SZÜLŐSÉG

Harc a kilókkal - 6. hét

2007. március 27., kedd 14:29

Ez a hét több újdonsággal is szolgál: rájöttem, hogy az életmódváltáshoz szükségem van egy konkrét tervre, így elkezdem Alexandra Súlykontroll programját. Katica tömege nem, viszont térfogata látványosan csökkent, végre belefér a lila nadrágjába. Janóka hősiesen viselte a vérvételt, amelynek eredménye meghatározza diétája folytatását. Hanna helyett három fogyni vágyó olvasó csatlakozott kis csapatunkhoz: Hetty Norbi Update szerint fog étkezni, Detti Atkins-diétába kezd, Zita pedig mozgással és étrendjének megváltoztatásával kíván 10 kilótól megszabadulni.



Tünde
58,1 kg
Új alapokra helyezem az életmódváltást. Úgy látszik, saját kútfőből, egyedül nem megy, kell egy rendszer, amelyet követnem kell, mert így csak káosz és állandó elcsábulás lett a dologból. Hat hét alatt összesen körülbelül egy kilót sikerült leadni, a bőröm ugyanolyan punnyadt és narancsos, mint volt. Szeretem az új dolgokat, és mivel Alexandra éppen most dobta piacra Súlykontroll nevű életmódprogramját, úgy döntöttem, kipróbálom a módszert és beszámolok a Poronty-olvasóknak az eredményekről.

Katica
59 kg
Mennyire fontos a testünk? Hogy lehet eltalálni helyes arányát a vele való foglalkozásnak, szöszmötölésnek? Annak fényében, hogy bármikor, bármikor meghalhatunk, vajon nem égbekiáltó tékozlás-e minden gondolatfoszlány, amit a seggünk méretére pazarolunk? (De.) Szeretni kell a testet, figyelni rá, de nem szabad feltétel nélkül mindent megadni neki, mint egy elkényeztetett óvodásnak. Hisztizzen csak a somlóiért. Most nem kap, majd.

A következetes nevelésnek meg is lett az eredménye: tömegem ugyan nem, de térfogatom csökkent. Beleférek a lila nadrágomba, melyet két hete még nem sikerült összegombolni. Most pont betudom. Hurrá. Pedig két nap torna kimaradt. (Egy izgága, ötéves csibészhölgy mellett képtelenség edzeni. Nem, sajna nem lehet bevonni, unja.)

Kriston Istennő Andrea javallatára, a mozgás után a zuhanyt hideg vízzel –„amennyire hideget kibírsz”- fejezem be. A végletek embere vagyok, én hirtelen tekerem le teljesen a meleget. Hát az annyira durva, hogy csúcs! A bőröm imádja. Az arcom hat évet fiatalodik. A kedvem jókedvű-harapós lesz tőle: gyere – teljes kiőrlésű, élesztőmentes- cipó, hamm bekaplak! Még fél tíz sincs, és már hős vagyok.

Egy icipicit kevesebbet, és okosabban kéne ennem, akkor kicsit kevesebb lennék, de jaj, még mindig nem megy. (Tünde múlt heti cikkét még végig se olvastam, már fordultam vizet forralni a spagettinek…) Van, aki még hízik is ettől a nagyjából bio-vega étrendtől plusz mozgástól: a fiacskám átlépte az ötödik hónapját és a nyolcadik kilóját. Bravó Cillagmalacka!

Janóka
107,9 kg
Megvolt a vérvétel, a jövő héten lesz eredmény. Addig marad a só- és zsírmentesség sok salátával, gyümölcslevesekkel, müzlivel, pászkával és joghurtokkal, amit csak azok a napok törnek meg, amikor a munka utáni otthoni munkát követően nincs erőnk főzőcskézni, hanem rendelünk. Mondjuk ez nem mindig jön be. Az egyik nap párolt csirkemellet rendeltünk párolt zöldséggel, és olyan sós volt az egész cucc, hogy – bár a köret felé meghagytuk – szerintem erre az évre már letudtam az elfogyasztható só mennyiségét.

A vérvétel után vérnyomást is mért a doki, nem értem, de nála mindig sokkal magasabb, mint itthon. A vérvétel előtti este itthon 118/72-t mértünk, hozzá 82-es pulzust. Erre a dokinál 149/89 jött ki másnap reggel, hozzá 87-es pulzus. Jó, kissé izgultam a tűszúrás miatt, mint minden egészséges férfiember, én is félek az ilyesmitől, néhány éve még elájulnom is sikerült egy ilyen jeles alkalommal (már el is kezdtem az alkudozást, hogy Dani fiunkat ne nekem kelljen majd orvoshoz vinnem oltásokra, cserében beleegyeztem, hogy amikor kell, halat fogok majd enni, hogy a gyerek ne egy válogatós apukát lásson példának). De ezzel együtt is, az orvosnál mindig magasabb a vérnyomásom, így aztán - mivel nem szédülök, és impotens sem lettem (ezek lehettek volna a mellékhatások) - szedhetem tovább a vérnyomáscsökkentőt.

A jövő hétre lesz eredménye a koleszterinszintes vizsgálatnak, aztán meglátjuk, hogy azt a gyógyszert és a diétát meddig, hogyan kell még folytatnom. Szerencsére egészen megkedveltem a só nélkül, de jó fűszeresen sütött húsokat és a paradicsomban gazdag salátát. Az igazi, halízű halnál viszont még a sótlan leves is jobb – de ha a fogadalmamra gondolok, megnyugtatom magam: néhány év még eltelik, mire példát kell mutatnom.

Hetty
159 cm, 59 kg, derék 85 cm, csípő: 100 cm
35 éves vagyok, két fiúgyermekem van, 12 és 2 évesek. 50 kilóról indultam a terhesség előtt. Tudom, hogy sokan azt gondolják, 59 kg nem sok, de ez szerintem attól függ, hol van. Nekem speciel a hasamon, csípőmön és a combomon. Ha el tudnám osztani egyenletesen ezt a plusz kilenc kilót a testemen, nem panaszkodnék. De utálom, ahogy a begombolt nadrág felett kitüremkedik a háj, nem férek bele a szoknyáimba, a nadrágjaimba és gyűlölök tükörbe nézni.

Amikor a kisebbik fiammal terhes voltam és az orvos azt mondta, nem kéne ennyit hízni, fölényesen mosolyogtam, hogy ne aggódjon, simán leadom. Na igen, az első gyerekkel simán is ment: hathetes volt, mikor egyedül maradtam vele, úgy ki voltam borulva, hogy három hónap alatt visszafogytam 46 kilóra.

Most is jól indult minden, a szülés, a szoptatás levitt tíz kilót a húszból, amit a terhesség során felszedtem. Aztán azzal biztattam magam, hogy majd ha befejezem a szoptatást, akkor nekiállok egy fogyókúrának és megint minden rendben lesz. Akkor még nem tudtam, hogy 25 hónapig fogok szoptatni, és ez alatt a 25 hónap alatt a kicsi minden áldott éjjel legalább kétszer, néha három-négyszer is felébred. Éjfél előtt értelmetlen is volt ágyba bújnom, hát olvastam, rejtvényt fejtettem és közben eszegettem. Keksz, csoki, puding, ropi stb.

Szeptember óta bölcsis a drága, akkor jöttek a betegségek, újabb éjszakázások, újabb nasik. De ősz volt, meg tél és gondoltam majd tavaszra leadom, van még idôm. Most tavaszodik. A munkahelyemen rengeteg fiatal, karcsú, csinos nő van, akik mind miniszoknyában virítanak - ettől még kövérebbnek, tramplibbnak érzem magam. Ráadául egy munkahelyen dolgozom a férjemmel, aki így egész nap látja a különbséget. (Szerintem.)

Úgy döntöttem itt az idô, hogy tényleg és valóban tegyek valamit a súlyom, a kinézetem ellen. Négy éve volt egy félidôben félbeszakadt terhességem, nyolc kilót szedtem magamra bánatomban. Akkor a szénhidrátmentes diéta (és a torna) vált be. Nekem bejött. Igaz, emellett volt időm hetente háromszor tornázni otthon. Kicsi fiam viszont nem az a fajta, aki eljátszik magába, férjem két műszakban dolgozik, a rendszeres torna kizárva. A rendszertelennek meg nem sok értelme van. Vagy mégis?

Tervem szerint most kipróbálom a Norbi Update diétát és megpróbálok végre időt szakítani a tornára. Barátnőm ajánlotta, hogy próbáljuk ki a kick-box aerobikot. Ez hetente egyszer 6-7-ig van, így fürdetésre, esti mesére, altatásra pont hazaérek. Emellett jó lenne még otthon is tornázni kicsit, de még nem tudom, hogy mikor. A cél, minimum 6 kiló leadása, mire eljön a nyár, de még jobb lenne 50 kilóra visszafogyni és persze feszes hasat és feneket is akarok.

Zita
33 éves vagyok, van egy férjem és egy 12 éves lányom. Gyerekkoromban 9 évig balettoztam és egyéb más táncművészetekkel foglalkoztam. A családomban mindenki nagyon vékony fajta, 3 évvel ezelőttig én is cca. 50-52 kg voltam. (167 cm vagyok) Jelenleg a súlyom 60-65 kg között mozog. Sajnos ez a +10 kg akkor jött fel rám, amikor orvosi ajánlásra abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Sajnos ez a +10 kg valahogy nem akar lemenni és egyre több egészségügyi problémát okoz.

Tavaly tavasszal elkezdtem terembicikli edzésekre járni, valamint kerültem a szénhidrát tartalmú ételeket és meg is lett az eredménye. 57 kg-ra lefogytam. A nyár eleje óta nagyon sokat dolgozom, ezért nem jutott időm sportolni és odafigyelni az étkezésemre.

De most elhatároztam, hogy megint belevágok és nem fogom abbahagyni félúton. Remélem sikerül erőt adnom másoknak is.

Detti
89.8 kg vagyok, csúnyán mondva 90. Volt ez 74 is, de az régen volt. Mondja ezt egy 27-éves. A főbb paramétereim a fogyi szempontjából az örök küzdés a kilókkal, mióta az eszem tudom (vagyis amióta mások ráébresztettek finom célzásokkal, hogy akkora vagyok, mint egy bálna, és a felem is elég lenne). Emellé heveny bulímiás tünetek = néha sokat eszem és kihányom (tudjátok, torkon ujjledugás). A néha ebben az esetben relatív...

A módszer: Atkins, bár nagyon szemezek a level-diétával is... A terv: Atkins bácsi - vagy más diéta - utasításainak betartása, heti legalább 3 alkalommal mozgás (ezt egyelőre elég rendszertelenül tudom megoldani - de nem adom fel), és emellett egy szakdolgozat határidőre való leadása:), ja és persze meló napi 9 órában.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.28 15:55:04p.eszter

    Kedves B-. Nem azért írtam, h főleg Tőled, mert bármi személyes problémám lenne Veled, hanem mert volt már egy-két poszt, ahol -biztosan nem szándékosan, de- rendesen a lelkembe tapostál. Pl. egy szoptatással kapcsolatos cikk kapcsán. Ne haragudj, nem akartam pejoratív lenni, csak feltűnt, h általában nem egyezik a véleményünk -ami ugye nem baj-, ezért nem csodálkozom, h ezúttal sem értünk egyet. Remélem azért nincs harag.

  • 2007.03.28 16:05:13másutt

    valahogy vissza kellene vinni a cikk fokuszat az eredeti fokuszra, arra, hogy hogyan lehet egeszsegesen leadni folos kilokat, hogyan lehetne visszaszerezni az elveszitett izmokat es mit tehet egy kismama (es persze kispapa) hogy egeszsegesebb legyen es jobban birja az iramot.



    azt hiszem az, hogy MIERT, KIERT akarunk lefogyni es milyen lelki problemaink, betegsegeink vannak, az mind kulonbozo. talan nem is ide tartozik. nem?????



    ha NEM FOGYOKURARO beszelunk (ami egeszsegtelen es 90%-ban sikertelen, gyakorlatilag minden rovid fogyokura utan visszahizza az ember az elveszitett kilokat) hanem ELETFORMA JAVITASROL, egeszseges etkezesrol es egeszseges mozgasrol...

    SENKI NEM FOG MEGSERTODNI, senki nem fog kiakadni es mindenki jol jar.



    hm? mit goldoltok?

  • 2007.03.28 17:00:25Tjuca

    Másutt!



    Szét kell választani a fogyókúrát az anorexiától, bulémiától, és az inverz anorexiától (utóbbi az izomépítés elfajulása, mikor a kigyúrt ember falja a fehérjét, edzi magát, és tükörbe nézve azt látja, hogy nyiszlett, általában fiúknál, de ismerek lányt).

    SZVSZ a diéta nem egyezik meg az önképzavarral, és betegséggel.

    Ha diéta, akkor rengeteg folyadék, zöldség, müzli, kissé több mozgás, ami lehet akár egy ütemes séta vagy úszás is. Nekem ez bevált.

    A másik, amit pedig írtam, el kell fogadni a testünket olyannak, amilyen. Az öregedéssel is jön pár kiló, meg ugye az arányok stb. Nem mindenki RR, de talán jobb is. Például a teherbeeséshez sem árt 1-2 kiló plusz. :-)

    Egy valami viszont nem megy, a sopánkodás egy geszti eszti felett :-)

    Dettinek pedig kívánom, hogy legyen erős, menjen orvoshoz, és tartson is ki.

  • 2007.03.28 17:49:16másutt

    Tjuca, teljesen egyetertek, de szerintem a cel MINDIG az egeszseges eletmod kell, hogy legyen, HOSSZU TAVON. A 'fogyokura' az egy ideiglenes allapot, 1-2-3 het masfajta taplalkozas, ami nagyon gyakran ideiglenes eredmenyt is hoz.



    Az elet hosszu (jobb esetben ;-) es ezert az eletvitel es a suly fenntartasa egy hosszutav futas kell, hogy legyen, nem egy sprint.



    Ha az atlagsulyom 60 kg de a tuti dietaval lementem 55-re a nyaralasra, es utana visszacsusznak a kilok, akkor az semmit nem er. lehet, hogy tok jol neztem ki a bikinis kepeken, de nem lettem egeszsegesebb ember. A yo-yo dieta (tobb mint 2-3 kg +/- fel/le) hosszutavon ART a testnek is es leleknek is. Es bizony ez az, amit a legtobben csinalunk egesz felnott eletunkben (mea culpa, en is!).

    Gyakorlatilag MINDEN kutatas azt bizonyitja, hogy a 'gyors segely' tipusu (1-2-3) hetes dietak hosszu tavon nem sikeresek, mert visszacsusznak a kilok... az eletmodvaltoztatas viszont igen.



    Es teljesen igazad van abban is, hogy az embernek legyenek realis kepei arrol, hogy mas-mas eletkorral es korszakkal gyakran mas suly jar.

    Ebben benne van a teherbeesesi idoszak, amikor kell(ene) a zsirtartalek, ugyanez a szoptatasra is igaz. A klimax is oriasi hormonvaltozasokkal jar, ami befolyasolja az anyagcseret. Egy no gyakorlatilag nem tarthatja pontosan az erettsegi sulyat, halalaig, ha gyerekei vannak. (nem azt mondom, hogy hizzo el, sot!)



  • 2007.03.28 18:39:09titi

    Hűha! Én a nyolcadikos ballagós szoknyámba akarok beleférni a következő 50 évemben is, éppúgy, mint az előző 20-ban. Lehet, hogy látens anorexiás vagyok????

    (23-as testtömegindexszel :DD)



    Na, komolyra váltva a hülyeségeimet...

    Olvasva benneteket, ez az anorexia-bulímia dolog jó húzós lehet.

    Tudom, mit jelent maga a kifejezés. De a lelki hátterét első kézből nem ismerem.

    Ha leírná az, aki ismeri ezt a "démont", hogy milyen vele élni, abból egy csomó ember -én is - tanulna.

    Lehet, ettől "normális" kerékvágásba kerülne a fogyókúra téma is. Azaz, könnyebb, egyszerűbb lenne átlátni, mi az egészségesebb étrend, életmód illetve az egészséges saját testtel kialakított viszony.

  • 2007.03.28 22:01:25eszter

    p.eszter, igazad van, hogy aki nem élte át, az nem tudja, mi pedig (én legalábbis tutira) nem értek a terápiához, tehát valóban kár az ellenkező hatást kelteni.

    De ugye egyetértesz abban, hogy a cikkírók, posztvezetők, nemtudom kicsodák kicsit lehetnének felelősségteljesebbek, és nem csak a témát, de annak szereplőit is nagyobb körültekintéssel kéne kiválasztani. Ez a 6. hét, és eddig pont ennyi vita kerekedett, kezdve azzal, hogy a kicsit teltebb emberek is megsértődtek. Persze, hogy mindenki úgy néz ki, ahogy akar. De ez olyan megalázó, hogy akiknek tényleg fogyni kellene, azok előtt elkezdünk méricskélni, hogy HÚÚÚÚÚÚÚ, 58 kg vagyok! Te jó ég! Ez rémséges! Közben valószínű, hogy a 90 kg-os kismamát ezzel nem arra inspiráljuk, hgoy "nosza, ha ez 58 kilósan bálna, akkor ÉN mi lehetek!" hanem pont arra, hogy többet ne akarja elolvasni ezeket a posztokat. Kb. ugyan úgy tiporunk bele a lelkivilágukba, mint ahogy ezt most érezted Te is, sőt alattomosabban, mert úgy teszünk, mintha nem is tennénk. mintha csendben hozzátennék: "ugye milyen szar, hogy Te kétszer ennyi vagy? Nem baj, ettől nekem jobb"

  • 2007.03.28 22:28:15marcangoló

    Eszter, én már fel sem veszem (úgyis mint 90 kilós kismama). Apró gyerekkorom óta mindig volt egy karcsú barátnőm, aki húzogatta a bőrt a hasán, hogy ú, de kövér vagyok. :-) Csoda, hogy 58 kilósan is drabálisnak éreztem magam? Most meg látom, hogy akkor majd elfújt a szél...

  • 2007.03.29 08:24:13p.eszter

    Eszter! Teljesen egyetértek.

  • 2007.03.29 09:00:27laili

    Én nem értek egyet a kritikusokkal neken sokat segített ez a poszt az életmódváltásban úgymint nem kipukkadásig zabálok, kevés kenyér sok zöldség gyümi, no cukor stb. szóval én köszi a szerkesztőknek:)



    Ezen kívül hétről-hétre erőt adnak a csajok.Szerintem itt mindenki elég nagylány, hogy eldöntse mi a követndő példa számára és mi nem az.



    Én nem siránkozom a súlyomra de azért mert nem vagyok 90 kilo még diétázhatom ugye?Mert ez fordítva ugyanolyan szar, a plusz öt kilókkal mi nem szólhatunk? Nem értem ezt a sok vitát ...

  • 2007.03.29 10:35:12B-

    laili: pont az a baj, hogy nem érted és szemmel léthatólag a blog készítői sem értik. Ez az egész Harc a kilókkal sorozat elég szomorú képet ad a társadalmunkról :-( És ez az utolsó poszt tényleg átlépett egy határt, és az a legszomorúbb, hogy a legtöbben észre se veszik.

  • 2007.03.29 11:09:28kaposztalepke

    no, hát asszem ebbe már én nem is nagyon folyok bele..eleget pofázgattam már arról, hogy ki hogy érezheti magát ezek után, és hogy mit kéne máshogy látni, hogy miért bántóak a megkülönböztetések, és szélsőséges fogalmazások..ez egy dolog, esetleg betesz néhány ember lelkivilágának, dehát jó esetben felnőttek vagyunk, ennyit lekezelünk, ez van.

    Viszont most már kezdek megijedni, mert ebben a körben már nemcsak arról van szó, hogy "jajj, megbántottak", hanem komoly egészségi problémák kerültek elő, és valóban nem megfelelően kezelve. És így már nemcsak azzal játszunk, hogy esetleg vki megsértődik, és nem olvassa többé a fórumot, hanem azzal is, hogy a reakciók vagy épp a megfelelő reakciók hiánya következtében emberek egészsége, neadjisten élete kerül veszélybe. Világéletemben nagydarab voltam, és bár -főleg tinikorban- ezt nem volt könnyű lekezelni, de hálistennek mindig inkább sikerült elfogadnom magam, mint drasztikus dolgokba beleesni. És tényleg én sem tudom elképzelni, hogy milyen egy anorexiásnak, bulimiásnak, stb..kívülről láttam gimis barátnőmnél...így csak azt tudom, hogy ezek komoly betegségek, és sokszor maga az érintett tud a legkevesebbet tenni magáért, sőt, Ő veszi észre legkevésbé, hogy baj van, Ő tagad még az utolsó utáni pillanatban is. Így mindenképp szakember segítsége/véleménye kell, nem pedig fórumos fogyókúra-program.

    ...és így -ha ilyen komolyan gondolták eredetileg, ha nem, gondolom csak egy könnyű témának indult- a cikkindítókra ugyancsak komoly felelősség szakadt...

  • 2007.03.29 11:33:45kaposztalepke

    laili: az a baj, hogy "Szerintem itt mindenki elég nagylány, hogy eldöntse mi a követndő példa számára és mi nem az." - ez nem mindig és nem feltétlenül áll. Szélsőséges esetben (betegség) ez egyáltalán nem igaz akár..de még nem szélsőséges esetben is, igenis aránylag kevés az olyan ember, akinek határozott megingathatatlan önbizalma és önképe van, aki egy kicsit is bizonytalan, stb, azt igenis nagy mértékben befolyásolhatják elvárások, fórumvélemények, stb. Senki sem mentesül a társadalmi nyomás alól. Én tudom magamról, hogy határozott vagyok, és igenis tisztában vagyok az alkatommal, lehetőségeimmel, stb, és max súlyos betegen lehetnék címlaplány-alkat, nem is akarok/akartam soha az lenni, nem is várja el tőlem sneki olyna, aki fontos nekem (családom, párom, barátaim)...és még így is néha szarul érzem magam, amikor médiából meg mindenből ez folyik. Akkor el tudom képzelni azokat, akik eleve nem határozottak, nincs önbizalmuk, megfelelő önképük, esetleg a párjuk is tesz kisebb megjegyzést erre-arra stb. Rájuk meg nagyon lehet hatni...és amikor tv-ből, újságokból mindenhonnan a vackot nyomják rájuk, és akkor egy elvileg "rokonlelkű" emberek által alkotott fórumon is ezt a torz irányba elvitt képet kapják az arcukba, bizony ugyancsak megborulhat a "mindenki nagylány, eldöntheti mi a jó neki" dolog. Ha elegen sulykolnak mást, akkor egy idő után eltűnik a saját meggyőződés..főleg ha már elve gyengített volt.



    Hülye példa, de igenis jó kísérlet volt arra, hogy mennyire befolyásolja az embereket mások véleménye..és ha többen mondják az ellenkezőjét, el lehet bizonytalanítani embereket: csináltak kísérletet, amiben 10 embernek megmutattak egy fehér golyót, majd utána megkérdezgették egyenként, hogy milyen színű volt..és az első "fehér" után volt beépített ember, aki direkt feketét mondott...ezután a 10ből még több független ember mondott feketét..pedig saját szemükkel látták, hoyg fehér volt..és mégis..



    szóval én nagyon nem szeretem, amikor akár a média, akár más nyilvánosan véleményt hangoztató tömegbázissal rendelkező csoport hárítja a felelősséget, hogy "mi csak véleményt mondunk, mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit tesz"..mert -bár persze így van- de ez nem iylen egyszerű. Igenis elég súlyos felelősség van ezeken az embereken/csoportokon. Legfőképpen a gyerekekkel/fiatalokkal/kamaszokkal. Mert őket még könnyebb befolyásolni, és csak reménykedhet az ember, hogyha elég erős a család, akkor talán nem viszi el rossz irányba a gyerekét a nyomás. Könnyű azt mondani, hogy végülis a gyerekkel kapcs. meg minden a szülő felelőssége, csak azt azért ne felejtsük el, hogy bár jó esteben a szülőnek/szülő véleményének nagyon jelentékeny része van a gyerek mérlegeléseiben, de ha minden más helyről meg más dolgot lát, akkor elég kérdéses, hogy merre fog elbillenni a dolog.

    na, de ez már kicsit más téma volt..

    lényeg, hogy bőven van igazság B- megjegyzésében, hogy "elég szomorú képet ad a társadalmunkról", emellett lehet ezt a képet javítani, és rontani is..és talán nem mindegy, melyiket tesszük. Mert itt azért bőven vannak értelmes emberek, különböző élethelyzetekből, így bőven tudunk segíteni is egymáson. Ez a testsúly-téma már sokszor előkerült, és normális hangnemben a saját problémáinkat, érzéseinket megmutatva szerintem igenis formálódhatunk úgy, hogy jobban elfogadjuk egymást, és észrevegyük, hogy a másiknak sem könnyű, az ellentétes végen..pont pár napja beszélgettük ezeket egy másik poston, hogy milyen támadások érik azokat akik nagyon vékonyak,a zokat, akik kövérek, és hogy mennyire mást gondolhat a "két csoport" egymásról...szóval tényleg úgy gondolom, hogy mindent lehet jó és rossz irányban is elvinni, de a "működtetőknek" igenis van felelősségük azzal kapcsolatban, hogy melyik történik meg...



    ...szerintem...

  • 2007.03.29 11:43:20Tori

    Megint cinikus leszek: a "működtetőknek" nem érdekük, hogy szakmailag és emberileg kikezdhetetlen legyen ez a cikksorozat, mert minél nagyobb port kavar fel, minél több indulatot produkál, annál többen fognak itt kommentezni és visszajárni mások kommentjeit olvasni, ugyanis a Poronty és rokonai KATTINTÁS után számolnak bevételt, azon múlik, hogy a fent és oldalt animáló reklámszutykokért mennyi zsét kapnak. Ezért bulvárosodik a blog, hogy mindenki jól felháborodjon és visszajárjon vitázni, és klikkeljen, klikkeljen, klikkeljen.



    Na megyek, megnézem, beszólt-e vki a vénkismamás topikon. :)

  • 2007.03.29 11:46:54B-

    Igazából ezzel az egész sorozattal 2 gond van szerintem:



    1, nagyságrendi problémák: elhiszem, hogy 5 kiló plusz is probléma, de ezt nem feltétlenül egy olyan fórumon kell taglalni, ahol a célcsoport a témából adódóan (várandós és frissen szült nők) ennél nagy valószínűséggel nagyobb súlyfelesleggel küzd. Szóval gáz, ha letörik a körmöm, de erről siránkozni valakinek, akinek a gyártósor nemrég tépte ki könyökből a kezét, kicsit bénán veszi ki magát.



    2, maga az üzenet: épp elég baj, hogy olyan világban élünk, ahol az emberi értékek (becsületesség, család stb) a felületességek (pénz, külső stb) mögé szorulnak. Közismert tény, hogy a súlykérdés érzékeny téma, egyre terjednek az étkezési zavarok, itt a fórumon is rengetegen érintettek közvetve vagy közvetlenül. Ilyen kontextusban még jobban oda kellene figyelni az arányokra. Hiába fejtjük ki, hogy meg akarjuk menteni a gyereket a Disney-giccstől meg a bénán illusztrált képeskönyvektől, és etetjük bulátával, ha közben elfogadjuk, hogy egy nő nem lehet büszke arra, hogy megszült egy gyereket, amíg nem fér bele egy 36-os méretű farmerba!! És annyira behódolunk ennek az irányzatnak, hogy normálisnak fogadjuk el, ha valaki hánytatja magát, és senki nem akad a szerkesztők közül, aki felkapná a fejét, és azt mondaná, hogy jézusom, ez a sorozat nem erről szól! Emlékeztek, az első rész után azzal védekeztek, hogy nem fogyókúráról van szó, hanem kevesebb zabálásról, több mozgásról, feszesebb izmokról. De úgy érzem, a hányás már nem wellness-tevékenység, vagy tévedek??

  • 2007.03.29 13:01:41szanna

    A várandósságom alatt a meglévő túlsúlyom mellé 10 kilót híztam, ebből 6-ot az utolsó hónapban, és ahogy kiderült, csak víz volt. Azért csak ennyit híztam, mert 8 hónapot hánytam végig.

    Amikor hazajöttünk a kórházból és mérlegre álltam, örültem, mert 15 kiló jött le rólam. De kevés volt a tejem, folyamatosan azért küzdöttem, hogy ne apadjon el. 2 hónap alatt visszajött 5 kiló.



    Ami miatt a fentieket leírtam, az az, hogy azt vettem észre egyszercsak, hogy azon gondolkodom, hogy ha megint hánynék, megoldódna a gondom. Nem hánytattam meg magam, de újra és újra felmerül bennem, főleg akkor, ha az ismerősök belegázolnak a lelkivilágomba. Még akkor is kiakadok, ha egyébként dicséretnek van álcázva: Milyen jól áll neked, ha kerek az arcod.

    EÍlkeseredtem, hogy ennyire gyenge vagyok, akaratgyenge.

  • 2007.03.29 13:22:53Tori

    Valaki adjon át egy ötöst! Mindjárt befut anyám, első mondata az lesz, hogy "nagyon beesett az arcod, eszel Te rendesen". És ezt olyan szánakozó, kétségbeesett hangon, hogy visítani tudnék tőle. Ha most esnék teherbe, az első trimeszterben elfogynék, az tuti.



    szanna, az ismerősöket sz@rd le magasról, és a barátaidra figyelj! Direkt megkeresem a képeidet az iwiwen, és ide hallgass: SZÉP NŐ VAGY!

  • 2007.03.29 14:06:06szanna

    Köszi Tori!



    Csak tudod, most lesz a 15 éves érettségi találkozónk, és a családom is (a párom nem!) cseszeget, hogy adjak addig le néhány kilót. Pedig egyébként jól érzem magam a bőrömben.

  • 2007.03.29 14:28:01Tori

    szanna, nekünk is most lesz, májusban. Annyira utáltam közéjük járni, hogy semmi extra erőfeszítésre nem vagyok hajlandó méltatni a sok k'cs'göt. :p Feszüljenek meg!



    Kérdezz vissza, hogy "miért, tornaóra is lesz?" vagy ilyesmit. Mit érdekli a családodat, hogy a volt osztálytársaid milyennek látnak? Felkészítelek lelkileg: lesz pár sovidzsoni, statisztikai alapon legalább egy rendszeresen hánytatja magát. Lesz pasi, aki heti kétszer jár gyúrni és tök jól néz ki. Viszont lesz néhány, akihez képest vékonynak fogod érezni magad, és ha a statisztika nem csal, 75%-uk el fogja mondani, hogy minimum 5 kg-t le akar adni. Az egykori szerelmed jó eséllyel sörhassal érkezik. Vicces lesz. Majd mesélj!

  • 2007.03.29 14:42:57Kökényszemű Katica

    Végigolvassátok a cikkeket? Ennél lassúbb fogyás mint amit a Janóka a Tünde meg én produkálunk nem létezik a vilában. Életmódváltásról írunk, nem idióta, esztelen fogyókúráról... Arról számolunk be hétről hétre, hogy tanulunk a hibáinkból, h mozgunk, hogy kicsit változtatni akarunk, tipródunk, jókedvűen küzdünk. (az legelső cikkben írt szélsőséges célkitűzéseimtől, már olyan messze vagyok,mint Makó Jeruzsálemtől. Mert ésszel beláttam, h képtelenség.)
    Ha én 60 kilós vagyok, és le akarok adni 5 kilót, és ezt megírom ez miért, miért fáj egy ezen cikkeket olvasó 80 kilós nőnek?
    A bulímia egy nagyon komoly betegség, ami egyre több fiatal nőt érint. Aki ezt bevállalja más előtt, segélyért kiállt, lehet h pont ez a poszt fog neki - és a cikkeket olvasó sorstársainak- segíteni.
    Ne puffogjatok, hanem mozogjatok ti is kicsit, emeljétek meg a seggeteket napi fél órára, tudom, erőt megfeszítve! (Akinek nem inge stb.) Ettől még nem lesztek anorexiás-nem szoptató Rubint Rékák! :-)

  • 2007.03.29 15:01:20Tori

    Katica, nem is Rólad folyik a vita java része, hanem azon, hogy aki azt írja, "néha sokat eszem és kihányom (tudjátok, torkon ujjledugás). A néha ebben az esetben relatív... " de azért "nem vagyok bulímiás", azt ahelyett, hogy próbálnák szakértő segítség igénybevételére bíztatni, gyakorlatilag népszerűsítik azáltal, hogy publikálják, amint egy radikális fogyókúrának teszi ki magát. Ezt felelőtlenségnek tartom.



    "Ha én 60 kilós vagyok, és le akarok adni 5 kilót, és ezt megírom ez miért, miért fáj egy ezen cikkeket olvasó 80 kilós nőnek?" Mert gondolhat arra, mennyire szeretne ő 60 kilós lenni. Csak tippelek. De ismét elmondom, itt nem Miattad van felzúdulás. Becsszó.

  • 2007.03.29 15:16:30Kökényszemű Katica

    Ja tudom Tori h nem miattam van. A bulimiás lány miatt is és az egész miatt is, ahogy elolvastam.

    Másrészt. Ha arra gondol a 80 kilós h ő is lehetne 60, hát gondoljon arra!

    1. Ha nem zavarja h ő több mint 60 kiló, -mint itt sok kommentezőt- hála Isten: boldog, vidám, jól érzi magát a testiben!

    2. Ha zavarja, akkor csináljon valamit. Mint mi. Mi, akik ésszel, mozgással alakítjuk testünk konzisztenciáját.

    3. De az a leggyengébb, h nem csinál semmit csak megsértődik (???) a topicra.

    Persze mindenki azt csinál amit akar.

    De ez a poszt,mozgásra, egészséges életmódra, a bulimía vállalására - s ezáltal talán gyógyulásra- sarkall.

    És kösz h válaszoltál. :-)

  • 2007.03.29 15:19:46Alvomacko

    Én egy ideig nem is olvasgattam ezt a posztot. Mert ilyen típusú fogyókúrát én is tudok. Ezt a "kitűzök célokat, magam elé, de soknak találom és folyamatosan lejebb adok belőle". Az embereknek és magamnak ezt az esendő oldalát én is ismerem. Valahogy már nem tud érdekelni.



    Reméltem, hogy itt kitartó, acélos idegzetű emberek fognak a "mindegy mennyiből, mindegy mennyit, de leadom" fogyókúrába.



    Ebből nem tudok erőt meríteni, ez nem tud motiválni, hogy én is belefogjak "mert nekik sikerült" alapon!

    Így számomra lett belőle egy kuncogós poszt, hogy he-he, nekik sem megy, ők sem jobbak nálam.



    Tudom, most majd jön "a mi célunk nem ez volt". Sebaj, jót nevettem e publikussá tett ügyetlenkedéseken.

    Bár a nevetés hízlal... :-)

  • 2007.03.29 15:26:20Alvomacko

    Ja, és persze nem azt várnám, hogy mindenki azt mondja, hogy tök könnyen megy, már napi 5 órát tornázom és mégsincs izomlázam, emellett meg zödséget eszem csak és nem kívánom a csokoládét.

    Azt mindenképpen várnám, hogy megosszák a nehézségeket, a problémákat, meg azt, hogy ezt hogy győzték le. Mert akkor nekem is sikerülhetne.



    Mint ahogyan itt sok már témában is ötletet adunk egymásnak.

    Mindegy, azért aranyos próbálkozás volt, de Detti ismertetéséhez talán másképp kellett volna állni és akkor nem kavar ekkora port.

  • 2007.03.29 15:28:13Alvomacko

    Még egy, hová lett Detti? Biztatta bárki is a topic gazdák közül, hogy itt maradjon? Mert közülünk nagyon sokan! (Előre is bocsi, ha mégis, de mi ebből nem láttunk semmit...)





    Milyen jót puffogok itt magamban... :-)

  • 2007.03.29 15:42:26Tori

    Alvomacko, a lányom igényt tartott rám, de most lecsapott a filctollakra, engem meg elhajtott, úgyhogy csak most tudok válaszolni. :) Én is csak kutyafuttában néztem ezt a topicot, az ismert okokból - nincs szükségem fogyásra, nem is érdekel. De van némi igazságod.



    Katica, Gandhinak volt egy mondása: "Milyen sok ember nem tudja akarni azt, amit szeretne!"



    Képzeld el, hogy a 80 kilóst zavarja a súlya, de sajnos olyan családban nőtt fel, hogy automatikusan a létező legprofibb kifogásokat gyártja magának.



    "Nekem ilyenek a génjeim."

    "Rosszul vagyok a zöldségektől."

    "Le fogok gyengülni."

    "Úgysem állom meg, hogy csokizzak."

    "A férjem így is szeret."

    "Nincs energiám tornázni."

    "Nincs időm tornázni."

    "Meg fog fájdulni a hátam/térdem/etc."

    "Már a múltkor se sikerült."

    "Már a szomszédnak se sikerült."

    "Az egészséges kaja sok meló."

    "Az egészséges kaja túl drága."

    "A statisztikák szerint úgyis visszaszedem."

    stb



    Folytathatnám sokáig. Leteszem a kisesküt, hogy nem akarlak bántani, de tudod, nem mindenki képes lelkileg arra, amibe most Te meg a társaid belevágtatok. Egyszerűen van egy gát beleépítve, ami megakadályozza. Legtöbben nem is tudunk az ilyen gátjainkról, pedig mindenkinek van egy marék. De ha már legyengézted, legalább próbáld megérteni. És meríts erőt azokból, akik támogatunk!

  • 2007.03.29 15:43:08B-

    Katica: a posztokból nekem nem úgy tűnik, hogy Janón kívül bárki ésszel alakítaná a teste konzisztenciáját! Hogyan tudsz ilyet leírni, amikor Detti maga állítja, hogy rendszeresen hánytatja magát??? Mások meg azt írják, hogy "marad a főzés, vagyis a konzervek melegítése mikróban" stb stb stb



    Tehetsz úgy, mintha a "besértődő" olvasókban lenne a probléma, de ezen nem változtat, hogy belenyúltatok egy olyan darázsfészekbe, aminek a veszélyességével se akkor, se most nem voltatok-vagytok tisztában. És ahelyett, hogy itt mosdatjátok a szerecsent, végre felhívhatnátok egy dietetikust meg legalább egy pszichológust, és megkérdezhetnétek, mit gondolnak az eddig megjelent posztokról, mit tanácsolnának stb. Mert a nyilvánosság felelősség.

  • 2007.03.29 15:58:22kaposztalepke

    Katica: hát, ez azért nem egészen ilyen egyszerű..ha arról lenne szó, amiket most leírtál, nem is lenne baj..de már a kezdetektől nem egészen ez jött le.

    Pont Te kezdted az elején sokkal drasztikusabb tervekkel (most már mondhatod, hogy lassú és egészséges fogyás, emiatt nem is támad már hetek óta senki), Te írtál olyan dolgokat, amik jópofaságba és bíztatásba formált sértések voltak, amik nem Rólad és a Te "egészséges életmód-programjaidról" szóltak, hanem másokkal való hasonlítgatásokról, stb-stb. És most persze azt írod, hogy "Ha nem zavarja h ő több mint 60 kiló, -mint itt sok kommentezőt- hála Isten: boldog, vidám, jól érzi magát a testiben!"..jah..csak Te írtad azt is a "kövér lányokról kinyúlt pólóban a hátsó sorban"..és nem pedig a vidáman csinin tornászó duci csajokról.. Persze, érezheti jól magát vki 80kg-val...de könnyebben tenné, ha a kedves 60kg-sok saját önbizalomerősítő hasonlítgatásai nélkül tehetné ezt, mert állandó piszkálás és megalázás mellett ez sem segít.



    És nem kell azt hinni, hogy mert aki nem reklámozza, az a seggén ül, és sütit zabál. Meg merem kockáztatni, hogy lehet, hogy többet sportoltam az elmúlt hetekben mint Te pl...tudom, éppen nem rám gondoltál..de akkor kire? tudsz itt bárkiről, aki sír, hogy dagadt, és fetreng? ha meg nem, akkor mi ez a legyalázás? "úgy általában?"



    Itt most meg sztem tényleg az a fő baj, ahogy Detti be lett mutatva..szó sem volt szakember segítségéről, ésszerű életmódváltásról, vagy bármi hasonlóról...vagy bármi jelzésről, ami azt mutatná, hogy itt komolyabb probléma van, nemcsak a szokásos "jó lenne fogyni pár kilót" dolog. Az jött le, hogy van egy bulimiás lány (aki "relatív" vallja be magának ezt), és neki akar esni egy kemény diétának. És ezt senki nem árnyalta, részletezte, szó sem volt arról, hogy ezen kívül (hol) kap-e bármilyen segítséget, stb-stb...ez így önmagában félrevezető és durva is lehet. Semmi nem volt mellette, hogy esetleg a topicindítók segítettek volna ésszerűbb étkezési tervet találni pl dietetikus segítségével, vagy bármi, gyakorlatilag megkapta a jóváhagyást arra, amit leírt. És én is azon vagyok, hogy segítsünk azoknak, akiknek kell...de azon a módon ahogy kell. És az nem biztos, hogy ez az. Ahogy az sem, hogy legyalázunk és megalázunk magunknál kövérebbeket azért, hogy jól érezzük magunkat. Vagy belerúgunk még kettőt, hogy mert miért nem szedi össze magát, "és csinál vmit, mint mi". Ez nem segítség.

  • 2007.03.29 16:00:04kaposztalepke

    B-: kivételesen egy az egyben egyetértek:)))

  • 2007.03.29 16:08:52Alvomacko

    "Vagy belerúgunk még kettőt, hogy mert miért nem szedi össze magát, "és csinál vmit, mint mi". Ez nem segítség. "



    Nem győzöm hangoztatni, hogy én nemrégiben tanultam meg, hogy egy depresszióssal sem lehet így bánni.

    Én nem tudtam őket megérteni, nem ment. Azt hittem, hogy csak elhagyják magukat és ennyi. Haragudtam is rájuk, hogy mit nyafognak, szedjék össze magukat, aztán legyen jobb kedvük.

    De az ő betegségük miatt is egy csomó "szervi" elváltozás van.

    Az akaratgyengeség is egy ilyen dolog. Hiába szembesítünk valakit azzal, hogy kövér. Igen, látja ezt minden reggel, amikor tükörbe néz. Rossz esetben még grimaszol is magára egyet, meg kinyújtja a nyelvét, de ennyi. Mert nincs hozzá elég ereje, kitartása, támogatása. Úgy nem lehet fogyókúrázni, hogy közben a gyereknek fánkot sütsz, a férjednek meg oldalast.

    Egy igazi fogyókúrához el kellene vonulni a világtól. Gondoljatok csak bele! Úgye hogy igazam van? :-)

    Mert egy csomó dolgot nem tudunk megállni.

    Ki nem vett már meg ruhát azért, mert olyan kis cuki? Vagy ki nem szólt már a gyerekére, mert olyan aranyosan rossz? És egy csomó ember miért nem tudja megállni, hogy a párján kívül lefeküdjön máassal is?



    De vissza a fogyókúrához, meg az akaratgyenge emberekhez. Segíteni kell rajtuk és ha nem érzel ehhez elég elhivatottságot, akkor hagyd őket békén, mert szidalmakkal, kritikával nem mész semmire!

  • 2007.03.29 16:10:23Alvomacko

    De hová lett Detti??????

  • 2007.03.29 16:11:58Alvomacko

    "De az ő betegségük miatt is egy csomó "szervi" elváltozás van. "



    Helyesen: De az ő betegségük hátterében is egy csomó "szervi" elváltozás van.



    Nahhh, jól felhúztam magam!

    Még jó, hogy nem ismertek élőben.... :-))))

  • 2007.03.29 16:15:33Alvomacko

    De hová lett Detti??????



    Ezt addig ismételgetem, amíg nem lesz válasz.

    Kitartó tudok ám lenni... :-)

  • 2007.03.29 16:26:47Tori

    Alvomacko, egyre szívesebben ismernélek meg élőben is.



    Detti egész korán besértődött, és közölte, hogy távozik. Dortya84 2007.03.28 10:02:00

    Nem Detti nickkel, de a hsz alapján ő írta.



    Egyébként az első férjem ezt csinálta: közölte, hogy szerinte nem is vagyok depressziós, ez csak egy jó kifogás, hogy ne végezzek házimunkát, és hogy én ezt tulajdonképp élvezem. :((( Jó, hogy eljöttem!

  • 2007.03.29 16:31:32Alvomacko

    Tori: áááá, jó ez így. :-)



    Jó! Azt gondolom, hogy itthagyott minket, de a szerkesztők nem érzik kicsit sem felelősnek magukat ezért?



    Hahó! Szerkesztőőőők! Vagy topik gazdááák!



    De hová lett Detti??????

  • 2007.03.29 16:31:53Tori

    Én most elmenekülök, anyám bal lábbal kelt.

  • 2007.03.29 16:34:02Alvomacko

    Tori: de előbb tanuld meg őt is kezelni! :-)

    Én is megtanultam és most azt kérdezgeti, hogy akkor mit is mondjak X-nek?

    Olyan édes és ilyenkor úgy sajnálom, hogy kegyetlenkedtem vele, de megérte...

  • 2007.03.29 16:44:27kaposztalepke

    Alvomackó: bár tőlem idéztél, de remélem nem nekem szólt a hozzászólásod..mert kvázi ua-t gondoltam, mint Te...

    ?

  • 2007.03.29 16:52:54Dexter68

    Én a fogyókúra hatodik hetében szoktam odáig jutni, hogy mérlegelés előtt körmöt vágok és megborotválkozom, sőt, még fogat is mosok, ki tudja, mennyi salátamaradék lapul a fogaim között... :o)

  • 2007.03.29 17:01:28Alvomacko

    kaposztalepke: jajjjj, bocsi! Dehogy neked! Csak úgy mindenkinek címeztem. Egyetértünk teljesen! Sőt, téged akartalak megerősíteni!

  • 2007.03.29 17:03:03kaposztalepke

    Alvomacko: köszi, megnyugodtam:) Minden szándékom és elővigyázatosságom ellenére néha nem sikerül azt átadni, amit gondolok:)

  • 2007.03.29 17:06:46Alvomacko

    De hová lett Detti??????

  • 2007.03.29 17:13:26kaposztalepke

    Alvomacko: jó kérdés...remélem akik bevonták, azok nyomon követik, ezek után magára hagyni gáz lenne:(

  • 2007.03.29 19:47:44katampusz

    Katica, a csodaszép neved és néhány hsz-ed stílusa szöges ellentétben áll egymással. Pedig a cikkeid is tetszenek, de néha olyan hangnemet választasz, ami élesen különbözik a már megismert "éneddel" .



    És B- vel értek egyet, meg azokkal, akik szerint egy bulímia tüneteivel küzdő lány nem való fogyókúrás posztba. HA pedig mégis beválogatják, akkor abba a bizonyos 5 mondatba beleírhatta volna, hogy mindenképpen orvosi segítséget is igénybe vesz, mert ez így kicsit gáz volt....



    ui: ha valaki a bulímia tüneteit mutatja az nem bulímiás? akkor ki az?

  • 2007.03.29 22:06:10levendul

    Mire gondolsz katampusz?

    Én pont most olvastam el és teljesen felvidámodtam tőle (mármint Katicától).

  • 2007.03.29 22:09:46Kökényszemű Katica

    katampusz!

    milyen szelíden, szépen beszélsz hozzám!

    Belegondolva: igazad van, asszem. Túl kategorikus voltam?

    Egy biztos: ha valaki nem elégedett magával -bármely dolgával, testével - neki kell cselekednie.

    senki sem végzi el helyette. ez mondandóm veleje.

    Kösz a békés hangnemet. :-)

  • 2007.03.29 22:26:28Alvomacko

    Katica: tökéletesen igazad van!

    Mi nem oldhatunk meg más helyett dolgokat, de segítenünk azt feltétlenül kell neki. Lelkesedéssel, bátorítással, szeretettel, nem könyörtelen szembesítéssel, beolvasással.



    És te sem tudod, hogy mi lett Dettivel?

  • 2007.03.29 22:29:34Alvomacko

    Katica: és látod, te is örülsz annak, hogy más szépen beszél veled.

    Vagy azt ironikus gúnynak szántad? Kicsit elbizonytalanodtam. Vagy mégsem? :-)

  • 2007.03.29 22:38:52Kökényszemű Katica

    Nem irónia. a szmájli nem gúnyos szájhúzás jele akart lenni, hanem 'kösz, jó fej vagy' mosolyé.

  • 2007.03.29 22:50:13Alvomacko

    Katica: nem a nevető arcra gondoltam. Az már OK volt :-)

  • 2007.03.30 08:41:18laili

    Azt hiszem sokszor elég fáradtak és nyűgoösek is vagyunk( bocs most magamból inultam ki) itt a net előtt és nagyon nehéz más helyébe képzelnünk magunkat.



    Nekem például könnyen elindulnak a kilók le, ezért biztos nem vagyok elég empetikus azokkal szemben akiknek nehezen megy.Nem is írok most többet a témához pont ezért.



    Egy azért fontos lenne sztem: akármilyen megmondós is valaki akármlyik oldalon, mielőtt leír valamit nézze már meg mennyire írta azt felháborodva, nyűgösen stb mert a netvilág valamelyik részében egy másik anyuka ül és mi a fenének húzzuk fel itt egymást.



    Ezen nem azt értem, hogy ne legyenek viták mert az fontos csak a hengnem... ne bántsátok egymást!!!



    Ez lehet, hogy naívra sikerült, meg ügyetlenre de remélem értitek, ehhhh mindegy... salom

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta