Hatvan kiló alá fogytak az anyukák

Zanza!

Fogyókúra-projektünk tizedik hetében a kilók stagnálása mellett elkezdődött a méretcsökkenés, Katica dereka már kilenc centivel kisebb, mint a fogyókúra elején. Hetty túljutott a holtponton, csakúgy, mint Zita, aki szintén befogyta magát a hatvan kiló alattiak csapatába.



Tünde
Bár már nem fogyókúrázom, és nem szeretnék senkit untatni „a héten kétszer voltam tornázni és odafigyeltem az étkezésekre” és ehhez hasonló bejegyzésekkel, azért azt muszáj megemlítenem, hogy ismét megmértem a derék- és csípőbőségem, és meglepődve állapítottam meg, hogy nem csak a csípőm lett kisebb három centivel, hanem a derekam is – kettővel.

Nem gondoltam volna, hogy derékból fogok fogyni, eme testrészem eddig sem volt túl vaskos. Na, ennyit az arányos testfelépítésről. Masszíroztatni persze még nem jutottam el, egész múlt héten lakásfestés volt nálunk, előtte és utána 2-2 napig pakoltam és takarítottam, szóval mozgásból tényleg nem volt hiány.

Katica
58,7 kg
Dehogy vagyok én válságban! Nem akarok itt hurráoptimistáskodni – miért is nem? - , de kedves naplóm, nagyon elégedett vagyok. Ugyan tömegem nem csökkent, hanem nőtt valamicskét az elmúlt héten, de a térfogatom az viszont szignifikánsan kisebb! Na nem az előző héthez viszonyítva, hanem a kúra elejéhez képest.

Ma elővettem ismét a centit, és szép óvatosan, félve lemértem a derekam és a csípőm… S ugyan csak három kilóval vagyok kevesebb a kezdés óta, de a derekam 9 centivel lett karcsúbb! (80 volt, most 71cm.) A csípőbőségem csupán másfél centivel lett kisebb, a 94 helyett majdnem 92, de nem baj. Persze, persze: a mozgás. Jaj pedig néha annyira nehéz tartani az elhatározásomat, hogy megpusztulok.

Ideális hetirendem szerint mindennap, de legalább heti ötször tornázom. Itthon ugye, mert nincs lehetőségem most rendszeresen elmenni ficeregni klubban. Nagyon sokszor van, hogy na, most, most van erre 45 perc, és felveszem a „búvárruhát”, a sportmelltartót, a tornázós pólót, a félkilós lábsúlyzót és indul a dvd, és akkor kezd el kiabálni a picim, hogy azonnal vegyem fel, meg dalolni a telefon, meg átjönni a szomszéd, hogy én hagytam-e nyitva tároló ajtaját, meg csöngetni a postás, hogy Katika, ajánlott.

És akkor ebben a hülye nindzsa dresszben ringatom a gyerekecskét, meg bezárom a tárolót, meg átveszem az ajánlottat, és próbálok nem kijönni a lendületből, hogy utána, megcsinálom. (Nekem egyébként ez a legnehezebb a babás létben: hogy késznek kell lenni félbeszakítani bármit bármikor a picik kedvéért. Pisilést, ebédet, tornát, munkát, e-mailt, mert nyí, mert éhes, mert ki kell törölni a fenekét, mert „anya figyelj”.)

Voltak setét napok, melyeken kizárólag a Poronty fogyinaplója lendített át, hogy leírtam, megígértem mozogni fogok napra nap. Egyfajta kísérletnek tekintettem, tekintem, kíváncsi vagyok, tényleg használ-e? (A többé-kevésbé bűntelen étrend mellett.) Használ. Lássuk hova lehet még fejlődni.

És akkor itt, ennél a részeredménynél köszönném meg nagy írónk szavaival a belém vetett bizalmat, figyelmet, kedvességet, remélem értitek, hogy ki kicsoda, és miért:

„Én tőletek kaptam Róbert Gidát,
s új szuflát Mackón ti fújtatok át.
Tintát ti töltöttetek tintám hegyibe,
elmondani mi még bent maradt begyibe…”
(A.A. Milne Micimakójából, Karinthy Frigyes fordításában.)

Janóka
107,4 kiló
A dokihoz menés csúszik, a diéta laza pórázra engedve. Előbbi egy hetet – miután a múlt héten még bejelentkezni sem volt időm –, utóbbi legalább kettőt. Május 4-re várható ugyanis Dani érkezése, ami után a párom rövidebb-hosszabb ideig egy csomó dolgot nem ehet (van, aki szerint most sem). Ezeket most előrehoztuk, ráadásul az elmúlt héten volt a születésnapom is, így egy-két estével több minősült evősnek, mint ahány ideális lett volna.

Harminc deka viszont így is lement, valószínűleg azért, mert a többi napon igyekeztem nagyon erősen a zsír- és sószegény diétát. Sikerült is, csak egy áruházi csokikóstoltatás erejéig inogtam meg. Akkor is csak egy kockányit ettem, cserében viszont a születésnapi vacsorámon nélkülöztem a somlói galuskát.

Az elhagyott vérnyomás-csökkentő gyógyszer helyett ráálltam a fokhagymára, nyersen még nem eszem, egyébként viszont igen. A vérnyomásommal rendben is van minden, azt viszont nem tudom, hogy a társasági életem hogy fog alakulnak a következő hetekben. A fogmosás ugyanis nem sokat ér – legalábbis a hagymaszag ellen –, petrezselymet enni pedig önszántamból biztosan nem fogok.

Jön viszont a mozgás, a rendszeres. A lakás már rendben van, a kiságy kivételével a bababútorokat is összeraktam két ujjnyi veszteség árán. Sipákoltam, hogy ez biztos olyan rossz, mint a szülés, de Asterix (aki eredetileg is Obelix lett volna, most, a 38-39. héten meg aztán végképp) nagyon szúrós szemekkel nézett rám, így abbahagytam. A héten túráztam is egy izzasztót a Kiskunságban (jól meg is éheztem, de bírtam magammal).

A jövő héten és az azt követőn egy-két alkalommal lemegyünk focizni a grundra a haverokkal, aztán pedig majd úgy, ahogy a Dani gyerek engedi. De lehet, hogy ő is leköti majd annyira az energiát, hogy nem lesz kedvem még délutánonként börbogyó után rohangászni a poros napsütésben. És valószínűleg ezt nem is fogom bánni

Hetty
58,5 kg
Azt hiszem, túljutottam a múltheti holtponton. Köszönöm mindenkinek, aki mellettem állt és segített, hogy ne hagyjam abba. A mérleg nyelve végre kibillent az 58-as felé. És végre érzem, látom is magamon a változást. Hétvégén elcsábultam egy fagylalt erejéig délután négykor (amikor már igazán nem szabadott volna), de úgy gondolom, ennyi belefért.

Az aerobik egyre könnyebb, viszont a bokáim igencsak tiltakoznak az ugrálás ellen. bízom benne, hogy ez csak átmeneti probléma, és nem kell ezért abbahagynom. Remélem mire eljön a nyár, sikerül olyan formába hoznom magam, hogy ki merjek menni a strandra. Hihetetlen milyen lelkesítő tud lenni fél kiló mínusz!

Zita
59 kg
A hét egy kicsit problémásan telt. Nagyon sok a munka a cégnél, de azért odafigyeltem arra, hogy mit eszem. A munkahelyemen nagy a válaszuték, 6-7 féle ebéd közül lehet válogatni. A héten ettem főzeléket, rántott húst (zöldségkörettel). A levest haza szoktam vinni és amikor hazaérek akkor eszem meg. Este már nem nagyon szoktam enni, esetleg egy kis gyümölcsöt.

Szombat délután grilleztünk egy kis csirkét a családdal, csináltam hozzá nagyon finom salátát. Mivel a diétám lényege az, hogy bármit ehetek csak szénhidrátot nem, ezért nem szoktam éhezni. Ezért szeretem ezt a diétát. Persze azért vannak kis trükkök. Ha véletlenül mégis rám törne a maró éhség, gyorsan melegítek egy pohár tejet és máris rendben vagyok.

Mozgásból nincs hiány: a munkahelyemig 40 percet kell gyalogolnom naponta, valamint beindult a kertszezon. Vasárnap nagyon elfáradtam. Már reggel fél hatkor kint voltam és este 8-kor mentem be. (Délelőtt a főzésre fordítottam 2 órát, de az is mozgás).

Hétfő reggel ráálltam a mérlegre és nagyon meglepődtem: 59 kilót mutatott. Átléptem a bűvös 60-as határt. Júniusban esküvőre megyünk, azt gondolom, már nem lesz gond a megjelenéssel.

Blogmustra