Lihegj, mint egy kiskutya!

Zanza!

Lea már tudja, hogy mit jelent a pacsi. Mondom, és csinálja, Persze a hülye apja szerint egyébként is csinálja, illetve direkt akkor mondom, amikor csinálja. De nem. És néha odanéz a nevére. Megismeri a mondókákat, amiket sokszor mondtam neki. Már a csüccs előtt kacarászik a sétálunk, sétálunk játéknál. Sőt, akkor is, ha nem csüccsenünk le a csüccsnél. Zsip-zsupnál dettó. És egész nap azt kiabálja, hogy ge, gej, gej, vavava. Hangosan kiabál a kutyákra, és heves ö-ö-vel reagál a poharamra, amiből vizet lehet kinyerni. Kész. A gyerekem beszél.


A majom jele

Sajnos ez még kicsit kevés ahhoz, hogy megértsem, pontosan mit is akar. De mint látni, nem azért, mert ő ne tudná. Nagyon is pontosan tudja, csak éppen nem tudja elmondani, mert azok a finom motorikus mozgások, amelyek az artikulációhoz szükségesek, csak nagyon lassan fejlődnek ki egy ilyen kis gyerekben. De kicselezhetjük a természetet, ha megtanítjuk a babánkat egy pár babajelre. Ezekkel épp olyan jól tud kommunikálni, mint a szavakkal, és így nincs némaságra ítélve hónapokig, mi pedig nem kell, hogy kétségbeesetten próbájuk megérteni követelődző gyermekünk kívánságát.

A jelek elsajátításában nagy segítséget nyújthat az Anima Kiadó Babajelek című könvve, de internetes oldalakat is találhatunk a babajelekről, bár többnyire angolul (Itt van például egy szótár, és a főoldalon részletes útmutató. Itt pedig egyik olvasónk cikke a témában – a tematikus és időbeli egybeesés abszolút a véletlen műve). Olyan nagyon csak azért nem ajánlgatnám, mert az, hogy könyv, enyhe túlzás. Én még ennyi durva helyesírási hibát, amatőr tördelést, katasztrofális fordítást nem láttam bekötve. Ez eleinte nagyon zavaró. Aztán megszokja az ember, és igyekszik a tartalomra koncentrálni.

Ami mindenképp hasznos: található a könyv végén egy jelszótár, amelyben pár fontos jel benne van. De magunk is alkothatunk kreatívan jeleket, összeszedhetjük, hogy mi lenne a legfontosabb a gyermekünkkel való kommunikációban: enni, inni, forró, finomabban – ezek alapvető dolgok, de hogy csillagokat, vagy autókat lát-e többet a gyermekünk, a kukoricapehely vagy a sárgarépafőzelék a kedvenc étele, azt már mi tudjuk, és az annak megfelelő jelet kell meg- vagy kitalálnunk.

Mivel nálunk egyáltalán nem bevett a babajelelés, ezért nagy segítség, hogy a könyv lépésről lépésre bemutatja, mikor és hogyan „tanítsuk” a gyermekünket. No, nem kell komoly foglalkozásokra gondolni: ez csak afféle játék. Elővesszük a képeskönyvet, vagy csak üldögélünk a nagy szobában, és amiket látunk vagy csinálunk, azt el is mutogatjuk, el is mondjuk egyszerre. Mint kezdő nyelvtanulók, újra rácsodálkozhatunk, hogy mennyi mindent elmondhatunk a világról kevés szóval is. Nem baj, ha a gyerekünk nem válaszol rögtön – ha olyan kilenc hónapos korában elkezdjük vele a jelelést, pár hét, de akár 2-3 hónap is beletelik, mire összeköti a mozdulatokat, a szavakat és a tárgyakat, majd maga is képes lesz az adott – egyszerű – mozdulatot reprodukálni. Ilyesmire gondoljunk: az evéskor a számra teszem az ujjam, az iváskor bekapom, a melegre fújkálok, a nagyra felteszem a kezemet. Hasonló ez azokhoz a jelekhez, amelyeket mindannyian használunk: a pssz és a száj elé tett ujj, a pápá és az integetés, a könyörgés és az aggódás eltúlzott, látványos gesztusai-jelei.

Egy kisgyerek akár több tíz jelet is elsajátíthat így, kombinálhatja őket szavakkal, és maga is alkothat újakat. Olyan érzéseket, vágyakat és tárgyakat utaogathat el (félelem, fájdalom, Nap, Hold), amelyeket nem tudna egyébként ilyen pontosan kommunikálni. Ha valakiben felmerül az aggodalom, hogy a gyerek esetleg nem akar majd beszélni, hiszen úgyis meg tudja magát értetni jelekkel, megnyugodhat. Hosszú távú kutatások bizonyítják, hogy a jelelő gyerekek könnyebben, gyorsabban tanulnak beszélni, mert a nyelvi-fogalmi gondolkodásuk fejlettebb lesz a jeleléstől, és ha összetettebb dolgokat akarnak elmondani, úgyis a hangzó nyelvhez kell folyamodniuk előbb-utóbb. Jelelő tudásuk azonban megmarad – volt példa rá, hogy egy jelelő baba kistestvérének vagy babájának adta tovább nagyobb korában régi tudományát.

És amit nem mondtam: kevesebbet sír, és intelligensebb lesz tőle a gyerek. Na jó, ez még a legvacakabb fürdős játékra is rá van írva. De ez esetben valahogy meggyőző a dolog. Én mindenesetre Leán kipróbálom. Az eredményekről később beszámolunk. De kitartás, mert még csak hét hónapos.

Blogmustra