SZÜLŐSÉG

Biztonságban és boldogan szülni - kórházban

2007. április 6., péntek 12:32

Szeretném megosztani második gyermekem születésének történetét, mert hiszem, hogy nem csupán a szerencsének és a véletlennek köszönhető az, hogy a kórházi és a hagyományos orvosi rutin szerinti szülésem szép és bensőséges volt.


Málna születése után másfél évvel fogant meg a második babám, és problémamentes, boldog 8,5 hónapot töltöttünk egy testben. Február 24-re voltam kiírva, de kislányom már akkor is türelmetlen és önfejű volt: február 12-én jelezte, hogy jobb volna neki idekint. Éjfél körül érkeztünk az Uzsoki utcai kórházba, ahol az ügyeletes szülésznő megállapította, hogy kétujjnyira kinyílt a méhszáj, hozhatjuk a kórházi motyót.

Amíg a párom lement a kocsiba, addig a már ismert rutin szerint kitöltögettük a papírokat, megkaptam a beöntést, lezuhanyoztam és vártuk a fájásokat. Közben időnként felfeküdtem az ágyra, hogy ctg-vel megnézzük, hogy van a baba odabent és milyen erősek a fájások. Sajnos elég gyengék voltak, a baba szívhangja sem volt teljesen tökéletes, de mivel a szülésznő nem aggódott, én sem tettem.

Kora hajnalban hívták be a dokimat, ekkorra valamelyest tágultam, de a fájások még mindig nem voltak elég erősek. Felfeküdtem a szülőágyra, amelyet egy mozdulattal alakítottak át székké, majd burokrepesztés következett. Ekkor már tudtam, hogy nagyon közel az idő, amikor magamhoz szoríthatom kisbabámat.

Mivel a fájások ahelyett, hogy erősödtek volna, tovább gyengültek, ezért az orvosom úgy döntött, rásegít a folyamatra oxitocin infúzióval, amelyet 5.50-kor kötöttek be. Innentől kezdve pokolian fájt, de a szülésznő folyamatosan beszélt hozzám és segített a helyes légzés kivitelezésében. Lábaim ekkor már kengyelben voltak, és bármilyen furcsa, egyáltalán nem éreztem magam kiszolgáltatottnak. Mellettem volt a férjem, egy nagyon kedves szülésznő és az orvosom, akiben száz százalékig megbízom. Két fájás között még az is eszembe jutott, hogy még jó, hogy le van szíjazva a lábam, mert lehet, hogy véletlenül orrba rúgnám a dokimat.

Nagyon hamar úgy éreztem, hogy nyomnom kell, jeleztem is, ekkor egy gyors vizsgálatot követően már préseltem is. Harmadik vagy negyedik tolófájásra fél hétkor megszületett, és máris a hasamon szuszogott a véres-mázas Mandula. Annyira pici volt! Abban a pillanatban nem érdekelt semmi, a külvilág megszűnt, lehettem volna egy kihalt utcán vagy egy ötcsillagos szálloda luxuslakosztályában, nem érzékeltem volna a különbséget. Csak mi voltunk a párommal és a 2200 grammos pirinyó új családtag.



Mindenkinek azt tanácsolom, ne mindig a körülményekkel foglalkozzon, hanem figyeljen magára, a kisbabájára, mert ez a legfontosabb dolog és nem a szülőszoba csempéjének színe és a személyzet stílusa (egyébként mindenkinek lehetnek rossz napjai). A másik fontos dolog pedig az orvosválasztás. Olyan dokit kell választani, akivel együtt tudunk működni, akinek a természete, hozzáállása olyan, amilyennek elvárjuk, akitől merünk kérdezni, így kevésbé valószínű, hogy csalódunk szüléskor és egy életre szóló negatív élménnyel távozunk a kórházból. (És aztán ezzel ijesztgetjük a kismamákat…)

Egyelőre szabad orvosválasztás van, így elméletileg mindenki megtalálhatja azt a nőgyógyászt, akinél úgy szülhet, ahogy szeretne. Ha lila mécsesekkel körülvéve, ha labdán pattogva, ha meleg vízben ázva, akkor úgy. Én jól választottam. És ha úgy hozza a sors, hogy még egyszer terhes leszek, ugyanitt és ugyanígy szeretnék szülni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.06 13:47:04Pity

    Első hozzászólásom és kicsit off is :)

    Kezdő vagyok (5 hetes). Légyszi valaki árulja el, hogyan néz ki ez a kengyeles, leszíjazós dolog. Ülsz, vagy fekszel?????? És minek szíjaznak?

    Köszi

  • 2007.04.06 13:54:24marcangoló

    Pity, olyan, mint a nőgyógyászati vizsgáló szék. Fel kell pakolni a lábaid egy vápába, amihez hozzá is kötik. gondolom, hogy fel ne pattanj, és ott ne hagyd őket szülés közben...

    Persona, Bonyhádon?! Mennyit keseregtem itt már a megszünése miatt! Akkor te földim vagy! :-)

  • 2007.04.06 13:56:24dijon

    Pity, szerencsére nem mindenhol kengyeleznek és szíjaznak. Szvsz próbáld elkerülni.

  • 2007.04.06 13:58:36Pity

    Kösz lányok,



    Elég sz@rul hangzik. Tehát akkor végülis fekvőhelyzet, nem?

    Én mindenütt azt olvastam, hogy ülve, ne adj isten egyéb pózban kéne szülni.

    Jajaj nagyon el vagyok tévedve azt hiszem :)

  • 2007.04.06 13:59:37persona

    marcangoló igen! :o)szekszárdi vagyok:o)

  • 2007.04.06 14:01:21marcangoló

    Én az ellenkező oldalán laktam Bonyhádnak jó ideig- mármint Dombóvár felé. Hogyhogy nem a híres szekszárdi kórházat választottad?

  • 2007.04.06 14:02:14marcangoló

    Pity, az, hogy mi ajánlott szülésnél, meg hogy mi lesz, néha nem fedi egymást. De ne parázz, beszéld meg a dokiddal, hogy ő hogy szokta.

  • 2007.04.06 14:04:14persona

    ... rosszakat hallottam: fertőzések, minden szülés után küret-ha indokolt, ha nem, magukat omnipotensnek képzelő orvosok, és végül a váűlasztott dokim Bh-al volt szerződve, az ottani osztály meg nagyon szimpi volt elsőre!

  • 2007.04.06 14:11:17ruju

    Hát... Azért a kengyeles szülés elég brutás szerintem. Nekem nem volt, és eszembe sem jutott, hogy orrba rúgnám a dokit/szülésznőt.



    Az érdekelne, h. ha kengyeles szülőágy, akkor hogy a bánatban lehet menet közben székké alakitani? Persze ha le vagy szijazva. Elég börleszk kép van bennem :-)

  • 2007.04.06 14:11:52ruju

    bocs: brutális

  • 2007.04.06 14:22:22marcangoló

    Nekem is volt ott régen dokim, és az unokanővérem szült Bhádon 3 srácot. De igazán csak annyit tudok, hogy elvileg bababarát, úgyhogy én bíztam benne. Biztosan számított, hogy ennyire leterhelt volt a dokid, de legalább szülésznő lett volna egy kicsit magabiztosabb...

  • 2007.04.06 14:55:36Alvomacko

    marcangoló: Az első szülésem oxytocinos, a második anélküli volt. A hülye szülész orvosomnak köszönhetően 3-szoros oxytocin adagot kaptam az első szülés alatt, de nekem nem fájt jobban. És szülni sem bírtam jobban ettől. Én 5 órán keresztül bróbáltam kinyomni a gyereket és végül a vizitet vezető orvos nyomta ki a gyereket belőlem üvöltözve. Ha ő nincs, szerintem én meghalok. Ez nem vicc. Már a szemem sem bírtam kinyitni. Addigra 24 órája nem ittam egy korty vizet sem és nem kelhettem fel az ágyról. A következő szülésre meg be sem jött a választott dokim. Az ügyeletesnél szültem teljes békében, együttműködésben, csendben. Az a kinyomás csak 3 óráig tartott, pedig a gyerek nagyobb volt.

    Ennyit az orvosválasztásról.

  • 2007.04.06 14:59:05Alvomacko

    A második szülésnál nem is emlékszem, hogy kengyelben lett volna a lábam, csak a varrogatásnál. Nekem mindkét szülésem után volt küretem, ott a szülőágyon. Az sokkal rosszabb volt, mint a szülés. Belülről kaparásszák a hasadat. Brrrr...Bár fájni nem fájt. Mert egy gyerek fej után a küretkanál meg sem kottyan.

  • 2007.04.06 15:00:37marcangoló

    MOst komolyan, ez olyan szörnyű, mi a fenének küret?

  • 2007.04.06 15:07:47Alvomacko

    marcangoló: Mert nem tetszett nekik a méhlepényem. A második gyereknél egy hét múlva egy lavórnyi alvadt vért "szültem". Bocs. :-( Hangosan sikítottam a kádban, pedig én nem vagyok az az ijedős fajta. Anyu segített ki a kádból, mert azt hittem, hogy ott halok meg. Gondolhatod, mennyire meg voltam rémülve. Ha ő nincs ott, nem is tudom, hogy mit csinálok... Aztán irány az orvos az este közepén. De azt mondták, hogy nincs semmi bajom és ez természetes a szülés után. Természetes ám a fenét...

  • 2007.04.06 16:11:33druantia

    Az unokatesóm is megszívta nagyon a méhlepénnyel. Nem volt elég a majdnem két hét túlhordás, meconiumos magzatvíz, szülésindítás, fekve vajúdás (az infúzió miatt), a kézzel tágítás, a baba orvos általi kinyomása meg a gátmetszés, ráadásul nem vált le a méhlepény. Nálunk lekötözős mutatvány van, csak fekve lehet szülni, leszíjazott lábbal. Na, aznap többen szültek, a dokibácsinak menni kellett egy másik anyukához, úgyhogy az unokatesómat otthagyták másfél órára a leszíjazott lábával tárogatva, mielőtt a küretet meg a varrást megcsinálták volna neki.

  • 2007.04.06 16:43:48Pity

    Druanita,



    Hol van ez a kórház?????

  • 2007.04.06 16:43:58szeszter

    Alvomacko: én ui. jártam az első babával, csak nekem mindjárt szülés után 5 órával sikerült kiprodukálnom azt a rengeteg vért, persze mikor egyedül voltama kórteremben.... hát én is kiabáltam az ijedtségtől, a nővérek meg persze rohantak (szerencsére, aztán már toltak is "betapintásra" , ahogy ezt a dokik mondták)

    Remélem most a másodikkal nem lesz ilyesmi.

  • 2007.04.06 16:46:15Tjuca

    Na szerencse a szerencsétlenségben volt szerencsém a terhességem előtt végigcsinálni egy vetélést és egy missed ab-ot. Ott az orvoson látszott, hogy milyen. Utána szinte csukott szemmel mentem hozzá szülni, és nem csalatkoztam. Biza nem árt tesztelni, és körbekérdezni pro-kontra. Mindenkinek vannak hülyeségei és pozitívumai. A lényeg, hogy a mérleg nyelve pozitív legyen. El nem tudtam volna olyat képzelni, hogy másfél órát kelljen várnom a stoppolásra, vagy ne jöjjön be. Mindkét esetben minimum, hogy rábíz valakire. (Konkrétan tudtam is, hogy ki a "párja" aznap).

    Nekem is volt oxytocin, mert a szülésznő kapkodott, hiszen sorállás volt a front miatt. Mivel nekem egy db. kb ötperces fájást csinált, én csak azt láttam, hogy az orvos kihúzta a madzagot, és a csörte a folyosón zajlott. Utána orvos végig benn, csak percekre ment ki, szülésznő csak az engedélyével csinálhatott bármit.

    Az a meglátásom, hogy sokszor ok nélkül alkalmazzák, mert "gyorsít". Mivel nekem előtte is normálisak voltak a fájásaim, utána pedig EDA-t kaptam (ez más ügy és már lerágott csont), és már csak a tolófájás jött, amit éreztem, így nincs "igazi" összehasonlítási alapom.

    Kengyel volt, de csak a végén. Szvsz. már a folyamatos ctg miatt sem mozoghat úgy az ember, és pláne nem csobbanhat. A kengyel már csak hab a tortán. :-)

  • 2007.04.06 16:48:05Tjuca

    Alvómackó!



    Én végig azon parrantottam, hogy a méhlepény nemleválás (jó magyarosan) öröklődik. DE NEM!!!! Ez a lányaidnak jó hír! Mondjuk a hajlam igen. Anyunál háromszor kellett küret emiatt, nekem megszületett minden gond nélkül.

  • 2007.04.06 19:51:58mulan

    2200 gramm, istenem! :) Ő van ezeken a képeken? Iszonyú szép kis csaj! :)

  • 2007.04.06 20:40:42druantia

    Pity, Zala megyében :-).

  • 2007.04.06 22:49:08panka

    A saját szülésem óta nem érzem, hogy ez egy természetes folyamat lenne. Amit lehet, beavatkoztak, oxitocin, burokrepesztés, infúziók sora, eda, gátmetszés, küret, de azt gondolom, hogy teljesen zárt méhszájjal és elfolyt magzatvízzel nem nagyon volt más lehetőség. Vagyis akármilyen horror is volt a dolog, úgy érzem, hogy megmentették az életemet, és a babáét is. Igaz, mindenki nagyon kedves és együttérző volt, folyamatosan bocsánatot kértek, ha fájdalmat okoztak. Tulajdonképpen versenyt udvariaskodtunk és egymást bíztattuk a szülésznővel meg a dokikkal :). De azért másodszorra nem szeretnék így szülni, ha egyáltalán valaha ráveszem még magam.

  • 2007.04.06 23:18:24kóborc

    Teljesen egyetértek a kedves posztolóval! Az ember (lánya) arra készüljön, hogy 9 hónap után végre találkozik a babájával - az összes többi mellékes. Én pl. a folyosón vajúdtam (hidegfront miatti csúcsforgalomban épp nem volt szabad ágy az osztályon) -férjemmel sétálgattunk (már amikor tudtam), lépcsőztünk - és nagyon jól éreztem magam (hmm...). Aztán csak 1 pozícióban (fekvő) létező szülőágyon szültem, kengyelbe tett lábbal - őszintén? Észre sem vettem. Azzal voltam elfoglalva, hogy 1. baromira fáj 2. mindjárt itt a babicsek.

    Ja, és már másnap szültem volna a következőt. (Ez a bizonyos szülés mindennel együtt majd 23 órás volt - szóval nem a "lazasága" miatt gondoltam így.)

  • 2007.04.07 10:36:46Babusch

    Sziasztok!



    Eloszor vagyok itt, bar mar regota olvaslak Titeket.

    Bocs az ekezetnelkulisegert, de a billentyuzet nem enged tobbet, tolem telne.:)



    Nos, Tundi, gratula a babahoz. Jomagam is az Uszokiban szultem, nagyon hasonloan hozzad. Nekem nem volt burokrepesztes, nagyjabol minden termeszetesen haladt. En is tokeletesen meg vagyok/voltam elegedve a korulmenyekkel, az orvosommal is osszhangban voltunk, bar keves idot toltott velunk, mert annyira gyorsan tortent minden, hogy epp csak beert es mar meg is volt a babank.

    A kengyel szerintem inkabb emiatt a szo miatt, illetve a korabbrol hozzakapcsolodo erzesek miatt ijeszte, egyaltalan nem volt rossz. Az agy jol alakithato ugy is, nem passzentosan kotozik le az ember labat. Inakbb csak azert, hogy nehogy zanya legyen a vege.

    Azt hiszem nekem is volt a vegen eu kuret, de en akkor mar csak a gyerekemet neztem, meg a ferjem kezet fogtam, fajt, nem hazudok, de szeritnem meg a labamat is levaghattak volna akkor. Agyban lelekben mar mashol voltam.

    A lenyeg, hogy a vege total pozitiv elmeny. NAgy szerepe volt ebben a tuti szulesznonek, pedig mi meg nyar kozepen egy frontot is kifogtunk, tehat nagyuzem volt.



    udv

  • 2007.04.07 10:43:25Babusch

    Bocs lehet hogy nem Tundenek kell gratulalnom, akkor viszont a posztolonak:)

  • 2007.04.07 10:45:39Tünde

    Babusch: én vagyok a posztoló, szóval köszi. :)

  • 2007.04.07 10:46:02Tünde

    Mulan: köszönöm :)

  • 2007.04.07 15:01:42eszter

    Nagyon édes ez a baba! Ránézek, és Mandula jut róla eszembe. Az ember még a hasában megérzi, hogy jó nevet választott. Én legalábbis mind a négyszer éreztem a megnyugvást, amikor a tökéleteset megtaláltuk, hogy "EZ AZ". Biztos Ti is így lehettetek ezzel, Tünde, mert nagyon passzol.

  • 2007.04.08 18:52:24bbence

    A fent leírt szülés, ha az anya úgy érzete, akkor biztos boldogan zajlott. A baba gyönyörű, gratula és sok egészség és boldogság neki és családjának. Nekem nincs tapasztalatom a kórházi szülésben, mert egy otthonszületett kislány boldog apja vagyok és nálunk egészen másként törtétek a dolgok, mint amit itt olvastam. Nem is a szülésről szeretnék írni, hanem arról a megjegyzésről miszerint:

    "Olyan dokit kell választani, akivel együtt tudunk működni, akinek a természete, hozzáállása olyan, amilyennek elvárjuk, akitől merünk kérdezni, így kevésbé valószínű, hogy csalódunk szüléskor és egy életre szóló negatív élménnyel távozunk a kórházból. (És aztán ezzel ijesztgetjük a kismamákat…)"

    Rengeteg történetet ismerünk, ahol az anya úgy érzi, megtalálta a neki megfelelő, megbízható orvost, mer tőle kérdezni és megkapja a tájákoztatást, hogy mi fog történni, majd amikor eljön az ideje és már nem tud változtatni, akkor egészen más dolgok történnek. Erre utal az a link, ami a kismamák ijesztegetését említi. A Nórák című filmben, zömében kórházban szült nők történeteit lehet hallani, illetve megszólal pszihológus, szülészorvos és gyerekorvos is. A történetekben hasonló beavatkozásokról mesélnek, mint amit itt olvashatunk, csak ők nem biztonságos és boldog szülésként élik meg ezeket. Szerintem nagyon fontos, hogy valós információk alapján tudjanak dönteni a nők, hogy hol és milyen körülmények között szülnek és ebben egy ilyen film is segítségükre lehet. A filmről szóló cikkben az orvosnő nem ajánlja kismamáknak a filmet, mert megijedhetnek a szüléstől. Egyrészt tapasztalatból tudom, hogy ijesztésben az orvosok a legjobbak, másrészt ha az érintetteket "megóvjuk" attól ami vár rájuk, akkor nem tudnak helyesen dönteni és valóban kiszolgáltatottan és tehetelenül szenvedik végig az egyik legfontosabb eseményt az életükben. Az, hogy "ne mindig a körülményekkel foglalkozzon", teljesen értelmetlen, hiszen a szülés lényege, hogy zavartalanul, a lehető legkissebb behatás nélkül tudjon az anya magára és a babájára figyelni. Amit Mandula születéséről olvasthattunk az igazolja a közben alkalmazott beavatkozásokat, ilyen körülmények között nem csoda, hogy nem tudott nélkülük a világra jönni. Ha az anyukája ezt választotta és nem tartja gondnak mondjuk az oxitocin alkalmazását, akkor minden rendben, viszont ma már egyre többen tudják, hogy ezek a beavatkozások nem jók sem a babának, sem az anyának és ezért szeretnék elkerülni, de az orvos ígérete ellenére, rendszeresen, rutinszerűen alkalmazzák.

  • 2007.04.08 19:16:43mzperx

    Tünde, Babusch, Uzsoki ügyben a véleményem maximálisan egybecseng a Tiétekkel... én 2006. júliusában szültem ott.



    Ahogy láttam illetve fórumokon olvasgattam eddig, az Uzsoki nem egy kifejezetten "népszerű" kórház, nem tolonganak a kismamák, hogy ott szeretnének szülni, pedig az utólagos élménybeszámolókat olvasva mindig arra kell rájönnöm, hogy nagyon is korrekt a hely! Pedig távolról sem bababarát, távolról sem alternatív (a legalternatívabb eszköz a szülőszobán a nagy labda), és mégis...



    Nekem is kiváló szülésznőm volt, én úgy érzem, neki is köszönhetem, hogy gyorsan, szépen zajlott a szülés, nagyon hálás vagyok neki.



    A csecsemős- és gyermekágyas nővérekről tudnék ezt-azt mesélni, de messze nem olyan durva sztorikat, mint amiket más kórházakban szült kismamáktól hallani néha.

  • 2007.04.08 21:30:07Babusch

    sziasztok!



    mzperx: en 2006. junius vegen:).



    Kedves bbence! NAgyon gratulalok Nektek, a szememben nagyon batrak vagytok az otthonszulesert. PErsze tudom, hogy maga a szules egy vegtelenul termeszetes dolog, ezert termeszetes, hogy az ember sajat otthonaban tortenik, ahogy tortent ez regen. Amde ma egy gyermek ELETe szeritnem nem egyenlo a szaz evvel ezelott szuletett gyermekeevel. Bonyolult vagyok kicsit, vagyis igen, de az emberek fejeben mar mas a sorrend, ertekek. Akkoriban egy csaladban szuletett 6-8-10 gyerek, ma jo, ha 2. Talan az asszonyok is maskepp fogtak fel a dolgot, ha tortent valami kiszamithatatlan rossz dolog szules kozben. Azt akarom ezzel mondani, hogy en nem eltem volna tul, ha barmi baja tortenik a babamnak. A korhazi hatter oriasi biztonsagot adott, mindemelett nagyon termeszetesen haladt a szules es gyorsan. Ezert en nem is tudom milyen 12 orakat vajudni, szenvedni. (vagyis en otthon vajudtam ejszaka, csak valahogy nem annak eltem meg)

    Nos en az orvosommal megbeszeltem, hogy azt szeretnem minel kevesebb beavatkozas tortenne, amiro O nem igert semmit, annyit mondott, hogy adott helyzetben fogjuk latni, mi a teendo (a gatmetszest szerettem volna nagyon elkerulni - utolag tudom, hogy a segitsegemre volt). Az az icipici vakuum is, amit a kitolas vegen alkalmaztak, mert a baba szivhangjaval gond lett. En nem voltam teljesen onmagam, igy a ferjemtol tudom, hogy total a nyakara volt tekeredve a koldokzsinor. Lehet, hogy minden ment volna otthon is magatol, mert en egy eleg egyszeru teremtes vagyok a szules szempontjabol, vagyis Apa nem enged elszallni, nyafogni,(mindig mondja is, hogy mi szulni mentunk a korhazba nem tokolni) stb..., a lenyeg, hogy mi van, ha megsem??? Azt viszont nem tudtam volna megbocsajtani magamnak, senkinek.

    Ezert szerintem mindenkinek sajat magaban es a donteseben kell megbiznia, kezdve az orvos-, korhazvalasztastol, az eletvitelevel, eletkorulmenyeivel, gyermekenek jovojevel kapcsolatban.



    Huh, kicsit vaskos lett, ennyire azert nem vagyok kocka, de azt hiszem az elso igazan komoly dolog az eletunkben, a gyerekunk.



    udv

  • 2007.04.08 21:39:00Babusch

    Ja es tenyleg a korrekt a jo szo a korhaz szuleszetenek jellemzesere, es azt hiszem mondhatjuk, hogy az ott dolgozo orvosokra is. A szulesznokre pedig sokkal tobb, csodasak, turelmesek, kedvesek...



    bbence: remelem jol gondolom, hogy nagyon jol sult el az otthonszules, mert most latom, hogy azt nem irtad, csak igy ereztem a szavaidbol.

  • 2007.04.08 22:05:06Babusch

    Ok bbence, most olvastam a masik posztnal a bejegyzesedet:))

    MEgkaptam a valaszt!

  • 2007.04.09 19:43:59bbence

    Kedves Babusch!

    Köszönjük. Gyakorlatilag egyetlen dolog nem igaz abból, amit írtál, nevezetesen, hogy mi bátrak vagyunk. Ja, meg az sem, kocka vagy. Egyébként mindenben egyetértek veled. Olvastad a másik beírásomat, ahol azt mondom, hogy nincs értelme senkit rábeszélni, hogy hol és milyen körülmények között szüljön, mert egy nőnek leginkább arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát a szülés közben és ha neki ezt a kórház adja, akkor oda kell menni. Mi azért nem vagyunk bátrak, mert a várandósság végére már inkább a kórháztól féltünk. Ahogy írsz a félelemről, hogy bármi baja lehet a babának és azt nem fogod megbocsájtani magadnak, most újra érzem a félelmet, a szorongást, amit mi is átéltünk. A szülés után sem szűnt meg a para, hogy tudunk-e gondoskondi a gyerekünkről, nem történik vele valami baj, stb. Szerintem ez nem haszontalan egy bizonyos mértékig. Ha nem kételkedünk és bizonytalankodunk, akkor nem szereztünk volna annyi ismeretet és a belső, lelki felkészülés sem lett volna ennyire alapos, tehát valószínűleg kórház lett volna a vége. Abban a folyamatban, amin a szülést megelőző hónapokban átestünk meggyőződtünk arról, hogy ha a vizsgálatok nem mutatnak ki valamilyen komoly kockázatot, akkor biztonságban lehet szülni kórházon kívül is. (Sőt!) Az ott dolgozó szakemberek fantasztikus részletességgel és türelemmel magyaráztak el minden megelőző vizsgálatot, lehetséges problémákat, folyamatokat. A szülés előtti hónapoktól kezdve a babaápolási és szoptatási tanácsadáson keresztül mindenre kiterjedő tájékoztatást megkaptunk. Ha a biztonság kérdése felmerül az otthonszületéssel kapcsolatban, akkor eszembe jut egy nap tv-s beszélgetés a témáról. Valamikor tavaly láttam ezt a műsort. A stúdióban két szülészorvos és egy szülésznő volt. (Az otthonszülést segítők közül nem hívtak senkit.) Az egyik doki a SztImre szülész főorvosa volt. Szinte szó szerint a következőket mondta: Ő az otthonszülést teljesen biztonságosnak tartja, az azt segítők felkészült és kiváló szakemberek. Az egyetlen gond a jogi szabályozás, amit remélhetően hamarosan rendeznek. Ő is dolgozott nem kórházi körülmények között (szülőotthon), ami gyakorlatilag megfelel az otthonszülésnek, azokkal a műszerekkel és felszereléssel dolgoznak ott is és ha komplikáció adódott, akkor nekik is mentőt kellett hívni. Az ilyen típusú szülésnek megvannak a szabályai, a megelőző vizsgálatok során és a szülés alatt egy lépéssel előrébb járnak, hogy időben észleljék, ha komplikáció adódik. Ha ezeket a szabályokat betartják, akkor az teljesen biztonságos.

    Én azért írtam ide, mert a fenti írás végén elhangzó tanáccsal és a Nórák című filmre való negatív utalással nem értek egyett. Hogy ki, hogyan éli meg a szülését, az szíve joga és senki nem kérdőjelezheti meg, (illetve megteheti, de egy nagy barom), de a körülmények, a megelőző széleskörű tájékozódás, aminek egy ilyen film is lehet a része, szerintem nagyon fontos. Az én fülembe egy kb. 10 éve olvasott újságcikk tette a bogarat, ami a gyöngéd születésről szólt. Ma már nem értek mindenben egyett a módszerrel, de akkor nagyon lelkes lettem.

    Nagyon sokat foglalkozom a témával és úgy gondolom, a te jó tapasztalatod sajnos nem általános. Rengeteg keserűség és fájdalom marad az emberekben egy olyan esemény után, ami, ahogy írod az első igazán komoly dolog az életünkben. Én soha nem érvelek avval, hogy száz éve is otthon szültek a nők.... Nem vagyok mindeáron természet mániás. Csak azt tartom szomorúnak, hogy a modernizáció kétségtelen áldásaival, átestünk a ló túloldalára és megpróbálunk szembe menni olyan dolgokkal, amikkel nem lehet és nem is kell, mert egyszerűen jók és erősek. A tudománynak ezt kéne támogatni. Igen, sok gyerek és sok nő halt meg a szülések közben régen. Ha lett volna ott egy szakember, aki felismeri a baljós jeleket és lett vona jól felszerelt kórház, ahova be lehet menni, akkor nem lett volna ennyi áldozat. Most a lehetőség megvan, csak nem tudunk élni vele, mert az orvosok azt gondolják és hitetik el velünk (tisztelet a kivételnek), hogy nekik kell levezetni egy olyan folyamatot, amit nem lehet levezetni. Kísérni lehet és ha tényleg baj van, akkor beavatkozni. Valami oka csak van annak, hogy tekintélyes nemzetközi szervezetek tartják soknak a magyar szülészeti beavatkozásokat.

    Kicsit eltúloztam azt hiszem a terjedelmet, de nagyon érdekel a téma és türelmetlenül várom, hogy újra aktuális legyen.

  • 2007.04.09 20:06:41mzperx

    Babusch, megkérdezhetem, hogy kinél szültél? :)

  • 2007.04.09 20:21:05EsTeh

    Kedves bbence! Megkérdezhetem, hogy a gyöngéd születés mely elemeivel nem értesz ma már egyet? Gondolom a tapasztalataid alapján változott a véleményed. Én olvastam anno a könyvet, nagyon tetszett, de sajnos nem így szültem, úgyhogy tapasztalatom nincs róla. Érdekelne a véleményed. Köszönöm előre is!

  • 2007.04.09 21:06:02bbence

    Kedves EsTeh! Pont az egyik legszimpatikusabb elem, a születés után melegvízbe való fürösztésről derült ki a számunkra, hogy Lili nem lett volna boldog, ha elvisszük anyukája hasáról. Azután meg elaludt és gyakorlatilag egy napig szundikált némi szopizással megszakítva. A másik problémám a dologgal, hogy az anyával kevésbé foglalkozik, a gyereket masszírozó szőrös férfi kéz nagyon domináns. Persze sok elem közös. Nem volt vakító fény, felesleges vizsgálatok, bcg oltás, felsírást ösztönző paskolás, mérés, tisztítás, stb. Jól bebugyoláltuk anyukájával együtt, átmentünk a fürdőszobából az ágyunkhoz és lefeküdtünk. Szerintem nagyon fontos, sőt forradalmi volt, amit ez a francia orvos elkezdett a hetvenes években. A mára megváltozott helyzet, a baba és anya barát megközelítés terjedése nem kis részben neki köszönhető. Sajnos úgy tudom, hogy az anya-baba szempontok közül, ő nagyon elszállt a gyerek felé, egy időben sokan támadták, mert nem engedte az anyákat hangosan kiabálni, hogy a gyerek teljes csendben jöjjön a világra. Ez még a könyvben és a filmben nincs benne és azóta ő is visszakozott.

  • 2007.04.09 21:35:47Babusch

    bbence: az a furcsa, hogy en nem ereztem magam sosem egy osanya tipusnak, talan ezert is jott kesobb a gyerek, de miota tudtam, hogy varjuk, tudatosan keszultem. PErsze korabban is, sot olvastam Frederic Leboyer konyvet, mert engem is nagyon erdekelt es vagyam volt ez a fajta szules-szuletes, de aztan nem volt hozza batorsagom. Igazabal nem is kerult szoba, ebben a korhazban az is jo volt szamomra, hogy van egy szulesfelkeszitojuk, relaxaciot tart pszichologus kis csoportokban. Tehat en maximalisan felkeszultnek ereztem magam. A vege az lett, hogy amikor eljott az ido, felretettem minden korabbi koncepciomat a dologgal kapcsolatban, nyilt szivvel es lelekkel csinaltam vegig a dolgot es alazattal a gyerekem fele, es nem az orvosok muszerek fele, ez fontos. PERsze tudom, hogy lehetett volna tokeletesebb. MA mar viszont azt mondom, hogy jobb volt, hogy az elso ejszaka tudtam pihenni, utana mar vegig velem volt.

    Ja es meg annyit, hogy az osztonosseg es az osero azota van velem, miota megszuletett. Emlekszem meg a gyerekorvosunk is meglepodve mondta a 2. otthoni napon, hogy ugy banok a babaval, mintha mindig ezt csinaltam volna. PEdig nem volt kisbaba a kozelunkben egyaltalan. A legszebb, hogy ereztem es erzem ma is, sot a szules utani elso napokban az jutott eszembe, hogy basszus nekem mindig ezt kellett volna csinalnom, meg mar a 3.nal kellene tartanunk. NA azota kicsit valtozott a velemenyem mert teljes embert kivan a Gyermek:))))

    Kivanom, hogy sikeruljon a hianyzo szabalyozas torvenybe, rendeletekbe foglalasa es utana aki akarja, annak lehetosege nyiljon legalisan az otthonszulesre.

    Mindemellett remelem. hogy az en tapasztalatom nem a veletlennek koszonheto!



    mzperx: Lukacs! Te?? Ha szabad.:)



    udv

  • 2007.04.09 22:39:31bbence

    Babusch: Amit írtam, az a mi történetünk. Nem udvariaskodásból írom, hogy aki a szülését jónak, szépnek élte meg, azzal nem lehet vitatkozni, hanem tényleg így gondolom. Minden ember más és ha valaki azt hiszi, hogy az általa tapasztalt mód az egyedül üdvözítő és követendő út, akkor felelőtlen. Ha megpróbálok rábeszélni valakit, hogy kövessen, akkor veszélybe sodorhatom. Amit írsz az tiszteletre méltó és fontos. Felkészültél és döntöttél. Biztos vagyok benne, hogy nem volt véletlen, ami veled történt. A szememben te vagy igazán bátor. Mi nagyon féltünk, ha kórházba megyünk, nem olyan élménnyel távozunk, mint ti. Az igazsághoz tartozik, hogy nekem már régebben is rossz tapasztalataim voltak az un. nyugati típusú orvoslással. Ebben sem érzem elvakultnak magam, de ha lehet, más megoldásokat próbálok keresni. Nem szeretem, ha nem tekintenek egyenrangú partnerek, nem osztják meg velem a testemmel kapcsolatos dolgokat, nem veszik komolyan a pszihés oldalát a testi tüneteknek, nem egészében vizsgálnak egy embert, hanem részenként szakosodtak a végtelenségig, az anyagi szempontok gyakran a páciens érdekei fölé helyezkednek, stb. Ez másoknak nem jelent ekkora problémát, jobban tudják kezelni az ilyen helyzeteket. Én mindenesetre csak azt tudom tenni, hogy lehetőleg elkerülöm, ha baj van, akkor pedig mérlegelem, hogy mit kell tenni.

    A szabályozás, most már leginkább a szülést segítők szempontjából lenne fontos. Méltatlan körülmények között végeznek emberfeletti munkát. Nagyon magas színvonalú, áldozatos szolgáltatást kapnak az oda fordulók fillérekért, közben folyamatos üldözés és fenyegetettség kíséri a munkájukat.

  • 2007.04.09 23:35:14Anyatünde

    bbence: épp az otthonszülés anyagi oldaláról akartalak volna kérdezni - ha szabad, csak korábban nem jutottam géphez. Tehát: milyen kiadásokra számíthat az ember, ha otthon szül? A szülésre felkészítésért mennyit kell fizetni? A terhesgondozásért? Terhesgondozást is Geréb Ágnes csinálja ilyenkor? Az esemény során ott van ő, egy bába, esetleg egy dúla? Vagy dúla is van mindig? Kinek mennyi a tiszteletdíja? Ha nem szeretnéd megmondani a pontos összeget, elég hozzávetőleg, a nagyságrend is. Mi mindent kell a (leendő) szülőknek beszerezni - úgy értem, azokon a dolgokon kívül, amiket a kórházba is be kell vinni a babának és az anyukájának. Leendő sógornőm nagyon szeretne otthon szülni, meg amúgy is kíváncsi lennék ezekre az adatokra.

    Én két ok miatt nem szülnék otthon (3 gyerkőcünk van, a legkisebb 14 hónapos, és szeretnénk még egyet). 1: Első gyerekünk császárral született, NEM pszichés tényezők, hanem lábtartás miatt. 2. A házban, ahol lakunk, pocsék a lakások hangszigetelése.

    Még egy: azért ne vesd el teljesen a nyugati orvostudományt. "természetes", "vissza a természethez" és hasonló jelszókkal a tényleg sok jó mellett rengeteg - bocsánat - sz@rt is próbálnak/próbálnának rásózni az emberekre. A legkisebb gyerkőc születése előtt az OGYI-ban gyógynövénytartalmú (leendő) gyógyszerek törzskönyvezési dokumentációinak gyógyszerhatástani értékelésével foglalkoztam, innen vannak élményeim... ;-))

  • 2007.04.10 17:34:08bog

    Tud valaki valamit mesélni a Kútvölgyi kórházról?

    Én tíz évvel ezelőtt szültem utoljára, akkor a Scöpf-Méreyben, nagyon szép emlékeket őrzök, bár tisztában vagyok azzal is, hogy sokminden ezek közül a szép emlékek közül a puszta szerencsén múlt.

    Azóta orvost váltottam, nem személyes okból, így hozta az élet, persze nem tudom, hogy egyáltalán hogyan lesz, mire a szülésre kerül a sor: nem kell-e abban a kórházban szülnöm, amely "területileg illetékes". De biztonságérzetet adna, ha valaki mesélne egy Kútvölgyis szülést.

  • 2007.04.10 17:34:54bog

    Schöpf-Mérey. Bocs.

  • 2007.04.10 21:35:43bbence

    Anyatünde

    Nem akarom megkerülni a választ, de először beírom a következő információs nap dátumát és helyét, mert pontos, naprakész infókat ott lehet szerezni. Ez egyébként ingyenes.

    Május 4. 17 óra

    Napvilág Születésház Bp., XII. ker. Alma u. 1. tel.: 06 1 212 06 99, www.szules.hu

    Havonta van tanfolyam és előtte az információs nap.

    A tanfolyamról röviden azt tudom elmondani, hogy nem egyben jártuk le a hetet, az egyik hónapban a hétfői napra a másikban a keddre, stb. Minden napnak van egy témája és együtt haladnak a várandósság idejével. Az utolsó három napra csak a vége felé érdemes menni. A dologban az a jó, ha úgy érzed, hogy egy témában túl sok volt az információ és nem tudtad megjegyezni, akkor elmész a következő hónap adott napjára megint. Ha van aggódó vagy érdeklődő nagymami, testvér, barát, viheted magaddal (persze lehetőleg ne mind egyszerre, mert nem biztos, hogy beférnek). Amikor mi jártunk, majdem mindig volt vagy egy leendő nagymama, vagy testvér. Egyszer velünk is eljött a párom huga. A mondás az volt, hogy másik várandós családot nem ildomos a te vendégedként vinni magaddal. A tanfolyamért egyszer fizetsz, a következö szülés(ek) előtt már nem kell. A szules.hu-n megvan a teljes program.

    A tanfolyam ára nem sok (kevesebb, mint amit az orvosok kérnek egy szülés után, ha jól tudom 60e ft alatt nem ússza meg az ember) és ez is rugalmas. Lehet kérni részletfizetést, vagy ha valaki bajban van és nincs pénze, akkor az alapítvány segítségét. Tudtommal anyagi problémák miatt nem szoktak elküldeni senkit.

    Természetesen mindenkinek joga van plussz adományt fizetni az alapítványnak, ha úgy gondolja és megteheti, de csak a szülés után.

    A szülésért nem kell fizetni.

    A terhesgondozásról csak annyit, hogy a szülészeti kamarának hála, Ági nem adhat pecsétet.

    Van egy nap, amikor a dúlákkal lehet találkozni, ismerkedni. A szülés előtt lehet kérni, hogy xy legyen a dúlám és azt is hogy kit nem szeretnék biztosan.

    Sajnos nem írhatom le, hogy ki volt ott, mert ez jelenleg felhasználható ellene.

    A listáról csak néhány dolog jut eszembe:

    gumilepedő, papírvatta, szűrő(?), kispárna (arra jön a baba), sokat mosott törölköző és takaró, villanymelegítő, olajok a gátmasszázsra, muskotályzsálya a fájdalomcsillapító borogatáshoz (az nagyon bejött) és most másra nem emlékszem. Lili előbb jött két hétel, mint számítottuk, ezért nem volt meg minden, de nem volt gond.

    A gátmasszázs nagyon hatékony, úgy tudom, hogy otthonszüléseknél soha nem szokott repedni.

  • 2007.04.10 22:02:40Zsömi

    A Kútvölgyi engem is érdekelne! Most, hogy bezárták a MArgitot, az I. II. III. XII. és a Buda környéki településeknek, csak a JÁnos kórházat adja ki az OEP honlapján a kereső, mint potenciális szülészetet. Oda meg nem szívesen mennék. (Baba tervben, ebben az évben)El sem tudom képzelni, hogy a JÁnos 55 szülészeti ágya hogyan tud ellátni 4 kerületet és a környező településeket. Ja, és most hallottam, hogy a Nyírő szülészetét és talán a meddőségit is bezárás fenyegeti.

  • 2007.04.10 22:03:52Zsömi

    Bocs az OF-ért, valaki kérdezte fentebb a Kútvölgyit, azért jutott eszembe!

  • 2007.04.11 08:07:28Anyatünde

    Bbence, köszi. A szules.hu-t már néztem, mielőtt Téged kérdeztelek. Az "anyagiak"-ról szóló infók nem tűntek különösebben naprakésznek, lehet, hogy csak nem találtam meg, már nagyon fáradt voltam. Mint már mondtam, én nem szülnék otthon, csak szerettem volna tudni. Többek között azért, ha szóbakerül, pl. ismerősök között, családban, akkor képben legyek. Nagyon jó, hogy veled lehet erről az egészről így "beszélgetni". Mostanában benéztem a norak.hu-ra. Ott van néhány nagyon furcsa hsz., otthon szült anyukáktól, amiből nekem úgy tűnt, hogy a saját megoldásukat gondolják egyedül üdvözítőnek. Ezzel szemben te utaltál a vívódásotokra, a döntésetek folyamatára. Köszi ezt is.

    Emlegettétek az 50 nm panellakást. Szerintem igenis zavaró tényező lehet az áthallás. A szomszédoknak, éjjel közepén mindenképp... ;-)) Harmadik gyerekünk gátvédelemmel született, no itt a legvégén (mielőtt kibújt volna a baba feje) már adtam ki elég furcsa hangokat, amit tuti hallottak volna a szomszédok. Igaz, ez nem tartott sokáig, pár perc, és persze nem kiabáltam végig azt a pár percet sem.

    Évekkel ezelőtt olvastam, hogy a Szent Imre kórház szülészorvosai akartak csinálni egy születésházat a kórház közvetlen közelében, 2 (KETTŐ) PERC alatt átértek volna a szülő anyukával a kórházba (nem a műtőbe, nyilván) komoly komplikáció esetén. A szakmai kollégium nem engedte. Itt minden további nélkül szülnék, csak sajnos mire meglesz, én már nem leszek fogamzóképes korban... Illetve, nemrég olvashattunk egy írást 65 évesen szült nőről...;-)), de én nem vágyom ilyen babérokra.

    Egyébként a 20 percet, amit többen emlegettetek, hogy ennyi idő alatt be kell érjen a kismama a kórházba, ha otthon el nem hárítható gond támad az otthonszülés során, én sokallom. Azt hiszem, elsősorban emiatt vannak fenntartásaim az otthonszüléssel kapcsolatban. Az rendben (?), hogy a kórházban is sokszor (de talán nem minden esetben!!) eltelik ennyi idő, amíg a műtőasztalra kerül anyuka, ha nagy baj van, de otthonszülés esetében nem arról van szó, hogy 20 perc alatt beérnek a kórházba? A szülészeti osztályra. Nagy különbség. Nem tudom, jól gondolom-e.

    Cozumel, egy kérdés, bár te még - jó esetben - javában alszol ott a tengerentúlon ;-)): említetted, h. ikres szülés (Császár, jól emlékszem?)után 3 nappal már mehettél haza a kórházból. (Nem tudom, ogy ez már Kanadában volt-e.) Otthonra volt valamilyen segítséged a szülés utáni első napokban legalább? Gyerekorvos jött-e házhoz, vagy nektek kellett cígölni hozzá az apróságokat?

  • 2007.04.11 08:31:55Anyatünde

    Bocs, most veszem észre, hogy több mindenről, amit írtam, a másik, otthonszüléssel kapcsotatos poszton volt szó...

  • 2007.04.11 18:14:06mzperx

    Babusch: én Hajdunál szültem. :)

  • 2007.04.11 20:07:44Tori

    Nálam a biztonságérzet alapja, hogy tudom, mi miért történik. Tisztelet a kivételnek - tudom, hgy van egy pár, csak én szívom meg folyton -, de a magyar kórházi gyakorlat egyelőre nem ez. A beteg engedelmeskedjen, vegye be a pirulát, mit kell neki tudni, mi az. Az anyuka lihegjen, nyomjon, amikor mondják neki, és ne érdekelje, tényleg kell-e a beöntés, vagy csak azt is el lehet számolni. (Bocs, cinikus vagyok.) Szóval összetett kérdés.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta