SZÜLŐSÉG

Hozzon frászt a nagyszülőkre!

2007. március 10., szombat 10:24

Különösen nyáron hatásos divatkiegészítő kisméretű gyermekek számára a valósághű öntapadós tetoválás, de télen sem kell lemondanunk róluk, ragaszthatjuk mondjuk a gyerek csuklójára.
A 49 darabos, egészségre ártalmas festéket nem tartalmazó ívet az amerikai Perpetualkid (örök gyerek) webáruház öt dollárért vesztegeti. A minták között van bébikalóz, "Anya" felirattal ellátott szív, lángoló babakocsi és szöges cumi is. A nagyszülők vagy az idegesítően közvetlen járókelők megrémisztésére ideális darab. Rock and roll nagyszülők számára is léteznek hasonlóan dizájnos tetoválások, például a gyógyszeresdoboz köré tekeredő kígyó, vagy a motoros rokkantkocsi "Born To Ride" felirattal.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.10 12:08:08druantia

    Nekem az "ARTHRITIS SUCKS" tetszik :-)))).

  • 2007.03.10 12:42:46Szilvesszter

    Velencén és balatonon nyáron a strandok tele vannak Hennás tetoválókkal, a gyerekek imádják, s nagyon jól néz ki apa és a gyerekek ugyanazzal sárkányfejjel a vállukon. :-)

  • 2007.03.10 13:41:37EsTeh

    Hááát, nem tudom... nekem még felnőttön se tetszik a tetkó.

  • 2007.03.10 13:54:08evaandrea

    Törpe felnőttet csinálni egy csecsemőből, tényleg trendi sajna.
    Én mindig sajnálom az ilyen kicsiket, mert majmot csinálnak belőlük, ahelyett, hogy gyerekként kezelnék őket. Ők még nem tudnak tiltakozni.
    Persze nem nagy dolog, majd lekopik...

  • 2007.03.10 15:24:45atha

    Nem kell hozzá tetoválás, az egyébként nem különösebben tehetős volt-szomszédunk kislányának 8 hónaposan volt arany karkötője és nyaklánca. Röhejesen nézett ki szegény gyerek, főleg hogy a ruhája meg többnyire piszkos volt. Jó, mondjuk még annyit, hogy ebben a korában a gyerek Fornettin, McDonalds-on, Pizzán és csokin élt - éljen a fogyasztói társadalom!



    Nekünk a baseball sapka a legnagyobb "bűnünk", de attól is furdal néha a lelkiismeret.

  • 2007.03.10 16:39:52másutt

    atha: a pizza, McDonci es csoki etetese a 8 honapos gyereknek NEM a fogyasztoi tarsadalom jele. Ha EN akarok meg egy gyemant fulbevalot magamnak, mert tragikus modon mar 1 honapja nem vettem gyemantot - az a fogyasztoi tarsadalom jele. Amit ezek a gyerkoccel csinalnak, az gyerekkinzas. Buntetni kellene. Olyan, mint ha valaki anyatej helyett olvasztott egett disznozsirt tenne a cumisuvegbe. FUJ. Szegeny baba! :-(

  • 2007.03.10 18:28:44evaandrea

    A csecsemő mekis kajával való etetése arról szól, hogy a mama még ahhoz is lusta, hogy bébikonzervet tálaljon fel a kicsinek.Aztán meg lesz nagy csodálkozás, hogy óvodás korában 2x akkora lesz, mint a többi... meg jönnek az ilyen-olyan betegségek.
    Szegény gyerektől elveszik az egéséges élethez való jogát.
    Mert ő így szocializálódik, ezt szokja meg, azt hiszi majd, ez a normális.

  • 2007.03.11 14:04:29titi

    Minap láttam drogériában előre elkészített (azaz folyékony) tápszert tetrapak dobozban. Csak kinyitja a baba és már ihatja is... Szerintem valahol itt kezdődnek a gondok.
    A mekis kaja - szerintem - már csak egy hülye státusz szimbólum a sok még nagyon ostobaság mellett. (pl. 2 hónapos gyerek Nike szerelésben)

  • 2007.03.11 14:15:42atha

    Nem is a kicsire utaltam, mint a fogyasztói társadalom gyermekére, hanem az ostoba szüleire. És ezt az egészet még marha jópofa dolognak is tartják. Ha nem ilyeneket eszik, akkor az anyja maximum süteményt, túrógombócot csinál, és csak műkaját kap. Az egyik szomszéd nyomott a gyerek kezébe egy rántott csirkecombot, hogy egyen valami rendeset is. Az én gyerekem még nem kapott, csak friss zöldséget és gyümölcsöt, meg húst 14 hónaposan. Még az üveges papikat sem bírnám megvenni neki. A "nasi", ha már nagyon éhezik és nincs kész a kaja, tönköly pászka vagy wasa kétszersült. Hát, nem vagyunk egyformák, csodálkoztak is, hogy kerüljük az összejárást.

  • 2007.03.11 14:47:12jidele

    utálom, ha bohócot csinálnak egy gyerekből

  • 2007.03.11 17:48:22mamaja

    Én már attól frászt kaptam amikor összerajzolták magukat filctollal.-és nem is a nagyanyja vagyok.
    De minden később kezdődik, mondjuk az oviban. Amikor a többi gyereknek van, és ő is szeretne.
    A MC-Doni szerencsére kimaradt az életünkből. Egyszer
    elvittük őket, szintén mert az oviban hallották és gondoltuk nézzék meg.
    Addigra szerencsére már az ízlésük kialakult és még a fagyira is azt mondták, hogy büdös. Ez náluk azt jelenti, hogy oda többet nem vágyódnak. Hurrá!

  • 2007.03.11 17:56:01titi

    Azt az egyet viszont eltanulhatnák más kajáldák is a mekitől, hogy nem nézik ki a gyerekeket. Tudom, hogy ez is csak becsalogatás részükről. De akkor tök jó lenne, ha normális helyekről nem kellene csupán azért lemondani, mert nem szeretik a gyerekeket.
    Ja! Tetkók... 8 éves fiamnak volt henna tetkója 2 napig. Jól állt neki. Nekem van egy valódi, a 30. szülinapomon bolondultam meg...

  • 2007.03.11 20:26:52a:a

    töredelmes beismerő vallomás: mi ettünk bébikaját, mindig volt itthon vésztartalék. Nagyon jól jött, amikor kéthetente töltöttünk el fél napokat a fülészeten, hohy hazaérkezve fél perc alatt volt meleg kaja, és utána jöhetett az alvás. És igen, a gyerekem evett már Fornettis pogácsát, kábé 20 hónapos lehetett, amikor először vettünk, azóta is elő-előfordul, hogy kér, és akkor kap, veszek 4-5 db-t. És igen, a folyékonyra készített tápszer elég kényelmes dolog, főként, amikor az ember nyaral - belföld, olcsó fizetős, három nap, de végre kimozdulunk! -, és nincs mikró, a kajálda nyolckor nyit, az én gyerekem meg hatkor kel(t). Két reggel kapott, és kibírta. Mi is.

    Tudom, hogy az előttem szólók többnyire az állandó műkajás etetésről beszélnek, de ésszel élve sok új dolog van, amit jól lehet hasznosítani, különösen váratlan helyzetekben.

    A kedvenc nasi nálunk is a kölesgolyó, meg a buláta, és ha hozzájutok, a karobos rizsgolyó.

  • 2007.03.11 22:36:44EsTeh

    a:a, csatlakozom. Utazáskor igenis jól jön a bébiétel meg akár tetrapak-os tápszer is.

    Nekünk is mindig volt otthon 1-2 olyan bébikaja, amiről tudtam, hogy a gyerkőc szereti én meg biztosan nem főzök olyat. Pl. a gesztenyés pulyka mindig nyerő volt, ráadásul melegíteni sem kellett, mert hidegen szerette.

    Meg az is szempont lehet, hogy manapság nem lehet tudni, hogy mennyi vegyszer van a zöldségekben, ha nem biopiacon veszi az ember.

    A kölesgolyó szintén nagy kedvencünk.























  • 2007.03.12 00:10:38kaposztalepke

    a buláta nálunk is nagy kedvenc (én nem értem miért, soha nem voltam oda a száraz ropogós vackokért:)))))) )...és bizony a bébiétel is megy. A fent írtak miatt főleg. Már megint 2 hete nem jutottam el biopiacra (nomeg az is drága), és hogy mi lehet pont a répában, krumpliban meg egyéb föld alatti dolgokban:( az érlelőszerezett gyümikről nem is beszélve. Persze azért nem aggódok szélsőségesen, néha kap banánt is (ami tuti érlelőszeres, máshogy ide sem érne), meg mindenfélét, de nem jön rosszul a bébiétel. A gyümölcsöket különösen szeretem, mert ezek általában rizsdarával stb "dúsítva" vannak, és így komplett kajálásra jók. Iylesmit lehet csinálni házilag az üvegreszelőn lereszelt almához hozzá(porrá)reszelve babapiskótát pl, csak éppen nálunk 1éves korig no glutén, és gluténmentes piskótát stb szerezni úgy, hogy sok más oylan cucc se legyen benne, amit még nem lehet (tojás, vagy adalékok) elég macera. Esetleg lehetne rizsdarát főzőcskézni gyümihez kevergetve? de olyan pici mennyiség kéne..szóval macera no, és főleg ha több gyerek is van, akkor nem biztos hogy lesz rá kapacitás.

    A bébiételeket én azért szoktam úgy is (mert azért drágák mint állat, főleg a bio), hogy pl a sima zöldborsót veszem meg...csirkemellet szoktam turmixolva jégkockatartóban fagyasztani...és akkor főzök kis rizst, vagy krumplit, mellé egy kocka husit, meg egy harmad/fél bébikajazöldborsót...vagy hasonlóan mást is..hogy csak fele kelljen a bébiételből. És mondjuk így télen nem cucc mondjuk a sütőtök-krumpli összekockázva együtt párolni/turmixolni..de mondjuk borsót összesen ha egyszer csináltam házilag, a szűrőn átnyomogatás egy félórán át azért, hogy legyen vmi emberi adag belőle...persze idővel biztos lehet ügyesebben..



    a meki és tsai..hát, a 3évesem néha szokott ott kapni..hamburgert nem (nem is eszi meg, nagyon válogatós, sajna a zöldségeket sem eszi, a tészát üresen a rizst üresen, stb imádja..)..csirkefalatokat szokott kapni. (BurgerKingben halfilét kérek külön szendvics nélkül csak a halat) De inkább csak akkor, ha utazunk vagy hasonló. Párhavonta megyünk Bp-ről Vas megyébe, akkor félút környékén Bábolnánál van egy McD, nyugisan meg lehet állni, pihenni, mozogni kicsit, enni vmit, továbbmenni.



    Igazán ebben nagy a McD...nem a kaja a lényeg, hanem hogy sok helyen akad útközben, és mindenhol egyforma, tudod mire számíts, tudod, hogy nyugodtan bezúdulhatsz hosszú autóúton összegyűrődött ruhában, rajcsúrozó gyerekekkel, tudod, hogy mik azok, amiket lehet választani, mennyibe fog kerülni, tudod, hogy biztosan nem kell órákat várni, tehát nagyon kiszámítható.

    Sokszor gondolkodtam, hogy hol máshol tudnánk így útközben hasonlóan megállni fújni egyet. És nehéz lenne. Éttermek vannak, de ismeretlenül nehéz...sokat kell várni, baj-e ha rajcsúroznak a gyerekek, mennyibe fog kerülni, vajon hogy főznek, stb-stb...az esetleges bodegás/talponállós büfék megint nem jobbak kajaminőségben sem, ráadásul nincs olyan kényelmes hely gyerekeknek/gyerekekkel, csúszda...

    szóval ügyes volt az McD kitalálója, ügyesen körérakta a jól használható kényelmes dolgokat, és ezzel jól el lehet adni a hmm..junk-food-ot..

  • 2007.03.12 07:58:15Leona

    Háááát, bizony az én csajaimnak is van tetkója. Nekik teccik, én is szerettem volna anno egyet magamnak, akkor meg mit tiltakozzak ellene.
    Olykor mi is elmegyünk mekibe, bár az enyémeket inkább a gyerekmenü mellé kapott ajándék vonzza. Én még az életbe nem láttam ilyen ajándék- és meglepifüggő gyerkőcöket! Persze ez ritkán fordul elő (már csak az anyagi oldala miatt is), és örülök is neki, hogy a normál kajákkal lehet őket megvadítani. Pl. a paradicsommártásból és tojáslevesből nem győzök eleget főzni. A nagy falja a gyümölcsöket is, és megy a kölesgolyó is ezerrel. A bulátát is szeretik, csak a kisebbnek olyan hasmenése lett tőle legutóbb, hogy el kellett előle dugni. De hamarost újra próbálom majd.
    Szóval szerintem is az egyensúly a lényeg. Na meg a tetkó.:) Nem kell ezt ennyire komolyan venni. Szerintem nincs nagyobb jelentősége, mint egy csini ruhának, vagy nyakláncnak. A fiúk meg különösen kiélhetik benne az extrák iránti igényüket. A lányom csoportjában az egyik kisfiúnak ugyanis ez a szívfájdalma, hogy a dadus mindig csak a lányokat dícséri, mert ők járnak szép szoknyában, meg csili-vili pulcsiban.
    Ja, és megemlíteném még a 96 éves nagymamámat, aki szintén nem bukik ki semmi ilyesmin. Legutóbb a 15 éves keresztlányom (most éli metálos, polgárpukkasztó korszakát) "kutyanyakörvét" mutogattam neki vigyorogva, amire annyit mondott a nagyi, hogy hát hadd divatozzon. Írtam már, mennyire imádom a mamucimat?

  • 2007.03.12 07:59:03Alvomacko

    Mi is jártunk egy időben a Mekibe. Ez kb. 10 éve lehetett. Akkoriban még nem voltak ezek a jó kis játszóterek és ott volt először nem életveszélyes csúszda, meg azok a rugós játékok. És akkor még jópofa játékokat is adtak a menükhöz. Még mindig megvan néhány belőlük. A sok zöldség, gyümölcs, meg egészséges házikoszt mellé szerintem belefért havonta egy Meki. És legalább mi is beszélgethettünk egy jót a gyerek maradékok felett.
    És nem lettek Meki függők, már réges-régen nem járunk oda, és nem is kívánják azt a kaját.

  • 2007.03.12 08:03:52Alvomacko

    Leona: de jó, hogy neked még van nagymamád! nekem nagyon hiányzik az enyém. Ő is biztos ilyen jó fej lenne. Benne volt minden csínyben gyerekkorunkban is.
    A henna festés meg kifejezetten szép tud lenni. A múltkor mi is csináltattunk a Nagynak egyet az indiai napokon a Néprajzi múzeumban. Csodálatosan szép volt.
    Bár a kicsik esetében nem értek egyet a tetkóval, meg a henna festéssel, mert akkor mit fognak csinálni nagyobb korukban? Akkor mire fognak majd áhítozni, ha már kicsi korukban megkapnak mindent?

  • 2007.03.12 08:11:46Leona

    Alvomacko: látom, te sem alszol már:)
    A nagyidat sajnálom:(
    Tudod, én borzasztóan örülök neki, hogy van, bár sajna ritkán láthatom, mert 100 km-re lakik tőlünk.
    Az az egy nagyon nehéz, hogy 96 évesen látom rajta, meg hangoztatja is , hogy számára már teher az élet. Valahol meg is értem, át is érzem, de mégsem tudnám őt elengedni. Önző módon arra vágyom, hogy még, még, még, akkor is, ha neki nehéz. Számomra ő a példakép, mert az, amiken keresztül ment, és ahogy viselte a sorsát, és mindenből emelt fővel jött ki, hát, mit nem adnék érte, ha én is ilyen erős és alázatos tudnék lenni!
    (Nem hisztiznék ennyit a párommal, az tuti, és büszkébb is lehetnék magamra...)

  • 2007.03.12 08:26:20Alvomacko

    Leona: Hát mi már nem tudunk ilyen erősek lenni, sajna. És a jövő generációja még kevésbé. És az alázat? Hát arról már jobb nem is beszélni... Te mikor mertél beszólni az anyukádnak, ha leszidott valamiért, hogy te is szoktál ilyet vagy olyat csinálni? Nekem bizony az orrom alá dörgölik a botlásaimat a gyereleim. No, nem valami nagy dologról van szó, de akkor is beszólnak. És én ahelyett, hogy visszakézből adnék egy nyaklevest (mint ahogyan én is kaptam volna ilyenért anno), elgondolkodom, hogy talán igazuk van. És egyre önzőbbek vagyunk. Ebben is igazad van. De már a reklámok is ezt tanítják. "Ez jár neked", "mert megérdemled", "unod a mobilod? cseréld le!" stb. Inkább türelemre kellen, hogy tanítsanak, de akkor hová lesz a fogyasztói társadalaom?

  • 2007.03.12 08:33:30Leona

    Én amellett, hogy elgondolkozom a beszólásokon (és a fene egye meg, annyira igazuk van!), azért próbálom nekik azt is elmagyarázni, hogy a beszólásnak is vannak határai, tisztelni kell az idősebbeket, akkor is, ha nincs igazuk. Bár emlékszem, nekem is mennyire rosszul esett annak idején ez a "diktatúra", de felnőtt fejjel értem azt is, hogy miért volt. Az én gyerekeim még nem értik (naggyon kicsik még hozzá), mit magyarázok, de remélem, egyszer meg fogják ők is érteni. Csak azt szeretném, hogy ők ne érezzék azt a megalázottságot, elnyomottságot, amit én éreztem akkor. Még akkor sem, ha ez a jólneveltség rovására megy.

  • 2007.03.12 08:43:16Kékfelhő

    Én simán rászólók a gyerekre, hogy így nem beszélhet felnőttel, tanúsítson tiszteletet. Ugyan nem tudja, az mi fán terem, és ezt elég nehéz is elmagyarázni, de legalább megpróbáltam.



    Én nem beszélhettem tiszteletlenül az anyámmal és apámmal, mindamellett, hogy totál liberális nevelést kaptam, tehát véleményem meg lehetett mindenről. Csak max. nem mindig mondhattam el, vagy legalábbis jól megfogalmazva. Nem baj, ha ezt a gyerek is megtanulja, szerintem. Aztán majd felnőtt fejjel ezek már úgyis másképp lesznek majd...

  • 2007.03.12 09:09:56andrejka

    Sziasztok! Hála égnek nekem is van még egy 90 éves nagyim! Ahogy Leona írta, én is picit(nagyon) önző módon arra vágyom legyen ő nekünk minél tovább még. Pedig sokszor mondja, menne már... Máskor viszont nevet, teljesen képben van politikában, a mai világ dolgaiban. És olyan jó mutatni a majdnem 10 éves lányomnak, hogy ilyen nagyon idősen is lehet még örülni sok-sok dolognak.

  • 2007.03.12 09:13:36Alvomacko

    Igen, de ha semmi tiszteletlent nem mondott, csak a véleményét mondta el? Akkor hogyan szólhatnék rá, hogy így nem beszélhet egy felnőttel? általában úgy kezdődött a mondatuk, hogy "De te is...". Ebben igazán semmi tiszteletlen nincs, csak szembesítenek önmagaddal és néha rosszul tűrjük, ha fejünkre olvassák a hibáinkat. Szerintem borzasztóan nehéz ezeket a helyzeteket kezelni. És milyen dolog már azt mondani, hogy nekem szabad, neked nem. Egyetlen dolog volt, amiért szájonvágtam és azt mondtam, hogy te soha, de én igen. Ez a káromkodás volt. Én így vezettem le a feszültséget. nem dobáltam tányért, nem vertem őket, de cifrákat káromkodtam. De kinőttünk ebből a korszakból, egyikünk sem káromkodik. :-)
    én mind a mai napig próbálok példamutató lenni és ha rávilágítanak, hogy hibáztam, akkor megbeszéljük és ha igazuk volt, akkor beismerem, vagy ne adj isten bocsánatot is kérek tőlük.

  • 2007.03.12 09:15:06andrejka

    A tiszteletlenség nálunk is probléma időnként... én próbálom úgí igazítani a dolgokat, hogy tudja: lehet más a véleménye sőt igaza is lehet egy felnőttel szemben, de a stílus, ahogyan előadja, az nagyon nem mindegy. Megbántani vkit akkor sem indokolt, ha nincs igaza. Persze nagyon fontos, hogy ez a gyerek felé is működjön.

  • 2007.03.12 09:15:07Alvomacko

    Hűűű, mennyi "és"-t használtam! :-)

  • 2007.03.12 10:55:00Kékfelhő

    Nem a véleményével van baj, hanem azzal, ahogy néha előadja. Hangsúly, kiabálás esetleg. Ezeket nem tűröm. Az 5 éves fiam ne kiabáljon velem azért, mert szerinte nem raktam elég szörpöt a poharába. Kérjen. De ne vádaskodjon, kiabáljon. Ez csak kiragadott példa, de ilyen is volt. Határvonalat kell ebben is húzni, és onnantól mennek a dolgok.

  • 2007.03.12 11:16:11B-

    Kékfelhő: ebben igazad van, de a legjobb az, ha megszokja, hogy nem csak a felnőttekkel, hanem egyáltalán senkivel se ordítson, ha nem kapott elég szörpöt. Tehát tekintélyviszonyoktól függetlenül mindenkinek jár ennyi tisztelet.



    Egyébként én attól kapok hideglelést, amikor anyukák olyan hangnemben beszélnek a gyerekeikkel az utcán vagy buszon-közértben stb, ahogy én még a kutyámmal sem. Illetve felnőttek egymás között. A gyerek szájából ezt a stílust hallani meg aztán különösen fájdalmas. Egyetértek azzal, hogy ezt kicsi korban ki kell gyomlálni, de nem csak a felnőttek irányában, hanem sokkal inkább a gyengébbek, kisebbek (állatok) stb irányában. És persze itt is elsődleges a példamutatás :-))) (na, kiváncsi vagyok, ezen a fronton mennyire járok majd élen....)

  • 2007.03.12 11:21:34Kékfelhő

    én nem szoktam a gyerekkel kiabálni, mostanában már nem

    régebben, úgy két éves kora körül sokszor kiakasztott, olyankor felemeltem a hangom, de ez azóta sem jellemző



    nem tudom, miért van ez, néha azt gondolom, hogy a szabadelvű neveléssel járhat az, hogy sokkal több ilyen harcot kell megvívni a gyerekkel, hiszen, ha semmibe nem lehetne beleszólása ugyebár... :)

  • 2007.03.12 12:12:15andrejka

    Hát nehéz megtalálni azt a mindenkinek jó középutat. Az időnkénti kiabálást nehéz megúszni, én türelmes birka típus vagyok, de mindig mondom, ilyen hatalmas szeretetet még senki iránt nem éreztem, mint gyerekem iránt, viszont így senki fel sem tudott idegesíteni korábban, mint időnként ő. Szerintem az nem baj, ha olyankor látja, hogy vmi határt átlépett, persze nem arra gondolok, hogy teljesen vetkőzzünk ki emberi formánkból, de kell éreznie, mi sem vagyunk gumiból.

  • 2007.03.12 12:23:49druantia

    Az enyém is épp most akasztott ki :-). Hogy tarthat egy pelenkázás egy nyolc hónapossal húsz percig?! Szokásos téma: kibontom, felugrik, spuri. Szaros seggel, vigyorogva. És marha erős, ketten kellenének, hogy lefogják. Az elején még morgolódok, hogy ej, a kutya mindenit (ennél rondábbat igyekszem nem mondani előtte), de egy idő után már én is csak röhögni tudok rajta.

  • 2007.03.12 12:25:00Kékfelhő

    lesz ez még rosszabb is :)

  • 2007.03.12 12:28:40Alvomacko

    druantia: Hol pelenkázod? Ágyon? Nekünk a pelenkázószekrény az ágy végében nagyon bevált. Arról nem lehetett csak úgy ripsz-ropsz elszaladni. Mert akkor meg kellet volna bírkóznia velem. De valahogy nem volt idejük elszaladni, metrt minden oda volt készítve és villámgyorsan járt a kezem, meg közben beszéltem hozzájuk vagy énekeltem nekik.

  • 2007.03.12 12:31:06Mille38

    Druantia,

    ilyen esetben legjobb beleállítani a kádba, lecsutakolni, és a baba boldog az extra pancsitól. Ráadásul elkerülöd a kiütést a popsiján.

  • 2007.03.12 12:40:46druantia

    Én is gyors vagyok (lennék), igyekszem elfoglalni is. Most éppen a Vigantolos üveg a menő. Az ágyon pelenkázom már nagyon régóta, a pelenkázóról simán levetette volna magát, meg nem is fér rá :-). Simán kitépi magát a kezemből. Ha hagyom bohóckodni, akkor egy idő után lenyugszik. Úgy látszik, szeret csupasz seggel ugrándozni.

    Sister38, a vízben is ezt csinálja, a fürdetést is trükközve kell megoldanom. Ő ilyen, gazember, de nagyon jól fejlődik, ennyi meg belefér. Egyelőre :-).

  • 2007.03.12 12:51:12andrejka

    A gyors pelenkázás és a figyelemelterelés nálunk egy idő után egyaránt csődött mondott. Na akkor következett az "up and go" bugyi-pelenka. Én nagyon szerettem.

  • 2007.03.12 14:27:15Tori

    Engem a pólyáskorban kilyukasztott fül sokkal jobban zavar, mint egy lemosható tetkó.

  • 2007.03.12 14:37:05titi

    Tori, engem is! 1 éve küzdök, hogy ne vegyen senki fülbevalót a lányomnak.

  • 2007.03.12 15:03:58Kékfelhő

    én fél éve küzdök a robotok ellen, mégis kapott még kettőt szülinapjára



    néha nem értem az exem....

  • 2007.03.12 16:04:25p.eszter

    Tényleg! Nem tud vki extra dózisú türelem-kapszuláról? Az én 27hós Peti fiam a dackorszak kellős közepén, minden rosszcsontsággal megáldva oly művészien tud az idegeimen táncolni, h néha azon kapom magam, h már megint kiabálok. Persze nem használ. De a szép szó sem. Utálom magam érte. Tudom, h én rontottam el, de vajon van kiút? :S

  • 2007.03.12 16:10:16p.eszter

    Amúgy sztem sincs baj a lemosható tetkóval. Oviskorban, amikor ő akarja. De nem ragasztgatnék össze egy egyéves gyereket, csak azért, mert vicces.

    Emlékszem oltárian kiakadtam az anyósomra, mikor az egyéves fiamra ráadott egy lila csipkés babaköntöst (a baba Peti féltesójáé volt, persze az ötlet is az övé, nagyi meg persze rögtön teljesítette...:S). Megláttam a botorkáló fiamat, végignéztem a röhögő anyósomon meg a kiscsajon, és közöltem a férjemmel, hogy Peti és én megyünk.

    Most kétévesen ő húz magára mindent, amit talál ("cicitajtót" is :D), de önszántából. Lehet, h akkor túlreagáltam a dolgot, de annyira sz..ul esett, h sose fogom elfelejteni.

  • 2007.03.12 16:16:28Kékfelhő

    türelem-kapszula? :)

    p.eszter :))))

  • 2007.03.12 16:17:36druantia

    P.eszter, megértem, hogy szarul esett. Az én gyerekemre csak a nagynéném szokott hülye cuccokat venni, de soha nem adom rá őket. Matrózszerkó, macifejű köntös, Micimackós egyenruha, olyan sapka, mint egy pók segge, stb. Megmondtam neki, hogy az én gyerekem nem bazári majom. Azóta csak a plüsseivel áraszt el bennünket. Rosszindulat nincs benne, de hiába, no, szar az ízlése.

  • 2007.03.12 17:10:15macrowave

    P.eszter :
    Megértelek, borzasztó lehetett. Én leugatnám bármelt rokon feját, mert velem bárki szürakozhat, de a gyerekemet nem hagyom hogy hülyére vegyék... a férjed helyében én maximálisan melléd állnék, a nagyit meg le kell állítani, inkább most legyen sártődés mint évekig idegbaj, duranita tanáscát osztom én is!

  • 2007.03.12 17:12:42Bombi

    P.eszter,nem hiszem,hogy tulreagaltad volna a dolgot,hasonlo helyzetben azt hiszem en is leleptem volna.
    A cikis ajandekokat pedig ugy szoktam megoldani,hogy egyszer legalabb raadom a gyerkocre,lehetoleg amikor az ajandekozo is jelen van,igy elegedett lehet,hogy lathatja muvet a gyereken...aztan eltuntetem a sullyesztoben.Ugysem fogja azt minden alkalommal szamonkerni es igy legalabb en is valamennyire viszonoztam a figyelmesseget.Ha hulyeseget is vesz,arrol nem tehet,hogy nincs izlese vagy hogy netan az en izlesemmel utkozik...hulyeseget irok?
    A tetovalas pedig nekem nem tetszik,nagyon remelem,hogy a gyerekbogar sem fogja kihisztizni maganak.

  • 2007.03.12 17:22:55macrowave

    türelem - kapszula:

    Az én tanácsom:

    - a dackorszak alapvetően átállás az eddigi megkérdőjelezhetetlen felsőbb akarat követéséről és a biztonságot és az életet jelentő függésről (szinte egybefolyik a gyerek és szülő egyénisége) a saját akaratra. Rájön e gyreek hogy van sajáát akarata, aminek egyetlen lehetséges megnyilvánulása a szülő eddig 100%-ig elfogadott irányítsának tagadása. A gyerek próbálgatja saját határait, ezért dacol. Eközben paradoxnak tűnő módon sokszorosan szüksége van a biztonságra is a szárnypróbálgatások közben. Nagyon fontos (ez egy csomó nevelésről szóló könyvben bennevan) hogy a gyerek megtalálni szeretné határait, ezért pontos határokat kell szabni neki! Nagyon következetesen, térben és időben konzisztensen és rendíthetetlen módon kell vele egyértelműen közölni: eddig és netovább. Ez nagy menyugvás a kicsinek, viszont ha időről időre mást szabad és nem szabad ez frusztárciót okoz. A gyermek érdekes módon lényegében ki akarja provokálni hogy megmondják neki meddiog mehet el, ha nem érzi a biztonságos határt akkor állandóan "rosszalkodni" fog.

    A meghúzott határig viszont szabadon kell elmennu, azaz akárcska a felnőtteknek a 30as tábla a négysávos úton nagyon káros a felesleges tiltás és büntetés. A határ megvonása pedig sose büntetés legyen, hanem a határ közlése: EZT nem szabad, kész. NINCS vita alkudozás húzózkodás, ezt nem szabad mert tilos. Ha viszont olyat követel a gyerek, ami nem ütközi a józan ésszel, azaz nem veszélyes akkor hadd csinálja: érezze hogy jogos kéréseinek eleget teszünk, tiszteletben tartjuk akaratát, és hogy a határokon belül dönthet pl. hogy milyen ruhába legyen, menjünk e még egy kört séta közben, és bármiről amit megengedhetőenk tartunk. Eközben tartsuk tiszteletben, és kezeljük "feln[ttnek", magyar'zzunk el neki mindent , ne csak tiltsunk. Minden gyerek képes arra hogy felfogja: a szülei csak azt tiltják ami neki nem jó, veszélyes, nem elfogadható és ha ezen határokat semmilyen rinyával zsarolással nem lépheti át, nem is fog próbálkozni (persze scak egy idő után) közben pedig megélheti saját akaratának kiteléjesedését is ha engedünk minde olyan dologban, amiben már ő dönthet....

    Engem így neveltelk, és a dackorszakban sem voltunk ördögök testvéreimmel, sosem voltam szobafogsában meg büniteben, és magamtól tettem emg amit megkellett mert elmondátk miért szükséges...

  • 2007.03.12 18:30:17p.eszter

    Köszi Macrowave! Azt hiszem, ezekkel a dolgokkal nagyjából mindenki tisztában van, ELMÉLETILEG. A baj ott kezdődik, amikor pl. Kicsikincsem áll a csúszdán állva (itthoni pici műanyag csuszi) és hiába rimánkodom, könyörgöm, mondom határozottan, kemény hangsúllyal, h szálljon le, semmi eredménye. Ha leveszem, rúgkapál és sikít. Na ekkor szakad a cérna, jön a tehetetlenség. Hiába tudom ELMÉLETILEG, mit kell csinálni -hisz tanultam pedagógiát-, soha nem jön be a papírforma. De bízom benne, hogy lassan alakul a dolog.

  • 2007.03.12 18:33:14p.eszter

    Ja! És köszi az együtérzést "csipkésbabruha-ügyben". :D Annyira nem értette senki mi a bajom, h kezdtem elhinni, h tényleg én vagyok túlérzékeny. AMúgy a férjem mellém állt, ill. jött velem, mint egy jólnevelt kiskutya :D, csak éppen nem értette, miért. :D

  • 2007.03.12 19:04:19macrowave

    Azt hiszem, ezekkel a dolgokkal nagyjából mindenki tisztában van, ELMÉLETILEG

    Háát ja, sejtettem is, hogy nem mondok újat, illetve azoknak nem akik ezen a blogon vannak, és bioztos, hogy tájékozottabbak mint az átlag...

    Dehát én ennyit tudok :))

    És értem, értettem is, hogy hiéba a nagyokos elmélet, amikor sikít-rugkapál a gyerek, meg amikor elfogy az erő, a türelem... a feleségem szokott egyet káromkodni de ugy szoftosan, a lényeg kijöjjön a düh, a feszültéség... :) a káromkodást nem ajánlom, de lehet hogy minden nemes elv ellenére ilyenkor valamiféle nem tul durva levezetés jót tehet :)) az anya is csak ember ;) Én tutira azt is megmondom ilyenkor a gyerekemnek, hogy nem haragszom rád, de issszonyúan fáraszt ez a hiszti, szóval valahogy közölni vele hogy mi sem vagyunk acélból, és ezért van a dühkitörés :))))

    szóval hogy tudja hogy nem ellene van a kifakadás, hanem egyszerűen *én* kifáradtam...."ksifiam, én is fáradt vagyok, elfogyott a türlelmem"... Én kiskoromban asszem az ilyen infókra lefagyott a windows meg a hiszti-program, megdöbbentett hogy anyu is lehet fáradt??
    Talán segít, ártani nem árt... (mittomén Gordon módszer, én-közlés vagy mi :)

    feltétlezem ezzel nem oldódik meg a probléma, de türelem-tablettának talán mégis jól jöhet :)

    Pár év mulva megtudom, jó ötlet-e, mer az enyim csak 8 hetes... kíváncsi vagyok a véleményedre, meg a tapasztalataidra, kmajd azt is írdd meg mi jött be, ha van ilyen :)

    Nna megyek haza, talán elcsípem a fürdetéest :))))))))

  • 2007.03.12 19:21:45druantia

    Általában nem vagyok egy túlféltő szülő, engedem, hogy néha kicsit (csak kicsit!) eltaknyoljon vagy odacsípje az ujját, ha nagyon akarja. Gyerekem még kis pöcsös, de már két hónaposan hídba tudta vágni magát sikítozva az orvosi rendelőben, a pelenkázás, törölközés, öltözés mindig is kihívás volt. Akaratos, makacs kis csávó. Ilyen, elfogadom ilyennek.



    Jókat szokott kacarászni gazemberkedés közben, én sem vagyok az a karótnyelt fajta, néha hagyom, hogy tomboljon egyet. Ilyenkor jókat röhögök rajta. Néha elfut a méreg, és odamorranok neki egy fentebb említett aztakutyamindenit, de nem szokott használni.



    Ha nagyon szakad a cérna, felveszem és megölelem, ilyenkor két perc alatt megnyugszik. Aztán megpróbálom elterelni a figyelmét. A legnagyobb "vitánk" a számítógép vezetékei miatt van. Péterem nagyon szeret bemászni az asztal alá és rángatni őket. Rászólok, visszahúzza a kezét, aztán megint nyúl. Ezerszer. De általában ennek a vége is röhögés, mert "visszabeszél". A gyerekszájas poszton már írtam, hogy ha rászólok, hogy ne, akkor dacos arccal közli, hogy "de! de! hátde!".



    Nem akarom letörni az egyénisége meg az akarata bimbódzó hajtásait, bízom benne, ha már meg is érti, amit mondok neki, javul a helyzet. Addig meg van olyan kicsi, hogy ha tele a puttonyom, akkor odébb tudom vonszolni :-).

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta