SZÜLŐSÉG

Balfasz apukák a bébikaja-útvesztőben

2007. április 20., péntek 10:50

Apukák: édesek, aranyosak, imádjuk őket. De néha olyan balfaszok, hogy elnéző mosolygás helyett legszívesebben jól fenéken rúgnánk őket. „Mit mondtál, drágám, milyen bébikaját is kell vennem?” Ennél a kérdésnél talán eszünk be jut, miért is nem a Hufnágel Pistihez mentünk feleségül.




Ha felírjuk egy cetlire, hogy sárgarépapüré-konzervet hozzon almával, tuti biztosak lehetünk benne, hogy fel fog hívni telefonon, ha olyan helyzet áll elő, hogy nincs az a márka, amit felírtunk, vagy nincs pont ez a variáció, csak sárgarépapüré banánnal vagy natúr sárgarépa. Az a férj telefonál legfőképp, aki egyébként vezető beosztású egy nagy cégnél, aki nap mint nap fontos döntéseket hoz. Vajon miért nehéz gyerekkel kapcsolatos kérdésekben dönteni egy pasinak?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.21 22:48:01hamsa

    P.Eszter! kérd el a bölcsiben a receptet! (a bölcsikben helyben főznek, nyilván szívesen odaadják) nálunk néha maguktól kiírják a sikeresebb dolgokat - sárgarépagolyó, ilyesmi. Hahó.

  • 2007.04.22 10:41:57Memme

    Sárgarépa orrvérzésig! Esetleg - ha már úgyis a szétoffolás fenyegeti ezt a topikot - megkaphatnám a répagolyó receptet? Akármi is az, jól hangzik :-)

  • 2007.04.22 11:13:06p.eszter

    Hamsa! Ez nem is rossz ötlet! Köszi! :D

  • 2007.04.22 11:20:44p.eszter

    Balfasz, sőt "bal nélkül" apuka: most értem haza a boltból Petivel, s nagyjából sikerült kibőgnöm magam. Bolt sarkán egész jóképű apuka, a bev.kocsiban csodaszép szőke kékszemű kisfiú, s a pasas úgy ordít vele, mint a sakál. Nem részletezem, de volt benne b*meg k*anyád és a többi. És mindenki áll, félrevonul, pakol a kocsiba pedig zeng a parkoló. Peti kérdezi: "méj kiabál a báci a kiszfiúval? méj bántja?" Elkapott az ideg, odamentem hozzá, s jól kiosztottam, hogy mit képzel, nem szégyelli magát, stb. Annyit sikerült elérni, hogy én is jól megkaptam a magamét. Minden voltam, csak kisasszony nem, s ráadásul még azt is hozzátette, hogy "mi van b*meg, még hozzá se nyúltam".

    Mit lehet erre mondani?! A szép kiskölyök meg csak ült a kocsiban és nézett. Azt hittem nekimegyek annak a köcsögnek. Peti meg azt mondta a kocsiban, h "ne síjj ana, a kiszfiú szejet téged!". :)

    Totál kikészültem. Azt remélem, hogy nem a kisfiú itta meg a levét a kirohanásomnak. :(((



    Bocs, a témáért, de kikívánkozott...

  • 2007.04.22 11:24:35druantia

    Ez nem balfasz, hanem hülye fasz. Szedjen brómot. Az ilyenek ahhoz puhapöcsök, hogy a saját súlycsoportjukkal kezdjenek. Szánalmas és szomorú.

  • 2007.04.22 11:30:19druantia

    A legszomorúbb az egészben az, hogy a kisfiúnak biztos nem használt, hogy valaki őelőtte kiabált az apukájával (úgy is érezhette, hogy miatta - az apuka tutira így gondolja), az sem használt neki, hogy az apukája kiabált ővele mások előtt, és úgy általában, a kiabálás nem szokott használni a kisfiúknak (a kislányoknak sem). Egyszerűen nem tesz jót nekik.

  • 2007.04.22 11:39:40p.eszter

    Hát ez az. Fogalmam sincs, nem tettem-e rosszat, pedig én NEM kiabáltam. Nem voltam túl kedves, de normális hangnemben "hordtam le". Az a gáz, hogy tutira otthon még verik is, főleg, ha anyuka is hasonszőrű. Így meg aztán ismeretlenül feljelenteni sem lehet.

    na ez az érdekes kérdé, hogy az a szegész gyerek vajon meg akart volna születni, ha tudja, hogyan bánnak majd vele a szülei. Mert ez tutira nem egyszeri alkalom volt!

  • 2007.04.22 12:01:12druantia

    Anyukáról nem tudom, mit gondoljak. Én biztos nem engedném meg senkinek, még a saját apjának sem (az én esetemben neki főleg nem :-)), hogy így bánjon a gyerekemmel. Egy jó kis válást látok megoldásnak. Ha meg anyuka elviseli, hogy így bánnak a gyerekével, akkor az az ő felelőssége is.



    Szörnyű egyébként, az unokatesómmal éppen tegnap láttuk, hogy az egyik csaj a kocsmából tolja ki a gyerekét, és üvölt vele, hogy "fogd be a pofátat! kuss legyen!". A kislány négy hetes. Elég sok ilyen eset van, sajnos.

  • 2007.04.22 12:33:11p.eszter

    Hát én ennyire durva szitut még nem láttam. Gyereket rángató anyukát már sokat, de már nem ítélem el őke, mert nem tudom, miért etszi. Én tegnap rángattam meg Petit, mert megint (sokadszor) előre rohant, nem állt meg, mikor szóltam, s abszolút kiszámíthatatlan, mikor vált irányt, s rohan ki az útra. Tehetetlenségemben én is elkaptam a grabancát, s beígértem neki ezt-azt legközelebbre. :D:D:D



    De ez a trágár ordibálás!! Erre aztán nincs mentség! Áááá, hagyom is a fenébe, mert elrontja az egész napomat.

  • 2007.04.22 13:37:26marcangoló

    P.eszter, épp ma kérdezte a szembecsaj, hogy az én gyerekem is káromkodik-e, mert az övé, mint a vízfolyás. Mondom, az enyém nem. (Eltekintve atól, hogy tegnap egész délután basszus- ozott, de tételezzük fel, hogy csak jó a zenei műveltsége). Gondolom, a fenti apuka gyereke is szépen el fogja tanulni a káromkodást, az agressziót, a nála gyengébbekkel, és örökíti tovább a saját fiára. :-( le a kalappal, hogy így oda mertél állni, én asszem nem mukkantam volna meg. (Feltételezem, a többi "néző" továbbra is hallgatott.)
    Én is néha olyan türelmetlen vagyok a nagyobbikkal- egy darabig megy higgadtan, aztán meg már semmiségért is felcsattanok, ha más látja, nem tudja, mi bajom. :-(

  • 2007.04.22 14:22:18emma

    Marcangoló!! Talán ez általánosítás hogy aki káromkodik a gyerekével, felnőve ő is olyan lessz!!Saját tapasztalat, velem anyám folyton kiabált, szidott egész nap, és olyanokat mondott, hogy "akkor kellett volna földhöz csapni, amikor megszülettél" !!! Én soha nem bántottam a fiamat, nem kiabáltam rá, pedig van amikor a hisztivel így 21 hónaposan messzire megy !!! Bróbálom szép szóval ha nem megy akkor inkább kimegyek, és egy pár perc múlva már nem is vagyok mérges!!!

  • 2007.04.22 14:31:25titi

    off: kékfelhőt és potyeszkát megnézhetem az iwiwen? Hol?

  • 2007.04.22 14:32:59druantia

    Én, ha mérges vagyok, akkor azt szoktam neki mondani, hogy "aztakutyafáját", vagy "akutyamindenit", erre ő elkezd vigyorogni, nem lehet neki ellenállni. Tudom, hogy nem azért csinál dolgokat, hogy engem bosszantson, meg nem is súlyos a dolog. Úgy vagyok vele, amíg senkinek nem lesz semmi baja, addig nincs nagy gond. Akkor meg minek húzzam fel magam?



    Persze, engem is bosszantott, amikor naponta hatszom mostam ki a sz.rt a párnámból, vagy amikor a karom csupa kék-zöld folt volt a harapásaitól. Rászóltam, eltereltem a figyelmét, és most már nem harap, a kakival is egész "jóban vagyunk". Ha látom, hogy semmiképpen nem bír magával, akkor jön a fürdőben tisztába tevés, zuhanyzással meg bugyis pelenkával.



    Most éppen enni tanul, az előbb zuhanyoztattam le megint. Hajat is kellett mosni, a konyha a plafonig krumplipürés volt, a gyereknek még a szempilláján is sárgarépadarabok fityegtek.



    A hisztiket próbálom egyelőre tapintatosan kezelni, nagyobb gond még nem volt. Attól eltekintve persze, hogy időnként húzatja magát, betámaszt a lábával és sikít, odarúg, lefekszik és ordít, stb. Később, kíváncsi vagyok, lesz-e ugyanilyen türelmem. Most még van :-).

  • 2007.04.22 14:53:22szanna

    Titi! Becenévként használják a nickjüket.

  • 2007.04.22 14:55:13marcangoló

    Emma, pszichológiai tény, hogy azt a mintát tudjuk a legkönnyebben előhívni a gyereknevelésben, amit a szüleintől láttunk. Tehát, ha anyukánk egy adott helyzetben ordítással, káromkodással, és veréssel reagált, az az első, amire nekünk is rááll a kezdünk, szánk. De tudatosítással, új megoldási módok tanulásával ezen túl lehet lépni. Tényleg általánosítottam, a legrosszabb verziót írtam le, ami bekövetkezhet.
    Druantia, szerintem lesz. :-) De az tényleg nehezen tolerálható, bármennyire is szeretem, amikor már direkt akar idegesíteni. Egy három éves már simán tud olyat. Persze ilyenkor is van valami a háttérben, nem vele foglalkozom, unatkozik, vagy valami ilyesmi, de attól még nem kevésbé idegesítő. :-)

  • 2007.04.22 19:23:52titi

    szanna, köszi. Potyeszkáék arik, kékfelhőről meg nincs kép.:(



    marcangoló, létezhet az "azértsemúgy" megoldás is a nevelésben, nem? (Nyugtass meg!)

    Jóanyám egy szent ember, de gyereket nevelni (és élni) nem úgy akarok, ahogy ő tette, teszi. Eddig úgy tűnik, megy nekem a "másképp", pedig egy udvarban lakunk :))

  • 2007.04.22 20:17:15erősbors

    tudom, hogy gyerek mellett nem egyszerű olvasni, de druantia, próbáld meg a Suttogó 2-őt, hátha vannak benne hasznósítható ötletek a hisztire.
    Valamék tv csatornán is van egy angol csaj, aki mindenféle gyerekproblémákkal foglalatoskodik. Szeretem nézni, legalább tanulok belőle. Mindenesetre le a kalappal a türelmed előtt!

  • 2007.04.22 20:37:17druantia

    Erősbors, aranyos vagy, meg fogom szerezni azt a könyvet és elolvasom. Egyébként van azért időm olvasni, mivel tv-t egyáltalán nem nézek, és Pjotr barátunk este nyolckor már szunyázik. Ilyenkor már nincs humorom takarítani meg egyéb hasznos dolgokat csinálni, általában olvasgatok valamit, ha lehet, akkor angolul, hogy ne felejtsem el a nyelvet. Angol szakosként nem lenne praktikus :-).



    Egyébként meg nem hiszem, hogy türelmes vagyok, egyszerűen vannak dolgok, amik nem tudnak kiakasztani. A hisztiken csak mosolygok, és próbálom őket kezelni. Engem nem zavar, ha mások bámulnak, hogy hű, ez a gyerek de akaratos, biztos jól félre van nevelve :-). De van néhány dolog, ami kimondottan frusztrál (sorbanállás, csámcsogás, ujjpercek ropogtatása, stb.), olyankor átmegyek vademberbe és vagy elszaladok, vagy ordítok.



    A hisztire vissza még egy pillanatra. Először is próbálom megérteni, hogy mit érezhet a gyerek. Emellett szerintem az a legjobb, ha nem tulajdonítok a raplirohamoknak nagy jelentőséget, csak odébbviszem a kollégát, és az ügy el van felejtve. Remélem, ha nem kerítek nagy feneket a dolognak, akkor ugyanolyan szépen elmúlik majd, mint a harapásos időszak és megtanulja, hogy hisztivel nem megy semmire, de "szép szóval" lehet velem egyezkedni (még nem beszél csak mutogat). Ja, és próbálom visszafolytani a röhögést, nehogy azt higgye, a rapli valami jó játék.

  • 2007.04.22 20:44:04erősbors

    :-) "visszafolytani a röhögést", na igen. Unokaöcséimen sokat gyakorolhattunk azurammal mielőtt kisangyal született. A kisebbik egy igazi hisztikirály. Azt megtanultam, hogy a következetesség jó megoldás, mert nővérkémnek azért hisztiznek, mert tuti, hogy lesz eredménye és végül megkapják, amit akarnak.

    Valamint, hogy nem kell odafigyelni. Kisgazember rögtön felkelt a földről, ahová dühödt ordítással vetette le magát, hogy nem érvényesül az akarata, mikor átléptem rajta és odébbmentem szó nélkül. Bár kíváncsi leszek a Kisangyal miféle királynői hisztimeglepetéseket tartogat, amin nem tudok majd úrrá lenni. Valahogy mindig könnyebb a más gyerekével, de hogy miért?

  • 2007.04.22 20:45:35druantia

    Jesszus. Visszfojtani!!!! Néha írok hülyeségeket, de ezért külön elnézést kérek :-).

  • 2007.04.22 20:46:07druantia

    Na, még egyszer. Visszafojtani.

  • 2007.04.22 20:49:45druantia

    Erősbors, nem is tudom, szerintem a saját gyerekkel könnyebb. Legalábbis nekem. A másét nem ismerem annyira, és a Petivel ellentétben nem tudom, hogy mikor milyen törést okozok a kis lelkükben, amit ráadásul nem is lesz lehetőségem helyrehozni. Ezt inkább a paramamás posztba kellett volna írnom :-). A Petinél tudom, hogy ha nem is teljesítem a három kívánságát, fél perc múlva már el is felejtette, hogy volt valami gondja. Meg tudom, mivel lehet rá hatni, hogyan lehet elterelni a figyelmét, stb. Nekem valahogy a más gyereke mindig törékenyebbnek tűnik.

  • 2007.04.22 20:59:31lencsilany

    Hű, Emma, ez nagyon kemény! Hogy tudtad ezt feldolgozni? Milyen kapcsolatban vagytok anyukáddal?

  • 2007.04.22 21:00:39melin

    Nekem is erősnek tűnik a címbeli jelző... főleg, h télleg nem balfaszságról van szó, csak amit itt már többen felsoroltak: a "nem megmondtam, hogy ilyet és ilyet hozz" szövegek részünkről (gondos anyukák részéről):o))

    Amúgy én is inkább főztem legtöbbször, és mivel ehhez voltak szokva, először nagyon nehezen fogadták el a konzervkaját. Én bespájzoltam kb. 10 üveggel mindenfélét, és ha elutaztunk, egész napos programot csináltunk, akkor ezekből használtam fel... hát, jó fél év alatt fogyott el, mert fagyasztottam is le főziket, úh csak ritkán kellett. Egyébként én a férjemnek azt mondtam, h pl. 8 hósnak való kaját vegyen (ez ugye ráis van írva), amit ő is megenne:o))) ÉS márkában végülis mind1 volt, mert sztem mindegyik bébikaja már jó minőségű és amilyen "gyakran" a fiaim ették, lényegtelennek tartottam, h van-e benne vmennyi hozzáadott cukor.

  • 2007.04.22 21:14:15lencsilany

    Szerintem egyszerűen csak a Porontyhoz nem illik ez a cím, annyi más poszt van az indexen, ahol ez fel sem tűnne, sőt, de itt én is durvának tartom.

  • 2007.04.22 21:47:47hamsa

    Kedves Memme, nem írtam fel, de biztosan van a mindmegettén valami hasonló. Nekem rágja natúr, az azért jobb úgy nem? ÁLtalános tapasztalatom, hogy a pepecselős és macerás dolgokat épp akkor nem kéri, amikor vannak. Ha megkívánja, akkor megcsinálom, - ha közvben el nem megy a kedve és akkor falhatom el egymagam. Azért ha megtalálom még, akkor leírom.
    Üdv. Hisztigép mamája

  • 2007.04.22 22:09:19kaposztalepke

    marcangoló: a "basszus" nálunk is nagy szám volt tavaly..legelőször akkor csúszott ki a számon, amikor mentünk át zöld lámpán nagy széles úttesten, és egy kisívben kanyarodó függetlenül attól, hogy zebrán voltunk, zöldnél, elsőbbségünk volt, majdnem elcsapott, akkorát ugrottam babakocsirántással mitn a csuda, és odavágtam, hogy "basszus"..a kissrácnak persze tetszett, rögtön utánozta, így gyorsan utánatettem, hogy "kulcs".."basszuskulcs"...mivel kegyetlenül tetszett neki a szó, és mindig mondogatta, elkezdtem neki lerajzolni, majd egy violinkulcsot, meg egy C-kulcsot...hadd művelődjön, hátha másikat is mondja..:))..de nem..:) Azóta is hiába magyrázom, hogy ezt lehet F-kulcsnak is hívni:)

  • 2007.04.23 07:46:05Anyatünde

    Druantia: egy akkora baba, mint Petid még tényleg nem tudatosan csinálja a számodra kellemetlen dolgokat. Például evés közben maszatolás meg hasonlók. Zsófi lányomat 1 éves kora körül - jó meleg nyár volt már - egy szál pelenkában etettem (illetve már nagyon ügyesen kezdett egyedül enni) és utána vittem a fürdőszobába zuhanyozni, mert kb. úgy nézett ki, mint amit Te is leírtál.

    Egy 2-3 -4 ... éves már igencsak tudatosan csinálja a bosszantó dolgokat. Na EZ AZ, amit már nekem is nehezebb elviselni.

    Erősbors: a rokon gyerekkel (unokaöcs/húg, unoka) NEMRITKÁN könnyebb LEHET, mint a sajáttal (a későbbiekben). Illetve nagynéni/bácsi, nagymama könnyebben dűlőre jutHAT a gyerekkel cikis helyzetben mint a saját szülő. Saját szülő (pölö én) adott esetben meg eszi a kefét, különösen, ha még jóóóól az orra alá is dörgölik... :-(( És szerintem nem FELTÉTLENÜL azért van ez így, mert a saját szülei félrenevelték a gyereket. Marcangoló talán jobban tudná, hogy mi ennek az oka, nekem csak tippjeim, sejtéseim vannak a saját gyerekeimmel kapcsolatban. No, ha lesz időm, majd leírom ezeket. Mármint a sejtéseket, meg a gyerekeimmel megesett konkrét dolgokat.

  • 2007.04.23 08:02:44druantia

    Anyatünde, én abban bízom, hogy ha ezeken a dolgokon (harapás, hiszti) hamarabb átesünk, akkor később talán nem jönnek vissza. Nem tudom, ő az első gyerekem. Lehet az is, hogy most szépen kikezelem a hisztijét, de ennek ellenére visszajön az egész egy év múlva, de remélem, ezek a jelenségek csak olyanok, mint a bárányhímlő :-). Túl kell lenni rajta, ha viszont egyszer meggyógyul, talán immunis lesz rá... Ha másra nem, arra jók ezek a tapasztalatok, hogy később, amikor már esetleg tudatosan csinálja, jobban tudjam kezelni. De előfordulhat, hogy egy év múlva bőgve gépelem be a Porontynak, hogy mennyire ki vagyok kattanva :-).



    Meg hát talán a hiszti nevelés kérdése is. Anyám szerint se én, se az öcsém nem hisztiztünk soha, a húgáéknál meg mind a két gyerek raplis volt. Azért a Petinél a kis makacs, akaratos temperamentuma is belejátszhat, de azt is el tudom képzelni, hogy ez a "liberális" nevelésem velejárója. Én (egyelőre) nem tekintem a hisztit rossznak, csak a kommunikáció egy fajtájának. (Egy év múlva leírom, hogy mennyit változott a véleményem :-).)

  • 2007.04.23 08:26:30p.eszter

    Hát Druantia, sok jóra ne számíts! :D Az alapján, amit Petiről mesélni szoktál, tutira próbára teszi majd az idegeidet.

    Én is azt hittem, hogy "kikezeltem" egy éves kora körül a nyavalyát, de visszajött. :D Immáron szándékos "anyabefolyásoló" tényezőként: konkrétan akar vmit, figyelmet, ennivalót, játékot, stb., vagy egész egyszerűen csak bosszantani akar, s amikor látja, hogy sikerült, képes a képembe vigyorogni.

    Egy ideig röhög az ember (persze csak magában), de aztán elszakad a cérna.

    Ilyenkor már a figyelemelterelés ritkán működik, mert tudja, hogy épp ezt akarom, ezért szobába séta, "gondolkodás", s kijöhet, ha abbahagyta. Max. 2 perc múlva már ki is somfordál, hogy "anuci, abbahagytam. Kijöhetek? Odabújhatok?" és szent a béke. :D

    Ja! És akkor még a "nem akajok hazamenniiiiiiiiii" című történetet nem is említettem. Szóval bőven van türelemedző gyakorlat.

    Hogy mennyire tudom tolerálni, az sok mindentől függ: hangulat, fáradatság, stb.

    Szóval ha esetleg visszatér a hiszti, kitartást hozzá. :D

  • 2007.04.23 08:51:53Alvomacko

    OFF: nem tudom, hogy emlékeztek-e még, március közepén füstölögtem a háziorvosnál tapasztalat ellátás miatt.

    kovvacs akkor javasolta, hogy írjak az Egészségbiztosítási Felügyeletnek. Írtam. És most kivizsgálják az ügyet.

    Persze most nem tudom, hogy örüljek vagy legyek szomorú, mert basszus nekem van lelkiismeretfurdalásom, hogy egy orvost miattam fognak felelősségre vonni.

    Olyan hülye helyzet....

  • 2007.04.23 09:06:54marcangoló

    Anyatünde, tényleg néha egyszerűbb a máséval, mert mégiscsak több tekintélye van egy idegennek, mint a saját anyának. De biztosan van más oka is. Mondjuk én sem szeretek rászólni a más gyerekére, kivéve, ha rámbízták. Akkor is sokkal finomabban, mint az enyémre.
    Druantia, a hiszti kell. Kell egy évesen, két évesen és három évesen is. Nem biztos, hogy jó, ha nincs. Hozzátartozik az egészséges fejlődéshez. Ettől még szívem szerint néha jól elkalapáltam volna az enyémet (de mégsem).
    Titi, létezhet "azértsemúgy", de abban meg az a nehéz, hogy jó jó, hogy nem úgy, de akkor hogy? Az ellenkező viselkedésre nincs az embernek mintája (hacsak nincs olyan szerencséje, hogy látott mondjuk a közeli családban valami nagyon jó példát).

  • 2007.04.23 09:29:14Anyatünde

    Marcangoló: direkt nem írtam "idegen"-t. amit írtam kizárólag olyan helyzetre értettem, amikor a gyerek és az a felnőtt, aki nem az apja/anyja (és akinek tapasztalatom szerint időnként jobban szót fogad a gyerek, mint a saját szüleinek) ismerik egymást, rendszeresen, vagy legalább időről időre találkoznak. Ez pedig általában rokonok, vagy barátok/közeli ismerősök viszonylatában van így.



    Volt ilyen saját élményem a férjem unokaöccsével (nekem jobban abbahagyta a hisztit, mint az anyjának, dagadt a keblem, akkor més nem volt saját gyerekem...;-)) ), saját gyerekeim a nagyszülőkkel, tesóim és én gyerekkorunkban a MI nagyszüleinkkel, nagynénjeinkkel (anyukám mesélte). Mivel 3 különböző, NAGYON eltérő karakterű, anyukáról van szó, ezért gondoltam, hogy talán nem elszigetelt a jelenség, bár általánosítani butaság lenne. (Az előző hsz.-ban mégis megtettem valamennyire, sorry.)



    Tökidegenek, az más tészta. Tipikus példa: kislányom hisztizik az utcán, ha épp arra jár idültebb néni (időnként bácsi is, de ők nem annyira), akkor tutira megpróbálkozik "segíteni". Érdekes módon az enyémek ilyen szituban nem reagáltak az "idegen" beavatkozására, le se ...ták, finomans szólva, ment a műsor tovább. Én el szoktam hajtani, de nagyon gyorsan. És ha nem ért az első szóból, akkor az ismételt elhajtás már nem szokott barátságos lenni, bár ez általában nem szokásom... Nem kiabálok, NAGYON halkan, és NAGYON keményen csinálom.

    Egyszer volt bácsis szitunk is, télen. Kislányomon épp csupa, a bátyjától örökölt holmi volt. Hiszti, fetrengés, ha jól emlékszem, mert nem volt nálam innivaló, oviból mentünk haza. Ovi-otthon távolság gyalog a kislányom tempójában kb. 15perc. Jön egy bácsi: Hát egy ilyen nagy fiú, és sír?? Én: Ő nem nagyfiú, hanem kislány, csak a bátyja kinőtt ruhái vannak rajta. Bácsi húzott is...

  • 2007.04.23 09:33:32druantia

    Marcangoló, köszi. Ha belegondolok, mi azért nem hisztiztünk soha az öcsémmel, mert anyámék már a kezdetektől gerjesztették bennünk a lelkifurdalást minden kis apróságért. Azért nem fetrengtünk a bolt közepén, hogy ez kell meg az kell, mert már jó előre elmondták százszor, hogy nincs pénzünk. Nem emlékszem, hogy valaha is kértem volna bármit, de ha kaptam is, akkor is szar érzés volt, mert az én szegény anyukámék most biztos valami fontostól vették el a pénzt.



    Marcangoló, azt hiszem, igazad van, és jobb is, hogy az én gyerekem meg meri "mondani", ha valami nyomja a kis begyét.

  • 2007.04.23 09:54:18katampusz

    Anyatünde, nekem is sok ilyen tapasztalatom volt. lévén hogy a miénk a hatodik gyerkőc a családban, már évek óta gyakorló nagynéni vagyok. van egy unokaöccs, (4 éves) aki kifejezetten kezelhetetlen, ha a szülei is jelen vannak. bicskanyitogató modora van, és ez egy nagyon enyhe jelző rá.

    (pl anyósomra nézve, pimasz kis vigyorral az arcán megáll a virágláda mellett. és csak néz. anyós rosszat sejtve egyből mondja hogy ne csináld, gyerek erre kitépi a petúniát tövestül.)

    ha nincsenek ott a szülők, akkor egy angyal. oviban mintagyerek.

    hasonlókat a többi gyereknél is észrevettünk.



    olvastam olyan magyarázatot (talán Vekerdytől), mely szerint a gyerek folyamatosan próbál leválni a szülőről, és az ezzel kapcsolatos ambivalens érzések okozzák a teljesen értelmetlen hisztiket.



    amikor egyik szittelt porontyomnak tesói születtek, az addig angyali kétéves hihetetlen hisztiket produkált. fél év volt, mire helyrejött, engem pedig ez alatt az idő alatt teljesen elutasított. (engem és az egyik nagyit, mi voltunk azok, akik a szülőkön kívül vigyáztunk rá) nyilvánvaló oka volt persze. ez erősítette meg bennem, hogy a szülővel való érzelmi kapcsolat fejlődése (leválás, megosztás) okozza ezeket a feszültségeket a gyerekben. a kifejezési forma pedig a hisztizés.

  • 2007.04.23 10:12:18babó

    előre is bocs, nem olvastam teljesen végig mert leakadtam az alábbiakon:



    evaandrea: "unszi feminista viselkedést"



    ezt annyira kikérem magamnak, mint többé-kevésbé feminista anyuka... miből gondolod, hogy ez azt jelenti, hogy utál az ember kánya főzni, és randa szavakkal illeti a párját???? komolyan ettől eldurran az agyam. nem az a baj, hogy ez a viselkedés neked nem szimpatilus. ez teljesen rendben van. de könyörgöm, hol van ez a feminizmustól???

  • 2007.04.23 10:14:54Alvomacko

    Nnnna, akkor most valaki mesélje már el, hogy milyen egy feminista anya?

  • 2007.04.23 10:34:24babó

    Alvómackó: mittudomén :))

    én sok dologban feminista nézeteket vallok, és közben anya lettem :))

    szeretem és tisztelem a páromat és a gyerkőcömet, szeretnék még több gyereket, momentán itthon vagyok, háztartok meg tanulgatok... nem hiszem, hogy nagyon más lenne, mint itt a többség :))

    csak szerintem az egymás iránti tisztelet hiánya és a család jólétének figyelmen kívül hagyása nem feminista tulajdonság...



    viszont folyamatosan ki vagyok akadva, hogy ÁLLANDÓAN fiúnak nézik a lányomat, ha nincs rajta rózsaszín ruhadarab. fiúkon lehet bármi, lányokon kötelező az az egy szín... áááá :))

    (ennek semmi köze a feminizmushoz, csak az én hülyeségem)



    ja, és az előbb nem az "ember kánya", hanem "lánya" hehe...

  • 2007.04.23 10:39:23Alvomacko

    Jó, jó, de milyenek azok a feminista nézetek?

    Úgy szeretném tudni, hogy én feminista vagyok-e vagy sem. :-)



    Az a feminista, aki nem engedi magára felsegíteni a kabátot, vagy nem hagyja a lépcsőn lesegíteni magát, merhogy megy az neki egyedül is? Vagy az csak eccerűen hülye? :-)))

  • 2007.04.23 10:56:20babó

    hát, ezek is előfordulnak, de szerintem (és most itt az én egyéni véleményem következik) nem ez a lényeg.



    (én pl. hagyom felsegíteni a kabátot, de nem sértődök meg rajta, ha nem segítenek, mert fel tudom venni egyedül is. meg általában a segítségről: ne udvariasságból segítsenek, hanem azért, mert szükségem van rá. nem gondolom hogy mindent meg tudok csinálni egyedül, mert néha beakad a babakocsi, meg nehéz, meg béna vagyok, és akkor örülök a segítségnek. viszont néha nevetek vagy bosszankodok, ha a férfiak nem fogadják el a segítséget egy nőtől, inkább iszonyatosan szenvednek valamivel...)



    ennyit a lényegtelen dolgokról...



    szerintem a lényeg az emberi kapcsolatokban és pl párkapcsolatokban is a tisztelet és a másik egyenrangúnak (nem egyformának!) tekintése. ebben sokminden benne van, a feladatok ésszerű megosztása, közös döntéshozatal a családban, meg ilyenek.

    viszont nem vagyok hajlandó mártíranyuvá válni, aki feláldozza magát a szent család oltárán és persze nem hálálja meg neki senki. szeretnék később újra dolgozni, a család anyagi fenntartásában is részt venni, és annak is örülök, hogy a párom is kiveszi a részét a család "gondozásából", együtt neveljük a gyereket stb.



    vannak persze radikálisabb feminista elképzelések is, mint az enyém... de most kicsit a diplomámmal kellene foglalkoznom, ha már anyósom elvitte a csimotát sétálni :)))

  • 2007.04.23 11:04:26lencsilany

    Akkor hess innen, Babóka:D

  • 2007.04.23 12:44:58marcangoló

    Anytünde, az idegent idézőjelben akartam. Amúgy meg teljesen egyetértek.

  • 2007.04.23 22:16:46evaandrea

    Babóka,
    szerintem Te az egyenjogúságról írsz...
    A feminizmus alatt én egy sokkal radikálisabb szemléletre gondoltam."a hülye pasik még ezt sem tudják megoldani..." Illetve "minden pasi szemét...és itt jöhet még számtalan negatív jelző.
    Én nem hiszem, hogy kerek a világ férfiak nélkül. Tudom, sok anya és sokkal kevesebb apa neveli egyedül a gyerekét, ill gyerekeit, és boldogan élnek.Mert lehet egyedül is harmóniát teremteni, csak persze sokkal nehezebb. A fent említett szemlélet viszont nem harmóniából, hanem keserűségből fakad. És ez árt szülőnek gyereknek egyaránt.Tudom, milyen nehéz úgy türelmesnek lenni a gyerekkel, hogy az ember legszívesebben a Dunának menne szomorúságában, de közben ő ezt nem veheti észre, hisz legalább ő ne szenvedjen.
    De a rossz dolgok elmúlnak, mert annyi öröm van egy gyerekben. A pozitiv dolgok pozitivakat vonzanak.Eljön a társ is...

  • 2007.04.23 22:17:56Memme

    Hamsa!!! Balfasz memme a mindemegette útvesztőjében... milyen a répagombóc? még csak hasonlót sem találtam így névre... Egyáltalán kb hogy néz ki? Én is rágcsálom nyersen, de néha jó egy kis változatosság :-))

    (merthogy nekem nem a gyerekemnek kellene, mert a kis drágám egyelőre csak elméletben van, hanem magamnak)

    --------------------------------------------

    A feminista élharcosoknak köszönhetően itt északon egyedül kell cincálnom a nehézcuccokat, képesek rámbaszarintani a lengőajtót és fellöknek a boltajtóban a szeretve tisztelt férfiak, nehogy beengedjenek már... Viszont a női dolgozó fizetése ugyanannyi, mint az ugyanolyan munkát végző férfitársé. Most sírjak, vagy nevessek? :-|

    -----------------------

    babóka pedig szívemből szólt a tisztelet és az egyenragúnak tekintés témájában, úgyhogy nem ismétlen "magam".

  • 2007.04.23 22:18:40arwena

    Azért a férfiak is fejlődőképesek. Az én párom szülés után nem tudott eü. betétet venni nekem, de pár nappal később már sikerült beszereznie az általam kívánt és pontosan megadott nevű, lelőhelyű stb. kézi mellszívót - majd még később TELJESEN ÖNÁLLÓAN karácsonyi meglepetésként vett nekem egy nagyon drága, de nagyon jó elektromos mellszívót!

  • 2007.04.24 10:30:19babó

    evaandrea:

    sajnos amit írsz, nagyon jellemző: itthon a feminizmus valami szitokszó, negatív sztereotípia. amit leírtál, az valami olyasmi, mint hogy minden cigány lop. (bocsánat, ez jutott eszembe) és mint ilyen, marhára nem igaz. igen, vannak keserű, meg vannak harcos feministák is. meg vannak olyanok is akik boldogok a családjukkal, többé kevésbé elégedettek az életükkel, és nekik sem kerek a világ férfiak nélkül, de nem akarnak rosszab esélyeket, fizetést, családon belüli erőszakot maguknak, és a lányaiknak. mellesleg a fiaiknak sem. ez is feminizmus, akár hiszed, akár nem. :))



    Memme: igen, Németországban hasonló... folyton összeütköztem az ajtóban a szembejövő férfiakkal :)) könnyű átesni a ló tulsó oldalára. ezért írtam azt, hogy sztem segítséget akkor jó kapni (akár férfi, akár nő az illető) amikor szüksége van rá. csak akkor el is kell fogadni és meg is kell köszönni. sztem nem bűn gyengének lenni. de nem is alapvető jellemvonás.



    arwena: igen azok! szerencsére :))

  • 2007.04.25 21:40:20Memme

    Hát igen, csak kérdés, hogy meghallják-e :-)

  • 2007.04.26 15:35:03Borcsika

    Nálunk Apa vette a legjobb kajákat a fiamnak. Amíg pici volt, és nagyjából mindegy volt neki, hogy mit eszik. Most változó, hogy ki veszi, de tanulságos egy-egy akciója. A mai napig (pedig már másfél éves) le lehet kenyerezni a kölyköt a kecskemétis vadas marhával, meg a kelbimbóval. Nálunk Apa nem kérdez, hoz. Oszt vagy megeszi a gyerek, vagy nem. Olyankor persze törhetem a fejem, hogyha ezt sem, akkor mit. Próbálom meggyőzni a gyereket, ne legyenek előítéletei a kajával szemben, de ő csak ingatja a fejét. Ilyenkor vagy felhívom az apját, és elmondom neki fejhangon üvöltve, nyakig kikenve a cuccal, kár volt újítani, vagy egy óra múlva újra bepróbálkozom a kölyöknél, hátha elég éhes már ahhoz, hogy megegye. A harmadik, elmegyünk venni másikat, ami ugyebár üvöltésbe torkollik, lévén, hogy a gyerek már az éhhalál küszöbén van. Legelábbis szerinte...Ezért jobban szeretem az ilyesmit én intézni, mert soxor egy kedvencből veszek többet is, hogy tutti legyen mit ennie, ha nem ízlik neki az anyja által főzött kellemesen ízesített kaja.

  • 2007.04.26 15:39:53Borcsika

    Kedves "one left penis father", nem kell ezt ennyire mellre szívni, de hidd el néha nem ártana a zsenialitásotokat megkérdőjelezve esetleg önkritikát gyakorolni. Sajnos nem mindig vagytok a helyzet magaslatán, és ha valaki nem "faszagyerek" éppen pont, akkor pontosan a címben szereplő jelzővel illethető. Nem feminizmus, valóság...

  • 2007.05.10 10:08:06petyaaa

    ó, ha tudnátok, hogy tud valaki nézni, ha ilyen esetben nem találkozik tökéletesen a helyszínen, saját kútfőből meghozott választás a saját elvárttal...
    :)

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta