SZÜLŐSÉG

Dexterke és a bébiszitter

2007. április 19., csütörtök 08:25

Már régóta vártam a napra. Bébiszitterem van, jeee, saját bébiszitterem! Akkora király vagyok, hogy csak na, elmegyek és csak magammal foglalkozom! Vagy alszom. Vagy megcsinálom a száz felülést, és senki nem töm közben a fülembe egy papucsot.


Bár közbejött egy munkamegbeszélés, gondoltam, sebaj, mikor, ha nem most. Persze mikor a lyány pontban három órakor megérkezett, Samu húzta a lóbőrt, úgyhogy elhúztam otthonról, bár csak fél ötkor volt a dolgom. Nehogy azt higgye szegény pára, hogy feleslegesen jött!

A szabadságtól megrészegülve kóvályogtam az utcán, és csak tíz perc után jutott eszembe, hogy akkor ki kéne használni a szabadidőt. Jó, gondoltam, bevásárolok, azt úgyis utálok gyerekkel, meg a gyerek is utálja, velem. Negyedóra alatt megvolt, pedig nagyon aprólékosan csináltam. Na de most mi legyen a szajréval, haza ugye nem mehetek, mert Samu épp szokik nélkülem lenni, de semmi gáz, bevágtam a csomagtartóba.

Hirtelen erős hasi fájdalmaim lettek, nemár, elcsaptam a hasam? Biztos a pászka, gondoltam, és tovább sétáltam a napsütésben. Most elmegyek magamnak nézni dolgokat. Újabb tíz perc múlva azt vettem észre, hogy 3 ortodontikus cumival lettem csak gazdagabb. Vajon otthon minden rendben van? Lehet, hogy félrenyelte a túrórudit, a lány meg nem ismeri a Heimlich-féle műfogást. A legjobb lesz, ha arra sétálok, hogy áll-e a ház előtt mentő. Nem állt, de lehet, hogy már elment.

Akkor felmegyek, döntöttem el, az élelmiszerek úgyis megromlanak a kocsiban. Persze kulcsom nincs, mert azt a lánynál hagytam, na majd felcsöngetek. Semmi. Még egyszer. Biztos elmentek a parkba. Most menjek én is arrafelé? Á, az olyan, mintha kémkednék. De ha ez a csacska teremtés elkezd telefonálni, nem néz oda egy pillanatra, egy büdöslábú hatéves pedig véletlenül fejberúgja Samut? Érdekes, ez a gyomordolog meg egyre erősebb. Mintha pillangók lennének a hasamban, hogy Shakespeare nyelvén szóljak, de annyira, hogy le kellett ülnöm. Nem, nekem nincs pánikrohamom, nem vagyok hisztériás!

Szépen felállok, és elsétálok a könyvesboltba, könyveket nézni, mert az jó, és mert azt pláne nem lehet gyerekkel. Ulpiusház, nagyszerű. Az új Spiró? Meg itt az a Pamuk, amit már régóta… Gyerekekről szóló könyvek vannak, kéremszépen? Persze nem sokáig lébecoltam a szentélyben, mert a lábam is elkezdett remegni. Az lesz a legjobb, ha most elmegyek, és beülök a kávézóba, majd ott csendben megvárom a fél ötöt. Nahát, hogy pont a park mellett van…! Ja persze, emlékszem vissza, azért beszéltük meg ezt a helyet, hogy ha bármi van, hamar hazaérjek.

Természetesen az asztalomról belátni az egész játszóteret, és bár próbálok nem oda nézni, magamban már felmértem mind a nyolc narancssárga babakocsit, mind a tizennégy szőke, egyévesforma kisfiút és mind a harmincnyolc barna lófarkas hölgyet. Egyik se az. Akkor biztos elmentek a Margitszigetre. Úristen, és ha belefújja a szél a Dunába? Kellett nekem ezt a könnyű kis sportkocsit választanom!

Munkapartnereim kedvesek, aranyosak, én próbálok úgy tenni, mintha a mondanivalójuk eljutna az agyamig. Nem könnyű, de próbálok szájról olvasni. A címkefelhő és a tutorial demo szavaknál feladom, kikéredzkedek a mosdóba. Basszus innen nem látni a játszóteret. Biztos nem veszik észre, ha egy pillanatra kiszaladok, majd azt mondom, kakiltam, még az is kevésbé ciki. Persze sehol senki, Dexterke vissza, jövendő munkaadóim furcsán pislogtak, de mindkettőnek van gyereke, biztos megértenek.

Csöng a telefonom, a szívem egy pillanatra leállt. Mi történt, hol vagytok, menjek oda? sikoltom. Pillanatnyi csönd után a lány közli, hogy hazaértek, uzsonnáznak, minden rendben. Huhh – gondolom, de hülye is vagyok. Végre visszajön a hangom, megbeszéljük a tagfelhőt aztán szépen elköszönök, hazasétálok, és megfogadom, hogy jövő héten gőzfürdőbe megyek.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.19 09:47:16Szilvesszter

    Elkezdődött a leválás. Megcsináslsz két projektet, s azt veszed észre, csak zsebpénzért jön haza.



    :-)



  • 2007.04.19 12:14:59katjana

    dexterke,mennyi idő volt az összeszoktatás a sitterrel? vagy alváaból ébredésre először látta őt samu?? (asszem viccnek szánom, de nemtom,hogy megy ez)

  • 2007.04.19 12:31:48pat

    dexterke,
    nagyon jót mulattam az írásodon, tényleg:))
    ismered Efraim Kishon humoreszkjeit? na, pont az a stílus, még sok ilyet kérek!

  • 2007.04.19 12:36:42dexterke

    hogyne ismerném, tőle lopok :))

    Katjana: igazából már ismerte, többször találkoztak, csak kettesben most voltak először. Nemtudom, mi a jobb, a fokozatos összeszoktatás vagy a mélyvíz. Mert azt hinnéd, hogy hű de nehéz lesz, tuti nem marad meg idegennel, aztán meg kiderül hogy csak neked csinálja a fesztivált, másokkal kisangyal.

  • 2007.04.19 12:47:53pat

    amúgy nálunk akkor volt egyedül sírás, amikor véletlenül úgy alakult, hogy alvás közben adtuk át a lányunkat az aktuális bébicsősz rokonnak, és előtte elfelejtettük neki - mármint a lányunknak - elmondani, hogy amikor felébred, nem mi leszünk ott. így aztán ébredéskor úgy érezhette, hogy orvul otthagytuk, szóval teljesen jogos volt a felháborodása. azóta mindig odafigyelünk arra, hogy elmondjuk neki, hogy hova megyünk, meddig, ezalatt ki fog rá vigyázni satöbbi, és azóta remekül működik a dolog, sosem sír.

  • 2007.04.19 13:24:26pat

    na, mingyá gondoltam, hogy nem véletlen a stílusbeli hasonlóság:) nekem nagy kedvencem, 100-ik olvasásra is hangosan röhögök rajta. akkor biztos ismered azt is, amikor a bébicsőszük gyanúsan mindig ráér, ezért megsajnálják, és megpróbálnak pasit szerezni neki. de rémlik egy másik is, ahol nem mernek idő előtt hazamenni, nehogy megharagudjon rájuk a csősz, úgyhogy a lépcsőházban fekszenek le, vagy valami ilyesmi..:)) na, ha hazaérek, elő is veszem, és újraolvasom.

  • 2007.04.19 14:10:40marywolf

    Én Szegeden sitterkedem, meg barátnő gyerekezem,összeszoktatáshoz nálunk az vált be, hogy elöször csak úgy mentem mint aki az anyuval beszélget, közben természetesen kialakult spontán játék meg meseolvasás a gyerköccel, ilyenkor lett mesélve, hogy na ez az az egyed, aki vigyázni fog rád néha, meg játszani mint most, amikor anyu elmegy vmerre. Ha kitörö örömmel fogadja, akkor anyu le is léphet, vagy másnap. Ha bizonytalan, akkor bedobunk közös játszóterezést.
    Még soha nem volt olyan, hogy két alkalomnál tovább tartott volna az összeszoktatás, vagy csak én vagyok túl jó sitter:)
    Meg egy kicsit beképzelt is, na jó, szerintem jól csinálom, de talán csak azért mert tényeleg szeretem a gyerekeket és ha kell órákig játszok velük a szőnyegen, meg szaladgálok a játszótéren.
    Na csak ennyit, ha van kérséd, hogy milyen az egész a sitter oldalásól, akkort nyugodtam mondjátok, az anya oldalt sajna még úgysem ismerem.

  • 2007.04.19 14:33:48marywolf

    Megj. jobb, ha a világnézeted, meg a nevelési elveid egyeznek a siterrel, pl mi keresztények vagyunk, megszoktam, hogy keresztény családoknál dolgozom, azaz van ima evés előtt, még akkor is ha nyomkodott répa a becses ebéd, van ima esti lefekvésnél, nincs tv, általában készülék sincs. Szóval én nem biztos hogy tudnék mit kezdeni egy kimondottan ateista család csimotájával (nem ítélem el a családot, csak más elvek szerint élünk).

    És ez egy látványos kölünbség, de ami neked fontos a gyermekeiddel, abban egyezze meg a sitterrel, pl én totál csoki meg szörpi meg iszony mennyiségü édesség , meg kóla ellenes vagyok, nekem könnyü, én nem is szeretem az édes ízeket, de pl én senki gyerekének nem adok édességet, még akor sem, ha bent van a csoki a szekrényben, ezt a családok tudják rólam, kész, ha valakinek nem tetszik, nem kell alkalazni,

    De ez fordítva is lehet, pl nem akarod hogy gyermeked minden nap fagyizzon a sitter meg jo fej akar lenni és rendre megfagyizatja, tudom, hogy ezek kis apróságok, de sok múlik ám rajta,

    A mi meg a legfontosabb, az a fegyelmezés kérdése, csak mert van aki azt mondja hogy rá kell csapni a csimota kezére, van aki szerint eréjesebb hangon kell szólni, én csunyán szoktam nézni, ez a 11 es osztályban is bejon ahol tanítok föleg hogy ott nem csaphatok rá a kezére. Szóval ha mód van rá, ugyanugy fegyelmezzen az anyu mint a sitter, csak mert a gyerek akkor könnyebben fel fogja venni a ritmust és nem kell azon filoznia hogy mit kinél csinálhat meg milyen áron, és nem neveljük belé, hogy keresse csak a kiskapukat, ha a sitternél nem lehetett majd anyu hazajön és megcsinálja, vagy fordítva, okosak ám, engem is vett már palira 3 éves, pedig 3 diplomám lesz az év végére.

  • 2007.04.19 14:47:31katampusz

    én mindkét oldalt ismerem :)

    szerencsém volt, mert olyan családok életébe csöppentem, akiket gyorsan megszerettem, és akik nevelési elveivel azonosulni tudtam.

    bizalom nélkül pedig el sem lehet kezdeni.

    tudni kell, hogy a bébiszitter nem pont úgy csinálja a dolgokat, mint a szülők. pl kaptam mindig a tippeket, hogy ha nyűgös a gyerek, mivel lehet leszerelni. nekem nem mindig jött be az, ami a szülőknél tuti módszer volt. de kialakultak saját trükkök, közös rituálék a gyerekekkel.



    most, hogy szülő lettem és sokszor vesszük igénybe két tündéri pótnagyi segítségét, rálátok a másik oldalára is :)

    igen, mindig telefonálok haza, hogy mi újság, hogy már indulok haza. de tudom, hogy a pótnagyink cumiellenes, ő nem teszi a fiam szájába, anélkül altatja el. engem nem zavar, bár szerintem lényegesen egyerűbb dolga lenne a cumi segítségével.

    nem izgulok. legfeljebb azért, hogy biztosan ordít mint a fába szorult féreg, és ilyenkor nem is tudom kit sajnáljak jobban, a pótnagyit, vagy a fiamat. mondjuk ez benne van a pakliban, főleg ha azt vesszük, hogy fiam átlag naponta háromszor rendez oltári nagy üvöltést. :)

  • 2007.04.19 15:30:46cantaloupe

    En 6 evet szitterkedtem Ausztriaban. Mindenfele-fajta csaladdal talalkoztam, de a legtobbjenel szerettem dolgozni, sok szulo teljes tekintellyel ruhazott fel es nem kerdojeleztek meg, hogyan nevelem a csimotajukat. Persze testileg fenyiteni barmilyen formaban tilos, meg a kezreutes is.

    Volt, ahol "mely vizbe" dobtak, a szulok dolgozni mentek en meg ott maradtam a kicsikkel, beszoktatas nuku. De a legtobb helyen egy delutant toltottunk kozosen, es fokozatosan noveltuk az oraszamot. Altalaban delutani orakra kellettem.

    Volt anyuka, aki eleinte orankent hivott, de volt olyan is, aki siman elment szinhazba es ram hagyta a ket magas lazzal, hanyassal kuzkodo gyereket.

    A legdurvabb anyuka 2 hettel a szules utan ment el koktelpartira, ugy otthagyott a picivel, azt sem mondta, mikor evett utoljara, meg annyit kialtott utanam, hogy furdessem meg. Pedig mondtam neki, hogy ujszulottel nincs tapasztalatom, inkabb nagyobb gyerekekkel. Azert tuleltem, de belegondoltam, hogy mi lett volna, ha egy kezdo, nemetul alig tudo 19 eves lanyra hagyja a picit, aki eleteben nem keszitett el tapszert. :O

  • 2007.04.19 15:33:59cantaloupe

    Szerintem a legfontosabb a szitter keresesenel az, hogy bizz benne, tudd, hogy feltalalja magat es hogy NEM uszitja ellened a gyereket SOHA.



    A 6 ev alatt olyan szitterrol is hallottam, aki anyuka kivansaga ellenere adott csokit, teveztette a gyerekeket.



    Egy kirugott szitter pedig bosszubol elvitte a fonoknoje nehany ekszeret es meregdraga fehernemujet...tudnek meg meselni. ;)

  • 2007.04.19 15:43:46Alvomacko

    Nekem a kedvenc könyvem a Dadusnapló.

    Egy szitter szemszögéből mesél dolgokat.

    A hetekben olvastam el legalább harmadjára. :-)

  • 2007.04.19 15:47:01cantaloupe

    Alvomacko, abban a konyvben sok igazsag van. Majdnem mindent ateltem, amit Nanny, ha nem is olyan durva formaban. Nekem angolul es nemetul is megvan, nem ist tudtam, hogy magyarra leforditottak mar.



    Szeptemberben jon a film is, ha erdekel, Scarlett Johansson jatssza majd a szittert.;)

  • 2007.04.19 15:52:28aisia

    Nekem a legjobb az volt, hogy a bébiszitter használta a férjem (céges) laptopját, néha az enyémet, kölcsönvette a dvd-ket, a ruháimat, telefonált a vezetékesen, felhozta a pasiját, a barátnőit, kutyával-macskával, egérrel(!). Amúgy orvosira járt, eszembe se jutott ellenőrizni váratlan hazaugrásokkal. A gyerek persze imádta őt:)Ez addig ment, amíg a fiam el nem kezdett beszélni...

  • 2007.04.19 15:53:36Alvomacko

    cantaloupe: hallottam róla. Mármint a filmről. Hogy lesz. Már alig várom! :-)



    És te hogy tudtál kiszállni? És olyan gazdag családoknál voltál? Hihetetlen az a nő, Ms. X.

  • 2007.04.19 18:44:29cantaloupe

    Alvomacko: azert nem a New York-i elitnek dolgoztam, de fogalmazzunk ugy, hogy olyan embereknek, akiknek volt mit a tejbe apritani. ;) Ertem ezalatt a tobb kocsit, sieles az Alpokban, gyonyoru felujitott szazadeleji villak dizajnos butorokkal. De tudod, az osztrakok sporolasban tultettek a skotokon. Ha veletlen eltortem egy kritalypoharat, levontak a fizetesembol-azert kivancsi lennek, hogy o mit szolna, ha veletlen kesobb er be a munkahelyre es levonjak azt a felorat...szoval voltak kicsinyes huzasok.



    Pedig ugy erzem, sokat tettem az asztalra, vittem a gyerekeket korizni, gyerekmuzeumba, sutottem veluk karacsonyi sutit, este ha en fektettem oket sajat kutfobol kitalalt meseket meseltem, es ha este 6-kor a tarsas kozepen voltunk, nem hagytam ott oket sak mert "lejart a muszak". Igyekeztem Mary Poppins nyomdokaba lepni, bar hibaim persze voltak boven...nagyon nehez turelemmel, kovetkezetesen nevelni mas gyerekeit.



    Olyan extrem egyik sem volt, mint Mrs. X, bar nehanyukban megvolt egy-ket tulajdonsag. A tobbi szitterrel minden szombaton talalkoztunk a torzspizzeriankban, ott beszeltuk ki a csaladokat. Volt olyan csaj, akire a fonoknoje egeszalakos furdoruhat parancsolt, mert jol nezett ki a csak bikiniben, a fonokno meg felt hogy az ura nem ot fogja stirolni.

    Mondjuk a felelem nem mindig alaptalan, mert egy cseh bebiszitter tenyleg osszeallt apukaval, ma mar hazasok, kozos gyerekekkel.



    A leggyakoribb panasz az alulfizetettseg volt, ill. a megegyezesnel sokkal tobb munka. A legtobb szittert ugye -ellenben az au-pair-ekkel/bejaronokkel- gyerekvigyazasra veszik fel, KONNYU hazimunkara. Ertsd alatta mosogatogep kipakolasa, egyszeru ebed keszitese, esetleg vasalas. Ehhez kepest volt olyan csalad, ahol tataraztatni akartak velem, festes utan a szonyeget felsikaltatni.



    Egy magyar csaj nagyon kifogta: a szulok valofelbel voltak, es nagyon meg akartak tartani, hogy a gyerekeknek ne legyen plusz trauma a szittyo elvesztese is. Elvittek a Kanari-szigetekre a baratjaval egyutt, vettek neki egy Ford Fiestat, amit mindig teletankoltak es busas fizetest kapott.



    A legtobb helyen engem is baratkent, csaladtagkent kezeltek, veluk ettem stb. A fizetesem is nagyon jo volt, mondjuk en eleve nem vallaltam el olyan munkat, amiert hetente 80 eurot adtak volna, cserebe 3 gyerek, kutya-macska-haztartas ellatasa. Azert annal nagyobb az onbecsulesem.



    Tovabb is van, mondjam meg? ;)

  • 2007.04.19 19:01:30cantaloupe

    A hibakaert bocsanatot kerek, de ha hosszu a szoveg, gyorsan elnyomom, mielott elszall. ;)



    Hogyan szalltam ki? Egyetemre jartam mellette delelottonkent, ugyhogy a tanulmanyok vegeztevel hazakoltoztem. De megvallom oszinten, 6 ev utan kicsit belefasultam, es nem a gyerekek miatt (bar akadt koztuk is kemeny dio, renitens, szofogadatlan), inkabb a szulok miatt. Mert neha ugy ereztem, hogy ok mas ertekeket kozvetitettek. Hiaba probaltam elerni, hogy a gyerekek hasznaljak a koszonom-kerem-szia kifejezeseket, ha a szulok fittyet hanytak ra.



    Akiknek dolgoztam, azok 35-40 ev felett vallaltak gyereket, igy nyilvan faradtak voltak munka utan es sokszor rahagytak a dedre a dolgokat. Engem meg azert fizettek, amire nekik mar a 4. x felett nem volt energiajuk: hogy homokvarat epitsek, terdencsuszva ugassak es orakig legozzak.



    De vegso soron nem banok semmit, van egy kis mappam, ahol a gyerekektol kapott kuriozumokat, kezzel keszitett gyongyfuzereket, csillagokat, rajzokat orzom. Erzelmileg nagyon sok jott vissza a kicsiktol. :)

  • 2007.04.19 19:06:50Alvomacko

    cantaloupe: szép lehetett, a nehézségek ellenére is. Én sohasem szitteltem, illetve csak a sjátjaimat. :-)
    De kicsit sajnálom, hogy kimardt az életemből. De lehet, hogy egyszer még megpróbálom. :-)

  • 2007.04.19 19:18:23cantaloupe

    Hu, Alvomacko, sajat utan nehez maset vallalni, az biztos. Miota meghazasodtam, sajat babat szeretnek, most mar nem tudnam olyan lelkesedessel csinalni, mint 22 evesen, egyszeruen kinottem ebbol a szerepkorbol. ;)



    A sajatnal annyival konnyebb, hogy oket "leadhattam" es masnap ujult erovel, feltolodve kezdtem a napot megint. Annyival nehezebb, hogy elsosorban anyuka elvei szerint kell nevelni, akkor is, ha neked ez nem tetszik. Mondjuk igy a jo, hisz dadusok jonnek-mennek, de az anya mindig marad, neki kell tudnia...

    A masik nehezseg a genetikai kapocs hianya. Ha a sajat gyerek rendetlen, nagyszaju, akaratos stb. akkor esetleg konnyebb kezelni, ha a sajat gyerekkori tulajdonsagaidat fedezed fel, hisz jobban megerted a motivaciokat. En legalabbis igy latom.



    A legszebb sztori talan az volt, mikor egyszer elloptak a penztarcam es nagyon le voltam kokadva, mire az a kisfiu, akire vigyaztam, kihalaszta a malacperselyebol a feltve orzott 10 schillingjet es oda akarta volna adni. Pedig az ket tabla Milka ara volt akkoriban...



    Masik nagy elmenyem, mikor a 18 honapos ikrek a darazscsipte combomat csokolgattak egyszerre, mint a golyoszoro, "megpuszilom a bibidet!" felkialtassal.



    Ezeket a kis anekdotakat soha nem felejtem el. :)))

  • 2007.04.20 07:11:58Memme

    Barátnőm gyerekeire felügyeltem sokat, két bűnöző, néha rettentően kihzotak a sodromból :-)) De amikor anya hazajött és még elindultam hazafelé mindig mondták, hogy ne menjek és vacsizzunk együtt és ugye én mesélek estimesét?! Tudjátok mi volt a legjobb az egészben? Hogy anya sosem volt féltékeny, amikor a kis hülyék rámrontottak "Memme, úgy szeretlek!" felkiáltással, csak örült, hogy jól kijövünk. Nyáron jönnek látogatóba és nagyon várom :)

  • 2007.04.20 07:32:43Kornélia:Lia

    Nekem nincs kire hagynom a lányomat. Soha. Én mindenhova magammal cipelem, még a kozmetikushoz is.Mindent vele csinálok, a nap minden pesrcében velem van.

    A fiam ugyan 14 éves,de nem merem őket magukra hagyni...Mindig bennem motoszkál, hogy hátha történik valami.A rokonaim pedig egy másik országban (Szlovákia) laknak,a férjem rokonai, családja is szerte szét él a világban.Tehát maradok én. Soha nem gondoltam baby-sitterre, mert sosem tudni milyen a személy.Idegenekre nem bíznám a gyerekem.Se most, se később.3 éves lesz kislányom, jól megvagyunk. Csajos napnak nevezem azokat a napokat, amikor nincs takarítás, nem kell főzni, csak magunkkal foglalkozunk:sétálunk, játszunk, leülünk a kedvenc kis cukrászdánkba (nem sütire: 100% narancslé, pogi)és itt-ott betévedünk egy-egy butikba,ahol a lányom megkérdezi: "Anya póbálsz???" Szép!! Csókkal válaszolok.

    Ha pedig hazautazom szülőföldemre, akkor hagyom néha a nővéremre vagy a keresztanyjára.De az is csupán 1-2 óra.Szokás kérdése csupán. Nekünk minden programunk közös, és ez így jó, ahogy van.

  • 2007.04.20 08:26:50titi

    Eljött az igazság pillanata! Ma tök egyedül elutazom a fővárosba, én, a vidéki kétgyermekes anyuka! (Másfél év után először!)

  • 2007.04.20 08:57:26marcangoló

    Titi, hajrá! Ügyesen!

  • 2007.04.20 13:39:20szkanya

    Nálunk nincs bébiszitter, Mami van. 1 éves elmúlt Kende, mikor egyedül is maradtak több órára. Én akkor jöttem rá, mi is folyik itt valójában, amikor a szokásos pár száz "ellenörző" telefonom egyikénél a Mami nevetve aszonta, kiváncsi volt, most meddig bírom. Most 1-2 csörrenés/alkalomnál tartunk a szoktatásomban, egész jól bírom.

  • 2007.04.21 08:33:19titi

    Tegnap megtapasztaltam: a VILÁG még mindig megvan :)))

  • 2007.11.24 21:23:45weeyoulee

    Igen, ez a bibipuszilgtós dolog nekem is abszolút ismerős:-) Leutóbbi "védencemnek" (most kétéves kislány) volt .főkleg régebben az asuokása, hgy ha meglátta hogy be van kötve vmim, mindig adott rá puszit...meg egszer rémnéz vígasztaló tekintettel és azt mondja: "megggyógyul"..éas másnap, mikor ismét mentem vigyázni rá és már nem ovlt bekötve a seb, rákérdezett, hogy meggyógyult a bibid? :-) annyira édi!

    Amúgy is tüneményes kislány, hamar összeszoktunk (amúgy minden kis védenccel)...olyan egyéves körüli volt, mikor vigyázni kezdtem rá (anyuka engem is napi többször hívogatt az elején, hogy minden rendben van-e, de elég intenzíven belevágtunk, azon a héten minden hétköznap mentem délutánra)... és mikor legelőször mentem hozzájuk, még bemutatkozni, úgymond (mert a csláddal régebb óta ismertük egymást, találkoztukn párszor), a kicsi meglátott (akkor oylan 1 hónapja láthatott utoljára), nézett rám egy darabig, majd kinyújotta felém a két kis édi pufók karját és azt mondta: "szijaa!" :-)

    most nyáron meg, mikor nem látott egy hónapig, mert vagy egyetemi elfoglaltásgaim adódtak, vagy nem voltam Budapesten, és ismét elmentem hozzájuk (attól félve, hogy a gyerek egyátalán emlékszik-e még rám), rámnéz a gyerek és nagy szemrehényóan azt mondja: "Hol voltál?"

    szóval vannak iylen édi történetek. :-D

  • 2007.11.25 09:52:16Atina

    Én au pair voltam 2 évig Londonban. (Au pair - olyan gyerekvigyázó, aki bent lakik a családnál + kis házimunka). Nem tudnám elképzelni, hogy egy idegen masírozzon a házamban. A 2 éves kislány pár hónap után már anyának szólított.

    Persze, ha valakinek nincs más megoldása, mert nagyi messze van, akkor egy babysitter lehet szükségállapot.

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta