Harc a kilókkal - 8. hét

Zanza!

Minden eddiginél nehezebb héten vagyunk túl, hiszen itt volt a húsvét, a nagy zabálások ideje, amikor hatszoros energiába telik ellenállni a kötözött sonkának, főtt tojásnak és egyéb húsvéti étkeknek. Az elcsábulások ellenére nálam ismét kevesebbet mutat a mérleg és Katica súlya is hihetetlen módon pont most indult el lefelé. Janó a sikeres nadrágszíj-megszorítás jegyében arról ábrándozik, hogyan tudna több tízmillió forinttól megszabadulni. Hetty derekának mérete is látványosan csökkent, Detti eljutott egy kineziológushoz, aki talán segít neki étkezési problémáit megoldani, Zitának pedig az ünnepek alatt felszedett fél kiló miatt még jobban oda kell figyelnie a diétájára.


Tünde
56,3 kg
Túl vagyok az Alexandra életmódprogram első és legnehezebb szakaszán, amelyben csak 30 alatti indexű táplálékokat volt szabad fogyasztani. Nem volt egyszerű összeszedni ezeket az ételeket és betartani a szabályokat, de megérte. Az eredmény nem maradt el, könnyebb vagyok és sokkal mozgékonyabb. A kangoo órákat sokkal jobban bírtam, sőt, az egyik előtt még lépcsőzőgépeztem 10 percet, ami furcsa módon jól is esett. Az órák végén a szokásos boldogság-érzés futkorászott a hátamon, mint egy jó szex után. Egyre inkább érzem, hogy jó úton járok.

Beszereztem Carmen Electra Sztriptíz aerobic című dvd-jét, amely nagy csalódást okozott. Azt hittem, két legyet ütök egy csapásra: ellesek néhány vetkőzős trükköt és egy kis plusz testmozgást is beiktatok, amíg alszik a gyerek. A hölgy seggriszálásának viszont körülbelül annyi köze van a sztriptízhez, mint a bundabugyinak a csipketangához. Testedzésnek pedig elég harmatos. Annyira unatkoztam közben, hogy inkább lefeküdtem a szőnyegre és lábat emelgettem. Talán több haszna lesz, mint a „kitoljuk a feneket és rácsapunk egyet” és társai figuráknak.

Sajnos én is áldozatául estem a Nagy Húsvéti Családi Zabálásnak, képtelen voltam ellenállni a házikolbásznak és friss ropogós kenyérrel, jó sok hagymával betoltam egy adaggal. Nem baj, holnap kompenzálok, ahogy Alexandra tanácsolja. És beiktatok egy kis plusz testmozgást. Például egy igazi sztriptízt.

Katica
58,3 kg
Pedig! Pedig megvolt a Húsvét, töltött tojással, kenyérben sült sonkával, vaníliamártással leöntött piskótatekerccsel, Gere Solus-szal, ahogy kell. Két hónapja nem ettem édességet, vörös húst, egy botlást kivéve nem ittam alkoholt, így méltán gondoltam, hogy majd rávetem magam az ünnepi asztalra, és még a nárciszcsokrot is kieszem a vázából, de nem. Nagy meglepetésemre mértéktartó, felnőtt módon - ! - annyit ettem, amennyi jólesett, nem faltam bosszúból „visszafele” az elmúlt nyolc hétért. Ezért nem is henteregtem félájultan ezen három nap alatt két kajálás között, hanem frissen, üdén, trallala tornáztam mindennap.

Azon generáció gyermeke vagyok – van másik? –, amely szadista tüneteket mutató tornatanárok kitartó munkájának eredményeképpen nagykorára meggyűlölte a mozgást. Rettegés a kislabdadobástól, a kötélmászástól, egyedül bénázni az osztály előtt a rohadt medicinlabdával, a hideg és sivár tornateremben gúnyosan visszhangzik a susi melegítős Kungya tanár úr sípja: ülj le Kovács, ne bénázz tovább! Frusztráció, félelem, égés a fiúk előtt a szekrényugrásban. Én azt hittem, hogy ez a sport. És vénségemre, 30 felett az első gyerekem után kellett megtanulnom, hogy a rendszeres sport játék és öröm, meg siker, meg szerotonin, és összetartó erő, sorvezető, ami strukturálja az életet. A tanár úr elfelejtette mondani, hogy mozogni jó.

És hogy nem baj, ha eleinte nehezen megy, csak csinálni kell, és a harmadik alkalomtól már mámor. És ami hab a diétás tortán: van látszatja! Nem akarom megint elfelejteni! (És nem lehet elégszer mondani.) Az ünnep után visszatérek a könnyűkajás, salátás, édességmentes étrendhez, terveim szerint hétvégente lesz dőzs – ha kívánom – egyébként folytatom az eddigi életmódot, mert már megszerettem – nahát! És persze torna.

Janóka

Ha aranyból lennék, több mint 400 millió forintot érnék – nemrég, amikor a nemzeti bankban jártam, ezt is megtudtam egy ügyes kis műszer segítségével. Persze most az egyszer valószínűleg minden mínusz 10 millió forintnak örültem volna, de tulajdonképpen nincs okom panaszra.

Már csak azért sincs, mert a hét elején új lyukat kellett vágni a nadrágszíjamon. Mondhatnánk, hogy a kormány egyébként minden bizonnyal áldásos hatású reformintézkedés-csomagjának hatására kell meghúzni egy kicsit a nadrágszíjat, de komolyan: a diétázás hatására a valamikor tavaly ősszel „méretre” vásárolt szíjból minden eddiginél rövidebb is körülér.

Vagyis körülért a múlt hét elején. Azóta azonban jött egy húsvét, annak csúnya mellékhatásaival, sonkával, retekkel, paradicsommal, mustárral, főtt tojással (két nap alatt hármat is megettem), némi alkohollal, és minden jóval, amitől az egyébként gondos belgyógyászom valószínűleg rosszul lenne (mi tagadás, kis híján én is rosszul lettem). Egyébként, ha már a dokinál tartunk: a koleszterinbogyót kontrollálta, és amikor az ahhoz szükséges laborvizsgálatot megelőző vérvételen voltam, akkor a vérnyomás-csökkentő gyógyszer (mellék)hatásait is kérdezte. Akkor azonban annak még nem voltak ilyen hatásai, de az azt követő napok komoly fizikai munkájának eredményeként jelentkeztek olyan tünetek, amelyek miatt a vérnyomásos gyógyszerrel is leálltam – igaz, önhatalmúlag (az április 16-i héten kell menni újabb kontrollra, akkor ezt is megbeszéljük).

Mivel a hét elején nagyon szigorú voltam magamhoz, már csak a kieső gyógyszer miatt is, azért nem szaladt el velem a ló. Az elmúlt két hétben ugyan csak 0,8 kilót fogytam, ami nem túl sok, de remélem, hogy ha a lakásfelújítás most már jól látható végeztével elkezdek rendszeresen sportolni, akkor kicsit felgyorsul a tempó. Addig is marad a joghurt, a saláta, a sovány, párolt hús, a gyümölcslevesek – szerencsére még nem unom őket –, és a héten most már tényleg kipróbáljuk a szóját is.

Detti
88,3 kg (89)
Az elmúlt héten összességében jól éreztem magam. Hétfőn még a szombati túrát pihentem ki, kedden fallabdázni voltunk, és a hétköznapokra jutó edzés sajnos ezzel véget is ért (tornyosultak az elintéznivalók), viszont most szombaton megint voltunk kirándulni, aminek eredményeképp ma reggel már "csak" 88,3 kg-t mutatott a mérleg. Hogy ez a trend folytatódjon, elhatároztam, hogy fogok járni futni, de ez még eddig csak terv maradt. Összesen egyszer voltam, a múlt héten.

Szerdán voltam kineziológusnál, és ezzel úgy gondolom meg is találtam azt a szakembert, akivel megoldjuk a problémámat. Ez a tudat nagy lökést adott, bár nem volt tünetmentes a hét. Jövő héten is megyek, és remélem, hogy mihamarabb rendszeressé válik, és haladni fogunk.

Az étkezésről annyit, hogy mégis visszatértem a szénhidrát-szegény étkezéshez, ami nem feltétlen az atkins első szakasza, inkább annyit tesz: főleg sok sovány husi sok zöldséggel. Hétfőn gyros (pita nélkül)volt, majd natúr sült csirkecomb friss salátával, nagyjából ilyeneket eszem mostanában. Volt egy pár nap, amikor kibírtam, hogy nem vacsorázom. Amikor mégis éreztem, hogy nem fog menni, akkor igyekeztem még 4 óra előtt enni, hogy ne késő este terhelem meg a gyomrom.

A jövő héttől félek kicsit, mert sokat leszek egyedül itthon, és általában mindig akkor eszem jóval többet a kelleténél. Hétfőn viszont még megyünk egy ünnepi húsvéti kirándulásra, tehát a mozgás biztosan nem marad el.

Hetty
59 kg, derékbőség: 75!
A hét meglepetése volt számomra, hogy két hét alatt 10 cm ment le a derekamról. Sajnos máshonnan egy centi se és a súlyom se változik. Illetve ha hihetünk az update-nek, (ami szerint az izom háromszor olyan nehéz mint a zsír), akkor fogyok és izmosodok, ezért nem változik a súlyom. Biztos van aki most körberöhög ezzel, de nekem ez szép gondolat és erőt ad a folytatáshoz. Továbbra sem érzem, hogy koplalnék, bár a húsvét azért komoly kihívás nekem is.

A torna viszont már nemcsak lihegés és izzadás, hanem jólesik és egyre jobban bírom a tempót. Azért azt be kell vallanom, hogy egyedül nem biztos hogy csinálnám, nagy húzóerő, hogy barátnőmmel ketten járunk ugrálni, így nincs kibúvó. Kisfiam is megszokta már hogy „ana tojnázni med”. Ha megállom, hogy ne torkoskodjak a húsvéti sütikből (esetleg csak reggel és csak kicsit), akkor már tényleg jó úton vagyok a változáshoz!

Zita

A húsvéttól már előre féltem, mert tudtam, hogy nem fogom tudni visszautasítani a finomabbnál finomabb ételeket. Rokonokhoz utaztunk a három napra Békéscsaba mellé. Kedvenc nagynénim nagyon sok finomságot sütött, főzött. Próbáltam ellenállni, de sajnos nem ment.

Sokat ettem, ittam és rengeteget pihentem. Ez rám is fért, mert teljesen ki voltam merülve fizikailag és szellemileg is. Nem tudom hogyan sikerült, de a sok evés mellett is csak fél kiló jött vissza. Igaz sokat sétáltunk is, mert arrafelé nagyon szép a tanyavilág.

A mai naptól fogva újra odafigyelek arra, hogy mit és mennyit eszem. Remélem a felszedett fél kiló hamar le fog menni (és persze még több is).
Blogmustra