SZÜLŐSÉG

Az apák nem elégednek meg a pocak-simivel

2007. május 7., hétfő 14:19

A termek dugig megteltek a Születés Hete nyitónapon, a rengeteg érdekes program: előadás, beszélgetés, koncert és tánctanulás sok családot vonzott, jó néhány egészen pici babát is láttunk kendővel apára vagy anyára kötözve.


Tünde
Sajnos Palya Bea koncertjéről lecsúsztam, így elsőként a rendezvény celebjeinek bemutatkozásán vettem részt, Hoppál Bori, Kriston Andrea, Novodomszky Éva és Soma mesélt néhány szót magáról és a terhességgel, szüléssel és anyasággal kapcsolatos gondolatait osztotta meg a hallgatókkal. Rúzsa Magdi nem tudott eljönni, Helsinkiben tartózkodik az Eurovíziós Dalfesztiválon.

A bemutatkozás után közös körtáncot tanítottak, a résztvevők egy hatalmas körbe rendeződtek és csupán karjaikat mozgatva adták át magukat a zenének. Mivel a mozdulatsor ismétlődött, lassan mindenki behunyta szemét, kívülálló számára érdekes látványt nyújtott a lehunyt szemű anyakör.

Számomra problémát jelentett kiválasztani, melyik programra üljek be, de nem azért, mert nem találtam érdekesnek ígérkező előadást, hanem mert egy időpontban 7-8 helyszínen kezdődött beszélgetés, tanácsadás vagy filmvetítés, melyek közül legalább 4-5 érdekel. Gondoltam, beülök egy kicsit ide is, oda is: a Lehet-e kórházban orvos nélkül szülni? című kerekasztal-beszélgetéssel kezdtem, de nem maradtam sokáig, borzasztó meleg volt a teremben és rengetegen voltak, sok anyukát érdekelt a téma.

Átmentem inkább az Apák klubjába, itt jóval kevesebben voltak, de még így is hatalmas körben ültek az apukák, több mint harmincan és az apává válásról beszélgettek. Bár izgatott még, hogyan lehet segíteni a kisbabájukat vagy magzatukat elveszített szülőknek, de erre az előadásra nem jutottam el, lebilincselt az apukák eszmecseréje, így ott ragadtam. Ők teljesen máshogy élik meg az apaságot, mint ahogy én azt gondoltam. Nekik is vannak félelmeik, elképzeléseik, vágyaik és azt is tudják, hogyan szeretnék nevelni a csemetéjüket. Többen is elmondták, hogy szerintük igazságtalan, hogy csak a nők élhetik át a terhesség csodálatos időszakát és a férfiaknak a pocaksimogatáson kívül semmi kapcsolatuk nincs gyermekükkel, várniuk kell, amíg meg nem születik a baba.


Klikk!


Megnéztem még a Női lét című kiállítást, amely a várandóssággal, szüléssel, születéssel kapcsolatos festményekből állt. A képek megfogtak, szeretem a vörös és narancs színeket. A kis kiállítóteremben állt a Holdkunyhó, amely az a hely, ahova csak menstruáló nők léphetnek be, ez az őket ünneplő „szentély”. A magyarázat szerint itt el lehet merülni a gondolatokban, érzelmekben, akár a fájdalomban is, lehet írni, olvasni, rajzolni, festeni és érezni a kapcsolatot nők millióival, akik épp ezekben a napokban együtt ünneplik Holdnapjaikat.

A földszinten a hordozókendő titkait mutatták be gyakorlati tanácsokkal. Érdekes volt látni az apukákat, ahogy igyekeznek kendőt kötözni. Ugyanitt gyermekrajz-elemzőt is találtam, éltem is a lehetőséggel és megmutattam neki lányom rajzait. Megtudtam, hogy a gyerek nyitott, rugalmas és nagyon eszes.

Talán gyáva vagyok, de nem mertem belépni a Siratószobába, amely a kisbabájukat elveszített gyászoló szülőknek nyújt segítséget fájdalmuk feldolgozásában.

Érdekelt volna Soma előadása a spirituális ébredéssel, a nőiséggel kapcsolatban, de úgy látszik, ezzel nem csak én voltam így: a terem csordultig megtelt, a folyosón is ácsorogtak az anyukák, így nem tudtam végighallgatni a művésznőt.

Hanna
Mivel délelőtt látogatóim voltak, a délutánra koncentráltam és olyan műsort kerestem, amely Leával is élvezhetőnek ígérkezett. Így esett a választás a Tücsökringató – ölbeli játékokra, ahol Dr. Sándor Ildikó adott elő kislánya segítségével, vagyis inkább mesélt és játszottak, játékra buzdítva minket is.

Élvezetes másfél óra volt, noha a jelenlevőknek csak kis hányada vett részt – egyfelől kicsik voltak a babák, másfelől félszegek a szülők. De akik játszottak, azok nagyokat kacagtak, a gyerekek láthatóan élvezték a rázkódós, csúszkálós, csikizős kis dalocskákat.

Mi nem sokat játszottunk, mert Leának mászós kedve volt, úgyhogy fel-alá rongyolt négykézláb a padlón, amit persze más gyereknek nem szabadott (nem csodálom, jó fekete lett a keze meg a lába), ezzel egy kis konfliktust sikerült kavarni, de aztán rendesen viselkedtek a többi anyukák és gyerekek. Az előadó minden mondókánál részletezte, hogy az élvezeten kívül milyen haszna van – segíti a testérzékelést, intim kontaktust alakít ki, ami a kamaszkori szülő-gyermek viszonyra is kihat, bizalmat épít, figyelmet koncentrál és feszültséget old. A foglalkozás végén egy szépen illusztrált gyűjteményben meg is vehettük a mondókákat, dalocskákat.

Kicsit sétálgattunk Leával, aztán még benéztünk Lancsin Zsuzsanna szülésbeszélgetések című körére. Nem igazán tudtam, mire számítsak, bár azt sejtettem, hogy körbe fogunk ülni és személyes élményekről lesz szó, de hogy milyen mélységig visz ez el, lesz-e sírás, kitörés, tragédia, nem tudtam, bár meglehetősen intim beszámolókra számítottam. Ehhez képest nagyon nyugodt és kellemes volt az ülés.

A csoportvezető csak egy-két finom kérdéssel irányított minket, aki nem beszélt, azt nem kérdezgette, de egy-egy élménybe belekérdezett, hagyta, hogy reagáljunk egymásra. Egészen más hangulatú a szülés élményét, illetve az élmény egy-egy darabkáját így személyesen megosztani – sokkal inkább érzi az ember, hogy megértik, sokkal revelatívabb. Különösen az otthonszülők személyes beszámolója volt érdekes, mert olyan részleteket is elmesélnek, amelyek egyébként nem merülnek föl, noha nagyon is érdekesek – a hangok, az illatok és a szexualitás kapcsán.

Az egyetlen zavaró momentum az volt, hogy bent ült egy négy gyermekes dúla, aki persze nagyon értett a szüléshez, sok élménye volt, és mindenkit faggatott meg kommentált – épp azt csinálta, amit a csoportvezető direkt került. Kicsit úgy éreztem magam, mint amikor benn ül az igazgató vagy a vezetőtanár egy órámon, és végig belebeszél, persze színtiszta jóindulatból, hogy segítsen, meg mert érdekli, csak éppen ezzel az én metodikámat és órámat rombolja szét.

Ettől függetlenül szerintem ugyancsak szükség lenne rá – valószínűleg nem csak nekem – hogy a szülés élményét csoportos beszélgetésben vagy esetleg pszichodramatikus módszerekkel feldolgozzuk és megosszuk – akár jó, akár rossz volt.

A Születés Hete rendezvénysorozat folytatódik, egy-egy érdekes eseményről beszámolunk a Porontyon.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.05.07 23:46:58kovvacs

    Nem volt nagyon "vallásos" a hangulat?

  • 2007.05.08 07:22:13laili

    Köszönöm a beszámolót, ha már el nem jutok ilyesmire:(



    Viszont az a Holdkunyhó dolog nálam kiverte a biztosítékot, bár biztos az én begyöpösödött katolikus agyammal van a baj.Persze ízlések és...ez csak az én véleményem.

  • 2007.05.08 12:23:41p.eszter

    Előre leszögezem: nagyon jó ötletnek tartom a rendezvényt (és most jön a), de én soha nem mennék el. Egyszerűen -kövezzetek meg érte- viszketést kapok, mikor ilyen téma szóba kerül.

    Tudom, hogy sokaknak segít, tudom, hogy nekem "jó" szülésem volt (bár azért tudnék bőven negatívumokkal is szolgálni, de minek?), tudom, hogy én tudok nő lenni Soma segítsége nélkül is, stb. stb.

    Ebből a szempontból fiúsítva vagyok, nekem nem megy ez az össznépi kitárulkozás, de lehet, hogy csak megint az antiszociális énem kerekedett felül. S:

    Nem is tudom, minek írok akkor ide, má' megint nagyon ráérek és közléskényszerem van. :S Bocs.

  • 2007.05.08 12:52:31hanna

    ahhoz képest itt egy-egy intimebb témában elég jül megy az ösznépi kitárulkozás mindenkinek. Talán inkább a személyes kitárulkozás más műfaj, nem?
    Egyébként pont az a lényeg, hogy nem a magamutogatásról szól, hanem a társas megértés revelatív erejéről. Amit mondjuk a szépirodalomban is átél másképp az ember.
    Nem azért nézzük meg, mert ettől vagyunk nők, hanem mert érdekel, hogy ők mit gondolnak róla. Nem azért, hogy megfeleljünk mások gondolatainak, hanem hogy megismerjü őket.
    no ez kicsit talán elkanyarodott. De remélem sikerült megvilágítanom a különbséget.
    H

  • 2007.05.08 12:53:15hanna

    hogy az a rohadt autobr már megint hova szökött? szólok az uramnak, de nagyon

  • 2007.05.08 12:57:01kovvacs

    Nekem lejött, amit mondani akartál, hanna. :)



    De mi a fenét jelent a revelatív erő? :PPPP

  • 2007.05.08 13:23:50Leona

    Hanna, jól látom, te szidod az autoBr-t???? :)

    Laili, Hoppál Borit én a Nők Lapjából "ismerem", engem is zavarba hozott a menstruációval kapcsolatos nézeteivel, ezeket nem nagyon tudtam átélni. Viszont a többi, nőiséggel kapcsolatos írása nagyon szimpatikus volt, érdemes komolyan venni-szerintem.

    Apukákról: jó, hogy vannak ilyenek is, mint a cikkben leírt átélő-érdeklődő apukák. Ellensúlyozzák azt, amit egy ismerős "apuka" csinált tegnap: hazahozta a kórházból az ötnapos gyereket az anyukával együtt, majd otthagyta őket, mondván, hogy ő most akkor elmegy a pszihológusához, mert bepánikolt a "hirtelen" rászakadt felelősségtől. Még szerencse, hogy az anyuka talált maga mellé valakit, aki ott maradt vele. Brrrrr!

  • 2007.05.08 13:25:48p.eszter

    Nem, Hanna, nem a dolog lényegével van bajom, hanem a körítéssel. Hogy bevonulnak egy terembe, körbe ülnek és szeánsz-jelleggel kitárgyalják egymás szülését. Itt nem a személyes kontaktussal van bajom ,talán inkább azzal, ahogy történik.

    De még egyszer mondom, nem a dolog ellen beszélek, hanem elmondtam az érzéseimet ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy az a baj, hogy a régi erőltetett ofői órákat juttatja eszembe, ahol szintén ezt csináltuk, és mindenki feszengett, kínlódtunk végig.

    Ez az! Én feszengenék ilyen helyzetben, pedig nem vagyok túlzottan gátlásos típus.

  • 2007.05.08 14:13:02hanna

    Várj: honnan tudod, hogy rossz a körítés, ha nem voltál ott? Kicsit előítélet-szaga van ennek. BTW sokszor nem lehet különválasztani (iileve butaság lenne) a körítést a lényegtől. A hogyan csinlás a lényeg része lehet. Semmis zeánszszerű nem volt egyébként, mint ez a beszámolómból is kiderült.

    de ha te feszengenél az más:) akkor most megvan, hogy i a probléma forrása:) Nem a körbeülés, hanem ez. Nemsokára írok egy jót a Gordon-módszerről ott bővebben lesz szó ilyesmiről. Csak még van két-három témám előbb. De így legalább fokozom a várakozás feszültségét:D

    H

  • 2007.05.08 14:19:08kovvacs

    Én pl tényleg gyáva kukac vagyok az életben.

    És azért se mennék el ilyesmire, mert - hogy mondjam el?

    Megvan.

    Ez egy vicc, de én egy Elle-ben megjelent reklám miatt kezdtem porontyozni.

    Kb. az volt a szövege, hogy

    "Poronty - ahol csak a babák gügyögnek."



    Valami olyasmit keresek, hogy a korszerű takarítástechnikáról és a háziasszonyi szerepekben történő önmegvalósításról szóló egésznapos rendezvényre se mennék el. Csak ez megin sántít. Még keresem az igazit. :)

  • 2007.05.08 14:22:21druantia

    Én szívesen elmentem volna erre a rendezvényre. Az egyetlen bajom (így látatlanban is van valami bajom) az lett volna, azt hiszem, hogy nem nagyon bírom a tömeget. Azért nagyon aranyosak lehettek az apukák, ahogy csücsülnek és kiöntik a lelküket :-). Számomra döbbenetes a Siratószoba ötlete. Nagyon-nagyon jó dolog lehet, ha valakinek sajnos aktuális. Az egész nagyon jól ki lehetett találva, ilyen témákra (lásd Siratószoba) én nem is gondoltam volna.

  • 2007.05.08 14:23:36druantia

    Hanna, én pl. nagyon várom a Gordonos cikkedet.

  • 2007.05.08 14:23:54p.eszter

    Hanna! Komolyan nem azért írtam, hogy vitatkozni kezdjek. Lehet, hogy rossz szót választottam. Lehet, hogy a beharangozás jobb lett volna. Vagy ki tudja. És vállalom, hogy vannak előítéleteim. De jelentkezzen, akinek senkivel és semmivel kapocsolatban egy szál sincs. :)

    És tény, hogy feszengenék. Az én egyéniségem nem illene ide. Ezét el sem mentem, de nem azért írtam, hogy látatlanban kritizáljak, remélem ez azért kiderült.

  • 2007.05.08 14:48:44hanna

    Eszter!

    HA vitatkozni akartál, annál jobb. A fórum ugyanis definciószerűen arra való. Ezért is kezdtem vitatkozni veled.

    H

  • 2007.05.08 18:24:00p.eszter

    Hát Hanna, akkor nem vagyok túl vitapartner. :)

    Etikátlan lenne, ha olyas valamivel kapcsolatban kezdenék vitázni, amit nem is ismerek. Kizárólag az érzéseimet írtam le, amit a Születés Hete promóciói és a beszámolód váltottak ki belőlem.

    Biztos lesz, aki méltó partnernek bizonyul majd. ;-)

  • 2007.05.08 18:25:14p.eszter

    túl JÓ vitapartner

  • 2007.05.08 20:35:47kovvacs

    Pl. engem az előítéleteim mentettek meg attól, hogy elmenjek britniszpirsz koncertre.

  • 2007.05.09 08:59:26p.eszter

    Kovvacs! :D:D:D

  • 2007.05.09 10:55:00Tori

    Britney-ről mindig ugyanaz jut eszembe: elpocsékolt tehetség. :(



    Nálunk Apa egész jól összehaverkodott a csajócával hasfalon keresztül. Lucám mindig beleboxolt Apa tenyerébe. Ami azért volt jó, mert Apával találkozott idekint először (közben én aludtam és varrtak), és teljesen megismerte a hangját.

  • 2007.05.09 12:09:56marcangoló

    Tori, először úgy értettem, britnivel haverkodott össze. Én már nem is csodálkoztam...

  • 2007.05.09 12:14:42Tori

    marcangoló, nincs olyan szerencsém. :)))

  • 2007.05.09 12:24:20marcangoló

    Hát ha ez szerencse...

  • 2007.05.09 12:30:14Tori

    Legalább azon nem kéne aggódnom, miből fizetjük a számlákat. Hasonlóképp elcseszett barátnőnk így is van, de sose kapunk tőle brillt ajándékba, tök ingyér' istápolom a lelkét. :)

  • 2007.05.14 09:21:33bonyolult

    A szülésbeszélgetésekről:



    szerintem nem lehet feszengő ofőórához hasonlítani, és kényszeredett kitárulkozásról, vagy kinek-volt-horrorisztikusabb avagy kinek-volt-rosszabb-a-kórházban versenyről sem volt szó. (talán a jelenlevő pocakosokra tekintettel, talán egyébként sem lett volna olyan.)



    eleve a létszám, amit Hanna nem említett meg: szóval hogy nem 30-50-en tolongtunk ezen a beszélgetésen, hanem pont elegen, nem sokan, nem kevesen. Továbbá "csak" másfél órásra volt tervezve: tehát eleve csak arra lehetett hivatott hogy néhány anyuka szülésének az elnagyolt körvonalait, plusz 1-2 kiemelt, fontosnak tartott részletét mesélhesse el - ismerhesse meg.



    Lancsin Zsuzsa nagyon kedves, empatikus, szóval vele igazán nem kínos, vagy erőltetett egy ilyen téma megbeszélése, plusz volt pár "játékszabály", miszerint nem teregetjük ki másutt a körben elhangzottakat - ez azért kicsit old a feszengésen szintén. illetve nem hangsúlyozta, de spontán is így alakult: hogy nem kérdőjelezzük meg, vagy tárgyaljuk ki valaki tapasztalását, hanem elfogadjuk-befogadjuk.



    további szempont, hogy ez nem egy "kötelező" program volt, szóval a jelen levő 1000 látogató nem volt ide mind beterelve, hogy "nem mész haza, amíg nem vallottál". :)) Sok párhuzamosan futó dolog közül, aki erre ült be, tudta, hogy kb mire számíthat. Szóval aki inkább visszahúzódó és megtartja magának az ilyen felkavaró élményeit, az maradt egy előadáson, ahol csak az okos/fontos ember mondta a magáét.



    gondoltam, kiegészítem ennyivel, ha már ennyire érdeklődtetek iránta. az mondjuk tény, hogy elfogult vagyok, kovvacs szavaival élve "vallásos". :)) De a nap talán nem volt agymosás-élmény, igazán bízom benne! Szuper volt látni, hogy az apukás beszélgetésre, bár be akartam menni, szinte be sem fértem, annyian voltak. Megdöbbentem, mert amúgy az volt a látszat, hogy az egész házban csak nők vannak. :-DD



    És nem volt tömeg, különösen nem a nyitónap után a többi helyszín kisebb rendezvényein. Volt olyan beszélgetés, amit én vezettem, hogy csak 1 kismama volt ott - aki boldog volt, hogy kizárólag az őt érdeklő dolgokról tud beszélgetni. :)



    b.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta