SZÜLŐSÉG

Idő kell az apa megszületéséhez

2007. április 4., szerda 10:23

Vajon melltartó van rajta, vagy magától ilyen jó a cicije? Vajon már ma megtudhatom?

Fogok-e neki tetszeni? Milyen édes gyerekünk lenne!


Kitaláljátok, melyiket gondolja egy nő, és melyiket egy férfi az első randin?


Már az első randit is másképp várja egy nő, és másképp egy férfi. Miért lenne hát később egyforma a gondolkodásmódunk, viselkedésünk, amikor anya és apa válik belőlünk?

És mégis. Családi tanácsadóként nem egyszer azt tapasztalom, hogy a gyerek megszületésével, sokan mégis azt várják el életük párjuktól, hogy szinte második anyaként pelenkázzanak, büfiztessenek, süssenek, mossanak, vasaljanak. Tisztelet a kivételnek. Persze nem azt mondom, hogy mindezeket nem képes egy férfi is megcsinálni, de jobban járnánk, ha hagynák, hogy mindezek az igények bennük fogalmazódjanak meg, és ne elvárás legyen belőlük.

Kétgyermekes anyukaként nem szeretnék érzéketlennek tűnni saját nemem irányában. Én is pontosan tudom, hogy mit jelent egész nap pelenkázni, szoptatni, büfiztetni, stb., és milyen jó, amikor betoppan valaki és egy picit  át lehet „ruházni” méhünk gyümölcsét, és lehuppani a fotelbe, csak úgy nézni magunk elé. De higgyétek el mi járunk sokkal jobban, ha hagyjuk a pasinkat is megszületni apaként.

Gondoljunk csak bele, nekünk kilenc hónap áll rendelkezésünkre, hogy felfogjuk a felfoghatatlant, hogy immáron egy életen át felelősséggel tartozunk egy kis Porontynak. Már semmi sem lesz olyan, mint régen volt. Aztán mi vagyunk azok, akik megszüljük az új életet. Nekünk segítenek a hormonok, az anyai ösztönök.

A férfiak mindebben hátrányban vannak. Hiába látják, hogy nő az „asszony” hasa, esetleg még arra is rávehetőek, vagy esetleg még szívesen is teszik, hogy megérintsék a hasunkat, és ezen keresztül fel tudják venni a kapcsolatot a méhünkben fészkelődő magzattal. De igazán csak akkor találkoznak testközelből a kis jövevénnyel, amikor már kibújt. Egyes apukáknak akár kilenc hónapig is eltarthat amíg felfogják, hogy tényleg apák lettek. Persze akad olyan férfi is, aki már a kezdet kezdetén rutinosan és szívesen pelenkázza gyermekét.

Szerintem abban sincsen semmi rossz, ha csak később fűződik szorosra a szál apa és gyermeke között. Anyaként tudom, hogy mennyire jó látni, amint apa és gyermeke játszik, amint a férfi, akibe szerelmesek vagyunk apaként is elkezd funkcionálni. Azonban mindez biztonságosabban fog működni, ha hagyjuk  a saját medrében folyni, nem siettetjük a folyamatot, nem akarjuk mi meghatározni párunknak, hogy hogyan legyen jó apa.

 Nem véletlenül van egy gyereknek szerencsés esetben egy apja és egy anyja. Egy anya számomra elsősorban az elfogadást és a befogadást képviseli. Az apa pedig inkább a világgal való viszonyt. Persze ez nem azt jelenti, hogy a szerepek nem keveredhetnek, és, hogy egyik szereplő ne tudná mindkét funkciót ellátni. Azonban nem kell feltétlenül patikamérlegen méricskélni, hogy ki hányszor pelenkázott, ki hányszor fürdetett, és így tovább.

Regős Judit

Szülők Háza

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.05 09:39:39Kékfelhő

    p.eszter :)

  • 2007.04.05 11:02:57druantia

    Én nem bántam meg, hogy még terhesen szakítottunk. Azért nem írom azt, hogy elhagyott/elhagytam, mert nem hiszek az egyoldalú szakításokban. Ez sem volt az. Ha az egyik fél nem akarja a kapcsolatot, a másik meg mégis ragaszkodik hozzá, az az én fogalmaim szerint nem igazi kapcsolat. (Elnézést, ha valakit megbántottam, de az én életemben ez mindig így volt.)



    Szóval, jobb így, apa nélkül, mint egy lélekgyilkos kapcsolatban. A terhességem első fele pokoli volt (10 hetes terhes voltam, amikor eljöttem), de elég hamar rendbejöttem, a végén nekem volt a legszélesebb őszinte mosolyom a terhestanácsadáson. Érdekes egyébként, az én barátaim is csak "spermadonornak" hívják az exemet :-).



    Mulan, azt hiszem, elég sok közös van a helyzetünkben, közös az is, hogy az elején még marhára nem kellett nekem sem pasi. Én is el tudtam volna képzelni férfi nélkül akár az egész hátralévő életemet. A legelején azért, mert kicsit megkeseredett voltam, aztán azért, mert megszoktam, hogy a terhességem csak az én magánügyem, jó volt ketten a babával. Amikor meg megszületett, egyszerűen könnyebb volt csak a babára figyelni, mintha ott lett volna még valaki. Kicsit önző vagyok, ugye? Egyébként is, csúnya vénlányos allűrjeim vannak :-).



    Csakhogy Péterem már kilenc hónapos, és nekem már kezd hiányozni valami. Nem is tudom pontosan, hogy mi, sokszor úgy érzem, csak a szex. Máskor meg (kábé hetente fél órára) rámjön az ötperc, hogy olyan jó lenne odabújni valakihez, jókat röhögcsélni, sétálni, stb.



    Ez párkeresési késztetés még elég esetleges, még nagyon is jól elvagyok egyedül, de ha már felütötte a fejét, szerintem el fog burjánzani bennem :-). Most kétféle kapcsolatot tudnék elképzelni: 1. csak "kefélőset", olyat, hogy eset után felöltözöm és hazamegyek, és el is felejtem az illetőt a következő (?) randiig, vagy 2. nagyon mélyet, őszintét, igazit, lassan kialakulót.



    Bevallom, pár hónapja még nagyon féltem attól, hogy az első szembejövő pasiba belezúgok. Azt hittem, olyan erős lesz majd bennem a hiányérzet :-). De nem, egész racionálisan tudok gondolkodni, ami tőlem elég szokatlan :-). Utasítottam már vissza olyan közeledést is, amire régen habozás nélkül igent mondtam volna. Egyáltalán nem vagyok kétségbeesve, hagyok időt magamnak erre is (ez sem jellemző rám). Szerintem lelkileg még nem vagyok kész egy normális kapcsolatra, de alakulok.



    Mulan, szerintem te is így leszel majd a dologgal :-). Kíváncsi vagyok, tíz év múlva mi lesz velünk.

  • 2007.04.05 11:14:52babó

    a cikkről:

    ezt megint két oldalról lehet nézni: a mai magyar valósághoz (sajnos!!!) már az is szép lenne, ha minden apuka tényleg felnőne a feladathoz, mégha lassan is. az ideális (21. századi) helyzettől meg fényévekre van.



    szerintem próbáljuk úgy nevelni a fiaiankat és lányiankat, hogy közelebb legyenek az ideálishoz. (már készülök rá lelkileg, hogy megmondjam a tutit az apósomnak, amikor először előjön hogy a gyerek nem csinálhat/csinálnia kell valamit azért mert lány. neeem! fiam még nincs, de ha lesz, vele is hasonlóan)



    a közben felvetődött kérdésre: én ismerek lányokat és fiúkat is (25-30 körül) akik nagyon szeretnének párt, családot, és állandóan keseregnek, hogy nem jön össze. sajnálom, mert tényleg megérdemelnék, és őket is megérdemelné egy másik kedves rendes ember, meg egy rakás gyerek. és mindig fogom a fejem, hogy akkor miért futnak erre tökéletesen alkalmatlan nők/férfiak után???? miért nem találják meg egymást? miért tartják lúzernek az ellenkező nemű, hasonló szituációban lévő embert?



    a másik amit látok, hogy nagyon sokan még a huszas éveik közepé is teljesen éretlenek (mindkét nemből) és képtelenek felfogni a tetteik súlyát párkapcsolat, házasság, gyerek témakörben (oké én sem voltam egy napkeleti bölcs, 25 évesen, és most sem, de legalább tudtam/tudok róla). ők sem tudják mit akarnak, szeretik a függetlenséget, néha meg szeretnének családot. de nem lehet mindent egyszerre, nem?

  • 2007.04.05 11:16:34p.eszter

    Druantia! Nem te találkozgattál vkivel mostanában? Nem jól emlékszem?



    Amúgy meg Te egy fasza csaj vagy, korántsem olyan, mint a legtöbb terhesen egyedül maradó nő. Neked tartásod van, erős vagy, s (bocs, de én így látom) sztem bőven elboldogulnál az idők végezetéig egyedül is (persze nem szex nélkül ;-D), de a legtöbben ilyen helyzetben összetörnének, vagy belemennének egy olyan kapcsoltba, ami hiánypótló, de korántsem ideális.

  • 2007.04.05 11:28:51druantia

    P.eszter, de igen, én voltam. Csak kicsit besokalltam :-). Olyan volt az egész, mint egy abszurd dráma. Ezerszer körbejárta ugyanazt a témát, sóhajtozott, hogy de jó lenne, ha..., meg milyen jó volt, amikor..., de történni igazából nem történt semmi, nem éreztem, hogy akár egyet is léptünk volna előre.



    Jött a hülye szöveggel, hogy szerelmes, stb. de valahogy én nem tudtam beleszeretni. Pedig nagyon jó srác, többdiplomás, értelmes, jó az ágyban, lehet vele vadulni, csak nem éli és nem is meri tudatosan megélni az érzelmeit. Nekem meg ez nem elég. Nem kell nekem gyáva pasi, aki segget csinál a szájából :-).

  • 2007.04.05 11:49:48jidele

    Uram atyám...max hét, és anyuka meg apuka leszünk-és lesz egy síró-rívó élő kisbabánk. (bár ahogy a hasam fáj...ki tudja:)

  • 2007.04.05 11:52:55Kékfelhő

    hajrá :)

  • 2007.04.05 11:59:17szanna

    Jidele!

    Ha elindultok a kórházba, előtte írd meg nekünk, hogy tudjuk mikor kell szorítani értetek!

  • 2007.04.05 12:00:58druantia

    Jidele, tényleg, és nektek most milyen érzés? Anyukának/apukának érzitek már magatokat?



    Én már akkor imádtam a Petit, amikor még a pocakban volt, de amikor megláttam a 4d-s UH-n az arcát, attól kezdve még "anyukábbnak" éreztem magam, akkortól már volt kihez kötnöm azt a nagy szeretetet :-). Ha rá gondoltam, akkor már magam elé tudtam képzelni őt. Az igazi vízválasztó mégis az a pillanat volt, amikor először megláttam "élőben". Nekem nem kellettek napok vagy hónapok, hogy így viszonyuljak hozzá, ahogy most is.

  • 2007.04.05 12:13:58Leona

    szolgálati közlemény: iwiwes érdeklődőknek üzenem, hogy jött meghívóm (szanna, köszi, de váratlanul kaptam valaki mástól), regisztráltam, sajna most nincs még időm keresgélni, holnap reggelig le kell adnom egy munkát, de aki szeretne, keressen rám, a kulcsszavak: Anikó, Szeged, remélem, ez elég lesz. Esztert (a szegedit) már bejelöltem ismerősnek, nem tudom, hogy az segít-e valamiben... De lehet, hogy vissza kell előbb neki is jelölnie, ezzl sem vagyok még tisztában. Legkésőbb éjszaka visszanézek, ígérem!

  • 2007.04.05 12:15:47mavo

    „Aki Porontyot olvas, az csak jó apa lehet! :-)”



    Hö ...

  • 2007.04.05 12:32:48másutt

    szoval baboka... nekem is van ferfi ismerosom, aki azt ismetelgeti, hogy mennyire szeretne egy tarsat es gyereket, csaladot. viszont kozel 40 eves, es evente beleszeret egy-egy 19-20 eves lanyba, aki altalaban egyetremista es bulizni akar meg utazgatni. szoval olyan ez, mint amikor a kutya beleszeret az aranyhalba.



    szerintem LEGBELUL fel a csaladalapitastol. de ugye HATALMAS tarsadalmi/csaladi nyomas van a gyerekekre, csaladra, meg fiuknak is (lanyoknak meg, 30 utan, HAJAJ, errol mit tudnek meselni) es az az elfogadott, hogy ezt ismetelgesse, talan onvedelembol is. ki tudja most mar, hogy mit akar.



    mindenesetre a kb 3. ilyen szakitast asszisztalom vegig vele.... es SEMMI erdeklodest nem mutat olyan nok irant, akik tenyleg le akarnanak telepedni.

    mint ahogy irtam: csak azzal akarna csaladot, akit 'O szelidithetne meg'... vagy nem? vagy csak bulizni akar? nem vallja be.



    neha nagyon azt kivanom, hogy az emberek oszintek legyenek. vannak haszonszoru ismeroseim az USA-ban, fiuk is, lanyok is, sokan 30-35-on felul, boldogan, buszken bevalljak, hogy ok szorakozni akarnak, nekik nem kell csalad. nem etetik a potencialis tarsakat hulyeseggel es hazugsagokkal. ennek ott nincs hatalmas stigmaja. ott se mindenki ilyen, de elfogadottabb az eletmod, lanyoknal tutira, es ezt SAJAT BOROMON tapasztaltam.

    igen, kicsit Sex es a varos... de nincs abban semmi szegyen... ha nem hazudunk masoknak!

  • 2007.04.05 12:45:12babó

    masutt:

    igen, biztos vannak ilyenek is. talán az lehet a baj, hogy önmagukkal sem mernek őszinték lenni.



    többet most nem, mennem kell etetni :)

  • 2007.04.05 14:35:07napos oldal

    Mulan, első randi:

    A és B csetelnek, mint ismeretlenek, pénteken. B vasárnap felhívja A-t, magában megállapítja, milyen mosolygós hangja van, ennek örömére szerdára találkozót beszélnek meg. Na, az az Első Randi.

    Hiánypótló volt az infóm, tudom. Ne köszönd, szóra sem érdemes :)



    Ja, és nagyon klassz, hogy jól érzed magad a bőrödben.

  • 2007.04.05 14:38:36Kékfelhő

    na, ez a baj a mai fiatalokkal :)

    A és B csetelnek, és A rögtön elárulja B-nek a telefonszámát. Első hiba :)

  • 2007.04.05 14:38:50marcangoló

    Mulan, nekem is van első randi élményem. Szerintem az az, amikor mongyuk véletlenül talákoztok a Szigeten egy ismerősöd ismerősével, és megbeszélitek, hogy két nap múlva együtt mentek Placebo koncertre. :-D

  • 2007.04.05 14:54:09cantaloupe

    Masutt: en is azt vettem eszre, hogy Magyarorszagon az idegenek mernek kivancsibbak lenni, ez engem neha irrital. Talan nem tartozik az ocsem volt ovistarsanak edesanyjara, hogy "mikor jon a baba". En ezt a kerdest csak legkozelebbi barataimtol merem megkerdezni.



    DRUANTIA es SZANNA: Le a kalappal elottetek, hogy emelt fovel tavoztatok a rossz kapcsolatokbol! Szimpatikusakat irtok, tuti hogy nem maradtok egyedul! Regebben a pasik nehezebben csapodtak gyerekes anyakhoz, de ma mar jobbak az eselyek. Hajra! Ne adjatok fel! :)

  • 2007.04.05 15:00:29marcangoló

    Annyira, hogy Szanna már nincs is. :-) Mármint egyedül.

  • 2007.04.05 15:02:55druantia

    Cantaloupe, kedves vagy, de az, hogy szar kapcsolatba másztam bele (többször is), az az én hibám, nekem kellett rendbehozni a helyzetet, amikor már nemcsak rólam, hanem a gyerekemről is szó volt. Hiába, amikor még úgy tudtam, hogy nem lehet babám, mások voltak a preferenciák :-)!



    Szannának egyébként már van párja, meg egy közös kicsi babájuk is. Nagyon szép család, a nagyfiának (is) nagyon szép pofija van :-).

  • 2007.04.05 15:24:31cantaloupe

    Druantia: en meg nem vagyok "kepben" itt, lehet, hogy osszekevertem Szannat es Mulant. ;O



    A rossz kapcsolat meg nem mindig baj, nekem is volt egy-ketto, mielott kifogtam az Isten Labat. :)

    Annal jobban tudja az ember a JOT becsulni...



    A fontos az, hogy az onbecsulesed legyen a helyen. Ugy tapasztaltam, hogy aki nincs onmagaval, korlataival-igenyeivel tisztaban, annak a vilag legsarmosabb, legrendesebb pasijaval sem lesz okes a kapcsolata. ;)



    Hogy ne csak OFF-oljak, a cikkhez meg hozzatennem, hogy ez a "genetikai donor" kereses napjainkban mar nem annyira elso gondolat. Inkabb mindenki ovatos, gyanakvo, nem akarja magat lekotni rogton. Ennek talan az a fo oka, hogy szuleink generaciojaban keves boldog hazassagot lattunk, es a mostaniak is sokszor vegzodnek valassal. :/

  • 2007.04.05 15:42:17mulan

    Cantaloupe, :)



    Azon gondolkodom, hogy mennyire erős a társadalmi nyomás a p.kapcsolatokban, illetve a róla való gondolkodásunkban. Az ismeretségi körömben pl. sok csajnak amiatt nem jön össze egy normális kapcsolat, mert megpróbálja kipaszírozni a srácból a gáláns lovagot, viszont a srác nem a "gáláns lovag akarok lenni" társadalmi elvárásai szerint szocializálódott, hanem abban, hogy "ne hagyja magát megfogni". Szerintem mindkét elvárás vagy kép a másik nemről nagyon rossz, főleg azért, mert soha nem az egyént nézi, és nagyon durva, amikor valaki egy kapcsolatban nem a másikra reagál, hanem társadalmi sztereotípiákra.

  • 2007.04.05 15:43:28cozumel

    Kekfelho



    Maximalisan egyetertek. Az egeszseges ultimatum sokkal celravezetobb, mint az evekig tarto mismasolas!

  • 2007.04.05 15:44:50mulan

    Drága Jidele!

    Szerintem szuper szülők lesztek! :)

    Mi "lesztek": vagytok már most! :))

    Drukkolok, hogy minden simán menjen. :)

  • 2007.04.05 16:04:10mulan

    Áhh, nem tudom. Végül is az exem tök jó apa, imádja a kislányát, és jól eljátszanak, meg el is alszik nála a baba. Viszont tényleg tök jó, hogy nem élünk együtt vele! :D Így sokkal harmonikusabb mindhármunk élete. :) Lehet, hogy ez egy ilyen nagyon nem hagyományos családmodell lesz. :) Azt hiszem, sokkal nehezebb lehet annak, akinek a férje kamionos. Vagy titkosügynök. :) Vagy kutató biológus, akinek egy évben háromszor a Spitzbergákra kell utaznia. Vagy űrhajós. Az tök veszélyes! :) :) :)

    Szép napot és jókedvű estét mindenkinek!

  • 2007.04.05 19:36:43levendul

    mulan: :),

    a fentebbi (mulan 2007.04.05 06:22:20) is tetszett





  • 2007.04.05 19:53:46Alvomacko

    Jidele: nekem nagyon tetszik a lazaságod, amivel a babát várod! :-)

    Biztos nagyon-nagyon jó szülők lesztek. Olyan örökké nevetősek. :-)

  • 2007.04.06 03:09:58Leona

    NNNA, akkor sorolom: p.eszter, szanna, hicudzsi,marcangoló, káposztalepke, erősbors, hanna, csőre, alvómackó, tori, druantia: benneteket bejelöltelek az iwiwen, meg van egy gyöngyim is, akit itteni névvel nem tudtam beazonosítani. Én beírtam becenévhez a Leonát, magamról a porontyot, csak megismertek tán... Meg várom a többiek jelentkezését, akikkel én nem boldogultam.

    Mindenki csodaszép, többekbe beleszerettem...

    Mostmeg végre megyek alunni!

    Ide is beírtam.

  • 2007.04.06 08:55:02marcangoló

    Leona, örülök, hogy megtaláltál!

  • 2007.04.06 17:51:26szanna

    Leona! Még mindig nem kaptam meg a meghívót! Nem tudom meddig kell várnom rá. Ha megkapom, küldöm a férjuradnak! :)

  • 2007.04.06 18:15:15Tori

    Leona, visszaigazoltalak!

  • 2007.08.07 15:51:59ylang ylang

    másutt 2007.04.05 08:23:04



    valahogy figyelmeztetni kellene a noket, meg az iskolaban, hogy amikor egy ferfi azt mondja, hogy 'nem jott el az ido' de ok ugy erzik, hogy igen, akkor ne varjanak evekig, hanem lepjenek le, de azonnal



    Masutt, folyamatosan a Te szavaid zakatolnak a fejemben. Nem tudom, hogy meg tudtam volna-e fogadni, amikor eloszor kellett volna, es nem tudom, hogy tudja az ember a sarokba rakni a szivet, hogy az eszere hallgasson. Ez nekem sose ment. Mindenesetre most van egy vesztett csatam (a depresszio ellen).

  • 2007.08.07 17:25:59másutt

    ylang ylang

    mi tortent??????

    most visszaolvastam amit 4 honapja irtam....



    a depresszio elleni csatakat elveszitettuk mar tobben, sokszor, de a HABORUT meg megnyerhetjuk, azert vagyunk itt egymasnak.



    kitartas.

  • 2007.08.07 17:40:47Tori

    ylang ylang, szakított? Sajnálom, hogy vesztesnek érzed magad a harcban. Én öt évig vártam, hogy az első férjemnek "eljöjjön az idő", és végül én lettem depressziós. Kívánom Neked, hogy Te is babázhass!

  • 2007.08.08 08:42:55ylang ylang

    Tori, igen. Huu, hogy ezt irod... En jol ereztem magam, mig egyutt voltunk, most nagyon padlo. De azert megerint a szele annak, amit irsz. Kivulallok szerint (az ot legjobban ismerok, pl. csaladja) nekem jobb igy. Most nem ezt erzem, de van bennem egy picike racionalis gondolat, hogy lehet, hogy igaz.



    Masutt: ez a haboru az o haboruja, es barmennyire faj, itt en mar csatakat sem nyerhetek. De igazad van, most jon az en haborum, azt tenyleg meg kene nyernem. :) (konnyfolyatos kinmosoly)

  • 2007.08.08 09:13:57Tori

    Hajrá ylang ylang! (Különben is Te vagy a kedvenc illatom :D ) Neked most megvan az a helyzeti előnyöd, hogy tudod, mi történt, és legfőképp, hogy mit akarsz. Mi depisek legtöbbnyire csak azt tudjuk, mit NEM akarunk, úgy sokkal nehezebb. Hallgasd meg a tanácsaimat, aztán ha úgy döntesz, nem muszáj megfogadni őket:

    1, sose gondolkozz azon, mit kellett volna másképp csinálni, ez csak fájdalmat okoz.

    2, ne maradjon a környezetedben olyan holmi, ami rá emlékeztet. Nem kell kidobni ha nem akarod, csak dobozold be és tedd el szem elől őket. Amikor túlleszel a fájdalmon, még lehet kedves emlék.

    3, ez a virtuális cuccokra is érvényes, digifotók és emailek legyenek zipelve!

    4, keress egy barátnőt, aki megért és programokra hurcolász

    5, ne fojtsd el teljesen a bánatod, időnként bőgd jól ki magad!

    6, ha eddig nem lett volna, keress hobbit!



    Nekem ezek jöttek be, aztán lehet, hogy Neked más lesz, majd írd meg! puszi!

  • 2007.08.08 09:47:56papirbirka

    Néhány aljas fogyasztói kiegészítés Tori szuper listájához:

    7. menj el fodrászhoz, kozmetikushoz, egy klassz új frizura, meg pihe-puha bőr erősít.

    8. vásárolja valami klassz új ruhát, cipőt.

    9. menj el futni, biciklizni, edzeni, vagy bármi, az extra mozgás is nagyon jót tesz.

  • 2007.08.08 10:05:44ylang ylang

    Tori :))))



    1. Ez talalt, FOLYAMATOSAN azon gondolkozom, mit kellett (lehetett) volna maskent, mit kellett volna csinalni, eszrevenni, stb.



    2. En meg nem fogadtam el ezt a szakitast, talan jobb most neki kulon, egy ideig, de remenykedem...



    3-6. OK



    Papirbirka, ezek is nagyon jok, az elso gondolatom egy jooooo nagy biciklizes volt (amikor epp nem osszetorten zokogtam), szepiteszetre bejelentkeztem. :)



    Koszi lanyok, jo, hogy vagytok es nagyon jo tanacsokat adtok. Bar az en fo kerdesem most a MIERT, es nem tudom, arra tud-e valaki valaszt adni. (Ha tudnam, hogy egy pszichologus/pszichiater tud, lehet, hogy felkeresnem, de igazabol nem ismerem a dolgot, sose voltam meg kozel ilyesmihez. Meg valahogy nem tudom elkepzelni, hogy fogok egy szamot a telefonkonyvbol es feltarcsazok egy vadidegent.)

  • 2007.08.08 10:11:44druantia

    Ylang-ylang, az én szakítás utáni technikám: adok magamnak (a kapcsolat milyenségétől függően) 1-3 napot a gyászolásra, amikor jókat bőgök és nagyon sajnálom magam, aztán kezdődhet az ÉLET! Pasira nem goindolok többet, bosszúszomjas és világfájdalmas gondolatoknak vége. Új ruha, masszázs, kozmetikus, fodrász, jazz-koncert, könyvtár, stb. A hetedik nap általában már meg szoktam kérdezni magamtól, hogy ismerek én egyáltalán ilyen nevű pasit :)? De nekem ehhez kell egy hosszabb-rövidebb gyászidőszak.

  • 2007.08.08 10:13:47Tori

    A testmozgás és a napfény a depresszió két legkomolyabb ellenfele, úgyhogy nyeregbe!



    Ha pszichológushoz akarsz fordulni (bár nem Neked lenne rá szükséged), ne úgy gondolj rá, mint idegenre, hanem mint orvosra!

  • 2007.08.08 10:23:51kovvacs

    ylang-ylang,



    alá tudom támasztani Tori összes tanácsát.

    Még ha nagyon arrafele húzna is a dolog, hogy leülj bánatozni, és egy picit nagyonnehéz mozdulni is, érdemes csinálni mindenféle programot, azaz mozogni - és utána sokkal jobb lesz :)



    Nekem még használt a festés. Ezek vicces dolgok, de télleg ki lehet próbálni: megtanulni kötni vagy venni akvarell festéket vagy varrogatni, bármit alkotni, hihetetlenül felszabadító érzés tud lenni. De csak olyat csinálj, ami jólesik:)



    És az új frizura az nagyon bejön, amit papirbirka ajánlgat. Ha nem vagy hajfestésellenes, még a színe is lehet más :)

  • 2007.08.08 10:56:44kandi

    Ylang-ylang

    Én is átestem szomorú szakításon. 6 évig voltunk együtt, ebből 4 és felet együtt is laktunk. Azt gondoltam, világvége van. De aztán én is összeszedtem magam, elmentem fodrászhoz, kozmetikushoz, sportoltam. Elkezdtem találkozgatni a régi barátnőimmel, megerősítettem a kapcsolatomat a tesómmal. Aztán amikor úgy éreztem, hogy dehát én nem is vagyok csúnya, és kezdtem magam összeszedni, akkor azonnal bejött az életembe egy új szerelem. Őszintén akkor lettem túl rajta egy pillanat alatt, amikor megismertem az új páromat. A másik meg hogy ilyenkor legalább az is kiderül ki az igaz barát a bajban. Aki meghallgatja a sirásaidat, habár én olyan vagyok, hogy nem nagyon tudom kibeszélni a problémáimat mással, de azért ilyenkor ez előfordul.:)

    Szóval kitartás, jön még borúra derű. Télleg, most meg már úgy gondolom, hogy másképp nem is történhetett volna, ez pont így volt jó, most sokkal jobb nekem.

  • 2007.08.08 10:59:17kandi

    Ja mondjuk a másik érdekes, hogy a szakítás után hallottam egy csomó embertől, hogy igazából nem is illettünk össze, meg nem is volt ő olyan közvtelen, meg szimpatikus... Persze azért ő is rendes volt,csak más. Persze utólag könnyű mindent mondani, de sokmindent én is csak bőven a szakítás után láttam tiszta fejjel.

  • 2007.08.08 11:35:49manci

    ylang-ylang: baromi szar szakítani és magszarabb, ha az ember lányát hagyják ott. Én is átéltem. Igazából tényleg tök felesleges rengeteg energiát beleölni a miértek boncolgatásásba, de ugye, könnyű ezt mondani. Úgy gondolom, néhány hónap távlatából maguktól is megvilágosodnak az okok, az ember már valahogy jobban látja, vagy egyszerűen csak őszíntébb magához.



    A csajok nagyon jó tanácsokat adtak, sokat dobhat a hangulatodon, ha élsz velük :)



    Igazából a nagy szerelmeken tényleg akkor van túl teljesen az ember, amikor újra szerelmes lesz, és akkor már hálás is tud lenni, hogy úgy alakultak anno a dolgok, ahogy.



    Ma már pl. tisztán látom, hogy ha együtt maradunk az exemmel, nem igazán lett volna gyöngy életem anyaként, én meg lasanként házisárkánnyá váltam volna anyaként. És persze nem ismertem volna meg gyermekeim apját :)

  • 2007.08.08 11:37:37manci

    ... váltam volna mellette...



    Mi van velem, semmit nem bírok értelmesen megfogalmazni?

  • 2007.08.08 11:57:14ylang ylang

    Koszi lanyok, nagyon jo tanacsokat adtatok. Majd igyekszem felnoni hozzajuk. :)



    Azert ha valakinek van meg otlete, ne tartsa vissza.



    Gyasz-kapcsolat lezarasa, ujjaepules kituzve, aztan lehetne majd egy poszt arrol, hol es hogy talalni normalis pasit. :) Ja meg elotte arrol, hogy higgyuk el, hogy egy normalis pasi szerethet minket...

  • 2007.08.08 13:32:42papirbirka

    Még valami eszembe jutott:

    Régen ilyen helyzetben kivettem pár nap szabit, elbújtam az odumban, feltornyoztam kedvenc írómat, kivettem kedvenc filmjeimet, megvettem a legegészségtelenebb ámde legfinomabb kajákat/borokat és nem keltem ki az ágyból, csak dőzsöltem az egyébként ritka élvezetekben, közben meg jókat bőgtem.

    Mondjuk nagyon kell vigyázni, hogy tényleg csak 1-2 nap legyen, és aztán kíméletlenül ki a világba, nem szabad beleragadni, de addig keserédesen isteniiiii.

  • 2007.08.08 14:02:44másutt

    Eletem elso randija es akozott, hogy osszekoltoztem Draga Parommal.. eltelt 18-19 ev.

    Ezalatt nagyon nagyon sok bekat megcsokoltam.

    Kb. 20-szor ugy osszetort a szivem, hogy azt hittem nincs tobb konny a vilagon.

    Volt egy valasom, ami ket reszre torte az eletemet (elotte-re es utana-ra) es majdnem belepusztultam



    Es en 100%-ban allitom, hogy MINDEZ SZUKSEGES volt ahhoz, hogy:

    az az ember lehessek, aki ma vagyok...

    aki meg tud becsulni egy ferfit, aki aranyat er..

    hogy minden nap tudjam, hogy mi elfogadhato es mi nem egy kapcsolatban...

    hogy soha soha nem vagyjak mas karjaba, mert tudjam, hogy mi van 'odakinn'...



    Es Draga Parom kb ugyanezen keresztul ment, csak masokkal, o is elvalt, neki is ossze lett torve a szive.



    Egeszen mashogyan fogjuk fel egymast, mintha elso szerelmesekkent keltunk volna egybe.



    Sajat karomon tanultam, mint ahogy o is.





    Lehet, hogy valakinek osszejon elsore... de nekem mindezek ellenere asszem igy volt a legjobb.



    Remelem ez segit...

  • 2007.08.08 14:25:48ylang ylang

    Masutt, en azt hiszem (azt hittem, de hiszem most is), hogy ezeken mar tulvagyok. A 20 szivosszeroppantason nem (szerencsere), de egy hatalmason jo sok eve igen, es azon is, hogy tudjam, mit nem szeretnek es mit nem tudok elfogadni egy kapcsolatban. Es ezzel egyutt is azt hiszem, megvoltak azok a dolgok benne, amik nekem fontosak. Most se csinalnam mashogy. Azon nem tudtam segiteni, hogy o nincs rendben onmagaval. Persze ez igy sarkos, sok reszletet kene ismerni, hogy erthetobb legyen. Azert bizom abban, hogy ennek is volt oka, es valami jobb jon majd utana.



    Szoval nem egy elso fellangolas volt egyikunk reszerol sem, de koszi, hogy leirtad ezeket, most ujra tudatositottam magamban. Nem mintha nem tudnam, nem eltem volna meg, de hogy emlekeztessen majd, mi az a szint, ami ala nem szabad menni (legalabbis nekem).

  • 2007.08.08 14:38:26másutt

    ylang ylang, en kb 20 evesen hittem azt, hogy 'koszi, megtanultam a lecket, most mar johet az igazi!'

    :-)

    a kulcs tenyleg az volt (nalam) hogy SOSE add fel a remenyt... PLUSZ... minden kapcsolat utan csinalj egy osszefoglalast, akarmilyen fajdalmas (mondjuk min. 2-3 honap utan, de lehet evekre visszamenoleg is) hogy mi ment jol es mi ment rosszul, mert akarmennyire rossz volt mindig volt benne valami jo, es ugyanez visszafele...

    ha nem tanuljuk meg a lecket, a tanoran toltott ido el lett vesztegetve.

    Irod: "Azert bizom abban, hogy ennek is volt oka, es valami jobb jon majd utana."

    Ez csak akkor lesz igaz, ha majd lesz perspektivad visszanezni es erod vegiggondolni. Ha szerencsed van, vele megbeszelni 2-3 ev mulva.

    Nagyon sokan kihagyjak ezt a reszt, mert felnek a fajdalomtol, pedig ez a dolog lenyege.



    es ami szamomra a fontos volt a legvegen, az 'igazi' megtalalasanal: eljen benned a remeny, hogy igenis van szamodra valaki 'odakint'.

    amikor egy uj ferfi jon az eletedbe, avagy egy elso randira mesz, SOHA SOHA ne az legyen a fejedben, hogy 'remelem tetszem neki, remelem eleg csinos vagyok, remelem latni akar megint'... hanem ugyanez RA. Azaz: hagyd, hogy o dolgozzon meg erted es bizonyitsa be, hogy tetszik Neked amikor eloszor egyutt vagytok.

    (nem azt jelenti, hogy az egben legyen az orrod, hanem azt, hogy ne aldozatmentalitassal kezd az egeszet)

  • 2007.08.08 14:50:55ylang ylang

    Hmmm.... :)))))) Koszi.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta