapi beszéd egyszerűen nem fér bele. Pl. nyelvészetből az intrusive r magyarázatához nem igazán lehet keverni semmiféle kedélyes társalgást.



    Mindenki úgy képezte magát, ahogy tudta, meg ahogy akarta. Közöttünk is voltak lustábbak, tehetségtelenebbek, mint minden más szakon. Egy évvel a diplomája megszerzése után a barátnőm pl. már alig tudná kifejezni magát, mert nem használja az angolt. Mindent megért, de tényleg nem tudna talán bevásárolni sem angolul. Nekem könnyebb, én éltem kint, nap mint nap használom a nyelvet e-mail-ben, telefonon, angolul olvasok, tévézek (ha néha bekapcsolom). De tökéletesen soha nem fogok én sem beszélni, akcentusom mindig lesz, és mindig marad valami, amit nem tudok. Mert nem vagyok anyanyelvi beszélő.



    Szomorú, de a tanítási gyakomon a mentor pl. megkérdezte, hogy ejtik ki azt, hogy "múmia" angolul, nem tudta, hogy mi a "skótszoknya", a "tápláló", stb. Több, mint tíz éve tanít. De van egy könyv, amiből dolgozik, van mellé néhány standard anyaga, azokat bevágta, jól el van velük. A magánóráihoz felkészül előre, amit nem tud, azt ott helyben megnézi a szótárban. Ennyi. Döbbenetes, szomorú, de ez van.



    Azért tényleg nagyon sok nyelvtanár igyekszik, sok lelkes és tehetséges embert ismerek közülük.

  • 2007.05.14 17:33:31girasolita

    Teljesen egyetértek veled Druantia, nálunk is minden szakszót meg kell tanulni, csak értelmesen társalogni nem tudunk. Amikor először kimentem, nem értettem, mit beszélnek az emberek, és egy csomó szó volt, amit meg én használtam és fogalmuk sem volt, mit jelent, bár a szótárban benne volt. Pedig nekik az anyanyelvük.
    Evaandrea, nem igaz, hogy aki egyetemre nyelvszakra megy, az már vagy 8 éve tanulja a nyelvet! Én 9 évig tanultam angolt és 4 évig spanyolt, mégis spanyol szakos lettem. A magánórákon egy csomó szlenget tanitok, meg nyelvjárási különbségeket, amik még a könyvekben sincsenek, mert kell, hogy a diákok beszéljék az utcai spanyolt, mert úgy járnak, ahogy én, és egy mukkot nem fognak megérteni.
    A többnyelvű gyerekeknek egyik nyelven sem jó a nyelvtana??? Hallottál már magyar gyereket rosszul ragozni? És felnőttet? Mert én igen. Pl, elég gyakori, hogy a tárgyas és az alanyi ragozást sokan nem képesek megkülönböztetni és rendesen használni, pedig az anyanyelvük. Olyan pedig nincs, hogy valakinek nincs anyanyelve - ilyenekkel lehet a nyelvészeti tanszék professzorait az őrületbe kergetni. Az lehetséges, hogy a többnyelvű gyerekek később kezdenek el beszélni, de nem fogják keverni a két nyelvet, ha a szülők nem keverik (ez egy tipikus hiba).

  • 2007.05.14 20:20:40gyöngy1

    Egyetértek Druantiàval és Girasolitàval. Az egyetemen elvileg màr mindenki tudja a nyelvet és az irodalmat vagy a nyelvészetet tanitjàk. Amikor elkezdtem jàrni a tanàrokhoz, hogy szakszeminàrium gyanànt tartsanak civilizàcios, vita vagy ujsàgolvasàsos oràkat akkor azt mondtàk nincs rà igény: lustàk voltak a tanàrok mert ezekre készülni kellett volna. Ismerek egypàr egyetemi tanàrt, egy sem az ottani fizetéséböl él meg (inkàbb forditàsbol), minek törniük magukat? Igy tényleg csak azok kerülnek ki jo és aktuàlis, hasznàlhato nyelvtudàssal az egyetemröl akiket érdekel a nyelv és igenis nézik a tévét, olvasnak ùjsàgot és érdeklödnek. Gyakorlaton sajnos nekem is fel kellett vilàgositanom egy-két dologrol a tanàrt :-(

    Ami a kétnyelvüséget illeti, van egy ismerösünk ahol nagyon gàz a helyzet (jo értelemben). Apuka magyar, az egyetemen francia középkort és latint tanit, doktoriàt olaszbol irta, kiskoràtol tanult németül, neki még kötelezö volt az orosz, persze az angol is becsùszott neki, mint minden latinosnak az ogörögöt is tanulnia kellett. Kétévente tanul ùj nyelvet, kb minden szlàv nyelvböl fordit magyarra. Felesége romàniai moldàv, most a doktoriàt oroszbol csinàlja, beszél romànul, a férjével magyarul, francia szakos volt, Romàniàban spanyolul tanult, meg persze angolul. Hàrom lànyuk van akiknek az anyanyelve inkàbb a magyar (itt jàrnak suliba, apjuk igy beszél), természetesen anyjukkal romànul is beszélnek, de az anyai nagymamàval oroszul. Amikor a lànyok kicsik voltak akkor az apuka Franciao-ban dolgozott, és azota is rendszeresen dolgozik kint és ekkor az egész csalàd megy ki, a lànyok jàrnak oviba, suliba (szoval franciàul jol tudnak). A nagyobbik német nemzetiségi àltalànosba lett beiratva. Az esti imàt pedig ogörögül is tudjàk.

    Biztos vagyok benne, hogy ennek a 3 lànynak nem lesz problémàja a nyelvtannal: a szülök elég okosak ahhoz hogy rendesen kijavitsàk a hibàkat.

  • 2007.05.14 22:12:39evaandrea

    Duratina,
    az tényleg gáz, ha valakinek az egyetem után gondot okoz a bevásárlás az idegen nyelven. Ez csak úgy lehet, hogy soha nem is bírta a nyelvet...mégis diplomája van, tehát taníthat is.... A nyelv tulajdonképp egy eszköz, egy új világot nyit meg. Minek szenved végig valaki egy egyetemet olyan szakon, ami nem is érdekli?!
    Szerintem tökéletesen senki sem birtokol egy nyelvet, még az anyanyelvűek sem. Ki merné magáról állítani, hogy tökéletes akár a magyartudása is?!
    Hisz mindenki találkozhat olyan anyanyelvi szöveggel is, amit nem ért, egész egyszerűen. Pl egy szaknyelv. Ezért ne bánkódj, az ember mindig törekszik a legjobbra, tökéletesebbre, de soha nem éri el, csak közelíti...
    Az, hogy Te használod a nyelvet, a legfontosabb,hisz ezért tanultad!
    Furcsamód szerintem nem az a legnagyobb baj egy tanárral, hogy nem elég bő a szókincse, hisz szótárt lehet használni akár órán is, ezt úgyis meg kell tanulni a gyerekeknek is. A fő gond ott van, ha ő maga is elvesztette az érdeklődését a tárgya iránt. Akkor hogy szeretteti meg a diákjaival? És még az is nagyon fontos, hogy találjon ki olyan módszereket, amivel meg tudja értetni a diákokkal az anyagot. Ez mindig függ a diákok befogadóképességétől.És ha jól tudom, az egyetemeken nincs túl sok, ill valóban jól használható módszertani oktatás.Ezt a hiányt később bizonyos nyelvi központok pl a Goethe Intézet elég sikeresen pótolják.

  • 2007.05.14 22:23:22evaandrea

    Girasolita,

    persze, egy átlagos magyar gyerek nyelvtana sem túl jó, és ez a helyzet csak romlani fog, mivel lassan leszokunk az olvasásról...A többnyelvűek rossz nyelvtanát megfigyeltem, tízből 8 így van. De ők általában kifejezetten jó képességűek, ezért is tűnik fel, hogy mindenből jók, csak a nyelvtan gyengébb...

    Az említett példám valóban extrém, de valós. A holland-magyar házaspár egymással csak angolul tudott beszélni, és ezért a gyerekeik is ezen a nyelven szólaltak meg először, de ez csak az első nyelvük, ez nem anyanyelv...A gyerekek ugyanis Nem tudnak se magyarul, se hollandul. De azért egész jól boldogulnak.

  • 2007.05.14 22:39:19druantia

    Evaandrea, ő nem is fog tanítani :-). Szerintem frusztrálná, mert tisztában van vele, hogy nulla a tudása, a gyerekekhez sincs igazán érzéke. Ő a tipikus példa arra, hogy valakinek kell egy diploma, mert az azért alap, aztán igyekszik gyorsan férjhez menni :-). Nem akarom bántani, mert nagyon szeretem, és a barátnőm, de ezt nincs miért tagadni. Soha nem is készült tanárnak.



    A hétköznapi nyelvet meg tényleg csak két módon lehet megtanulni (szerintem): közvetlenül kint, a célnyelvi környezetben, vagy seggeléses-kreált helyzetes tanulással. Az egyikhez szerencse kell (hogy az ember kijusson), a másikhoz szorgalom és idő, meg természetesen segg :-). Ami a kettőben közös, hogy nem lehet egyiket sem véghezvinni pénz nélkül. Az, hogy a két mód közül legalább az egyik elérhető legyen a társadalom nagy része számára, még nagyon messze van.



    Addig a tanár azzal teheti a legtöbbet, ha felkelti a gyerekek érdeklődését az adott nyelv ÉS kultúra iránt, hiszen a kettő összetartozik. Az általános és középiskolai oktatással szerintem az a legnagyobb baj, hogy túlságosan teljesítmény és "mennyiség"-elvű, gyakorlatilag alig van benne a diák számára élvezet. Szabadon, kedvvel, érdekesen kellene csinálni inkább. Olyan dolgokon keresztül, ami érdekli a gyerekeket, ami a koruknak megfelelő.



    Ehhez nemcsak jó anyag kell(ene), hanem elsősorban egy elfogadó attitűd a tanár részéről. Az az alap, hogy a tanár rá tudjon hangolódni azokra, akiknek át szeretne adni valamit. Sajnos sokszor van az, hogy nem át szeretne adni, hanem túl szeretne lenni valamin (az órán, a napon, stb.). A tanár is ember, ez a szakma elég húzós tud lenni, főleg lelkileg. Ezért is jobb, ha az embernek ez nemcsak a szakmája, hanem a hivatása is :-).

  • 2007.05.15 10:04:58evaandrea

    Druantia,
    teljesen egyetértünk. a nyelvtanárság, mint sok más csak akkor működik igazán, ha szívvel-lélekkel, ha hivatás...
    Szerintem egy nyelvtanárnak egyébként jobb dolga van a többiekkel szemben, mert bár itt is megvan a teljesítménykényszer, hisz ott lebeg a felvételi, meg az érettségi, ahol elvárt szintek vannak, de mégis sokkal szabadabb a többi kollégához képest, hisz az adott nyelven azt közvetíthet, amit akar. És akkor már miért ne a gyerekeket is érdeklő dolgokat esetleg, vagy szellemi, kulturális, morális értékeket..stb ?!

  • 2007.05.16 09:11:23girasolita

    A kinti tanulás nem akkora pénzbefektetés, mint aminek látszik. Nem csak nyelviskolával lehet kijutni. Nekem, pl egy fillérem nem volt, még a fapadost sem tudtam volna kifizetni. Másfél évig pályáztam, hogy önkéntesnek vegyenek fel fél évre, vagy 30 helyre irtam, mire sikerült. Nem az a baj, hogy nincs lehetőség, mert az van, hanem hogy erről a diákok többsége nem tud.
    A magyar-holland házaspár -szerencsére- nem egy általános példa és szerintem szégyen, hogy a gyerek nem beszéli jól legalább az egyik szülője nyelvét. Amúgy mindenkinek van anyanyelve, csak neki az angol. Szerintem nem vagyok egyedül, ha úgy gondolom, hogy nem tudom elképzelni, hogy a gyerekem majd ne beszéljen magyarul. A helyes kiejtésért meg a jó szóhasználatért és nyelvtanért igenis a szülő felelős, akinek kötelessége kijavitania a csemetéjét.
    Nem ismerem persze sz összes létező szótárat, az angol nem rossz, de a spanyol középfokú csapnivaló, akkora hülyeségek vannak benne vagy alap szavakat nem találsz meg. Egy bizonyos nyelvi szint után (már kezdő) mindenképpen az egynyelvűt ajánlom, ami fent van a neten is, és a google képkeresőt. Én ez utóbbit használom most a franciához, mert abból csak a kicsi van meg, de az csapnivaló. De a spanyol-franciát nagyon jól megcsinálták a gallok:))

  • 2007.05.16 09:25:19gyöngy1

    A francia szotàrakat illetöen: senki ne merje az Ekhardot a kezébe venni!!! Na jo ha megvan akkor nem kell kidobni, de mindent le kell ellenörizni.

    Ha valaki most akar francia szotàrat venni akkor a Pàlffy-ra fektessen be (bàr abban is van egy pàr hiba). Abbol viszont csak kézi van, nagybol csak a régi és az egynyelvüek.

  • 2007.05.24 20:50:08kovvacs

    Azoknak, akik váltig állították, hogy a német mekkorát segít az angolban, tehát németet kell tanulni:



    ismét sikerült szénné égnem egy lendületes fordítási kísérletemmel.



    Angel / Angeln



    Na emiatt mondom ismét, hogy hülyeség. A kavarások állandó fix forrása, ha nem tartod mind a kettőt frissen és magas szinten.

  • 2007.05.24 21:25:45marcangoló

    Kovvacs, ezzel maximálisan egyetértek. Amíg középiskolában tanultam együtt, nem volt baj, de ahogy elkezdett kopni a tudásom, feszt a másik nyelv azonos szava jutott az eszembe, és a szórendet is folyton összekevertem.

  • 2007.08.28 22:51:30nemeseszt

    Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra.Nagyobbik fiam 15 éves, négy nyelven(angol,német,francia,olasz)nyelven beszél felsőfokon és most szeptemberben kezdi a spanyolt.

    Tavaly 14 évesen emelt szintű érettségit tett angolból és németből kiváló eredménnyel.Ezek arra ösztönözték, hogy most a felsőfokú nyelvvizsgákat teszi le sorban.

    Mi szülők sajnos egy nyelvet sem tudunk igazán.

    Szerintem a lehető legkorábban kell elkezdeni a nyelv elsajátítását, ugyanis a hangképző szervek tudomásom szerint kb. 6 éves kor körül alakulnak ki véglegesen.Miután rájöttünk, hogy a gyerekünknek kevés, amit az iskola nyújt, a nyelvtanulásba fektettük fölösleges agykapacitását.Ő ekkor már 7 éves volt, a kicsi 4.

    1999/2000-es tanév idejére Sopronba költöztem a két fiúval és minden nap a legközelebbi osztrák iskolába, ill. óvodába vittem őket.A kicsinek sokkal jobb a kiejtése, bár a nagynak is csodájára jártak.Igaz a nagyfiam ekkor már jelentős passzív angol nyelvtudással bírt, mivel a Cartoon Network rajzfilmjeit akkor még angolullehetett csak itthon nézni.Aztán hazaköltöztünk, német nemzetiségi általános iskolába járt, majd francia kéttannyelvű gimit kezdett.Itt második nyelvként az olaszt tanulta egy évig, amiről most spanyolra vált, mert nyáron a gimis olaszt befejezte.Nem használ szótárt és különtanárhoz sem járt.Szerintem annyi a titok, hogy anyanyelvi környezetben tölthessen időt.Mi mindig próbáltuk a nyaralásainkat ennek megfelelően

    alakítani.Illetve számos lehetőség van anyanyelvi diákot fogadni néhány hétre, hónapra, esetleg egy évre.Nálunk sok diák megfordult már.Ez a család részéről némi áldozat,de megéri.A mai gyerekeket nagyon irigylem!Nekik kinyílt a világ.A nyelvgyakorlásra számos lehetőségük van.Övék a jövő!Ez nem csoda.Úgy érzem sok tapasztalatom van és szívesen megosztom másokkal.Nyolc évvel ezelőtt sokan hülyének néztek minket, de az idő minket igazolt.Két boldog fiút nevelek!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta