SZÜLŐSÉG

Betiltották a féléves magzatok abortuszát Amerikában

2007. április 19., csütörtök 13:11

Az amerikai legfelsőbb bíróság szerdai döntése szerint nem sérti az amerikai nők alkotmányos jogait az a szövetségi törvény, amely tiltja a terhesség viszonylag kései szakaszában történő abortusz egyik módját, így érvénybe léphet a sokat vitatott jogszabály.



2003-ban született a törvény, de nem léphetett életbe mostanáig, mert ellenzői alsóbb fokú bíróságokon megtámadták, arra hivatkozva, hogy a kongresszus által elfogadott és George Bush elnök által aláírt jogszabály csorbítja az amerikai nők abortuszhoz való alkotmányos jogát, írja az MTI.

A legfelsőbb bíróság 5:4 arányban meghozott szerdai határozata szerint a törvény ellenfelei nem tudták bizonyítani a jogszabály alkotmánysértő voltát. A törvény ellenfelei azzal az érvvel értek el sikereket az alsóbb fokú bíróságokon, hogy a kérdéses jogszabály még arra az esetre nézve sem tesz kivételt, ha veszélyben forog a terhes nő élete.

A törvény által tiltott módszert a terhesség harmadik és hatodik hónapja közötti időszakban történő művi vetélések esetén alkalmazták mostanáig. Lényege: mintegy megindítják a koraszülést, előidézik a magzat lábainak és törzsének "világra jöttét", majd kiszivattyúzzák a koponyaüreg tartalmát, hogy megkönnyítsék a fej eltávolítását. A módszer ellenzői "részleges szüléssel történő abortusznak" nevezték el az eljárást, mivel a magzat még él a folyamat első szakaszában.

A legfelsőbb bírák utaltak arra határozatukban, hogy a törvény alternatívákat kínál eme eljárás helyett, például azt, hogy az orvos injekcióval megöli a magzatot, mielőtt eltávolítaná az anyaméhből. A törvény ellenfelei szerint a jogszabály által kínált alternatív módok bizonyos esetekben veszélyeztethetik a művi vetélést kérő nő életét.

A legfelsőbb bíróság konzervatív és liberális bírái élesen ellentétes véleményeket fogalmaztak meg a döntés előtti vitában, de a szavazásnál a konzervatív álláspont került többségbe, tudósít az MTI.

Az Egyesült Államokban évek óta nem történt komoly kísérlet az abortusz alkotmányos betiltására, noha az célkitűzésként szerepel a Republikánus Párt programjában. George Bush elnök ellenzi az abortuszt, csak abban az esetben tartja elfogadhatónak, ha a magzat nemi erőszak vagy vérfertőzés következtében fogant meg, illetve ha a terhes nő élete veszélyben forog. Az elnök ugyanakkor már jó ideje igyekszik eloszlatni a mérsékelt szavazók aggodalmait annak hangsúlyozásával, hogy még nem érett meg a helyzet az abortusz betiltására.

A mostani legfelsőbb bírósági döntéssel lezárt vita annyiban eltért a művi vetéléssel kapcsolatos korábbiaktól, hogy ebben az esetben nem az abortusz betiltása volt a vita tárgya, hanem a művi vetélés egy bizonyos módjának alkalmazhatósága.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.21 09:01:04Hicudzsi

    Önmaguk, vagy az orvosuk aki nem figyelmeztette őket.



    De azért ezen a poszton a meddőséggel riogatni a nőket akik a felelősségteljes fogamzásgátlást választják elég érdekes jelenség.

  • 2007.04.21 09:06:30marcangoló

    Még egy adalék a hormonos spirál mellett. A dokim nekem azért is kimondottan javasolta, mert alkatilag feltehetően hajlamosabb vagyok a méhvérzésre, daganatokra, ilyesmikre. Szerinte a minimális hormontartalom kimondottan jót tesz ebben az esetben- valószínűleg amiatt, mert nyugalomban tartja az ivarszerveket. Én egyelőre gondolkodom, mert nem döntöttük el, hogy szeretnénk-e még babát. Úgyhogy azt veszéltük meg a dokival, hogy amíg nem tuti, hogy nincs több baba, addig marad a hagyományos tabletta, aztán később spirál. Én is végiggondoltam mindent. Évtizedekig nem szednék gyógyszert (eddig sikerült kb . másfél évenként egy- egy hosszabb szünetet hagyni), gumi, számolgatás, pesszárium nekem nem megbízható és nem is kényelmes- tudom, hogy az, de nekem nem elég. :-) Kérdeztem a petevezeték - elkötést is, de a doki nem támogatta igazán (szerinte simán lehet, hogy utána még hormont kéne szednem, akkor meg inkább a spirál). Én erre jutottam, aztán majd meglátjuk.

    Egyébként még azt is mondta, hogy ha a cerazette mellett rendesen menstruál az ember, az a legtutibb módszer.

  • 2007.04.21 09:12:06csepke

    Borkata:"Más meg éveken keresztül küzd, hogy kisbabája lehessen."
    Ez szerintem nem igazán hatja meg azt akinek per pillanat bevállalhatatlan egy gyerek. Ez olyan mint amikor a gyereknek azt mondják hogy: edd meg a tökfőzeléket, mert örülj hogy a világnak erre a szerencsés felére születtél vannak afrikában éhező gyerekek is akik örülnének ha ilyet kapnának!
    Na ki az aki erre gyerekkorában neki állt belapátolni, ha teste lelke addig nem kívánta?

  • 2007.04.21 09:25:47Alvomacko

    thais: te riogatsz enegm! :-) Én eddig egyetlen egyszer tartottam 3 hónapos szünetet.

    Most mi lesz velem? Ajjjajjjaj. :-(

  • 2007.04.21 09:26:47kaposztalepke

    Hicudzsi: szertinem a lehető legjobban választottál a saját feltételeid ismeretében. Amúgymeg van szoptatás alatt is szedhető gyógyszer, én az első szülés után szedtem pár hónapig...de ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy ha már hormon, akkor jobb a helyileg ható kis mennyiségű (mint a hormonos spirálban), mint a tabletta, ami helyből véráramon át, májon mindenen átmegy.



    És attól függetlenül, hogy nem vagyok húdenagy abortusz-párti, minden abortuszos helyből elítélése ellen vagyok én is, és jópár dologban igenis egyetértek pafff-fal...igenis lehet olyan helyzet, ahol nem felelőtlenségről van szó, hanem arról, hogy minden körültekintés ellenére lett olyan a szituáció, ahol talán az a kisebbik rossz. És erről csak az anyának meg az apának van joga dönteni. Most nem azokról beszélek, akik lusták védekezni, és hússzor rohannak ab-ra..hanem arról a sok másik nőről, akik igenis belezakkannak, fáj nekik, de vmi miatt olyan helyzetbe kényszerülnek, hogy ez még mindig jobb. És sokan bele is zakkannak, nem kell még egyet rúgni rajtuk..

    A beteg babáknál is előjöhet ez a kérdés...lehet vitatkozni, hogy ki a felelőtlen, aki megöli a 20. héten a pocakban, vagy aki megszüli, és ezzel mondjuk 3 év intenzív kórházi vegetálásra és szenvedésre ítéli a gyermekét, saját magát meg a családját meg egy életre tönkreteszi, amikor esetleg lehetne esélye köv. problémamentes terhességre...szóval ez kemény döntés, és amíg az ember maga nem volt benne, nem nyilatkozhat. Kívülről persze köünnyű mondani, hogy egy beteg gyereket is szeretnék, gondoznék, stb..okés, csak míg egy csecsemő ha beteg is, de pici, aranyos, pelenkázod, babusgatod, még nem olyan vészes a különbség..aztán amikor serdülőként, meg felnőttként is pelenkázod meg székben tologatod és csak néz ki a fejéből:((( Ezekben mindenki tönkremegy...

    De lehet egyszerűbb helyzet is, ahol "csak" mondjuk nevelőintézetbe kerül egy nem kívánt gyerek (botorság lenne azt hinni, hogy mindne nem kívánt baba szépen pár hónaposan szerető nevelőszülőkhöz kerül)...vagy egész életében éreztetik vele, hogy őt nem akarták..és azt kívánja tiniként, hogy bár soha sem született volna meg és jönnek az öngyilkossági-kísérletek, kábszer, vagy "csak" egy életre összezakkant ember, aki soha nem lesz képes normális emberi kapcsolatokra..



    Ez most mind csak hülye példa volt, de a diktatorikusan abortusz-ellenzőkkel nem értek egyet, nem tudhatja, hogy más más szituban mit érez/gondol, és nem kell minden abortuszost egy kalap alá venni. És kívánom midnenkinek, hogy soha ne kerüljön olyan helyzetbe, hoyg erről kell döntenie...de igenis bármi bárkivel előfordulhat, és nem 100%os egyetlen módszer sem..persze lehet növelni a biztonságot, meg kombinálni dolgokat, de semmi nem tuti.

  • 2007.04.21 09:27:22szanna

    A hivatásomból kifolyólag rengeteget olvasok a fogamzásgátlásról, nemcsak ismeretterjesztő, hanem szakmai cikkeket is. A mai fogamzásgátló tablettáknál már nem kell szünetet tartani (persze nem ismerem az összeset, így ha valaki olyat szed, ahol orvos javasolta az időnkénti szünetet, az legyen szíves írja meg).



    Ha kisbabát szeretne valaki, akkor ajánlják, hogy 3-6 hónappal a kívánt fogamzás előtt, hagyja abba a tabletta szedését.



    Arra nézve, hogy a tablettaszedő hölgyek között több lenne a ténylegesen meddő, még nem találtam statisztikai adatokat. Ha van valakinek forrása, és megosztaná velem, nagyon szívesen venném. A szájhagyomány útján terjedő "tényeknek" nem hiszek.



    Amúgy most már nem szednék fogamzásgátlót, mert 21 évesen amellett lettem várandós, és az ikerbabáim közül egyet annak köszönhetően vesztettem el. Hálát adok az égnek, hogy a fiam teljesen egészségesen született meg, annak ellenére, hogy a 10-12. héten a tesója elhalt.

  • 2007.04.21 09:32:53marcangoló

    Káposztalepke, én még sosem találkoztam olyan szülővel, aki úgy élte volna meg, hogy az ő gyereke csak néz ki a fejéből... Mindenki tud kommunikálni a saját gyerekével, és gyakran sokkal többet ki tud hozni belől, mint egy idegen. És hát van, amikor többet is lát bele, mint amire a gyerek képes. Bár ezt nagyon nehéz megítélni.

  • 2007.04.21 09:34:48marcangoló

    Én nagyon hiszek abban, hogy a súlyosan sérült gyerekek fejleszthetők, és kiegyensúlyozott, boldog életet élhetnek. Én ennek a tudatában vállalnék egy sérült gyereket, de én teljesen más cipőben járok, mint aki sosem szembesült ezekkel a kérdésekkel, csak, amikor kiderül, hogy baj van a gyerekkel. És még így is kegyetlenül nehéz, mert a világ nem tolerálja a fogyatékos gyereket- és a szüleit sem.

  • 2007.04.21 09:41:58Alvomacko

    kaposztalepke: egyetértek veled!

    Én pl. nem tudnék egy beteg gyermeket odaadással gondozni. Nem érzem magam képesnek rá. Dobhatjátok a köveket, ez van.

    Nekem szükségem van, hogy néha a magam feje után mehessek, hogy ne kössön senki gúzsba, hogy azt tehessem, amit akarok. És egy NAGYON beteg gyerek mellett ezt nem lehet. Tönkretenném az ő életété is, meg az enyémet is. És egy életen át vádolnám magam miatta.

    De ugyanakkor meg mindig ott van, a de mi van ha mégsem lesz annyira beteg? Mint ahogyan vannak itt is példák szép számmal. Ha elvetetném, ez sosem derülne ki, tehát tudnám magam azzal nyugtatni, hogy mégis beteg volt.

    De ha megszülöm és mégis beteg, akkor verném a fejem a falba, hogy az orvosok is megmondták.



    Én senkit nem ítélek el egyikért sem. Mindenki másban hisz, máshogy éli az életét és én mindenkire felnézek, aki jól éli az életet, még akkor is, ha az nem az én normáim szerint van.



    Már egyszer én is kérdeztem, hogy mi a biztosíték, hogy egy örökbeadott fogadott baba boldog, teljes életet fog élni? És ő hogyan tudja majd feldolgozni, hogy örökbeadták? Hogy az anyukájának nem kellett? Eddig mindig csak a szülők szempontjából néztük az örökbefogadásokat. De a gyerekek ezt hogy élik meg?

    Az én lányaimat pl. sokszor agasztja, hogy ők talán csak örökbefogadott gyerekek.

    Előfordul, hogy a kamasz örökbefogadottak elfordulnak a nevelőszülőktől. Mert hiányoznak a vér szerinti szülők. És volt már rá példa, hogy visszament az alkoholista, munkanélküli anyához a gyerek, csak mert ő az igazi anyja.

    Ekkor már nem egy emberélet sérül, hanem legalább 3-4 (igazi anya+gyerek+nevelő szülők).



    Nnna, megint hosszú lettem. Bocs.

  • 2007.04.21 09:42:51csepke

    A sérülés sem mindegy milyen mértékű. Egyik rokonunk huszonéves fia intézetben él, mert noha sem pelenkázni sem tologatni nem kell, azért minden percben figyelni kell/ene rá, egész emberes feladat lenne, amit nem tudnak bevállalni, és ő csak enyhe eset. De rendszeresen elhozzák. Én is voltam az intézetben ahol él. És bizony vannak ott olyanok akik vegetatív csomók csak. Fekszenek, és semmit sem csinálnak. Cserébe állandó járulékos betegségekkel küzdenek, amiből a felfekvés a legszimplább. Komoly kínokat élnek át nap mint nap.

    Közülük kevesen élik meg a húsz évet.

  • 2007.04.21 09:52:11marcangoló

    Csepke, ilyen helyen dolgoztam, és hidd el, olyan nincs, hogy vegetatív csomó. Mindegyikük megközelíthető valamilyen módon (ha máshogy nem, legalább azzal, hogy az ember átmasszírozza, beszél hozzá). Lehet, hogy kívülről úgy látszik, hogy semmit nem csinálnak, de lehet, hogy csak venni kell a fáradtságot, hogy az ember megismerje őket. Remélem, hogy az intézetben van, aki ezt megteszi. Mert az igazán szomorú az, ha a kutya sem törődik velük.

  • 2007.04.21 10:02:16csepke

    Én úgy láttam törődnek velük. Tündéri gondozónőket láttam. Mélyen meghajolok előttük, hogy ilyen szomorú és sikerélmény-mentes munkát ilyen sugárzó lelkinyugalommal és kedvességgel végeznek. Ezt biztos hogy nem pénzért csinálja az ember.

  • 2007.04.21 10:07:52Csöre

    Bár én közelebbről nem értek hozzá, de majd marcangoló kijavít. Szóval én úgy látom, hogy a legsúlyosabban fogyatékos (Értsd: magatehetetlen) emberek jórésze vagy születési sérült, vagy élete későbbi szakaszában szerezte ezt be (baleset, agyvérzés következtében). Csak kifejezetten kevés betegséget tudnak UH-on szűrni, ezek közül persze a Down-szindróma viszonylag gyakori, na de azért egy Down-os távol áll a magatehetetlentől... Épp tegnap találkoztunk egy csapat D-os gyerekkel a metrón, 10-16 év közöttiek lehettek, és igen, különböző mértékben voltak elmaradásaik, de kifejezetten tök jófejek voltak! Az egyik kislány úgy kacagott, hogy rövid idő alatt már az egész metrókocsi vele nevetett. Az intézetben pedig miért vegetálnak? Olvassatok el néhány interjút Böszörményi Géza (? a keresztnevében most nem vagyok biztos) íróval, na ő egy ilyen intézetben nőtt fel (izomsorvadása van).

  • 2007.04.21 10:13:52kaposztalepke

    marcangoló, Alvómackó: igen, én is hiszem, hogy a legtöbb beteg gyerek fejleszthető, és azt is, hogy a saját szintjén igenis boldog lehet..de

    1. van olyan súlyos eset, ami minimálisan..vagy csak pár év kórház, szenvedés, és nem is él pár évnél többet...de ez elég ahhoz, hogy mindenki kikészüljön...ha meg nem ennyire drasztikus, felnő, akkoris megesik gyakran, hogy legjobb szándékú szülő is megzakkanik, amikor 20-30 éven át folyamatosan éjjel-nappal gondozza a gyereket, aki soha nem lesz önellátó, soha nem lehet magára hagyni..az még a szerencsésebb eset, akiket tényleg fel lehet fejleszteni olyan szintre, hogy egy idő után önálló életre képesek legyenek (esetleg némi segítséggel)

    2. valóban nem mindenki alkalmas erre...megértem Alvómackót. Azt hiszem én sem lennék rá képes..saját gyerekkel pláne nem, totál kikészülnék...

  • 2007.04.21 10:14:46kaposztalepke

    Csöre: Gyula

  • 2007.04.21 10:19:10Csöre

    Igen-igen! Gyula!

  • 2007.04.21 10:21:35kaposztalepke

    és azért amíg valaki nincs benne, addig nem mondhatja azt, hogy Ő ezt vagy azt megtenne..

    én láttam olyat is, akik az újszülött-intenzíven imátkoztak heteket, hogy bármilyen súlyos betegen, csak maradjon életben a gyerek, nem számít hogyan, akkor is gondozni/szeretni fogják..és az első években még nem is volt akkora gond..aztán ahogy telt múlt az idő, és minden fejlesztés ellenére egyre nyilvánvalóbbak voltak a különbségek, meg egyre nehezebben bírták már a szülők is, jött a gyakori dolog..megromlott házasság, válás, anya ottmarad egyedül a beteg gyerekkel, megkattanik mindenki..nagyon nehéz, és kívülről elképzelhetetlen, így eszemben sem lenne bárkit elítélni, aki nem meri vállalni.



    És pl én is voltam néha Down-kórosokkal, tökjó fejek, tényleg fantasztikus emberkék..és komolyan gondolom, hogy boldogok lehetnek..sokszor boldogabbak, mint az "egészségesek"..ettől függetlenül saját down-os gyereket nem biztos, hogy fel tudnék dolgozni..:(

  • 2007.04.21 10:23:14kaposztalepke

    és baromi hálás vagyok, hogy egészségesen születtek a gyerekeim, és baromira parázok, hogy nehogy valami bajuk legyen..pláne az én hibámból:( soha nem tudnám megbocsátani magamnak:(((

  • 2007.04.21 10:24:07Alvomacko

    A Kicsi évente kétszer (Karácsony, Húsvét) jár egy idősek otthonába kis ovisokkal együtt, ahol az ünnepi készülődésben segítenek. Tavaly tavasszal senki nem ment vele a suliból. Ő sem akart, de biztattam, hogy menjen csak, a nénik biztosan örülni fognak.

    Mindig megyek érte és be is megyek, hogy a rögtönzött kis műsort megnézzem. Down-os gyereke is voltak ott, nem a súlyosabbak, mert verset mondtak, beszéltek, még velem is beszélgettek, hogy kinek a mamája vagyok, mit csinálok itt. Az én Kicsim végig helytállt, segített nekik, de láttam rajta, hogy nagyon elfáradt. Megette a zsíros kenyerét, aztán húzott kifelé, hogy menjünk. Ahogy beültünk a kocsiba, a nyakamba borult és elkezdett zokogni és azt hajtogatta, hogy anya, ez olyan szörnyű.

  • 2007.04.21 10:25:45marcangoló

    Csöre, vannak nagyon súlyos genetikai rendellenességek, de valóban nehéz őket szűrni. Az messzire vezetne, hogy milyen az intézeti élet, és miért ilyen. Az ember annyit tud tenni, hogy a maga kis életében, munkájában megpróbál mindent a lehető legjobban, legtisztább lelkiismerettel megtenni.

    Káposztalepke, tényleg van, aki pár éven belül meghal, de ők a leggyakrabban tényleg koraszülöttek, születési sérültek (és azt meg ugye nem lehet kiszámítani, ésnincs mit tenni vele, az ember csak megy előre). Vagy lehet olyan izombetegség, ami korán elviszi őket, ami genetikai, de nem szűrik. (Csak, ha már volt a családban, akkor esetleg.)

    Irtózatosan nagy segítség lenne, ha lennének napközik, ahová beviheti az ember a gyereket napközben, és el tudna menni dolgozni, és kicsit mást csinálna. De nem úgy néz ki, hogy van erre pénz. Van, akit nem lehet eljuttatni az önellátásig, de láttam olyan nappali gondozó és fejlesztő házakat Németországban, ahol csodát tettek a súlyosan, halmozottan sérült gyerekkel. A módszerek ittho is adottak, sőt a mi szakembereink szinte a legjobbak a világon, a feltételek nem.

    Sokszor, mondhtanm a legtöbbször nincs választási lehetőség, adott a helyzer, a gyerek...

  • 2007.04.21 10:32:53Alvomacko

    kaposztalepke: igen, én nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert vigyázott ránk. Főleg azért, mert a Kicsit az elején én nem akartam. Dühös voltam, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Dühös voltam, mert a spirál felhelyezését elhalasztottam egy hónappal az összevont szigorlatok miatt és már nem a spirálért, hanem a terhes könyvemért mentem legközelebb. Haragudtam a pocakomban növekvő életre.

    Aztán meg megijedtem, hogy Isten megbüntet, ha valamit ennyire nem akarok. Féltem, hogy beteg babám születik. Rettegtem és imádkoztam, meg Istennel beszélgettem, hogy én azt akkor úgy, de mostmár nem úgy gondolom és bocsásson meg amiért rossz gondolataim voltak. Aztán a baba felé kezdtem fordulni. Tőle is bocsánatot kértem.

    Hihetetelen, de olyan láthatatlan kapocs alakult ki közöttünk, mint az ikrek között szokott.

    Nagyon erős szál köt bennünket össze.

  • 2007.04.21 10:45:08marcangoló

    Hagyjuk is ezt a témát, nem szeretném, ha a pocakosaink ezen kezdenének gondolkodni... Vagyis hát én azt hiszem, hagyom.

  • 2007.04.21 10:51:01Alvomacko

    marcangoló: igazad van, önző voltam. Bocsánat.

    Csak kikivánkozott belőlem. :-(

  • 2007.04.21 10:54:36Csöre

    Csak azért ismétlem, hogy ne gondoljátok, kibic vagyok a kispadról: 18 és fél évig élt a húgom, aki egy (vsz. toxoplazma) fertőzés következtében kiscsecsemő szintjén élte le az életét. Se beszélni, se járni nem tudott. De tudott szeretni, és tudott örülni az életének. A szüleim hősök. Én meg megtanultam, de nem mindig alkalmaztam sikerrel, hogy elfogadjam és szeressem az életet, akármilyen is, és ha nem is az enyém.

  • 2007.04.21 11:26:31másutt

    THAIS: SEMMIFELE bizonyitek nincsen arra, hogy aki evtizedeken szed fogamzasgatlo tablettat az meddo lesz.

    Ez riogatas!

    Semmi igazsag nincs abban, hogy ha valaki 'Évtizedeken át azt a parancsot adták a szervezetüknek, hogy ne lehessen gyerekük...' az meddo lesz orokre.

    Olyan ez, mint azt mondani, hogy aki evtizedeken at este 8-kor vacsorazik az mar nem lesz kepes etelt a szervezeteb rakni este 7-kor.

    Honnan szedted ezt a riogatast?



    Egyebkent en 17 even keresztul FOLYAMATOSAN szedtem, az USA-ban, ahol a szunettartas nincsen ajanlva (azzal, hogy az csak a 70-es evekben kellett es az uj generacios tablettaknal nem) abbahagytam es elsore teherbe estem, 35 evesen.

    Rengeteg orvossal megbeszeltem ezt a temat, szakemberekkel es gyogyszereszekkel.



    Nem igaz, amit irtal.

  • 2007.04.21 12:10:34Bombi

    Sziasztok,meselnek,csak ugy...
    Kisbombi egyik legjobb baratnoje egy Down-koros kislany.Napi kapcsolatban vagyunk veluk,mert a szomszedaink es az oviban is egy csoportba jarnak.Ismerem a tortenetuket,az anyuka oszinten elmeselte,hogy amikor a szules utan megtudta a kislany allapotat,szegyellte es nem is akarta hazavinni a korhazbol.Az apuka allt ki a kislanyaert,o akrta "barmi aron" hazavinni.Az anya pedig az ido mulasaval felnott a feladathoz.Eros,osszetarto,szereto csaladda valtak,irigylesre melto szeretettel nevelik a kislanyt.Ilyen is van.
    Marcangolo,Csore mintha az en gondolataimat/tapasztalataimat irta volna le...Az "eltero kepessegu"gyermekeknel nem azt kell elvarni,hogy a mi szintunkon legyenek boldogok.Lattam iskolai kirandulast,ahol a "fejebol csak kinezo" kisfiu toloszeket egymassal versengve tologattak az osztalytarsai es ez a kisfiu szivbol kacagott a szemeivel es lathatoan boldog volt.
    Nalunk a serult gyerekek is jarhatnak az egeszseges gyerekek koze es meggyozodesem szerint mindket felnek csak elonyere valhat.Kisbombinak termeszetes a gyengebb kepessegu tars,egyenrangu bartjakent kezeli oket,nem letezik koztuk az a "fura zavarbaejto tavolsag",nem szenved a beteg gyerekek latvanyatol.Elfogadja.

  • 2007.04.21 12:21:35Bombi

    ...mindazonaltal elfogadom,ha valaki azt mondja,hogy egyszeruen nem birna,nem lenne kepes elviselni egy fogyatekos gyermek gondolatat.Amikor Kisbombi szuletett,egy hetig inkubatorban maradt a terhesseg korai szakaszaban kapott cytomegalovirus-fertozes gyanujaval,a kesobbiekben pedig meg egy evig jartunk neurologiai kontrollvizsgalatokra.

    Az az elso egy het pokoli volt.Amikor meg nem tudtuk,hogy ertelmes lesz-e valaha vagy hogy milyen lesz a latasa,a hallasa...hal'Istennek egeszseges,de mi ott akkor ateltuk egy esetleges fogyatekos gyermek elfogadasanak gondolatat.

  • 2007.04.21 12:31:04szanna

    Hicudzsi! Légy szíves linkeld be mégegyszer Szirkát! Az ő története éppen ideillik.

  • 2007.04.21 13:03:50marcangoló

    Alvomacko nem voltál önző, szerintem én hoztam fel az egész fogyatékos gyerek- témát. De a történetek miatt megérte...

  • 2007.04.21 13:25:34Hicudzsi

    http://szirkababa.blogspot.com/



    :)

  • 2007.04.21 13:34:18Hicudzsi

    http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,1214946,00.html



    Egy nagyon különleges esküvő.

    A Time magazinban jelent meg ez a cikk egy frissen összeházasodott párról. A fiú indiai származású, a lány amerikai. A fiú hindu, a lány keresztény. A lány előadásokat tart, a fiú hat hangszeren játszik. Mindketten fekete öves harcművészek - és Down szindrómások.



  • 2007.04.21 13:44:55szanna

    Köszi Hicudzsi a linkeket!



    Alvomacko ajánlom neked Szirka történetét. Az anyukája fantasztikus, hogy mit meg nem tesz a kislányáért.

  • 2007.04.21 13:46:02Alvomacko

    szanna: már megnéztem. Minden elismerésem az övék!

  • 2007.04.21 13:55:22szanna

    Alvomacko! Sokáig hasonlóan gondolkodtam, mint te. Akkora erőfeszítés egy beteg gyermek gondozása, hogy nem tartottam magam elég erősnek hozzá. Aztán sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogyha beteg lesz a gyermekem vállalom, csak nem egyedül. Lennék annyira önző, hogy kérnék segítséget. Nem várnék arra, hogy hátha valaki segít, hanem én " követelném ki", hogy aki tud segítsen.

    Sokan nem azért csinálnak mindent egyedül, mert nincs segítségük, hanem mert úgy tartják ez a kötelességük, szinte vezekelnek.

    Amióta olvastam Szirkáról, azóta úgy gondolom, hogyha a 3. gyermekemről kiderítenék, hogy beteg vállalnám. Jó a családi háttér, bíznék a segítségükben. Maximálisan kihasználnám, amit a szociális háló adhat. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismerek olyan magánszemélyeket, akik nagyon sokat segítenek a fogyatékkal élőknek.

  • 2007.04.21 14:36:10p.eszter

    Thais! Én mindig odafigyelek arra, amiket írsz, mert sok okos dolgot "hallok" Tőled, de ekkora marhaságot -ne haragudj a szóért, de kicsúszott- még nem hallottam. Felhívtam egy nőgyógyász ismerősömet is, aki szintén cáfolta ezt a tényt. Szóval kérlek szépen, legközelebb alaposan járj utána, ha ilyen súlyos dolgot leírsz, mert több embert is pánikba ejthetsz vele!

    Amúgy meg egyáltalán nem biztos, hogy egy nő kizárólag a karrierje miatt szed hosszú évekig fogamzásgátlót. Egészségügyi ok is létezik, sőt, képzeld, olyan is van, akinek a pasija nem akar gyereket, vagy csak jó sokára. Volt már erről szó egy másik posztban.

    Tudom, h nem sokat számít, de én most kicsit kiakadtam. Bocs.

  • 2007.04.21 15:39:29kaposztalepke

    félreértés ne essék, soha egy percig nem gondoltam, hogy egy sérült gyerek nem lehet boldog, vagy hogy nem lehet elfogadni, gondozni, nevelni...és nagyon örülök, amikor pozitív kicsengésű eseteket is látni, mert azért valljuk be bőven van negatív..ahol csak az látszik, hogy mindenki belerokkan egy életre..

    az egészet az elején én csak azért írtam, mert itt nagyon könnyen el lett ítélve minden abortuszos...és én úgy gondolom most is, hogy amíg nem vagyunk abban a helyzetben, addig nem ítélkezhetünk..ergo soha nem ítélhetünk meg másokat, hiszen soha nem leszünk az ő bőrükben, az ő agyukkal, stb. És könnyű erkölcsösen magyarázni, vagy olyanokat mondani, hogy "vállalni kell a nehézségeket" meg "lehet tenni érte, vagy elfogadni a helyzetet" vagy tudomisén...és mindig van példa, hogy ez is, meg az is meg tudta tenni, igenis lehet, meg kell, meg stb...és ez így is van, csak ha mindenkinek meg kéne próbálnia, kíváncsi vagyok hánynak sikerülne..mert sztem sokaknak nem. MErt igenis persze lehet, de barominehéz (külső/belső okok, stb)...és nem érintettként, aki nem csinálta végig, akárcsak egy hónapra sem próbálta, az nem ítélkezhet. Szóval persze mindennel egyetértek, amiket írtatok. Én tényleg csak a mások döntése fölkötti ítélkezéssel nem értek egyet. MIndnekinek megvannak a döntései. És akárhogy is dönt, mindig egy életre hordozza a terheit így vagy úgy, kisebb vagy nagyobb mértékben. Ő maga..nem a kibic, aki ismeretlenül, vagy féleismeretlenül megmondja a frankót.



    Amúgy szerintem is a megfelelő integráció, meg közös szituációk sokat segíthetnének mindenféle különbözőségek jobb kezelésében is. Sok ember még a fogyatékkal élőkkel szemben is azért viselkedik "furcsán", mert egyszerűen zavarban van, nem tudja hogy kezelje, nem tudja hogy segíthet, illetve hogy ne segítsen, és amiatt inkább kerüli, tartózkodóbb,stb. De szokható, tanulható, így tényleg fontos lenne a sérült gyerekek integrációja is, és már a gyerekeknél megtanítani kezelni a különbözőségeket. Én magamon éreztem pl pár hónapja a kórházban a babámmal is, hogy a szobatársam, aki egy kisfiúval volt, hallássérült volt. Elég keveset hallott, csak a nagyobb zajokat, de tökéletesen olvasott szájról, és elég jól beszélt, néha mondjuk vissza kellett kérdeznem. És az első 1-2 órában azért zavarban voltam, utána nagyon jól összebarátkoztunk, nagyon talpraesett, humoros belevaló csaj volt. És pár nap alatt totál természetessé és automatikussá vált vele szemben nekem a "megfelelő viselkedés"...amiket tudatosan tud az ember, csak nem automatikus..hogy ha szólni akarok neki, kerüljek a látómezőjébe, de ne hátulról, megérintve, mert az ijesztő, hanem kicsit oldalról, hogy észrevegyen, hogy nem kell üvölteni, csak jól artikulálni..dokik, nővérek jötteksokszor, hogy odamentek mögé, hirtelen, meg állandóan tök üvöltözve beszéltek vele, de nem mindig fordultak felé, stb...szóval sok minden szerintem tanulható. És nagyon sok minden érdekes volt nekem, hogy pl az első években állandóan a gyerekkel aludt, hogy érezze ha sír, felébred, a legkisebb rezdüléseket tudta érzékelni..a szeme sarkából észrevette, ha a kiságyban felsírt a babám, úgy is, hogy az arcát nem látta, mert máshogy kezdett mozogni a hasa, stb..szóval sok dolog, ami után én is jobban tudtam kezelni a helyzetet, és azóta is sokkal bátrabb és közvetlenebb tudok lenni hallássérültekkel (fura módon azóta összeakadtam néhánnyal:)) ), és természetesen tudom kezelni, nem azzal a kis megilletődött zavarral, amivel előtte. De ezek mind tanulható, tanulandó dolgok. És sajnos a körülmények sem mindig segítik az integrációt, hacsak arra gondolunk, hogy egy mozgássérültnek is képtelenség tömegközlekednie, vagy hasonlók...hát, így nagyon nehéz. És nemcsak Ők veszítenek vele, hanem az "egészséges" emberek is.

  • 2007.04.21 16:11:21kaposztalepke

    jah, a másik oldala meg a dolognak..az anyagi..nem tudom egy gyereknél mennyire hogyan van ez..de a családban közelről látom, hogy pl mi van, ha egy felnőtt lesz nagyon beteg..évekig, és nem is gyógyul már meg..gyakorlatilag vegetál..és gondozni kell 24órában. És milyen körülmények vannak a kórházban, amihez képest inkább hazaviszi mondjuk a házastárs (évekig sok-sok odanyomott pinzecse mellett is)..viszont az otthoni ápolás meg nehezebb, mint egy újszülött ellátása, és nem pár hónapig tartanak az átvirrasztott éjszakák, stb..hanem akár évekig. És persze lehet segítséget kérni, de ezt csak speciális szaktudással lehet csinálni (amit a hozzátartozó is hónapokig gyakorolt), az ilyen személyt meg megfizetni képtelenség...és amellett, hogy eladósodik a család (mert ugye egy ápoló családtag soha nem dolgozik/keres, a segélyek annyi amennyi, az még egy egészségesnél is nehéz kijönni, nemhogy egy betegnél, ahol a kaja, gyógyszer, környezet biztosítása is bonyolultabb és drágább)..szóval anyagi csőd, ráadásul az ápoló személy egészsége is rámegy.



    És szerintem ez valamilyen szinten gyerekeknél is így van, persze lehet, hogy ott jobban sok minden megy pl TB-re, fejlesztések, ápolás, stb nem tudom...de ott is inkább az tudja megoldani, hogy tehermentesítse néha magát, ne zakkanjon bele, ki lehessen hozni a lehetőségeknek megfelelő maximumot, aki ezt valamilyen szinten anyagilag is jobban tudja rendezni. Egy egyedülálló, segélyből élő anyának pl azért elég gáz.

  • 2007.04.21 16:27:16thais

    Ezek a hölgyek a meddőségi központban a hosszas tablettaszedés miatt lettek meddők, ők maguk mondták. kb. 20 évig szedték a hormontablettát (szünet nélkül), mielőtt gyerekvállalásra gondoltak. Gondolom, ők sem saját kútfőből mesélték így a történetüket. Nekem is mondta a dokim anno (8 éve), hogy a szünet kihagyása okozhat meddőséget, ha nem állok le fél évre, s helyette nem alkalmazunk más módszert. Végül is nem szedhettem be a tablettákat, mert az első tabletta agyödémát okozott, úgyhogy a tablettaszedés további következményei már nem érintettek. Az abortusznak is lehet következménye meddőség, mégsem minden abortuszon átesett nő lesz meddő (még a 13. után sem). Ugyanígy nem minden sokáig tablettát szedő nő lesz tőle meddő, de az eshetőség fennállhat. MIndenkinek más a szervezete. (Nem kell ezért pánikolni, nem állt szándékomba senkit megrémiszteni.)

  • 2007.04.21 18:42:08p.eszter

    Igen, Thais, ez igaz, de ne felejtsd el, hogy 20 évvel ezelőtt nagy hormontartalmú tablettákat szedtek a nők, aminek számos káros hatása volt. Anyukámnak is miatta van magas vérnyomása (még véletlenül sem akarlak megbántani, de nagyjából egyidős vagy vele, tehát sztem ismered a régi tablettákat).

    A maiak már nem ilyen drasztikusak. Fogamzásgátló szedés előtt pedig -tudom, hogy sajnos legtöbbször nem így van-, ajánlott hormonvzsgálatot is csinálni, hogy kiderüljenek az esetleges problémák, ellenjavallatok. Nekem is megcsinálta az orvosom. Ezeknek a tablattáknak megfelelő alkalmazás esetén -még egyszer hangsúlyozom, kivizsgálás után megfelelő gyógyszer szedésével- nem lehet meddőség a mellékhatása. Immáron két orvos véleménye "van a zsebemben", mielőtt ide mertem volna ezt írni.

  • 2007.04.21 19:18:10Alvomacko

    p.eszter: Marvelonról tudsz valamit?

    Magas vérnyomásom nekem is van. De már kezeltetem.

  • 2007.04.21 19:42:55p.eszter

    Marvelont szedett anya is sokáig, az orvosok erre vezették vissza a magas vérnyomását, miután minden családi, egészségügyi okot kizártak. Ennyit tudok róla.

  • 2007.04.21 19:55:18Alvomacko

    p.eszter: köszi a választ. Lehet, hogy mégis valami más módszer után kellene néznem... Talán mégis spirál...

  • 2007.04.21 20:01:04p.eszter

    Szívesen. Mondjuk én személy szerint ódzkodom tőle, meg olyan "hamar begyulladós, megfertőződős" vagyok, ezért a doki sem ajánlotta. A piacon lévő legalacsonyabb hormontartalmú gyógyszert szedem, nagyon meg vagyok vele elégedve.

  • 2007.04.22 01:54:31másutt

    THAIS, nem gyoztel meg. Van, aki evekig semmilyen vedekezest nem hasznal, es nem eshet teherbe. Van, aki 18 eves koratol mondjuk 20 evig tablettat szed, es abbahagyja, es nem esik teherbe, az honnan a fenebol tudhatna, hogy a TABLETTA MIATT volt.



    En pl mint mondtam, majdnem 20 evig szedtem es amikor abbahagytam, fogalmam nem volt, hogy a 'kivalsztottak kozott vagyok-e, aki teherbeesesre kepes. Mert SOHA ELETEMBEN nem volt vedekezes nelkuli szex.



    P.ESZTERREL vagyok. En is megkerdeztem orvos ismerost. Meg-gugliztam a dolgot. SEMMI ALAPJA nincs annak, amit irtal.



    NEM OKOZ MEDDOSEGET a fogamzasgatlo tabletta.

    Ezt meg a szuper-katolikusok, akik isten ellen valo bunnek szamitjak a fogamzasgatlo tablettat sem merik mondani.



    Ja es a modern tablettakhoz nem kell szunet. Sot aszongyak a tablettara raallas es leszokas naguobb hormonalis megterheles, mint a folyamatos szedes.



  • 2007.04.22 06:05:06Alvomacko

    Okoska: Höhö. De hindunak csak születni lehet. Erre meg már esélyem sincs. :-)

    Amúgy meg köszi!

  • 2007.04.22 10:52:40Kóbor.macska

    Hozzaszolnek a fogyatekos gyerek temahoz. Minden elismeresem azoke, akik tudnak beteg gyereket nevelni. En ugy gondolom, hogy erre nem volnek kepes. Viszont ismerek egy hazaspart, akik orokbefogadtak egy sulyosan fogyatekos kisfiut. Ezen oszinten elcsodalkoztam, hiszen nem nekik szuletett, nem "igy jartak", hanem ok dontottek ugy, hogy pont azt a beteg gyereket ok akarjak nevelni. Nem tudom, hogy pontosan mi a baja a kis sracnak, de sulyos izomgyengesege van, es nem beszel, es pelenkazzak. 6 eves korul lehet most. A neveloszulok szemmel lathatoan nagyon boldogok vele, es a kisfiun is latszik, hogy elegedett es boldog. Sokat nevet, es a maga modjan kommunikal is. Testileg rengeteget fejlodott, miota eloszor lattam. Abban az egyben biztos vagyok, hogy az a helyes, hogy o el. Ezt a tortenetet csak azert irom le nektek, hogy ilyen is van. En magam nem volnek erre kepes valszeg akkor sem, ha nekem szuletne ilyen gyerekem. Dobjatok a koveket! Mert megerdemlem. (Loreal) De leteznek ennyi energiaval megaldott emberek is, akik meg egyenesen ezt valasztjak. Szoval szerintem az az orokbeadas dolog az nem teljesen bolond otlet.

  • 2007.04.22 13:40:19másutt

    Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit csinalnek, ha a kicsi bennem 'nem olyan, mint mindenki mas'.



    Amikor par honapja korhazat kerestunk (ahol lakunk ott olyan biztositasunk van, hogy kivalaszthatjuk hol szulunk) akkor az egyik korhaz nagyon progressziv volt (medences, gyertyafenyes szules, csak azt csinalnak a szules alatt amit a mama es papa kernek, sokan fajdalomcsillapitas nelkul).

    Amikor a teszteket beszeltuk meg, azt mondtak, hogy naluk sok mama nem keri a Down szindroma es egyeb genetikai tesztet. A korhaz megcsinalja, ha kerik, de nem szolnak bele meg ugy sem, hogy 'ezt ajanljak'. Odaadjak a szakirodalmat es mindenki eldonti maganak.

    Mert a legtobben akkor is megtartanak ugyis a gyereket, ha fogyatekos.



    Szoval ezen jol elgondolkodtam. Hogy mit csinalnak, ha kiderulne, hogy... Megkerdeztem parom, de ketten csak odaig jutottunk, hogy megbeszeljuk, ha kiderul.



    Vegul mashova iratkoztunk fel, de ott is ketszer megkerdeztek a 12 hetes ultrahang alatt, hogy csinaljanak-e nyakredo vastagsag tesztet, ami a Down szindroma eselyet mutatja. Mondtuk, hogy 'igen'. Soha senki nem akart rabeszelni, csak azert, mert 35 vagyok.

    Es itt NEM az amnios, beleszuros tesztrol van am szo! Csak az egszeru mereserol a kepernyon es vervizsgalatrol.



    Megdobbentett, hogy sokan nem kerik!!! Ingyen van!



    A konkluziom az, hogy ha 'nagy baj' lenne, valszinuleg nem tartanam meg, csak azert, mert mint minden mas szulo, jo esellyel akarnam inditani. Masnak tutira nem adnam (orokbefogadasra). De nem vagyok benne biztos, hogy megtartanam-e... Eddig szerencsere nem kellett ezzel foglalkozni, mert minden teszt nagyon jo volt.



    Itt van bennem, es nagyon nagyon szeretjuk, es varjuk, es tudom, hogy akkor is szeretnenk es varnank, ha kicsit mas lenne, mint mindenki mas.



  • 2007.04.22 16:06:31Bogancs

    Én azon gondolkodtam, mikor rossz lett az AFP, hogy megtehetem-e a fiamal, hogy 20 hónaposan a "nyakára hozok" egy beteg újszülöttet. Az egészséges kistesót is megsínylette, egy beteg gyerekkel pedig sokkal többet kell foglalkozni, mint egy egészségessel. Mennyi időm jutott volna vajon a "nagy"fiamra egy beteg csecsemő mellett?

    Alvomacko: majd a következő életedben! :-) (Egyébként arrafelé meg nem a vallás tiltja a szexet, hanem az erkölcsök. No meg az, hogy a nők alsóbbrendűnek tartják magukat.)

  • 2007.04.23 15:03:41árnykép

    olvasva a hsz-eket, azt látom és másik topicban is, hogy itt "valódi anyukák" vannak. Rossz értelem nélkül.
    De próbáljatok a másik irányból is gondolkozni néha.
    másik: ha jól értettem az eddigi hiradásokat a témában, akkor ezt a beavatkozást e törvény szerint akkor sem lehet végrehajtani, ha az anya életét veszélyezteti a terhesség.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta