SZÜLŐSÉG

Bobik, a leg-gyerek

2007. március 13., kedd 11:46

Állok a nappaliban és a „csillagmalac” szót hajtogatom 25 perce egy bizonyos személynek. Az illető mélyen, mindent értőn néz a szemembe, száján kis mosoly. Ettől még extatikusabb állapotba kerülök. Bobikozok.


Ép elmém szúnyognyi maradéka persze tudja: csupán egy egészséges, kövérkés, megfelelően bájos öt hónapos kisfiú, de agyam nagyobbik, borult része elnyomja ezt a döngicsélést, és zengi egyre, hogy az Univerzum legokosabb, legszebb, legügyesebb, legédesebb kisfiúja, tudom, fáj a valóság, de a tiédnél is legebb. Leg-gyerek. A világegyetem egyik leg-gyereke, ez factum. (A másik is az enyém, az legleány.) Mindezt a „csillagmalac” kifejezéssel tudnám egy szóban kifejezni.

Előző életemben tüsire vaxozott hajamat téptem, amikor csak áradt, hömbörgött az arcomba a babás ismerősök szóáradata, vartyogtak, vartyogtak a kölkükről… És miket! Hogy néz …?! Néz. És akkor mi a fđ& van???!- , hogy fordul, meg áll, meg azt mondja „eööhe”. A mélyponton, valaha bulikirálynő barátnőm egy polaroidon fia székletét mutatta meg büszkén a Picasso Point asztalánál: a képen a pelus épp csak le volt bontva Daniról, nagy, kenőcsös kaki figyelt benne. Öklendezésemre felriadt boldog, révült állapotából és szabadkozni kezdett, hogy ekkorát kakilni esemény, majd megtudom. És egyre többen leszültek körülöttem – igen, kedves Naplóm, akkoriban ezt így mondtam, irtózat - és egyre több kibííírhatatlanul unalmas sztorit kellett végighallgatnom sírós éjszakákról, édi beszólásokról, majdnem sikerült megfordulásokról, jaj.

A gyerekről való áradozásnak nagy irodalma van: Karinthy mestertől Szily szerkesztőig minden szülő rájön egy szép napon, hogy az ő fia-lánya a leg-gyerek. A fent említett két úr páratlanul élvezetesen számol be minderről, de ők - piros keret, felkiáltójel- kivételek. Ezért rajtuk kívül mindenkit – a nagymamákat is! - megkérek halk, nyugodt hangon, hogy szigorúan kontrollálja a gyerekének csodavoltáról való véghetetlen áradozást, mert annak hallgatása a negyedik másodperctől kezdve tantaloszi kínokat okoz a befogadó szerepébe kényszerült szerencsétlennek.

Szervusz Bobik, szervusz, szervusz! – gügyögte hajdanában Udvaros Dorottya a babakocsi fölé hajolva, lenyűgöző Natasaként Csehov Három nővérében. Rám mosolygott, nevet, nevet! – sikongott eufóriában fiáról. A jelenet többi szereplője jól nevelten és unottan hallgatja Natasa áradozását arról, hogy a Bobik 1. milyen édes, 2. ránézett az anyjára a szemével. Gyanítom, volt már gyereke a színésznőnek akkoriban, mikor ezt játszotta, mert ezt a speciális hanghordozást csak a már saját babának szervuszozó tudja ily hitelesen gügyögni, még ha olyan nagy színész is, mint ő.

Most, tizenhat év után értettem meg Natasát. Ha gyereke születik az embernek, akkor mese nincs, „bobikozni” kell, különben nem lehet kibírni az édességét, az ügyességét, okosságát annak a, annak a… pinduri kis gyöngyösbocinak, annak a parányi kis csillagmalacnak, annak a selyemcukor kis lolkabolkának! Idióta hangon kell gügyögni, selypegni, cucujogni. Titokban.

Kökényszemű Katica

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.13 16:56:25Alvomacko

    Nálunk csak a kommersz Cicamica, Kisvirágom, Buksikám, Macikám. Bár Nóra lányom egy időben volt Nórusz is. És ha dühös vagyok, akkor jön az ejnye, fiam. Mire következik az öntudatos válasz, nem is vagyok fiú! És ilyenkor elszáll minden mérgem és jön a nagy kacagás.

  • 2007.03.13 16:59:51druantia

    Péterem Macskajános, Mogyoró, Zsömike, Pöcsmasnicska, Babamaci, Csigabogyó, Kolléga, Hapsikám és ha gazemberkedik, akkor Pjotr, mert az olyan zord hangzású (ha már úgyis csak vigyorgok magamban, legalább így érezze, hogy most mérgesnek kellene lennem). Ha meg elönti az agyamat a szeretet, akkor Édeske, Picicica, Életke, Kicsiném. Az ilyen nevektől Peti előtt a falat kapartam volna, soha nem gondoltam, hogy ilyesmiket valaha kiejtek a számon.

  • 2007.03.13 17:00:55druantia

    Kicsikém. (Olyanokat tudok elgépelni!)

  • 2007.03.13 17:18:02smiley

    Ancsapancsa, csak vicceltünk. :-)

  • 2007.03.13 17:59:57andibandi

    Mindig megmosolyogtam a barátnőimet, hogy az Ő gyerekük a legszebb, a legokosabb, stb...
    Majd megszületett a fiam és rájöttem, hogy TÉNYLEG.
    Tényleg az enyém a legszebb, a legokosabb.

  • 2007.03.13 18:19:51marcangoló

    Nálunk apa a becenevek nagy mestere, Mackó Kapitánytól indultunk, és mára a gyermek Tutyi, vagy gróf Tutyvarszki Egon Ödön Gyula... De volt sok, remélem, még eszembe jut.

  • 2007.03.13 19:09:38levendul

    Kedves Katica! Vmért már a bevezetőből tudtam, hogy te vagy :) Ezt DZS-nek szerintem sose sikerülne elérnie (de erre a másik poszton kowacs már rávilágított).
    Minket a tágabb családban korholtak a Majombékáért, de a Rozmárral (Rozi) sem voltunk népszerűbbek :)
    Nálunk három leglegleglány van.
    (Szily meg szerintem is jó, bár nekem az Etetés jobban bejött.)

  • 2007.03.13 19:34:19titi

    Fentebb még nem mertem leírni, hogy törékenyke 1 éves lánykámat Péklapátnak is szoktuk hívni... :)

  • 2007.03.13 19:52:08EsTeh

    ancsapancsa,

    Persze, minden nap lefotózom és dátum szerint sorba vannak rakva a gépemen egy külön mappában, aminek a neve: Sz@rzsák.

    :-)))



    Ne vedd már olyan komolyan!

    Ahogy írtam is: az ELSŐ biliben landoló darabkát fényképeztük le, mert nagyon büszke volt rá a gyermek.

    Se előtte a pelenkát, se a maszatos fenekét nem fotóztuk és azóta sem a wc-kagylót.



  • 2007.03.13 20:13:03druantia

    Én örülök, ha kijön a sz@r az ágyneműből, a díszpárnából meg a szőnyegből, nehogy már még meg is örökítsem fényképen :-)).

  • 2007.03.13 20:23:50eszter

    röhögve olvasom fel a férjemnek a hsz-okat, no meg a cikket. Meg sem rezdül a szája. Halál komoly arccal közölte, hogy "Ezek nem normálisak, kérdezd meg, hogy hova rakjuk a gyerekekről a képeket, és biztos mindnek eláll a lélegzete. Ott lesz vége ennek a beszélgetésnek." Én csak röhögök rajta is, és még mindig rezzenéstelen arccal néz: "Mivan? Tán nem? Senkinek nem lesz kétséges. Ezek a kölkök vernek mindenkit!"

    Most elvonult aludni.....tényleg komolyan gondolja.

  • 2007.03.13 20:44:31a:a

    EsTeh: :-)))

  • 2007.03.13 21:05:33a:a

    p. eszter: átérzem a helyzetet, lévén Petis anyuka, és szintén dackorszakban vagyunk. Lesz jobb is!!!

  • 2007.03.13 21:06:12a:a

    off: laili, merre jársz? régen olvastalak, remélem, minden oké!!!

  • 2007.03.13 21:10:49druantia

    Többi Petis anyuka, a Petiknél a hiszti szériatartozék? Nem tudom, hogy ez már a dackorszak előjele, vagy mi a fene, de például már húzatja magát. Ha valamit nagyon akar (ált. a számítógép vezetékeit rángatni) és megpróbálom elvinni onnan, betámaszt a lábával, és sikít.



    És harap. A szomszéd néni arcát VÉRESRE harapta, a karom csupa kék-zöld folt. Még nem hiszem, hogy szándékosan, bántó szándékkal agresszív, mert még csak nyolc hónapos, de nem tudom, mi ez. A puszival kezdődött az egész harapósdi, de mára a fogai mintha önállósították volna magukat. Lehet, hogy ráférne a gyerekre is egy kiadós beszélgetés Marcangolóval :-).

  • 2007.03.13 21:15:31Mille38

    Druantia, a meglátás érdekes. Nekem a férjem Péter...

  • 2007.03.13 21:17:36druantia

    Remélem, nem sértődött meg :-). A Péterek jó fejek :-).

  • 2007.03.13 21:18:54druantia

    Most jut eszembe, volt nekem is Péter nevű fiúm. Ő tényleg hisztis volt :-).

  • 2007.03.13 21:21:56jidele

    nekem van egy db Péter nevű férjem, meg egy db Péter nevű apám...hidd el, szériatartozék:s

  • 2007.03.13 21:24:59a:a

    én nyertem: Péter nevű apósom, férjem, fiam van... Katasztröfi...

  • 2007.03.13 21:25:29katampusz

    fiam a világ legszebb fogatlan vigyorának tulajdonosa, és párom a legszerencsésebb férfi a földön, mert ő tudja előcsalni belőle.



    én is tapasztaltam, hogy az apák, nagyapák sem maradnak le a nejeik mögött a büszkélkedésben.

    míg én például tisztában vagyok azzal, hogy látásmódom erősen szubjektív, addig páromról és apukámról ezt egyáltalán nem lehet elmondani.

    mostanában sok baba született az ismerőseink körében, kapjuk a fényképeket, megyünk babalátogatóba. miután agyba-főbe dícsérjük az idegen babákat, minden alkalommal elmondja nekem a párom (szigorúan négyszemközt persze) hogy a miénk sokkal szebb volt újszülöttként, és később is.



    egészen pontosan napról napra gyönyörűbb lesz a gyerek, nem tudunk vele betelni. ma reggel hétágra sütött a nap az égen, de csak ócska sárgaréz vacaknak tűnt a fiam mosolyához képest.

    akit mostanában hívunk cukorborsónak (popejtől kölcsönözve), kókusznak, piskótának, cicavirágnak, fülimanónak, manófülnek, fülinek, manónak, csudagombócnak, matyifülnek, kicsi üvöltő dervisemnek, hisztillának, anya legszebb kicsi fiának, cicivámpírnak.

    a szomszédnénik, nagyszülők, dédszülők beceszavai még kitöltenének pár oldalt :))

  • 2007.03.13 21:28:46katampusz

    szeretem a pétereket, van egy itthon nekem is :))

    nem egy hisztis típus, fát lehet vágni a hátán.

  • 2007.03.13 21:31:25a:a

    lényegében az én Péteremnek is, mármint a férjemnek a hátán, az apósomén még nem próbáltam, pedig azon érdemes lenne... ha az én férjem lenne, valamelyikünk már nem élne...

  • 2007.03.13 21:35:39a:a

    druantia: a harapás nálunk is ment, talán másfél éves körül lehetett, amikor egyszer a nyakamba harapott, mint egy kis vámpír, de annyira, hogy azonnal megdagadt, vérzett. Akkor önkéntelenül felsikoltottam, baromira fájt, és váratlan is volt, eltoltam magamtól, és nagyon határozottan mondtam neki, hogy ilyet többet ne merjen csinálni, mert ez butáskodás. Talán soha nem szóltam még rá annyira szigorúan, de nem kiabáltam, és mégis megmaradt benne, utána sokáig volt, hogy odajött hozzám, kitátotta a száját, a lábamhoz nyomta, majd rám nézett, jelezve, hogy ő milyen okos, tudja, hogy nem szabad harapni. Utána talán egyszer v. kétszer előfordult még, de aztán szerencsére leszokott róla.

  • 2007.03.13 21:46:36p.eszter

    Enyém Peti is harapni próbált párszor, aztán csípni, most meg merő szeretetből olyan maflásokat ad, h még... főleg, ha rájön a naaagy szeretetroham. annyira szorít, majd megfulladok. Honnan van ekkora ereje?



    Amúgy a hiszti télleg az alapcsomagban van. Több Péternél tapaszaltam. Petinket az apja keresztelte el. Má látom, legközelebb kire haragudjam. :D

  • 2007.03.13 22:03:50Alvomacko

    Jaj, mindjárt sírok! Már 5 napja beteg vagyok. Kaptam valami lóerős antibiotikumot, k. drága volt és most rettenetes hányingerem van! Úgy látszik nem bírom. Kész vagyok! Ez az influenza sokkal rosszabb, mint egy terhesség. És a párom ma utazott külföldre. Segííítség - suttogta Alvómackó és elrohant a mosdóba...

  • 2007.03.13 22:13:47mimi

    olvasok itt a sok gyönyörű, okos gyerekről és csodálkozok azon, hogy lehet, hogy még nem találkoztam velük. mert én az enyémen kívül még nem láttam illlllyen okos, szép, gyönyörű, legleglegesleg gyereket. de ez biztos azért van, mert még személyesen nem találkoztunk, így nem állapíthatjuk meg, hogy ugyanolyan leglegleg mindegyikünké :))



    nekem van egy péter nevű öcsém...hisztis. amúgy szerintem is annyira édes név, az enyémnek csak azért nem lett, mert ugyanaz lenne a nevük, az meg kicsit furcsa lenne. lévén az én gyerekem...:)



    ja. ez a szó, hogy édes, remélem ahogy lassan tér vissza a józan eszem, úgy kopik ki a szótáramból..



    nyuszikirályfi? macskaboci? cicafül?

  • 2007.03.13 23:04:01evaandrea

    Druantia,
    tényleg szinte kísérteties, de ez én Péterem is harapott, néha véresre, de kb másfél éves korában elhagyta ezt a rossz szokását. A többi, nem Péter gyerekem egyáltalán nem harapott.......
    Úgy látszik, van valami a nevek mágiájában....

  • 2007.03.14 00:47:33Miss Marple

    Háromgyerekes anya barátnőm sztorija: amikor az első gyereküket hazahozták a kórházból, mindig leste, mikor megy valaki el az ajtó előtt, és ő már perdült is ki a gangra, hogy spontán szembejöjjön és learassa a babérokat a világ leggyönyörűbb babája látványáért. Aztán néhány év múlva kénytelen volt a fényképekről objektíve megállapítani, hogy elsőszülöttje irtó csúnya kis gyűrött vakarcs újszülött volt. Aztán a másodszülött ugyanolyan lett.. Aztán amikor a harmadikat hozták haza a kórházból, a férje előreküldte a lépcsőházba megnézni, hogy biztos nincsen-e senki a folyosón, tiszta-e a levegő és felcsempészhetik-e csöndben az újabb vakarékot anélkül, hogy bárki meglátná őket. :) (Mellesleg mára okos és helyes nagykamaszok már mindhárman. Mármint a gyerekek.)

    Ahol a harmadikamat szültem (István), volt éppen egy pici ikerpár is, akik egymásnak szembefordítva elfértek egy közös bevásárlókocsiban a csecsemőosztályon - és egymás ujját szopták! Szerintem ők voltak a LEGTESTVÉREBBEK! (Mint Lázár Ervinnél a Nagyon Testvérek.)

    De sajnos meg kell barátkoznotok a gondolattal, hogy - ellentétben az eddigi információkkal - az én kis Puszinyulam a legtökéletesebb kisfiú a világon. Nem Péter, így hál'Istennek nem hisztis, viszont 5150-nel született, így a három gyerekem közül kétségtelenül a legnagyobbnak, ezért sajnos újszülöttként inkább talán egy weisswurstra emlékeztetett, semmint olyan virágsziromkezű porcelán kisbabára, amilyet mindig is szerettem volna. De azért akkor is és mindazonáltal!...

    A bobekezést és származékszavait pedig ezúton köszönöm Katicának!

  • 2007.03.14 00:49:39Miss Marple

    Bocs, bobikozás. A Bobek egy rajzfilmnyúl.

  • 2007.03.14 08:01:21jidele

    Hm...én nem vagyok Péter, de határozottan haraptam. Mondjuk csak a nővéremet, de őt rengeteget, állandóan tele volt a karja meg a lába harapásnyomokkal. Sajnos nagyobb volt és erősebb, nem volt más fegyverem ellene.
    A húgom kicsit koraszülött volt, és mint ilyen nem vmi üdítő látvány. Anyám szerint úgy nézett ki, mint egy vizslakölyök.

  • 2007.03.14 08:48:35Anyatünde

    OFF:



    Szolgálati közlemény: Hogyan tudnék kapcsolatba kerülni a szerkesztőkkel (egész pontosn Tündével)?



    ON

  • 2007.03.14 08:54:23jidele

    alul rámész az impresszumra, és ott van mindenkinek az emailje

  • 2007.03.14 08:54:51Anyatünde

    pontosan... ;-)))

  • 2007.03.14 08:56:36Anyatünde

    Köszi, jidekle

  • 2007.03.14 09:20:50Dexter68

    Szentatyaúristen! Sztem, ha anyám anno megmutatja nekem, hogy milyet kakiltam, ott helyben összetojom magam! :O)))))

  • 2007.03.14 09:45:10Anyatünde

    jidele...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ



    Csak közben tortát sütöttünk a párommal, meg krémet kavartam hozzá, amolyan rögtönzöttet, érzésre és PiciLackó meg ott tekergett a lábunk alatt a konyhában

  • 2007.03.14 10:25:25marcangoló

    Egy kis harapás miatt még nem kell marcangolás. :-)

  • 2007.03.14 10:37:59ani2

    Sziasztok!
    Mindig olvaslak benneteket, csak nem irogatok. De most ugy erzem megint irnom kell:
    1, Szerintem az nem egeszseges ha egy anyuka nem dicseri a gyereket. Az en esetemben Edesanyam mindig csak a rosszat mondta az idegeneknek (gondolom azt hitte ettol majd jobb leszek), ennek meg is van az eredmenye a szemelyisegemben. Ezzel azt erik el az ilyen szulok, hogy onbizalomhianyos, magabazarkozo gyermekuk lesz.
    Bar en ennek tudataban sem tudom elkepzelni, hogy isteniteni fogom a gyerekemet masoknak, igaz magamban biztos meglesz az hogy o a legszebb, legokosabb, legugyesebb, de ugy erzem folosleges masoknak mondani. De ki tudja meg mi lesz, remelem talan 1-1,5 ev mulva majd megtudom.
    2, Az en parom is Peter es alatamaszthatom az allitast, hisztis, nem is kicsit. Az Edesanyja azt mondja azert ilyen, mert a Peter nev kosziklat jelent es valoban olyan mint a koszikla: makacs, nem enged hanem torik, es ha nem az van amit szeretne, akkor kitor a hiszti.
    Pedig egy tenyleg jolelku, csendes ember.
    3, Lattatok mar ezt a cikket?:
    http://index.hu/tech/tudomany/skizo0313/

  • 2007.03.14 19:58:13gigia

    Az én lányom mostanában Csimpilimpi, de volt már Vacakmanci, Pinduripundur és Cimpóka is.

    És hogy csodálatos-e, vagy mennyire, csak annyit: a gyerekrendelőben ill. a klinikán minden alkalommal több anyuka-apuka áll neki gyönyörködni benne... Hogy milyen kicsi, milyen édes, hú, a szempillája, hú a kezecskéje... És közben kezükben a sajátjuk! Mivel régen tudom, hogy mindenkinek a sajátja a leg-leg-leg, mindig megdöbbenek: az enyém még legebb??

    És ha kéznél lett volna a fényképezőgép amikor először volt rajta zokni, amivel rögtön bele is lépett a kakis pelusba, hát, nekünk is lenne kakis fotónk :)) (Mondjuk nem biztos, hogy mutogatnám...)

  • 2007.03.14 20:20:11Kökényszemű Katica

    Dear Ms. Marple és levendul és más is, akinek! :-) öröm, öröm, hogy tetszik a cikk. Köszön.

  • 2007.03.14 20:21:13lencsilany

    eszter, én szívesen megnézném a gyerekeidet!

  • 2007.03.14 21:08:39kovvacs

    Ahogy a férjem mondani szokta: "A többiek elfogultak. De mi objektívan tudjuk, hogy a mi lányunk a legszebb, legokosabb és legkedvesebb."

  • 2007.03.14 22:18:49marcangoló

    Én idegenek előtt csak a tényeket mondom. Hogy milyen gyönyörű, okos, mennyire fantasztikusan fejlődik, nő, hozzátéve persze, hogy ez nem verseny. (Ami nekik szerencse, mert ha az lenne, akkor ugye mi nyernénk.) A gyereknek viszont azt is elmondom, hogy ő a világon a leggyönyörűbb, legokosabb, legfantasztikusabb. Mert akkor az is lesz. :-)

  • 2007.03.14 23:29:46levendul

    Eszembejutott a Jucigyörgy is a jobbak közül :)
    Meg amikor összebújnak hárman a 'nagyágyban' és a kicsi (2) kiszól, hogy 'Kéz, Hanka', Hanka meg már nyújtja is, és a kicsi az ő kezét birizgálva szopizik.
    Vagy egy sírós reggelen, amikor valami hülye öltözködős összetűzésünk volt, a kicsi megszánja a közepest és azt mondja induláskor: 'Esetleg felállhatsz Hanyi' (mármint a babakocsira ovibamenet).
    Meg a bánatos apró a legnagyobbnak: 'Vegysz fel engem!"
    Hát nem legleglegek? Persze tudom, a többiek is :)

  • 2007.03.14 23:35:43szanna

    Anyukámnak és a nagymamáimnak én voltam a legszebb és a legokosabb. Aztán teljesen összetört a lelkem, amikor rájöttem, hogy ez nem igaz.



    Az óvodában a Lackó mesélte az óvónéninek, hogy az Annába szerelmes. Ennek nagyon megörültem, és meg akartam puszilni a Lackót, de ellökött magától: Nem téged szeretlek, mert te csúnya vagy, hanem a Sziklai Annát.



    A gimiben kellett rájönnöm, hogy szellemi téren is vannak vetélytársaim. A Laci jobb matekból, a Taki magyarból, a Peti angolból, ráadásul a többiek kiközösítenek, mert azért kitűnő vagy (a legokosabbnak annak kell lenni).



    20 éves koromra önbizalom hiányos emberke lettem, és se szép, se okos nem lettem attól, hogy ezt mondták nekem, sőt, inkább haragudtam.



    Ma már nem így van, de én másképp akarom a gyermekeimmel. Dícsérni fogom őket, de nem fogom mondogatni, hogy ők legek.



    Na jó, néha elcsábulok, de akkor azt mondom, hogy: Nekem te vagy a legszebb. :)

  • 2007.03.15 07:56:59marcangoló

    Szanna, pedig tényleg azt mondják, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha a szülők elismerik, dicsérik, megértik őket. A leg- gel, igazad van, azért érdemes csínján bánni (én is csak viccesiből írtam), mert az ember még azt hiszi, hogy lehet és kell versenyezni okosságban, szépségben. Amúgy is elég nehéz, amikor az ember rájön, hogy folytonosan hasonlítgatják másokhoz, és nem biztos, hogy mindenben ő a leg. Az én szüleim jól csinálták, még idejekorán beirattak a városi általános iskolába, hogy ne a gimiben kelljen szembesülni azzal, hogy vannak nálam (sokkal) okosabbak is. /Akkor azért utáltam őket, hogy nem járhatok tovább a régi osztálytársaimmal./ De ez biztosan személyiségtől is függ, van aki csak legyint arra, hogy ő hol áll a rangsorban, van, akivel elhitetik kiskorában, hogy ő az élet császára/cs.nője, és neki minden JÁR, és felnőtt korára úgy viselkedik, hogy ezt mások is elhiszik neki, és ugyanúgy megkap mindent, mint kétévesen. (Jó, azt azért nekezen viselném, ha az én gyerekem lenne ilyen, de az életben beválik.) Persze vitatható, de a kolléganőm mindig azt mondja, hogy igenis szeretni és kényeztetni kell egy gyereket, mi más dolgunk lenne, és ki más tenné meg, ha nem a család.

  • 2007.03.19 10:38:56druantia

    Na, az én gyerekemnél tényleg nincs édesebb. Ma éjjel kettőkor arra ébredtem, hogy odamászott, és megpuszilt. Szájacska kinyit, teljes súllyal rámfekvés, és nyálazás ezerrel. Tíz percig. Utána meg odatette a pofiját az arcomra, összegömbölyödött, és elaludt. Odébbtettem, hogy kényelmesen aludjon, erre visszajött. Végül összedugtuk az orrunkat, átölelte a nyakamat, és szunyázott tovább. Hajnalban megint odajött, odadugta a fejecskéjét és elfoglalta a párnám felét, így feküdt reggelig. Kis fostos nyolc és fél hónapos, és már ilyeneket tud. Imádom :-).

  • 2007.03.19 10:49:05napos oldal

    tök cuki :)

  • 2007.03.19 14:21:57Kékfelhő

    druantia :)

    olyan imádnivalóak, hogy az hihetetlen :)



    Enyémke tegnap megkérdezte - elvégre ő már nagy okos 5 éves - hogy mi az a szabadságharc? Azt hittem, körbecsókolom :)

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta