Lyukasórát akarok!

Zanza!

Mi van akkor, ha hirtelen kedvünk szottyan egy kicsit nem Vele lenni? Nagyon szeretem, az elmúlt 8736 órát vele töltöttem, de most hirtelen kedvem lenne kifutni egy rétre és galagonyát szedni, meg erdő mellett szalonnázni, egyedül. De hétköznap napközben lévén, minden ismerős és rokon dolgozik, bébiszittert még nem ismerek, meg drága is. Akkor kire bízzam?


Ez nehéz kérdés, és egyre többször szembesülök vele a saját vagy barátnőim életében. Mivel mindannyian hiszünk abban, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye (és utálunk dolgozni), bölcsi szóba se jöhet, pláne hogy még csak egy év körüliek. Ráérő rokon nem nagyon van, vagy ha van, túl öreg vagy túl fiatal ahhoz, hogy rábízzuk. De egyre többször viszket a seggünk egy kis magánprogramra. Eddig egy jó ötletet hallottam, a mini-ovit: négy barátnő (lehetőleg lakjanak közel egymáshoz) összeáll, a hét bizonyos napján egyiküknél találkoznak, kettő ott marad a gyerekekkel, kettő meg lelép intézkedni, tornázni, kávézgatni, etye-petye-lepetyézni. Következő héten csere. Más ötlet?
Blogmustra