SZÜLŐSÉG

Vadászat az olvasókra

2007. április 25., szerda 11:38

A Poronty kommentjei között elszaporodtak az iwiw-vel kapcsolatos bejegyzések, a kismamák és anyukák lázas igyekezettel keresgélik a többi Poronty-olvasót, amely némi meglepetéssel is szolgálhat: vajon úgy néz-e ki egy-egy kommentelő, mint ahogy a nickje alapján elképzeltük? És vajon milyenek a gyerekei? És a férje? A titkokra most fény derül!


Hogy megkönnyítsük a kapcsolatépítést és hozzájáruljunk a közösségfejlesztéshez, létrehoztunk az iwiwen egy Velvet Poronty nevű felhasználót, amelyet ismerősnek jelölve könnyen és egyszerűen megtalálhatók a Poronty-olvasók. Gyűljünk, kedves anyukák! Ki lesz az első ismerős?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.27 22:09:27kovvacs

    Tori, tudom az emailcímedet? Mert elküldöm.

  • 2007.04.27 22:28:22Tori

    Nem tudom, Te vagy iwiwen? Mert ha igen, akkor megvan. Ha nem, akkor a myrmilla kezdetű freemail fiókot célozd meg vele lécci! Ezer köszönet.

  • 2007.04.27 23:17:31kovvacs

    Ez is off, de ma is kidobtak a területileg illetékes járóbetegszakrendelőből. Merthogy a magánnődokim utalt be, és akkor ők nem csinálják meg a labort. Nem probléma, hogy terhes vagyok, nem probléma, hogy területileg oda tartozom, és az se probléma, hogy életkorarányosan mint járulékfizető valszínűleg benne vagyok a felső tízezerben.

    Voltak pillanatok, amikor egészen lekötött az egészségügyi reform. Később inkább idegesített. Mostanra csak fáraszt.

  • 2007.04.27 23:21:24kovvacs

    Tori elküldtem

  • 2007.04.27 23:35:54kovvacs

    Tori de ne áruld el senkinek, hogy nem csinálok szinte semmit :))))

  • 2007.04.27 23:38:07kovvacs

    Clematis,

    még az jutott eszembe, hogy hátha lehetne hirdetés útján találni pótnagyszülőt. Én pl. a Nők Lapjának írnék, hogy keresnék valakit Óbudán, szívesen meglátogatnánk az ünnepek alkalmával, meg néha csak úgy is, meg jöjjön el, meg vigyázzon néha a gyerekre. De csak akkor, ha el tudod képzelni magadat ezekkel a plusz kötöttségekkel... mert az érem másik oldala a kötöttség a rokonok vagy önkéntes rokonok esetén...

  • 2007.04.27 23:46:25anyaallat

    clematis, nagyon nehéz. Mivel azt már többen elmondták, hogy ez mekkora gáz én ezért inkább a másik oldalról mondok valamit.Én azt látom, hogy a fasziknak is megvan a maga szempontja. Pl egész nap gályázok, itthon meg csak a balhé van. Tehát akinek bizonyítani akarok egyálntalán nem ismer el. Mondtam is a hasonló cipőben járó bnőmnek, hogy próbálja meg máshonnan megfogni az ügyet, mondja a palijának hogy mennyire felnéz rá a meló miatt stb és amikor már kicsit helyre állt a bizalom ( mert az ilyen szitukban már mindenkinek csak sérelmei vannak) akkor több eredményre juthat. Másrészt én könnyen dumálok mert mindenkinek más a rend igénye- nálunk 2 hetente porszívóz a takarítónő... amikor a baba délelőtt alszik én is alszom. Mondjuk úgy is néz ki a lakás, mintha kitört volna a 3. világháború. Kicsit zavar, de annyira nem.

  • 2007.04.27 23:48:35Tori

    kovvacs, asszem Woody Allen mondta egyszer, hogy egymás mellé kéne rakni a nyugdíjasotthonokat meg az árvaházakat, aztán ahogy a verandán üldögélnek az öregek, előbb-utóbb az ölükbe keveredne egy gyerek. :)

  • 2007.04.28 00:48:06kovvacs

    Tori, vmi ilyesmi.



    De gondolj bele, hány magányos öreg él Bp-en, ahol a magány még magányosabb, mint egy faluban.

    És közben meg ott egy csomó család, akinek hiányozna a nagyszülő.



    Ha most 3 évvel fiatalabb és hülyébb lennék, itt helyben megfogadnám, hogy megcsinálom a pótnagyszülő-pótunoka közvetítőt. De öreg vagyok és már ismerem magamat, hogy nem csinálom meg. Nincs rá technikai, anyagi, időbeli stb lehetőségem. De pl. a nőklapja megcsinálhatná. Papíralapon, mert a nagyi korosztály nem nagyon netezik.





  • 2007.04.28 06:45:33hanna

    A papám nemrég volt Angliában megnézni, hogy ott hogyan csinálják a hajléktalan-ellátást, és ő mesélte, hogy pl az öreg nénik egy csomó önkntes munkát végeznek, mert ez természetes, és akkor nem az van, hogy foglalkoztatni kel őket, meg nyugdíjasklub és virghajtogatás és mentálhigiénés szakember, mert pl ha a szegénykonyhát ők csinálják (főzés, osztogatás, ilyesmi), akkor nem gond, hogy történjenek velük dolgok, hogy társaságban legyenek, és hogy ne érezzék magukat fölöslegesnek. Szóval van ám, ahol ez működik.

    Én a gyerekkórházakban tartanák ilyen önkéntes nagyikat, akik minden gyereknek mesét mondanának, meg fognák a kezét szurikor, és felvennék, ha sír, és nem tudnak mindig ott lenni a szülei.



    Clematis:

    Nekem valszeg szerencsém van, mert az én párom is nagy gyerek, de a gyerektől rengeteget változott, és ráadásul ő ugyan mindent összepszkol és szétdobál, nade nem is érdekli a rend, illetve amikor néha előfordult hogy a fény felé forgatva vizsgálgatta a poharat, miszerint rendesn mostam.e el, akkor meglehetősen emelt hangon közöltem vele, hogy nem az anyja vagyok, akivel ilyesmit csinélhat, ha nem tetszik a pohár lehet kifele menni a mosogatóhoz és szebben elmosogatni. Még nem láttam mosogatni:)

    Nade nem ez a lényeg, hanem hogy mi is Óbudaik vagyunk. Azt nem mondom, hogy takarítok:) mert utálok, de ha valami játszótéren, vagy a Margitszigeten a talin összeismerkedünk, és megtetszünk egymásnak (ó), szívesen vigyázok ám egyszer-egyszer gyerekre. Vagy ilyesmi. Egyébként így gyerekkel nem tudom, lehet-e, de mondjuk egy-egy megfélemlítős akció jó esetben drasztikus változást tud hozni.

  • 2007.04.28 07:18:33Brumibaby

    Csak én érzem úgy, hogy leült a Poronty, mert mindenki az iwiwen nyomul?

  • 2007.04.28 07:51:21szanna

    Az anyukám Úgy képzelte a nyugdíjas éveit, hogy a nálánál rosszabb helyzetben lévő öregeknek fog segíteni. Kiváltja a gyógyszereiket, ha kell fekvőbeteget ápol. Erre keresztűl húztuk a számításait, mert új unokát szültem neki. :)

  • 2007.04.28 10:23:26Alvomacko

    atha: egy másik posztban írtam, hogy a marcipános kakaó sajnos zacsiból jön, de ihletet kaptam és a jövő héten kikisérletezem a marcipános forrócsokit nektek és közzéadom a receptet. :-)



    Amúgy egyszer jöhetnétek hozzánk is. Ugyan csak 73 nm a lakás, de van jó nagy tér előttünk, meg két csajszi, akik leviszik a kicsiket játszani, mi meg addig pletyizhatünk. :-)

    Meg tudok jó kis muffinokat, meg kalácsot sütni. Gyertek már el! Olyan régen voltak nálunk vendégek. :-))))

  • 2007.04.28 10:38:53Csöre

    A munkamegosztásról jutott az eszembe: néhány éve láttam egy afrikai törzsről (sajna nem emlékszem a nevükre) készült műsort. Náluk a vízhordás volt (ősidőktől fogva) kifejezetten női munka. Csakhogy az éghajlat az egyre szárazabb, és manapság előfordul, hogy az asszonyok (minden nap!) 20 km-t kutyagolnak oda, s ugyanannyit vissza (különböző fém és agyag vízhordó készségekkel). Visszafelé persze tele korsókkal. Közben otthon a falu férfiai sem tétlenkednek: csapatépítő tréningen vesznek részt, magyarul FOCIZNAK! (A szabályok kismértékben hasonlítanak csak az európai focira) Csak annak tudok örülni, hogy nem oda születtem...

  • 2007.04.28 12:34:37Tori

    "csak 73 nm a lakás", muhaha, mi 25-ön élünk!!! Egy barátnőm négy gyerekkel élt ugyanennyi helyen, és remekül megvoltak!



    Előre utálom, hogy mindenki muffinozni fog, én meg majd kortyolgatom az ásványvizemet.

  • 2007.04.28 12:37:04Hicudzsi

    Nekünk a 23 nm-ből a 40-be költözni kész csoda volt, szépséges hatalmas lakás :)



    Én meg utálom, hogy nem lehetek majd ott... :(

  • 2007.04.28 12:41:59Tori

    Hicudzsi, el sem tudom képzelni, mit lehet kezdeni egy lakással, amiben kettő szoba is van! Mire jó a másik?

  • 2007.04.28 12:47:49szanna

    Tori! Mondj egy olyan oldalt, ahol a te diétádhoz passzoló süti receptek vannak, és viszek neked egy tállal a legfinomabb-ból.

  • 2007.04.28 12:48:15Csöre

    Tori, Te miért nem fogsz muffinozni?

  • 2007.04.28 13:24:55marcangoló

    Tori, nálunk megvalósult Woody álma, mert az új ovit a temető és a nyugdíjasotthon+fogyinapközi közé sikerült építeni. Én mondgyuk szociálisan érzékeny :-D vagyok, aztán nem bánom, hogy esetleg a fiam lát néha néhány négylábú, vagy kerekes fiatalt, a temetőket meg kimondottan kedvelem (főleg azokat, ahol ilyen szép nagy fák vannak, mint itt), de a faluban (bocs, város), nagy a felháborodás...

    Kovvacs, na igen, ha én megvárnám, amíg a zuramnak is igénye lenne a rendre saját jogon, addigra térdig járnánk a szärban. Jellemző, hogy a saját szobájában nájlonzsákkal takarított átlag kéthavonta, és találtunk élő pizzát a szekrény tetején költözésnél. Én meg naponta kétszer ürítem ki a hamutartóját...

    Én azt hiszem, pont a kötöttség miatt nem vállalnék pótnagyszülőt. Néha olyan embergyűlölő tudok lenni. :-)

    Sírba tesz, hogy a házimunkának sosincs vége. Igaz, ma haraptam egy nagyot, és a zuram beszólása miatt lemostam a komplett fürdőszobát wécéhátamögöttirészestől, de tudom, hogy ez kb. két napig tart. Mielőtt holnap jönnek a haverok, már újra porszínyózhatok. Mégiscsak jobb lenne egy szép tágas betonbunker, naponta fellocsolnám domesztosszal, aztán lecsapatnám slaggal...

  • 2007.04.28 13:28:34marcangoló

    Ennél már csak a "mit főzzünk ma? te mit főzöl ma?" készít ki jobban.

    Tegnap szabályos felüdülés volt bemenni a munkahelyemre. Kár, hogy a zuram ott szambázott a kocsinál, úgyhogy csak fél órát trécselhettem. Talán dolgozniom kéne. Lőrinc eljátszana, én vizsgálnék, a kiscsajt néha fellökném a csöcsre.... háváj. Közben meg fujjogok azokra a csajokra, akik (mint ma a liptai- féle önigazoló babás műsorban) kifejtik, hogy ők szeretnék az agysejtjeiket dolgoztatni a gyerekvigyázás helyett...

  • 2007.04.28 14:56:50kovvacs

    Fúj, én is agysejtpárti vagyok. Miközben négy gyereket akarok. Jaja, tudom, hogy nem vagyok normális:)



    Miután sikerült frankón a nyakamba zúdítani az ingyenmelót, elhatároztam, hogy előbb visszakönyörgöm magamat a pénzesbe. Kis pénz, ritkán, de akkor is pénz. És itt megint pont arról van szó majdnem, mint a háztartási munkánál. A pénz valahol azt jelenti, hogy "igen, számít, amit csinálsz". Ne mondjátok, hogy anyagias vagyok, mert nem erről van szó! Ugyanazt a pénzt, amit ebben a kispénzes melóban megkeresek, öt perc alatt gondolkodás nékül képes vagyok átutalni a dévaiaknak (ott tudom, hogy jó helyen van a pénz. http://www.devaigyerekek.hu Még akkor is, ha kenjéj a hajukra a szentatyát és néha hányok az ideológiától, de a lényeg az, hogy ENNI adnak a gyerekeknek, meg szállást, ruhát, pótcsaládot, lehetőséget arra, hogy túléljék a szörnyű körülményeket; aztán ott van a zseniális találmány, hogy napköziket működtetnek nagyonszegény falvakban, ahol a gyerek kap enni, leülnek vele tanulni, játszhat, kimoshatják a ruháját, megtanítják egy csomó alapdologra (evéssel, higiéniával kapcsolatban is!), amit azért nem tud otthon megtanulni, mert akkora a nyomor - szóval felőlem szentatyázhatnak, mert nem ez a lényeg...)

    hol tartottam?



    Az agysejteknél.

    Az év vicce, de igaz: megnyugtatott, amikor elhatároztam és el is kezdtem a regényemet. A végső határidőm a negyedik gyerek születése. Azért marha jó ez, mert van valamim, amihez le tudok ülni foglalkozni vele, karbantartja az agyamat, pörget, és tök más, mint a hétköznapok. Nehezen tudom elképzelni, hogy érdemben tudnék dolgozni addig, ameddig a negyedik el nem érte a 2-3 éves kort. Arról nem is beszélve, hogy őszintén azt gondolom, hogy nem azért szülök, hogy más nevelje fel...

  • 2007.04.28 14:59:52kovvacs

    Amúgy az ebéd nagy pusztítás végzett az agysejtjeimben, de nem iszom második kávét, mert az ifiúr(?) kiugrik a hasamból...

  • 2007.04.28 15:03:11marcangoló

    Na igen, valami gyerek-mellé-kes(cash) kéne nekem is. Tegnap én is elgondolkodtam, hogy milyen itthon csinálható meló van az én témakörömben. Mert a zuramnak le kéne adnia az egyik melóját, mert sok és idegesítő. De amíg a kicsi csak szopik mozdíthatatlan vagyok. És ha a nagy nem megy oviba, akkor a kettővel együtt vagyok bebetonozva ide... Lehet, hogy csak irigykedek a karrierépítő csajokra?

  • 2007.04.28 15:04:40manna

    K o v v a c s!

    Én is "vadászok" rád!Szeretnék vmit megtudni Ursbergről, ahova lányomat szeretném kiküldeni.Nem tudom, milyen ott a munka,az élet. Légyszi válaszolj!

  • 2007.04.28 15:04:50marcangoló

    Az enyém bííírja pocakban és kint is a koffeint. Isten tartsa meg a szokását! Nem sokat, csak sokszor iszom...

    Akkor még csak ifiúr-kérdőjel?...

  • 2007.04.28 15:05:12marcangoló

    Az enyém bííírja pocakban és kint is a koffeint. Isten tartsa meg a szokását! Nem sokat, csak sokszor iszom...

    Akkor még csak ifiúr-kérdőjel?...

  • 2007.04.28 15:08:03kovvacs

    Dévaiakkal kapcsolatban, ilyeneken szoktam tudni bőgni, miközben arcul üt a valóság:

    http://www.devaigyerekek.hu/news/news_338.html



    Mellesleg ezért gondolom, hogy megoldás lehetne Magyarországon is a szegény környékeken a védő-ápoló-segítő napközi.

  • 2007.04.28 15:09:07kovvacs

    manna, jesszusom, hogy jön ide Ursberg?!

  • 2007.04.28 15:09:18marcangoló

    És mennyi minden lehetne még...

  • 2007.04.28 15:12:01kovvacs

    marcangoló, 19 hetesen genetikai UH-n voltunk, nem tudom, mit szúrtak el, de relatíve sokat kellett várni és a bennlevő doki olyan kedves volt mint a lópokróc. A már jólfejlődő asszertivitásomat is próbára tevő módon voltam csak képes egyáltalán megkérdezni, hogy fiú-e vagy lány. Erre rántott egyet a készüléken, kb. 3 másodpercig vacakolt valami foltok között, majd leszedte a hasamról, és nem is tudom, mit mondott előbb, hogy töröljem le a hasamat, vagy azt, hogy "úgy néz ki fiú".

  • 2007.04.28 15:14:00kovvacs

    manna, amúgy meg van nekik honlapjuk, ez a fogyiotthon: http://www.ursberg.de/drw/index.htm ez meg az apácarend: http://www.ursberg.de/kongreg/index.htm nem hinném, hogy ennél többet tudhatnék róluk:)

  • 2007.04.28 15:16:01marcangoló

    Az úgynézkifiú azért többnyire tényleg az, nem? :-) Úgy szeretem ezeket a munkában megfáradt, barátságtalan, zsörtölődő egészségügyiseket. Tudom, hogy dübörög a reform, meg minden, de vajon neki nem lenne jobb, ha nem utálna annyira minden kismamát, akit kénytelen megvizsgálni? Költői kérdés volt...

  • 2007.04.28 15:16:41manna

    Kovvacs!

    Kezdő netező vagyok,de a városnevet beütve kiugrott a felhasználóneved úgy két hete, s azóta körözlek!

    A lányom meg passziv féléven van, s szeretném, ha kicsit tanulhatna felelősségérzetet, kitartást, s minden egyebet, hogy kedve legyen a széket koptatni tanulás közben!

  • 2007.04.28 15:21:37manna

    Kovvacs!

    Azt hittem dolgoztál ott, s vmi személyes tapasztalatod is van.

  • 2007.04.28 15:22:35kovvacs

    marcangoló, a napközire mondod?

    Nem tudom, miért hiszem azt, hogy ez egy csodamódszer lenne, de nagyon hasznosnak tűnik.

    A szegénységgel tényleg olyan problémák vannak, hogy nem tudják biztosítani a gyerkőcnek az alapvető dolgokat. Pedig akarják! Nem arról van szó, hogy gonoszok vagy direkt lusták a szegény emberek, hanem általában benne vannak egy többszörös csapdában - és a kiszolgáltatottságukkal igen nagy százalékban élnek vissza ügyeskedők. Ahány ilyen sztori eszembe jut, kinyílik a zsebemben a bicska. Ááá, ezt hagyjuk is, nem erről akarok írni.

    Hanem arról, hogy ha van gyerekük, az is megörökli a szörnyű helyzetet. Ha nincs egy asztala, ahova leülhetne tanulni, akkor hogyan készítse el a leckét másnapra? Ha nincs ebéd a hasában, hogyan gondolkozzon nyugodtan? Ha nincs hogyan megtanulni az élethez annyira szükséges apróságokat, mit tehetne?

    Sok gyerek kaphatna lehetőséget az ilyen etetős-tanulni segítős-játszós-gyakorlati életet megismertetős napközikkel úgy, hogy közben a családjától nem kell elszakadnia. Mert a szegény szülők pontosan ugyanúgy szeretik a gyerekeiket, és a gyerekeknek szükségük van a szülői szeretetre.

    Ezek a napközik lehetőségek lennének. Amolyan plusz egy szülő, plusz egy kicsit gazdagabb nagybácsi vagy mittudomén. Esély arra, hogy a sulit befejezzék, legalább megtanuljanak jól olvasni és számolni, legalább valami reményük legyen arra, hogy nem vegetálással töltik majd az egész életüket...

  • 2007.04.28 15:25:26kovvacs

    manna, passzív félév az már nem a nevelés időszaka:) Én akkor már nem álltam szóba a szüleimmel.

  • 2007.04.28 15:33:49marcangoló

    Kovvacs, arra. Pont azzal lehetne a szülőket is mentesíteni (és elmehetnének, ha tudnak pl. dolgozni), a gyerekeket is befogni és használható dolgokra tanítani, ahogy írtad. A napközi igenis csoda dolog, nemcsak a szegény gyerekeknél, hanem a sérült gyerekeket nevelő családoknál is.

    Arról ne is beszéljünk, hogy kik hogyan élnek vissza a hátrányos helyzetűek sorsával. Nekem is bicskanyitogató, hogy vannak sokan, akik pl. simán lenyúlják a gyerekotthoni gyerekeknek szánt adományok nagy részét. És nem a rászorulók szintén rossz helyzetűek, hanem pl. a naccságos doktornők szemrebbenés nélkül. Á, hagyjuk!

  • 2007.04.28 15:39:15kovvacs

    manna, ráadásul annyira nem működik a dolog, hogy én valóban dolgoztam ott gimi után, a felelősségérzetemnek meg a tanulási kedvemnek pedig annyit használt a cucc, hogy EZUTÁN csináltam magamnak passzív félévet.



    Hogy világosan beszéljek:

    NEM fog a lányod attól vidáman tanulni, hogy kimegy oda dolgozni. Kizárt dolog.

    Amit megtanultam, az a testi-szellemi fogyatékosság természetes kezelése. Pont ugyanolyan átlagosan viselkedem egy fogyival szemben, mint egy úgynevezett normálissal.

    Mit is kaptam még attól a helytől? Rájöttem, hogy mekkora egy kalap *** a családom. Megszerettem a sört. Híztam 10-15 kilót, pontosan nem emlékszem. Napi öt étkezés nutellával meg isteni zsíros sajtokkal.



    manna, ha segíteni akarsz rajta, mármint a lányodon, akkor ne kényszerítsd, hogy folytassa azt a sulit. Próbálj meg olyan hangulatot teremteni, amiben önálló döntést hozhat a jövőjéről. Mai fejemmel azt gondolom, hogy a passzív félév az nem szokott véletlenül bekövetkezni.



    Ha meg felelősségre akarod szorítani, akkor normális munkahelyre küldjed, dolgozzon rendesen, és kérd el tőle a nagyjábóli eltartási költségét, kaja-mosás-egyéb kiadások. Elkész havi 20-30-at, a többivel csináljon azt, amit akar. Egy dolgot ne csinálj: ne engedd, hogy a fenekét növessze odahaza a nihilben. Keressen pénzt, tanulja meg, hogy milyen baromi kevésre elég az, amit tud. Vagy tapasztalja meg az ellenkezőjét, az se baj, így vagy úgy a felelősségérzete fog nőni.

    Közben meg talán rájön, hogy valójában mit akar tanulni.

    Ha meg abba akarja hagyni a sulit, ne ess kétségbe. Ha eltartja magát/arányosan beszáll az otthoni költségekbe, tegye azt! Majd benő a feje lágya, és akkor majd spórol rá, hogy elvégezze azt a sulit, ami tényleg neki való.



    Én ott kinn úgymond segítettem. A fenekem alá toltak mindent, 5csillagos ellátást kaptam, felügyeltek rá, hogy semmit ne tegyek önállóan és nem láttam pénzt fél évig. Felelősség szempontjából SEMMIRE nem volt jó. Nyelvtanulni jó volt. Meg arra, hogy az én drága szüleim jól aludjanak, mert biztosak lehettek abban, hogy az ő szempontjaik szerint jó helyen vagyok. A lényeg a szoros felügyelet és a felelősség teljes megvonása volt. Ebbél már akkor is többet fejlődtem volna személyiségileg, ha bébiszitternek megyek el valahova.

  • 2007.04.28 15:39:49manna

    Kovvacs, részben igazad van.De a gyereked 20-30 évesen is a gyereked, minden körülmények közt a lehető legtöbbet akarod kihozni belőle.Nem biztos, hogy az a jó, ha az első buktatónál magára hagyod.

    Egyébként hol van az a határ, ameddig a kezüket fogod? Azt látom,ahogy a gyerek a felsőtagozatra kerül,sok szülő önnállónak titulálja és magára hagyja.

  • 2007.04.28 15:43:22kovvacs

    marcangoló sajnos én olyat is tudnék mesélni, nem is egyet, amikor a szegény nyúlja le a mégszegényebbet. Olyanok ezek a történetek, mint az evolúciós elméletben az erősebb-gyengébb viszonya:(

  • 2007.04.28 15:44:45marcangoló

    Bocsánat, hogy beleszólok, de 20-30 évesen már késő bármit is "kihozni" a gyerekből. Addigra azért csak magának kell kihoznia magából valamit...Vagy legalább akarnia.

  • 2007.04.28 15:47:35marcangoló

    Az evolúciónak van létjogosultsága. De annak szerintem nincs, hogy a "szent" és kimondottan tehetős "segítő" éljen vissza a másik gyengeségvel. Ó, pedig hányan mennek azért szociális szakmába, hogy érezzék a saját felsőbbrendűségüket, megtapasztalják, hogy ők nem is annyira szerencsétlenek, és még mélyebbre nyomják azokat, akiknek segíteniük kéne...

  • 2007.04.28 15:51:56manna

    Kovvacs,kösz, pont ilyen észrevételre volt szükségem.A felelősségérzettel alighanem igazad van.A 20-30 évet jelképesen értettem.Azt hiszem ennél idősebb korban is aggódni fogok és jótanáccsal ellátni, akkor is, ha azt nem fogadja el.

  • 2007.04.28 15:58:12kovvacs

    manna, 18 év az egy kemény határ. Onnantól szavazhat a drága. Ha az állam szerint önálló vélemény alkotására alkalmas személy, akkor bizony a saját életével kapcsolatos döntéseket neki magának kell MEGTANULNIA meghozni.



    Nézd, manna, tudom, hogy az ilyen típusú fórumos kommunikáció biztossága a szóbelihez képest sajnos max 30 százalék körüli, de hogy ne legyen belőle gubanc, gyorsan rögzítek dolgokat, hogy értsél.

    Nagyon pofoncsapott, amit mondtál és ahogyan mondtad.

    Hogy ki akarod küldeni,

    és hogy azért, hogy felelősségérzetet tanuljon,

    méghozzá azért, hogy tanuljon.

    Másodpercek alatt végigéltem azt a poklot, amin át kellett mennem kb. 18 és 26 éves korom között.

    Nagyon nem volna szép tőlem, ha az anyámékra kenném. Nem is lenne igazságos! De a jó céljaikat a legrosszabb eszközökkel akarték elérni.

    És ez a néhány mondatod nekem pont ugyanezt mondja.

    Miközben Te más vagy, mint az anyámék és a lányod se azonos velem.

    De ezért nehéz nekem erről indulat nélkül írnom bármit is.



    A felelősség - szerinten - tetszik vagy nem, azzal kezdődik, hogy az illető ÖNÁLLÓvá válik.

    Egyedül mond ki döntéseket, egyedül küzd, egyedül választ, egyedül szív.

    Közben a szülőnek megszakad a szíve, mert látja, hogy a gyereke hányszor téved.

    Mit lehet ilyenkor tenni?

    Nagyon kedvesen elmondani szülőként, hogy hogyan látod a helyzetet. Aztán hagyni, hogy figyelembe vegye vagy fütyüljön rá, mit mondasz.

    Nem tudod neki megspórolni a pofonokat az életben.ű

    De ha nagyon meg akarod védeni mindentől, akkor SOHA nem lesz belőle felelős ember.



    Tudom, hogy fáj,

    de a gyerekünk nem attól felelősségteljes ember, hogy mindent pont ugyanúgy gondol magától, mint mi.

    Ha a gyerekünk felelősségteljes ember, akkor sok fontos dolgot másképp fog látni.

    Te meg azért fogsz mégis nyugodtan aludni, mert ezzel együtt érezni-tudni fogod, hogy önálló, stabil ember. Hiába szavaz más pártra, hiába sz*rik az egyházra, hiába él vadházasságban, hiába vállal házasságon kívül gyereket. Ezek az ő döntései, te meg látod, hogy boldog, kiegyensúlyozott és stabil.

    Csak éppen tök más, mint te.



    Még egyszer mondom, manna.

    A gyerek nem attól nevezhető felelősségteljes embernek, hogy magától pont ugyanaz zajlik az agyában, mint a tiedben. És akárhogy csűröd-csavarod az életet, ez SOHA nem fog bekövetkezni.

    Sajnos.

    De súlyosan depressziós, pszichésen beteg, többszörösen becsavarodott, önértékelési zavarokkal küzdő bábot még gyárthatsz belőle.

    És ebből nagyon nehéz kimászni. Nem neked. Neki.

  • 2007.04.28 16:03:53manna

    marcangoló, egy történet jutott az eszembe, amit egy három kamaszfiút egyedül nevelő anyuka mesélt.Nehezen élte meg, hogy a férje magára hagyta.Sokszor érezte úgy, hogy nem birja egyedül.Ilyenkor mindig arra az egyedül élő kerekesszékesre gondolt,akivel egy lépcsőfeljáróban laktak,s becsülettel felnevelte a három fiút.

    Hogy lehetőségeket keresünk,egymásból próbálunk erőt meriteni,még nem biztos, hogy bárkit is lenyomni próbálunk.

  • 2007.04.28 16:07:42marcangoló

    Manna, én nem is erre gondoltam. Én azokra a be nem vallott, alattomban dolgozó indítékokra, amit elfed az empátia, a kedvesség, és a segíteni vágyás látszata. Miközben belülről dolgozik, és megbetegíti a segítőt, a segítségre szorulót...

  • 2007.04.28 16:37:38kovvacs

    manna, írtam, hogy nem tudok elszakadni a saját történetemtől, képtelen vagyok objektivitásra, de remélem, hogy pont emiatt tanulságos mindaz, amit leírok.



    Szülőként ekkora "gyerekkel" a legjobb, amit tenni tudsz érte, ha hagyod elmenni, amikor el akar menni, és BÁRMIKOR hazajöhet. A tékozló fiús sztori jusson eszedbe. Nem kérdezett az apa semmit, hogy hol jártál, mit csináltál, miért nem telefonáltál, ezek után mégis mit képzelsz, stb.

    Ha a lányod bármikor hazajöhet, mindegy, mit csinált(!), és te meleg étellel fogadod, van hol aludnia, és leülsz mellé lehetőséget adva de NEM kényszerítve, hogy beszéljen, akkor érezni fogja azt, amit Te valójában érzel iránta:

    a tökéletes elfogadó szeretetet.

    Ez nem azt jelenti, hogy ha nem láttad egy hétig, akkor onnantól kezdve felelősségmentesen punnyadhat odahaza... ha 3-4 nap alatt összeszedte magát, vissza kell térni a felelősségre, hogy bizony, el kéne menni dolgozni, haza kéne adni a pénzt stb.

    De ha azt meg tudod őrizni, hogy az otthon mindig otthon legyen, soha nem fog komoly bajba keveredni. Mert mindig lesz még egy választása, mielőtt élete hülyeségét megcsinálja: az, hogy hazamehessen hozzád. Mert szereted, és nem izélgeted.



    Nagyon fontos jelzésnek tartom a passzív félévet.

    Hiába volt esetleg kitűnő középiskolában, hiába készült gyerekkora óta erre a fősulira, valami nagyon nem működik odabenn a fejében-szívében. Aki arra a szakra való, az legalább átmegy mindenből. Mert valami motiválja. Akiből kihalt a motiváció, az vagy rossz helyen van, vagy nagy bajban van.



    Te is mondazs neki olyanokat, hogy amit az ember elkezdett, azt be kell fejezni? Hogy majd ha diplomád lesz, felőlem azt csinálsz amit akarsz? Hogy nem ezért költöttünk rád eddig annyi pénzt? Hogy első a tanulás, most semmi mással ne foglalkozzál kislányom, és most nyelvet kell tanulni addig is, amíg nem vagy az iskolában?

    Ezek a szövegek meg a kollégáik halálos mérgek.

    Biztos zsákutcák.

    Egyre erősítik a lányban, hogy csapdában van.

    És ha nem érzi elég erősnek magát ahhoz, hogy aktívan törjön ki belőle, akkor passzívan fog. Előbb egy passzív félévvel, aztán majd mással.



    És attól, őszintén mondom Neked, Isten óvjon mindannyiótokat.

  • 2007.04.28 16:45:28kovvacs

    marcangoló,

    asszem káposztalepkével boroltunk nagyon össze eneagram ügyében. Ez amolyan személyiségtipológia, ésszel és mértékkel fogyasztva tanulságos:) Abban van a "segítő", a kettes-nek nevezett típus (eredetileg szigorúan csak számok vannak, de ragadnak rájuk becenevek változatos módon).

    Jó leírásokból kiderül, milyen istenien tudja tönkrevágni egy kettes személyiségű ember a saját és a környezete életét. Miközben feláldozza a sajátját, és ő csak jót akar. Felettébb tanulságos.

    Ja meg az emberi játszámák jutottak eszembe még, a szerepcserékkel:)

  • 2007.04.28 16:46:59kovvacs

    No, irány a kert vacsoráig! Le a lustasággal!

    (Hogy ez mekkora meló egy 15 hónapossal :)))))))

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta