SZÜLŐSÉG

A kutya a gyerek rokona

2007. március 29., csütörtök 09:26

Lea elmélyülten rugózik négykézláb a nappali közepén, közben a parketta mintáit vizsgálgatja. Majd lehasal, és élvezettel megnyalogatja a padlót. Épp, mint Maugli nevű kutya-unokatestvére.

Szeretjük azt hinni, hogy a gyermekünk hasonlít ránk. Tiszta apja, mondogatjuk. Hiszen mi vagyunk az ő legközelebbi rokonai. Pedig dehogy. Legalábbis ami a viselkedését illeti, biztos nem. Láttuk például apát a fent leírt helyzetben? Na ugye, hogy nem. Viszont a kutyánkat számtalanszor. Az elmúlt hónapokban összehasonlító viselkedéstani megfigyeléseket folytattam Lea és a nővérem kutyagyereke, Maugli között, és arra jutottam, hogy a kisgyerek legközelebbi rokona a kutya. Ha valakinek volt, vagy van kutyája, nyilván szintén megfigyelte a döbbenetes hasonlóságot.

Kattints a képre!

Kezdjük a legjellemzőbbel: minden kutya kunyizik. Te nyugodtan ennél, ám ő csak áll, néz, kicsit szaglászik, néha megközelít, halkan felnyüsszen, és néz, kitartóan, azokkal a híres kutyaszemekkel. A Kisgyerek, amint rájön (nálunk úgy 4,5-5 hónaposan), hogy amikor a szádhoz emelgeted a kezed és nyammogsz hozzá, az az evés, szintén megmerevedik ilyenkor, majd megbűvölten figyeli kezed útját a tányér és a szájad között. Két falat után úgy érzed, gonoszság részedről, hogy nem neki adsz enni, hiszen már vagy fél órája szopott, nyilván kevés volt, te meg a saját tested táplálod, ahelyett, hogy szegény éhező picinyeddel törődnél. Két másodperc múlva megpróbálod a tányérodat és a poharadat úgy kiszabadítani a varázsaltosan vetődő, és egy kutyakölyöknél sokkal nehezebben nevelhető gyermek karmaiból, hogy lehetőleg ne ömöljön minden rá és a földre. Igyekszel ezentúl akkor enni, amikor ő alszik. Hamarosan áttérsz a műanyag pohárra.

A kutya és a kisgyerek nem csak az ételre izgul. Mindent a szájukba vesznek és folyamatosan nyáladzanak és rágcsálnak. A minden alatt értsünk mindent, amit elérnek, az ugyanis mind természetesen felfedeznivaló játék. Vonatkozik ez a telefonzsinórra és az újságokra is, ha föld közelben helyezkednek el. Hamar megtanulják rafináltan álcázni, ha tilos dolgot rágnak.

Sokan panaszkodnak, hogy a gyermek éjszakánként rendszeresen létszámellenőrzést tart. Nem különben a kutya. Elvégre sose lehet tudni, hogy ott van-e még a gazdi/szülő az ágyban. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel jobb a meleg gazdi-vacokban aludni, mint azon a teljesen feleslegesen beszerzett diszfunkcionális pokrócon, ami állítólag a helye kéne legyen az embernek, vagyis a kutyának. Csak valamiért a felnőttek azt gondolják, hogy a kutya és a kisgyerek a lakás legkívánatosabb helyéről, a szülői ágyból száműzendő.

A kutyatulajdonosok azt a pillantást is jól ismerik, amikor a kedvenc nedves orrát a billentyűzetre vagy a gazdi térdére fektetve, kis piros labdával a szájában játékra hív fel. Óvatosnak kell lennünk ilyenkor, mert egy átlag kutya két-három órán át simán el van azzal, hogy dobáljuk neki a labdát, mi viszont könnyen lehet, hogy húsz perc után az őrület határára sodródunk. A kisgyerek is rajong az effajta hosszú, monoton játékért. Neki nagyszerű a kétsoros mondóka ötvenedszerre is, ugyanolyan viccesnek találja a hintázást fél óráig, csak bírjuk karizommal, nagyobb korban a végtelenségig lehet egymással szemben ülve labdát gurítgatni. A vicc az, hogy még mi örülünk neki, hogy legalább nem sír  a gyerek. Végre sikerült elszórakoztatni, hiszen ezért törtük magunkat órák óta. Persze legjobb elfoglaltság bizonyos kor után kimenni a szabadba. Ahogy a kutyát, úgy a kisgyereket is meg kell naponta sétáltatni, hogy levezesse fölös energiáit, körbe szaladgálja párszor a parkot. (Persze ugyanezt eljátszhatjuk a lakásban is, végtelenszer tud a kutya és a gyerek körberohangálni, maga körül mindent leverve és lerombolva, hogy aztán teljesen túlpörögjön, és vagy sírásban, vagy fejbeütésben kulminálódjanak az események.) Sétálás közben pedig épp az történik, amit olya találóan megírta Poronty a Játszóterek népében: nemcsak a különböző gyerek-, illetve kutyafajták, hanem a gazdik/anyukák is találkoznak, és nagyszerűeket cseveghetnek, mert a kutyák viselkedése és nevelése ugyanolyan kimeríthetetlen beszédtéma, mint a gyerekeké.

Az igazi szobakutya, csak úgy, mint a gyermek, állandó törődést igényel: ha sokáig nem foglalkozol vele, legalábbis szemrehányóan néz, vagy nyüsszögni kezd. A gyerekeknél ez hamar ordításba csap át. Ha csend van, az is ugyanazt jelenti: sikerült kipakolni a gazdi/szülő háta mögött a szemetest, esetleg egy zacskó papírzsebkendőt fecnikre tépkedni, és félig-meddig elfogyasztani. Mind a kisgyerek, mind a kutya akkor a legcukibb, amikor valami oltári rosszaságot művelt. Valahogy érzik, hogy ilyenkor hogy kell (ki)nézni ahhoz, hogy elkerüljék a letolást.

És persze még egy dologban rokonok a kutyák és a kisgyerekek: elég negyed órára eltűnnünk otthonról, hogy hazatértünkkor hatalmas mosoly, üdvrivalgás és boldog ugrálás fogadjon - elvégre ezekért a mosolyokért és vakkantásokért tartjuk őket, nem?  

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.29 11:49:46dijon

    Visszaolvasva, lehet, hogy félreérthető voltam. Természetesen nem az itteni hozzászólásokra írtam, a pulzusos dolgot. Csak az elmúlt öt hónapban gyakran hallottam ilyen megnyilvánulásokat és most buggyant egy kiscit.



    Mégegyszer bocs, ha félreérthető voltam!!!

  • 2007.03.29 11:55:30B-

    Dijon: teljesen egyetértek veled. Ésszel kell együtt tartani őket, és abból a gyerek olyan sokat épül, amit 220 fejlesztő játék 10 év alatt sem tudna elérni :-) A fertőzésveszély meg hülyeség :-)

  • 2007.03.29 11:58:07Leona

    Nálunk is van kuty, szigorúan udvaron. És SOHA nem hagyom kettesben (hármasban) a gyerekekkel. HA mégis ilyesmire volna szükség, becsukom a kenneljébe, amit viszont csakis ilyenkor zárunk be. Vagy ha jön vki, aki fél tőle, bár azt nem annyira szivesen teszem. Szóval nem hagyom felügyelet nélkül őket, annak ellenére, hogy jó párszor tanúja voltam, ahogy a kicsi megpróbálta kinyomni a kutya szemét, vagy az orrába túrt bele a kicsi kis ujjacskáival. Az a nagy mamlasz meg se nyikkant. Totális imádattal tűr mindent! A gyerkőcök is szeretik, a kicsi első szavai között ott a Bojgyi (Bogi a kutya), szerintem ez mindent elmond.

    Féltékenység? Nem tom, annak számít, hogy mindenki azt akarja, csak vele játsszak, beleértve a kutyát is?

  • 2007.03.29 12:00:11druantia

    Nem tudom, mivel nekünk soha nem volt lakásban tartott kutyánk, hogy az egyik barátnőm nem viszi-e túlzásba a kutyázást. Szerintetek? Szóval, a csaj most 22 hetes terhes, egy ágyban alszanak a kutyával, az egész lakás csupa kutyaszőr, a kutya felül a konyhaasztalra is, bármibe beleehet, mindenkit arconpuszilhat, stb. Kérdeztem, hogy mi lesz, ha megszületik a baba? Azt mondta rá a csajszi, hogy legfeljebb ahova a gyereket teszi, oda nem megy a kutya, ahova meg a kutya megy, oda a gyerek nem. Szerintem ez már azért túlzás.

  • 2007.03.29 12:00:19Leona

    Fertőzésveszély: van állatorvos a családban, ő is, és másik is mondta, hogy egyetlen veszély a bélféreg, ha viszont negyedévente féreghajtózunk, utána 24 órán át lessük az ürüléket, eltakarítjuk, gyerkőcök ezalatt ki vannak tiltva a környékről, nos akkor semmi gond nem lehet.

  • 2007.03.29 12:30:26a:a

    amíg a szüleim falun éltek, volt kutyájuk. A legbékésebb, legnyugisabb az a kutyájuk volt, akihez mégcsak közelíteni sem mert senki, akkora volt - fajtatiszta német dog, kan. Olyan bárány természete volt, mint egy kutyának sem az általam ismertek közül. Fát lehetett vágni a hátán, és ha rám nézett azzal a nagy barna szemével... néha még mostanában is megsiratom - szerelmes voltam belé. Ha valaha kutyám lesz, csak német dogot fogok tartani.

  • 2007.03.29 12:33:12Alvomacko

    druantia: szerintem tök gáz! Butaság, amit a lány csinál. És majd ha az ágyban szoptat, akkor a kutya ott szuszog mellettük és netán majd nyalogatja a mellbimbóját? Bocsi, nagyon vulgáris voltam, de ez a hülyeség feldühített. És úgy látom, hogy itt mindenki a megfelelő helyén kezeli az állatait.



    Imádom az állatokat, annak ellenére, hogy nekünk se kutyánk, se macskánk nincs. Mert én nem tudnék felelősséget vállalni a gondozásáért. Úgy érzem, hogy nem tudnék annyi időt fordítani rá, ammennyit igényel és nem akarok egy depis, 4 fal közé zárt állatot nevelni.

    De ha az életben nagyon-nagyon egyedül maradok egy nap, akkor lesz majd kutyám. Akinek meg tudok majd adni mindent, amire csak egy kutya vágyhat. Mozgást, szeretetet, törődést, megfelelő táplálékot, nevelést.

  • 2007.03.29 12:35:19Alvomacko

    Nekem bullterrierem lesz! Imádom azt a buta képét! Egyszerűen szerelmes vagyok belé! :-)



    Az "ebnevelde" oldalon a lányom nevelget nekem egy ilyen virtuális "dögöt". Oda vagyok tőle!

  • 2007.03.29 12:45:07szanna

    Druantia!

    Amikor a fiam született 4 kutyánk volt. Egy volt, akitől tartottunk, mert utcáról befogadott kutyus volt, és az ég világon mindenkire féltékeny volt, aki az ő gazdasszonyát vaalami módon lefoglalta. Amikor kapott a pólya után Lurkó kutyám igazította helyre!

    Amúgy mind a négy (nagytestű!) kutya a nappaliban aludt, és be-beszökött a kicsi szobájába. A fiam makkegészséges lett, pedig az anyatej csak 6 hétig védte.

    Amikor a húgom kislánya született, annyira parázott a kutyáktól, hogy mindent (szószerint a padlótól a plafonig) fertőtlenített, kutyaszőrtelenített, a lánykája szvsz pont ettől beteges. Az anyatej 11 hónapig védte volna a kicsit, ezalatt viszont alig találkozott kórokozóval. Utána viszont dögivel, s azóta 1 hétig beteg, néhány napig jól van, majd újra beteg. :(

  • 2007.03.29 12:53:51Leona

    Alvomacko, ez a bullterrier, ez komoly? Én nem tudnék benne megbízni...

    Szerintem nincs összefüggés a kutyatartás meg az immunrsz között, nekem két lányom van, uolyan körülmények közt nevelődnek, és az egyik SOKKAL betegeskedőbb. Pedig aztán ő is találkozott bacival rendesen az egy év szopi alatt, nevelési elvem az évi hat kiló koszos legendán alapult...

  • 2007.03.29 13:03:24Alvomacko

    Leona: egy csomót olvastam róla. Én nem pitbullra gondolok ám!

    Szóval csupa szépet és jót írtak ról. Hogy a gazdag angol urak sétálgattak vele eredetileg a XIX. században London utcáin. Nem kifejezzeten őrző-védő célokra tenyésztették akkoriban. Szereti a gyerekeket, szereti, ha szeretik, nyugodt, de ha fenyegetik szeretett kétlábúit, akkor harcba száll értük. Szeret játszani.

    Én megbíznék benne, mert ő az enyém. De megnézném a tenyésztőjét, mert sok múlik a szülőkön, a géneken. és nem hiszem, hogy mindenki harcra neveli a kutyáját. Már láttam tenyésztőt, akitől szívesen vennék.



    Na, ennyit kutyafajtám védelmében. :-)

  • 2007.03.29 13:11:16piroskaesfarkas

    Gyakran olvaslak Titeket, de mivel nincs még babánk, és még nem is próbálkozunk élesben (de lelkileg már készülünk rá!:-), így főként a "miért halasztgatják a nők a szülést" és hasonló témakörökben vagyok jártas, ill. a kutya-gyerek témát is meg tudom közelíteni az egyik, vagyis a kutyás oldalról:-)))) Ugyanis három "pucckutyával" élünk egy háztartásban (igaz, mindegyik S-es méretű), és bár kertes házunk van, ők bent laknak a lakásban, szorosan eygütt élnek velünk. Ők a szőrös gyerekeink.

    Druantia ismerőse azért tényleg túlzás! Nálunk is feljárnak a blökik az ágyra, a takarónkon alszanak, felugrálnak a kanapéra, stb., megpuszilgatjuk a fejüket, ölelgetjük őket, szóval szoros a kapcsolatunk.

    De! Nincs tele szőrrel a lakás, mert kikeféljük a szőrüket és igen hatásos a ragadós szőrhenger is (amiből van mindenhol, lakásban, kocsikban, stb.) minden séta után lábmosás, van babás törlőkendő, amivel alváz és orr/száj törlések vannak, rendszeres fogmosás, stb.

    Azon már mi is sokat morfondíroztunk, hogy mi lesz, ha jön a baba??? Hogyan szoktatjuk le a kutyákat az ágyról, hogy ne ugráljanak a gömbölyödő pocakomon? Miként megyek egyedül sétálni a három kutyával+gyerek (bár kertes részen lakunk, és póráz nélkül sétáltatunk, de így is nehéz csak a kutyákat összeterelni).

    Az biztos, hogy ha kisgyerekek jönnek hozzánk (elég sűrűn), imádják a kutyákat, és öröm nézni a kis csapatot, ahogy játszanak!

  • 2007.03.29 13:32:51Tori

    Ha valaha lesz kertes házunk, golden retrieverünk lesz. Most csak apáméknál van egy német juhász, aki egy tündér, és simán hagyja, hogy a hároméves utasítgassa. Amíg fiatal volt, szánkó elé is fogtuk, úgy húzta az unokaöcsémet. Nagyon hiányzik egy háziállat.

  • 2007.03.29 13:43:15druantia

    Piroskaesfarkas, ne haragudj, hogy rögtön az első kommentedbe belekötök :-). De szerintem egy kutyára az utcán (és bárhol, ahol nem otthon van) kell a póráz. Vannak ilyen lüke kutyafóbiás emberek is, mint én, akik ha kutyát látnak az utcán póráz nélkül, gyorsan hátraarcot vágnak és elszaladnak.



    Mi itthon általában a bicikliúton szoktunk sétálni a Petivel, de egy időben leálltunk róla, mert van egy hapsi, aki a jugoszláv farkasölőjét sétáltatja ugyanott, póráz nélkül. Ott még kitérni sem lehet előle, mert az egyik oldalon a főút, a másikon meg az árok. Amikor összeakadtunk, szabályosan halálfélelmem volt, meg persze a gyerekért is rettegtem. Hiába mondja nekem bárki is, hogy nem bánt a kutya...



    Nagyon kivételes az olyan alkalom, ahol nem tudnám egy másodperc alatt összefosni a bokámat a félelemtől. Annak a kutyának vagy nagyon kicsinek kell lennie, vagy nagyon jámbor tekintetűnek :-).

  • 2007.03.29 14:02:53piroskaesfarkas

    Annak ellenére, hogy a miénk kicsi is (s-es mindegyik), meg jámbor természetű is, mi is olyan helyen sétálunk velük, ahol "nyugodt a terep", és nem jön arra senki sem. Teljesen igazad van ebben, és egyébként én is szoktam félni a nagyméretű kóbor kutyáktól (pl. ha bicikliznni megyünk, csukott szemmel haladok el a kóbor ebek mellet, attól rettegve, hogy elkapja a lábikrámat:-)



    A másik dolog meg az, hogy nem szereti mindenki a kutyákat, és ha jámbor is, nem örül neki, ha odamegy és ugrál örömében. Ahogy apukám szokta mondani, tartsuk tiszteletben a másikat, és ha pl. én nem szeretem a kígyókat, akkor se jöjjön hozzám senki egy hosszú, nyálkás kilgyóval, mert hiába aranyos, és nem nyel engem le egészben, zavar a jelenléte na!:-))

    A három kutya pórázon, egy kézben kivitelezhetetlen, úgyhogy ha olyan helyre megyünk, akkor csakis ketten visszük őket. És ehhez adjunk hozzá remélhetőleg minimum 2 gyereket:-)))

  • 2007.03.29 14:03:34dijon

    Alvomacko, a bullterrier tényleg nagyon jó választás gyerek mellé, ha nem lennék moxer mániás, azunk lenne:)



    Pórázilag meg egyet értek, kell az utcára. Noha az én kutyáim sem harapnak (max nyalnának), mégis mindig megkötöm őket. Nekem sem hiányozna egy szívinfarktus mondjuk a fent említett farkasölő láttán, másnak meg egy (két) boxer tűnik félelmetesnek. Élni és élni hagyni, hogy valami igazán nagy, mások által még sosem mondott bölcseletet írjak.



    off: Szétmegy a fejem, két hete 7-17 között folyamataosan mennek a munkagépek a szomszéd építkezésen. Váááááááááá

  • 2007.03.29 14:04:55dijon

    boxer és nem moxer

  • 2007.03.29 14:06:42Tori

    Egy havernőm amúgy jól nevelt kutyája egyszer valami nagyon vonzó dolgot láthatott az úttesten, mert kiugrott és elütötték. Komoly baja nem lett, de onnantól kezdve nem volt hajlandó kitenni a lábát a kapun, amíg rá nem tették a pórázt. Többen közöltük havernőmmel, ebből (eb-ből) is látszik, kettejök közül kinek van több esze. :))))

  • 2007.03.29 14:11:18atha

    Húú, aktuálisabb nem is lehetne a téma. Pont ma határoztam el, hogy nem megyek egyedül gyereket + kutyát sétáltatni. Amíg próbálom megakadályozni hogy az egyik valamit összenyaljon a földről, addig a másik szedi fel mondjuk a cigarettacsikket.

    Szerintem egyébként a Csányi-féle elmélet éppúgy szélsőség, minthogy a gyereket óvni kell a kutyától, ez abszolut kutyafajta, nevelés, stb függő, meg persze egyéniségé, a kutyáé és a gazdáé. Mindenki csinálja úgy, ahogy kényelmes neki.

    Nálunk a kutya 4 éves, direkt gyerek-barát fajtát választottunk - ez egy mopsz. Ez egy abszolut szobakutya, nem is lehet kint se hidegben, se melegben, tehát nincs börtönben, attól boldog, ha az ember közelében lehet, és használja az ágyat, kanapét, stb.

    A gyerek születésekor olyan "beteg" lett, hogy napokig összeesett, nem evett, hányt. Persze csak színjáték volt, nagyon jól szórakoztunk.

    Szoptatás közben is mellettünk feküdt a kanapén, de sose próbálta megnyalni a mellbimbómat! És ha leraktam mellé a gyereket, őt se próbálta megnyalni, csak messzebbről szagolgatta.

    Amíg nem lett a gyerek kicsit önjáró, nem is foglalkozott többet vele, mostanra viszont nagy haverok, mindent megcsinálhat vele a gyerek, hentereg rajta, megvizsgálja a fülét, lábát, a kutya max. arrébb megy, amikor már elege van. De már kialakítottak közös játékokat is. Sajnos nem lehet az elején elkerülni, hogy kölcsönösen megrágják egymás játékait, de pár hónap alatt mindkettőt sikerült leszoktatni.

    Féltékenység van, persze. Ez főleg a kajánál mutatkozik meg. Ha a gyereknél van valami, a kutya megőrül. A normál kajákat persze a kutya kint, a gyerek az asztalnál eszi, de ha bármelyik valami nasit kap, a másikat cukkolják is vele. Meg az amúgy sem túl jól nevelt kutya azóta még rosszabb lett. Sz..ik rá, ha szólunk neki a parkban, minimum az eréjes apai szó használ. Én meg csak attól tartok, hogy a) a gyerek tőle fog szófogadást tanulni; b) a szeretet helyett ő is lassan szidni fogja a kutyát, mert azt hallja séta alatt leggyakrabban tőlem.

  • 2007.03.29 14:14:43dijon

    atha:))))))))))

  • 2007.03.29 14:19:32Alvomacko

    atha: bocsi, látom megfogott a vulgáris mondatom. :-(

    A te meséd után eszenbe sem jutott volna ilyesmire gondolni!



    Nem is gondoltam volna, hogy ennyit jelent a szövegkörnyezet!

  • 2007.03.29 14:19:39p.eszter

    Druantia! Veled érzek. Sajna nekem is kutyafóbiám van.

    Frászt kaptam, amikor exanyóséknál ott "gomolygott" két marhanagy dobermann a lábam körül. Szépek voltak, meg minden, de mindig folyt rólam a víz, mire eljöhettünk.

    Meg persze az sem tett jót, h a Mecseken futás közben néhányszor sprinteltem egy-egy kóbor eb elől.

    Messziről amúgy imádom őket, főleg a vizslákat, szeretnék is Petinek egyet, ha egyszer családi házba kerülünk, mert tudom, h jó hatással van a személyiség-fejlődésére.

    Viszont elkap az idegbaj, amikor egész nap kutyaugatást kell hallgatnom. A lépcsőházunkban a 15 lakásra 10 kutya jut (kisebbek-nagyobbak). Többen közülük egyedül egész nap, ezért, ha hallanak valamit, vagy csak magányosak, órákig vonyítanak. A gazdáikat kellene heti öt napon át 8órákat bezárva tartani.

  • 2007.03.29 14:45:36atha

    Alvomaci, semmi baj, szerintem vicces volt, én is annak szántam. Akinek nincs vagy nem volt kutyája, vagy OLYAN kutyája, tök jogos, hogy frászt kap a gondolattól. Nekünk is volt olyan barátunk akinek látványosan nem tetszett a kutya lelkesedése a látogatók iránt, aztán mikor megismerte, már jóban lettek. Ezért is írtam, hogy kutyafüggő. Imádnám Dijon boxereit, de biztos egész másképp kell odafigyelni olyan kutyákra, amelyik ennyit nyáladzik (még sose írtam ezt le, így kell írni?), vagy 40 kg, nem 8, vagy munkakutya vagy juhász kutya, stb.. és nem szobacirkáló. Ezek az ösztönök működnek azért bennük, hiába tart mindenki bármilyet bárhol, szerencsétleneket.



    És Druantiát meg P.Esztert is tökre megértem, mert annyi hülye ember van, hogy tényleg vannak hülye kutyák, mert ez persze csak a gazdán múlik szinte. Meg tudnék őrülni ha kikötött vagy kennelbe zárt kutyát látok. Sok elképzelésem lenne a gazda "nevelését" illetően ilyenkor. De még az is elég ha egész napra ki vagy be van az állat zárva és senki se törődik vele. Én is utálom az állandó ugatást.



    Micsoda pacifizmus, ide már csak ez hiányzik végszónak: "Peace!"

    Ja, és egy Vonnegut idézet: "Life is no way to treat an animal."

  • 2007.03.29 14:56:19Tori

    Vonnegut rulez. :DDDDDDD

  • 2007.03.29 15:02:57atha

    Ja, és az előbb sikerült j-vel írnom az erélyest, ezért most szégyellem magam.

  • 2007.03.29 15:09:23cicamica

    Sziasztok! Ehhez szeretnék hozzászólni, mert nekem 18 éve van kutyám. Gyerekkoromban rettenesen féltem tőlük, még az úttest túloldalára is átmentem, ha láttam egyet. Aztán férjhez mentem, és a lakásunk előtt találtunk egy kb. 5 hetes keverék kölyökkutyát, nem volt szívünk kidobni. Két nap múlva imádtam!!!! Rá egy évre született első gyermekünk, akit úgy szoptattam, hogy közben a kutyus feküdt a lábam előtt elterülve és rátettem a lábamat. Sosem bántotta a gyerekeimet, pedig a fiam, amikor mászott, a kutya táljából kivette a csontot. Imádták a gyerekek is első perctől kezdve. 15,5 évet élt. Még aznap hoztunk a menhelyről másikat, mert a kamasz gyerekeim sírógörcsöt kaptak. A mostani kutyánkat még ennél is jobban imádjuk, mindent megengedünk neki, a lakásban jön-megy, bárhová felmehet, de állandóan mosok, ágyneműt cserélek, porszívózunk, söprünk és felmosunk. Nálunk nem látszik, hogy kutya van, mert állandóan tiszta a lakás és természetesen a kutya is. Ezért voltak makk egészségesek kicsiként is a gyerekek. Tiszta környezetben, egészségesen ápolt kutyával (még a lelkére is gondolok!) lehet kisgyereket nevelni.

  • 2007.03.29 15:33:04B-

    atha: szerintem inkább én sarkítottam le nagyon Csányi elméletét, hajlamos vagyok rá :-)



  • 2007.03.29 17:35:35Leona

    Tori: nekünk golden retrieverünk van, hosszas tanakodás után határoztam úgy, hogy gyerek mellé ez a legideálisabb, és eddig nagyon bejött, hajrá!

    Nálunk a gyerekek kaját ugyan nem tudnak a kutyától elvenni, mert pillanatok alatt eltüntet mindent a kutyus, de a házában (mármint a kutyáéban) rendszeresen játszanak. :)De sztem a kajával sem volna gond, úgy neveltem (nevelem), hogy ne legyen rá érzékeny. És ez a fajta NAGYON okos is! Még én is sokmindenre meg tudtam tanítani, pedig nem értek hozzá!

  • 2007.03.29 17:50:07voroske

    Hat ez egy nagyon jol eltalalt cikk, konnyesre rohogtem magamat :-))

    Nekunk meg olyan koru gyerekunk nincs de a mi kutyank legjobban a 2-6 ev koruli csemeteket szereti mert azokkal lehet a legjobban fogocskazni. Az ismeroseink ilyen koru gyerekei ha atjonnek az egesz ottletuk alatt semmi mast nem csinalnak mint sikongatva visongva kergetik a kutyat a kertben. A kutyus irtora elvezi es persze direkt bevarja oket hogy aztan atbujhasson a kezuk alatt a gyerekek meg olyan jokat nevetnek es ugy sikongatnak mintha a strandon lennenek. Az anyukak meg nem gyoznek halalkodni ugyanis egesz napos jatszoterezes nem faraszta ugy el a gyerekeiket mint 1 ora nakunk ;-)

    Volt hogy elkoszones utan 3 oraval felhivott az anyuka, hogy a gyerek meg mindig szundizik ugy kidolt es hogy mikor johetnek megin, mert el se hiszi hogy volt ideje hajat mostni, fozni es meg egy ujsagot is elolvasott:-)

  • 2007.03.29 21:08:18erősbors

    Abszolút kutyamániás vagyok, gyerekkoromban én is sokat játszottam nagyapám komondorával a kutyaházban. Már két kutyát elfogyasztottam:-(, szüleimnél is van kettő és a szülés előtt beszerztünk egy újat is itthonra, mert 2005. karácsonyán vesztettem el a föld legokosab német juhászát.

    Nem vagyunk tisztaságmániásak és két gyerek már felnőtt elhunyt kutyám mellett és két macsek mellett, akik közül mellesleg az egyik állandóan befeküdt a gyerekágyba, mégis makkegészséges a két kölök. Spec. én a macskámat azért a száműztem a ház más részébe egy időre, mert azért ezt nem szeretném én is átélni.

    Azt hiszem szükséges ehhez az, hogy felelős állattartók legyünk, tehát a jószágok oltva, tisztán tartva és figyelve legyenek. Valamint a neveletlen kutya neveléséért -leginkább a gyerekek érdekében - mindent meg kell tenni.

    Épp ezért kerestem Bodzakutya mellé egy ismerőst, aki többet tud nálam, mert ez a kutya kifogott rajtam!:-D

    De már olyan szépen fejlődik.

  • 2007.03.29 21:09:21erősbors

    a gyorsaság és elküldés előtt el nem olvasás szép helyesírási hibákat eredményez....:-D

  • 2007.03.29 22:00:49hanna

    Na, az én drága férjem most ért haza a munkából, és rögtön megcsinálta nekem, hogy nagyon jó legyen. Ekkora jófej. A képek meg cute overloaded.

  • 2007.03.29 22:13:39subidubidu

    Sziasztok,



    Én is szeretem a kutyákat, a nagyszüleimnek falun volt, és a szüleim most falura költözve szintén szereztek egy nagyon barátságos szetter-szánhúzó keveréket. A nagyfiam nagyon bátor vele, a középső tartózkodóbb, a pici még nem ismeri.

    Viszont lakótelepen lakunk és itt borzasztóan sokan tartanak kutyát. Lakótelepen nőttem föl én is, de emlékeim szerint messze nem volt ENNYI. Ennyire elmagányosodtak volna az emberek? vagy divat?

    Ráadásul, mint tudjuk, a kutyával hang (Anya, miért nyüszít mindig ez a kutya? Mert egyedül hagyták.) és kutyapiszok is jár, amit sokan nem szednek össze. No meg szabadjára engedik őket és volt már kutyással afférom, mert valahogy nem örültem neki, hogy a vizslája a gyerekem kezéből kikapott valamit (és még neki állt följebb, szerinte a gyereknek a nála magasabb kutyától nem kell félni stb.). Úgyhogy kénytelen vagyok bizalmatlanságra és tartózkodásra nevelni a gyerekeimet, mert sok kutyás képtelen más ember(gyerek) szemszögéből nézni imádott állatát. Arról nem is beszélve, hogy a városhatárhoz közel lakunk és sok az elvadult, kicsapott kóbor kutya. :-(

  • 2007.03.29 22:56:02Tori

    Leona, én is átnyaltam kismillió kutyás könyvet, hogy milyen kutyát érdemes gyerekek, akár csöppek mellé is beszerezni, és még a mi kényes ízlésünket is kielégíti, azaz van szőre de nem túl hosszú, nem nyomott az ábrázata, bizonyos marmagasság fölött van, stb. :) Korábban odahaza ugyanis csak korcsaink voltak, és bár imádnivalók mind, gyerek mellé nem kockáztatok. :) Jó tudni, hogy sikerült jól választanunk. Már csak a lottó főnyereményt kell megütni, hogy realizálhassuk a tervet. :)

  • 2007.03.30 00:22:06anyaallat

    én már írtam valahol, hogy hardcore kutyás vagyok. Még serdülőkoromban letettem a kutyakiképző vizsgát, az egyetemen meg kiválót kaptam etológiából (épp az emlegetett Csányi professzortól) úgyhogy asszem elmondhatom, hogy a kutyákról elég sokat tudok. Mi lakásban tartunk kutyát a kicsiny mellett, és kifejezetten nagytestű,őrző-védő munkakutyát. (már a harmadik kutya ugyanabból a fajtából) A kutya előbb megvolt, mint a gyerek tudatosan úgy neveltem, hogy barátságos és fegyelmezhető legyen. Simán közlekedek babakocsival és kutyával egyszerre, mert a kutya szorosan a lábam mellett megy (póráz nélkül is). egyálntalán nincs tisztaság a lakásban, sőt. Tényleg tiszta szőr. És akkor mi van? Arcnyalás, kéznyalás, asztalra állás (nem is férne föl) természetesen nincs. Ágybafekvés se, de azt sem tartom gáznak, ahol van. Én sétáltatok póráz nélkül is, de ha olyan a szitu, gyerek van vagy vki fél, akkor mindig megfogom és leültetem, hozzáteszem első szóra rögtön behívható a kutya. A parkban idegen gyerekek szoktak vele kergetődzni, ahol meg a szülő is kutyás ott ölelgetni is szokták a gyerekek. Amúgy a bullterrier ha jól nevelik nagyon gyerekbarát, ha úgy nevelik. Féltékenység: Ismerőssel megtörtént hogy a gyerek születése után meghalt a kutya, pedig fiatal volt. Nálunk is depibe esett, de már jobban van. Minden hétvégén kutyasuliba visszük ahol ő a főszereplő ettől már sokkal jobb. Amúgy a póráz a kutyának biztonság,: az öreg kutyánk a végén alig látott, póráz nélkül nem jött el sétálni.

  • 2007.03.30 08:40:00Sziszimama

    Ez az én témám!! Két "gyerekem" van. Az "elsőszülött" most öt és fél éves, gyönyörű fekete haja van. Korához képest kicsit nagyra nőtt, kb. 70 kg:)) A világ legjobb kutyája, egy újfoundlandi. A "tesó" még nincs kettő, és simán ráülhetne a hátára, ha engedném.

    Nekem korábban soha nem volt kutyám, erről a fajtáról is csak annyit tudtam, nagy kedves macifeje van, és vízimentő. Aztán 2001 karácsonyára megkaptam, egy mini szőrgombócot. Örök szerelem lett, az első pillanattól.

    Sokáig egyeduralkodó volt a lakásban, majd megszületett a lányom. A féltékenység elkerülése végett úgy mentünk haza a kórházból, hogy a párom a gyerekkel 10 percet kint dekkolt a lépcsőházban, amíg mi a kutyával kiörüljük magunkat, hiszen öt napig nem láttuk egymást. Aztán bejöttek, és letettük a hordozóban a földre azt a furcsa szagú, alvó kis lényt. Mivel a kutya még mindig transzban volt, hogy végre megjöttem, azzal a könnyű, habtestével szinte repdesett a hordozó körül, megszagolgatta, mi próbáltuk elmondani, hogy mostantól ő is itt lakik majd. És megértette, mert a föld fölött lebegve berongyolt a szobába, és a legféltettebb, agyonrágott, szőrös, nyálas labdáját kihozta, és nagyon finoman beletette az én steril, öt napos gyerekem ölébe. Neki adta. Ekkor tudtam, hogy soha semmi probléma nem lesz velük, és ez a mai napig így van.

    A kutya tudja, a gyerek játékaihoz nem nyúlhat. A gyerek a kutya labdáit, rongyait max. begyűjti, és viszi lelkesen neki. Ha alszik, odafekszik mellé a földön, símogatja. A kutya álmában vigyorog. A gyerek a babapiskótája végét MINDEN ESETBEN odaadja a kutyának, aki már tudja a rítust, és amit zörren a piskótás zacskó, 30 cm-es nyállal ül az etetőszék mellett, (látszólag) türelmesen vár. A gyerek napi több szemműtétet végrehajt a kutyán, megnézi, hol kezdődik a nyelve, és hónaljban csikis-e. A kutya közben alszik.

    Nem egy örző-védő típus, azt szoktam mondani, legfeljebb halálra nyal. DE. Amióta megszületett a lányom, a parki sétáknál hihetetlenül vigyáz rá. Mindig ott van a babakocsi, illetve a sétáló gyerek mellett, ha vki odajön, azonnal ott terem, és a testével demonstrál. Soha nem tanítottuk neki. De azt sem, hogy a teli pelust jelezze. Megtette. Tolt az orrával a járókában lévő gyerekhez, nem is értettem, mit akar. Persze ebben biztos volt némi önzés, hiszen az ő orra lényegesen érzékenyebb...:))

    És igen. Bár naponta porszívózok, a lakásban van szőr. Van friss, és megszáradt kutyanyál is. Van közösen széttépkedett pzs, vécépapír guriga, mosogatószivacs. Van naponta többször arcon, kézen nyalt gyerek. Van egy tisztán tartott, oltott, féreghajtott stb. kutya. Nincs beteg gyerek, legalább is eddig egy-két náthát leszámítva a lányom soha nem volt beteg. Ami a legfontosabb, van boldogság. A világ legszerencsésebb emberének érzem magam, hogy ilyen lányom, és ilyen kutyám van. Remélem, ők is így érznek velem kapcsolatba.



    Bocs, ha hosszú és kissé csöpögős lett a vége, de tényleg így érzem. És jelenleg ők a családom.

  • 2007.03.30 17:19:27atha

    Anyaallat, nem lehetne beutalni hozzád a mi szőrös gyermekünket is egy hosszú hétvégére?

  • 2007.03.30 20:04:57anyaallat

    Atha: ja, de! gyerekügyben nem is adnék tanácsot, mert abban rengetegen nyomják itt, de kutyaügyben mindig rendelkezésre állok! Sziszimama: szerintem tök szép, amit írtál én is így látom a kutyaállatokat!

  • 2007.03.30 22:36:16mosómaci

    Azt hiszem, mi ezt a kutyakérdést nagyon eltoltuk. :( 3 héttel korábban érkezett hozzánk a blöki, mint a fiam, plusz nem is kis kölyökként, hanem már 5 hónaposan.

    Azóta se nagyon lett megnevelve (vezényszavakra csak akkor hallgat, ha kitaláljuk, mit is akar csinálni:)), ugrál, gyűjtöget. Viszont mivel egész nap kint van a kertben, ezért ez nem túl zavaró.

    Házőrzésre alkalmatlan. :) Bárki jön, örül. :))

    Kiskopaszt eddig hidegen hagyta a kutya, mostanában kezd érdeklődni iránta. Blöki meg produkálja magát. :)) Hogy mi lesz később, amikor kiskopasz megcibálja, kinyomkodja...?



    anyaallat: szerinted? puliról van szó

  • 2007.03.31 06:21:04Leona

    anyaallat, ha már így beajánlottad: le lehet valahogy szoktatni arról a kutyát, hogy folyton bekapja a ruhánkat, ha simogatjuk? Nem rágja, nem szétszedni akarja, láthatóan finoman tarja a szájában, mintha nála ez vmi orális kényszer volna.

    sziszimama, nagyon jó volt olvasni, amit írtál! Jelentem, elolvadtam. :)

  • 2007.03.31 08:59:27Hicudzsi

    huhh egyszerre sokminden eszembejutott, megpróbálom megosztani veletek :)



    B-

    mi ha otthon lakunk Bp. belvárosában lakunk, imádom. Itt is nőttem fel a három tesómmal. Hétvégén vonatra szálltunk és ki a zöldbe.

    Sokat gondolkozunk a férjemmel, hogy hogy lenne majd jobb, enni egy vidéki házat és kiköltözni, vagy maradni, de egyrészt a házak Pest környékén rettenet drágák, másrészt meg rengeteg ismerősünk költözne vissza a már iskolás gyerekeikkel, hogy jó suliba járjanak.



    Ha otthon vagyunk gyakran járunk múzeuimba, mezőgazdasági vagy közlekedési stb.. ez szerintem nagy előny.

    :)



    A kutyákról:

    apumnak is van egy naaagy újfoundlandi keveréke, kidobták az útra a kertünk végében és nem tudtuk ott senkinek elajándékozni, haza kellett hozni Pestre, de apuval 3 hónapot kint laknak nyaranta, azt imádja nagyon.

    A másik kutyusunkat tavaly el kellett 10 évesen altatni, mert iszonyú beteg volt, őt szintén találtuk és ismét nem kellett beoltatva, féregtelenítve senkinek. Ő is kis keverék kutyus volt... De amg nem megyünk kertesházba sajna nem fogunk újabbkutyust befogadni, mert szerintem sem jó nekik hosszú távon zöldterület nélkül.



    A póráz nélküli sétáról:

    én frászt kapok tóle. Félek más kutyáitól, 2,5 éves koromban harapott meg egy palotapincsi, azóta főleg a bokaharapó méretűektől rettegek.



    Szóval szerintem minimum, hogy az ember pórázon sétáltatja őket és a járműveken szájkosarat tesz rájuk :)



    Bende kutya is kegyetlenül vigyáz a gyerekekre - egy házban lakunk apukámmal és a nagy fekete jószág mindig a folyosón fekszik - vigyáz az egész házra.

    Annyira nem csípi a gyerekeket, nem nagyon hagyja hogy gyömöszöljék, csak Csongornak aki rajong az apukámért és ő is viszont :) :) :) Sőt a fiamat fel sem löki, ha az adagolja neki a kekszet.

    Vannak persze rigolyái mint minden kutyának, de ezt mi teljesen tiszteletben tartjuk.

    Bende kutya apukám főle és szeme, remélem még jó sokáig velünk lesz.

    Édua kicsit tart tőle, pedig neki is engedi a gyömöszölést :)

    A szőrök miatt sosem aggódtam, na meg otthon van egy macskánk, de valahogy kettesben nem hagynám őket egy szobában huzamosabb ideig de ez csak az én parám, mert az öcsém fejét egyszer (3 éves se volt) egy nyugis kutya megharapta egy ismerősünk házában :(



    Na ezt most elküldöm és utána jönnek a kérdések :)

  • 2007.03.31 09:12:27Hicudzsi

    Anyaállat!

    :)

    Lehet kérdésem?

    Az előző hosszú bevezető után: az érdekelne van-e olyan kutyafajta ami kifejezetten ajánlott gyerek mellé és van-e olyan ami nem.

    Pl. egy barátunkat az öreg tök nyugis vizslájuk harapta meg csúnyán, míg az öcsémet egy keverék németjuhász. Vagy csak és kizárólag a nevelésen múlik?

    A golden retrievereket kifejezetten ajánlják, de a foxikat nem - mert azok ideges fajták.

    Ez így igaz?

    Azt hiszem én sosem költenék pénzt kutyavásárlásra csak menhelyről hoznám haza a következő családtagot (meg most nem is aktuális és amíg városiak vagyunk nem is lesz az), de érdekelne, hogy milyen fajták gyerekbarátok :)



    Hátha másokat is izgat a dolog.

  • 2007.03.31 09:50:06hanna

    Hát tényleg senki de senki nem dicséri meg a képeimet, hogy mennyire gigamega cukik? Pedig olyan jól kiválogattuk a tesómmal.

  • 2007.03.31 09:50:50Hicudzsi

    Én csak most nézegettem meg :)

    Szuperjók :) Főleg az utolsó kettő, a két ásítós :)

  • 2007.03.31 12:01:51katampusz

    ó, hogy itt egy emberkölyök is van!

    tényleg gigamega cukik :-)))

  • 2007.03.31 12:41:34Alvomacko

    ja, hogy itt több kép is van? Nagyon édik. Kutyusok, gyerkőc mind. A sikeres reklám titka is kutya, gyerek, na és jó nő. :-)

    Hát itt mind megvan. :-)

  • 2007.03.31 15:30:34mókusfácán

    Jé, én sem vettem észre,hogy képsorozat is van!

    Szenilis vagyok?????????

  • 2007.04.01 13:20:42snoopykutya

    sziasztok!



    nekem foxi szeru (kicsi korban talalt) kutyusom van es a legbekesebb allat a foldon. A tesom kisfia a multkor a csunyan raesett az agyrol, szegeny kutya meg se nyikkant. az unokatesom is folyton nyuzta szegeny kutyit - elbujtattuk ha tudtuk hogy jon es mar en kivantam hogy harapja jol meg de nem tette.



    anyaallat:

    hogy tudnam ravenni a kutyust a setara? nincs nagy kedve setalni es altalaban csak arra megy amerre o akar masfele lehetetlenseg menni vele. es egy seta szerencses esetben 30 perc! nem fiatal mar es igazabol nem is zavar a dolog csak a haz elott akarn koszalni mig a haz mogott egy nagy park van ahol poraz nelkul is szaladgalhat. (ahol en lakom a parkban tablaval kijelolt helyek vannak a kutyak poraz nelkuli setajara es ujabb tabla jelzi hol kell ismet ratenni a porazt igy nincs belole problema mindenki tudja hol mire szamithat)

  • 2007.04.01 22:06:30Szilvesszter





    feltétlen szeretet :-)

  • 2007.04.02 07:10:30voroske

    Jaj de edesek :-))

    Hat az biztos hogy ez a kep fejei itt a legjobban ki mirol is szol a kutya es a gyerek egyuttes nevelodese :-)

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta