SZÜLŐSÉG

A mai gyerekeknek túl sok jut a jóból

2007. április 1., vasárnap 09:13

Soha nem törődtünk a gyerekeinkkel annyit, mint napjainkban. Ez tény, még akkor is, ha folyton azon aggódunk, hogy széttévézik, -számítógépezik az agyukat. Arról azonban, hogy milyen felnőtté válnak, egyelőre fogalmunk sincs. Úgy, ahogy arról sem például, hogy a bárányhimlő elleni oltás, milyen szinten védi majd később a gyerekeket. Mert ez a generáció más, mint mi, ahogyan mi is más világ voltunk már nagyanyáinknak. És ez nem feltétlenül a rossz felé visz. Ami elgondolkodtat bennük, az az ingerküszöbük, amit nap mint nap egyre magasabbra teszünk.


Ezzel nem feltétlenül a televízióra gondolok, meg a mindenféle csoda virtuális világokra, ami mellett érthető, hogy egy sima könyv melósabb örömforrás, mint a készen kapott élmények. Arra a hihetetlen lehetőségre, amibe a mi gyerekeink már beleszületnek.

Amíg nekünk a leveleink a világ másik végére 2 hétig mentek, aztán a válasz is addig jött, ma már percek alatt lebonyolíthatunk bármíly eszmecserét mailen, gyakorlatilag az őserdőből is. Ja, meg mobillal is. De hát a távolság áthidalása egyben azt is jelenti, hogy simán megtörténhet az is, hogy egyszem porontyunk tizenévesen külföldön tanul. Juhé! És ott is él majd örökre. De nagyon előre szaladtam, mert ez már a hab a tortán. Egyelőre ott tartok még, lévén gyerekeim alulról ütik csak az egy métert, hogy amíg egy játszóházban az anyjuknak tátva marad a szája, ők minden gondolkodás nélkül vetik bele magukat a labdák, mászófalak, várak, ugrálók csodavilágába. Nyaralni bababarát helyre megyünk (jó, mi nem, de ti biztosan), étteremben gyerekmenüből is választhatunk. Olyan foglalkozásokra hordhatom már 7 évesen a lányomat, amikről én ennyi idősen nem is hallottam. És ha nem akarnám, akkor is hordanom kellene, mert mindenkit hordanak gyakorlatilag, mindenkinek elérhető, már nem csak egy elszigetelt csoport jut hozzá a jóhoz. A játszóterek hét nyelven beszélnek, sőt, azokat is lecserélik nyolc nyelven beszélőre. Csak, hogy EU-konform legyen.

Aztán ne felejtsük ki a nyelvtanulást sem. Akár egy éves kortól is taníttathatják a kölköt a lelkes szülők, iskolában azonban már most nagyobb esélyük van megtanulni tisztességesen egy esetleg két nyelvet, mint nekünk anno csereüdülésekkel és magán nyelvórákkal együtt.

Összevetve a fenti lehetőségeket, a technika vívmányait, a világ jelenlegi fejlődésének az irányát, sokszor nem tudni, hogy aggódnunk kell-e gyerekeink jövőjéért, vagy irigykedni, hogy nekünk ez mind nem adatott meg. Ki tudja, lehet, hogy az utánunk következő nemzedék mind elszúrja. Mert a chateléstől szociálisan zombik lesznek, a virtuális élettől elhíznak, mert amúgy nem mozognak. Megtörténhet, hogy nem is fogják azt a töménytelen információt úgy és arra felhasználni, amire tehetnék, csak hülye vírusokat írnak majd, meg láncleveleket, társkereső oldalakat. És biztosan lesz majd köztük néhány úttörő, de azt is lehúzzák majd, mert egy fecske nem csinál nyarat.

Lehet, hogy egyszer majd osztálytársak nélkül fognak tanulni egyenfehér ruhában, mint egy scifiben. Az is lehet, hogy az a családforma lesz természetes, hogy öt kontinensen fognak szétszóródni a rokonok. Lehet, hogy később majd mind egy nyelvet beszélnek és nem aggódnak majd a ráktól sem, mert beoltották őket ellene, amikor születtek. És az is megtörténhet, hogy olyan intelligenssé válik majd az emberi lény, attól a hihetetlen mennyiségű tudástól, amit évezredek óta keresünk, kutatunk, hogy valóban lesz majd belőlünk egy tökéletes faj. De erre most kevés esélyt látok. Meg amúgy is, most mikróban gondolkodom, makró helyett.

Egyszóval a világ most látszólag róluk szól, a gyerekeinkről. Legalábbis elég meggyőzően. Kérdés, hogy rá kell-e jönniük egyáltalán arra, hogy az élet nem csupán móka, kacagás, szárnypróbálgatás ,lehetőség? Vagy tényleg akkorát változunk, hogy képesek leszünk a környezetünket úgy alakítani, ahogyan a gyerekeinkét varázsoljuk a szerintünk tökéletesre? Megtörténhet esetleg az, hogy amíg a mi generációnk kényszer pályákon, viszonylag szerény lehetőségekkel élt, addig ők valóra válthatják nagy eséllyel az álmaikat. Mert megtanulták, hogy övék a világ.

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.04.02 06:32:51Alvomacko

    "Soha nem törődtünk a gyerekeinkkel annyit, mint napjainkban."

    Most jöttem rá, hogy mi nem tetszett a cikkben...

    Szvsz ez nem igaz! Kamaszkorra tuti nem! Akkor most nem kellene drogproblémák, alkohol fogyasztás miatt az iskolaigazgatóhoz, pszichológushoz mennem!Brrrrrr!

  • 2007.04.02 08:11:42Alvomacko

    Sikíííííítok!

    A pockok egymás kezéből kaptak ki egy tini regényt a múlt héten. Amolyan ponyva. Aztán ma reggel meséltek róla. A papa a könyvben füves cigit szívott. De leszokott róla, tették hozzá sietve... Meg whiskyt is iszik. Meg cigizik amúgy. Én csöndesen meredtem magam elé a kocsiban, ők meg jókat rötyörögtek, hogy anya most kivan. :-) Na, jó, ezt nem pontosan így gondolták, csak még mindig nem sikerült elveszteni a humoromat...

    Miután kiszálltak az autóból, felkaptam a könyvet és beleolvastam. Ezt sikerült kiszúrnom:

    X kigombolta Y blúzát és becsúsztatta a kezét. Jaj, ne most - mondta Y - mert a testvérem 3 méterre ül és megláthatja, hogy mit csinálunk.



    Nem ez volt az egyetlen ilyen rész. Még mielőtt bárki rám vetné az első követ, nem vagyok prűd! Csak szeretném elérni, hogy mindent a maga helyén, a maga idejében.



    Asszem ma nagyon utálom ezt a hülye, felgyorsult fogyasztói világot! Brrrrr....



    Tudom, tudom, mi a fenéért veszek én ilyen sz@r könyveket a gyerekeknek. Mert mindent nem tilthatok meg nekik! Ha én nem veszem meg, akkor kölcsönkérik egymástól és majd titokban olvassák. Mert egy kamasszal nem lehetsz minden pillanatban együtt, ők azt már nem tűrik, akármilyen tökéletes nevelést kapnak is kicsi korukban...

  • 2007.04.02 08:34:27Kékfelhő

    Alvomacko: nyugi, ez tényleg korral jár. Sosem fogom elfelejteni a játszótér melletti domboldalon 13 évesen elolvasott első igazán szexuális témájú kiadványt, aminek a Piroska és a farkasok volt a címe, gondolhatod, hogy az utóbbiak mik lehettek.... :)

  • 2007.04.02 08:37:14kiscica33

    Hát a cikk íróját elküldeném egy-két tiszántúli vagy borsodi kis faluba, hogy nézze meg ott mennyi jó jut a gyerekeknek (nemzetiségtől függetlenül) A túl sok jó, az sajnos tényleg csak kevesebbeknek jut.

    Egyébként meg tényleg csak akkor fejlődik a gyerkőc, ha pár hónapos korától babaúszásra, baba-mama klubba, játszóházba rángatom? Több ilyen ismerősöm van, aki mindenhová húzza a gyerekét, de a gyereknek nincs egy napirendje, nem alszik, nyúzott, fáradt. És mindez persze pénzben se kevés, de közben ha azt mondom, hogy dolgozni fogok a gyerek 14-15 hónapos korától, akkor meg jön a szöveg, hogy miért szültél, ha nem ülsz vele otthon 3 éves koráig. Nincs itt egy kis ellentmondás?

  • 2007.04.02 08:44:11Alvomacko

    kiscica33: Dehonnem! Ez a világ ma tele van ellentmondással. Én ezt utálom a legjobban.

    Ma én sem találom a lesz@rom tablettámat!



    Vannak periódusok, amikor annyira a lelkemre tudok venni mindent. Ma például egy hülye autóson sem tudtam túllépni. Letekertem az ablakot és úgy üvöltöztem vele egy másik nővel közösen. :-(



    Most minden úgy bánt, nem tudom átlépni a világot.

    Hol az a tabletta? :-(

  • 2007.04.02 08:46:53p.eszter

    Alvomacko! A bal zsebedben. :D Kapd elő és vedd be gyorsan! :D

  • 2007.04.02 08:53:49Alvomacko

    Ezt a rohadt hajszolást utálom! Ha nem csinálod ezt, meg ezt, ha nem veszed meg ezt meg ezt, akkor már nem is vagy jó ember! Ezt hallod. Mindenhonnan.

    Hogy lehet az étel tökéletes X ételízesítő nélkül? Nem lehetsz tökéletes nő, ha nem használod Y kozmetikumot. A WC-d nem ragyoghat Z puceváló szer nélkül... Állandóan hajszolnak bennünket.

    Te még mindig ugyanott dolgozol? Te még nem vagy akármilyen manager? Jaj, ti még ugyanott laktok, abban a kicsi lakásban? :-(

  • 2007.04.02 09:06:11kiscica33

    A leszarom tablettákat én se mindig találom :-(.

    Kifejezetten utálom, ha mindenki a saját elveit/módszerét akarja rámerőltetni. Miért nem csinálhatom úgy ahogy nekem/a családomnak jó?

  • 2007.04.02 09:33:25Kékfelhő

    csinálhatod

    és ha nem izgat, hogy mit szólnak hozzá a többiek, akkor még boldog is lehetsz :)



    erre az egyik legjobb példa: amikor elkezdtük az óvodát, elkönyveltek minket szegény családnak, mert a gyerek nem ilyen-olyan pólókban rohangált, hanem azokban a Pampers-es pólókban, amiből volt egy zsák, mert minden csomag pelenkához az járt akkoriban. Szerintem meg az óvodába ideális viselet, maszatolhatja, összefestheti, leeheti. Nem érdekel, ha foltos marad. Az mondjuk jobban zavart, hogy ezért rögtön be lettünk skatulyázva. De már az sem érdekel :)

  • 2007.04.02 09:38:57Kóbor.macska

    "Ha a gyerek panaszkodva megy haza, hogy hülye a tanár, akkor a szülő azonnal a gyerekkel fúj egy követ. Nem egy sztorit tudok arról, hogy a szülő asztalborogatva megy be a tanárhoz, hogy hogyan kaphatott az ő gyereke rossz jegyet vagy hogy merészelt rászólni a gyerekére."



    Alvomacko: Ennel mar csak az a rosszabb, ha a szulo gondolkodas es merlegeles nelkul mindig a tanaroknak ad igazat. Ha a gyerek veletlenul egy rossz szellemu, a diakokat folyton megszegyenito es lelki terror alatt tarto iskolaba jar, akkor a gyereknek egyszeruen nincs hova fordulnia vigaszert, megertesert, tamogatasert.



    En most 39 eves vagyok, es meg mindig szenvedek ennek az emleketol. A gimnaziumban delelott kapott rideg banasmod a kollegiumban folytatodott delutan es este, majd hetvegere hazautazva a szuleimtol is jol megkaptam a magamet a jegyeim es a neveloim beirasai miatt.

    Erdeklodo, tanulni akaro, joszandeku, de az igazsagtalan bantast rosszul turo diak voltam. Selejtnek ereztem magamat, mert mindenki mindig kritizalt es buntetett, senki nem bizott bennem.

    Ma mar tudom, agyilag felfogom, hogy nem vagyok (es nem is voltam) selejt, de a lelkem melyen levo erzes, hogy en vagyok a legrosszabb, maig sem tudott elmulni. Most mar igy fogom leelni az eletemet.



    Szerintem az a helyes, ha a szulo igyekszik merlegelni, hogy legvaloszinubben kinak van igaza, mielott akar a gyereke, akar a tanar mellett foglal allast. Az alapveto tisztelet minden embernek kijar, legyen tanar, vagy diak.

  • 2007.04.02 09:41:12levendul

    anyaállat, nálam pont fordítva. Én nem akartam kétnyelvűbe menni, nagyon messzire, de mentem. Havonta egyszer mehettem haza, nagyon hamar (szerintem túl hamar) leváltam a családról.



    Persze sok előnye is volt.



    Remélem nekem majd sikerül jó kompromisszumra jutni a jányaimmal :)



  • 2007.04.02 10:02:57Alvomacko

    Kóbor.macska: én úgy vagyok vele, hogy ha csak egyszeri panasz érkezik a gyerektől, akkor inkább a tanárnak hiszek, ha folyamatosan panaszkodik, akkor már utána járok az ügynek. Voltam már bent tanárnál tisztázni a helyzetet, de higgadtan, meghallgatva az ő véleményét is. Nálunk a tanárnak volt igaza.

  • 2007.04.02 10:23:40melin

    Én is aggódom kicsit, h keveset adok az ovis fiamnak (6 éves lesz), mert nem járatom angolra, meg mittomén zongorára, meg stb... de azt hiszem, h ráér még, és nem lesz hátránya ebből. Jár úszni heti 1x, az is inkább játékos foglalkozás, de azt látom, h élvezi nagyon!! Miközben az oviban van angol különóra, meg sokan viszik máshova is a gyereküket (zeneoktatásra, stb)... és mondják, h ez kell. minek?? NEm tudom. Én is úgy vélem, h nem ettől lesz egy gyermek több-jobb-szebb-okosabb. Hanem a beszélgetéstől, az odafigyeléstől! Én azt látom, h akkor teszek jót -a jövőre nézve is-, ha a hozzám bármilyen nyilatkozási szándékkal jövő gyerekeimre odafigyelek, és meghallgatom a dolgaikat (nem feltétlenül problémákról van szó). És persze beszélgetünk. Mindenről, ami eszükbe jut, vagy az én eszembe jut, és megkérdezem őket, mi a véleményük (kisebb még csak 3 ugyan, de magyarázni tud nagyon:o)))



    A technika vívmányainak én is örülök, csak nagyon hosszú távon (többszáz/ezer év) az elmagányosodás rémét látom fenyegetni (én scifi rajongó vagyok, és nagyon sok ilyen novellát, kisregényt olvastam.... talán Olvir is olvasott hasonlót:o))))... de remélem, h mindig lesznek kivételek, olyanok, akik mást akarnak!!



    A közeli jövőben (azaz, amikor a fiaim felnőnek) attól "félek", h a gyerekeim más országban találják mega lehetőségeiket, más országban alapítaniak családot srb... elkeserítő, amikor amerikában élő rokontól hallom, ha fia/lánya átköltözött az ország másik végébe, mert ott kapott munkát... és hát, igen, évi 3 alakalommal találkoznak, mert idő/pénz hiányában ennyi jut... 2hetek évi 3x:o(( Számomra ez lehangoló. És nem vígasztaló egyelőre, h boldogok lesznek...sajnos. Gyarló vagyok???? Önző??? De egyelőre még kicsik:o)))))) Enyémek... bár a szuverenitásuk megkérdőjelezhetetlen:o))))

  • 2007.04.02 10:45:12p.eszter

    Melin! Kicsit önző vagy, de sztem ennyire minden szülő az. :)

    Anyóstól halok be néhanapján emiatt. Sógornőm Ohio-ban él, immáron a férjével és a 8hós kislányukkal. Mikor még egyedül volt, és unta a munkáját, dilemmázott, h hazajöjjön-e. Férjemmel mondtuk neki, h keressen inkább kint más államban más munkát, és ha akkor sem jó, jöjjön haza. Anyósom meg oltogatta, h de jöjjön csak (igaz, akkor is csak Bp-en talált volna állást), jobb lesz neki, igaz, h halálra dolgozza majd magát a kinti fizuja töredékéért, magányos lesz, nem kap elismerést (sógornőmnek ez nagyon fontos), de legalább itthon lesz.

    Szerencsére találkozott a férjével és ott maradtak. Megtehetik, h évente 4hónapot itt lakjanak, zsebből 11millás autót vásároljanak, gondtalanul éljenek. De most is megy az "oltogatás", ha itthon van, h keressenek itthon munkát, költözzenek haza (nem baj, h a férje egy kukkot nem beszél angolul, h az USA-ban cégvezető, de itthon max óraadó lehetne), legalább ő legyen itt 8hónapot a babával, 4-et kint.

    Tudom, h nem a pénz számít, de hogy vki ennyire a saját érdekeit nézze a lányáé helyett! Férjem is sokszor dühös emiatt, h inkább "széttúrná" a lánya házasságát, csakhogy többet lássa itthon.

    Remélem annak idején majd leszek annyira okos és önzetlen, h ne a szívem szerint, hanem az ő érdeke szerint adjak neki tanácsot.



    Bocs, hosszú lettem.

  • 2007.04.02 10:57:10katampusz

    a karácsonyi ajándékdömpinggel kapcsolatban:



    sok akciót szerveznek mostanság (pl a cipősdobozos kampány), ha ilyenekben részt veszünk, szociális érzékenységről teszünk tanúságot, akkor azt hiszem a gyerekeink ezt látva maguk is elgondolkoznak azon, hogy milyen nagy a világ és mennyi ember él sokkal nehezebben, mint mi.



    és ha már itt tartanak, értékelni fogják azt a pár gondosan megválasztott, szeretetteljes ajándékot, amit kapnak.



    amit nem szabad: feltenni a lemezt (az édesdrágafiam kezdetűt), aminek a lényege hogy mi elmondjuk neki, milyen fasza dolga van mellettünk és legyen ezért hálás. és milyen szerencsés hogy ide született és nem afrikába... ezzel mindent el lehhet rontani

  • 2007.04.02 11:00:28melin

    P.Eszter, tök igazad van, és nem, én sem vetemednék olyasmire, h egy jól működő dolgot szétbombázzak!!! Az utolsó mondatodat (nem a "bocs, hosszú lettem"-et:o)))mottóként használom én is az elkövetkezőkre:o))))



    Azért az persze más, h 4 hónap itthon... de sokak nem engedhetik meg maguknak ezt. Na, mind1, ez már szőrszálhasogatás úgyis:o))) És még van 10 évem minimum:o))

  • 2007.04.02 11:08:04Alvomacko

    katampusz: Teljesen egyet értek!

    Nálunk még mai napig is megy, hogy ezzel én "már nem játszom=ezt én már nem hordom, vigyük el a szegény gyerekeknek". Most azon jár az agyuk, hogy a sarkon épült egy "árvaház", és hogyan tudnánk segíteni nekik. Gyakran arra kell kanyarodnom, hogy megnézzük az "árvákat". Olyankor mindig nagy a csend az autóban. És néha mesélnem kell, hogy hogyan élhetnek az "árváink". Sírni tudnék ilyenkor...

    A múltkor hetekig telefonáltam, keresgéltem, hogy hogyan ajánlhatnánk fel "megunt" fotelágyainkat egy kevésbé jó anyagi körülmények között élő családnak. Végül megtaláltam a megoldást és vidékről jöttek érte. A gyerekek úgy örültek, hogy nem a lomtalanításba kellett a bútort kitenni.

  • 2007.04.02 11:17:40Kékfelhő

    Tavalyelőtt volt az óvodában ilyen cipősdoboz akció, decemberben megint vártam, de elmaradt. Ezért mi cserébe a Télapógyárba vittük el a dolgokat, Dani egy fél ládányit telepakolt a játékaival, és nagyon büszke volt magára. Idén is viszünk majd játékokat. Talán idén már azt is érteni fogja, mi az, hogy szegénység. Valahogy ez a része nem esett le neki igazán...

  • 2007.04.02 11:55:19Tori

    Tegyük hozzá, hogy a mai gyerekeknek veszélyből is jóval több jut, mint anno eleinknek, szóval szvsz most sem talpig rózsalugas gyereknek lenni.

  • 2007.04.02 13:51:22melin

    Mi a ruhákkal vagyunk így:o)) Mindig szanálunk, és a jó, de már nem hordott/kicsi ruhákat bezacskózzuk és visszük Caritas-ba, mikor hova! És a fiaim is pakolnának ezerrel mindent:o))) Persze ez még főleg játék és én nem magyarázom magam halálra, h minek, hova, elmondom, h olyan gyerekeknek fogják adni, akik szülei szegények, és nem tudnak venni ruhákat. És többnyire ez elég, sztem ezt már nagyonis megérti egy 4-6 éves! hiszen, ha szanálás jön, kérdik is: ugye nem a kukába dobjuk, hanem visszük a szegény gyerekeknek??

    Érdekes, h viszont játékaiktól nem válnak meg, bármennyire lerogyottak is...fura.

  • 2007.04.02 15:30:32Hicudzsi

    www.devaigyerekek.hu

    Itt is szívesen várnak mindenféle ruhaneműt, játékokat.

    Tisztítószereket is!!! :)

  • 2007.04.02 16:12:42p.eszter

    Melin! Épp ez a lényeg: hogy 4hónapot itthon töltenek évente, mégsem tud anyóspajtás belenyugodni. Én is édesanya vagyok, borzasztó lehet távol élni a gyerekeinktől, na de bármi áron magunk mellett tartani őket nem helyes. De látom ebben egyetértünk. :)

  • 2007.04.02 16:45:24bohar

    tenyleg nagyon jo a tema, ezen ragodom mostanaban de mas okbol

    Magyarorszagrol kulfoldre koltoztunk 2 honapja ket kicsivel

    otthon a 3evesem mindennap parkban, szabadjatekkal toltotte a napjait, tobozokkal, csigakkal, falevelekkel jatszott, faultetest, madarkalacskeszitest, sajat otletbol

    eljottunk "nyugatra" es igy csoppentem a fent emlitett gyerekkorba..csupa fizetos activity- messy monsters club es soft play area, es rengetegrengeteg minden,

    eloszor lelkesen fogadtam az egeszet aztan ramtort a honvagy..ezek szerint naivitas azt hinni, hogy otthon meg(ekezetet) nem ez van?

  • 2007.04.02 17:00:44Hicudzsi

    Bohar!

    Teljesen igazad van, otthon még sokkal jobb a helyzet.



    Itt - Angliában ahol jelenleg élünk - alig találni rendes játékokat, mindegyik csörög-zörög-villog.

    Egy nagyáruház katalógusában 100 oldalnyi játák között egy fajátékot nem találtam és a nem csilingelő nem zenélő Legoból meg Playmobilból összesen 4 oldal van benne.

    A másikéban 200 oldalnyi játék van és ebből 2 oldal kreatív fajáték!



    Az ovis kreatív óra abban merül ki, hogy képeslapokat vagdalnak darabokra és papírra ragasztják őket.



    Otthon bárhova vittem a gyereket a nemezelés, termésekkel játszás, fakanálbábkészítés mindenhol volt...

    Már több hónapja keresek valami táncos elfoglaltságot Éduának, otthon gyerektáncházba jártunk, hát itt nem találok semmit. Csak mindenhol azokat a bugyuta ovis dalokat tapsikolják meg énekelik nekik :(



    Na befejezem a nyafogást, de otthon ezekben a dolgokban előbb vagyunk tapasztalatom szerint! :)



  • 2007.04.02 17:04:13Hicudzsi

    Hátha érdekel valakit, az én drága férjem blogjából egy részlet, az itteni fogyasztói-társadalom gyerekeinek való játékokról.

    http://mashu.freeblog.hu/archives/2006/12/29/Fogyasztoi_tarsadalom/

  • 2007.04.02 17:09:44Hicudzsi

    A részlet lemaradt.. :)



    "Van itt egy bolthálózat, a neve Argos. Van katalógusa is. 1800 oldal. 1800! Megjegyzem, ebből 1 oldalnyi képességfejlesztő fajáték. De a legijesztőbb, hogy alig van olyan játék, ami nem mondja, hogy "vuss" vagy "csörr" vagy "roárr", vagy amihez nem kell elem. Kivéve persze azokat, amiket a fali konnektorba kell dugni. Értem én, hogy így az ember egy kis szabadidőt vehet magának, ami nem rossz dolog. Mert teszem azt nézném a meccset, vagy Kantot olvasgatnék, de ott az a fránya kölyök, és nyaggat, hogy gyurmázzunk, meséljek valamit, vagy rajzoljak neki egy bárányt. Mit teszek én, ostoba k-európai? Nyögve felkelek, míg a szemem előtt egy értelmes, egészséges lelkű felnőtt Édua lebeg, aki hálásan mosolyog rám azért, hogy foglalkoztam vele. De ha gazdag nyugati lennék, csak előkapnám a félméteres Jack Sparrow kalózhajót (a csomag nem tartalmazza a Jack Sparrow figurát), a Bratz kifutót valódi fényekkel (a csomag nem tartalmazza az elemeket), vagy ami még jobb: beraknám neki az igénytelenül animált Barbie mint Csipkerózsikát saját rózsaszín Disney dvd-játszójába, és még egy szabadrúgásról és/vagy premisszáról se maradnék le."

  • 2007.04.02 17:26:42bohar

    En is Angliaban, ill. Skociaban..ugy haborog berzenkedik mindenem ez ellen..

    az en okos kisfiam aki olyan jokat jatszott barmilyen parkban (jatszik is) a semmivel, amit talal stb. itt ha gyerekek koze akarom vinni akkor csak zenelo kutyuk "fejleszto" konyvek, minden kreativitast rovidre zaro foglalkozasok..

    kedves Hicudzsi nem laksz esetleg a kornyeken?

    egyebkent sima kisautot egyszeru semmit nem csinalo autot nehezen talaltunk a kisfiunknak..

  • 2007.04.02 17:32:21Hicudzsi

    Bohar:

    sajna nem a közeletekben :( Mi délen lakunk, Brighton mellett.



    Quad-motor szerúséget sima műanyagból láttam a Woolworths-ben meg fából kis triciglit ugyanitt.

    Próbálkoztál már carboot-sale -eken?

    A többiektól elnézést kérek az offolásért :)

  • 2007.04.02 17:33:55Hicudzsi

    Mármint én olyan lábbalhajtósakra gondoltam.

  • 2007.04.02 17:49:37bohar

    vegul talaltunk csak meglepodtem hogy nagyon nehezen, de nem labbalhajtos, hanem sima kezbenelferos nem lehet leterni esetleg privire, emailre..csak mert kerdeznek meg eggyet ha lehetne..keresek rozspelyhet, kukoricadarat...nem tudod esetleg?

    es visszaterve az eredeti temahoz..en haza szeretnek koltozni, ha nem tudom ezt megszokni, elfogadni, hiszek abban hogy otthon meg par lepessel kozelebbi az elet a normalis vilaghoz..sokan jonnek azzal, micsoda lehetosegtol fosztodnanak meg a gyerekeim, nem hiszem azt, hogy a magasabb eletszinvonalon mulik,az hogy boldogok lesznek e de hat folyton ezt merlegelem

  • 2007.04.02 18:00:01Hicudzsi

    van emailcímem:

    az itteni nicknevem és a @freemail.hu



    :)

  • 2007.04.02 18:22:22bohar

    koszi

  • 2007.04.02 20:44:08Alvomacko

    Hicudzsi, bohar: lehet, hogy van mégis valami, amiért érdemes ma Magyarországon élni? :-)



    bohar: küldjünk nektek kisautót itthonról? Ha jobban betúrok a szekrénybe van néhány. :-)

  • 2007.04.02 22:00:14EsTeh

    Alvomacko,

    Az biztos, hogy ezekért a dolgokért érdemes ma Mo-n élni! :-)

    Keleten se jobb a helyzet: itt Jordániában nulla, zéró a kisgyerekek számára elérhető kreatív foglalkozás. Egy zacskó chips a kézbe, aztán mehetnek az utcára játszani. A játékboltok itt is tele vannak csillogó-villogó-zenélő marhaságokkal, viszont ráadásul sz@r minőségben (olcsó kínai cucc minden). Basszus, még az ugrókötél is elkezdett pofázni, hogy "One-Two-Three-Four, Up-and-down"... azt hittem szívrohamot kapok! Nem vettem észre, hogy az is elemes...

  • 2007.04.02 22:08:47libera

    Hicudzsi, azert szerintem ez nem ilyen szimpla dolog, hogy "nyugaton" csak hulye villogos jatekok vannak, Mo-on meg minden pulya fahintalovon lovagol es kukoricacsuhabol keszult babaval jatszik, meg a "gazdag nyugati" letudja egy idiota jatekkal a gyereket... Mi Berlinben elunk, es az a tapasztalatom, hogy az oriasi jatekboltok helyett erdemes a kis muhelyeket valasztani, igazabol itt bukkanhat az ember EGYSZERU jatekokra.

  • 2007.04.02 22:19:04bohar

    igen, van amiert erdemes ott elni, szerintem igen

    hat ezen az ugrokotelen nagyot nevettem

    egyebkent az en kisfiam mindig is irtozott a mukodo jatekoktol mindenbol ki kellett vennunk az elemet, semmi mukodo kutyut nem turt, az aruhazi autoba csak akkor ult be ha biztositottuk hogy nem fog beindulni, o az a gyerek aki sose konyorog a vidamparkba hogy beulhessen ideoda, sot rabeszelesre sem, na amiota itt vagyunk mar eleg jol hozzaedzodott a hangot ado villogo mozgo dolgokhoz

    azon dobbenek, hogy alig van sima jatek, mesekonyv ami csak jatek es mese lenne, ne tudatos fejlesztes, funkcio

  • 2007.04.02 23:08:23Hicudzsi

    Libera!

    Németország egészen más mint itt! Elhiheted! :)

    Hiszen ott hozták újra divatba a hordozókendőt az anyukák.

    van egy nagyon kedves barátosném akik onnan jöttek át ide és zongorázni lehet akülönbséget. A férjem írásában a nyugaton rész kizárólag Angliára bvonatkozik, mert erről az országról vezet blogot, de nem másoltam be az egészet :)

  • 2007.04.03 04:27:48mulan

    Tiszta sci-fi, amiket írtok a játékokról. Lehet, hogy idéztem már a babamasszázsról szóló könyv szerzője (Vimala elfelejtettem-a-másik-nevét) írja, hogy az emberek, ha tudnának, kifejlesztenének egy babamasszázs gépet, (pedig az egész pont attól hat ugye igazán, hogy a babádra figyelsz).



    A múltkor úgy aludt el, hogy nézte, hogyan netezek (imádja ezeket az ugráló kis reklámokat, amik engem idegesítenek), és közben fogta a kezem. Ez volt az egyik legcsodálatosabb dolog az életemben, hogy a kezemet fogva aludt el. :)

  • 2007.04.03 08:06:14kiscica33

    Most 8 hónapos kisfiam tegnapi kedvenc játéka a nokedliszaggató (az a serpenyős alakú), egyébként imádja a műanyag és papírdobozokat, vizes és tusfürdős palackokat, de a tényleges játékokkal nagyon kevés ideig foglalkozik. Ennyit arról, hogy mennyire érdemes drága játékokat venni.

  • 2007.04.03 09:33:15Kékfelhő

    a tusfürdős flakonok nálunk még most is nyerők, pedig Dani már 5 éves :)

  • 2007.04.03 13:38:06EsTeh

    Vimala McLure, asszem.

  • 2007.04.03 13:56:17marcangoló

    És régen meg a cimkék. Minden mennyiségben, a játék kb. le is volt sz@rva, de a cimke...

  • 2007.04.03 13:57:44Kékfelhő

    meg a doboz :)

  • 2007.04.03 17:53:13csutkababa

    Sziasztok!

    Új billentyűzet, klassz íráskép!

    Egy nagykamasz és egy kiskamasz lány anyjaként valami olyan érzésem van, hogy mi ennyi idős korban ugyan nem voltunk ennyire elkényeztetve a tecnika által (mobil, internet, TVcsatornák százai), de valahogy az érzelmi fejlettségünk előrébb járt.

    A mai generáció iszonyú gyorsan válik testileg felnőtté, de lelkileg, agyilag nagyon gyerekes még, lemarad.

    Mindez megzavarja, hiszen testileg felnőtt, "jár neki" a felnőttes jog a testét illetően, akár a szex, bulizás, stb tekinetében, de a lelki dolgok eltűntek, vagy lemaradnak, vagy nem is tudom, igazán megfogalmazni.

    A mai kamaszokra ömlik az információ, nyargalnak előre, de nincs egy nyugodt időszak, amikor a benyelt infók feldolgozása, emésztése megtörténne.

    És jönnek a konfliktusok, amikor a lány nem érti, miért nem akarom egész éjszakára elengedni bulizni, nincs veszélyérzetük, unalmas, korlátokat eléjük állító vénszarosnak érzem magam néha.

    És ez nem csak a lázadás és generációs ellentét szerintem.

    Érem a feszültséget bennük, amikor keresik a helyüket a világban, és a rájuk ömlő információhegyek hatására elképzelik az életüket, ami néha köszönőviszonyban sincs a realitásokkal.

    ha valaki már erről elmélekedett, akkor bocs.

  • 2007.04.03 19:37:32Alvomacko

    csutkababa: nekem vannak még kamaszodó gyerekeim és én szoktam hasonlókon elmélkedni. Üdv a klubban. :-)

    Én is még folyamatosan visszafogom még őket. Addig nem engedek bizonyos dolgokat neki, amíg lelkileg nem nőttek fel hozzá, meg amíg nem tudják megvédeni magukat bizonyos helyzetben. Illetve amíg még nincsenek tisztában döntéseik súlyával.

  • 2007.04.03 23:28:57anyaallat

    levendul: szerintem megírtad a kulcsszót: te nem akartál és mentél... én akartam de nem mehettem. Szerintem erről is szól a középút, meg az odafigyelés: hogy a gyerek a saját vágyait valósítsa meg pl a tanulásban nem a szülei vágyait/szorongásait. Szerintem csajok, aki azt mondja, hogy amikor mi fiatalok voltunk akkor nem volt ilyen, az egyszerűen jó helyen járt suliba. Én 33 vagyok, de amikor 15-16 voltam a mi sulinkban volt szex, ivászat filmszakadásig/alkoholmérgezésig és füvezés!!!! az osztálykiránduláson. Én egyikben sem vettem részt, (abban a koromban) és igen úgy éreztem, hogy kimaradok mindenből, mégse mentem bele. én pl serdülőnek tökre féltem a kontrollvesztett állapotoktól. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, nyilván a mai srácok között is van aki így érez, és maga miatt nem megy bele ezekbe a dolgokba. jó mobil, meg net az nem volt, de szerintem nem ebben van a lényeg. Aki meg azzal bszogatja a másikat, hogy "te még ebben a kis lakásban, te még nem vagy x manager?" az szerény véleményem szerint maga a legfrusztráltabb. Én elég jó munkakörben dolgoztam gyerek előtt, de senkitől sem kérdeztem meg, hogy te még nem vagy x manager? Szerintem aki valóban letesz valamit az asztalra az nem foglalkozik azzal, hogy másik mit csinál. Ez az egész versengés nagy hülyeség, és a másik oldalról is. Ki a bio, ki szoptat/ki nem , ki vesz/ nem vesz fajátékot/csilivili cuccokat, ki van otthon a gyerekkel/ki dolgozik a gyerek mellett. Merjünk már önmagunk lenni.

  • 2007.04.03 23:31:49anyaallat

    ja egy kordokumentum a TVből: A Beatrice száma 1980! ból (27 évvel ezelőtt, úristen) "Ha iskolában semmit nem tanulsz, az biztos hogy megtanulsz inni"

  • 2007.04.04 10:36:05Szilvesszter

    Most a gyerekek nem ricsét hanem Hooligans-t, Tokio Hotelt, HIM-et és Black eyed peas-t hallgatnak.



    Biztos, hogy túl sok jut nekik a jóból?





  • 2007.04.04 10:48:25Tori

    Szilvesszter: :DDDD

    Nemhogy Apocalypticát hallgatnának! :)

  • 2007.04.04 12:20:43gyöngy1

    Tùl sok a jóból? Nem hinném, vagyis inkàbb az, hogy vàlogatàs nélkül.

    Sikerült a szüleimnek elérniük, hogy egy szuper gimibe jàrjak: én lettem az egyik legrosszabb tanuló, a mai napig a volt tanàraink àtnéznek rajtunk: gyengébbeken (két diploma utàn is). Csak mert én nyelvböl voltam jobb és nem matekból. Két évig bögve mentek suliba, és a szüleim ezt csak annak tudtàk be, hogy közepes eredményeim voltak. Az, hogy egy baràtom sem volt, az nem izgatta öket.

    Az, hogy ki mennyit és mit ad meg a gyerekeinek nagyban függ a szülö értékrendjétöl. Oszt.tàrsaim jogsit kaptak ballagàsra, én meg egy közepes méretü csokrot. Az autóvezetés veszélyes Apàm szerint: ne is legyen mert balesetem lehet. Most az àllàsinterjùkon meg hülyének néznek, hogy most csinàlom (most van rà pénzem).

    Ilyen szempontból egy marhàra frusztràlt szülö vagyok mert igenis ha megtehetem egy csomó mindenre beíratom majd a lànyokat. Viszont vigyàzva a személyiségükre. Pl nagyobbikat most irattam be oviba. Ovivezetö meg ùgy keres csoportot, hogy majd hugi is mehessen oda màsfél év mùlva. NEM. A nagyobbiknak szüksége van az ùszàsra meg a tornàra, a kisebbik teljesen màs, nem annyira izgàga. Attól, hogy az egyiket egy "full"-os csoportba szeretném íratni, attól nem kell elkönyvelni olyannak akinek minden kell...

    Ugyanígy van a jàtékokkal. Szüleim azt làtjàk, hogy megvettünk egy kb 4000 forintos jàtékot hugi szülinapjàra. Ök bezzek negyed ennyiért 50 kisautót vettek. Csakhogy az nem a korànak megfelelö és hàt a minösége...

    Es szerintem ez érvényes mostanàban a fiatalokra, sok olyat megkapnak amik nekik való. A szülök mind valamennyire Bezzeg Anyàk akarnak lenni, csakhogy nem feltétlen "érettek" rà. Olyan eszközöket tesznek a gyerekeik kezei közé amelyekkel ök maguk sem tudnak bànni.

    Ugyanez van az iskolarendszerrel is: régen a cél a tudàs àtdàsa volt, ma pedig inkàbb a készségfejlesztés, a kritikai érzék kialakítàsa, az érdeklödés felkeltése. Ezt viszont a szülök nagy része nem fogja fel, és a gyerekeiknek sem ezt tanítjàk.

    Ez nagyon csapongóra sikeredett... Bocs.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta