SZÜLŐSÉG

Hogy jó az anyós? Szelidítve.

2007. március 27., kedd 11:42

Kibírom, és nem írom le azt a pajkos kis rigmust, hogy hogyan a legjobb az Anyós. Ejrópában vagyunk, én pont keresztény is, felebarátomat ugye, meg kell próbálnom szeretni. És sehol nincs leírva az Újszövetségben a szeretetről szóló parancsok között, hogy „kivéve az Anyósodat.” (Jézusnak nem volt, talán azért? Vagy volt, csak a férfiak jobban kijönnek az anyóspajtásukkal mint a nők?)


Mielőtt beindulna a hördülés vallásügyben, gyorsan szögezzük le: egy muzulmán feleség, egy zsidó asszony, egy buddhista nő, és egy ateista csaj is előbb utóbb szembesül a „legalább egy kicsit szeretnem kéne a férjem anyját” problémával. Hevenyésztem egy felmérést, persze nem reprezentatívat, de azért ölég árulkodót: 18 korunkbeli nőt kérdeztem az anyósáról. Ebből csak egyetlenegy volt, aki pozitívan nyilatkozott a kérdezett személyről. Tizenhétnek volt „kavics a cipőjében” a mama, ennyinek volt vele kisebb, de inkább nagyobb baja. Miért? Mi az oka ennek az antagonisztikus ellentétnek? A szomszéd Ica néni miért szapulja még ma is a férje anyját, holott férj is, mamája is, évtizede már karmája következő inkarnációját építi a köztes létben? Miért egy varánuszgyíkot látok magam előtt, ha eszembe jut a sajátom?

Először is az anyós nem bírja elviselni, hogy már nem ő az alfanőstény a fia életében. Hiába élünk együtt a fiával nyolc éve, van egy –két, három- gyerekünk, az ányósom még mindig átmeneti zivatarnak tekint engem, és lefogadom, egy nett, csendes, kontyos nőről ábrándozik, aki vasárnaponta csillogó szemmel hallgatja az ő magasröptű fejtegetéseit az életről, miközben diszkréten majszolja a rémületes süteményeket. (Ám ehelyett csak a nagy kérdés marad: „Miért pont ez a nő kellett Tomikámnak, miért?” Nyúlér’ mama.) Szeretné a fia párját is ő kiválasztani, csakúgy mint húsz éve a pólóját reggelente.

Lévén a fiúgyermek első – éteri- szerelme az anyukája, biztos nehéz megélni azt is, hogy a legédesebb hódoló az oviból hazafelé menet valami Lucát emleget, aki legszebb volt a farsangon. És hopp, máris itt a pillanat, mikor belép a nappaliba egy ellenszenves, semmi kis nővel és azt mondja sugárzón: „Anyu, bemutatom a menyasszonyom!” Az anyósnak így nemcsak a változókor lelki és testi kihívásaival kell lejátszania a saját meccsét, hanem egy friss, ropogós csajszi fantomképével is, aki – tegyük fel - bármilyen boszorka, akkor is fiatalabb 30 évvel. (És elviszi tőle a Tomikát.)

Aztán jönnek az unokák, na ez egy külön regény, legyen elég annyi, hogy a legfőbb ütközőponttá válnak. Mindenkinek mindennel baja van, tessék választani: így neveli, úgy neveli, vallásosan, nem vallásosan, ad nekik húst, nem ad nekik húst, káromkodnak előttük, tilos még egy hülyét is kiejteni, az ovulációval tömi a gyerek fejét, gólyákról hazudozik, naponta itt eszi a fene, félévente jut eszébe az unokája stb.

Én is csipegetek indokokat a fenti kifogáskosárból a „nem szeretem”-re, és tényleg, de tényleg igazam van. Annyit azonban sejtek, nem véletlenül kaptam őt egy szép, nagy házi feladatnak… (Kell-e mondanom, még politikailag is homlokegyenest más nézeteket vallunk.) Parányit meg kéne kedvelnem, főleg, mert megszülte és felnevelte a világ második legédesebb pasiját. Mert a legédesebbet persze én szültem.

Kökényszemű Katica

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.29 11:12:57Alvomacko

    Amúgy én is rendmániás vagyok. Nagyon. Mindig azt mondom a pockoknak, hogy rendben kell otthagyni a lakást:

    - mert ki tudja ki érkezik hozzánk váratlanul estére (hozzánk soha senki nem érkezik váratlanul, sőt, sajnos vártan is csak alig, úgyhogy ez a mondás nagggyon vicces! :- )

    - és mert ki tudja, hogy hazatérek-e estére? (igen gyakran szokott tégla a fejemre potyogni... :-) )



    Amúgy hétfőn egész nap temettem magamat, mert valahonnan "belülről" vérzek. Estére rájöttem, hogy vasárnap rengeteg céklát tömtem magamba! :-)

  • 2007.03.29 11:14:17kiseszter

    Jó ideje nem kanyarodtam a Porontyra, és mikor engedélyeztem magamnak látom anyós a téma. Gondoltam hurrááá! Végre! Aztán egy tucat angyali anyós leírással kezdődött :o(((

    Az én anyósom mindenki okulására a nagy megtévesztő: felületes szemlélő számára egy gondoskodó csupaszív asszony. Még hosszabb megfigyelés után is csak irigyelni lehet engem: halkszavú, tapintatos, együttműködő.

    Igen ám, de a gondoskodása kéretlen főzőcske (elve, hogy a sót márpedig száműzni kell), a csupaszív az unoka óta csak neki szól, nekünk sokszor köszönni is elfelejt, mert azonnal belefeledkezik "fényeskébe" (így hívja brrrr!).

    Halk szavainak érdemes a tartalmát figyelni "Nem gondolnád, hogy itt az ideje megetetned/pelenkázni/felöltöztetni?" "Bizonyára megérted, hogy szeretném ha Karácsonykor együtt lehetne a családom (=te ne gyere)."

    Tapintatossága csak a jelenlévőkre vonatkozik. Felfordul a gyomrom hogyan beszéli ki nekem a saját lányát és próbál rávenni, hogy bólogassak a megjegyzéseire. Hogy rólam mi megy vissza annak a gondolatától is mosolyognom kell :o)

    A legkritikusabb pont azonban az együttműködés. Terhességem alatt már ment a kéretlen fogadkozás "Minden úgy lesz ahogy ti mondjátok" Ez túl szépnek tűnt már akkor is és láss csodát: "Fényeske gyere! Itt mindent szabad!" hangzott el a múltkor :o))

    A saját anyukám viszont a legerősebb bástyám. Komolyan idén már előre meghatódok anyák napjától, mert most érzem át teljesen mi mindent is kaptam és kapok folyton tőle. Igaz a dohányzásról leszokhatna az unoka kedvéért (telhetetlen büdös kölök vagyok tudom...)

  • 2007.03.29 11:14:51kiseszter

    Bocs elcsesztem a sortörést :o((

  • 2007.03.29 11:51:20Tori

    Nagyjából úgy lőttem be magamnak, hogy az lesz jó anyós, aki jó anya is. Aki a menyének dirigál, valsz a fiának is dirigált. Aki a vejét kritizálja, valsz a lányát is kritizálta. Én próbálom a lányomat úgy elfogadni, amilyen, és csak szelíden terelgetem a számomra optimálisnak tűnő irányba, főleg észérvekkel és kedvességgel győzködöm. Remélem, a vejemmel is képes leszek ezt tenni. A férjem már más tészta. Simán lekapcsolja azt a rajzfilmet, ami neki nem tetszik, mégha a lányom szereti is. Lehet, hogy ő háklis após lesz. :)

  • 2007.03.29 16:07:31druantia

    Az anyai/apai nagyszülő kérdésköréhez szeretnék hozzászólni. Szerintem is sokszor van különbség aközött, ahogy a lányuk/fiuk gyerekét kezeli valaki. A fiam apai nagymamájával még én sem találkoztam, a Petire, úgy látszik, egyáltalán nem kíváncsi, anyám viszont bent volt még akkor is, amikor született. Az apai nagymama egyébként a saját fiát is letojja magasról, évek óta nem beszéltek.



    Anyám azt mondta a múltkor, hogy ő nagyon szereti az öcsém barátnőjét (már lassan tíz éve vannak együtt), de a csajszi akkor sem lesz soha a lánya. Anyám szerint, ha rám valaha megharagudna, egy perc múlva már meg is bocsátana, akármiről is lenne szó, a menyével kapcsolatban viszont nem biztos ebben. De a csaj családtag, egyértelműen.



    Másrészt érdekes, hogy az öcsém barátnőit mindig jobban tolerálták, mint az én fiúimat (igaz, nekem sokkal több fiúm volt, mint a tesómnak barátnője :-). De az öcsémmel is mindig simább volt a kapcsolatuk, mint velem. A tesóm az a fajta ember, aki csöndes, nem szeret vitatkozni, ha osztják neki az észt, ő végighallgatja az illetőt, aztán úgyis úgy csinál mindent, ahogy akarja. Szinte látom a homlokán a rolling screen-t, hogy "mondd csak, le vagy sz@rva".



    Én meg nem bírom ki, hogy vissza ne pofázzak. Ha másvalakiről van szó, akkor sem. Teljesen jellemző rám, hogy hét évesen, második osztályosan beszóltam a tanító bácsinak, amikor nevelői célzattal beleverte az egyik kislány fejét a táblába: "most jobban tetszik magát érezni?! Nagyfiú."



    Ezekből kiindulva igaza lehet Torinak, és talán tényleg van összefüggés aközött, ahogy az ember az adott gyerekéhez és annak párjához viszonyul.

  • 2007.03.29 17:48:43Dexter68

    Nekem hál`Istennek (és persze magamnak is :o)) jó a viszonyom Anyóspajtival. Eleinte persze ránézésre utált (ezt mondjuk még meg lehet érteni...), aztán megbékélt a helyzettel. Volt néhány összezördülés eleinte (ebben főleg az a gáz, hogy utólag rájöttem, hogy egy csomó dologban igaza volt :o))), de összecsiszolódtunk. Ő sem szól bele abba, hogy hogyan élünk, én sem szabom meg neki, hogy mit csinál az unokájával. Elrontani úgysem fogja (ellentétben anyukámmal, aki folyton meghizlalja őket).

    Anyukámnak viszont szóltam már be, hogy „tán te vagy itt az anyós, vagy mi?” :o)))

  • 2007.03.30 09:00:54laili

    Saját tapasztalat alapján már csak azért is tartozik szorosabban a családhoz sokszor az édesanya anyukája mert a gyerekkel ált. az anyuja tölt több időt ő meg ált. a saját anyjától kér segítséget.



    Ezt most félve írtam le mert elég sok ellenpélda volt itt előzőleg. Nálunk mindenesetre így műkszik. Nincs különösebb bajom az anyósommal de mégsem áll olyan közel hozzám mind nyukám.



    Ja és pont ezért( persze másért is) nagyon szeretnék majd egy kislányt is, ők valahogy nagyobb korukban is köezelebb engedik magukhoz az embert mint a fiúk.Ez megint csak szerintem van így.

    Nem mintha nem imádnám a kis tökösömet:)))

  • 2007.03.31 20:08:48csutkababa

    zioasztok

    a gép kissé sztrájkol, azért ilyen furcsa az írásképem, bocs.

    nyós.jra anyósgond.egyetem alatt vizsgaéidőszak alatt nem értette, miért nem házitündérkedek, histzen m hiszen úgyis otthon vagyok.llamvizsga előtti hétvégén elhúzott otthonról, otthagyva a kétéves lányommal és a párommal, mert ő pihen a parasztházukban.a, ja, ha nem mondtam volna, kényszrűségből együtt laktunk 4 évig.

    ajdnem a házasságom ment rá.em említve azt, hogy 1 hónappal előbb szültem, mint szentként tisztelt sógornőm, ezt nem tudták lenyelni.észre sem vette,mikor a lelkemeb gázolt rendetegszer, utánam még egyszer letakarította a port, demonstrative takarított mártír ábrázattal. millió mára kis dolog jut eszembe, ami akkor égetően fájt és rosszul esett.folymatosan ellenem drukkolt, hátha mégsem sikerül nekem az egyetem.négy hónapos terhes voltam, mikor megkérdezte, mi lesz ezután. elkezdtem mondani, ha megszületik...erre közbe vágott már ha megszületik.végzős évemben puhatoltuk, mi lenne még egy unoka esetén. válasz ide még egy gyereket nem szülhetek. 3 nap múlva megvolt az abortuszom. és akkor megkérdezte a páromat csak nem maitta mentem el , á anya, dehogyis...ugyan, mire gondolsz.álszent, sznob, megjátszós, érzelmileg jégcsap, aki úhy viselkedik, mint egy született hercegnő. miközben egy gimnáziumi végzettséggel és egy könyvelői gyorstalpalóval élte végig az életét.szerencsére jelenleg évente 2-3 alkalommal találkozunk manapság. érett fejjel visszgondolva sem tudom a kis mindennapi gyiélkolásait megbocsátani.mégeccer bocs az írásképért, de hülye a billentyűzet.

  • 2007.04.01 07:42:15szanna

    Laili!

    Igazad van, nálunk is ez lehet a helyzet!

    DE: nálunk mindkét apai nagymamának az én gyerkőceim voltak az első unokák. (A lányom az egyetlen unoka, a fiamnak már született egy unokahúga azóta.) Csak az édesanyámból tudok kiindulni, ő rajong az unokáiért, és minél több időt akar az unokáival tölteni. (Neki 3 unokája van már, és most "készül" a 4.)

    Az apai nagyikat nem hívom segíteni, eddig oké, de az unokáikat látogathatnák, nincsenek eltiltva! Sőt, kifejezetten hívtam az anyósom, hogy jöjjön, amikor csak akar. Eddig 3-szor jött, jól érezte magát, de ennek is 2 hónapja. Apósom a születése óta nem látta a kicsit, elvárná, hogy mi utazzunk be Pestre. Hát nem megyünk, mert egyelőre fektetve tudjuk a lánykát bekötni, így már nem marad hely a bátyjának. Nélküle meg nem vagyok hajlandó vendégségbe menni.

  • 2007.04.01 22:14:42laili

    szanna: nekünk messze laknak a nagyszülők de azért jöhetnének gyakrabban ha akarnának kocsi van, nyugdíjasok.Csakhogy ott a kutya! Ez kicsit egy másik posztba illik de mindegy.



    Szóval szeretem én a kutyákat, nekem is volt és szintén szobakutyus volt.De szerintem durva, hogy azért nem jön após unokázni mert nincs kire hagyja a kiskedvencet ha meg elhozzák féltékeny meg tudomisén.

    Pedig bizisten némán tűröm, hogy néha nyelves puszit ad az öthónaposomnak meg összeszőrzi a gyerekszobát.



    Ehh ez nálam érzékeny pont.Annyira odavoltak ezért az unokáért aztán tessék.Mondjuk alapból távolságtartóbb típusok mint a mi családunk bezzega kutyával!!!

  • 2007.04.02 08:50:33erősbors

    csutkababa: :o(( istenem! Minden együttérzésem a Tiéd! Mi a nővéremmel ebben nőttünk fel. Sajnos az apai nagymamámmal éltünk együtt hosszú-hosszú évekig. Általános iskolai éveimtől egészen az egyetemig. Akkor én meg tesóm kikerültünk onnan, de szegény édesanyám tavaly karácsonyig ebben élt. Örülök, hogy te kevesebbel megúsztad és ha valaha valamiért újra össze kéne költöznöd vele - legyen az bármi, akár az ő betegsége - ne tedd!! Nemcsak egy házasságot tehet tönkre egy ilyen anyóssal együtt élni, de a gyerekek is igen hamar kinőnek a gyerekkorból és igencsak hatással van rájuk, hogy az édesanyjukkal miként bánik a kedves mama.

    Talán ezért vagyok anyósfóbiás, mert ebben nőttem fel. Csak a férjeket nem értem - ezzel együtt édesapmat sem -, akik kiteszik ennek a szeretett hitvest és nem akarják felvállalni a küzdelmet a mamával, pedig csak nekik kéne párszor megmondani, hogy mibe ne szóljon bele mama, meg hová tegye magát és akkor rájönnek. Mert érdekes módon azt a menyt bántják jobban, ahol a fiúka ezt hagyja.

  • 2007.04.02 11:48:05Kékfelhő

    Pontosítsunk: az elején kellene kétszer-háromszor szólni érte, és többet kedves anyuka nem próbálkozna...

  • 2007.04.02 17:55:21Tori

    MUHAHAHAAA

    Elnézést, ennek ki kellett jönnie, nem Neked szól, drága Kékfelhő. Anyukám és a szólás. Ha szólok neki valamiért, először is megsértődik, akárhogy csomagolom, pedig - ha ez itt nem is mindig látszik - csomagolni nagyon tudok. Mellette muszáj volt megtanulnom.

    Másodszor leszarja. Ugyanúgy beleavatkozik mindenbe, amiről megkérjük, hogy ne tegye, mint korábban.

    Harmadszor pedig megjegyzi leendő csípős megjegyzésekhez.



    Példa: a gyerek születése után felajánlotta segítségnek, hogy pár dolgot (pl kézzel mosandó selyemblúz) majd ő elvisz, kimos, kivasal, visszahoz. Engedtük, kár volt. Egy idő után mondtam, hogy köszönjük, boldogulunk a szennyessel. Azóta úgy megy WC-re (kifigyeltem), hogy visz magával egy nejlonzacsit és a ruhája alatt kilopja a szennyesünket, hazaviszi, és dicsekedve hozza vissza, hogy mennyivel fehérebb, mint amikor mi mosunk. Természetesen az én mosóporom foltot hagy, az öblítőmtől kemény marad a ruha, vasalni nem tudok, de nem is kell, minek vasalok pólókat? (Ő az alsóneműket is vasalja, egész szakközépben én voltam az egyetlen, aki élére vasalt farmerban járt.) És minden egyes látogatásakor összeveszünk a szennyesen, és szarik a számba. Még ki is röhög, amikor hozza vissza a tiszta ruhát, amit már nem tudom, hogyan és mikor csempészett ki. Egy ideje már egy-egy darabokat is kimosok kézzel, hogy ne legyen szennyes, amikor jön. Szerintem elviszi a szárítóról és újra átmossa. Nem értem.

  • 2007.04.02 20:22:52szanna

    Tori! :)

    Sorstársam!

    Múlt héten mondtam anyunak, hogy jöhet babázni, de főzni nem engedem. Mondta:oké. Ma hozta magával a kaját, még otthon, hajnalban megfőzte. :))))

    Kínomban már csak röhögök.

  • 2007.04.02 20:50:00druantia

    Az én szüleimnél a segítség nagyjából kimerül abban, hogy anyám főz, apám meg ritkán van otthon :-). Amúgy meg mindenbe beleszólnak, de olyan szinten, hogy "fogd rendesen azt a gyereket! leejted!", "nem kellene már megetetni? éhesnek látszik".



    Apám rendszeresen ad a Petinek olyan kaját, amit én még nem akarok adni neki, viccből veréssel fenyegeti, amit szintén ellenzek, stb. Anyám mindenért megsértődik, nagyon nagy színésznő lehetett volna belőle, az érzelmi zsarolás mestere.



    Apám például a múlt héten belerakta a kilenc hónapos gyereket a felnyitható ágyneműtartóba, aminek laza a rugója! Mondván, hogy ő is ott van, fogja az ágyat, és a Péter különben is szeret ott lenni. Amikor kikaptam onnét a gyereket és kirohantam vele (amikor igazán zabos vagyok, inkább meg se szólalok), még ő volt megsértődve és két napig ment a baszogatásos-duzzogásos műsor.



    Nagypapám nyolcvan éves, kicsit már tompul az agya, a nap huszonnégy órájából huszat tölt részegen, de imádja a Petit. Nagyothall, ezért ordít. Ha jön hazafelé a kocsmából, elég, ha az utca elején jár, már tudom az üvöltésből, hogy kábé mennyire van benyesve. Naponta legalább ötször porszívózom fel miatta a lakást, mert képtelen felfogni, hogy ahol egy kisgyerek mászik, oda nem megyünk be nyúlszaros gumicsizmában és nem hagyunk szét a lakásban méregerős paprikákat.



    A családom általában véve nem olyan szörnyű, csak mindenki hajlamos alkalomadtán a végletekig elragadtatni magát. Hálás vagyok, persze, hogy vannak, meg segítenek (van hol laknunk, néha anyagilag is segélyeznek - igaz, hogy ezt hetente hétszer vágják a pofámba), de kicsit bőgtem, amikor megkaptam a négyes diplomámat, és semmi gratulálok, kislányom, vagy ilyesmi.



    Helyette apám egész este ordított velem, hogy "na de kinek a pénzén?! És miért csak négyes?!" (Egyébként diákhitelből, nyári melóból, meg az addig ledolgozott éveim alatt félretett pénzből volt a nagyja, ők havi 15 ezret adtak.)



    Na, most én is kipanaszkodtam magam :-). Bocs, csak kicsit megint sikerült kiborulnom a hétvégén, de majd túlleszek rajta :-).

  • 2007.04.02 23:22:28katjana

    na, asszem én teljesen kilógok a sorból.

    a fiam 15 hónapos, anyósom 2x látta eddig, ebből 1 a kórházban születésekor üvegen át.

    a férjemmel és nem mellesleg még másik 2 gyerekével képeslapokon tartja a kapcsolatot. Félreértés elkerülése végett mi pesten ő pedig Sülysápon lakik, kb 1,5 óra.

    apósomtól elváltak, ő csinált még 3 gyereket, azokat se neveli. a fiamat ő 4x látta 5-20 perces időtartamra.

    asszem ennyi...

  • 2007.04.03 02:59:30mulan

    katjana, az én szüleim 200 kilométerre laknak, és havonta 1x min. eljönnek megnézni a babát, de az apa szüleinek (ők itt laknak Bp-en) ez az elmúlt 4 és fél hónap alatt, amióta megszületett a baba egyszer sem sikerült. Igaz, hogy a srác szakított velem, de azért szerintem ez mégis fura egy picit. Szerintem nem is akarják látni soha. :(

  • 2007.04.03 03:50:31mulan

    Most olvastam druantia, hogy a te kisfiad apai nagyszülei is hasonlóképpen állnak a dolgokhoz, mint a kislányoméi.

    Bár itt egypár sztorit (Hicudzsi, kira, melin, kiseszter, csutkababa hszai.) olvasva, lehet, hogy jobb is; nem tudom. Fogalmam sincs, milyen emberek lehetnek...



    mosómaci, durva, amit írsz, de nagyon vicces [olvasóként] ("hetekig nem volt kiváncsi az unokájára és soha nem hozott neki(esetleg nekem?) semmit; a kutyánknak viszont sütött húst és hozott neki csokit is :)))") lehet, h. vennék egy kutyát, az segítene. ;)



    napos oldal, nekem is nagyon tetszett, amit a szeretetről írsz. :) Clematis, Hanna, marcangoló, nagyon ismerős ez a "munkamegosztás", viszont tök fura, hogy amikor a kórházban voltam a babával, az apucija, akinek korábban rimánkodni kellett, hogy takarítsuk ki az ő lakását végre, és olyankor mindig rám hagyta a konyhát és a fürdőszobát (mert a szobában csak ő tudja jól elrendezni a dolgait), ez az ember akkor olyanokat megcsinált, hogy spontán kicserélte a lakásomban a lepotyogós rossz kilincseket, meg a baba érkezése előtt eljött és kifestette a kis szobát, és lerakta a padlót is egymaga, (én a nagy pocakommal nem sokat tudtam ugye segíteni). És tényleg-tényleg egy tündér volt. Mindennap volt valami meglepi. :) Meg amikor megtudta, hogy kisbabánk lesz, akkor is nagyon-nagyon szuper volt, és nagyon szeretett, mások mondták nekem, hogy sugárzik róla, hogy mennyire szeret. Szóval azt hiszem, tényleg az szeretet, amikor azt nézed, hogy hol segíthetsz a másiknak. (És az meg a nem-szeretet, amikor csak várod, hogy a másik mit ad. De sajnos van olyan is, amikor egyszercsak te hiába adsz, ő nem ad semmmit, és azt érezteti, hogy a terhére vagy. Szomesz.)

  • 2007.04.03 03:55:30mulan

    Még messze van az, amikor én anyós leszek, és jó anyós akarok lenni, de azt akarom majd, hogy olyan fiú udvaroljon a lányomnak, akiből sugárzik a szeretet, és nem restell adni, és könnyebbé, szebbé akarja tenni az életét. És viszont. Remélem, hogy a kívánságom teljesülni fog.

  • 2007.04.03 08:32:53erősbors

    kicsit más, de félig meddig ideillik a sztori. Az iwiw-en láttam, hogy hajdankori -első nagy- szerelmeméknél is látogatóban volt a gólya, kb. egy hónap van a gyerkőceink között. Az övék fiú, a mienk lány. Remélem a sors nem akar semmit helyrehozni ilyen áron, mert nem szeretnék annak a kisfiúnak az anyósa lenni!:-)))

    Emlékszem hosszú évekig húzódó "ki tudja örökre szól-e" kapcsolatunk végül az anyósfóbiámon és azon bukott meg, hogy mindketten megváltoztunk. Felnőttünk. Ott a mama mindig maga mellé ültette pici fiát, volt hogy fogta a kezét, mikor szóba került a katonaság és közölte, hogy az ő kisfiát ugyan soha snki sehová. Közben jól rámnézett. Stb. Hát otthonhagytam neki, most a másé.:-)))De jobban jártam, mert így megtaláltam drága jó uram, akinél nincs jobb a kerek világon. Mármint nekem. Mert mindenkinek a sajátja a legjobb.:-)

  • 2007.04.04 00:49:41kovvacs

    ...Ti rábíznátok a gyereketeket egy olyan emberre, aki szerint dejó játék egy 14 hónaposnak két kisvödörnyi gomb?!

    ...és egy olyanra, aki ugyan nem árulja el pontosan, mit csinált a gyerekemmel, de miután hazajöttünk, képtelenné vált a gyerek az ivásra és már a pohár látványától is sírva fakad?!



    Ez az anyósom. Hurrá.

  • 2007.04.04 01:00:00kovvacs

    Ezt nem bírtam magamban tartani, fogadalom ide vagy oda. Három órányi vigyázás után a gyerekem olyan zaklatott volt, hogy nem ismertem rá. Semmilyen szokásos szertartásra nem reagált.

    Különben halállaza a csajszi, nagyon rugalmas, bárhol bárkire rá lehet bízni, nem sírós, nem csinál nagy balhét ha valami nem úgy van, ahogy megszokta.



    Hogy az istenbe sikerült az iváshoz rettegést kapcsolni 3 kibaszott óra leforgása alatt?!

    Annyit bevallott, hogy megitatta tejjel (bocsánat az égiektől, MOST KÜLÖN NEM KÉRTEM MEG RÁ, hogy ne itassa tejjel, CSAK A LEGUTÓBBI ALKALOMMAL), valamint közölte, hogy a gyerek egyáltalán nem akart inni, végül három kortyot ivott. Állítólag vizet. És arra a kérdésre, miszerint hagyta-e egyedül inni (az öcsémnek miért tűnt fel magától, hogy a gyerek önállóan akar inni? pedig neki nem mondtam semmit a témában és egy 20 éves fiú kamasz sokminden, de nem érzékeny női lélek), az volt a válasz, hogy jaaaaa, hát nem tudtam, hogy tud egyedül.



    Azt is elmondta ez az áldott jó lélek, hogy legközelebb vigyek cumisüveget, hogy igyon a gyerek, mert nem iszik pohárból.

    Érdekes, mert a gyerek immáron 8 hónapja iszik pohárból, a világ bármely táján, szinte bármit, bárki is adjon neki inni,

    de B+, az anyósom, ő tudja. Ő rögtön tudta, hogy a gyerek nem iszik pohárból.



    És különben is, ha nem viszek cumisüveget, hogy fogja tudni ő elvinni a gyereket kirándulni.



    Hát ez egy fogas kérdés. Kár, hogy nem érdekel. Most olyan dühös vagyok, hogy nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán LÁTNI fogja-e még az unokáját.



    Engem sokkal jobban érdekelne, hogy fog-e még a lányom inni, vagy csak zokogni. Szerencsétlen, a dobozos üdítő dobozát kunyerálta el, abból próbált valamit kiszívni. És a fürdőkádban itta a fürdővizet a saját kicsi műanyag játékából, amire ezerszer kértem, hogy ne tegye. De amikor lefekvés előtt kérte a szokásos pohár vizét, és elkezdtem közelíteni felé, megint kitört belőle a zokogás.



    Hülye, primitív tyúk. És még azt se tudom belőle kiszedni, hogy MI A FENÉT CSINÁLT.

  • 2007.04.04 01:05:39mulan

    Basszus, kovvacs, ez nagyon durva! :o Főleg, az, hogy még elmondani sem hajlandó!

  • 2007.04.04 01:10:52kovvacs

    mulan, nem biztos, hogy tudja, mit csinált.

    Az a baj, hogy sötét.

    Buta, kedves, jóindulatú és szorgalmas.



    Lehet, hogy belenyomta a gyerek szájába úgy a poharat, hogy fájt neki. Lehet, hogy addig nyomta a szájához, hogy szerencsétlen fuldokolni kezdett. Lehet, hogy felforrósította a tejet és nem vette észre, hogy forrón adja oda, jól leforrázta vele. Lehet, hogy csak simán nem volt hajlandó a gyereknek odaadni a poharat.

    ÉS SZINTE BIZTOS, hogy fogalma sincs róla, hogy mi a fenét csinált. Valószínűleg egyáltalán nem vette észre. Azt se, hogy mit csinált és azt se, hogy mit okozott vele.



    Most tartok a 65-ik pontnál a szabálylistában, amit ki fogok tőle kérdezni, mert jóindulatú és igyekvő, csak éppen buta.

  • 2007.04.04 01:11:35mulan

    kovvacs, próbáld meg szívószállal adni neki egyelőre.

  • 2007.04.04 01:14:17mulan

    Ha ilyen hatást vált ki a pohár látványa is, akkor biztos, hogy valami rosszat csinált. Szinte biztos, hogy fájdalmat okozott. :(

  • 2007.04.04 01:15:20kovvacs

    Csak én meg síkideg vagyok, mert MEGBÍZHATATLAN. Hogy a halál farkába készüljek föl minden idióta ötletére?



    Nektek eszetekbe jutna az, hogy KÜLÖN MEGKÉRJETEK valakit arra, hogy NE adjon a gyereknek egy kiló gombot játszani, mert veszélyes?!

    Ez számomra annyira evidens, hogy a falat le bírnám kínomban kaparni, ha rágondolok. Még mi jöhet ezután?! Hogy a gyereknek mossa meg a kezét, miután macskaszarba nyúlt és ne adjon rögtön oda neki egy darab csokit a kezébe? Vagy mi?



    Nyugtassatok meg, hogy csak meg fogja tanulni a dolgokat, és javulni fog a helyzet.

  • 2007.04.04 01:19:25kovvacs

    mulan, abban reménykedem, hogy "kialussza" a sokkot, bármi is volt az, és holnap reggelre elfelejti. De ha nem, ki fogom próbálni a szívószálat. Vagy a kis műanyag edénykéjét, amivel viccből ivott ma este is a fürdővizéből. Valahogy ahhoz nem kötődik az a rossz valami, ami történt vele.



    Különben lehet, hogy tényleg leégette a gyerek száját. Mert utána a telefonban kérdeztem meg tőle, hogy mit adott a gyereknek inni. És mikor mondta, hogy tejet, és szóltam, hogy megkértem rá, hogy ne adjon, megkérdeztem, hogy legalább felforralta-e. Erre az volt a válasz, hogy igen. És lehűtötte-e. Erre is az volt a válasz, hogy igen. namármost a tűzhelyet és a mikrót már feltalálták, de a gyorshűtőt nem.

  • 2007.04.04 01:23:38kovvacs

    Gondoljatok bele: felnevelt három gyereket. Ebből kettő lány. Azok szültek összesen 5 gyereket. Azoknak a kölyköknek a kezdet kezdetétől mindenbe beleszólt.



    Egyrészt szörnyű,



    másrészt még mindegyikük él. Tehát azért nagyon súlyos baj nem lehet. Ha csak az nem, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint korábban, mert az ezelőtti unoka tíz évvel idősebb. És lehet, hogy így hetven felé kezd beütni a tömény ostobaság a négyzeten. Lehet, hogy akkor még gondolkodott.

    Lehet, hogy csak mostanában nem megy neki, azért még az is szép, hogy közel a hetvenhez még biciklizik és bár vannak fix gyógyszerei, de majdnem makkegészséges. Csak hát rá lehet bízni egy 14 hónapost egy majdnem hetvenévesre?!



  • 2007.04.04 02:03:40Anyatünde

    Kovvacs: :-(((



    1. Kislányomnak 2.5-3.5 éves kora között nagyon gyakran a fülére ment a nátha, egyszer fel is kellett szúrni. ENNEK ELLENÉRE ebben az időszakban anyukámnak MINDEN EGYES alkalommal, mikor rájuk voltak bízva a gyerekek, KÜLÖN szólnom kellett, hogy porszívózza ki többször a kicsilány orrát, mert ha nem szóltam, akkor nem csinálta. A gyereknek csurgott az orra, orrszívót odaadtam (szüleimnél voltak a gyerekek hétvégére), hát vajon mit gondolt, miért?



    2. Szintén orrszívás, de anyósom, utólag: hát ő egy jó darabig nem értette és furcsállotta, hogy miért "kinozom" (!!!!!!, igen!!!!!) annyit a gyerekeket (akkor még csak a két nagyobb volt meg) az orrszívással. 4 éves volt a legnagyobb, mikor itt Újpesten kezdett ovit, 5 hét leforgása alatt kétszer volt középfülgyulladása, az első már úgy tűnt pedig, hogy meggyógyult. Kb. 1 hétig volt panaszmentes, bár még taknyos, s aztán jött a második, minden gondos orrszívás ellenére. az első is eléggé megviselte, magas láz, elesettség, fájdalom, de a második még vacakabb volt, a felsoroltakon túl napokig panaszkodott szédülésre, hányt időnként, azt hittem, rámegy a belső fülére az egész nyavalya, egy darabig naponta (nem túlzok!) hordtuk fülészetre (még szerencse, hogy közel van...), hogy kell-e szúrni a fülét, vagy nem. Végül nem kellett. eddig a betegségéig is már elég szigorú voltam orrszívással kapcs., ha másképp nem ment, brutál erő, lefogás, és utána megszeretgetni a gyereket, de ezek után, ha lehet, még komolyabban vettem. Mikor a fent idézettet mondta anyósom, hát, annyira meglepődtem, hogy már dühös se tudtam lenni. Csak arra gondoltam, hogy látta volna, mit összekínlódott szegény gyerek, főleg a második középfülgyulladás alatt. Éjjelente ott sírt az ágyunkban, hogy annyira szédül, hogy nem tud aludni. 39 fok láza volt, itattam, és hányta ki az innivalót stb... Ha végre elaludt, én nem tudtam egy darabig még, az aggodalomtól. Mi lesz, ha rámegy a belső fülre a nyavalya? Azért becsületükre legyen mondva, ha a gyerekek náluk voltak, megcsinálták az orrszívást, pontosabban apósom csinálta.



    3. Édesapám elmúlt 70 éves. Időnként, 1-2 órára vigyáz Lacikára (13.5 hós legkisebb), leginkább, ha orvoshoz viszem valamelyik nagyot és nem akarom a picit is elcígölni a betegrendelésre. Egy jó darabig nem vállalt orrszívást, ezért elég korlátozott mértékben és időre tudtam rábízni a kicsit, aki nagyon gyakran náthás, és gyakran a fülére is megy a dolog (anyukám dolgozik még). De most már orrszívást is vállal! Igazi szupernagypapa! Apósom meg már évek óta profi orrszívásban...



    4. anyukámon úgy látom, a "beleszólósság" határozottan romlik a korral... ;-((

  • 2007.04.04 06:14:14Alvomacko

    kovvacs: :-(((

    Egy 70 éves ember sajna már lehet idős a gyerekvigyázáshoz. Nálunk az anyukám 65 éves, de már látom rajta, hogy nem olyan, mint régen. Csomó mindenre rosszul emlékezik, megsértődik mindenért, nehezen tűri, ha nem neki van igaza. Tegnap még csak mentem hozzá, de mire odaértem, teljesen felidegesítettem magam, mert eszembe jutott egy csomó minden az előző napokról.

    Szóval ilyen idős korra valahogy úgy megváltoznak a szülők. És ők nem is veszik észre. Ha meg szólsz, akkor ki vannak akadva. :-(



    Ráadásul a legrosszabb, hogy elővehetik az "én is felneveltem X gyereket, már csak tudom" lemezt. Igen, de az jó 30 évvel azelőtt volt. Most kicsit mások az értékrendek, elvek, módszerek és ezt a legtöbben képtelenek elfogadni.



    Muszáj rábíznod a gyereket? Nincs más megoldás?

    Nem tudod kiszedni kislányodból, hogy mi történhetett? Igen-nemes kérdésekkel esetleg? Lehet, hogy utána én jól elmondanám a kedves mamának, hogy mit is csinált a gyerekkel. És jól megfenyegetném, hogy még egy ilyen és nem látja többet a gyereket!

  • 2007.04.04 08:08:26marcangoló

    Kovvacs, úgy sajnálom! :-( Remélem, reggelre kiheverte.

  • 2007.04.04 08:31:42p.eszter

    Alvomacko! Nehéz ez a helyzet, mert a nagyi nem akart direkt rosszat a gyereknek, ezért nem tartanám túl jónak, h eltiltsa tőle. Kovvacs! Nem lehetne, h te is ott légy velük? Akkor ki tudnád küszöbölni az ilyen "baleseteket".



    Amúgy önmagában a kor nem sokat számít. Az én nagypapám 72 éves, de kinézetre, szellemre, fittségre bőven veri a hatvanasokat. :D

    Anyósom meg 54, totál feledékeny, lelassult, s nagyobb hülyeségeket csinál, mint a 69éves nagymamám. (metsző szélben motorozni vitte a taknyos gyereket, rányitotta az ablakot, mikor cigizett, az akkor 4 éves féltesója ölébe ültette(!) 3hónaposan, nem is sorolom tovább...:S)



  • 2007.04.04 08:45:38Alvomacko

    p.eszter: jaj, de nehéz az élet! És megint beigazolódni látszik, hogy csak az a jó, amit az ember maga csinál... Igen, valószínűleg nem akart rosszat, igazad van. De hogy tudsz bízni a jövőben az ilyen típusú emberekben?

    Ez olyan nehéz kérdés... Nálunk anyu állandóan ideges, egrecíroztatja a lányokat, mégis sokat vannak nála, mert az anyám... Nem tudom eltiltani tőlük, mert akkor meg összetörik, még az életkedvét is elveszti. Ugyanakkor már számtalanszor próbáltam megmondani, hogy mit gondolok róla, de csak üvöltözős veszekedés lett a vége, meg hogy én micsoda szemtelen és tiszteletlne vagyok... De ő legalább fizikai kárt nem okoz a gyerekeknek.

    Szóval nagyon nehéz...

    Én már előre félek a nagymama szerepemtől... Ezért fogunk mi világkörüli útra indulni a Kapitánnyal. :-)

  • 2007.04.04 09:01:01p.eszter

    Hű Alvomacko! Kívánom, h összejöjjön. :)



    Azért javasoltam Kovvacsnak, h "felügyelje" a látogatást, mert én sem bíznék benne soha többé, ahogyan az anyósomban sem bízom meg teljesen.

    Anyukámmal szerencsém van, szuper anya volt, most pedig szuper nagymama, bár néha az agyamra megy, mikor figyelmeztet dátumokra (most pl. nagybátyám szülinapja), vagy 200km-ről megmondja, h ha szandiban viszem ki Petit (tudod, a sarka miatt csak azt tud felvenni), kettő zoknit adja rá...

    Szóval ő olyan igazi mintapéldány (bezzeganya?:D), akit nehéz, sőt lehetetlen lenne felülmúlni. :) Rá halálos nyugalommal bízom a fiamat akár napokra is, kár hogy 200km-re lakik (bár kéthetente jönnek) és dolgozik még sokáig (49 éves).

  • 2007.04.04 09:27:33katampusz

    az én nagyanyám tűzrőlpattant fiatal (68 éves) dédimama.

    de azért öregszik. látom én is, hogy már nem ragyog úgy a lakás, több a kutyaszőr, ordít a tévé. (mindjárt kettő, mert nagyapámnak külön tévéje van, így elvileg nem vesznek össze azon, hogy mit nézzenek. ehelyett most azon veszekszenek, hogy a másikuk miért üvölteti a tévét. kész kabaré, imádom őket)



    rá merem bízni, mert mindent megcsinál amit kell. az extra szolgáltatásoktól én is félek, (mint például kakaóporba tunkolt cumi a múlt héten) de úgy vagyok vele, hogy amíg nagy bajt nem csinál, addig hagyom. ez is kell a gyereknek, nem csak az én steril aggódásom.



    kovvacs anyósa már kicsit túllőtt a célon.

  • 2007.04.04 10:15:31Tori

    Kovvacs, részvétem. Tényleg szívószállal vagy kanállal próbáld visszaszoktatni a kicsit. Az én anyám is úgy beparáztatta a lányomat, hogy nem is tudott róla. Pedig csak benyomta egy kicsit a zuhany alá, hogy lemossa a kakis popsit. Jaaa, hogy a gyerek közben ordít? Majd abbahagyja. Kb 5 hónapig nem tudtam fürdetni a gyereket, csak vizes ronggyal mosdatni, különben úgy bepánikolt, hogy összehányta magát. Köszi, mama!

  • 2007.04.04 10:22:00Anyatünde

    Kovvacs: tegnap éjjel elfelejtettem leírni, hogy naggyon durva, ami történt. És az különösen, hogy anyósod NEM IS TUDJA (vagy tudja, de nem mondja???) hogy mi történt tulajdonképpen.

  • 2007.04.04 10:27:12Anyatünde

    p.eszter! Jól van Petid? Krupp művek kiköltözött ;-)) ?

    Vasárnap éjjel azt hittem, a 7 évesem produkál hasonlót, de csak ugatós köhögés volt végül. Felteregettem egy adag mosott ruhát (ilyenből általában elég jól állunk ;-)) )a gyerekszobában, és elmúlt.

  • 2007.04.04 10:34:00Kékfelhő

    kovvacs: fogadalom ide vagy oda, most már jó lenne, ha leírnád, mi van a gyerekkel. Nagyon szeretném tudni. Ugye csak riadalom volt, és nincs komoly baj?

  • 2007.04.04 10:38:37Tori

    Ja igen, ha van kesztyűs bábotok, segíthetsz a kicsinek kibeszélni és feldolgozni az esetet.



    Egy cuki sztori a gyerekkoromból:

    Tél vége volt, még esett némi hó, de már enyhe idő volt, ragyogott a napsütés. Nekem mégis sikerült összeszedni egy izmos torokgyulladást. Apukám bábozással próbálta elterelni a figyelmemet. Egy báb neki, egy nekem. Párbeszéd:

    - Szerbusz cicus, hogy vagy?

    - Szerbusz kutyus, megfáztam.

    - Jaj te szegény, mi történt?

    - Tudod kutyus, oviból hazafelé jövet havat ettem.



    Apukám kis híján leesett a székről, de megállta, hogy felröhögjön.

  • 2007.04.04 10:44:52p.eszter

    Tori! :D:D:D



    Anyatünde!Köszi, a kruppja elmúlsz szerencsére minden baj nélkül, most a sarkán lévő "bibivel" bajlódunk, ma is megyünk a sebészetre, h kitisztítsák. Különben unalmas lenne az élet. :D

  • 2007.04.04 12:19:26kovvacs

    Sziasztok lányok, köszönöm az aggodalmaskodást, a résztvevő szavakat meg a kedvességeteket:)



    Nincs semmi baj a lányommal, ma reggel vidáman ivott, egyedül, max annyi volt a meglepő, hogy nem borította ki az innivalóját játékból (csak a kaját pakolta bele a félig tele pohárba.)



    Lehet, hogy fájt a hasa tegnap a tejtől. Fene se tudja.



    Én már áthangoltam magam tegnap este a másik témára, miszerint milyen remek ötlet volt odaadni két vödör gombot a gyereknek játszani. Amilyen hülye vagyok, azon agyaltam, hogy milyen simán leszívhatta volna és megfulladhatott volna.



    Nem tudom, hogyan tovább.

    Lehet, hogy csak az a fajta vigyázás működik, hogy idejön hozzánk, mert akkor el tudom dugni a tejet, a gombot, a csavarokat, mittudomén. Vagy maradnak a negédes családi közös programok, amikor végighallgathatom, hogy a gyurcsány milyen szent ember. (És itt most nem a politikáról van szó, bárki lehet baloldali meggyőződésű, de gyomorforgató a rajongás és az, hogy a végén mindig átmegy a b***tásunkba, hogy ígérjük meg neki itt és most, hogy legközelebb csakis a gyurcsányra szavazunk.)



    Sajnos a gyerekből nem tudom kiszedni, hogy mit művelt vele a nagyanyja, mert még nem kezdett el beszélni.

  • 2007.04.04 12:36:23Alvomacko

    kovvacs: tök jó, hogy mégis jól végződött!

    "csak az a fajta vigyázás működik, hogy idejön hozzánk" - na, ez egy tök jó ötlet!

    Aztán jól dugd el a gombokat, nehogy mégis megtalálja. :-)



    Így visszagondolva, nálunk a lányok 5-6 éves korukig nem voltak máshol. Ha vigyázni kellett rájuk, akkor valaki mindig hozzánk jött. Mert a fél házat össze kellett volna csomagolni a gyerekekkel. A nagyszülőknél nem volt semmi gyerekcucc. Meg aztán anyuék 42 nm-en éltek, hova vittem vola hozzájuk két gyereket?



    De a lényeg, hogy jobban vagytok mindketten.

  • 2007.04.04 12:58:27mókusfácán

    Anyósomék itt vannak egy hete:))))))))))))))))))))))Még maradnak((((((((((((((((((((((

  • 2007.04.04 13:27:10p.eszter

    Húúú Lányok! Most értünk haza a sebészetről. :((( Szerencsére nem az a fiatal doki volt, aki múltkor betojatott minket az altatásos műtéttel. Viszont természetesen feltelt megint Peti sarka, a doktornő meg szépen fogta, lefagyasztotta és kivágta az egész egyforintosnyi gennyes részt. Férjem épp a "művelet" előtt esett be,így ketten fújtuk, törölgetük, nyugtatgattuk szegénykémet. Annyira ordított szegény, folyton mondogatta, h "készkészkész". :( Én meg azon gondolkoztam, h leütöm a nőt, pedig tudom, h muszáj volt, meg nem is tartott tovább 3 percnél.

    Jellemző a gyerekekre, h Peti vígan tologatja a mozdonyait az asztalon, nekem meg remeg a kezem és totál kikészültem. Ki az erősebb? :)

    Ja! Apa gyorsan odaadta neki a húsvétra vásárolt mozdonyokat fájdalomdíjként és elhúzott másik ajándékot venni. :D



    Bocs az off-ért, de jólesett leírni. :)

  • 2007.04.04 13:27:55p.eszter

    Ja, h témánál is maradjak kicsit, anyósom felhívott és közölte: "ugye mondtam, h csak egy kis semmiség!" :S

  • 2007.04.06 06:58:45mulan

    kovvacs: "Sajnos a gyerekből nem tudom kiszedni, hogy mit művelt vele a nagyanyja, mert még nem kezdett el beszélni."



    Bocs, hogy nem vagyok képben, de ugye ez nem azt jelenti, hogy korábban beszélt, csak most nem! Léci, nyugtass meg!



    p.eszter, a lényeg, hogy túl vagytok rajta! :)

  • 2007.04.06 07:37:13p.eszter

    Köszi Mulan, ma már csak kötéscserére megyünk. Izgin fog kinézni a gyerek 5fokban télikabátban és szandiban. :D:D:D

  • 2007.05.20 20:27:10éda

    borsika!Szeretnéd,hogy boldog házasságban éljen a fiad?Szeretnéd,hogy az unokáid szeressenek?Akkor ne légy ellenséges a menyeddel,soha ne szidd a fiadnak,már most úgy gondolj rá mint a fiad szabadon választott,szeretett társára,unokáid anyjára,akit tisztelned kell.A fiadat kényeztesd nyugodtan amíg teheted,te olyat úgy sem adsz neki amit a felesége....Bocsi ha erős.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 13 dolog, amire jó még a hullámcsat

Nem is gondolnád, mennyi mindenre jó még ez a kis hullámos fémdarab. Tuti tippet hullámcsatra, a frizuránkon túl.

HATÁTÁTKELŐ Milyennek látom Amerikát egy év után?

Panni egy év után reflektál saját első benyomásaira, így kiderül, tényleg mindenki barátságos, de a barátot itt nagyon nehezen adják, a környezettudatosság nem erősségük, viszont a stressz sokkal kevesebb.

FILMVILÁG 2017 legpocsékabb filmjei - eddig

Melyek voltak 2017 első felének legjobb filmjei? Összeültünk hárman, és megbeszéltük. Voltak átfedések a listáinkban, de nem annyi, amennyire számítottunk, sőt néhány filmmel kapcsolatban véresen komoly vita alakult ki. Podcast.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta