SZÜLŐSÉG

Most mindent megtudhatsz anyádról

2007. május 4., péntek 10:15

Elma van Vliet akkor döntött úgy, hogy megírja ezt a könyvet, amikor édesanyjáról kiderült, hogy súlyos beteg, és már csak hónapjai vannak hátra. Rájött, hogy rengeteg dolog van, amit szeretne megkérdezni tőle: hogy milyen volt ő kisgyerekként, hogy édesanyja mit érzett vagy tett élete különböző eseményei során.



Az Anya, kérlek, meséld el nekem! nem szokványos könyv, inkább emlékkönyvre hasonlít. Vannak benne üres oldalak, ahova fényképet ragaszthatunk vagy hosszabb történetet is leírhatunk, kedves idézetek, ám a legnagyobb részét kérdések és a válaszok számára kipontozott sorok töltik ki. Ezt a könyvet ugyanis arra készítették, hogy édesanyánknak adjuk ajándékba, aki majd szépen kitölti, válaszol minden kérdésre, és így azt is megtudhatjuk tőle, amit személyesen esetleg nem mernénk megkérdezni.

A könyvet igazából nem kisgyerekeknek szánták, inkább tinédzserek és felnőttek okulhatnak abból, mit ír bele édesanyjuk. Ízelítőül idézünk néhány kérdést:

Milyen zenéket hallgattál kamaszkorodban?
Mi változott meg az életedben, miután világra jöttem?
Mesélj el egy csodát, ami veled esett meg!
Van olyan illat, hang, vagy bármi más, amely mindig egy régi, csodaszép pillanatot juttat eszedbe?
Melyek a legfontosabb dolgok, amelyeket a barátaidtól tanultál?
Mit tartasz az én legjobb tulajdonságaimnak?

Vasárnap én kivételesen nem virágot veszek anyukámnak (vagy nem csak virágot), hanem ezt a könyvet is nekiadom. És rábeszélem, vegyen egyet a Nagyinak ajándékba. Nagyon sok mindent szeretnék megtudni tőlük.

Réka

Elma van Vliet: Anya, kérlek, meséld el nekem! - Emlékek ajándékba
Partvonal Könyvkiadó, Budapest, 2007.
144 oldal keménykötésben, 1990 forint

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.05.07 17:37:25Hicudzsi

    Marcangolo!

    Mi a Vision Expresszben csináltattuk idán januárban (otthon) és olyan 30E Ft volt, szupervékonyított lencsével egy óra alatt.

    Keretet olcsóbbat választottunk, de nagyon tuti lett. Csak eltörték a büdös kölkök .)

  • 2007.05.07 17:38:24Hicudzsi

    A szárát :)

  • 2007.05.07 17:40:59Tori

    Hicudzsi, nálatok is most van a du. alvás? :)

  • 2007.05.07 17:45:34Hicudzsi

    Ja mind alusznak. A férjem is :) :) :)

  • 2007.05.07 18:05:58peppermint

    kovvacs, esetleg belemenjek mélyebben? :-))))))

  • 2007.05.07 18:19:36Csöre

    koaladia, nagyon fura nekem (is) édesanyád gondolkodásmódja a gyereknevel(tet)ésről. Kicsit át is tudom érezni, mert rám a húgomat ugyan csak végszükség esetén bízták, de az is 3 hét volt a nyári vakációból éveken keresztül. Sajnos a feszültséget sokszor rajta vezettem le. Éppen ezért az öcsidet, ha lehet, még jobban sajnálom. Nem lehetett így nagyon kiegyensúlyozott (meg főleg vidám) a gyerekkora.

  • 2007.05.07 22:09:01kovvacs

    peppermint :))))))))))))))))

    Esetleg 8eFt/50p-ér belemehecc. :PPPPP

  • 2007.05.07 22:34:36marcangoló

    Én alámegyek az árnak simán. :-)

  • 2007.05.07 22:42:54kovvacs

    marcangoló, óvatosan, mert meggazdaxom rajtad :PPPP

  • 2007.05.07 22:44:18marcangoló

    Á, inkább maradok a kaptafánál, éppen ma hiányolták a régi jó vizsgálataimat, vagyis hát engem. :-) Meghatódtam. :-(

  • 2007.05.08 09:23:14peppermint

    kovvacs, én is a fotelben ülök, ezek szerint nem csekkolál le az iwiw-en. :-))

  • 2007.05.08 11:08:51kovvacs

    peppermint dehonnem. Illetve nem, nem csekkoltalak le, de ha nemtunnám, nem ezzel húztalak volna :P

    Én viszont nem. Mmint én csak szolgáltatás-fogyasztó voltam :) onnan tudom az árakat...

  • 2007.05.08 11:11:28kovvacs

    peppermint, pedig lenne hozzá tehetségem, de ki a halálnak van kedve négyezredmagammal per évfolyam tanulni, arról nem is beszélve, hogy az elmúlt években meredeken elpárolgott a megváltókedvem...

  • 2007.05.08 15:25:42peppermint

    kovvacs, csak profiknak gyónnék, lelkes amatőrökben még kárt tennék. Ezért aztán velük még ingyen sem kezdek. :-)))

  • 2007.05.08 16:10:19peppermint

    kovvacs, döntésedet csak helyeselni tudom. :-)))

    Hm. Négyezer évfolyamtárs? Csak nem a gépészmérnök/műszaki menedzser szakra asszociáltál? Esetleg az informatikára?:-)))

    Csak a "fotel" becsületéért: 12-szeres túljelentkezés mellett is legfeljebb 25 fő van évente az utánpótlásból.

  • 2007.05.08 16:15:23marcangoló

    Kovvacs, nem emlékszem, hogy a négyezren lettünk volna. Asszem 120-an, ebből talán a Peppermint által említett 25-30 ember végzett azon a szakirányon, ami a klasszikus pszichológusi pályához vezet... Mostanában komolyan elgondolkoztam azon, hogy befektetek pár százezret a képzésembe, és terapeuta leszek. :-)

  • 2007.05.08 16:52:19peppermint

    Szia marcang, nem rossz az ötlet. :-))

  • 2007.05.08 16:57:38kovvacs

    Igen, meg kéne néznem, h összesen hány embert vesznek fel egy évfolyamba. Azért kimagyarázkodom egy picit: ebbe eleve belevettem országilag mindenkit, az meg sok.

    Ami meg a másik de télleg: 5 év + rezidensképzés + sajátélmény tonnaszám na az se ingyér, még ha időben hamar bele is kezdesz,

    na nem, ez nem nekem való, mire gyerek mellett eljutnék oda, hogy terapeuta legyek, kb. lennék 45 éves. Persze nagyon érett, hogyne, meg addigra magam volnék a tömény élettapasztalat, de ekkora önismeretre nemkevés anyagiakért cserébe már tettem szert: majdnem kizárt, hogy ezt kibírjam, végigcsináljam. Nem olyan fából faragtak. Meg sajnos marhára nem vagyok motivált. Asszem minden beteg gyógyulási zárószakaszához hozzátartozik a meredek hivatástudat, aztán az is hozzátartozik a gyógyuláshoz, amit mi csak úgy hívunk magunk között tolvajnyelven, hogy "már nem tudnak érdekelni a dilisek". Akiket Ti így sose nevezhettek :P Olyasmi ez, mint a neofitáknál (friss megtérőknél) a papi-szerzetesi hivatások magas aránya. Amolyan túlbuzgóság.

    Az más, ha valakinek _megalapozott_ hivatástudata van. Mielőtt nagyon félreérthetőnek tűnnék, le a kalappal előttetek, ha terapeuták vagytok/lesztek. Mert az bizony szép teljesítmény. De már önmagában az a tény, hogy megvan a diplomátok - azaz a beugró a szakmához - azt mutatja, hogy ott valami bizony meg van alapozva.

  • 2007.05.09 00:28:47anyaallat

    hát én is a díványos-foteles szakmában végeztem.kb százan voltunk az évfolyamban, de a közvetlen barátaim közül végül senki sem lett terapeuta. Amikor végeztem engem is elriasztott az, hogy mondjuk egy analitikus 10 év képzés + töménytelen cash. Azóta a 10 év eltelt mással, néha gondolok rá, hogy már nyomhatnám az egyéni terápiát, ha anno úgy haladok tovább. a pszichodráma képzést azt végigcsináltam hát az is hét év volt, mondjuk nem bántam meg mert többet tanultam abból, mint az izuban. Az utolsó csoportot még terhesen vezettem.

  • 2007.05.09 06:23:05peppermint

    Kedves szaktársak, esetleg alakítsunk brigádot?
    :-))
    Vagy csak ismerkedjünk?
    Üdv.

  • 2007.05.09 08:32:44kovvacs

    Hehh:) Anyallat: az aszisztensit még én is elkezdtem. Aztán kapásból az első gyakorló vezetésemet terhesen csináltam meg. Borzasztó volt. Én imádtam a - saját felfogásom szerint - rideg, következetes, tiszta, nyugodt stílust, amikor a vezető láthatatlanul van ott, precízen nem túl sokat ismétel, stabil ugyan de nem cseppfolyós videlkedésű. Erre a friss terhességemmel képes voltam úgy viselkedni, hogy majd szétfolytam az empátiától, állandóan mindent meg akartam oldani, csöpögősen giccses lett.

    És akkor úgy döntöttem, hogy ezt nem erőltetem terhesen, mert kihúzta a gyerek belőlem a szükséges keménységet.

  • 2007.05.09 09:17:14eszter

    bakker, itt mindenki a lelkembe lát....

  • 2007.05.09 09:26:56Tori

    eszter, én nem. :)

  • 2007.05.09 09:28:51jidele

    én sem, de csak azért, mert még mindig halasztom a grafológus szakvizsgám:D

  • 2007.05.09 09:39:29marcangoló

    Jidele, pedig micsoda hasznos dolog lenne itt a grafológia. ;-)

    Én mostanában kizárólag a pénz miatt csábultam el gondolatban. A valóságban semmi kedvem megcsinálni a klinikai szakvizsgát, mert a terapeuta képzést, mert értelmetlennek tartom, viszont valami jó kis módszerspecifikus dologba beneveznék... Az a baj, hogy nem hiszek a terápiában. Na jó, ez így durva, majd eccer kifejtem, ha nem telefonálok párhuzamosan, és ha érdekel valakit...

    Kovvacs, így már télleg 4000. Az meg, hogy mit tanultam az egyetemen, hááát... az, hogy mi van megalapozva, nem is tudom.

  • 2007.05.09 10:35:30kovvacs

    marcangoló, peppermint,

    kb 670 fő a következő évfolyam irányszáma. Az nem 4000. Ezt azért jó mellélőttem, de vszínű az rémlett, hogy mennyien szoktak jelentkezni. Ezt most már meg nem nézem, de úgy 2-3 ezer közötti szám rémlik halványan.



    Marcangoló,

    na igen, ez is visszatart. Nem egy ismerősöm járt pszichóra, és a megszerzett tudás hasznosságáról hm hogy is mondjam, több alkalommal nyilatkoztak lesújtóan, mint elismerően.

  • 2007.05.09 10:41:08kovvacs

    Marcangoló, hm, erre felkaptam a fejem: hinni-nemhinni a terápiában? Igen, ez egy érdekes kérdés. Mondanád azt egy rákból kigyógyult embernek, hogy a rák gyógyíthatatlan betegség?

    Rosszul érezném magam, ha azt kellene gondolnom, hogy feleslegesen dobáltam ki egy rakat pénzt az ablakon:P (És miért "venném be", hogy így van? Mert az ember gyarló, és nagyon könnyen képes elfelejteni, micsoda életminőségi különbségek élt vannak a valahai és mostani állapota között. Holott. Holott. :) Nem, nem fogok mesélni. A paranoiámat nem kezeltettem ki, arra szükségem van a túléléshez :P)

  • 2007.05.09 10:52:33Tori

    kovvacs :D :D :D

  • 2007.05.09 12:37:39marcangoló

    Na, ezért mondom, hogy ki kell fejtenem bővebben. Persze, működik a terápia, csak úgy érzem, hogy egyrészt erősen túlmisztifikálják, másrészt lealacsonytják. Nyilván meg lehet tanulni bizonyos technikákat, meg módszereket. Meg lehet csinálni egy rendes terápiát anélkül, hogy különösebb csoda, extázis történne, sőt jó hatásfokal lehet megcsinálni. De úgy érzem, látom, hogy a terápia is akkor sikeres, ha két Ember Találkozik. Ha a terapeuta a neki való klienssel dolgozik és viszont. A baj ott kezdődik, hogy egy csomó szakember nem mond nemet annak, akivel már a kezdetektől nem úgy tud együtt dolgozni, ahogy az meg van írva, megcsinálja mesteri szinten, amit kell, és nem veszi tudomásul, hogy ez csak szakmunka, nem művészet. Tudom, nem képes rá mindenki, hogy a terápia művésze legyen, de én ha nem vagyok rá alkalmas, nem akarom csinálni, és még nem dőlt el, hogy van-e képességem. Tudom, vannak, akik egyetem után szemrebbenés nélkül nyitnak egy rendelőt, szupervízió mellett végzik a munkát, és ezzel megkeresik a pénzt a képzésre. Nekem ez vérfagyasztó. Lehet, hogy én vagyok túl agodalmas (és hát erre van a szupervizor), de nekem elképzelhetetlen, hogy anélkül csináljak valamit, hogy egy cseppet is értenék hozzá (nyilván egy idő után utolérem magam a képzéssel, meg a tapasztalattal, de akkor is hű, meg ha).

  • 2007.05.09 12:46:22Tori

    Ahogy én látom: sokan csodát várnak a terápiától, amolyan Good Will Hunting stílusban.

  • 2007.05.09 13:29:07kovvacs

    Tori, én inkább azt tapasztaltam, hogy akinek szüksége van rá, az 1, kapásból be tudja neked bizonyítani, hogy de neki nincs szüksége rá; 2, rajta miért nem lehet segíteni; 3, miért nem tud elmenni rá.

  • 2007.05.09 13:31:54kovvacs

    Tori ja és én nem várok csodát. Tulképpen rohadtul nem is vártam semmit és azt a legkevésbé, ami végül történt. De most már ez a múlt, és immáron makkegészséges zseni vagyok. Vitán felül. :P

  • 2007.05.09 13:40:43Tori

    kovvacs, nem is Rólad beszéltem, hanem az én irl ismeretségi körömben tapasztaltakról, pl az én volt párom - hosszas győzködés után - eljött velem párkapcsolati terápiára, és láttam rajta, azt várja, hogy a terapeuta intézze el, hogy visszaszeressek belé. Az utolsó ülésen, ahol már eldőlt, hogy mindenképp el fogom hagyni, mert boldogtalan vagyok mellette és mást szeretek, ki is fejtette szegény nőnek, hogy ő nem ezért fizetett. :(((( Nagyon szégyelltem magam. Legfőképpen azért, hogy ezért a pasiért bolondultam évekig. Egyébként a hárompontos listád mindegyikére is tudnék mondani néhány példát.

  • 2007.05.09 13:44:40kovvacs

    marcangoló,

    abszolút egyetértek veled. Ha majd kicsit megin érdekel, előbányászom Jung bácsi egyik idevágó könyvét, amit valahol az elején abbahagytam, de arra emléxem, hogy külön kiemelte: a terápia az a valami, amiben mindkét féllel történik valami, és mérhetetlenül szubjektív. Ez a rohadtnagy hátránya. Meg az előnye. De amikor előbukkan a semmiből egy szcientológus, akkor nehéz felmutatni neki azokat a biztos protokollokat és kontrollrendszert, ami alapján állítható, hogy a betegnek legalábbis tutira nem lesz rosszabb. (Mondjuk ilyen szempontból a lógus még messze jobb, mint az áter, de ez már világnézeti probléma is, ne menjünk bele).

    Szóval páciens oldalról simán kifoghatsz egy barom terapeutát, aki erején felül vállalt téged, vagy nem ért hozzád, vagy nem képes rádhangolódni, vagy nem tud rugalmasan célt kijelölni magában és azon szükség szerint módosítani - magyarul sok pénzért megy a tökölődés, és szinte semmi se változik.

    Mert ha valamihez, nos a terapeutasághoz KELL alázat. Pl. ki kell tudni mondani a harmadik alkalom után, hogy nézze, önön nem tudok segíteni, mert ehhez én kevés vagyok, keresek önnek egy tapasztaltabb kollégát.

    Igen, borzasztó, de kiküszöbölhetetlen: keményen személyfüggő a történet.

    És aki rászánja magát, hogy csinálja, annak ízig-vérig becsületesnek kell lennie saját magához. Folyamatos önkontrollra van szüksége. Képesnek kell lennie megfigyelni önmagát, hogy benne mi változik, mi mozdul meg, milyen rejtett projekciókat hoz elő az adott embere. Kőkemény. Ha jól csinálják.

    Ilyen szempontból a kétvezetős csoportok lájtosabbak. Bár biztosan ott is van bőven buktató, de ott legalább az a két ember képes egymást figyelni. Na persze ez se olyan egyszerű:) Hallottam én már egymásnak eső csoportvezetőket az ajtón túlról:)))



    Ide kívánkozik még egy aranyos beszélgetés.

    Punnyadtunk dráma előtt vidéken egy tornácon, féltucat ember, köztük a csopvez terapeuta. Barátnőm belelkesülve kijelentette, hogy ő még gyógyulgat egy kicsit, mondjuk egy évet, utána elmegy ő maga is pszichológusnak. Mire a csopvez terapeuta finoman megjegyezte: Azért ne vidd majd túlzásba azt a gyógyulást. Mert a végén még tényleg egészséges leszel és fütyülni fogsz a pszichológiára. Teljesen normális emberből nem lesz terapeuta... :PPPPPP

  • 2007.05.09 13:47:51kovvacs

    Tori, közben leesett, hogy mire gondolhattál.

    Én is találkoztam nem egy olyan emberrel, aki a következőt kérdezte kb:

    Nem ismersz valami jó terapeutát, aki ki tudja belőlem hipnotizálni a bajomat?

    (Magyarul: én nem dolgozom semmit, nem vagyok hajlandó változni semmit, nem vagyok hajlandó változtatni semmin, de ha valaki elintézi helyettem észrevétlenül és fájdalommentesen, arra vevő vagyok. Csak nekem ne kelljen semmit se csinálni.)



    Kb. mint a fogyasztó csodabogyók. Ebből beveszel kettőt minden reggel, és annyi szalonnát zabálhatsz, amennyit akarsz, le fog menni 30 kiló.

    Igen, sok ilyen hozzáállással találkoztam.

  • 2007.05.09 13:51:23peppermint

    Kedves Hölgyek, azért nem szeretem ilyen körülmények között leleplezni első szakmámat, mert meggyőződésem, hogy ez nem az a terület, ahol megnyugtatóan meg tudnám értetni az érintettekkel, miért baj, hogy ócska sztereotípiákat nyomnak le a torkukon a filmek. És mivel túl hosszadalmas volna, én pedig nem vagyok Tolsztoj, különösen egy fognövesztő gyerekkel a hátam mögötti hempergőben, így bele sem megyek.

    Szummázva: nem terapeuta vagyok, hanem szervezetpszichológus tanácsadó. Nem beteg emberekkel foglalkozom, az én területem egészen más irányultságot vár el tőlem, mint a klinikum. Ugyanakkor úgy látom, vannak igen sikeres terapeuták és ez nem csak fatalizmus kérdése, hanem felkészültség, tapasztalat és érzék kérdése is. Ezen tényezők szorzatként működnek, ha bármely elem hiányzik, a végeredmény szintén zéró. Nincs hitele olyan kollégáknak előttem, akik a módszerükhöz keresik a klienst és nem a klienshez a módszert.

    Meg persze nem hiszek a történelemtanárokból mutációval létrejött önjelölt, képzetlen vajákosokban sem, akik egy fejezettel járnak a "kliens" előtt az aktuális bestseller szakirodalomben. Ez persze más téma. (És persze akinek nem inge, kérem ne vegye magára a megjegyzésemet.) Ezzel le is zárom részemről a témát, más csatornán veletek bármikor szívesen dumálok erről, de úgy érzem, már nincs kedvem csócsálni a témát.

    Végül is a mamákkal kezdtük, aztán folytattuk az anomáliákkal... :-)))

  • 2007.05.09 13:54:29kovvacs

    peppermint, akkor pl. csoporterősítő tréningek, meg objektív értékelés a szervezeten belül? Hogyan motiváljuk beosztottjainkat, stb?

  • 2007.05.09 14:07:00peppermint

    Szervezetfejlesztés, személyzetfejlesztés és annak eszközei: coaching, BPR,tréning, workshopok stb. Pár éve szervezeten belülről.

  • 2007.05.09 14:08:41peppermint

    Félreértehető voltam, bocs: a "pár éve" az a "belülről"-re vonatkozik.

  • 2007.05.09 14:20:27marcangoló

    Peppermint, szerintem nem lehet valamit leleplezni, ami kézenfekvő, és nincs benne semmi csalás. Nem tudom, milyen sztreotípiákra gondolsz, Kovvacs és Tori a saját bőrén érezte, én meg a barátaimmal beszélgettem, akik ezt csinálják.

    Lehet, hogy félreérthető voltam, de a terápiás munkát nem úgy élem meg, hogy erre születni kell, hanem úgy, ahogy mondtad,hogy kell hozzá érzék, képesség (is). Ez csak annyiban jelent minőségi különbséget, ahogy egy jó asztalos, vagy lakberendező különbözik egy rossztól. És még itt is lehet árnyalni, mert amelyik pszichológus az egyiknek jó, még lehet a másiknak rossz. Na mindegy, én csak azt gondolom, hogy ha a terápiás munka nem találkozás, akkor megette a fene az egészet. De nem muszáj boncolgatnunk a témát. Én csak kontár vagyok, nem az én területem. Én a mozgássérült gyerekekhez értek. Valamennyire.

  • 2007.05.09 14:39:45kovvacs

    peppermint, azaz, hajjaj, a melóhelyemen is van ilyen, belső emberrel. De mi biztosan nem ugyanott dolgozunk, ne aggódj:)

  • 2007.05.09 14:40:31kovvacs

    vagy inkább nézzem meg a wiwen?

  • 2007.05.09 14:43:12kovvacs

    Nem. Akkor jó. Mert akkor alkalomadtán kiakadhatok nyugodtan, hogy nálunk ez mennyit ér a gyakorlatban.

  • 2007.05.09 14:45:14peppermint

    marcang, pont ezért írtam, hogy ez nem az a csatorna, ahol félreértések kockázata nélkül lehet erről a témáról dumálni, merthogy nem a te megjegyzéseidre reagáltam. Sztereotípiák alatt más megjegyzésekre utaltam. A leleplezés alatt pedig azt értettem, hogy elárultam, milyen diplomám is van. Azt viszont hagy tegyem hozzá, merőben más a tréner/terapeuta/segítő székében tapasztalatot szerezni és más a kliensében ülve átélni ugyanezt. De ezt nyilván te is nagyon jól tudod. És bár nem szeretnék senkit megbántani, de kikívánkozik belőlem: isten óvjon minden rászorulót egy olyan terapeuta-kliens viszonytól,ahol "vak vezet világtalant". És most tényleg lezártam a magam részéről ezen a csatornán a témát. Bocs, fogzás van.

  • 2007.05.09 14:48:31marcangoló

    Na jól van (bár én már a wiwen kikövetkeztettem, bibibí). :-) Chamomilla, Vibrucol, Dentinox bevetve? :-)

  • 2007.05.09 14:56:49peppermint

    kovvacs, ismét örülök.

  • 2007.05.09 15:03:28peppermint

    eeegen. chamomilla officinalis. meg tegnap volt kúp is. ma csak játék, rágicsálás anyánk kezén. a gyereket meg átkeresztelem pirikének, ami ugye jelen esetben a piranha becézése lesz. majd ez lesz a nick-je a wiw-en, ha felrakom. :-)))

  • 2007.05.09 15:23:14napos oldal

    okoskodtok itt a terápiáról, oszt az élet valós problémái meg háttérbe szorulnak. egy-két harapás, aztán mingyár feltűnik merre hány méter :)



    (én is évekig jártam, bibibííí :)))

  • 2007.05.09 16:05:48kovvacs

    Pl. hogy szandikában kellene-e aludni vagy anélkül. Nem tudok megegyezni a lányommal. Múltkor a fürdőkádba is magával akarta vinni...

  • 2007.05.09 18:16:07marcangoló

    Biztosan nagyon szép. A lány is.

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 6 ruhadarab, ami tiltólistás az irodában

Minden munkahelynek más dress code-ja van, és általában rugalmasak a határok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit felvehetünk. Legalábbis akkor nem, ha szeretnénk karriert építeni.

SZEMPONT 10 dolog, amiért óvatosan a népmesékkel

Elérkezett az ideje kimondani, hogy a népmesék már nem alkalmasak, vagy önmagukban nem alkalmasak arra, hogy pozitív, adaptív világképet közvetítsenek.

ESKÜVŐ Így néz ki egy 1,7 MILLIÁRD forintos esküvő

Egymillió fehér virág, többméter magas esküvői torta, a márványpadlóba arannyal gravírozott monogram.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta