SZÜLŐSÉG

10 jel, amiből rájössz: régóta van a gyerek a nagyinál

2007. április 29., vasárnap 09:42

1. Amikor felállsz a net mellől és rájössz, hogy tegnapelőtt ültél le és nem mozognak a végtagjaid és tudatosul benned, hogy az utolsó 20 órát a google earth, a wiw, az msn valamint subba karjaiban töltötted.


2. Amikor felébredsz a bagzó macska hangjára, s már nem a gyerekszoba felé rohansz, hanem azt hiszed, még mindig a pornó megy a tv-ben.

3. Amikor a fridzsiderben mindössze egy üveg sör és két bor van, meg némi kolbász, de az is az oldalára ragadva, s amikor a tűzhely felé rongyolva az arcoddal hasítod el a pókhálót.

4. Amikor behívod a férjed, hogy megmutasd, mekkora buborékot tudsz fújni az új tusfürdőből, és milyen szép vitorlást rajzoltál a csempére a lemosható kádas festékkel.

5. Amikor nem találod a papucsod a party ruhák, melltartók, újságok és chipses zacskók alatt, a fürdőszoba ajtaját nem tudod kinyitni a szennyes miatt és a férjedet is mókuskámnak hívod apácska helyett.

6. Amikor Halász Juditot hallgatsz reggel, mert idegesít, hogy nem ugrik be a 10 cica harmadik sora, és délután kedved szottyan egy kis Minimaxot nézni.

7. Amikor direkt úgy kanyarodsz, hogy játszótér felé menj, mert hiányzik a gyerekzsivaj, és az éjszakát is a gyerek plüssizéjével töltötted, a szomszéd hülyegyerekpistikét pedig megbámulod, hogy milyen aranyos és jól nevelt.

8. Amikor már egyik haverod sem veszi fel a telefonját, mert pihentetni kell a máját az elmúlt négy nap tivornyája után.

9. Amikor már anyád sem veszi fel a telefonját, mert naponta ötvenszer elmondta, hogy nem ette ki a gyerek szemét a Balatonban a rája.

10. Amikor az óvoda és az óvónő mellett elhaladva elgondolkozol, hogy valahol már láttad ezt az arcot, de nem ugrik be hol, talán a Trafóban.

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.30 09:43:42marcangoló

    Nem is rád gondoltam, kimondottan és csak a saját anyámra. Nem kell ám minden anyukának cikinek lennie. :-) Az enyém speciel elég különleges darab.

  • 2007.04.30 09:52:32Alvomacko

    Bocs, az egóm már megint az egekben. Majd mingyán lerángatom. :-))))

  • 2007.04.30 09:57:09marcangoló

    Ó, csak nyugodtan maradjon. Te tényleg fiatal és jófej anyuka vagy. :-)

  • 2007.04.30 09:58:53Alvomacko

    marcangoló: ezt tényleg nem kellett volna. Mostmár lábujjhegyen is alig érem el az egómat. :-))))

  • 2007.04.30 10:03:55marcangoló

    Akkor gyere vasárnap a szigetre. ;-) Tudok még ilyet. :-)

  • 2007.04.30 11:07:26Alvomacko

    Elhatároztam, hogy olvasok. De már megint találtam ezt-azt. Végre kész van minden.

    A fotelban már nagyon fáj a nyakam, így leterítettem egy plédet a földre. Lehasaltam, hogy olvasok. Rájöttem, hogy ide le tudom tenni a laptopot is. Most előttem a nyitott könyv, balra a laptop nyitva. Minden oldal végén megnézem, hogy írt-e már valaki. :-)

    Közben a Nagy a kanapén hever, mert benyelt valami hányós vírust és most gyógyulgat. A Kicsi meg a dohányzóasztalon rajzol valami monumentális méretű félmeztelen fantsay nőt, hegyes fülekkel és kagyló melltartóval.

    Igazi vasárnapi családi idill. :-)))

    És már alig várom, hogy fél 12 legyen, mert éhen akarok halni.

  • 2007.04.30 13:25:42kovvacs

    Alvomacko, mit olvasol? Ennyire nem köt le, hogy mindig máshol vagy közben?:) Csak nem muszáj elolvasnod? Nekem az szokott lenni a bajom, hogy ha könyv van a kezemben, megszűnik a világ. Még jó, hogy szültem egy gyereket, mert legalább őt ellátom, de a jó könyv nagyonnagyonnagyon veszélyes dolog nálam:)))))

  • 2007.04.30 15:55:57Alvomacko

    kovvacs: most az lett a bajom, hogy hirtelen nem tudtam, hogy mit olvassak. Levettem a polcsról egy nagy halom könyvet, körberaktam velük magamat és mindegyikből olvastam egy keveset. Nem regények voltak, hanem inkább ismeretterjesztő könyvek. A XX. század képekben, Lányok évkönyve 1976, Apáról fiúra - néprajzi kalauz, Egyszerűen Zen, Oroszlánhűség, Élj vidáman.

    Végül a néprajzi könyvbe belefeledkeztem rendesen. :-)

    Közben eszembe jutott, hogy mit is szerettem volna olvasni. Rejtőt. De az már csak e hétvégére marad, mert holnap nem leszünk itthon.

  • 2007.04.30 20:40:13szinovea

    Thais teljesen megértelek,nekem sincs segitségem nagyszülő térem .SOS esetbn is a dadánknak szolunk.
    Ha épp ráér.

  • 2007.04.30 20:43:29kaposztalepke

    szinovea, thais: csatlakozom...most még gyesen könnyű, de mitfogok csinálni nyaranta, ha dolgoznom kell majd...

  • 2007.04.30 20:48:25szinovea

    Nekem most összel volt két hónapon hogy dolgoztam (második babaát várom´)és beteg lett a kisfiaam nos nem tudtam kimaradni sem én sem a férjem igy maradt a dada.persze az az napi fizunk rá is ment.Másnap nem mentem dolgozni szoltam hogy beteg a fiam.Erre következő héten már nem kellett mennnem dolgozni.Erről ennyit .

  • 2007.04.30 21:03:11kovvacs

    szinovea: családbarát munkahely, ugye? :((((((

  • 2007.04.30 21:15:43szinovea

    Hát igen családbarát ,és mennyi ilyen van sajnos.Kedves milliomos hölgy volt,és én hülye megmondtam hneki hogy babaát várok persze be sem jelentett.De én úgy gondoltam jobb ha őszinte az ember.

  • 2007.04.30 21:50:11kovvacs

    szinovea, nem, nem jobb:(

    Engem meg azért nem neveztek ki főnöknek, mert én barom, megmondtam, hogy gyereket akarok:( Jó, ez mondjuk kisebb baj a Tiedénél.

    Munkajog szerint nincs is joga megkérdezni.

  • 2007.05.01 07:42:28Alvomacko

    Na, most ehhez is hozzászólok, hogy a baloldalon végig én legyek. :-)



    Engem meg nem vettek fel a kicsi gyerekeim miatt dolgozni. De akkor még ezt nem tudtam, hogy jogtalan. Meg kicsit örültem is, hogy megmondták, hogy mennyi munkát várnak el tőlem.

    Amúgy hihetetlen szar már reggel 7-kor úton lenni és csak este 7 után érni haza. Hol van itt a 8 óra munka?

    De most már csak fél 5-ig dolgozom általában. Akkor hazajövök és ha kell még egy kicsit dolgozom itthon is. Ez így már egészen vállalható.

    De a nyarak még mindig rosszak. Nincs annyi szabadságom, így a gyerekek mindig máshol vannak. Eddig még megoldottuk valahogy.

  • 2007.05.01 08:43:24laili

    Nálunk évente hosszabbították meg a szerződést és persze mikor jöt a baba nem kaptam meg a köv. évre így barátok jelentettek be szülésig a férjem meg ledolgozta náluk.

    Még szerncse, hogy így megtudtuk oldani.

    Ja a folyosón ottfityeg egy díj a családbarát munkahelynek.Kac, kac, kac....

  • 2007.05.01 09:05:25p.eszter

    Csak csatlakozni tudok. Nálam a helyzet még súlyosbítva volt két tanári diplomával. Mi a faxomat kezdhet vele az ember, ha nem akar tanítani??? Marha szerencsém volt a rendőrséggel, ahonnan még táppénzre is elengednek majd, ha kell.

  • 2007.05.01 09:11:45Alvomacko

    p.eszter: és mi a mohát tanácsoljon az ember a gyerekeinek, ha azok megkérdik, hogy szerintem minek tanuljanak majd (mármint foglalkozást illetőleg)?

    Már nem tudom, hogy mit ajánljak nekik, de ők sem tudják, hogy mihez akarnak kezdeni.

    Basszus ez az egész olyan nehéz.

    Én sem dolgoztam mindig a szakmámban. Főleg, amikor a gyerekek kicsik voltak. :-(

  • 2007.05.01 09:20:30p.eszter

    Hát alvomacko! Jó kérdés. Menjenek kőművesnek, ácsnak, cnc-marósnak, az ilyen melókkal mindig tele az újság. :D:D:D

    De komolyra fordítva, nem tudom, nem irigyellek.

  • 2007.05.01 09:28:11Alvomacko

    p.eszter: nadehát lányok! :-(

  • 2007.05.01 09:41:15Hicudzsi

    Nekema nagyim mindig azt mondta: Lányom tanulj egy szakmát. Nem hittem neki.

    A lánytesóim diplomások, mondanom sem kell egyik se tud vele mit kezdeni. Egyikük boltokban dolgozott másikuk telefonos ügyintéző banknál. Pedig mindketten szeretták amit tanultak és szerettek volna abban elhelyezkedni.



    Nekem nincs diplomám amitől néha elég szarul érzem magam. DE harmincéves koromra rájöttem mit szeretnék tanulni: szakmát. Egy vagy több jó kis szakmát (már kinéztem magamnak mit és hol :)). :) :) :)



    Szerintem a lányaid jelenleg most tanuljanak és gimi után menjenek egy kicsit dolgozni, beleszagolni. Itt Angliában GAP-year-nak hívják az egyetem előtti évet, de sajna nevetséges anyuci-apuci pénzéból világot látunk dolog az egész, pedig alaphelyzetben szerintem jó ötlet.



    A férjem 13 éves kora óta dolgozik, dolgozott gyárban, csomagolóban, szállodában, gyorsétteremben és még rengeteg-rengeteg helyen. Én is így vagyok és ha nem tör rám a borzasztó önbizalomhiány és kisebbrendőség akkor még büszke is tudok lenni a sok-sok tapasztalatra amit a különböző munkákkal, rengeteg ember megismerésével megszereztem :)

  • 2007.05.01 09:50:13jidele

    Még ugyan messze van nekik, de javaslom, hogy a gimi után menjenek el egy okj-s szakképzésre. Szereznek 2év alatt egy szakmát, lesz egy papírjuk is, és megnézhetik, hogy tényleg az a szakterület érdekli-e őket, amit választottak. Nem túl nehéz elvégezni, egy kicsit átvezet a felsőoktatásba, és kapnak két év haladékot, de mégse vesztenek két évet.Én így szereztem a Pázmányon intézményi kommunikátor végzettséget, és nem bántam meg. Jobban sajnálom az előtte lévő két évet, amit egy nem nekem való főiskolán töltöttem.

  • 2007.05.01 09:54:10Alvomacko

    jidele: 4 év már nem olyan sok ám. Remélem, hogy a Nagy majd el tud menni külföldre dolgozni. Aztán majd kitalálja, hogy mi akar lenni.

    Most kéttannyelvűbe megy, az angollal remélhetőleg nem lesz gondja majd. Én nem bánom, ha néhány évet lehúzna gimi után külföldön.

  • 2007.05.01 10:43:59marcangoló

    Alvomacko, én csak azt tudom tanácsolni, hogy menjenek a szívük után. Lehet, hogy egy szakma most nem népszerű (aztán 10 év múlva, bármi lehet), lehet, hogy nem fogja magát szanaszét keresni, de ha az ember nem szereti a munkáját, akkor a napjából 8-10-12 óra csak szenvedés, bármennyit keres is, és bármilyen hasznos is, amit csinál. Én sosem bántam meg, hogy azt választottam, amit, mert a szüleimtől is azt láttam, hogy nem a pénzért dolgoznak. De látszott rajtuk mindig, hogy élvezik, amit csinálnak (pedagógusok). Aztán, amikor rajtam kérték számon, hogy de miért nem megyek munkapszichológusnak vagy piackutatónak, akkor nem kellett sokat érvelnem, ők sem ragadták meg a jó pénzes melókat sosem.

  • 2007.05.01 12:13:44eszter

    Alvomackó, sztem is csak úgy dolgozgassanak. Megtanulják, hogy mit ér a pénz. A férjem is 14 éves kora óta folyamatosan dolgozik. Sosem azt csinálta, amit elvártak tőle (most jön az egyetem/főiskola, most keresel egy állást reggel 8-16ig, stb), hanem mindig azt, ami boldoggá tette. Igaz, hogy elvégzett közben egy főiskolát (minek?, akkor ingyen volt, így mindegy, meg végülis a lexikális tudása gyarapodot...), de mindig a lehetőséget kereste, az alkalmat ragadta meg, és nagyon egészséges felfogású ember. Olyan, amilyennek a gyerekeimet is szeretném látni. Tőlem lehet virágkötő, takarítónő, főállású anya, csak legyen boldog. Hülye nem marad, ha olvas és tájékozódik, márpedig tőlünk ezt látja, így emiatt nem izgulok.

    Az egyik évfolyamtársam 30 évesen kezdte velünk, addigra ért meg benne a gondolat, hgoy jó orvos lenne belőle. És remek traumatológus, imádom!

  • 2007.05.01 13:29:33marcangoló

    Én lennék virágkötő, szülésznő, védőnő, és szívesen csinálnék olyan kis ajándéknak való "biszbaszokat". A tesóm nagyon boldog kertész lehetett volna, most egy kevésbé elégedett jogász. Mindezt a matek miatt, ami állítólag nehéz a kertészetin. Én meg nem hiszem el, hogy ha az ember szereti a szakmáját, akkor egy ilyen kis matek eltántoríthatja...

  • 2007.05.02 09:30:01Kékfelhő

    Dani a hétvégén négy és fél napig volt távol. Az én 10 pontom, amiből tudom, hogy túl sokat volt távol:



    1.Amikor reggel fogmosáshoz készülődve rájövök, távolléte első két reggelén menetrendszerűen odakészítettem a fogkeféjére a fogkrémet, de immáron második napja ez eszembe sem jut.



    2.Amikor kinyitva a hűtőt nem joghurt, óriáspöttyös, puding, kakósital hegyeket látok, hanem két polcnyi sört.



    3.Amikor a vacsora választék a következő: a vajas kenyér vagy tojásrántotta, természetesen zöldség nélkül, az elfogyott, és valahogy nem lett pótolva.



    4.Amikor az ebéd problémáját konzervvel vagy mélyfagyasztott pizza sütésével oldjuk meg.



    5.Amikor egyedül is megnézem a kedvenc mesecsatornáján a kedvenc rajzfilmjét.



    6.Amikor már más gyerekével sincs kedvem játszani.



    7.Amikor este jó éjt kívánok páromnak elalvás előtt, de neki nem, és már hiányzik a körbeköszöngetést lezáró „jó éjt család!” mondat.



    8.Amikor már a második mosásban csak a mi holmijaink vannak, a gyereké mind tiszta.



    9.Amikor feltűnik, hogy milyen rendetlenség van a fiókjában, és kényszeresen elkezdem újrapárosítgatni a zoknijait.



    10.Amikor úgy várom a hazatértét, mintha első randira készülnék, és ha meghallom a kaputelefon hangját, nagyot ugrik a szívem.

  • 2007.05.02 09:36:11titi

    :))))

  • 2007.05.02 09:38:26p.eszter

    Jajjjj Kékfelhő, ez olyan aranyos! Egyébként én minden nap így vagyok, mikor megyek érte a bölcsibe. Úgy toporgok az ajtó előtt, mint vmi dilis. És hogy sajnáljam magam kicsit: egy hét múlva dolgozom, ezért Peti mától ott is alszik a bölcsiben. Brühühühühühüüüüüü....

  • 2007.05.02 09:43:28Kékfelhő

    ugyanmár :)

    jól fogja érezni magát, nem lesz baj :)

    nekem anno a bölcsiben azt mondták, az anyukáknak sokkal nehezebb, mint a gyerekeknek.

  • 2007.05.02 09:56:25p.eszter

    Jóvanna, tudom, csak megerősítést akartam .:D:D:D

  • 2007.05.02 09:59:35Kékfelhő

    olyat tőlem mindig kaphatsz :)

  • 2007.05.02 10:01:34p.eszter

    Tudom, hogy mindig számíthatok Rád! Köszi. :D

  • 2007.05.02 13:45:10KuncillaBrazovics

    Ide illik talál leginkább, amit kérdezni akarok tőletek... így új hozzászólóként...
    Hogy viselitek, ha valaki állandóan bele szól, hogy hogyan neveljétek a gyereketeket? Csak mert én kezdek megőrülni tőle. A tedd le... hagyd, hogy sírdogáljon frontot még lekezelem, de amikor ezt órákig.. na mindegy... és pont a nagymamák...

  • 2007.05.02 13:50:21Kékfelhő

    Oh, mi rendszeresen vitázunk ilyeneken, sőt, még ilyenebbeken. Én spec. nehezen viseltem, de ezt tudattam is. Anno ez valahogy így szólt, kb. a második héten: "ha még egyszer valaki azt kérdezi, ebédeltem-e, az többet ide be nem teszi a lábát". Erre a nagyik leszoktak arról, hogy ilyeneket kérdezzenek, de persze nem is ettem rendesen, így tejem sem volt, szóval...



    néha igazuk van, néha nem :)



    Néha mondj bátran ellent, és néha dicsérd meg, hogy micsoda jó ötletet adott a drága nagyi.

  • 2007.05.02 13:55:53KuncillaBrazovics

    A Kedvesem jobban viseli... ő bedühödik és kikéri magának, hogy ilyenekről egyáltalán beszélnie kelljen. Én békésebb vagyok... ezért csak bólogatok és azt csinálom, amit én akarok. De... Ma egy kicsit sok volt.

  • 2007.05.02 14:01:23Anyatünde

    Kuncilla: Együtt laktok nagyszülőkkel?

    A KÉRETLEN OSZTOGATOTT TANÁCSOKTÓL tudtam én is megőrülni az első babámnál. Nagyon sokat változott a csecsemőgondozás ahhoz képest, amikor mi voltunk picibabák. (Én 35 vagyok, Te vsz. fiatalabb...)

    Pl: igény szerinti szoptatás. Ez nagy szálka szokott lenni sok nagyszülő szemében. Én ennek köszönhetem, hogy kizárólag tudtam szoptatni a két kisebb gyerekemet 6 hónapig. Nem igaz, hogy így nem lesz napirendje a gyereknek. Lesz, csak ált. később, mint ha "órára" eteted.

    Sírni hagyni: Szerintem a picibabát fel kell venni, ha kéredzkedik. Én mindhármat felvettem. A két kicsit persze nem tudtam mindig, de amint tudtam, mentem hozzájuk, ha sírtak. Egyik se lett "elkapatva", "ölbe szoktatva" emiatt.

    Gondolom, azon túl vagytok, hogy megbeszélni, elmagyarázni, hogy mit miért tesztek másképp, mint ahogy ők jónak látják. Ilyenkor talán (bár ezt bizonytalanul mondom) egy kiadós balhé is jobb lehet, mint hogy hónapokig nyűvik az idegeidet. (Ami se a kedvednek, se a tejtermelésnem nem tesz jót + vsz. a baba is megérzi a Benned lévő feszültséget.)

    Még egy NAGYON FONTOS dolog: Ha anyósod a beleszólós nagyi, vele a párodnak kellene rendezni a dolgot, leállítani az anyukáját stb...

  • 2007.05.02 14:04:32Alvomacko

    Kuncilla: nálam az "egyik fülemen be, a másikon ki, de azért közben kicsit megrágom" taktika vált be. Mert néha volt, hogy elsőre nagyon hülyén hangzott, aztán csak később jöttem rá, hogy mégis jó a tanács. De nekem csak az édesanyám tanácsolgatott. No, ő aztán nagyon. Ha valamit meg nem úgy csináltam, akkor nem állta meg szó nélkül és még meg is sértődött. :-(

  • 2007.05.02 14:34:08Anyatünde

    Figyeljetek: Ha az ember JÓ tanácsot akar adni bárkinek, vagy még inkább segíteni akar, hogy a másik meg tudja oldani azt a nehézséget, amiben benne van, ahhoz ELENGEDHETETLEN, hogy MEGHALLGASD a másikat, mielőtt dumálnál.

    A kéretlen jótanácsok esetében erről szó sincs. Nyomják a szöveget, mielőtt bármit kérdeznél. Rossz esetben eléggé monológ jelleggel.

    Ilyenektől kaptam én csöndben, magamban SIKÍTÓFRÁSZT, mikor a Nagy picike volt. 17-18 hónapos volt, mikor ELŐSZÖR értésére mertem hozni anyósomnak, hogy mit gondolok, közelítőleg azzal az intenzítással, ahogy bennem volt. azt hitte elmnt az eszem, és ezt meg is mondta nekem.

  • 2007.05.02 14:51:53Kékfelhő

    no, én ezért kezdtem még a legelején, mindenki betudta szülés utáni hisztinek

  • 2007.05.02 16:18:57KuncillaBrazovics

    Nem... együtt szerencsére nem lakunk senkivel... így persze mindent úgy csinálunk ahogy mi jónak látjuk... csak érdekelt, hogy mindenkinek meg kellett-e küzdenie a jótanácsokkal... vagy csak a mi mikro környezetünk ilyen.

    Én egyébként a saját anyámnak megpróbáltam elmagyarázni, hogy mit miért csinálok úgy ahogy... de nem nagy sikerrel.

    Kritikus pont még a babakocsi (mivel inkább a hordozókendőt szeretem) és az együtt alvás... Ez utóbbit a Kedvesem mamájának meg sem merném mondani.

  • 2007.05.02 16:43:55Kékfelhő

    nyugi, ezek mindenhol megvannak, vele jár :)

  • 2007.05.02 19:28:44marcangoló

    Kuncilla, épp ma jutott eszembe, hogy a barátnőm fiát meggyanúsították, hgoy talán sosem fog járni, mert mindig kendőben volt. 10 hónaposan szaladt...

  • 2007.05.04 08:47:27Anyatünde

    Kuncilla: Nem kell mindent elmondani... ;-)) Úgy értem, a nagyi(k)nak. Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív... és Téged pedig nem macerálnak érte.

    A 3. babánkkal együtt aludtunk kb. 4 hónapos koráig, ui. az éjjeli szopi után is nagyon fájt a hasa. (Pukkadásig ette magát, azért.)



    Választhattam: VAGY ülve szoptatok, akkor ugyan nem bóbiskolok el (általában) de gyerek hatalmasat kajál, utána vagy másfél óra hosszat kínlódik, míg aztán sok-sok járkálás, dajkálás stb... után egy újabb szoptatásba bele nem "ájul" a kimerültségtől, és akkor... igen, akkor le lehet tenni a saját ágyába. Mondjuk az éjjel 2 körüli evés után kb. 4 óra felé. 1/26-6 körül meg kelhetek, hogy a két nagyot összekészítsem oviba.



    VAGY: szoptatok fekve, akkor elbóbiskolunk mindketten, talán ezért ő kevesebbet is eszik, nem fájlalja a hasát. Ha nem kell különösebben büfiznie, elalszik mellettem, és én is, de ilyenkor egész éjjel az ágyunkban van. Este általában még le tudtam tenni a saját ágyába aludni. Ahogy elkezdett a kora reggeli órák felé tolódni az éjjeli szoptatás ideje, úgy egyre több időt aludt a saját ágyában.

    Nálunk igy alakult, de ez abszolút egyéni, hogy kinél hogy, és kizárólag apa/anya dolga hogy hogyan legyen pontosan. No ezt jól megaszondtam.

    A nagyszülőknek ebbe sincs beleszólása - szerintem...

    Az más kérdés, hogy a 2-3... éves kölök aludjon-e a szülei ágyában. De ez már messzire vezetne. Itt is léteznek különféle megoldások.

  • 2007.05.04 09:53:35KuncillaBrazovics

    Igen... ismerős a helyzet. Fanni nagyon nehezen
    alszik el, fáj a hasa, ahogy múlik az idő egyre nyűgösebb. Nem kockáztatok. Mellettem tudom, hogy nyugodtabb... így ez mindkettőnknek jó.
    Azért 3-4 hónaposan szeretném ha már ő is tudna az ágyában aludni.

  • 2007.05.04 10:09:45Tori

    A lányom most jutott el oda, hogy a kiságy akkor is az ő helye, ha valami baja van. Ezért éjszaka nem mászott át hozzám, nem ébresztett fel, magamtól riadtam fel arra, hogy hüppög és próbál minél csendesebben zokogni. Mint kiderült, rosszat álmodott. Teljesen meghatott avval, hogy saját magában akarta lerendezni a dolgot. 3 éves múlt.

  • 2007.05.05 11:17:09napos oldal

    Tori :)



    Én 19 évesen is felébresztettem aput éjjel fél 3-kor, hogy rosszat álmodtam...

  • 2007.05.05 11:25:47napos oldal

    Kuncilla, hajrá kendő :) Amíg picike volt, alig használtam babakocsit, mert olyan fura egy jószág... Pár hete megint kendőzök, mert a metrón nem jó a kocsi, meg ha rengeteg a lépcső. 10 hónapos, a hátamon viszem, molesztálja az embereket. Próbálok sunnyogva kinézni az ablakon: nem velem van, nem ismerjük egymást...



    És ez már durván bioanyás, de magunk közt bevallom, itthon is cipelem néha, nagyon bírja, addig se pusztít. Na, és tanul is valamit, pl. menyi tej kell a palacsintába...



    Engem az zavar egy határon túl, ha az utcán jajmilyenaranyosoznak. Tegnap szólt egy néni, hogy adjak rá sapkát, mert fúj a szél. Köszi, hogy teccett szólni... :)



    Egyetértek Anyatündével - ha megüt egy szintet a jelenség, inkább egyszeri balhé. Amúgy itt be, ott ki.

  • 2007.05.05 13:20:59marcangoló

    Napos oldal, ma nekem is ráfagyott a mosoly az arcomra, mert a kisboltban az új csaj nem bírt lejönni a gyerekemről. Én ilyenkor a nagyobbikat sajnálom, akit le sem szarnak...

  • 2007.05.05 14:27:33napos oldal

    óóó... :(



    "és teccik tudni, a nagyfiam meg olyan ügyes, igazi férfi már! a minap is..."

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta